Mintha felkapcsolták volna a villanyt: éberség totyogókorban

A 14 hónapos baba éjjel felébred és másfél-2 órákat ébren van.
A 2 éves szülei azért aggódnak, vajon nem hiperaktív-e a gyermekük, mert egy pillanatra nem áll meg.
A másfél éves már alig áll a lábán a fáradtságtól, de küzd az elalvás ellen.
Miért is van ez?

Ez az időszak nagyon összetett egy kisgyermek életében:

1. Önállóbb lett Már nagy, de még kicsi. Sok mindenre képes egyedül, de sok mindent még nem tud. Egyik percben baba, aki odabújik, biztonságot keres, a másik percben önálló nagyfiú/nagylány, aki rohanna ki egyedül az ismeretlenbe. Ez a kettősség okozza a hirtelen hangulatváltozásait.

2. Keresi a határokat Eddig ő a saját kis világában mindenható volt: amit lehetett, amit abban a világban látott, azt megkapta. Most szembesül vele, hogy nem szabad megenni a szobanövény leveleit, belenyúlni a konnektorba és a sütőt piszkálni. Anya szerint veszélyes. De tényleg az? És megnézi, leteszteli, meddig mehet el. Ha bizonytalan reakciót tapasztal, akkor újra meg újra leteszteli. De hoppá! Ez a tesztelgetés anyát felbosszantja. Anya, aki az ő számára a biztonságot jelenti, most haragszik. Ettől aztán végképp elbizonytalanodik. Az ösztöne, ami azt diktálja, hogy menni, próbálkozni, kóstolgatni a világot, szembekerül a biztonság iránti vágyával. Most van az az időszak, amikor a szülők már kicsit engednének a gyeplőn, a kicsi meg most mindennél jobban igényli a határokat.

3. Rengeteg inger éri Gyakran felnőttként is fárasztó az a rengeteg inger, ami nap, mint nap ér minket. Kismillió tárggyal vesszük magunkat körül, tele van a lakás olyan dolgokkal, amiket már régen nem is használunk, és gyakran észre sem vesszük, hogy egy nagy raktárban élünk. A gyerekek számára természetesen ez maga az aranybánya. Nem tud betelni vele. Ugyanakkor el is fárad tőle, mert egyik izgalmas felfedezésből a másikba csöppen.

De nem csak sok tárgy veszi körül, hanem sok inger is.
Gondolj csak bele: egy plázában a felnőtt is lefárad néhány óra után… Akkor mennyire elfáradhat egy másfél éves, akinek az idegrendszere szivacsként issza magába a sok új információt!

De túlterheli őt a háttérzaj, a tévé, a számítógép, és a rengeteg program is, ami egy átlagos család életét jellemzi. Nem a program a baj, hanem a kiszámíthatatlanság. Ha mindig felborul a napirend, mert délelőtt ide megyünk, délután oda és nincs ideje a kisgyereknek a szabad játékra, amivel a napjai nagy részét kellene töltenie.

4. Hihetetlen tempóban fejlődik Amikor elkezd járni a kicsi, rohamos idegrendszeri fejlődés veszi kezdetét, ami elsősorban a mozgásnak köszönhető. A kicsi új perspektívából látja a dolgokat, sokkal hatékonyabban tudja használni a kezét, hiszen eddig négykézláb mindig csak a fél kezét tudta használni, és elkezd olyan dolgokat is megtanulni, mint a lépcsőzés, a tárgyakra való felmászás.

Ezzel párhuzamosan 1 éves kor körül indul a beszéd is rohamos fejlődésnek, amivel kapcsolatban a fő probléma az, hogy a kicsi már nagyon jól érti a beszédet, lenne mondanivalója felénk, de kifejezni még nem tudja magát olyan jól, és ettől feszült lehet.

5. Bizonytalan, fél Most már gyakran kerülhet olyan szituációba, amitől megijed. ELindul a játszótéren, aztán hirtelen rájön, hogy nincs ott anya és visszaszalad hozzá. Furcsa embereket lát az utcán. Irreális félelmek is megjelenhetnek (másfél-2 éves kor körül), pl. az árnyékokat valósnak hiszi, azt hiheti, hogy a lefolyóban a vízzel ő is lefolyik, a kutyaugatás vagy a sziréna az utcán megijesztheti, lefektetéskor rádöbbenhet, hogy ő itt van egyedül és anya még nincs itt (lehet, így volt ez eddig is, de most tudatosul benne).

6. Frusztrált Még nem tud beszélni, de sok mindent szeretne elmondani. Mondaná, de nem tudja. Vagy mondja ő a maga nyelvén, de nem értik meg.

Frusztrált, mert találkozik az első elvárásokkal, kötelezettségekkel. Pl. most már úgy gondolják, elég nagy ahhoz, hogy a saját szobájában aludjon, elhagyja a szopit, bilibe pisiljen, vagy bölcsődébe járjon. Csakhogy ő a szokásaihoz ragaszkodna továbbra is. Ahhoz, hogy “anyával szoktam elaludni”, “éjjel, ha felébredek, szopizhatok”. És vannak olyanok is, amihez még nem elég érett pl. a szobatisztasághoz.

Frusztrált amiatt is, mert szembesül a saját korlátaival. El akarja érni, de nem éri el. Össze akarja illeszteni, de nem illik össze. Lát valami érdekeset, de nem tudja megszerezni.

Hát ezért vannak olyan napok, amikor a másfél éves egész nap csak pörög, közben nyűgös és egy ilyen nehéz nap után még aludni sem tud rendesen.

Ezek miatt ő most nagyon éber. Nehezen kapcsol ki. Nehezen enged le. Mint egy felnőtt, amikor határidős munkája van és szeretne gyorsan túllenni rajta. A kicsi határidős munkája most az, hogy babából kisgyermekké váljon és ez tartja ébren.

Mindenképpen sokat segít, ha van napirendje. Nem matematikailag kiszámolt, hanem olyan, amiben van helye a sok játéknak szabad levegőn, a rengeteg mozgásnak, a sok szabad játéknak, amikor nincs kötöttség, nem kell rohanni sehová.
Ahol van módja leülepedni a sok új információnak (nem szól mindig valami a lakásban, nincs minden nap valami komplex program, hanem vannak napok, amikor “csak úgy” vagytok). Ahol van mód a maga tempójában elszakadni és türelemmel kivárják az “anya szoknyája mellől kukucskálok” és a “matrica”-korszakot is.
Ahol elfogadják, hogy ő néha még baba, babás szokásokkal, néha pedig már igazi “nagyfiús/nagylányos” dolgai vannak és saját AKARATA.
Ahol anya segít ellazulni, megnyugodni, kikapcsolni, mert tudja, hogy ez most a kicsinek nehezebben megy.
Ahol senki nem sietteti, hogy felnőjön, hanem megélheti az átmenetet a babából a kisgyermekbe.

És, ha ezt megteremted neki, akkor mindketten jobban tudjátok majd élvezni ezt a korszakot.

Tedd nyugodtabbá a dackorszakot ezekkel az új módszerekkel. Klikk >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

20 Comments

  • Sándor Judit

    2014. május 07. szerda

    Kedves,Ági!a mi 🙂 problémánk a fogzás,emellett a puffadás is.Nem tudom eldönteni,mi lenne a fiam alkati szere.8 hónapos,alsó 2 metsző 6 hós korában tört ki.Most jön a felső 2.Éjjelente óránként ébred,sír,cicire megnyugszik.Nappal nyugodt,mindent a szájába vesz,dörzsöli az ínyét,rág,néha élesen felsir.Arca nem piros,nyála nem különösebben folyik,láza nincs,hasmenése sincs.Inkább puffad,és székrekedésre hajlamos.Mindemellett küzdünk a szájpenésszel,ami többszöantibiotikum kúra után jött ki,és mivel mászik,mindent a szájába vesz,van tesó is,aki odaadja a játékait..nehezen múlik.étvágya jó,szopizik,eszik.Az alvás a legnagyobb probléma.Pelenkakiütéses,mióta beindult a fogzás,ekcémára hajlamos(voltak kiütései,masszázsolajtól,de elmúlt-Sudokrém:) ).Kérlek segíts! előre is köszi! És a blogot is!Szuper!

    • Vida Ágnes

      2014. június 14. szombat

      A székrekedésre hajlamos babák szere a Silicea:
      “A baba székrekedésre hajlamos és a fogai is nehezen törnek elı, gyakori a lázas hörghurut, panaszosan, beletörıdötten sír, nem ingerlékeny. Adagolás: D30 naponta háromszor 2-3 golyócska.”

  • Mónika

    2014. április 14. hétfő

    Kedves Ági,

    kb naponta olvasom a blogod, sokat segítenek az írásaid, de lenne két megválaszolatlan kérdésem.

    Kisfiam négy hetes, viszonylag nagy babaként született (4 kg), múlt héten már 4,5 kg volt. Az egyik kérdésem a szoptatással kapcsolatos: Luc rendszeresen 3 vagy legkésőbb 10 perc múlva elalszik a mellemen, előfordul, hogy félálomban folytatja az evést, de nem mindig, van, hogy csak alszik. Bár gyarapszik, kezdek attól tartani, hogy igazándiból nem lakik jól – ha felébred néha szabályosan “rátámad” a másik (v ugyanazon) mellre, csak hogy három perc múlva bealudjon. Naponta 7-9 alkalommal eszik, napközben van, hogy másfél óra múlva jön az “éhes vagyok” sírás, éjjel viszont néha volt már precedens arra, hogy nem ébredt fel öt órán keresztül. Az orra nem folyik, de kicsit néha be van dugulva (fiziológiai szérumot szoktam bele csepegtetni evés előtt) – eredményezheti-e ez a “lustaságát”?

    A másik kérdésem az esti alvással kapcsolatos: éjszaka általában kétszer ébred enni, a köztes időben három nappal ezelőttig aludt. Azóta elég sokat “nyekereg” / mocorog / kiabál, de nem ébred fel. Ennek mi lehet az oka? Ma éjjel kezdtem ez esetben is az orrára gyanakodni (igazándiból nincs eldugulva, nem szipog, stb, de az az érzésem, hogy nem veszi tisztán a levegőt).

    Válaszod előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2014. április 16. szerda

      Nem kell emiatt aggódnod. Még kicsi, belefárad az evésbe (nagy meló ám a szopizás nekik), ezért elalszik, de amikor felébred, rájön, hogy az előbb nem fejezte be 🙂
      Ha úgy látod, be van dugul va az orra, azt a lakás száraz levegője okozhatja, párásítóval párásítsatok és minden megoldódik.
      Az éjszakai nyüzsgés normális, mert a babák nem alszanak olyan mélyen, lehet, hogy a kezdődő hasfájás okozza, de különösebben nem kell foglalkozni vele, ha nem ébred fel.

  • Veronika

    2014. április 12. szombat

    Szia Ági.
    Miért nem jelennek meg a hozzászólásaim?

    • Vida Ágnes

      2014. április 13. vasárnap

      Ha még nem szóltál hozzá az oldalon, a hozzászólásod csak moderációt követően jelenik meg, mivel sok száz hozzászólás érkezik egy héten, ezért erre lehet, hogy várni kell pár napot vagy esetleg még többet is.

  • Margit

    2014. március 16. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kislányom 14 hónapos lesz és mindig is voltak cumiriadók, soha nem aludta át az éjszakát. De eddig csak bementem és cumit odaadtam, majd aludt tovább. Az elaltatással nincs gond, hamar elalszik. Sokszor csak leteszem az ágyába és már el is helyezkedik alváshoz.

    Alszik 18:30 órától akár éjfélig is egy mukkanás nélkül, de előtte is lehetnek cumiriadók utána, mostanába felkell vagy éjfélkörül vagy háromkor és órákig nem tud visszaaludni. Pedig nem akar játszani, próbálkozik, sötét van ráteszem a hasamra és vagy sikerül vagy nem vagy magammellé veszem az ágyban – ami az ő szobájába van és én oda szoktam átmenni ha kell – és ott mellettem forgolódik hevesen cumizgat és tényleg próbálkozik, majd felül és nyafog, hogy segítsek, majd hanyat, oldalt hason erre-arra próbálkozik, de csak forog órákig majd egyszer csak elalszik.

    Van hogy cicin sikerül segíteni, vagy simogatással, vagy azzal, hogy rajtam fekszik, de nincs csak recept, hogy így biztos elalszik. Van hogy csak egy órát van hogy kettőt kinlódik. Ott fekszem vele végig, de hiába kap akár vizet, vagy fogzás elleni gélt semmin nem látszik, hogy na ez a baj. Kb. 3 hete van ez így.

    Beteg volt most előszőr és ez rontott a helyzeten. De már régen is fel kellett kellni hozzá a cumi miatt, de kb 3-4 alkalommal maximum egy éjszaka és rögtön visszaaludt.

    Szóval nem az elaltatással van baj a napirendje fix. Reggel 5-7-ig bármikor ébredhet reggeli szopi majd 8-kor tejpép 10-kor gyümölcs 11-kor lefektetem és alszik 1,5-2 órát ott ritkán, de előfordulhat, hogy felébred, de visszaalszik gond nélkül.. 13-14 óra körül ebéd 15-16 óra uzsonna és 17:30-kor vacsora utána rögtön fürdés kis dédelgetés, mese, szopi egy kicsit (2-3 perc) karomban tartom és ringatom és még ébren van amikor az ágyába kerül villany leolt és reggelig nem kapcsolom fel. Legkésőbb 18:30-kor alszik.

    Tudom, hogy valamit elrontottam, de nem tudom mit és hogyan hozzam helyre. Az elaltatásnál nálunk bevált a felvesz-letesz, de éjjel amikor már akár 6 órát is aludt már nem hiszem, hogy bevállna.. Most a páromnak sok munkája volt ezért nem akartam órákig siratni a gyereket éjjel, de ha tényleg ez kell meg tudom csinálni… Kérlek, ha tudsz segíteni minél előbb szeretném megoldani, mielőtt nagyon hozzá szokna.. És a cumi riadó is jó lenne, ha elmúlna, de azzal teljesen ki voltam békülve..

    Köszönöm válaszod.

    • Andrea

      2014. március 17. hétfő

      Kedves Ágnes!
      A szoptatás és sport témakörében kérdeznék, mivel elég sokfélét olvastam már mindenfelé és teljesen elbizonytalanodtam. Sportfüggő vagyok és voltam mindig is. Nem csak azért, hogy jó alakom legyen, hanem engem pszichésen karbantart. Terhességem alatt is folyamatosan mozogtam. Szülés után 3 hónappal kezdtem el újra mozogni, először csak 2-3 percet (cardió párti vagyok)pl lépcsőre fellépés és folyamatosan emeltem az adagot, ameddig eljutottam odáig, hogy 30-40 percet edzek intenzíven. Persze szoptatok azóta is! ..és itt jön a problémám. Úgy tudtam, ha fokozatosan szokunk vissza a sportra akkor nem okozhat problémát a méreganyag a tejben, ami esetleg távozik a szervezetből. Az után érdeklődnék, hogy milyen hatással lehetett ez a gyermekemre. Borzasztó lelkiismeret furdalásom van. Hozzáteszem, hogy fogyni nem fogytam közben (kg), alakult a testem, de messze nem annyit, mint egyébként ennyi edzéssel korábban. Persze ezzel semmi problémám nincs.

      Előre is köszönöm a választ!

      • Vida Ágnes

        2014. május 26. hétfő

        Ha nem versenyszerűen sportolsz és pótolod a folyadékveszteséget, nem okoz semmilyen problémát a szoptatás alatti mozgás.

  • Veronika

    2014. március 10. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam másfél éves, januárban szereztünk tudomást arról, hogy augusztusban ikreink fognak születni. 🙂
    Azóta próbáljuk átszervezni az életünket, hogy felkészülten várjuk a tesókat. Nem könnyű…
    A kisfiam radarjai is remekül érzékelik a helyzetet. Meséltem neki már többször, hogy lesznek tesói, babák vannak a pocakomban. Egyelőre most azt érzékelem, hogy a hír óta még jobban anyássá vált. Ha én ott vagyok, pl. most más nem is adhat neki ételt, csak én. Kezdetben – és mostanában visszatérően – rosszul is alszik, amit eddig nem tett, hogy egy kis nyugtató ringatás után sem lehet visszatenni az ágyába. Magunk közé sem tehetem, azt nem szereti. Ilyenkor egyetlen megoldás marad, eszik egy kis tápszert, majd utána még akár órákig fent van. Érdekes, hogy vannak hetek, amikor viszont átalussza az éjszakákat…
    A kérdésem nem is az éjszakával kapcsolatos, inkább a felkészüléssel, lelkiekben a testvérekre. Olvasgatok iker témában azóta is, és bevallom, féltem a kisfiam lelkét, mit fog szólni ahhoz, hogy eleinte ennyivel kevesebb időt tudok vele tölteni. Mostanában kezdjük bevezetni azt, hogy a nagyszülők elviszik egy-egy napra a hétre, estére hazajön. “Sajnos” én is nehezen bírom a leválást, én is küzdök, de gondolom, jót tesz neki, ha megszokja, nem mindig én vagyok a fő társaság. Eddig nem is volt probléma ezekkel a programokkal.
    Tudnék még neki valamivel segíteni, hogy könnyebb legyen majd később? Hiszen nagyon nagy változás lesz az életünkben. Igyekszem persze majd minden szabad percet neki szentelni, de nem lesz könnyű az elején, az biztos…
    Bármiféle tanácsodat ezzel kapcsolatban nagyon köszönök előre is!
    További jó munkát neked!
    V.

    • Mariann

      2014. március 12. szerda

      Kedves Ági!

      Két kislányom van, 5 és 2 évesek. Az egyik kedves barátnőmnek most nyáron született kisfia, és azt látom annyira félti mindentől, hogy ez már a gyerek fejlődésének rovására mehet. Létezik ilyen?
      Azért írok önnek, mert mindig az ön írásainak tartalmával magyarázza, hogy miért nem látom jól a dolgokat.
      Összegzem:
      Szinte mindig ölben van ( mindig!). Ha hasra teszi akkor hamar elkezd sírni, és felveszi.
      8 hónapos a kisfiú és nem forog, alig marad meg ha végre sikerül letenni. Az apukájánál sem marad már meg.
      Kérem írja meg mi erről a véleménye valamilyen formában (a facebookon is nagy rajongója), mert hátha hatással lesz rá.
      Köszönöm
      Tné

      • Vida Ágnes

        2014. március 14. péntek

        Ha ritkán van hason a kicsi, akkor bizony sírhat, amikor hasra teszik. Ennek ellenére minden nap legalább 5-6 alkalommal 5-5 percre hasra kell tenni, hogy erősödjön, mert ebből indul ki aztán a mozgásfejlődés. Ilyenkor nem kell azonnal felvenni, hanem le lehet hozzá ülni a földre, játszani vele, szórakoztatni, elterelni a figyelmét, hogy egy kicsit erőlködjön, mert ez a fejlődése szempontjából fontos. Az egyébként nem gond, ha sokat dédelgeti, tartja ölben, de nem kell mindig felvenni, amikor elunja magát, inkább csak oda kell mellé ülni, játszani vele, váltogatni az önálló és a közös játékot, ez az, amitől önállóbbá válik, ugyanakkor nem hagyta magára az anyuka a kicsit.

  • Anna

    2014. február 26. szerda

    Kedves Ági!

    Bár kisbabám csak féléves,de gondoltam,megpróbálok kérdezni Tőled,mert vagy pár dolog ami aggaszt mostanában…
    1. A kisebbik aggodalmam,hogy nem fogadja el tőlem a püréket. Csak az apjától…amúgy anyatejes baba. Ezzel kapcsolatban van valami tipped?
    2. Az alvás…eddig is nehéz volt. Velünk alszik,egy ágyban. De sokszor ébred. Van hogy csak a hasára fordítom,vagy picit szopizik és már alszik is,de van hogy felkel és éberen parádézik 2 órán át. Ezt nem értem és nagyon fárasztó. Nappal kétszer alszik. Normál esetben 9kor kel,11kor alszik,meg 2-3 körül 1-1.5 órát. De az sem sétagalopp,mert 30 perc után felébred és ha nem vayok ott hogy visszapaskoljam/szopiztassam akkor kialvatlanul felkel…minden zajra felriad,őriznem kell az álmát,fekszem mellette. Egy-két hete a megszokott alvásirituálé (besötétítés,kis hordozás,hasra fordítás,elalvásig popsipaskolás,susogás)is felborult,nem tudom elaltatni,csak hordozva,ringatva…pedig álmos. Az ínyét bekenem gyakran alvás előtt hogy a fogzás ne zavarja. De megállt a tudományom,éjjel-nnappal altatok….mitévő legyek?? Válaszod előre is nagyon köszönöm!
    Anna

    • Vida Ágnes

      2014. február 28. péntek

      1. Még csak most barátkozik a hozzátáplálással és anya=cici 🙂 Majd megbarátkozik azzal, hogy vannak pürék is, és anya is adhatja őket, legyél türelmes vele!

      2. Jön a foga, ezért alszik most nyugtalanul. Homeopátiás alkati szerekkel tudsz segíteni neki, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz.

      • Anna

        2014. február 28. péntek

        Köszönöm a válaszod!!!
        Kicsit attól tartok hogy azért nem akarja elfogadni tőlem mert érzi hogy félek,hamar elválasztja magát..megérezheti ezt? Egyáltalán,normális hogy ambivalens érzéseim vannak a hozzátáplálással kapcsolatban?
        Még annyit kérdeznék hgy az nem baj hogy gyakorlatilag tényleg elaltatom? Mármint hogy hiába próbáltam,nem tudtam elérni hogy magától elaludjon,gondolom emiatt is van hogy vége az alvásnak ha a megébredésnél nem vagyok ott hogy visszasegítsem az álmába..
        Köszönöm!!!
        Anna

  • Linda

    2014. február 21. péntek

    Kedves Ágnes!
    Kislányom 20 hónapos. Első perctől kezdve külön szobában alszik és nagyon hamar át is aludta az éjszakát! Megvan az esti rituálénk és eddig betettem a kiságyba és szó nélkül aludt reggelig! Most viszont pár hete elvárja, hogy ott maradjak míg elalszik délután és este is, ezzel nincs is gond szívesen ott maradok, viszont éjszaka is nagyon sokszor felkel és sírdogál míg nem megyek be, ilyenkor elmondom neki, hogy még aludni kell, anya is megy aludni megcirógatom és kimegyek, de 10 perc múlva újra kezdi és ez így megy kb. 2órán keresztül! Már elmagyaráztam neki, hogy anya hol alszik, meg is szoktuk mutatni szinte minden nap. Mitől van ez és hogyan segíthetném? Köszönettel!

    • Linda

      2014. április 23. szerda

      Már februárban feltettem a kérdést! 🙁

      • Vida Ágnes

        2014. április 25. péntek

        Sajnálom, heti több száz kérdés érkezik, képtelenség időben válaszolni mindenkinek. Ezért van odaírva, hogy a sürgős-fontos kérdéseket a Facebookon vagy a Fogadóórán kell feltenni.

    • Vida Ágnes

      2014. április 25. péntek

      Ebben az életkorban kezdődnek az éjszakai félelmek, ilyenkor segíthet, ha egy kislámpát kapcsolsz a szobájában, vagy kap egy alvósállatkát, akiről elmeséled, hogy “vigyáz rá”, amíg ő éjszaka alszik.

  • Niki

    2014. február 07. péntek

    Jajj, Ági! Mindig olvaslak és iszom a szavaidat, de ezt most olyan csodálatosan leírtad, hogy még a könnyem is kicsordult. Az én apróm most lesz egy éves, de már látom rajta a nagy VÁLTOZÁST. Igyekszünk mindketten, de most, hogy olvastalak, még jobban fogok. Köszönöm, köszönök minden szívből szólót. 🙂

    Niki