Nem is olyan régen még úgy gondolták, a csecsemőnek gyakorlatilag nincs is értelme addig, ameddig nem tud beszélni, pedig ez egy teljes félreértés, hiszen a baba pontosan tud mindent már egészen kicsi korában és rengeteg dolgot megért, a beszéddel csak végre érthetően ki tudja fejezni gondolatait a világ számára is.
Az azonban, hogy a kicsi még nem beszél, nem jelenti azt, hogy ne értene meg rengeteg szót és ne akarná magát kifejezni, hiszen azt számos alkalommal meg is teszi: kezdetben leginkább sírással ad hangot gondolatainak, később a mimikájával, gesztusaival, és hangjelzéseivel is. Nevet, kacag, morog, ha unatkozik egészen másként sír, mint amikor fájdalmat érez vagy álmos.
Már 8-9 hónaposan abba az irányba nyúl, ahonnan szeretne valamit megkapni, ha például szomjas és látja a poharát, akkor arrafelé nyújtja a kezét. Később egyre pontosabban mutatja mit szeretne, 15-16 hónaposan pedig már el is mutogatja, mit kéne tennie az adott tárggyal.
A csecsemő érzelmi fejlődésének fontos állomásai:
1 hónapos korban Ha rámosolygunk, elmosolyodik és innentől kezdve ezt egyre gyakrabban használja. Kezdetben csak a rámosolygóra mosolyog vissza, később már akkor is mosolyog, ha a kapcsolatot szeretné felvenni valakivel.
3 hónaposan az egész testével fejezi ki örömét, jár a keze-lába, teljes izgalomba jön.
5 hónaposan már képes kifejezni szégyenlősségét is. Pontosan ismeri a családtagokat. Ha ismerős arcot lát, mosolyog, de idegenek társaságában hajlamos elbújni, eltakarni arcát és lehúnyni szemét.
7 hónaposan nyújtja a kezét, ha azt akarja, hogy felvegyük.
8 hónaposan már figyeli a többi babát, a gyerekeket, megérinti őket, próbálja utánozni tevékenységeiket, hangokkal és gesztusaival próbálja felhívni magára a többiek figyelmét.
10 hónapos korban odabújik hozzánk, ha biztonságra vágyik, átölel bennünket. Megérti a „nem” szót. Ismeri a „pápá”zást és pontosan érti, mire való a köszönés és mikor használjuk. Kialakulóban van a humorérzéke is.
15 hónaposan nagyon szeret társaságba járni, barátkozni. Ha alkalma adódik rá, a beszélgetésekbe is bele-beleszól a maga kis babanyelvén.
18 hónapos korban egyre többet segít a házimunkában, mindent leutánoz. Szeretetét puszival és öleléssel fejezi ki.
2 évesen egyre gyakrabban ő akarja átvenni az irányítást a többiek felett. Egyre pontosabb éntudata van, és érti az „enyém-tiéd” fogalmakat is, ezért megjelenik nála a féltékenység is.
3 éves korára önzetlenné válik, és megérti a barátság lényegét is. Szilárd barátságokat köt, a bajba jutottakon pedig segíteni szeretne. Szívesen ajándékoz, kedvesen odaadja a saját játékait is akár.
Hogyan ismerd meg gyermeked személyiségét és neveld úgy, ahogy számára a leghatékonyabb? Tudd meg itt >>
32 Comments
Edit
2017. november 08. szerdaKedves Agi!
A következőkben szeretném a segítségedet kérni:
Kislányom 7 hetes. Nagyon sokat foglalkozom vele, játszunk,beszélgetünk. Ennek ellenére szinte soha sem mosolyog,ha igen akkoris leginkább a semmibe nézve teszi. Aggódom, hogy ez miért lehet.. esetleg ez utalhat valami értelmi vagy mentális problémára? Vagy mèg korai tőle ilyesmit elvárni? Egyébként figyel rám amikor játszunk, különböző arckifejezéssel teszi ezt csak hiányolom a mosolygást.
Válaszodat előre is köszönöm.
Edit
Emese
2018. július 19. csütörtökKedves Ági!
9 hónapos koraszülött kisfiammal ( 34 hét 5napra született ) kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Nem szótagol még mint a korának megfelelő babák , tehát nem mondja, hogy baba, dádá, tátá stb.
Nevére nem igazán figyel ha szólítjuk, viszont a hangokra igen. Hallásvizsgálaton 2x is voltunk , minden rendben van vele.
Nem bújik hozzánk.
Ezen kívül ami még furcsa nekem, hogy szereti pörgetni a játék kerekét és azzal a „pörgetős mozdulattal” megvisgálni más jétokot.
Mit gondolsz róla ?
Egyébként a mozgásfejlődése teljesen rendben van, mászik, ül, bútornál feláll és egy mosolygós baba.
Válaszodat előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2018. július 21. szombatEbben a korban nagyon eltérő a babák fejlődése a beszéd szempontjából. Ha egyébként hangokra reagál, a maga módján kommunikál, néha játszik a hangjával (sikítozás, gurgulázás stb.), akkor nincs miért aggódni. Most a mozgás izgalmasabb neki, de ez természetes is ebben a korban.
Tolnai Linda
2017. április 23. vasárnapKedves Ági!
19 hónapos kislányunknak születése óta sok dalt éneklek, ringatóra is járunk és van pár dal, amitől elérzékenyül, megölel és sír. Mostanában már kéri, hogy ne énekeljem tovább, és szinte mnden este altatáskor (cicin altatom) valami érzelmi kilengése van és meg kell vígasztalnom. Ezen kívül egészen 4 hónapos kora óta nem bírja elviselni, ha egy játékbaba sír vagy egy játékkutya ugat és az állathangokat utánzó kis nyomogatós táblától fél, el kellett tenni. Ilyenkr megölelem megértem az érzését vígasztalom majd amikor megnyugodott mást csinálunk. Kérdésem, hogy normális e ez a viselkedés, hogyan reagáljak rá, hogy érzelmi fejlődése töretlen maradjon? Válaszát köszönöm.
Vida Ágnes
2017. április 26. szerdaValószínűleg ő azok közé a gyerekek közé tartozik, akik alkatuknál fogva érzékenyebbek, empatikusabbak. Ez egyáltalán nem probléma. Ilyenkor vigasztald meg és tartsd tiszteletben a kéréseit. Általában az ilyen gyerekeknek nagyon jó érzékük van az emberekhez, a művészetekhez, ami most problémának tűnik, abból később tehetség lesz 🙂
Tolnai Linda
2017. április 28. péntekKedves Ági!
Köszönöm a választ! Tényleg nagy Anna empátiája. Már egész kiskora óta megfigyeltem, hogy mindenhol az emberek érdeklik, imádja figyelni őket. Egy hónapja beütöttem a fejem és térdre roskadtam annyira fájt hirtelen. Anna azt hitte játszunk és ő is letérdelt, majd mondtam neki, hogy Mama nagyon beütötte a fejét, erre azonnal odaszaladt, megölelt és hozzátette: Anna is fejét szekrénybe! Teljesen elérzékenyültem, egy pillanatra úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit a mamája öleli át! 🙂 Igyekszünk férjemmel jó táptalajt adni Anna érzékeny lelkének!
Szèlnè Olè Èva
2014. június 14. szombatKedves Ágnes! Kèdèsem a következô lenne kislányom 14 hònapos ès mindent a szájába vesz ez kb 6 hónapos kora ota igy megy.Esetleg tud nekem segiteni hogy szoktasam le vagy hagyam had megyen minden a maga utján majd leszokik
Vida Ágnes
2014. június 14. szombatLe fog szokni róla, légy türelmes. Legtöbbször a fogzás miatt csinálják ezt, adj neki rágókát, amit rágcsálhat, ez segíti a fogzást és akkor nem mindent fog a szájába tömni, csak azt.
Nagy-P Tímea
2013. augusztus 30. péntekKedves Ági!
Nekem olyan problémám lenne, hogy a kislányom 4,5 hónapos és kb. 2hónapos kora óta küszködünk az evéssel.
Tápszeres baba sajnos születésétől kezdve, mert nem volt tejem. 🙁
Ha evésre került a sor mindig elkezdett sírni addig sírt míg elfáradt s álmában megette. Most ott tartunk, hogy csak úgy hajlandó megenni a tápszert, ha elalszik és álmában kicserélem a sima cumit a cumisüvegre. Tápszert már többször váltottam. 3 gyerekorvoshoz is elvittem igazából nem találtak semmit. De a helyzet sajna nem változik 🙁
Nagyon rossz, hogy így kell etetnem.
2 hónapos korában vért vettek tőle vas és folsav hiány van nála. Most így szedi a vasat és a folsavat is. Az lehet, hogy még a vérszegénysége nem rendeződött s attól van az étvágytalanság?
Ki fogja nőni?
Egyébként szépen fejlődik, nagyon kiegyensúlyozott baba csak ez az evés ne lenne.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Tímea
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökNem hinném, hogy a vashiány miatt nem eszik ébren, ilyesmit inkább szájpenész szokott okozni, vagy pocakfájás, esetleg a cumi formája nem megfelelő neki vagy a tápszer ízét nem kedveli, ezeknek lehet utánanézni, melyik lehet.
Csilla
2013. április 02. keddkedves Ági!
nekünk korababánk van, a 32. hétre született, 4 napig volt lélegeztetőn, 10 napig a PIC-ben, 1 hónaposan hoztuk haza. Oxigénhiány nem lépett fel, de toxémia miatt császároztak sürgősséggel. A baba jól van, fejlődésneiurológián azt mondták, hogy egyelőre nem látnak kóros tünetet de követni kell az állapotát. Most korrigáltan 2 hetes, naptárilag 10 hetes. Nagyon tud figyelni, rákoncentrál dolgokra, szemével követi de a fejével nem. Ami aggaszt, hogy nem mosolyog még, csak a szája „ráng” be mosolyszerűen álmában.
Egy ilyn korababánál mikorra kellene várni a mosolygást?
Köszi a választ!
Vida Agi
2013. április 20. szombatKorababánál kicsit később történnek a dolgok, nagyjából a korrigált korral egyidejűleg, néha attól egy kicsit hamarabb. Nem kell aggódni, ha még nem mosolyog, idővel megjelenik majd.
aniko0102
2013. január 30. szerdaKedves Ági,
a baba kacagásával kapcsolatban kérdezném, hogy mikortól kell egy babának kacagni tudnia? Kislányunk 5 hónapos múlt, rengeteget mosolyog és nagy néha próbál valami nevetésfélét produkálni, de az sem tökéletes, mert befelé szívja ilyenkor a levegőt és ezért elég döcögősen hangzik.
Van-e valami jelentősége, hogy nem kacag még a babánk?
Válaszod előre is köszönöm, Anikó
Vida Agi
2013. február 03. vasárnapEnnek nincs igazából jelentősége, általában 5-7 hónapos kor között valamikor kezdik el a babák a kacagást, semmi nem történik, ha 5 hónaposan még nem kacag a baba.
Szandra
2013. március 28. csütörtökKedves Ági és kérdező
Az én babám 7 hónapos és szintén nem kacag, igazából sikongat teli szájjal, amikor örül vminek, de nem nevezném kacagásnak, csak örömködésnek. Illetve sokszor liheg, olyan mintha bezsongana, de nem vigyorog olyankor, csak úgy csinál mint egy kiskutya. De újabban pl morog is, de olyan erőteljesen, h már köhögnie kell a végén, mert annyira köszörüli a torkát. Kb 1 hónapja kezdte és akkor csinálja ha vmit kérni szeretne. Pl h vegyem fel, vagy ha vmi nem tetszik neki…. Le lehet/kell erről szoktatni?
Köszönöm
Szandra
2013. március 28. csütörtökJajj és azt elfelejtettem írni, – most olvasom az előzőeket -, hogy a morgás a mozgásfejlődés miatt lehet, h erőlködik stb. – a kislányom már lépeget oldalazva, és nem a fizikai akadályok miatt, mindinkább figyelemfelkeltő célból morog. Én csak attól félek, ha azt látja h a morgást megunom és felveszem, és megcsinálom amit szeretne akkor későbbre is ez rögzül, hogy majd mindenért morog, ha vmit szeretne. És nálunk is sírással végződik ha nem teljesül a kívánsága….
Vida Agi
2013. április 21. vasárnapNem kell róla leszoktatni, ez átmeneti szokás csak , idővel magától elhagyja majd.
Haraszi Mónika
2012. április 01. vasárnapKedves Ágnes!
Az előző anyuka is a baba morgással kapcsolatban érdeklődött.Nekem is ugyanez a problémám,hogy a lassan 9 hónapos fiam négy hónapos kora óta morog.Ez önmagában nem is lenne gond,de lassan az egész nap így telik,bármit játszunk vele,olyan mintha semmi nem lenne jó és a morgásnak sírás lesz a vége.Azért is kérdezném mit lehetne tenni,mert ez nem önnyugtatás,mivel a végén sír.Nagyon fárasztó ez nekem is,hogy tehetetlennek érzem magam.Próbáltam én is,hogy nem reagálok,de semmi nem változott,akárhova viszem mindenhol ezt csinálja.Kérem segítsen!Köszönöm válaszát!
Üdv:H.M
Vida Agi
2012. április 14. szombatEnnek az az oka, hogy erőlködik és a végén nem sikerül neki, amit akar, ezért sír. Ez a mozgásfejlődés velejárója, idővel, ahogyan egyre ügyesebben tud elérni dolgokat, megszűnik majd.
Evetke
2011. szeptember 28. szerdaKisfiam 9 hónapos lesz egy hét múlva.Ami nekem aggasztó,de lehet csak túlgondolom-gyermekem hangos-hirtelen zajokra elkezd sírni,legyen az egykorú baba kiabálása, a mi tüsszentésünk,köhögésünk.Pedig egyébként ő is nagyokat kiabál,gagyog-jó kedéjű szereti a gyerekeket-eleven,már feláll mászásból 1 hónapja.Válaszát előre is köszönöm
Vida Agi
2011. október 01. szombatVannak ijedősebb babák, idővel kinövi majd ezt.
Mné Anikó
2011. június 30. csütörtökKedves Ági!
Nem tudtam melyik topicban írjam meg a problémánkat, illetve lehet, hogy csak mi hisszük annak. 16 hónapos kisfiunk birkózás közben ráfekszik a fejünkre vagy a lábunkra az alhasával (mi a kukacára gondolunk) és izeg-mozog rajtunk… közben csendben van, mosolyog, majd nevet. Láthatóan jó neki. Nem tudjuk hova tenni ezt a dolgot. Ez normális? Ezzel a szeretetét fejezi ki vagy valamiféle szexuális problémáról van szó? Úgy próbáljuk leszoktatni róla, hogy kerüljük azokat a helyzeteket, hogy ránk tudjon feküdni… Forduljunk segítségért vagy majd elmúlik? Várom mielőbbi válaszod! Köszönettel: Anikó
Vida Agi
2011. július 05. keddEz felnőtt fejjel fura lehet, de a kisgyermekeknél természetes dolog. Ebben a korban egyébként is már érdeklődik a legtöbb kisgyerek a nemi szerve iránt, megfogja, piszkálja, mivel itt több idegvégződés van, ezért ez a terület csiklandósabb is. Nem szabad rászólni, hiszen benne még nem alakultak ki gátlások ezzel kapcsolatban, és nem kell elkerülni sem ezeket a helyzeteket, most érdekes ez a számára, de idővel leszokik róla.
Edina
2011. június 02. csütörtökKedves Ági!
Kisfiam 18 hónapos – Szégyenlősséggel kapcsolatban kérdeznélek. Mivel tudok neki segíteni? Ugyanis, ha idegenek hozzá szólnak, köszönnek neki, lehajtja a fejét és csak a szeme sarkából figyel, mosolyog és integet is nekik, de nem néz rájuk. Baba-Mama klubba is járunk, 1-2 perc kell neki ott is mire feloldódik. A játszótéren nincs ilyen viselkedése, kicsikkel, nagyokkal barátkozik, játszik. Mit tanácsolsz, ilyen helyzetekben mit tegyek? Segítségedet köszönöm!
Vida Agi
2011. június 11. szombatEz teljesen normális dolog ebben a korban, nem kell vele foglalkozni, szinte minden gyerek csinálja egy ideig. Ilyenkor legyél ott vele, simogasd meg, hagyd, hogy maga feloldódjon és kíváncsiskodni kezdjen. Ha jó tapasztalatai alakulnak ki ezzel kapcsolatban és megtanulja, hogy az emberek rendesek, akkor idővel rájuk fog nézni.
Adri
2011. május 14. szombatKedves Ági!
Hónapok óta jár a fejemben, hogy kikérem a véleményedet az mi történetünkkel kapcsolatban. Kislányom most 12 hónapos. Nagyon nehezen indult a mi kis közös életünk. Oxigénhiánnyal született, ráadásul a méhlepényem sem vált le, azonnal műteni kellett. Kislányomhoz mentőt hívtak, de amikor már stabilizálták a légzését, rám tették egy nagyon rövid időre. Ez idő alatt az zakatolt a fejemben, hogy minél előbb vigyék, hogy jó kezekben legyen. Kislányom 2 hétig intenzív osztályon volt, ahova az első 4 napban át sem engedett az aneszteziológus, férjem járt be hozzá. Majd a következő 2 hetet a fejlődésneurológián töltöttük, ahova már én is be tudtam költözni, de itt sem tölthettem minden percemet vele. 1 hónaposan vittük haza. Nagyon sokáig romokban hevertünk, hogy lesz-e maradandó károsodása a kislányomnak, hogy laikusként felelősségteljes döntést kellett hozni a fejlesztés módjáról, s mindemellett küzdöttem a szopiért (5 hetes korától szopizik, végül anyatejes baba lett). Szerencsére úgy tűnik, hogy a mozgásfejlődése teljesen időben van, a pszichológus szerint az értelmi fejlődése is rendben van. Azóta is emésztgetem a velünk történteket. Azonban ami felett abszolút nem tudok napirendre térni, hogy nem lehettem az első pillanattól kezdve vele. A kórházban, ha nem voltam mellette, sokszor hagyták sírni, tudom. A történtek ellenére kezdettől fogva nagyon barátságos az idegenekkel, kokettál velük. Pár hónapja visszavett egy picit, de így is barátságosabb az átlagosnál. A férjem azt mondja, hogy ez biztosan azért van, mert ő kapásból nagyon sok emberrel találkozott az első pillanattól kezdve. Ha ez valóban ilyen nagy hatással lenne az ő jellemfejlődésére, akkor az első aranyórák/hetek/ hiánya – amikor is az én szívverésemet kellett volna hallgatnia, nem a gépek pittyegését – is visszafordíthatatlan károkat okozott a hozzám való ösztönös kötődését illetően??? Velem szemben ezt a nagy rajongást soha sem tapasztaltam. Most már bújik a nyakamba (főleg ha fáradt), de ha én akarok közeledni hozzá, sokszor elutasít. Iszonyatosan rosszul esik, de nem akarom ráerőltetni magamat. Ez a folyamatos elutasítás viszont kicsit zárkózottá is tesz vele szemben mostanában. Tudom, nem jó.
Mit gondolsz Rólunk? Lehet, hogy a történtektől függetlenül többet várok el egy egyévestől érzelmileg, mint amire ő már képes? Vagy a történteket nyögöm most?
Előre is köszönöm a válaszodat. S bocs, hogy hosszúra sikeredett a levelem.
Üdv,
Adri
Vida Agi
2011. május 18. szerdaMostanában sok helyről hallani, mennyire fontosak az első órák, napok a baba fejlődése szempontjából és ez ijesztő lehet azok számára, akiknek nem volt rá módjuk, hogy együtt legyenek a babával ebben az időben. A szeretetteljes családi környezet, a későbbi szoptatás ki tudja egyensúlyozni azt, ami az első pár napban kimaradt, tehát nem kell aggódnod ezért.
1 évesen a babák többsége kicsit olyan, mint egy kis kamasz: néha bújós, néha pedig öntörvényű, önállóságra törekszik és a maga útját szeretné járni, ezt nehéz feldolgozni anyaként, de itt nem arról van szó, hogy nem szeretne téged, csak arról, hogy ez egy ilyen korszak az életében, ami átmeneti csupán.
Tálas-Barton Orsi
2011. április 09. szombatKedves Ági! Már segítettél az alvásban, most pedig a következő problémám lenne. Remélem ebben is tudsz segíteni!! Pici Lányom 5 hónapos múlt és kb.2 hete keserves zokogásban tör ki, ha „idegenek” jönnek hozzánk! Még hozzá sem érnek, elég ha ránéznek és már sír és kapaszkodik belém vagy az apjába. Miért lehet ez?
A védőnő szerint még korai, hogy féljen az idegenektől. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2 hete voltak a Szüleim meglátogatni – 2 hetente járnak hozzánk – és Anyukám megfogta kb. 5 perc nálunklét után és átvitte egy másik szobába, ahol sem engem sem apát nem látta. Csak játszani akart vele, hiába mondtam, hogy ne vigye, maradjanak a nappaliban velünk, mert itt van az összes játéka, Anyu erőszakos volt. Mire beért vele a szobába ordított a babám. Lehet, hogy ez az élmény maradt meg benne?? Azóta nagyon nyűgös is és sokkal inkább igényli a babusgatást és a testkontaktot. Ma újra voltak itt a Szüleim, most nem volt lerohanás, de a Lányom így is nyűgölődött. Mit tehetnék ez ellen?
Persze megkapom, hogy túlságosan elkényeztetjük és nem lesz el a nem minden nap látott rokonokkal. De mivel a család vidéken lakik, ezért csak Apát és engem lát minden nap. Lehet, hogy így tényleg nagyon nehéz dolgunk lesz a jövőben, de nem tudok mit tenni ez ellen. Persze bátran odaadom bárkinek, aki jön hozzánk, hisz nyilván olyanok jönnek, akiket szeretünk, közel állnak hozzánk. Nekem is könnyebb lenne, ha jól ellenne mással is, mert kicsit ki tudnék kapcsolódni. Azért kértem akkor Anyut, hogy ne vigye külön, mert már akkor a sírás szélén állt, nyűgös volt és tudtam, hogy ez csak rosszabb lesz, ha nem lát minket. Aznap volt a kettős front és az eleve nagyon megviselte. Anyuval nem durván beszéltem, teljesen normális hangon kértem. Egyébként meg mindig mondogatom a Lányomnak, hogy ekkor meg ekkor jönnek a Nagyiék, mikor megjönnek, az ajtóban várjuk őket, akkor is elmondom, hogy megjöttek a Nagyiék hozzá, mert szeretik őt…Persze még nem érti, de nem hiszem, hogy félelmet keltettem benne bármikor is az idegenek iránt. Mindenki felé nyitott vagyok, még az utcán idegenekkel szemben is, akik bekiváncsiskodnak a babakocsiba.
Lehet, hogy az is gond, hogy nem megyünk soha sehová (persze dokihoz járunk és hetente egyszer baba-mama tornára is), hanem itthon vagyunk? A Férjem szerint nem lenne jó, ha elutaznánk vidékre a nagyszülőkhöz, mert ott nem tudnánk megadni neki azokat a körülményeket, amiket itthon. Így mindenki hozzánk jön, mi meg sehová nem megyünk. Látsz valamilyen megoldást a problémámra?
Vida Agi
2011. április 16. szombatEz a fajta bizalmatlanság az idegenekkel szemben 5-7 hónapos kor között kezdődik, tehát teljesen normális, de az általad leírt esemény is kiválthatta. Ez majd magától rendeződni fog, mert idővel elfelejti azt a kellemetlen eseményt. Emellett fontos, hogy vigyétek ugyanúgy emberek közé és otthon is találkozzon rokonokkal, vendégekkel, mint eddig, és nyugodtan mehettek vidékre is rokonokhoz, a lényeg, hogy ha nem akar kimenni a kezedből, ha anyásabb ilyenkor, akkor legyél ott mellette, ne erőltessétek, hogy más kivegye a kezedből stb. Ha most megkapja azt a biztonságot, hogy ha szüksége van rád, akkor ottvagy, akkor idővel megjön majd a bátorsága megint az idegenekhez.
Regiánné Vajda Zsuzsanna
2011. március 20. vasárnapAz én lányom is szokott morogni, még evés közben is, de már nekem is megfordult a fejemben, hogy nem kéne neki szólni, hátha akkor leszokik róla.
Petra
2010. augusztus 10. keddKedves Ági!
Nem tudtam, hová írjam a kérdésem, melyik topichoz: Normális az, ha a 3 hónapos babánk néha csak úgy néz a semmibe, koncentrál, mintha látna valamit majd ránevet a „semmire”? Kicsit félelmetes jelenség… 🙁
Köszönöm a választ előre is!
Válasz: Igen, ez teljesen normális.
Bihari Réka
2010. július 13. keddKedves Ágnes!
Én a babamorgásról szeretnék többet megtudni. Fiam 8 hónapos, de már hónapok óta morog. Kezdettől figyeltem rá, igyekeztem kitalálni, hogy mi a gondja, mit szeretne. Morogva altatja magát, ez nem is zavar, de mikor napközben többször percekig képes csinálni, az már aggaszt. Főleg, hogy egyre mélyebb hangon adja elő, már a hangszálait is féltem. Lehet, hogy túlzásba viszem az aggódást? Szóval nem unatkozik, foglalkozom vele én is, nagyszülei is, apja is ha nem dolgozik. Játszom vele, eddig karban is sokat volt, de már 10 kg, így ezt kicsit lecsökkentettem. Egyedül is eljátszik percekig, de aztán morogni kezd, ha az ölemben van, akkor is. Egyébként sokat mosolyog, nagyokat tud nevetni. Általában szívesen van társaságban, azt mondják rá nyugodt baba. Séta közben is sokszor rákezd, akkor vagy próbálom lekötni egy csörgő kézbe adásával, vagy beszélek hozzá, a kocsiból nem szoktam ezért kivenni.
Eddig úgy gondoltam az a jó, ha reagálok a jelzéseire és nem hagyom, hogy morogjon, meg zavart is, szóval próbáltam ellene tenni. Most viszont már elgondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy nem kellene (mindig) észrevennem a morgását, akkor talán leszokna róla. Vagy ez tőlem független, ő egyszerűen ilyen baba és magától is leszokik majd róla? Félek, hogy később ez fog hisztivé alakulni és még nehezebb lesz kezelni.
Ő az első gyermekem, a családban nem volt másik baba, aki ilyen „zsörtölődő” lett volna, ezért nem tudom, hogy kezeljem a dolgot.
Nem tudom fontos e ebből a szempontból de fiam anyatejes, a mai napig csak tejet kap és egy kis gyümölcsöt, mert sokáig ez utóbbit is elutasította.
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel: B. Réka
Válasz: Nem kell féltened, ezt az anyai aggodalom mondatja veled, de erre semmi okod 🙂 Ez a morgás az önnyugtatás eszköze, örülj neki, hogy ő képes megnyugtatni magát, ez jó. Szépen ki fogja majd nőni, ha már nem lesz rá szüksége.
Leave A Response