Amikor anyának van szeparációs szorongása

9 hónapig együtt vagytok és a baba még utána nagyjából 6 hónapig úgy gondolja, anya mindig vele van. A leválás még csak ekkor kezdődik, még jó sokáig tart. Néha a kicsi szorong, fél, nem akar anya nélkül létezni, de a szorongás bizony nálad is felléphet néha. Miért és hogyan?

1. A testi szimbiózis a szülés után jó darabig lelki szimbiózisként él tovább.

Az anyai ösztöneid a szülés utáni időszakban azt diktálják: ne hagyd másokra a babát!
Amíg kizárólagosan szopizik, amíg elsősorban hozzád kötődik, amíg beléd kapaszkodik, addig legyetek együtt. Ezért érzed azt, hogy amikor az egészen pici, újszülött baba mellől el kell menned valahová 1-2 órára, akkor hiányzik. Ezért jut néha eszedbe ilyenkor, mi történne vele, ha te most eltűnnél.

A legtöbb családban gyakorlati okokból fel sem merül ez a probléma, mert nem lenne úgyse kire hagyni a babát, de vannak családok, ahol a nagymamák már alig várják, hogy az 1-2 hetes vagy hónapos babát kivehessék a kezedből és babázhassanak. Ezzel nincs semmi gond, de ne érezd rosszul magad azért, ha úgy érzed, a babának elsősorban melletted a helye és nem szeretnéd órákra a mamánál hagyni.

2. Babafüggők vagyunk 🙂

Ez elsősorban abból az intimitásélményből ered, hogy egész nap babusgatod őt és az ooolyan jó ❤
Amikor majd egész nap rohangál és alig érsz a nyomába, ez csökkenni kezd, de addig néha úgy érezheted, nehéz elszakadnotok egymástól. Az első hónapokban a baba is úgy érzi, testközelben a legjobb lennie, később önállósodni kezd és fellép nála is a szeparációs szorongás, majd 1 éves kora utána megkezdődik a csiki-csuki: néha egész nap a nyomodban van, többet akar ölben lenni, szopizni, mint újszülött korában, máskor megy a maga dolgára és egész nap alig látod. Ez az állapot természetes, ugyanakkor ijesztő is egyben. A legtöbbet az segít, ha kiélvezed a bújós napjait, nem állsz ellen neki, nem akarod “leszoktatni” róla és pont ettől kezd el majd önállóbbá válni a kicsi, hiszen ezzel azt érezteted vele, számíthat rád, ott vagy neki, ha szükséges, ebből nyeri majd az önállósághoz szükséges önbizalmat is. Ugyanez a hozzáállás az, ami neked is segít feltöltődni és újra felfedezni magad az új anyai szerepedben.

Erről szól ez a versem is:

3. Ki vagyok a gyermekem nélkül?

Anyaszerepbe kerülve kicsit átalakulsz: egy darabig a baba érdekeit a sajátjaid elé helyezed, minden idegszáladdal azon vagy, hogy beletanulj az anyaságba, miközben a régi életed mintha teljesen eltűnt volna.

Új személyiségjegyeket is észreveszel magadon, új reakciókat, amiket eddig sosem produkáltál és most sem nagyon érted, honnan jöttek.

Ez normális jelenség: az új szerepeddel, az anyaszereppel járó változásról van szó.
Amikor azonban ez már nem újdonság az életedben, már rutinosabb anyuka vagy és a kicsi is egyre önállóbb, lassan elkezdesz visszazökkenni a régi kerékvágásba.
Ilyenkor azért érezhetsz “szeparációs szorongást”, azért eresztheted el nehezen a gyermekeidet, mert megijedsz attól ki is vagy te, ki is leszel te nélküle.

Persze ugyanúgy anya maradsz, de amikor már a kicsi nem pici, vissza kell találnod a régi szerepeidhez. Az anyaság nem kizárólagos szerep, mellette még sok egyéb szereped, feladatod, hobbid, célod is van: újra meg kell találnod őket!

A szeparációs szorongás tehát normális jelenség, nem csak a babánál, hanem anyánál is 🙂
Ezért van az, hogy ő lelkesen megy játszani az oviba, te meg az ajtóban pityizel, hogy milyen nagy már. Ezért hiányzik olyan nagyon, amikor elmegy 1 hétre táborba. Fontos, hogy fokozatosan elkezdd elengedni őt, amihez leginkább az segít hozzá, ha közben elengeded saját magad is és mered a saját életed élni.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 Comments

  • Becca

    Reply Reply 2017. október 02. hétfő

    Kedves Ági!
    Nem biztos,hogy jó téma alatt teszem fel a kerdesemet, de hatha itt is kapok tanácsot, segítséget…
    Kisfiam 5 hónapos múlt, nem tul nyugodt baba, vagy csak en számítottam másra, lehet túlzott elvarasaim voltak a babazast illetoen. A szülés utan en is atestem a baby blues időszakon, minden nap sírtam kb 2 hétig. Az utana csillapodott, de egyfajta szorongás bennem maradt. Azota is szinte napról napra ingadozik a hangulatom, neha minden szuper, neha legszívesebben kifutnek a világból. Sokszor “haragszom” is a babamra, hogy nem tud nyugodtabb lenni, tobbet aludni (4-5x kel éjszaka). Nem bírom elviselni magamat, ő jobb anyát érdemelne. Nem volt meg az a világmegváltó érzés,hogy huha anya lettem, pedig akartuk öt nagyon. Szeretem őt, de gyakran vagyok türelmetlen, ingerlekeny, es neha ugy erzem,hogy majd szetrobban a mellkasom a feszultsegtol es sirnom kell. A ferjemen kivul mással errol nem tudok es nem is merek beszelni, de őt meg mar sajnálom,hogy razuditom mindig a bajomat. Tul nagy bennem a megfelelési kényszer is, probalnek mindent jol csinalni, de mikor rajovok,hogy nem megy, megjobban elkeseredek, es meg mélyebbre zuhanok. Szeretnek jo anya lenni es jo kapcsolatot kialakítani a gyermekemmel, de olyan mintha egy falat huztak volna elem, es nem tudok senkit átengedni rajta. Nem tudom, hogy ez mentalis, hormonális problema e vagy egesz egyszeruen csak nem vagyok anyának valo… segíts kérlek,hogy mit tegyek??
    Köszönöm elore is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 21. szombat

      Ne aggódj: anyának való vagy 🙂 Egyszerűen csak fáradt vagy, sokat vagy egyedül és félted őt. Talán pont azért, mert annyira vártad. Segíthet, ha keresed a kapcsolatot más anyukákkal online (rengeteg jó Facebook csoport van, pl. az Anyatanya) és személyesen is (helyi baba-mama csoportok, babás foglalkozások, de találhatsz környékbeli anyukákat a Kismamablog Baráttaláló csoportban is), hamar rá fogsz jönni, hogy más anyukák is hasonló félelmekkel küzdenek. Emellett sokat segíthet az is, ha felkeresel egy pszichológust, aki segíthet rendezni az érzéseidet és az anyasággal kapcsolatos félelmeidet, gyakran ezeknek a hátterében korábbi rossz élmények állnak.

  • Anna

    Reply Reply 2017. augusztus 29. kedd

    Ott már komoly gondok vannak, ha az ember csak anyaszerepben látja magát és eltűnik a régi élete…

Leave A Response

* Denotes Required Field