Szorong a gyerek? De hát olyan kis mosolygós…

Miért ragaszkodik a gyerek annyira a cumihoz? Miért rágja a körmét? Miért ébred fel megint éjjel? Miért pisil be az oviban, amikor már szobatiszta volt? Látszólag jól van mosolygós… Akkor meg mégis mi baja van?

A gyerekek viselkedését gyakran félreértjük. Olyan mosolygósak, játékosak, úgy tűnhet, egy-egy nagyobb változás nincs is rájuk hatással.
Mondjuk elkezdi az ovit és lelkesen megy, jól érzi ott magát, játszik a többiekkel. Aztán hazajön és aranyos, nincs vele semmi gond, de este a sötétben, kijön rajta a feszültség és gyakran felsír.
Nem féltékeny a most született testvérkére, de egyszercsak azt veszed észre, hogy rágni kezdte a körmét.
Látszólag jól viseli a költözést, de éjfélkor átköltözik a ti ágyatokba és egész éjjel forgolódik.
Vagy szopni kezdi az ujját, makacsul ragaszkodik a cumijához, még a bilire is a kedvenc rongyival jár, újra bepisil nappal, ezerszer kéri a cicit, pedig már majdnem abbahagyta: ő így jelzi, hogy szorong.

A stressz, a nagy változás belőlünk, felnőttekből is sokféle tünetet kiválthat, de mi már tudjuk kezelni őket.
A gyerek viszont még kicsi, hozzánk jön segítségért.

A legrosszabb válasz erre az, ha megpróbáljuk leszoktatni arról, amivel a szorongást oldja. Ha nevelési problémának tekintjük a körömrágást, a cumit, az éjszakai átmászkálást.
Ez ugyanis pont az ellenkezőjét váltja ki a gyerekből, mint amit szeretnénk elérni: még jobban szorongani fog, hiszen megpróbálják elvenni tőle azt, amibe kapaszkodik és még inkább bele fog kapaszkodni.

Így lesz az átmeneti cumizásból iskoláskorig tartó cumizás, a körömrágásból a felnőttkorra is átnyúló rutin, a szoptatásból játszma és állóháború.

A tünet piszkálásától nem múlik el a betegség.

Mitől múlik el szorongás?

1. Attól, hogy megérted, a gyerek számára a változás nagy dolog és mivel még nincs technikája arra, hogy az ezzel járó feszültséget magában kezelje, neked kell segítened ebben.
A kisgyereknek még nincs önbizalma, de van anya-bizalma: ha egy helyzetet nem tud megoldani, hozzád fordul, tőled kér segítséget.

2. A segítséget tehát meg kell kapnia, de olyan módon, ahogyan az mindenki számára elfogadható. Ha éjjel 1000x kel, mert most született kistestvére, nem az segít, ha sírni hagyják, hogy leszokjon róla, hanem az, ha NAPPAL, amikor a tesó alszik, babusgatják, szeretgetik, osztatlan figyelmet kap. Megtöltik a szeretet poharát csordultig – így egyre kevésbé szeretné majd éjjel bepótolni a gondoskodást.

Ha a körmét rágja, nem rá kell szólni és magára hagyni, hanem át kell ölelni, beszélgetni vele és játszani egy kicsit, így idővel megtanulja a feszültségét másként levezetni.

3. A frusztrációtól meg kell szabadulni. Nem magunkba fojtani, nem azt mondani a gyereknek, hogy “nincs cumi, nagyfiú vagy már, maradj nyugton!”, hanem teret adni annak, hogy kiadja magából, mégpedig olyan formában, amivel nem okoz kárt:

– sok-sok mozgással a szabad levegőn (ez a gyerekeknek lételeme és a legjobb feszültségoldó is egyben),
– játékos dögönyözéssel, birkózással,
– gyurmázással (remek feszültségoldó),
– ujjfestéssel,
– mesékkel (a gyerek nyelvén, a fantáziák világában magyarázza meg a világ összefüggéseit, így a gyermek könnyebben megérti azokat)

A hagyományos “szoktasd le róla” hozzáállás csak elmélyíti a sebeket, a türelem és a szeretet begyógyítja azokat 🙂



About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

6 Comments

  • tattoo designs

    Reply Reply 2017. április 09. vasárnap

    Nagyon szépen köszönöm a választ! Mint mindig, most is megnyugtattál. :).

  • Estella

    Reply Reply 2017. április 07. péntek

    Nagyon szépen köszönöm a választ! Mint mindig, most is megnyugtattál. 🙂

  • Éva

    Reply Reply 2017. április 06. csütörtök

    Kedves Ági! 5 éves kisfiam dadogni kezdett… Kb. két hete kezdődött. A szavak elejét ismételgeti, egy mondatban többször is. Nagyon érzékeny, intelligens kisgyerek, korához képest sokkal választékosabban fogalmaz. De szerintem a családi feszültség az ok…
    A férjem nem túl nyugodt természet. Nagyon gyorsan felkapja a vizet, és sok minden miatt kiabál, kiborul, hisztizik… Velem és a kisfiunkkal is. Ez 5 éve így megy. Én már erősen elkezdtem azon dolgozni, hogy elválunk. (Sokáig dolgoztam azon, hogy maradunk) Sajnos eddig ezt nem tudtam meglépni, mert nincs hova mennünk és nincs miből. A kisfiamról kiderült 2 éves korában, hogy tejallergiás, és nem oldották meg az étkezését sem a bölcsiben, sem az oviban, egészen tavaly szeptemberig. Emiatt fél 12-kor haza kellett hoznom, és ebédet adnom neki. Heti néhány órás munkát tudtam vállalni. De tavaly ősszel elkezdtem tanulni, Pestre járok vidékről havonta 3 keddi napon. Hamarosan saját vállalkozást indítok. Nagyon feszült vagyok, és rengeteget kell tanulni. Ez is megviseli a kisfiamat, elmondja, hogy hiányzom neki, és részletesen el kell mondani, mit is tanulok. El is játsszuk a macikkal. De szerintem apa a nagyobb gond. Eddig passzívan tűrte a kiabálást, de most már nem. Kb. 1-1,5 hónapja harcban áll vele. Ahogy hazaér a munkából, bosszantja, kiabál vele, ütögeti. Semmiben nem fogad szót. És a férjem erre nagyon rosszul reagál: visszakiabál, néha oda is legyint, ledegradálja: hogy milyen gyerek vagy, nem lehet veled semmit… Velem nagyon együttműködő a kisfiam, és eddig nyugodt volt, de most nem az. (Bár beteg is két hete, és nem tudunk a levegőn mozogni, pedig nagy az igénye). Azt mondta, hogy ő félelemben él…. A szívem szakad meg… Mára eljutottam odáig, hogy szinte sohasem reagálok a férjem kiabálására, kiborulásaira, csak ha a kisgyerekkel kiabál. Próbálom nyugtatni… Azt hittem, ettől majd a kisfiam is nyugodtabb tud maradni… Vigyem pszichológushoz? Mit tegyek??? Kérlek segíts!!

  • Hajni

    Reply Reply 2017. március 31. péntek

    Szia!ide irok máshova nem enged.az evéssel és alvással kapcsolatban kérdeznék.a fiam 14 hós és mlg pürét eszik úgy főzők neki mint magunknak szokszor abból kap de a gyümölcsöt is és a főzeléket is pürésítem mivel amint darabot észlel benn kiköpi vagy öklendezik.kenyér héjat belsejét kukacot ,ilyeneket eszik csipegetve de a tészta meg ami hasonlo még pürésen sem vagy ha mégis nyammog.hat fog kinn van a többi bújik.hagyjam majd eszi mikor úgy érzi?vagy próbálam elöször a hamit darabosan utána pürésitsem?így szoktam eleinte de nekem is jobb ha megeszi pürésen legalább eszik.
    A másik hogy egy nappali alvásra áll át de nem egyszerű.kb egy hónapja már babakocsiban nem alszik csak kiságy.reggel 6-8 között ébred ehhez igazodva négy órát bír ki .így fél 11 fél 12 között alszik változo.általában 11 ig húzom de van hogy fél 12 mire alszik.másfél órát alszik kb egykor ébred utána tudom ebédeltetni elötte esélytelen álmosság miatt nem eszik fél tiz után tizoraizik.utána még kb 5 körül alszik rövidet.vagy egyáltalán nem tud aludni igy nyolcig fenn van.mindig változó leteszem de nem alszik el.tudom ez is átmeneti de délelött tovább nem bírom húzni délután ha nem alszik estig kissé nyügös.van hogy kétszer vagy egyszer alszik ez is mind attol függ mennyit alszik délelött ha keveset akkor délután alszik még.nem könnyü mert hisztis ilyenkor.
    Költözünk is remélem nem zavarja majd túlságosan.szoktam vinni az új helyre új szobájába.kiságya ugyanaz lesz.csendesebb helyre megyünk mondhatni.külön .szülöi házba vagyunk most.
    Köszi ha válaszolsz

  • Estella

    Reply Reply 2017. március 29. szerda

    4 éves fiam külön szobában alszik születése óta. Jó alvó. Megvan az esti ceremónia: mese, ének és utána egyedül alszik el. Egy ideje kialakította magának azt a szokást, hogy úgy altatja el magát, hogy hason fekve mozog a nemi szervén, egészen addig míg belealszik. Én tanácstalan vagyok. Nem tudom hogyan kezeljem a dolgot. Mennyire gond ez? Próbáltam mondani neki, hogy abba kell hagyni. De masképp nem tud elaludni. Sőt, úgy vettem észre, hogy még bűntudata is van szegénykének, hogy olyasmit csinál, amit anya nem tart jónak.

    Kérlek mondj véleményt, tanácsot. A férjemmel tanácstalanok vagyunk.
    Köszönöm!

Leave A Response

* Denotes Required Field