A szakzsargonban „aranyórának” hívják az első órát, amit szülés után rögtön a baba és a mama, illetve az új család együtt tölthet. Sokat hallunk mostanában ennek az első órának a fontosságától, de van, aki szerint szimpla divathóbortról van csak szó. Mégis, mi az igazság?
A szülés nemcsak testi, hanem komplex lelki folyamat is. A baba világrajötte után azonnal olyan hormonális változások indulnak el az anyában, amik lehetővé teszik a regenerálódását és azt, hogy táplálni tudja a csecsemőt. Nem vitakérdés ma már -hiszen a szoptatási tanácsadók rengetegszer elmondták már-, hogy a baba számára az azonnali mellretétel mennyire fontos.
Ez az első óra a baba számára is nagyon fontos. Nemrég még az anyméhben védett helyen, védett körülmények között volt. A megérkezési „sokkot” az anya testmelegében, közelségében töltött első óra nagyban tudja enyhíteni.
Az anya számára ez az első óra azért fontos, mert kézbe veheti azt, amiért annyi szenvedett, küzdött, akit 9 hónapig annyira várt.
Vizsgálatok bebizonyították, hogy azok a babák, akik az aranyórát anyukájukkal töltötték később nyugodtabb, kevésbé sírós babák lettek.
Nem szabad azonban túlzottan nagy jelentősget tulajdonítanod annak, ha neked ez nem sikerült, ha nem kaphattad meg azonnal a babát, ha nem volt módod egy órát eltölteni vele. Rengeteg tényező befolyásolja az anya-gyerek kapcsolatot és ez csak egy elem, amitől tökéletesebb és elmélyültebb lehet ez a viszony.
3 Comments
Kónya-Sebe Emőke
2009. március 27. péntekSajnos Erdélyben (én ott fogok szülni, most 38. hétben vagyok), mint sok minden mást,-bár elismerik jótékony hatását-, ezt sem engedik meg. legfennebb azt, hogy ha kéri az anyuka, ráteszika gyerekét…,kb 4 óra múlva viszik be az anyukát abba a terembe ahol a baba van.
Szalkainé Timi
2008. november 28. péntekSajnos én is császármetszéssel szültem komplikációk (zöld magzatvíz, rossz szívhang és egyebek) miatt, és a szülés után voltak is mindenféle lelkifurdalásaim, hogy talán jóváthehetetlen lelki problémát okozott a gyerekemnek az, hogy nem készültem fel eléggé a szülésre, türelmetlen voltam, feladtam, ezért lett császár, stb. stb. Még annak ellenére is, hogy a kórház (Bp. Szent István) Éva esetéhez hasonlóan mindent megtett, hogy minél hamarabb a gyermekemmel lehessek a szülés után.
A kezdet nagyon nehéz volt, mert érnem kellett lelkileg, rá kellett hangolódnom a kislányomra, hogy megpróbálhassam kompenzálni őt az elszenvedett sérelmeiért.
Most 4,5 hónapos a lyánykám, és elmondhatom, hogy nagyon jó kedélyű, kiegyensúlyozott baba! És ezt nem csak én állítom, mások is! Nem is értem például azt, miért kérdezgetnek egyesek, hogy éjszaka alszik-e, stb. stb. Hát persze hogy alszik, hogyne aludna. Hajnalban felkelünk szopizni, egyébként alszunk. Arról nem is beszélve például, hogy 3 hónaposan fordult hasra…
Megjegyezném, hogy amiket Ági honlapján olvasgatok, nos, eddig én ösztönösen ezeket alkalmaztam a gyermekgondozásban. A központban nálam a gyerek egyénisége van.
És én is teljesen más, egyre lazább vagyok, sokkal jobban érzem magamat a bőrömben.
Szóval teljes mértékben osztom Ági véleményét, hogy az aranyóra csak egy összetevője az anya-gyerek kapcsolatnak, nem kell túllihegni a jelentőségét. Fontosabb az anya lelki fejlődése. Valószínűleg lehet a gyereket kárpótolni, ha az aranyóra elmaradt, bár hosszabb folyamat.
Nem az a lényeg, hogy ne hibázzunk (mivel emberek vagyunk), hanem, hogy ha valakinek kárt okozunk vele, próbáljuk meg kompenzálni az illetőt.
Kellemes kompenzálást kívánok mindenkinek!
Éva
2008. szeptember 25. csütörtökÉn sajnos császármetszéssel szültem (fájásgyengeség miatt). A babát ahogy ellátták, már be is hozták hozzám a műtőbe, mert engem még akkor stoppoltak össze :)) Odatartották az arcomhoz, mert rám nem tudták tenni, és megfogni sem tudtam, az infúzió miatt. De el kell mondanom, nagyon-nagyon jó érzés volt, és azt hittem megfulladok a sírástól Szokás panaszkodni a kórházakra, de én nem teszem, mert végtelen kedvesek, segítőkészek voltak. Ami nem úgy ment, ahogy kellett volna, azt meg betudtam a túlhajtottságuknak, láttam, nekik is van elég dolguk. Mindenesetre ez egy nagyon bababarát kórház (ideírom, hogy tudjátok, ez az ózdi kórház, ne csak a rosszat tudjátok a városról!). Dr. Kós Csaba a gyermekosztály főorvosa nagyon odafigyel az anya-gyermek kapcsolatra, rooming-in szobák vannak, ami nagyon jó, és kiemelten kezelik az anyatejes táplálás fontosságát. Köszönet nekik.