Teljesítményalapú világban élünk, és mivel magunkkal szemben sok elvárásunk van, hát a gyerekkel kapcsolatban is támasztunk elvárásokat. De vajon jól van-e ez így?
A mai világ jellemzője, hogy szeretünk mindent mérni, teljesítmény, mennyiség alapján osztályozni és kimondani, hogy sikeres-e vagy sem. Ez a munka világában rendben is van, azonban a gyerekek nem teljesítményalapon működnek. Nálunk nem működnek az elvárt értékek és számok. Mire is gondolok?
„Normális-e, hogy 3 óránként felébred éjjel enni, amikor a könyv szerint 3 hónapos kortól már át kéne aludnia az éjszakát?”
„A tévében azt hallottam, 8 hónaposan már mászni kezdenek a babák, de ő még csak kúszik.”
„A védőnő szerint 150-et kéne szopiznia, de ő csak 100-at eszik.”
„A szomszéd fiának már 8 foga van, neki még az első sem jött ki.”
Tessék elfogadni, hogy a gyerekek nem egyformán működnek! Láttál te már egyforma embereket? Még az ikrek sem teljesen egyformák (sőt: ikres anyukák szoktak legjobban meglepődni azon, hogy a látszólag hasonló gyermekeik egészen másként viselkednek, más szokásokat vesznek fel, pl. az egyik átalussza az éjszakát, a másik nem, az egyik lassabban a másik gyorsabban hízik stb.)
A legjelentősebb kivétel ezalól a mozgásfejlődés területe, ahol érdemes figyelni és szakemberhez fordulni, ha valami nem történik meg a maga idejében (itt tudod megnézni, melyik korra mit kell tudnia a babának és mikor kell segítséget kérni).
Emellett természetesen minden más területen is érdemes figyelni a gyermek fejlődésére (pl. beszéd, szociális fejlődés stb.), de itt elsősorban arra, hogy fejlődik-e, van-e haladás, a fejlődés üteme ugyanis nagyon relatív dolog.
A problémát minden esetben a szubjektív értékelés, a hasonlítgatás okozza. Vannak a fejlődésnek objektív mutatói, ezeket érdemes tudni és figyelni, szükség esetén tanácsot, segítséget kérni.
A viselkedés, a szokások, a kötődés, a temperamentum azonban nem ilyen objektív területek, ezekben hatalmas eltérések lehetnek gyerek és gyerek között. Az például alapvető, hogy ha egy baba fél évesen még nem tud hason lenni, sír, nem emeli a fejét, erőlködik és nem tud a karjára támaszkodni, akkor segítségre lehet szüksége (izomfeszesség, letapadás stb.). Ha viszont fél évesen az egyik baba már szépen eszik kanállal is, a másik pedig még inkább csak szopizik, az egyik átalussza az éjszakát, a másik óránként ébred, az egyéni temperamentumtól, érzékenységtől, testi és lelki igényektől egyaránt függ. Ilyenkor a siettetés, erőltetés csak bajt okoz.
De van egy nagyobb gond is ezzel. Amikor elvárásaid vannak azzal kapcsolatban, mit szeretnél látni a babától, ő pedig nem teljesíti ezeket az elvárásokat, akkor csalódottá válhatsz. Azt gondolod, nem normális a baba és elkezdesz eszerint viselkedni vele. Ha úgy állsz hozzá, hogy nincs rendben vele valami, akkor gyakorlatilag beleneveled, hogy ő kilóg a sorból, nem normális és ezzel öntudattalanul is hatással leszel az önképe alakulásának. Amikor ugyanis valamitől félsz vele kapcsolatban, akkor annak megfelelően viselkedsz vele és úgy alakítod ki a szokásait, kialakulnak a kettőtök között levő kommunikációs minták, a „játszmák”, amit mindig lejátszotok az adott helyzetben és ezek később is megmaradnak, amikor a probléma maga már megszűnik.
Például sok babánál van olyan időszak, amikor nagyon izgága, nem tud megülni a székében etetéskor. Ezt az anya úgy értelmezi, hogy a gyerek nem szeret enni, étvágytalan, nem akar enni. Ha ehhez még méricskélni is kezdi, és megállapítja, hogy nem hízott, akkor elkezd aggódni, hogy a csemete éhen fog halni (miközben a csemetének kutya baja, lelkesen és vidáman éli világát). Ezért az anyuka elkezd trükköket bevetni az etetés érdekében: eltereli a figyelmét és becsempészi a szájába a falatot, amíg nem figyel oda, bohóckodik neki, hogy egyen, folyton a kedvenc ételeit főzi, hátha abból több fogy majd stb.
Amikor kicsit nagyobb lesz, a kicsi már talán magától is jól enne, de megszokta, hogy evés közben mindig van valami „műsor”, ezért amikor már maga tudna enni, akkor sem igazán szeretne nyugodtan enni, mert mást szokott meg. Ebből az anyuka levonja a következtetést, hogy a gyerkőc étvágytalan, nem érdekli az evés és elkezd könyörögni neki, hogy egyen. Ebből lesz aztán az, hogy a napok az evés körül forognak, a gyereket az asztal körül kergetik, hogy egyen, majd már az egész család tudja, hogy a gyerek étvágytalan, oda kell figyelni az evésére, ők oda is figyelnek, ám a gyerkőc azt tanulja meg, hogy az evés nem jó, mindig szekálják érte, semmi öröm nincs benne.
Ez később akár odáig fajulhat, hogy az óvodás vagy kisiskolás korú gyerek minden lelki problémája, szorongása evészavarban jelentkezik. Pl. nem fogad el semmilyen ételt az óvodában, vagy válogat, vagy ha fél az iskolától azt mondja, hogy fáj a hasa, mert tudja, hogy ez a hívószó otthon, erre odafigyelnek, mert ő olyan evészavaros gyerek, rá oda kell figyelni.
Mindez pedig továbbgyűrűzhet a kamaszkorra és a felnőttkorra is evészavarok formájában, mert a gyerek azt tanulja meg, ha a szülők kívánalmainak meg akar felelni, akkor enni kell rendesen és máris mindenki boldog.
És mindez egyetlen apró félreértéssel kezdődött, azzal a ki nem mondott elvárással, hogy „nem eszik eleget a gyerek”. Ha megpróbálunk ezekre a kimondott és kimondatlan elvárásokra odafigyelni, ha nem hasonlítgatunk és nem sürgetjük a gyereket, hanem a fejlődést támogató fizikai és lelki környezetet teremtünk, amiben kísérjük a gyerek fejlődését, szükség esetén szakemberekhez fordulva és segítséget kérve (de emiatt nem megbélyegezve a gyereket), akkor a saját tempójában, egészséges módon fejlődik majd, lesz önbizalma és ami a legfontosabb: ki tudja hozni magából a benne rejlő képességeket.
5 Comments
Kovács Andrea
2010. augusztus 30. hétfőKedves mindenki!
Látom mások is belekerülnek a szülői útvesztőkbe.A mi babánk 32 hétre született 1200 gmal.1,5 hónap kórház után azt hittem végre nyugalmunk lesz és élvezhetjük egymás társaságát Berni babával.De ekkor kezdődött el a „számonkérés”.A fejlődésneurológus szerint (akinek az empatikus képessége a piacon maradt)a baba mozgásfejlődése egyenlő a nullával,nem csinál semmit és igenis vegyük tudomásul hogy nem takarózhatunk azzal hogy ő egy koraszülött és le van maradva…Ekkor Baba 5,5 hónapos volt születésileg,(de csak 3 hónaposnak kellett volna lennie).Berni ekkor tárgyakért nyúlt( hason és háton is) hasra és hátra fordult.Tolatott hátrafele.Azt mondta ez semmi…Már gurulni kellene.Persze 2 nap múlva megmutatta nekünk hogy ő ezt is tudja és azóta is kedvenc időtöltése ill közlekedési módja.Persze dühös és elkeseredett voltam és vagyok is.Mindenki azt mondja a gyerekek nem azonos módon fejlődnek.Érdekes…Akkor a mi babánknak mért kell papírformát produkálni???Akkor mit is kell tudni egy ilyen idős babának?Teljesen bestresszelik a szülőket feleslegesen.Néha teljesen elkeseredek,hogy ezt a boldog időszakot elveszik tőlünk,holott úgy érzem Babának semmi baja és öröm vele lenni, annyira kiegyensúlyozott kisbaba.
Néha elgondolkodom szabad-e boldognak lennünk,vagy aggódjak mindíg azon hogy mikor botlunk ismét egy olyan orvosba aki szerint a korababák soha semmiben nem jók…
Üdvözlettel: egy „keserédes” anyuka
Válasz: Korababáknak mindig a korrigált koruk szerint alakul a mozgásfejlődésük és ezt nagyjából 5-6 éves korra hozzák be teljesen. Tehát a kislányod kicsit még többet is tud, mint a kora 🙂 Örülj ennek és ne bosszankodj az érzéketlen orvosok miatt.
Eszter
2009. december 18. péntekKedves Ági,
Én is úgy érzem, hogy – főleg első babánál – az anyai ösztönöket könnyen elnyomhatják a külvilágból érkező, gyakran csupán számokra és statisztikákra alapuló elvárások. A gyereknevelés szerintem sem tartozik a mérhető és kategorizálható dolgok közé. Az előttem hozzászólókkal ellentétben nálunk a gyerekorvos éppen az tartja aggasztónak, hogy kizárólag anyatejes kislányom „túl jól” szopik, mivel 6 hónaposan 10.5 kg. Persze vannak jó kis hurkás combjai, de nagyon erős és hosszú is (70 cm), meg valószínűleg nehéz csontozatú is, mint ahogy én is meg a szüleim is nagy babák voltunk. Már 3 hónapos kora óta szinte kizárólag ez a téma a havi vizsgálatokon, ami kezd nagyon zavarni, főleg, hogy a baba egyéb irányú fejlődése nem is érdekli. Azzal érvel, hogy a zsírsejtek most alakulnak ki, és ha most „túlsúlyos”, akkor felnőttkorában is az lesz. Többször is az orrom alá dörgölte a precízen vezetett koordináta rendszerét, mely szerint a születési súlyához és a magasságához képest 8-9 kiló körül kellene lennie. Azt mondta, hogy fogyókúrára (!) kell fognom, amit úgy gondolt kivitelezni, hogy vegyem előbb a mellemről, illetve nem ehet éjszaka. Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha a kedvenc ételét elvennék előle, amikor még épp csak a felénél tart… Továbbá megjegyezte, hogy majd ha felnő és túlsúlyos lesz, a szememre fogja hányni, hogy miért hizlaltam fel. Könyörgöm, anyatejjel? Természetesen egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy követem az instrukcióit, de az nagyon felbosszantott, hogy úgy beszélt velem, mintha kólába áztatott chips-szel tömném a gyerekemet. Nem értem, hogy egy 6 hónapos anyatejes kisbabának miért kéne a BMI index szerint fejlődnie. 1 éves korára biztos rendeződni fog a súlya – mint ahogy írod, hogy a Te fiadnál is így lett. Azzal természetesen teljes mértékben egyetértek, hogy amikor már rendesen eszik, akkor a kezdetektől nagyon oda kell figyelni az étkezésére, de az anyatejes táplálásnál nem hiszem, hogy ilyen korlátokat kéne bevezetni.
Sajnos az étkezés csak egy a sok téma közül, amivel sokszor stresszelik a kismamákat, amitől az orvosi vizsgálat és a védőnő látogatása vizsgáztatássá fajulhat.
Üdvözlettel:
Eszter
Válasz: Teljesen igazad van. A fiam 10 kiló volt fél évesen. Szerencsére a mi gyerekorvosunk nem piszkált, hanem örült neki és gratulált, amiért ilyen szép baba és jól eszik. Most 4 és fél éves és kilógnak a bordái, mert most meg inkább hosszra nő, nem súlyra 🙂 Anyatejes babánál szerintem is felesleges bármilyen korlát, hadd egyen, amennyit gondol és szeretne. A kicsik ösztönei jól működnek, még a hozzátáplálásnál is igaz, hogy nem eszik túl magukat és kevesebbet sem esznek soha, csak épp annyit, amennyi jólesik – csak mi próbálunk okosabbak lenni az ösztöneiknél.
trrixy
2009. december 07. hétfőKedves Ági,
Köszönöm a választ!
„30 dkg hús” – ez nem elírás esetleg? Ennyit kb. egy hét alatt eszik meg a kisfiam.
(Folyadékból viszont a napi 1l-nél jóval többet, kb. 1.5 l-t vagy még többet. Ezt nem szeretném lejjebb vinni, így az inlfuenzajárvány idején – örülök, h legalább nem szárad ki.)
Összességében nézve szerintem a napi ajánlott táplálékmennyiség felét, ha megesszük.
Ilyenkor mi van? Mit lehet tenni?
Már gyerek-multivitamint (Cebion multi) is itatok vele vagy 2 hete, hátha attól éhesebb lesz, de semmi változás. (Régen Polyvitaplexet adtak a gyereknek étvágyfokozásra anyósom és anyukám szerint. Utánanéztem, ez ugyanúgy egy vitaminkészítmény.)
A gyerekorvosom nem vesz komolyan (egyébként sem jó vele a viszonyom, már régen várólistán vagyunk egy másik gyerekorvosnál), pedig én látom, h egyre soványabb a kisfiam. Vigyem gasztroenterológushoz vagy dietetikushoz? Azt sem tudom, ez az ő asztaluk-e. Szerinted?
Üdv,
t.
Válasz: 30 gramm hús – természetesen. A multivitamintól nem lesz éhesebb, az biztos. Szerintem jó ez így, ahogy van, pláne, hogy ilyen jól iszik, ki fogja nőni ezt a korszakot és jobban eszik majd. Gyakran az oviban jön meg a gyerekek étvágya.
Ildikó
2009. december 05. szombatSzia Ági!
A előttem szólóhoz csatlakoznék és én is tanácsot szeretnék kérni hogy mit csináljak.Az én lánym 16 hós és 8 hónapos kora óta 9.5 kiló és most 75 cm egy dekát sem hízott csak nyúlt jól van ez így mások azt mondják ne aggódjak,de könnyű ezt mondani…közben 2x volt beteg akkor fogyott azt vissza szedte de többet sem.A gyerek orvos látja szintén a kötelező oltások miatt vagy ha beteg volt.A szopit 3 hete hagytuk abba mert beteg lettem és erős antibiotikum kellett sajnos.Az én lányom is fel fel kel szintén inni az éjszaka igaz hogy addig a ciciért kelt fel:):)és ez egy berögződés lehet nálla szerintem majd kinövi úgy gondolom.Ha tudnál valami tájékoztató adatot az én lányommal kacsolatban is adni,hogy mi az „adagja” azt megköszönném.
Üdvözlettel:Ildikó
Válasz: Ebben a korban meglehetősen eltérő a gyerekek étvágya, ezért nem is érdemes méricskélni az adagokat. Naponta 5x egyen, 3 főétkezés legyen (reggeli-ebés-vacsora), valamint tízóraira és uzsonnára gyümölcs, tejtermék. A hízás ilyenkor már nem egyenletes, néha hónapokig semmi, aztán hirtelen hízik fél kilót, emiatt tényleg nem kell aggódnod (a fiam 1 évesen 11 kiló volt és vasgyúró, 2 évesen 11,7 kiló volt és kifejezetten nyurga lett 1 év alatt), ebben a korban a sok mozgással gyakorlatilag lemozogják, amit megesznek. Amiből van ajánlott mennyiség az a folyadék: ebben a korban testsúlykilogrammonként 100ml folyadékra van szükség, amibe beletartozik a víz, tea, leves, gyümölcslé, gyümölcsök leve és a tej is (tehát ha nem iszik ennyi vizet, akkor sem kell megijedni, mert más ételekben megkapja azt, amire inkább figyelni kell, hogy legyen mindig víz a keze ügyében, hogy ha szomjas, akkor tudjon inni)
trrixy
2009. december 03. csütörtökKedves Ági,
A kisfiam 1 éves koráig sokat, jó étvággyal evett, 9.4 kg volt. Az elmúlt 8 hónapban összesen 1 kg-ot hízott, egyáltalán nem akar enni, sem édességet, sem semmit.
Vagyis megeszi az ételt (valamennyit), ha úgy adom oda neki, h közben játszik a szobában, mesét néz a tv-ben, vagy ül az etetőszékben és közben mesekönyvet nézünk (de csak akkor hajlandó elfogadni a falatot,
ha valami elgondolkoztatót mondok, mutatok éppen, azaz mikor „elbambul”).
Mint minden anyukának, nekem is voltak elveim, hogy enni csak az asztalnál, ill. tévé előtt nem eszünk, stb. de az elmúlt félévben olyan szinten belefáradtam, h feladtam az elveimet. Naponta 4x próbálkozok etetni (reggeli, ebéd, uzsi, vacsi), általában 5-10 falat ételt tudok beleimádkozni egy étkezésre.
Elveim ellenére csokit, Túró Rudit is próbáltam már adni neki (h legyen a gyerekben „valami kalória”, ha már mást nem hajlandó enni), azt sem szereti különösebben. Egy fél Túró Rudit fogad el egyszerre.
A gyümölcsöket szerencsére megeszi. Ha már mást nem hajlandó enni, legalább ezt adok neki, de hát napi 1 alma, 1 banán és 1 narancs (vagy ezek mennyiségének megfelelő más gyüm.) az már nem sok egy 86 cm-es 20 hós 10.5 kg-os emberkének, szerintem.
Gyerekorvos rendszeresen látja persze (oltások, egyebek miatt). Szerinte nem kell aggódni, mert élénk, okos, mozgékony gyerek, korát meghaladó értelmi fejlettséggel (szépen beszél már), de én látom, h ki vannak a bordái.. Nincs már ötletem sem, h mivel próbálkozzak (ezer féle étellel próbálkoztam, más színűkkel, más formájúakkal, ilyen-olyan díszítésekkel, stb.). Napi 4x a gyomrom diónyira szűkül, mikor evésidő van. (Egy alkalommal kb. fél órát próbálkozom különféle trükkökkel.) Ennek ellenére kifelé ezt abszolút nem mutatom, igyekszem türelmesnek lenni. Csak reménykedem, h kivövi ezt az étvágytalanságot. Anyósom szerint az apukája is ugyanígy volt anno, csenevész kisgyerek volt. Aztán csak „ember lett belőle”.
Volt már olyan, h kipróbáltam, ha nem „tömöm”, meddig bírja étel nélkül. Eredmény: pár falat reggeli után legközelebb este 7-kor evett úja, szintén pár falatot.
Az éjszakát így sem-úgy sem aludja még át (2-3x ébred, iszik, majd visszaalszik),
tehát azt nem tudom, h éjszaka éhségében kel-e fel vagy sem. Az alig evős, nem erőlködős nap után sem kelt fel ennél többször.
Tudom, h nincs erre abszolút szám, de mégis, mi az az elvárható mennyiség, amit eg yilyen korú gyereknek kellene ennie? Egy éves kora előtt (addig szpizott) egy főétkezésre 2×2 dl főzeléket is megevett. Ma ez egy egész napi adagja lenne.
Üdvözlettel és köszönettel,
trrixy
Válasz: Ebben a korban már nincsenek kötelező mennyiségek, és kisebb a testsúlyra jutó tápanyagmennyiség is, mint 1 éves kor előtt. Az ajánlás szerint naponta max. 5 dl tejet lehet adni, 5 dkg sajtot, 30 dkg húst, 50 gramm gabonát (kenyér stb.), 50 gr egyéb szénhidrátot (krumpli, rizs stb.), 200 gramm főzelék és 200 gramm gyümölcs. Testsúlykilogrammonként 100 ml folyadékra van szüksége, tehát egy 10 kilós gyereknek napi 1 literre, amibe beleértendő a víz, a tea, a gyümölcsök leve, a leves és a tej is.
Válasz: