Babák – Az első év

Lassan egy éve, hogy , hamarosan érkezik a Babies, Thomas Balmés legújabb, 4 baba első évét bemutató dokumentumfilmje. A filmet idén Anyák napján mutatták be, a hazai mozikban november közepétől látható és most végre én is végig tudtam nézni.

Már az alaptörténet is zseniális: 4 baba, a világ 4 tájáról. Hattie San Franciscoban, Bayar Mongóliában, Mari Japánban, Ponijao pedig Namíbiában születik, és már a születésük is más. A készítők arra is odafigyeltek, hogy az adott ország körülményei között nagyjából hasonló anyagi helyzetben élő családokat válasszanak.

Hattie átlagos amerikai családban cseperedik, nincsenek testvérei, egy kis lakásban élnek valahol San Franciscoban (ez egyébként csak a filmen látszik San Francisconak, valójában a család Oaklandban lakik), ahol városi körülmények között nevelgetik.
Bayar, a mongol kisfiú egy jurtában él Mongóliában 3 év körüli testvérével és szüleivel csodálatos környezetben, közel a természethez, ahol nem ritkaság, hogy a kakas besétál a szobába és kecske beleiszik a baba fürdetővizébe.
Mari, a japán kislány Japánban egy metropolis közepén található high-tech betontengerben felhőkarcolók között él, míg Ponijao Namíbiában a szavannán egy fakunyhóban él családjával és számos testvérével.

A Babák (Az első év) a babák szempontjából mutatja be az első évet, hogyan cseperednek újszülöttből totyogóvá a csecsemők más-más kultúrákban, más-más körülmények között. Számos hasonlóságot és ellentétet láthatunk a filmben legyen szó akár babatáplálásról, fejlesztésről, tanítgatásról, beszédfejlődésről vagy mozgásfejlődésről.

A film folyamatosan törekszik párhuzamba állítani a kultúrák közti különbségeket. Ez rögtön a babatáplálásnál megkezdődik: míg Hattie szülei hamar a cumisüveghez folyamodnak, addig Mari békésen szopizik, Ponijao pedig még egészen nagy korában is szopizik, testvéreivel szimultán. Egyáltalán nem ritkák a filmben azok a jelenetek, amikor az anyuka szoptatja a másfél éves kor körüli nagyobb gyermekét és a néhány hetes kicsit, de később is számtalanszor előfordul, hogy az éppen sírdogáló kisfiú odatotyog anyukájához egy kis szopizásért.

Minden kultúrában másként játszanak a gyerekek. Hattie Fisher Price farmállatokkal, Ponijao kövekkel és fadarabokkal, Bayar a cicákkal, a wc-papírral vagy éppen a kólásüveggel, Mari pedig a játékok mellett mindenféle hightech kütyüvel, amit a lakásban vagy éppen apa irodájában talál.

A film elején még látszólag kronologikus sorrendben halad előre a babák életében a film, de a végére már kevésbé következetes ebben, néha már-már úgy tűnik, a gyerekek mintha nem is egy évesek, hanem inkább másfél év körüliek lennének, mert annyival több és hosszabb az a része a filmnek, ami fél éves kortól 1 éves korig mutatja a kicsiket. Másznak, megteszik az első lépéseket, felfedezik a világot – mindenki a maga módján.

A filmnek egyébként máris elkészült egy hasonló, indiai változata is, ami több kicsi részből áll majd, amik a neten is megnézhetőek lesznek, íme az első: