Szeparációs szorongás két felvonásban

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

Szeparációs szorongás két felvonásbanAz okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:

  • eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
  • elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
  • feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
  • egyre ügyesebb és önállóbb…

…ez pedig megrémiszti.

Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”)

Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.

Hogyan érthetnéd meg, mi zajlik 8 hónaposod lelkében? A baba lelki fejlődése 0-3 éves korig a Babastart 2.0-ban Részletekért katt ide >>

Mit tehetünk? Az anyukák többsége éppen ebben a korban kezdi azt érezni, hogy itt az ideje kicsit szabadabban élni (talán éppen azért, mert ő is lassacskán szabadulni látszik a lelki szimbiózisból), néha “kölcsönadni” a babát a nagymamának vagy apának, a baba pedig éppen most lesz sokkal kötődőbb. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy éppen ilyentájt kezdi el mindenki mondogatni, hogy “most már igazán átaludhatná az éjszakát”, ő pedig köszöni, pont most nem kér belőle.

A megoldáshoz vezető úton az első lépés az, hogy elengeded a füled mellett a rossz tanácsokat és csak arra koncentrálsz, mi a jó nektek. Ez egy átmeneti időszak, nagyjából 10 hónapos kor körül javulni kezd a helyzet.

Ha ott szeretnéd valahol hagyni… Beszéld meg vele. Mondd el neki higgadt hangon, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után visszajön.” Persze még nem fogja megérteni az összefüggéseket, de ha nyugodt vagy és őszintén beszélsz vele, akkor ez sokat segíthet (és legalább rutinod lesz a másfél éves szorongás időszakára, amikor viszont már tényleg meg is érti amit mondasz :)). Lehet kicsit “trükközni” is: hagyd el a látványos búcsúzást, egyszerűbb, ha csendben lelépsz, valószínűleg észre sem veszi majd, hogy elmentél.

Ha kettesben vagytok… Ha szeretnél házimunkázni, de a kis kópé mindenhova követ, akkor hagyd neki! Ha eddig járókában volt, most itt az ideje szabadjára engedni a lakásban. Ha a hideg padló miatt aggódsz, akkor vegyél habtapi puzzlet, amin kedvére kúszhat-mászhat és mindenhova magatokkal vihetitek a lakásban.
Ha olyasmit csinálsz, ami veszélyes lehet a számára, akkor hordozóban vagy etetőszékben vidd magaddal, így lát téged, de nem keveredik baba.

Ha eddig nem tettétek, akkor most érdemes a lakást bababaráttá alakítani. Sok aggodalomtól kímélheted meg magad, ha

    – veszélyes, törékeny dolgok nincsenek a baba által elérhető helyen,
    – minden számára elérhető szekrényen és fiókon van gyerek zár (az öntapadós nálunk nagyon bevált, a hűtőre is tegyetek, gyorsan megtanulják kinyitni!),
    – az éles asztalsarkokra élvédőt tesztek,
    – a macskaalmot és hasonlóan tilos dolgokat elpakoljátok a baba útjából

Másfél éves korban újra előjön

Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezd jobban “őrizni” téged.
Ismét jelentkezhetnek alvászavarok, de a legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon a dolgodat végzed, megijed, hogy elmentél és sírni kezd.

A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza” Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a “fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb. olyan napirendi pontok, amiket ő is megért és tud mihez viszonyítani.

Ami az alvászavarokat illeti: átmenetileg megoldás lehet, ha az első felsírás után magad mellé veszed, és úgy alszotok tovább.

Kisgyermekkori alvászavarok – hiszti – dackorszak – Babastart 2.0 – Hogyan oldhatnád meg másfél évesed alvási problémáit? Vajon most már sosem fog magától aludni? Megoldásért katt ide >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

93 Comments

Comment navigation

  • Veronika

    2011. május 21. szombat

    Az előző üzenetemből kimaradt a megszólítás – elnézést kérek érte. Utólag is: Kedves Ági!

  • Veronika

    2011. május 21. szombat

    A kisbabánk egy hét híján 7 hónapos, jól fejlődő, jól szopó baba. A hozzátáplálást egy hónapja kezdtük, de csak desszertként kap egyéb ételt (püréket).
    Az elmúlt két hétben kezdett el magától kúszni és mászni, az utóbbi két napban már fel is tud térdelni.
    Az utóbbi egy hétben a párom szüleinél voltunk, a kicsi számára eddig ismeretlen környezetben. Jól viselte az oda-vissza utat, de a kisfiú produkált érdekes dolgokat a nagyiéknál. Kb 2 órára távol voltunk a párommal, mialatt a nagymama vigyázott a kicsire. Amikor visszaértünk sem volt semmi gond egészen addig a pillanatig, amíg engem meg nem látott. Akkor a mosoly egy pillanat alatt sírásra váltott.
    Ma történt egy olyan eset, hogy a fiúcska elpityeredett a kiságyban, a párom szokás szerint kivette, amitől ő még jobban sírt. Csak akkor nyugodott meg, amikor átvettem.
    Lehet ez már a szeparációs szorongás?
    Rooibos teát, mint természetes nyugtató teát itt is ajánlottad nagyobb gyereknek, 7 hónaposnak adható?

    Veronika

    • Vida Agi

      2011. május 27. péntek

      Ez még nem szeparációs szorongás, de valami hasonló. Fél éves kor körül egyébként is elkezd egy kicsit bizalmatlanabb lenni az idegenekkel és ez nála így jelentkezett.

      Igen, a Rooibos tea már 7 hónaposan is adható.

  • B. Móni

    2011. május 20. péntek

    Kedves Ági,

    Ismételten hozzád fordulok a kérdésemmel. A kisfiúnk 11 hónapos és egy jó ideje ( kb. 2-3 hete ) alvás után mindig sírva ébred. Az éjszakákat végig alussza, de reggel mindig sírva ébred. Még szoptatom, de már egyre kevesebbet kér és szoptatás alatt is elkezd sírni. A sírást követően valamikor folytatja, de legtöbbször pár perc ( 3-6 perc ) után abbahagyja.
    Szeparációs szorongás okozhatja ezt a sírós kelését v. hogy újra kisbabát várok ( 11 hetes vagyok )?
    Napközben szépen eljátszik. Néha jön rá, hogy kimegyek a szobából és akkor sír, de pár pillanat alatt megnyugszik.
    Találkoztál már ilyennel? Mit tehetnék, hogy segíthetnék neki, hogy ne sírva ébredjen?
    Amúgy már 6 hónapos kora óta megkezdtük a hozzátáplálást és nem válogatós baba, mindent jóízűen megeszik.
    Előre is köszönöm a segítségedet!

    Üdv,
    Móni

    • Vida Agi

      2011. május 30. hétfő

      Valószínű a terhesség az oka a szoptatás alatti sírásnak, ilyenkor megváltozik a tej íze. Az ébredéskori sírás viszont nem hinném, hogy ezért van, annak az szokott lenni az oka, hogy a mélyálomból azonnal felriad a kicsi, nincs egy átmeneti felszínes alvási időszak, ezt okozhatja pl. fogzás is, de a szeparációs szorongás is lehet az oka. Segíteni kimondottan ezen nem tudsz, idővel kinövi majd.

  • Ancsa

    2011. május 08. vasárnap

    Szia Ági!
    Az én kislányom 4,5 hónapos. Szerencsére ma is szopik, és mivel én csinálok vele szinte mindent, fürdetés, játék, peluscsere, stb. ezért nagyon anyás. Apa néha pelust cserél,sokat beszélget vele, a pici ezt nagyon élvezi, nagyokat mosolyog rá, de ha sír, akkor csak velem hajlandó lenyugodni. Próbáltam mondani a férjemnek, hogy több fizikai kontaktus kell szerintem, mert az, hogy csak bohóckodik neki, nem elég, többet kellene a karjában tartani, mert akkor fog kötődni igazán. De a férjem számára ő még kicsi, és majd csak akkor lesz igazán “érdekes”,, ha a kicsi már járni tud, lehet vele jobban játszani. (A férjemnek van két nagyobb lánya, imádják az apjukat, állandóan rajta lógnak, állítólag ő velük is így csinálta az elején. Tény, hogy őket nem szoptatta az anyukájuk.)Ezért aztán mindig csak anya kell, ha kimegyek a szobából, abbahagyja a játékot, és 2 perc múlva keservesen sír, “rosszul esik “, hogy ott hagytam. Amikor ébren van, folyton vele kell fogalkoznom. Az elalvásra is ez kihat, sosem aludt el könnyen, de 1-2 hete, ha elalszik, éjjel többször,akár 10, akár 40 perc múlva is ha felébred, úgy sír mint aki teljesen pánikol, hogy nem vagyok ott, és elvesztem. És ilyenkor is hiába megy apa hozzá, nem tudja lenyugtatni, viszont ha engem meglát, majd kiugrik a bőréből. Egyébként épp az éjjel próbáltam ki a leteszem-ha sír felveszem, lenyugtatom és visszateszem módszert, 2 órát küzdöttünk egymással mire, elfogadta, hogy a kiságyban kell elaludni, ÉS aludni, nem anya karjában. Ugyanis akármennyit várok mostanában, akár fél órát is, ha kézben alszik el, akkor is felébred, amikor leteszem. Szóval nem egyszerű, és én már nagyon fáradt vagyok, arról nem beszélve, hogy nem sok időm marad másra.
    Előre is köszönöm a segítséget!
    Ancsa

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      4,5 hónaposan a kicsinek még leginkább az anyukájára van szüksége, természetes, ha téged szeretne leginkább. Amikor ébren van, ne szórakoztasd folyton, ha kipihente magát és evett, tedd le járókába vagy játszószőnyegre, játsszon egyedül (ne a kiságyba, a kiságy csak alvásra legyen), 5-10 percet ebben a korban már ilyenkor el szoktak nézelődni egyedül. Ha elunta, játssz vele kicsit, de ne kézben legyen, aztán kapjon más játékokat és menj ki megint. Ha ezt is elunta, vidd ki magaddal a konyhába hordozóban, legyen ott veled, nézelődjön. Ezzel hozzászoktatod, hogy nem mindig tudod kézben tartani, szórakoztatni.

      Éjjel ebben a korban még nem szabad felvesz-letesz módszert alkalmazni, ilyenkor még az éhség miatt sír fel a baba, ilyenkor hiába adsz bármi mást, mert éhes és meg kell etetni. Ha megeteted az első ébredésnél, és ennek ellenére még mindig ilyen gyakran ébred, annak 2 oka lehet:
      1. Ha nappal 3-nál többször alszik vagy az egyik (vagy több) alvás 2 óránál hosszabb, akkor elképzelhető, hogy nappal túlalussza magát, ezért nyűgösebb éjjel.

      2. Fogzik, ezen homeopátiás alkati szerekkel tudsz segíteni, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz.

  • Eszter

    2011. április 25. hétfő

    A haptapi anyaga mergezo allitolag…az audiologian is bevonjak, ahol legutobb voltunk…
    de lehet talalni mas megoldasokat is a hideg kore, pl. vastag, kimondottan bebimaszkalasra valo harisnya…

  • Orsi

    2011. április 18. hétfő

    Kedves Ági!

    Kislányom másfél éves, a szeparációs szorongás nála is jelentkezett. Közel 2 hónapon keresztül a szűk környezetén kívül mindenkitől félt, ezt szerencsére kinőtte. A problémám az alvásával van. Éjszakánként többször felébred, ilyenkor simogatom, nyugtatgatom, puszilgatom. Velem alszik, azaz nem alszik. 🙁 Rendszeresen minden órában felvan, olykor 2 órán keresztül kínlódunk a visszalvással. Olykor már tv-t nézünk éjszaka, mert menne mindenfelé, és a mese legalább leköti és előbb vagy utóbb elalszik rajta. Sokat vagyunk levegőn, sokat mozog. Jó kedélyű, és eléggé anyás.
    Szeretnék már egy éjszakát átaludni és szeretném, h a pici is nyugodtan átalukálja. Mit tegyek? Várom tanácsodat, amit előre is köszönök!

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Ez a fajta nyugtalanság több ok miatt is lehet. Pl. azért, mert nappal túl sok élmény éri, és emiatt túlpörgött, nem tud kikapcsolni. Ha még nappal esetleg kétszer alszik, akkor ez is lehet a baj.

      Amit megpróbálhatsz:
      1. Vacsora előtt kicsivel Rooibos teát itatni 1 csészével, ez kellemes gyümölcsízű, nem gyógytea, nincs benne koffein, és enyhe nyugtató hatású (legalább 4 napon át érdemes próbálni, hogy segít-e nála)
      2. Mesélő Hold illóolajat lehet párologtatni éjszakára a szobájában (illoolajok.hu-n kapható)
      3. A Coffea tosta nevű homeopátiás szer akkor segíthet, ha nappal is túlpörgött, örökmozgó a kicsi, este nehezen alszik el (a CH15 higításból lefekvés előtt 5 golyót kaphat)

      • Orsi

        2011. április 26. kedd

        Kedves Ági!

        Köszönöm a választ és a segítséget! 1x alszik csak. Kipróbálom sorban, ahogy írtad a javaslataidat.

        Üdvözlettel: Orsi

  • Nikolett

    2011. április 09. szombat

    Kedves Ági!
    Kisfiam 3 éves el múlt kérdésem az lenne hogy mitől lehet ez eddig nem volt semmi baj vele amikor a nagyszülőkhöz vagy illetve az apukájával hagytam itthon egy egy órácskára vagy pedig míg elmentem(tünk) vásárolni!Most pedig egyáltalán nem marad sem a az apukájával sem a mamájával !szeretném az idén óvodába vinni de mivel csak “velem”van el így az az igazság hogy nehezen engedném el én úgy vélem hogy “nem önálló”!A családban van még egy kisfiú 6 hónap van köztük,és azt veszem észre hogy a gyerekek társaságát sem úgy keresi ,ha játszanak együtt kb 1 óráig elvan vele és ha játszanak is és elveszi tőle a játékot nem próbálja vissza szerezni vagy esetleg megkérni rá hogy adja vissza neki hanem egyből szalad hozzám hogy elvette a játékát és hogy kérjem vissza neki, és ezért is gondolom hogy még nem “merem vinni oviba” nem igazán tud még önállósodni !Pl ha ott hagyom a mamájával is hogy anya el szeretne menni a boltba maradj itt egy kicsit és rögtön jövök vissza érted ez eddig mindig be is jött hogy megértette hogy anyának dolga van és rögtön jövök is vissza , csak most hogy ha csak át megyek a másik szobából a másikba és nem talál elkezd sírni így már a boltot sem merem nélküle el menni!Lehet hogy elég bonyolultan írtam le de teljesen meg vagyunk ijedve a párommal hogy valami baj van hogy így nem tud boldogulni anyától, mindig minden hol anya, az apukájával sem merem itthon hagyni mivel ő nála is elkezd sírni hogy ha nem vagyok itthon és addig sír míg vissza nem érek!Próbáltam sokszor el magyarázni hogy nem kell sírni anya jön vissza érted csak anyának dolga van már ezt sem “érti” meg !Próbáltam úgy hogy apával le ültek építeni és úgy próbáltam el menni de csak bezártam az ajtót és máris sírt!És még egyszer le írom addig míg vissza nem térek hozzá!

    Válaszát előre is Köszönöm!
    Remélem minél hamarabb megkapom!:)
    Üdv:Nikolett
    És további jó munkát kívánok!

    • Vida Agi

      2011. április 16. szombat

      Az a gond, hogy ha te úgy érzed, hogy nehezen engednéd el, akkor ő is ezt fogja érezni és nehezebben válik el tőled.

      Mivel korábban nem volt ez a probléma és most lépett fel, ennek valami áll a hátterében. Pl. valaki megijesztette kicsit, amikor nem voltál ott, azt mondta neki, hogy nem fogsz visszajönni, vagy egyszer később jöttél, mint mondtad, vagy megijedt valamitől, amikor te nem voltál ott, vagy baleset érte, elesett a mamánál vagy apával stb.

      Ha minden egyes alkalommal, amikor el fogsz menni, elmondod neki, hogy hova mész, mikor jössz vissza (pl. ebéd után stb. olyan időpontot mondj, ami konkrét és cselekvéshez tudja kötni, ne azt, hogy 2 óra múlva), és azt, hogy mi történik majd addig vele (játszol a mamával stb. itt érdemes valami különleges “programot” is kitalálni, ami felkelti a figyelmét, pl. elmentek a mamával megnézni a tyúkokat a szomszédban, vagy kimentek apával a játszótérre, vagy főztök finom ebédet anyának), majd pedig elbúcsúzol tőle és elmész, akkor idővel megtanulja, hogy ha elmész, akkor vissza is jössz.

      Az, hogy társaságban hogyan viselkedjen, azt leginkább társaságban tanulja meg. Most arra már rájött, hogy “Anya mindent el tud intézni”, ezért kér tőled segítséget olyan helyzetekben, amiket ő nem tud megoldani. Ezeket a helyzeteket akkor fogja tudni megtanulni önállóan megoldani, ha valóban önállóan kerül be ezekbe a helyzetekbe, anélkül, hogy te ottlennél vele.

  • Nagy Orsika

    2011. március 22. kedd

    Kedves Ági!
    Tanácsodat szeretném kérni.
    Pici fiam hamarosan 11 hónapos.Kb. 2 hónapja vettük észre hogy rettentő sírós és kötődő.
    Alapvetően a mozgásfejlődése rendben van mászik, feláll ,oldalaz a bútoroknál,jó evő,vidám kisfickó.
    de napközben lényegében nem tudok eltávolodni tőle mert ha meg látja hogy kimegyek az ajtón akár csak a nappaliba elkezd sikítva sírni és mászik utánam.De már az is elég ha a szoba egy pontjából a másikba megyek.Ezután meg próbáltuk mindíg meg beszélgetni vele hogy hová megyek és hívtam hogy tartson velem sőt mászva is próbáltam már csalni de az eredmény mindíg ugyanaz.Ha alkalom adtán sírva ki is jön, mászik a lábunkhoz és ekkor már síkítozva de még mindíg sírva felkapaszkodik..És sokszor annyira bele lovalja magát hogy nagyon nehéz megnyugtatni.
    Védőnénink szerint szep.szorongás a ludas.Ha ez így is van mit tehetnék hogy elviselhetőbbé tegyem a picúrnak ezt az időszakot?Vagy itt már hiszti is lehet?

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Ezt a szeparációs szorongás okozza. Próbáld meg, hogy mindig türelmesen, nyugodt hangon elmondod neki, hogy most hova mész és mit csinálsz, így meg fogja tanulni, hogy ilyenkor nem tűnsz el, nem fogsz elmenni, nincs miért aggódnia.

      • Nagy Orsika

        2011. április 01. péntek

        Kedves Ági!
        Köszönöm a választ.

  • Eni

    2011. március 14. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisbabám pénteken vagyis 4nap mulva lesz 7hós. Nagyon anyás lett,már az illemhelyre sem tudok kimenni,ugy,hogy ne halljam üvölteni. Van mikor kifigyelem mit csinál akkor éppen elosonok és hajat merek mosni,de már onnét hallom,h üvölt értem.
    Már nem tudom mi is lehet ez? talán a szeparácios szorongás? tul korai még nem? apájával sincs el,egyáltalán észre sem veszi,sőt azt sem engedi,h fölvegye éjjelente többször ébred,hol jó alvó volt de 2hete nagyot változott. Segits,mert már nem birom az éjjeli ébredéseket. Eddig azt hittem éhes,de komfort cicizni akar csak,vagy velem lenni?

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      Ez még nem az “igazi” szeparációs szorongás, de annak az előszele. A kicsi önállósodik, és már nem mindenkiben “bízik”, az “idegenekkel” (akivel nincs mindig együtt) bizalmatlanabb stb.
      Éjjel a ebben a korban ha 3-4 óránként ébred enni, az normális, akkor éhségről van szó. Ha viszont ennél is gyakrabban kel fel, akkor valami más bántja, valószínűleg a fogzás (ha nappal nyálzik és mindent a szájába vesz, akkor ez lehet az oka)

      • Bea

        2011. március 18. péntek

        Szia!

        Köszönöm a választ.

  • Bea

    2011. március 08. kedd

    Szia Ági!

    Kisfiam 26 hónapos. Eddig minden rendben volt vele, kb 1 hónapja viszont borzasztóan anyás lett. nem akar senkivel megmaradni, közli, hogy anya kell, és sír ha nem talál. Ez nagyon rosszul esik az apukájának és a nagymamájának, mert eddig nem volt ilyen. szeretném megkérdezni, hogy ez normális ebben a korban, és általában meddig tart? Mikor kell elkezdjek aggódni?

    Előre is köszönöm a segítséget.
    Bea

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      Ez normális ebben a korban, nem kell rossz néven venni tőle. Amit tehettek, hogy legyen azért apával és a mamával is néha, ilyenkor búcsúzz el tőle, mondd el, mikor fogsz jönni (ne időpontot, mert az neki nem mond semmit, hanem, pl. “uzsonna után jövök”) Ha újra és újra alkalma van megtapasztalni, hogy elmész, de vissza is jössz, akkor hamarabb megszokja majd.

      • Bea

        2011. március 18. péntek

        köszönöm szépen

  • Viki

    2011. február 27. vasárnap

    Kedves Ági!
    Kislányom most 7,5 hónapos. 4,5 hónapos koráig hasfájós volt, állandóan bömbölt. Kb. 5 hónapos kora óta nem tudom itthon hagyni senkivel, mert vigasztalhatatlanul sír addig, amíg vissza nem jövök, vagy amíg a fáradtságtól el nem alszik. Eleinte akkor is sírt, ha csak ránézett valaki, számára ismeretlen ember, vagy idegen helyen volt (pl. nagyszülők lakásában akkor is sírt, ha én tartottam a karomban. Amint kinéztünk az ablakon, vagy betettem a babakocsiba, elhallgatott). Most már csak akkor sír, ha engem nem lát, 5 méternél távolabb vagyok tőle, vagy más (akár az apja) tartja a kezében. Nem tudom, mi lenne a megoldás: a sírástól függetlenül próbáljam ráhagyni valakire (a nagyikat már jól ismeri, még nevetgél is velük, de szigorúan, ha én is jelen vagyok), vagy várjam meg, amíg elmúlik ez az időszak? Már nagyon rám férne egy kis szabadság… Lehet ez szeparációs szorongás? Kissé korán kezdődött, nem?
    Köszönöm válaszodat előre is!
    Üdvözlettel
    Viki

    • Vida Agi

      2011. március 05. szombat

      Ebben a korban (általában 6 hónapos kor körültől) gyakori, hogy a kicsi nagyon anyás lesz, illetve félni kezd az idegenektől (de legalábbis bizalmatlanabb), ez gyakorlatilag a szeparációs szorongás előszele, hiszen a szeparációs szorongás sem egyik napról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan jön rá a baba, hogy nem vagytok “összenőve”. Nála ez határozottabban jelentkezik. Célszerű fokozatosan tágítani a határokat, először csak azzal kezdeni, hogy néha kimész a szobából, és ha sír, mert nem lát, akkor beszélni hozzá, hanggal nyugtatni, majd pár perc után visszamenni, így fokozatosan megszokja, hogy ha nem lát, akkor is ottvagy még. És meg lehet próbálni a nagyiknál is otthagyni, először legyetek ott együtt, aztán néha menj ki a szobából és a hangoddal nyugtasd meg, végül pedig már el is mehetsz, de kell időt hagyni a kicsinek, mire ezt megtanulja.

  • Andrea

    2011. február 17. csütörtök

    Kedves Ági!

    Szeretném tanácsodat kérni, mit tegyek?!
    Kislányom most töltötte az 1-évet, és igen erős szeparációs szorongása van.
    Ugyanis eddig is tartott az idegenektől, de pár hete ott tartunk, hogy nem tudok vele szinte sehova elmenni anélkül, hogy ne fakadjon sírva.
    Ha valaki a közelébe kerül, vagy csak ránéz már is kezdődik a keserves sírás.
    Sok mindent megpróbáltam már, szép higgadtan elmagyaráztam neki, hogy nem bántják, csak megdicsérik milyen aranyos, de sajnos nem segít semmi!
    Már nagyon el vagyok keseredve, mert sehol sem marad meg nélkülem!
    Mit tegyek?
    Válaszodat előre is köszönöm:
    Andrea

    • Vida Agi

      2011. február 25. péntek

      Egyelőre ne akard, hogy nélküled megmaradjon, csak annyit kell elérni első lépcsőben, hogy veled együtt jól érezze magát. Nem tudom, mi válthatta ki nála a mostani helyzetet, de valószínűleg a szeparációs szorongás az ok: korábban, amíg otthagytad valakinél, szinte észre sem vette, hogy elmentél, mert úgy gondolta, mindig együtt vagytok. Most viszont már tudja, hogy olyankor tényleg elmész, és ez megrémíti. Nem kell aggódnod, ez normális ebben a korban.
      Mivel most már akkor is sírsz, ha nem mész el (mert eszébe jut, hogy a múltkor elmentél és ettől megijed), ezért először is próbáld meg, hogy együtt mész vele minél több helyre és jólérzitek magatokat, ne erőltesd semmit, ha akar, üljön végig az öledben, hagyd, hogy maga oldódjon fel a társaságban és kezdjen érdeklődni más emberek után, majd ha ez már megoldódott, utána próbáld meg otthagyni olyan személynél és helyen, amit jól ismer, pl. a nagymamánál, de úgy, hogy elbúcsúzol tőle, mielőtt elmész és elmondod, pontosan mi fog vele történni és hova mész. Utána menj el (függetlenül a reakciójától), majd pontosan abban az időpontban gyere vissza, amit mondtál (nem az számít, hogy délután 2-kor, ezt ő nem érti, egy eseményhez kösd, pl. most játszotok a mamával, aztán ebédeltek és utána jövök)

  • Gabi

    2011. február 09. szerda

    Kedves Ági!

    Kislányom 2 éves 4 hónapos. A szeparációs szorongás nála is jelentkezett 8 hónapos és másfél éves kora körül, de nem volt nagyon erős, és nem is tartott sokáig egyik alkalommal sem. Fél éves kora óta külön szobában alszik (gyakorlatilag kitúrt minket az ágyból és a szobából:)) – addig egy ágyban aludt velünk. Pici kora óta átalussza az éjszakát – kivéve, ha foga jött, vagy beteg volt, ilyenkor is hamar vissza lehetett altatni. Egy hónapja délután és este is csak úgy hajlandó elaludni, ha teljesen átöleljük, ha megmozdulunk, azonnal megfogja a kezünket, hogy ne vegyük el. Nem tűnik úgy, hogy félne, és éjjel is csak most két napja kel fel, mert beteg. Este mindig apukája altatta, de mióta ez van, sokszor engem szeretne. Mindig inkább “apás” volt, de most “anyás” lett – ilyen még nemigen volt:). Mindig mindenhol jól érzi magát, igaz ritkán hagytuk mással magára (rokonok messze laknak), de mindig elvolt, akár egy egész napot is, nem zavarta, hogy nem vagyunk ott. Utcán, boltban is mindenkivel kedves, mosolyog, néha szégyenlős:) Most látogattunk bölcsiket (itt is jól érezte magát mindig, sírt mikor eljöttünk), áprilisban szeretnénk elkezdeni. Az lenne a kérdésem, hogy ebben a korban lehet-e ez szeparációs szorongás (bár az alvási szokáson, és a több ölelgetésen kívül, nem igazán van más “tünet”). Vagy érzi, hogy közeleg a bölcsi esetleg. Nem tudjuk mire vélni ezt, múltkor mindkettőnknek át kellett ölelni, úgy aludt el. Lehet, hogy csak jól érzi magát így, de félünk, nem lehet-e komolyabb szorongás, vagy valami ilyesmi a háttérben.

    Előre is köszönöm a válaszát!
    Minden jót!
    Gabi

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      Ezt a szeparációs szorongás okozza, ebben a korban ez nagyon erősen tud jelentkezni, mert most már sokkal önállóbb és akaratosabb, szorongásról itt nincs szó, csak igényli a testközelséget elalvásnál. Ahhoz ragaszkodjatok, hogy nagyon szélsőséges szokásokat ne vegyen fel, hanem elég legyen csak pl. a kezét fogni, ezt ebben a korban már némi nyafogás után meg lehet értetni vele.

      • Gabi

        2011. február 13. vasárnap

        Kedves Ági!
        Köszönöm a válaszodat!
        Gabi

  • Andi

    2011. január 11. kedd

    Szia Ági!

    Kislányom 16 hónapos most született meg a második kislányom 3 hetes! Az a problémám, hogy nagyon megviselte a lányomat, hogy nem voltam itthon 4 napot! Azóta minden egyes pici zörejtől megijed, nincs el egyedül, jön utánam fogja a nadrágomat. Nem tud rendesen aludni, felébred sírva rendszeresen! Apukájával nem hajlandó elaludni! Mit tudok tenni, hogy könnyebb legyen neki! A picire nem féltékeny szereti, mindig puszilgatja, de viszont azóta a viselkedése teljesen megváltozott, mindenben a rosszat akarja csinálni, hisztis, sírós lett! Így jön ki rajta a féltékenység? Ez elmúlik?
    A másik problémám, hogy a pici eléggé sírós(hasfájós) És éjszaka elég nehéz a picivel, a nagy erre felébred és nagyon nehezen tudom visszaaltatni, nagyon fáradt már és nem tudom mit tegyek, hogy kipihenje magát! Hozzá teszem napközben kétszer is lerakom aludni, de még így is kevésnek találom!

    Várom válaszodat!

    Előre is köszönöm!

    Andi!

    • Vida Agi

      2011. január 18. kedd

      Próbáld meg, hogy a kicsi nem a naggyal alszik, hanem veletek egy szobában, a nagy pedig külön, így nem ébresztik fel egymást éjszaka. A nagynak ebben a korban már csak 1 alvásra van szüksége, de ha nagyon igényli és gond nélkül elalszik, akkor lehet még kettő is.
      Mindenképpen próbálj elsősorban a naggyal foglalkozni most, az ő napirendje, igényei köré szervezzétek az életet, ha azt érzi, hogy nem borult fel a testvér miatt a megszokott élete, akkor könnyebben elfogadja majd az új helyzetet.

Comment navigation