Hogyan segíts a kisgyermekednek feldolgozni a rossz élményeket?

Felnőttek számára sem egyszerű feldolgozni egy kisebb-nagyobb balesetet, betegséget, kellemetlen élményt, azonban egy beszélni még nem tudó kisgyerek számára ez még nehezebb. Ráadásul őket sokszor felnőttek számára lényegtelennek tűnő helyzetek is megviselhetik, mint pl. a kedvenc cumi vagy alvósállatka elvesztése, egy orvosi vizsgálat, egy verekedős kisfiú a bölcsiben vagy egy túl hangosan ugató kutya. Hogyan segíthetsz neki?

A legtöbben próbálják megmagyarázni a kisgyereknek mi történt, racionális magyarázatot adnak a történtekre és igyekeznek megvigasztalni a kisgyereket.
Gyakran tapasztalható azonban, hogy egy-egy ilyen veszteség, rossz élmény miatt még hetekig szorong a kisgyerek, megváltoznak a szokásai, nyűgösebb lesz, bújósabb, gyakrabban ébred éjszaka, rossz álmokról számolhat be, az átlagosnál ingerlékenyebb, sírósabb lehet, hisztizhet.

A legtöbb esetben ilyenkor a szülő türelmes és megértő, azonban a vigasztalást követően már elvárná, hogy a gyermeke viselkedjen újra “rendesen”, dolgozza fel a történteket.

Azonban a feldolgozás nem ilyen egyszerű.

Mi felnőttek már pontosan látjuk a gyerek számára ijesztő helyzetek mögötti valóságot, pl. tudjuk azt, hogy az orvosi vizsgálat kellemetlen, de szükséges és kibírható, az elveszett cumi helyett lehet másikat venni és megesik néha, hogy az ember elesik és lehorzsolja a térdét, azonban a kisgyerek még az érzelmek világában él az az érzés, ahogyan érezte magát akkor, abban a számára ijesztő és megfejthetetlen helyzetben újra meg újra visszatér és nem elég megértenie a történteket, a vele kapcsolatos érzelmeinek is a helyükre kell kerülnie.

Megnehezíti a helyzetet, hogy a legtöbbször szeretnénk gyorsan megnyugtatni a gyereket, kis vigasztalás után mi már túl is vagyunk a dolgon és, ha esetleg fel is hozza megint a történteket, hajlamosak vagyunk elintézni egy gyors vigasztalással. Azt hisszük, ha a gyerek mosolyog, játszik, nincs is semmi baja.

Azonban azzal, hogy nem engedjük a gyereket beszélni a helyzetről, illetve a még nem beszélő gyereknél, csak arra törekszünk, hogy megnyugodjon, de nem vesszük komolyan az érzéseit, csak elmélyítjük a gyerekben a szorongást.

Azt hisszük, ha egy rossz élmény után nem beszélünk róla, akkor minden rendben van és majd elfelejti. De nem felejti el. Mit lehet tenni?

1. Beszéljünk róla!

Ahogyan a felnőtteknél is az segít feldolgozni a probémákat, ha beszélünk róluk, úgy a gyerekeknél is. Vannak olyan gyerekek, akik nyíltan szóba is hozzák a számukra kellemetlen eseteket, ilyenkor ne tereljük el a szót, beszéljük át velük újra meg újra, ez segít nekik a túllépésben.

2. Meséljünk róla!

A kisebbeknél, akik még nem beszélnek, de még óvodáskorban is, segít, ha a helyzetet mesébe foglaljuk, például:

– A kedvenc cumi nem elveszett (mert az “elveszett” érzés a gyerek számára ijesztő: Hova lett? Mi történt vele?), hanem vándorútra indult és kalandos utazás közben bejárta az egész világot.

– A mesebeli kismackó is elesett a biciklivel és az anyukája bekente piros fertőtlenítővel a térdét, hogy elűzzék a csúnya bacikat, másnap a kismackó már megint biciklizett, de már sokkal óvatosabban ment a lejtő közelébe.

Kereshettek olyan meséket, amik az adott élethelyzetről szólnak, de ti is kitalálhattok hasonlókat.

3. Alkossunk!

A rossz érzések, félelmek feldolgozásában segíthet egy kis kreatívkodás is: ujjfestés, rajzolás, gyurmázás. Nem kell kifejezetten azt a helyzetet feldolgozni, ami a kicsit foglalkoztatja, önmagában a szabadon alkotás élménye is jó szorongásoldó, azonban segíthet az is, ha lerajzoljuk az adott helyzetet. Amikor a kicsi még nem tud rajzolni, mi is rajzolhatunk és mesélhetünk hozzá, illetve megkérhetjük a gyermeket, hogy mondja meg, hogyan folytassuk a rajzot, pl. “Hol legyen a doktorbácsi? Milyen színű legyen a kislány pólója?”

A legtöbbet azzal segítünk a gyermekünknek a nehéz helyzetek feldolgozásában, ha nyitottak vagyunk az érzéseikre, komolyan vesszük őket, nem bagatellizáljuk el a helyzetet és elfogadjuk, hogy a gyermek nem lép túl ezeken az érzéseken gyorsan, több nap vagy hét is eltelhet, mire feldolgozza őket. Az empatikus, nyitott hozzáállás gyakran már önmagában is segít hamarabb megoldani a helyzetet.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Edit

    Reply Reply 2017. augusztus 14. hétfő

    Kedves Ágnes,

    segítséget szeretnék kérni, hova merre induljak, kihez forduljak?

    a környezetünkben az elmúlt évben több idős ember is meghalt. 5 éves kislányom kb másfél hónapja a szomszéd néni halála óta retteg a haláltól. konkrétan sehova nem enged el, nem megy el sehova (nagyszülőkhöz, apukájával vásárolni) nélkülem. kibukott egy beszélgetés során belőle hogy fél hogy én vagy az apukája meghalunk. ha apa is elmegy akkor is nagyon várja hogy hazajöjjön. hogy tudnám ezt feloldani benne? beszélgettünk hogy idősek és betegek voltak, lerajzoltuk egy életvonalon hogy ők az “élet” végén jártak (mind idősek voltak) de sajnos nem segít. sír zokog mikor el mennék valahova nélküle. mikor a szomszéd kislány fagyizni hívja zokog hogy csak akkor megy ha anya is jön. közben pedig azért is sír mert nagyon szeretett volna menni. de nem mer engem itthon hagyni. segítségét szeretném kérni hogy merre induljak el, hogy tudnám feloldani benne ezt a dolgot, szeptemberben oviba kell menni, ott nem maradhatok. amúgy sem szereti sajnos az óvodát de addigra szeretném feloldani benne ezt a félelmet nagyon. az elmúlt egy-két hétben már a halálról nem nagyon beszél, de továbbra sem enged, szorong.
    http://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szorongo-gyermek-viselkedesenek-jellemzoi
    ezt a cikket mintha Róla írták volna.
    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. augusztus 14. hétfő

      Ez egyik napról a másikra nem fog megoldódni, tapasztalatom szerint több hónap kell, mire a kicsi feldolgozza a történteket. Addig legyél vele sokat, ne várd el, hogy olyan önálló legyen, mint azelőtt. Még, ha nem is mondja, most ő fél attól, hogy elveszíthet titeket is és ezzel az érzéssel még nem tud mit kezdeni. Ha idegen, új helyre megy, segíthet neki egy-egy olyan tárgy, amit otthonról visz magával és hozzád kötődik, baba, kispárna, póló, kendő vagy akár egy fotó anyáról.

  • Erika

    Reply Reply 2017. augusztus 04. péntek

    Kedves Ágnes
    Nem ide tartozik, de a másik helyen nem kaptam választ,hátha itt válaszol. Kisfiam 11 hetes. A nappali alvás úgy néz ki, hogy 45 percet alszik, magától alszik el, ott megébred, láthatóan fáradt, de nem tud visszaaludni. Van hogy 20-30 perc küzdés után tud csak aludni még egy kicsit. cumit többször is visszaadom neki, de nehezen mélyül el. Olyan mintha mindig éber alvással aludna. Éjszaka alszik 7 órát is egybe ébredés nélkül. Hogy taníthatnám meg visszaaltatni magát ha megébred?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Erika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. augusztus 07. hétfő

      Ebben a korban a babák még éberen alszanak és, ha megébrednek, nem tudnak maguktól visszaaludni, ez normális. Nappal még éberebbek, hiszen már tudják a különbséget a nappal és az éjszaka között. Segíthet a jobb alvásban, ha nem rögtön evés után fekteted le, hanem evés után mindig játék van, aztán, amikor már elálmosodott, következik az alvás (ebben a korban kb. másfél órát tudnak ébren lenni a babák anélkül, hogy nyűgösködnének, fáradtak lennének, ha hamarabb fekteted le, talán elalszik, de hamar felkel, ha még nem álmos másfél óra után, akkor lehet várni még az altatással). Ha megébred 45 perc után és a kezedbe felvéve jókedvű, élénk lesz, akkor már nincs szüksége több alvásra. Az nem számít, hogy álmosan ébred fel, ez alkati kérdés van, akinek kell egy kis ébredési idő alvás után, van, akinek meg kipattan a szeme és rögtön élénk.

  • Edit

    Reply Reply 2017. augusztus 04. péntek

    Kedves Ági,
    a környezetünkben az elmúlt 1 évben több idős ember is meghalt. 5 éves kislányom egy hónapja a szomszéd néni halála óta fél a haláltól. kérdéseket tesz fel, múzeumban pl hogy a királynő mikor halt meg, és a gyerekei…
    a probléma ami talán ebből alakult ki, hogy konkrétan sehova nem enged el, nem megy el sehova (nagyszülőkhöz, apukájával vásárolni) nélkülem. kibukott egy beszélgetés során belőle hogy fél hogy én vagy az apukája meghalunk. ha apa is elmegy akkor is nagyon várja hogy hazajöjjön. hogy tudnám ezt feloldani benne? beszélgettünk hogy idősek és betegek voltak, lerajzoltuk egy életvonalon hogy ők az “élet” végén jártak (mind idősek voltak) de sajnos nem segít. sír zokog mikor el mennék valahova nélküle. mikor a szomszéd kislány fagyizni hívja zokog hogy csak akkor megy ha anya is jön. közben pedig azért is sír mert nagyon szeretett volna menni. de nem mer engem itthon hagyni. a szomszédságba azért átmegy játszani, de tudja hogy én itthon maradok.
    segítségedet szeretném kérni hogy merre induljak el,
    1, hogy tudnám feloldani benne a a halállal kapcsolatos félelmet,
    2, hogy tudom őt itthon hagyni (apával) és elmenni itthonról, boltba postára, stb. tudom hogy nonszensz, de addig zokog amíg el nem viszem magammal akárhova is megyek.
    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 10. vasárnap

      A halál gondolatát feldolgozni nagyon nehéz és természetszerűleg minden gyerekből szorongást vált ki, általában azzal a reakcióval, hogy a kicsi azt hiszi, elveszítheti a szüleit is, ezért átmenetileg jobban “őrzi” őket. Segíthet, ha nem megmagyarázni akarod neki az elmúlást, mert ezzel még nem tud mit kezdeni (és sokszor mi felnőttek sem), hanem arról beszéltek, mi van utána. Mesésen, játékosan. Pl. ott ül a néni a felhőn és nézelődik lefelé, vagy angyalka lett belőle és ott repülőzik a felhők felett, ezt könnyebb a kicsinek elfogadni, mint az elfogadhatatlant.

  • Éva

    Reply Reply 2017. július 31. hétfő

    Kedves Ági!
    5,5 éves a kisfiam, nagyon érzékeny, közösségben inkább visszahúzódó kisgyerek. Az elmúlt napokban megdöbbentő dolgok derültek ki az ovis csoportjából. Annyira le vagyok döbbenve, hogy alig jutok szóhoz. Érdekelne a véleményed és a tanácsodra lenne szükségem, hogy mit tegyek?
    Van egy kisfiú a csoportban, aki szó szerint terrorban tartja az egész csoportot. Nem arról van már szó, hogy játék közben agresszív. Több kisfiúval összeállva bántalmazzák a többi kisgyereket, köztük az én kisfiamat. Hasba verik, ütik a fejét, hátba vágják, és csúfolják… Ma mondta ezt el nekem. A múlt héten “szálltak rá”. De előtte sokszor elmesélte, hogy a kisgyerek másokat hogy bánt, állandóan verekszik, kiabál, hisztizik, és ami még durva, az óvónőket is megüti, és azt mondja nekik, hogy hülye barom, te nekem nem parancsolsz, és ilyeneket. A múlt héten az egyik óvónő elhagyta a csoportot, átment egy másikba. Nem indokolták konkrétan, csak annyit mondtak, hogy a két óvónő között olyan szakmai konfliktus van, amit nem tudnak megoldani. Az anyukák szerint a kisgyerek az oka. Akkor derült ki, hogy a kisfiú több kislányt megfojtogatott, az egyik kislány azóta pszichológushoz jár, és minden fiútól retteg, éjjel nem alszik.
    Én a múlt héten szóltam az óvónőknek, hogy bántják a kisfiamat, de ez azóta csak rosszabb lett. Számomra ez tűrhetetlen! Senki ne vágja hasba és fejbe a kisfiamat! Itt az a helyzet van,úgy érzem, hogy az óvoda semmit nem tesz, hogy kezelje a helyzetet! Ma egész délután erről beszéltünk a kisfiammal, megoldódott, és olyanokat mesélt el, hogy szóhoz se jutok… Állítólag többször előfordult, a kisfiúnak leragasztották a száját, vagy azt mondta neki az egyik óvónő, hogy felkapja és jó messzire eldobja… Azt én is hallottam, hogy úgy is próbálják fegyelmezni, hogy hívják a rendőrséget. Persze ettől a kisfiam is megijedt, hogy vele is ezt csinálják, ha esetleg nem jól viselkedik, mondjuk visszacsap a gyereknek. Szerintem ez egy szörnyű helyzet, itt krízis van. Mit lehet itt tenni???

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. augusztus 03. csütörtök

      Ilyen esetben mindenképpen rendkívüli szülői értekezletet kéne összehívni és beszélni az óvodavezetővel, de mivel az óvónénik reakciójával is gond van, nem csak azzal az egy gyerekkel, elgondolkodnék az óvodaváltáson is.

  • Anna

    Reply Reply 2017. július 31. hétfő

    Nagyon szépen koszonom gyors válaszod.Megnyugtat.Halas vagyok ezért a blogert, mióta terhes lettem folyamatosan olvasom.Rengeteget tanultam innen, melyek megkönnyítették a baba apolasaval, nevelésével való minden napi problémák megoldását.

  • Anna

    Reply Reply 2017. július 29. szombat

    Kedves Agi,
    2 eves kislanyomra a nagyanyja vigyazott mig mi, a szulok dolgoztunk.A mult heten egeszsegugyi problemak miatt a nagyinak el kellett utaznia hirtelen es nem volt ido beszoktatasra az uj baby sziterrel.Nehany napig delelott a bolcsivel is probalkoztunk, de lebetegedett, utolag ugy dontottunk h delelott is Es delutan is legyen a baby szitterrel.Az utobbi napokban sok hirtelen valtozas erte a kislanyomat es szorongo tunetek jelentkeztek nala: ejszaka tobbszor felsir, ragja a kormet, neha elutasit minket is.En is oriasi lelkiismeret furdalassal kuzdok es szornyen aggodom hogy az igy tarto 2-3 het viszzamarado lelki serulest fog okozni neki.2 het mulva jon ujra a nagyi.Kerdesem hogy ebben a korban 2-3 het ilyen tipusu valtozas okozhat pszihikai problemat a kislanyomnak?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 31. hétfő

      Rövid távon okoz az ilyesmi szorongást, de ha egyébként számíthat rád, később helyreáll majd a lelki békéje és hosszú távon nem lesz ettől a változástól semmi baja.

Leave A Response To Vida Ágnes Cancel reply

* Denotes Required Field