Ha a testvérek folyton összevesznek: Mit lehet tenni?

Mit csináljak, hogy a gyerekeim között ne legyen testvérféltékenység?
Első gyerekesként azt hinnénk, ez a testvér születésének a legnehezebb momentuma.
De nem.
Ami még ennél is nehezebb kérdés:
Mit csináljunk, hogy a testvérek ne öljék egymást?

Az egyik pillanatban még aranyosan játszanak, aztán bekattan valami és máris nyúzzák, gyepálják egymást.
Valljuk be, ez sokkal idegölőbb, mint az a kis féltékenység, amikor mondjuk mindegyikük anya figyelmét akarja.

Ez nem féltékenység, hanem együttélési viszály.
Egymás agyára menés.

És az ember ilyenkor megy és próbál igazságot tenni:
ki kezdte, miért kezdte, hogyan kezdte, kérj bocsánatot, máskor így csináld, legközelebb figyelj oda, nem szabad bántani a testvéredet, fáj neki és az örök: meg kell osztozni a játékokon kezdetű sláger, miközben azon töröd a fejed, hogy „nem is értem, olyan jó dolguk van, hát miért nem játszanak el aranyosan?” és „azt hittem, ha ketten lesznek, majd ellesznek egymással, mégis folyton ölik egymást, miért???”

SZITU #1 „Nem hagy békén…”

Az egyik gyerek a másik idegeire megy. Általában az történik, hogy az egyik némi magányra vágyna, csendben építené élete főművét legóból, miközben a másik társaságra vágyna és nyúzni kezdi az egyiket. Mi felnőttek sem tudjuk mindig okosan kezelni az ilyen helyzeteket (tudod: a ki hajtotta fel a vécéülőkét és ette ki a hűtőből a vacsorámat – típusú konfliktusok), a gyerekek meg aztán végképp nem.

Ahelyett, hogy megpróbáljuk őket meggyőzni, hogy játsszanak mindig együtt, inkább támogatni kell az egyéni különbségeiket: ha az egyik csendben építene, akkor hadd húzódjon félre és ajánljunk fel addig egy másik programot a tesónak vagy kössük le addig a figyelmét, hogy ne kezdje el nyúzni a testvért.

SZITU #2 „Elvette a…”

Minden gyereknek vannak féltett játékai, fél évig bütykölt alkotásai, kincsesdoboza, amibe nem akarja, hogy a tesója belenézzen, értékes könyve, amit nem akar, hogy az 1 éves tesó összenyálazzon. Mi szülők azonban folyton azt erőltetjük, hogy osztozzanak meg szépen, engedje, hogy a másik is játsszon vele, mert az úgy a szép. A törekvés jó, csak éppen a konfliktust nem oldja meg, a gyerek ugyanúgy igazságtalannak érzi, hogy a kedvenc játékát a másik tönkreteszi vagy csak használja, amikor ő is akarja.

Segíthet, ha lehetőséget kapnak rá a gyerekek, hogy a számukra nagyon fontos játékokat, amiket ők kaptak, egy saját dobozba, vagy egy saját szekrénykébe eltehessék. Amit ide eltesz, azt a másik nem piszkálhatja kérés nélkül, viszont, ha elkéri, oda kell neki adni. Amit pedig nem tett ide, az közös, azt mind a ketten használhatják vita nélkül.

SZITU #3 „Fejberúgott pedig én semmit se csináltam.”

Van, amikor az egyik ügyetlen, mert még kicsi, vagy csak nem figyelt oda, emiatt a másiknak bántódása esik és ő rögtön nekimegy a másiknak. Na, ez az a helyzet, amikor a probléma gyökere mélyebbre nyúlik, mint az, hogy ki kezdte és mit tett. Vajon miért hördült fel olyan gyorsan az egyik? Miért ment neki a másiknak? Általában már korábbról van valamilyen sérelme, amit ilyenkor próbál „leverni” a másikon. Ilyenkor segíthet, ha megkérdezzük, miért haragszik és anélkül, hogy közbevágnánk, hagyjuk, hogy kibeszélje magát, elmondja, mi a fájdalma, mi zavarja, mi bosszantja fel, miért haragszik a testvérre. Nem kell tanácsadot adni, nem kell beleszólni, csak helyeselni, bólogatni és meghallgatni a gyereket. Sokszor már az is segít neki, ha kiadhatja a feszültségét a testvérével kapcsolatban, ha kibeszélheti magát. Utána pedig, ha lenyugodott, meg lehet beszélni a tanulságokat.

Az együttélést tanulni kell és ebben nagy a felelősségünk nekünk, szülőknek is. A kisebbekkel fontos együtt játszani, hogy lássák, mit lehet a testvérrel csinálni és mit nem, tanítgassuk nekik, mi az, ami a másiknak örömet szerez.

A nagyobbaknál pedig, akiknél úgy gondoljuk, maguktól rájönnek majd, mit tudnak együtt csinálni, sokat segít, ha kooperatív feladatokat kapnak a mindennapokban, a házimunkában, mindegyiküknek megvan a maga szerepe, feladata, ezáltal alkalmuk nyílik jobban megismerni egymást. De a szülővel közösen játszott játékok pl. foci, labdázás, fogócska, bújócska, társasjáték is fejleszthetik az együttműködésre való készséget. Ha a közös játékok során kontrollált körülmények között megtanulják a gyerekek a közös játék szabályait, akkor a szülő felügyelete nélküli helyzetekben is könnyebben működnek együtt.

Az érzelmi intelligenciát, a másik felé való nyitottságot, empátiát fejleszti, ha néha olyat játszunk, hogy el kell mondani 3 dolgot, amit szeretsz a másikban, aztán 1 dolgot, amit szerinted nagyon jól csinál és szeretnél eltanulni tőle. Ilyenkor lehet beszélgetni arról is, ki miben más, kinek mi okoz örömet és mi zavarja. Ha ezekre odafigyeltek, lassan egyre kevesebb konfliktus lesz majd a testvérek között.