Ezt tedd, hogy együttműködjön

Hiába kérem, a gyerekem nem akar rendet rakni a szobájában, este nem lehet lefektetni, a reggeli elindulás minden nap kiabálásba torkollik… Mit lehet tenni? Íme néhány hasznos tanács:

1. Hegyibeszéd helyett

Sokan úgy gondolják, hogy meg kell győzniük a gyermeket az igazukról, ezért ha azt szeretnék, hogy megtegye, amit mondanak, érvelni kezdenek neki. Pl. a kicsi piszkálja a konnektort, mire jön anya és elmagyarázza, miért is veszélyes az, mi történhet vele, kórházról és doktorbácsiról mesél. Az 1-2 éves totyogó ebből annyit érzékel, hogy „ha odamegyek a konnektorhoz, anya hosszan magyaráz”. A hosszas magyarázat gyengíti a határozott rászólás erejét. Ha rászólsz, mert valami veszélyes, mondd egyszerűen és egyértelműen. Például: „Ne menj oda! Veszélyes!”

Magyarázni, megértetni vele bizonyos dolgokat, tanítani őt máskor kell, mesével, rajzzal, bábozással, beszélgetéssel, akkor, amikor nincs vitahelyzet, így sokkal könnyebben megérti a veszélyeket.

2. A hangnem számít

Gyakran van olyan helyzet, amikor az ember szeretne aranyos lenni, jó fej maradni a gyerek szemében, ezért rosszul érzi magát a szigorú szülő szerepében. Ilyenkor hiába próbál ki a szülő akármilyen praktikát vagy előre begyakorolt szöveget pl. a kicsi esti elaltatására, a kisgyerek nem fog együttműködni, mert érzi az ellentmondást a szülő viselkedése és a mimikája, gesztusai, hanghordozása között. Ha tehát szeretnél valamit elérni nála, akkor legyél először te tisztában magaddal.

És: hajlamosak vagyunk néha viccesen vagy szarkasztikusan megfogalmazni a kéréseinket a gyerek felé, pont azért, mert jó fejek szeretnénk maradni a szemében. Pl. „Fiatalember, legyen szíves elpakolni a játékait a helyére.” – ez nagyon aranyos kérés, csak éppen egy 2-3 éves kisgyerek még nem feltétlenül érti meg, mit szeretnél.

3. Miért nem működik együtt?

Megkéred valamire, de ő nem teszi meg. Mi lehet ennek az oka? Az egyik ismerősömnél például állandó probléma, hogy ha elindulnak otthonról a gyerekek nem akarnak öltözni, nyafognak, piszmognak, ezért minden indulás szülői ordításba és noszogatásba torkollik. És a szülő nem érti, miért nem akarnak menni, amikor úgy szeretik az edzést, amire járnak, a játszóházat, a szülinapi partit, a játszóteret, a gyerekangolt, ahova mennek, akkor hát miért nem akarnak elindulni? Azért, mert mindenre van idejük, csak szabad játékra nem. Egy kisgyereknek naponta több órát kéne szabadon játszani anélkül, hogy bárki is programokat szervezne neki, megpróbálná szórakoztatni és lekötni a figyelmét. Persze minden kisgyerek unatkozik néha és jó megoldásnak tűnhet telezsúfolni programokkal a napot, hogy ne tegye, de valójában unatkozásra szüksége van ahhoz, hogy rájöjjön, mit szeret igazán csinálni.

Mielőtt dorgálni kezdenéd és azon aggódni, miért nem csinálja, nézd meg, miért nem működik együtt:

– Esetleg fáradt?
– Több figyelmet szeretne szerezni? (az esti lefekvéssel kapcsolatos problémák egyik gyakori oka ez)
– Elmélyülten foglalkozik valamivel te pedig félbeszakítottad?
– Nem képes még megtenni, amire kéred?
– Nem érti, mit szeretnél tőle? (pl. a beszédfejlődésben még nem tart ott)
– Nem egyértelműek számára a határok, mert néha így, néha úgy kéred tőle?

Néha csak a helyzeten kell változtatni kicsit, hogy a gyerekek együttműködőbbek legyenek. A reggeli elindulásnál például nálunk sokáig az volt a gond, hogy az egyik fiam piszmogott, a másik meg feszült lett. Aztán rájöttünk, hogy az egyiket hamarabb kell felkelteni és ha kényelmesen megreggelizhet, utána már szívesen és gyorsan öltözik, a másik viszont nem szeret rögtön ébredés után enni, viszont nehezen ébred, neki ebben kell segíteni. Amint sikerült ezt a kettőt összehangolni, megszűntek a reggeli viták.

4. Korának megfelelő, egyértelmű feladat

A kicsi akkor fog tudni együttműködni veled, ha a korának megfelelő bonyolultságú feladatot bízod rá. Pl. másfél évesen még nem érti, mit kell tennie, ha arra kéred, „tegyél rendet a szobádban”, és a több tagból álló feladatokat sem érti még, „a mackókat tedd a polcra, a legókat a dobozba, és aztán az egészet ide a sarokba”, de ha megkéred rá, hogy „azt a három kisautót tedd a dobozba”, azt készséggel végrehajtja, mert érti, miről van szó. A túlságosan nagy és komplex feladatokkal még 3-4 évesen sem tud igazán mit kezdeni, rövid, de konkrét kéréseket viszont szívesen megcsinál.

TIPP: Sokat segít, ha nem csak mondod a feladatokat, hanem felveszed a kicsivel a szemkontaktust előtte, esetleg meg is érinted, sokkal együttműködőbb lesz, mintha csak „diktálod” neki a feladatokat. A gyerekek számára a példa, a testi kontaktus sokat jelent, ha azt látja te is csinálod és kéred, hogy csinálja veled, szívesebben csinálja, mint ahogyan a kérést is jobban megérti, ha előtte felvetted vele a kapcsolatot.

5. Ritmus, szokások

Azt gondolnánk, amikor a gyermekünk már nem csecsemő, hanem totyogó, akkor lazábbak lehetünk az altatási szokások, a napirend tekintetében. De nem. Ebben a korban még érzékenyebb arra, hogy a napjai kiegyensúlyozottan, kiszámíthatóan történjenek. Nem óraműpontossággal, hanem kialakult szokások mentén. Legyen rituáléja a reggeli elindulásnak, az ebédnek, a lefekvésnek, a sétának, a közös vacsorának, a pelenkázásnak: mindennek. A kisgyerek szívesen beilleszkedik ezekbe a rituálékba, sőt számon is kéri rajtad, ha nem tartod be. Sokkal kevesebb a fürdéssel, evéssel, altatással, elindulással kapcsolatos konfiktus, ha mindegyiknek megvan a maga menete, amit következetesen mindig betartasz.