Miért önző a gyerekem? És meddig?

A gyermeked nem képes pár percet várni, folyton türelmetlenkedik? Irigy és nem adja oda a játékait másoknak? „Olyan önző ez a gyerek, csak saját magára tud gondolni” – panaszolja sok szülő. Néhány szülő már egészen kicsi 1 év körüli babától is elvárja, hogy másokra is gondoljon, mások pedig még a 2-3 kisgyereknek is elnézik, ha átgázol a társain, mondván még kicsi és a kisgyerekek önzőek. Hogyan tanítsunk a gyermekünknek empátiát és mások megértését?

Egy kutatásban, amit dr. Alison Gopnik​ végzett el, 15 és 18 hónapos kisgyerekeknek mutattak kétféle ennivalót. Az egyik tálkában halformájú keksz volt, a másikban párolt brokkoli. A kísérletvezető kivett egy falatot a brokkolis tálból és úgy csinált, mintha nagyon ízlene neki.
Aztán megkérte a 15 hónapos babákat, hogy adjanak neki egy falatot. A babák pár másodpercig gondolkodtak, aztán a finom kekszet adták oda.

Ebben a korban a gyerekek még csak saját magukban, a saját igényeiket, érdekeiket figyelembevéve tudnak gondolkodni. Ami nekik tetszik, az kell, hogy tetszen másoknak is, amit ők szeretnek, nyilván azt szereti mindenki más is. Fel sem merül bennük a másik eltérő ízlése, igénye, mint szempont.

A kísérletet megismételték 18 hónapos babákkal is. Ők már figyelembe vették azt is, hogyan viselkedett a kísérletvezető. Ha az látták, hogy a brokkolit kedveli, azt adták oda. A másfél év körüli totyogók már különbséget tudnak tenni a saját vágyaik és a másik igényei között.

Miért fontos ez? Mert sokáig azt hitték, a kisgyerekek 3-4 éves korig nagyon önzők, csak magukra gondolnak. Rengeteget magyarázzuk mi szülők a kicsiknek, hogy legyen tekintettel másokra is, figyeljen oda a másik igényeire, ugyanakkor hányszor megállapítjuk azt is, hogy már megint csak magára gondolt, bosszankodunk miatta.

Pedig másfél évesen a kicsik már értik ezt az apró különbséget, ami olyan fontos az emberi kapcsolatainkban. Meg is taníthatjuk nekik az empátia, a másik igényei figyelembevételének finom árnyalatait. Meg lehet tanítani azt is, hogy megosztozzon a többi gyerekkel a játékain és azt is, hogyan legyen türelmesebb.

Hogyan segíthetünk neki?

– Beszélj neki az érzéseidről, bátran mondd meg neki, ha fáradt vagy, ha dühös, ha vidám!

– Amikor mesekönyvet nézegettek, mesét olvastok, beszélgethettek a szereplők érzelmeiről és a gyerektől is megkérdezheted, mit gondol: fáradt most a szereplő, szomorú, fél, rosszkedvű, vidám?

– Az érzelmek kifejezését, a még nem olyan jól beszélő kisgyerekeknél segítheted képekkel is, rajzolhatsz arcokat többféle érzelemmel és megkérheted a kicsit, mutassa meg, melyikre gondol.

– Testvérek között sok feszültség adódik abból, hogy összevesznek játékokon, versengenek egymással. Néha (nem akkor, amikor összevesznek és éppen ingerültek, hanem máskor, egy nyugodt pillanatban) beszélgethettek arról, hogyan lehet a másiknak örömet szerezni, mit szeret és mi az, amit utál, ami feldühíti. Ha ez tudatosul a gyerekekben, csökkenhet a konfliktusok száma.

– Ha vita van a testvérek között (ami egyébként egy bizonyos fokig normális) vagy valamelyik társával van konfliktusa a kisgyereknek, amikor már lehiggadt érdemes leültetni és megkérdezni tőle, mit érzett ő és mit érzett a társa. Vannak gyerekek, akik ilyenkor hosszasan sorolni kezdik a sérelmeiket, ennek úgy veheted elejét, ha azt mondod, mondjon 3 dolgot, amit érzett, aztán pedig hármat, amit a másik érezhetett. A legjobb, ha mindkettőjükkel el tudsz beszélgetni erről.

– Néha szerezhettek örömet a családtagoknak is valami aprósággal. Elbeszélgethettek pl. arról a kicsivel, mit szeret apa vacsorázni és közösen elkészíthetitek neki a kicsit is bevonva a készülődésbe, majd a meglepetés átadásába. A lényeg, hogy a kisgyerek megtanulja, megértse, hogy másoknak örömet szerezni jó 🙂

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

8 Comments

  • Szilvia

    2015. október 12. hétfő

    Kedves Ági!
    Gyermekem születése előtt találtam rád, szimpatikusnak találtam a módszereidet, igazából megerősített abban ahogy szerintem gyereket kell nevelni. Sok anyagokat megvásároltam, igaz nem volt időm nagyon nézni őket, de úgy gondoltam a szellemiség a lényeg. Egy gyönyörű, okos kislányom van, most lesz 17 hónapos, aki sokat nevet, másokkal is barátságos, idegenekkel az egészséges módon, sokan-még férfiak, idősebb bácsik is- megmosolyogják gyakran. Az éjszakakat végigalussza, igaz ez a születése után is így volt, aztán a fogzás eleje húzós volt, de szépen beállt minden. 14 hónaposan magától elhagyta a cicit. GyerekTársaságban is aranyos, a korának megfelelően együtt játszik. Szóval egy kiegyensúlyozott, értelmileg és lelkileg is szépen fejlődik.. Vagyis remélem. Mert én feladom. Igyekeztem a közvetlen környezetünkbe is átvinni a módszert, főleg hogy többször megkaptam, én vagyok az anyja, nekik kell nevelni és ők tudják… De ha a környezet nem fogadja el, látványosan, a gyerek előtt, akkor sajnos az energiám nagy részét az elfogadtatásra pazarlom, a kiigazításra és a kijavításra. De elfáradtam. Nem tudom tovább ugyanolyan lelkesen csinálni, mint eddig. Már nem vagyok megértő, nem vagyok türelmes, nem játszom annyit és nem vagyok nyitott. Elfáradtam nagyon és ez sajnos az anyaságom sínylette meg. Elvették az önbizalmamat, hisz azt is mondták nem jól csinálom, rossz anya vagyok és elvették a kedvemet, mert úgysem csinálom jól. Feladom. A környezet erősebb, mint én és már csak egyet tehetek. Azt remélem és kívánom az én kislányomnak, hogy mentálisan és lelkileg olyan kiegyensúlyozott marad, amilyen most, és egy tisztességes, kedves, boldog ember lesz.
    Ezt le kellett írnom neked, hogy lásd van ilyen is, hátha így a környezet is változik. Köszönöm szépen a sok hasznos információt és hogy a kisgyerekes anyukáknak a támasza vagy.
    Üdvözlettel

    • Vida Ágnes

      2015. október 25. vasárnap

      Jól teszed, ahogy teszed, ne hagyd magad elbizonytalanítani. A gyerekeknek anya a fő minta, ha tőled a jó alapokat kapja meg, utána sokkal erősebb lesz majd a mindennapok során.

  • Kató

    2015. szeptember 12. szombat

    Szia Ági! Kisfiam 13 hónapos, nagyon jókedvű, játékos gyerek, ha ott vagyok vele es mindig együtt játszunk. Egyedül nem akar játszani,unatkozik,ezért ha egyedül hagyom addig sír amig oda megyek, járni is csak ugy akar ha oda hív es megfogja a kezem egyedül nem is akar próbálkozni,addig sír amig segítek neki!ezert nagyon „kéz a kézbe” járkálos baba lett,mert nem hagytam sírni,de most hogy egyre jobban tud mar lepkedni egyedül nincs veszély érzete,nem akar semmibe megkapaszkodni addig lepkedik amig elesik vagy kifogom. Egyedül nem akar se tolni semmit se felállni semmi mellett, viszont ha oda tartom az ujjom nem is kell húzzam felvan állva,es járni mar jár kb 3-4 metret is egyedül aztán megtántorodik es esik el vagy kifogom.tehat engem használ segéd eszköznek,de ha nem csinálom csak sir es sir. Tudom,hogy mostmár megszokta de meg tudok valamit tenni hogy önállosúljon? Még csak annyit,hogy mászni sosem akart,helyváltoztatást a fenekén csúszva érte el.

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      Az a gond, hogy ha jártatják a babát, akkor pontosan ez történik, mint nálatok, hogy egyedül nem mer menni, csak segítséggel. Ne engedd ezt! Ha sír, vedd fel, vigasztald meg, de ne engedd kézenfogva menni, mert ezzel késlelteted az önálló járását. Pár nap alatt megszokja majd, hogy anya nem vezetgeti és magától is elkezd majd kapaszkodni a dolgokba, utána pedig beindul majd az önálló járás.

  • BekeA.

    2015. szeptember 01. kedd

    Kedves Ági!

    13hónapos mult a fiam,nagyon hamar látszott rajta hogy örökmozgó és akaratos. 10hónaposan már járt,azóta megállithatatlan. A gondom vele hogy nem hallgat rám, szólok neki többször hangosan és nem figyel rám csak nagyon ritkán 🙁 El vagyok keseredve sokat próbálkoztam hogy pápázzon,tapsizzon és nem. Ha csinálni probálta nem amikor kértem vagy mutattam hanem pelenkázon magának stb. A kezét nem tudom megfogni, huzza ki rohan mindenhol én persze féltem. Szüleimnél vidéken az udvarért volt odáig még délben is hisztizett,verte az ajtót, 40fokba nem engedem fedetlen helyre. Nem tudom hogy ezen hogyan tudok változtatni? Egyedül táncolni szeret meg tévét nézni. Egy játék sokáig nem köti le. Mit tegyek h.figyeljen rám mit szabad mit nem? Sokat vitáztunk idáig a párommal,most egyedül vagyok kiment németországba dolgozni,ön szerint hatottak ezek negativként a gyerekre? Azt látom hogy más gyerek nyugodtabb tanulékonyabb nevelhetöbb,15hónapos unokatesojátol mindent elvesz játékot,lebodja utána hiába mondom hogy eltörik. Várom h.ez a helyzet változzon.köszönöm a válaszát

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 07. hétfő

      Most örökmozgó időszakban van, az a legfontosabb a számára, hogy jöhessen-mehessen. Ezt ki fogja nőni, addig is minden délelőtt és délután legyetek kint 2-3 órát, hogy ki tudja mozogni magát és akkor a nap többi részében sokal kevesebb gond lesz vele, nevelhetőbb is lesz. Napra is kimehet, csak adj rá olyankor sapkát!

  • Csilla

    2015. június 04. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kislányom 4,5 éves, ovis. Előtte két évig volt bölcsis, de már akkor is jelentkezett a problémánk.
    Hullámokban jön, tart néhány (3-4-5) napig, aztán megint nincs semmi ilyen jellegű probléma. Ilyenkor napi több bugyit is összekakiz, de egyébként pedig konkrét mennyiséget nem „termel”. Nem kemény, ami ilyenkor kijön, tehát nem lehet neki az a gondja, hogy fáj.
    Nem tudom semmihez se kötni a dolgot, se étkezéssel kapcsolatban, se egyéb lelki körülményekkel kapcsolatosan. nincsenek nagy változások, nem olyankor van, ha esetleg rossz fát tesz a tűzre és kikap, egész egyszerűen teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi miatt lehet, mi lehet a megoldás.
    Ma azt mondta, hogy nem szeretne az oviban kakilni, és ez lehetne akár magyarázat is (ma mondta eddig először), de itthon is csinálja ugyanezt. Nagyon szivesen felfognám úgy, hogy majd kinövi, de ez egy visszatérő probléma és tartok attól, hogy ezzel sokáig gond lesz.
    Lenne esetleg javaslatod, hogy mit kellene tennem?
    köszönöm előre is, Csilla

    • Vida Ágnes

      2015. június 14. vasárnap

      A kakigondok mindig valamilyen belső feszültséggel, szorongással függenek össze. Nála az lehet a gond, hogy nem akarja elengedni a kakit ilyenkor, de az mégis jön és amikor észreveszi, visszaszorítja. Ez gyakorlatilag az indulatkezelés elsajátításából fakad: „visszatartom az indulatomat, a dühömet, tehát a kakimat is.” Segíthetnek az olyan játékok, amikben szabadon kiadhatja az indulatait, pl. boxzsák, amit csapkodhat. Valamint minden kakiprobléma feldolgozásában sokat segít a rendszeres gyurmázás.