Büntessem vagy díjazzam?

A kisgyermekkor legnehezebb döntése, miként is neveljük a gyereket, amikor néha elképesztően veszélyes és idegborzoló huncutságokat csinál. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy tiltsunk meg dolgokat neki és igenis csapjunk a kezére, mások azt mondják, hogy inkább megvesztegetéssel, figyelem eltereléssel kell próbálkozni. Valójában egyik sem igazán jó megoldás…

 Büntessem vagy díjazzam?A kézrácsapás, a büntetés 2 éves kor alatt nem értelmezhető a kisgyerek számára. Nem érti még a ha-akkor összefüggéseket (pl. „ha hozzányúlsz a késhez a kezedre csapok”), ezért felesleges ilyesmivel fenyegetni. Emellett az emlékezete sem működik még túl jól, tehát a tegnapelőtt kapott kézrácsapás miatt nem fog eszébe jutni ma, hogy nem szabad a késhez nyúlni.

Amit kiválóan ért, az a jutalmazás: “ha nem nyúlsz a késhez kapsz egy kekszet” Igen ám, de nem kaphat minden jócselekedetéért kekszet, ezért ezt a módszert sem javaslom, nem szerencsés hozzászoktatni a megvesztgetésekhez, jutalmakhoz, mert nem az a célunk, hogy csak akkor vigyázzon magára, ha valami ajándékot kap, hanem az, hogy elkerülje a veszélyes helyzeteket, é megértsen bizonyos szabályokat a mindennapi élettel kapcsolatban.

Amire alapozni tudunk az az utánzás képessége. Mondok egy egyszerű példát, ami sok anyukánál bevált már: amikor átmentek az úton, akkor mindig mondd el neki, hogy „jaj, de veszélyesek ezek az autók, ezért itt most megállunk, körülnézünk” Ha mindig így teszel, akkor ő is mindig meg fog állni az útnál és elmondja a jól bevált szöveget. Ezzel megtanítasz neki egy szokást utánzás által. Nem tiltasz, nem magyarázol, csak azt csinálod, amit tőle is szeretnél látni, és láss csodát: utánad fogja csinálni!

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • zfnora

    2010. február 17. szerda

    Szia Ági!

    Az én elsőszülött kislányom mára már 5 éves lett és azt gondolom valamit elrontottunk vele kapcsolatban. Nagyon makacs, az oviba is mindig azt kapom, hogy sokat kell rászólni, és hiába mondjuk meg neki, mit tegyen, sokszor harmadik-negyedik alkalomra sem akarja megcsinálni. Sőt! Néha azt veszem észre, hogy szándékosan nem mozdul, pl ha azt mondom neki, hogy menjünk le a konyhába enni. Szinte próbára tesz, hogy meddig bírom cérnával. Ennek eredménye, hogy rengeteg a vita, a feszültség köztünk. Mindezek mellet nagyon figyelmetlen. Idén szeptemberben kezdődik meg az oviban az iskolaelőkészítés, és aggódom, hogy a figyelmetlensége miatt majd nem tud jól teljesíteni. Ha valami nem megy neki, akkor dühösen viselkedik, ideges lesz. Pl: megharapja a ruháját, ha nem sikerül begombolni. Pedig nagyon jó képességű gyerek, óvónője szerint is, csak a figyelemösszpontosítással van baja és ezzel a makacssággal. Nem tudom mit tegyek! Arra gondoltam, hogy az vezetett idáig, hogy mindig többet vártunk el tőle, mint amit az életkorának megfelelően lehetne. Sajnos korán (másfél éves korában) rákényszerültem arra, hogy visszamenjek dolgozni. Nagyszülőkre, dédire bíztam az oviig! Annyira akartam, hogy addigra minden úgy legyen ahogy lennie kell, mert attól féltem, hogy akkor elveszítem a munkámat. Jól gondolom, hogy a túlzott elvárás eredménye a mostani viselkedése? Mit tehetek, hogy ez a helyzet javuljon? Van megoldás? Gondoltunk rá, hogy szakemberhez fordulunk, de ha tudsz tanácsot adni arra, hogy hogyan oldjuk meg mi magunk, akkor annak jobban örülnék és megköszönném. Van egy 7 hónapos kishúga is, akit nagyon szeret. Remélem, hogy ennek hatására is változik majd a helyzet és megtanulja, hogy nem csak ő van a világon, merthogy sokszor ez is problémát jelent. Gondoltunk még a lovaglásra is, mert azt hallottam, hogy az is segíthet a magatartás problémákon. Válaszodat előre is köszönöm!

    Válasz: Szerintem semmi gond nincs a kislányoddal, pont olyan, mint minden más 5 éves: akaratos, makacs, egyre önállóbb, néha direkt teszteli mi történik, ha nem úgy reagál, mint ahogyan te szeretnéd. Ez egyes gyerekeknél erősebb másoknál valamivel gyengébb, de jelen van ebben az életkorban mindenkinél. Nem érdemes vitatkozni vele, jobb stratégia nagylány módjára bánni vele. Ebben a korban ugyanis már nagy bennük a vágy, hogy ők már “nagyok” legyenek, ezért minden érdekli őket, ami a “nagyokkal” kapcsolatos, ezért is akaratosabbak, mint korábban. Ha vita helyett választási lehetőséget adsz, ha nem azt mondod, hogy “gyere le vacsorázni”, hanem “mit kérsz vacsorára?” és adsz két választási lehetőséget (pl. vajaskenyér vagy sajtos kenyér), akkor azt érzi, nem parancsot kapott, hanem ő dönthet, mint a nagyok. Mivel ő a nagyobb és most kistestvére van, ez felerősítheti nála, hogy szeretné megszerezni a figyelmeteket, ezen segíthet bármilyen közös program, amin csak ő van ott és te (vagy Apa) és a kistestvér nem, akár a lovaglás is lehet ez, de egy sima ovistorna vagy közös biciklizés is jó lehet.

  • kati

    2009. december 16. szerda

    Elhatározásom volt,hogy nem frusztrálom Katát a “nem” szó használatával…Mivel általában 4-5 játékkal játszhat egyszerre,ezért a dobálos időszakában csak plüss,pihe-puha játékokat kapott,miközben azért megkapott 1-1 “normál” játékot is.De ahogy röpült,rögtön elvettem és elmagyaráztam,hogy miért..
    Szóval rájött,hogy ez így nem buli.Most 20hónaposan csak a labdával dobálózik.Hasonlóan alakult az evészet is.Ahogy játék lett belőle,elvettem.-az étellel szerintem ne játszunk-.Szereti a hasát,úgyhogy ezt is hamar megtanulta.A mai napig nem használom sokat a nem szót.helyette kitalálok valamit amivel rávezetem a helyesebb viselkedésre.Viszont a nagymami aggódik,hogy ez a kislány engedetlen mert nem reagál a nem szóra…Most mit tegyek? Túl türelmesen oldom meg a helyzeteteket?Fejemre nő majd?Nem akarom,hogy frusztrált,önbizalomhiányos,bátortalan felnőtt legyen mint én…/aki folyton büntetésben volt/S.O.S.

    Válasz: A nagymama még olyan gyerekekhez szokott, akiket tilalmakon neveltek. Szerintem nem követtél el hibát. Nálunk ez úgy van, hogy a NEM szót a nagyon fontos és nagyon veszélyes helyzetekre tartogatjuk. Így amikor mondjuk, akkor annak van súlya, tudják, hogy ezt most tényleg nem lehet és kész.

  • Judit

    2009. november 17. kedd

    Üdv Ági! A kisfiam 16 hónapos múlt. Sajnos pár hónapja odáig jutottunk, hogy mindent dobál legyen az játék,étel, vagy ami épp a keze ügyébe kerül. Probálkoztunk szép szóval, hangosan, elkülönítve, enyhe kézrácsapással, nem észre vétellel, de sajnos amint meghallja a “nem” illetve “nemszabad” tiltószavakat még ingerültebben dobál és közben méreget, hogy mi is a reakciónk. Ha kicsit erőssebben vágok a kezére, azt követően sír és bújik hozzám, de amint egy kicsit is megnyugtattam folytatja tovább. Most már szinte nem is játszik a játékaival, csak dobálja őket és minden mást. Hozzá tartozik, hogy sajnos sokat vitázunk a párommal a pici előtt ezekről a dolgokról, hogy hogyan is kellene ilyenkor nevelni. Sajnos kezd az én türelmem is elfogyni,és egyre ingerültebben reagálom le ezeket a dolgait. Sok ismerős anyuka biztatott azzal, hogy ez a korszak is véget ér, és hogy majd kinövi egyszer, és volt olyan is, aki szörnyülködve hallgatta, vagy éppen látta, hogy mit csinál. Alapjában véve egy nagyon jó kissrác lenne, mert mindenkit ölelget, megpuszil és láthatóan megszeretget, de ha valamit is tiltunk neki máris dobál mindent. Mert azért mindent csak nem tilthatok meg neki, és az sem igaz, hogy hagyjuk rá majd abba hagyja.
    Mit tegyünk, hogyan orvosoljuk.

    Válasz: Ez természetes jelenség ebben a korban. van, amelyik gyerek földhöz veri magát a hisztitől, ha dühös, van, amelyik dobál. Lehet, hogy ti a könnyebbiket kaptátok ki 🙂 Egyrészt ki fogja nőni, másrészt segíthetsz neki ebben, ha megtanítod kezelni az indulatait. Erre nem jó módszer az, ha te is ingerült leszel, hiszen ezzel azt tanítod neki, hogy ez a jó viselkedés, ingerültnek kell lenni, kiabálni stb. Ha ehelyett te képes vagy ilyenkor először magadban csendben 10-ig számolni, majd csendben megfogni a kis kezecskéjét és elmondani, megmutatni neki, mit tegyen, mit vársz el tőle (pl. megfogod a kezét az éppen eldobni való tárggyal együtt és megmutatod, hogy tegye le az asztalra), akkor pár hét alatt ő is ugyanezt fogja tenni magától, amikor ingerült lesz valami miatt. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni az is kell, hogy te magad ne szégyelld, hogy ő ilyen. Te is, én is voltunk ilyen kicsik és átmentünk a dackorszakon – ez elsősorban arról szól, hogy megtanuljuk kezelni az indulatainkat és azokat a helyzeteket, amikben korlátaink vannak. Ezt a kicsinek is meg kell tanulnia – sőt azoknak is meg kellett tanulnia, akik hüledeznek, hogy mit csinál a gyereked. Sőt, az ő gyerekeiknek is meg kellett tanulnia, csak ők nem dobáltak, hanem másként vezették le az indulataikat.

  • edit

    2009. október 29. csütörtök

    A kisfiam 4 évet töltött most.Mindenben más mint a legtöbb gyerek,és mindíg így is volt.Nem tart senkitől,szembe száll az óvónénikkel és mindenre azt mondja nekik,hogy nem csinálja mert nem akarja.Ha mindenki rajzol,akkor ő autózik,ha mindenki eszik,ő játszik és így tovább.Feketepont vagy szomorú arc a büntetés az oviban,de ő addig mozog amíg nem tudják neki feltenni,ha meg felteszik eldobja ás az sem hatja meg.Mindíg is ilyen volt.Amíg más felszalad a csúszdára és lescúszik,ő fennebb mászik és ott mi van és miért és hány csavar van ott és mi lenne ha ….kérdésekkel van tele mindíg.Minden érdekli,egész nap el nem hallgat,mindig újabb ás újabb dolgokat akar megtudni.Sajnos az oviban már nem tolerálják,minden nap azzal fogadnak,hogy kibírhatatlan.Most egy hónapja kb.eltanulta,hogy megüti a társait és örvend neki.Eddig nem volt ilyen,ezért aggódom a legjobban és nem tudom leszoktatni.Próbáltam jutalmazni,ha aznap nem volt rá panasz,de nem ért semmit.Próbáltam megvonni tőle azt ami a legkedvesebb,nem értem vele el eredményt.Fenyíteni is próbáltam és rengeteget magyarázom neki,milyen helytelen dolgot tesz és minden hiába.Másképp vidám jókedvű szerető gyerek,nem tudom mi vált ki belóle az oviban ilyesmit.Az én jelenlétemben ilyesmit nem tesz sehol,pedig szoktunk menni parkba,játszóházba.Novemberre várjuk a testvérkét amit imád,egész nap beszél a pocimhoz,meg simogassa,soha meg nem bántotta,nem hiszem ez váltaná ki belőle ezt a viselkedést.Másképp még azt írjam meg,hogy nem tart senkitől sem,nem fogad szót senkinek csak egyedül nekem és én is csak a vessző fenyítéssel tudtam ezt kivivni nála,de már nem kell használjam.Ha nem is jó ez a megoldás,mert olvastam,de én másképp nem tudtam rá semmivel hatni.Ha százszor is elmondják neki húzd le a cipőd,nem hallja és nem teszi,Ez egy példa.Így müködik az oviban is és a családban sem hallgat senkire.A legnagyobb baj az ,hogy bántja a társait,és erre nem tudok megoldást.A válaszát előre is köszönöm.

    Válasz: A fiad lázad az óvoda ellen. Elmondani még nem tudja igazán, miért nem szeret óvodába járni, mert ebben az életkorban még nem megy az ilyen komplex helyzetek leírása neki, de az óvoda feszültséget vált ki belőle, és ezt így vezeti le. Egyértelmű, hiszen a te jelenlétedben nem tesz ilyet, csak az óvodában. Ez egyfajta dac, ami a legtöbb gyerekben megvan ebben a korban, de emellett az óvoda is feszültséget kelt benne, a gyerekek, az óvónénik, alkalmazkodni kell, “jónak” kell lenni, ez mind nagyon nehéz. Sokat segíthet, ha otthon sokat foglalkozol vele, sok figyelmet kap, és az óvodai élmények kifejezésére, a feszültség levezetésére, olvassatok olyan meséket, amikben óvoda van (Pöttyös Panni, Anna és Peti, Már óvodás vagyok stb.), valamint rajzoljatok óvodai helyzeteket. A beszélgetés nem igazán jó, mert még nem tudja jól kifejezni magát ebben a korban, nem szereti, ha beszéltetik, de a feszültségeit ki tudja adni a rajzokon és a meséken keresztül.
    Nagyon fontos, hogy nem szabad azt mondani neki, hogy ő emiatt rossz fiú, meg hogy viselkedjen normálisan stb. ez csak az önérzetét rontja, az önbizalmát rombolja és elhiszi magáról, hogy ő tényleg “rossz”. Inkább azt kell elmondani, mit tett helytelenül és miért.

  • Erika

    2009. október 03. szombat

    Szia Agi!Mar egy par hete a tanacsodat kertem mert annyit teazott a 2 eves fiam ejjel ,hogy2liter teat is kepes volt meginni.Van egy jo hirem megfogattam a tanacsodat es nem engedtem utana eldobtuk a cumis uvegeket es helyette kapott egy csoros poharat .Igazad volt ebbol mar nem olyan jo a tea es ejelente nem is ker 2-3 kortynal tobbet ,sot mar sem nappal sem ejjel nem kell pelo miota nem teazik.Nagyon halas vagyok a tanacsaidert ,de megint lenne egy kis gondom Balazska mostanaban elkepesztoen hisztis nappal este nem akar pizsamat venni csak aval a ruhaval akar lefekudni amivel egesz nap jatszik .Mikor vegre fel veszi reggel ugyanaz a cirkusz csak forditva le nem akarja vetni.Senki sem csinalhat semmit mert o rogton visit ha oda lepek ahova o nem akarja akkor orulten ordit ugy ,hogy meg a szomszedban is haljak nem eleg ,hogy olyan szomszed lakik alattunk ,hogy meg az abc-ben is kepes megalitani ,hogy mondjam meg a fiamnak ne szaladgaljon.Mond meg kedves Agi ,hogy magyarazzam meg egy 2 eves gyereknek ,hogy ne szaladjon? Meg kertem szepen legyen egy kis turelemmel de hiaba.De engem nem erdekel a szomszed csak a hisztivel tudnek mit kezdeni.
    Varom valaszod Erika.

    Válasz: Vannak olyan dolgok, amiben nem szabad engedni, bármennyire is hisztis a gyerek. Türelmesen el kell magyarázni és határozottan ráadni a pizsamát. A szaladgálással ugyanez a helyzet. Ha következetesen nem engeded az ABC-ben csatangolni, akkor 2-3 hét alatt leszokik róla. Nekünk bevált, hogy feladatokat kaptak az ABC-ben, hogy ne unatkozzanak, pl. a kezükbe adtam a kosarat és ők hozhatták, együtt válaszottuk ki a kenyeret, tarthatták a zacskót, amíg zsemlét tettem bele, ez lekötötte őket és nem szaladgáltak.

  • Moncsa

    2009. szeptember 01. kedd

    Hihetetlen, hogy egy másfél éves gyerek nem érti az ok-okozat összefüggéseket. Pillanatok alatt megtanul olyan dolgokat, amit legmerészebb álmomban sem hittem volna egy ilyen pici fiúról. Vannak azonban olyan szituk, mikor láthatóan tesztel, ezredszerre végrehajtja a rosszaságot és várja a reakciót. Nem vált be: ráhagytam, úgy csináltam, mintha nem látnám, kedvesen, türelmesen rászóltam, határozottan rászóltam, megbüntettem (elkülönítettem járókába), rácsaptam a kezére. Az utóbbi kivételével minddel huzamosabb ideig próbálkoztam, tehát nem zavartam össze a kis fejét azzal, hogy egyszer így, másszor úgy reagálok. Alapvetően egy édes kisfiú, nem konfrontálódunk sokat, de egyes rosszaságokkal csak nem hajlandó felhagyni (ételdobálás, cipőkóstolás, laptop-püfölés, wc-ben turkálás, kukázás), a dicséret nem motiválja, jobban szeret huncutkodni és tesztelni. Van remény? 🙂

    Válasz: Minél kisebb a “műsor”, amikor valami huncutságot produkál, annál kisebb az esélye, hogy hosszú ideig megmarad az adott szokásnál. Általában minden ilyen huncutság 1-2 hétig érdekes, aztán felhagynak vele. A fiam pl. egy időben mindig kihúzta a telefon dugóját, egy darabig próbálkoztunk megbeszélni vele, aztán ráhagytuk, azóta soha többet nem húzta ki, de volt kisautódobálós korszak, “mindent kipakolok a fiókból” korszak, tévé kapcsolgatós korszak, “odaadom a reggelimet a macskának” korszak és még több olyan, amit 1-2 hétig kitartóan gyakorolt, aztán elhagyta.

  • trrixy

    2009. szeptember 01. kedd

    Bevallom, és ritkán, veszélyes szituációban én rá szoktam ütni a kezére a 1,5 éves kisfiamnak és mondom neki, hogy “dádá, nem szabad”. Eleinte “működött”, a meglepetés erejével, de mostmár ha csak csúnyán nézek, akkor is rácsap a saját kezére, mondja, hogy “dádá” és közben vigyorog :)) Szóval ez a módszer tényleg nem jött be nálunk.

    Itthon nem nagyon fordulnak elő vészhelyzetek szerencsére, mert jó ideje “akadálymentesítve” van a lakás, de ha pl. boltba megyünk vagy játszótérre, néha a hajam égnek áll, olyan veszélyes dolgokat művel. Ilyenkor megpróbálom kiemelni a szituációból, másra terelni a figyelmét. Az utánzás-módszer, amit javasolsz, szerintem csak nagyobb korban működik igazán, a bolti ill. játszótéri szituban nem. Pl. én nyilván nem akarom ledönteni a szörpösüvegeket a boltban és a játszótéren sem tépem ki másik gyerek kezéből a játékot. Ilyen esetekre mit tudnál javasolni, Ági?

    Válasz: A bolt az nehéz eset, mert tele van ingerforrással, ráadásul ebben van némi tudatosság is, tehát a gyerek szemmagasságában direkt neki szóló termékeket helyeznek el, épp a napokban olvastam erről egy cikket. Szóval itt az a legjobb taktika, ha távoltartod tőle, bevásárlókocsiba vagy babakocsiba teszed, vagy lefoglalod valamivel, amíg még ilyen kicsi, 2-3 évesen már jól meg lehet beszélni vele, alkut kötni, megérti mit szabad tenni a boltban és mit nem.
    A játszótéren a közös játék szabályait el kell mondani, ott bizony rá kell szólni, ha durva, elmagyarázni, mit nem szabad. A családi napköziben, ahova jártunk, sok kicsi volt és ott megfigyeltem, milyen jól megtanulják a gyerekek, ezeket a szabályokat, ha nap, mint nap hallják. A 2 évesek már el tudták magyarázni, hogy meg kell osztozni a többiekkel a játékon stb. mert mindig ezt hallották. Ha sokat van a gyerek ilyen helyzetben és hallja a szabályokat, akkor meg is tanulja.

  • Csinimami

    2009. augusztus 31. hétfő

    Nem tudom mit tegyek 21 hónapos kisfiam szinte állandóan, és minden játékot eldobál. Természetesen a NEMet meg sem hallja. Már azt sem értem hol ronthattam el. Ha nem vagyunk úton otthon, szinte csak esernyővel lehet közlekedni, mert mindent föld körüli pályára állít. Repül a kisautó, a kockák, a nehéz fa játékok, a papucsom, és minden amihez hozzáér. Bár ez kicsit túlzás, mert pár percet játszik azért velük, sőt van mikor egy rég nem látott darabnak nagyon megörül, majd végigdobálja az egész lakáson. Már kipróbáltam mindent. Szép szóval, erélyesen, megmutattam, hogy megsérült a szép komód, és most sír, majd mindíg az a vége, hogy anya elveszi, mert nem tudsz szépen játszani vele. Ült sarokban is, bár szerintem fogalma sincs miért. Ilyenkor sír, nekem meg a szívem szakad bele. Tőlem sosem látta, hogy dobáltam volna a játékot, labdázni is csak ritkát szoktunk pingpong labdával. Teljesen tanácstalan vagyok mit is tegyek.

    Válasz: Ezt a kisebbik fiam is csinálta egy időben. Azt csináltam, hogy amikor dobni készült, megfogtam a kezét és letettük együtt a játékot a földre, megmutattam, mit kéne csinálni vele. Így is eltartott 2-3 hetet, mire megtanulta, hogy ne dobáljon.
    Általában a dobálás hátterében feszültség áll, pl. dühös valamire, vagy nem tudja levezetni az energiáit és ezért dobál. Emellett az is állhat a háttérben, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, mert tudja, hogy ha dobál, akkor odamész és foglalkozol vele. Őt még nem hatja meg, milyen károkat tesz a lakásban, ezért jobb arra apellálni, hogy utánozni nagyon szeretnek és ha megmutatod neki, mit kell csinálni, mit vársz el tőle, akkor azt leutánozza (pl. azt, hogy mindig le kell tenni a játékot a földre)

  • Ildikó

    2009. augusztus 29. szombat

    A kisfiam 9 hónapos, én 44 éves vagyok és hulla fáradt. Nemrég kezdett el komolyabban kúszni mászni és életveszélyes lett. A lányom 18 éves és már nem emlékszem, hogy vele hogyan vészeltem át ezt az időszakot. ( életben van tehát sikerült:-)
    Már előre rettegek az iskolakezdéstől, mert akkor egyedül kell, hogy futkossak és egyfolytában résen kell majd lennem, hogy Attila milyen extrém sportot talál megint ki. Nagyon mozgékony és sajnos a “nem” szót egyszerűen nem fogja fel. Én el szoktam venni tőle, ha olyat szerez meg, amivel kárt tehet magában és próbálok mosolyogni rá, ha készségesen ideadja, vagy kiköpi, hogy máskor se erőszakkal kelljen elvennem tőle. A példamutatás a lányomnál bevált, de akkor ő már idősebb volt. Most amikor például a babám megszerzi a távkapcsolót, vagy a telefont, akkor tényleg csak azt utánozza, amit én is teszek. A gond azzal van, hogy minden tárgynál az első lépés, hogy megkóstolja, hogy ehető-e. A következő, hogy megnézi milyen hangot ad, ha ütöget vele más dolgokat és hogy leesik-e, ha eldobja. Először én is a “cseréljünk, adok valami sokkal érdekesebbet” módszer választottam. Azzal eljátszott egy darabig és utána újra a tiltott gyümölcsöt követelte, persze csak ráutaló magatartással, de elég idegtépően.
    Kíváncsi lennék, hogy ilyen pici korban a díjazást, hogyan lehet kiváltani (büntetni nem fogom) valami mással, ha a példamutatás egyenlőre nem jön be. Én hiába nem nyúlok soha veszélyes helyekre, ő igen és mikor mutatom, hogy az nem jó és milyen borzasztó dolgok történnek vele, ha azt megteszi, nagyon jót mulat rajtam.
    Tényleg jól jönne néhány tanács ebben a témában, mert a fogzás elején tartunk és alig alszom, de ez egy másik történet.

    Üdvözlettel : Ildikó

    Válasz: Jó hír, hogy a gyermeked rendeltetésszerűen működik 🙂 Mindenre kíváncsi, mindent ki akar próbálni, meg akar szerezni, és elsőként a szájába veszi, nála ugyanis még ez is a megtapasztalás része.
    Nálunk semmi nem volt elől ennyi idős korukban, számukra is elérhető helyen, amit nem akartunk, hogy csapkodjanak vagy a szájukba vegyenek. Megéri kicsit magasabbra pakolni a kényesebb tárgyakat, így nyerhetsz 9-10 hónapot (akkor ugyanis már felmászik majd értük 🙂 de legalább akkor megenni nem fogja :))
    9 hónapos korban a példamutatással már próbálkozhatsz, de ennyi idősen még hetek kellhetnek, mire megtanulja, mit akarsz, ez csak 14-15 hónapos kor után működik. A “nem” szót sem érti még, úgyhogy marad az akadálymentesítés. De hogy ne legyen teljesen ingerszegény a környezet, mi a frekventáltabb helyeken tartottunk régebbi érdekes tárgyakat, telefon, régi távirányító, dobozok stb. ezekkel jól lefoglalták magukat.

  • szilvia

    2009. augusztus 26. szerda

    Teljes mértékben egyetértek veled,mert a gyermek utánozz minket!De mégis,ha odáig fajul a dolog,mikortól érdemes büntetni avagy dijjazni egy-egy cselekedetett?Mikortól érti meg,hogy az miért rossz és miért jó?És miért van az,hogy nem értik a NEM szócskát?

    Üdvözlettel

    Válasz: A rossz és a jó fogalmát 3-4 éves kor között értik meg. A “nem” szót 1-1,5 éves kor között már értik, de akkor még tesztelik a határait, megnézik, tényleg nem szabad vagy pedig engedsz egy kicsit belőle, ezért hiába mondod, hogy “nem”, tiltakoznak ellene.