Apával más

Miért van az, hogy már a 8-9 hónapos baba másként viselkedik apával, mint anyával? Miért van az, hogy a nagymamánál gond nélkül elalszik délután, míg otthon órákig tart az altatás? Miért van, hogy másnak jobban szót fogad a gyerek, mint anyának? “Biztosan én rontottam el.” – gondolhatod ilyenkor magadban. Pedig egészen másról van szó.

Anyaként benne van az ösztöneidben, a zsigereidben, hogy ha sír a baba, akkor menni kell, segíteni kell neki. Ahogyan a babánál ösztönös az, hogy ha gondja van, ha segítségre szorul, akkor sír, addig az édesanyáknál is ősi ösztönök határozzák meg azt, hogy amikor sírást hallanak, akkor menni kell. Néhány anyánál ez az ösztön annyira erős, hogy akkor sem tudják elviselni a gyermeksírást, ha nekik maguknak nincs is gyermekük vagy éppen nem sír (pl. ha a szomszédban sír egy baba, nem tudnak aludni, mert a sírás náluk azonnali cselekvéskényszert vált ki)

A baba ennek megfelelően úgy ismeri meg anyát, mint akinek a fő szerepe és funkciója a segítségnyújtás. Ha viszont mással, más családtagokkal találkozik, akkor először nem tudja, hogyan kell hozzájuk viszonyulni. Fokozatosan ki lehet alakítani a baba életében, hogy néha apa vigyáz rá és így megtanulja azt is, hogyan kell apához állni, azonban apának nincsenek ősi ösztönei, amik azt súgják a fülébe, hogy azonnal segítenie kell, ha gyermeksírást hall. Ráadásul apa általában türelmesebb is, hagyja próbálkozni a kicsit, tovább bírja a nyafogást, ezért a kicsi hamar megtanulja, hogy apával szemben nem engedhet meg annyit magának, mint anyával szemben.

Ugyanez vonatkozik a nagymamára vagy bárki másra is, aki néha a kicsire vigyáz. A kicsi önállósága jól fejleszthető úgy, ha már fél éves kortól néha 1-1 órára, majd később több órára vagy akár fél-1 napra is más vigyáz rá, ez nem csak neked nagy segítség, hanem neki is, mert ebben az időben tapasztalatot szerez más emberekkel is, alkalmazkodóbbá és rugalmasabbá válik. Ez a néhány alkalom segíthet neki abban, hogy megtanulja kifejezni magát, hiszen anya sok mindent megért a babanyelvből, a félszavakból is, apa vagy a nagyi azonban várja és elvárja a “rendes” beszédet.

Nagyon fontos a gyermek egészséges lelki fejlődése szempontjából, hogy ne csak az anyai feltétel nélküli szeretete, hanem az apai teljesítménycentrikusabb nevelési vonal egyaránt érvényesüljön. A gyermek életében anya az elfogadás, a megértés, az odaadás, apa a megfelelés, a teljesítés, az önállóság, e két oldal harmóniája teszi a gyermek lelki fejlődését harmonikussá, őt magát pedig kiegyensúlyozott, önmagában bízni képes személyiséggé.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • anna

    2011. április 16. szombat

    Megint en, itt is 🙂 Az ujabbi gondunk az,h. 14 hos fiucskank nagyon apas lett egyik naprol a masikra, ami nem is wolna gond, ha apuci ki nem lepne a szobabol. Mihelyt megteszi, kezdodik a siras sot hisztizes, ez folyik ha ketten oltoztetunk, wagy peluscsere, mindig apa oleben akarna menni, ha ott wan, ha pedigrr nincs, tiltakozik, ha nem kapja megk amit o akar, wagy nem tetszik a tewekenyseg, amit wegezek wele, annyira kezd orditani,h. lassan attol felek egy nap nem wesz lewegot es elajul a hisztitol 🙁 probaltam vizzel arcon priccelni, utanna lemosom az arcat, nem sok sikerrel es hosszutawon azt szeretnem,h. ez megszunjon, nagyon kihasznal, nem szeretnem ha ilyen maradna, wagy ez miatt lelki traumaja lenne, mi a teendo Agi?

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Nem javaslom, hogy arcon spricceld, amikor hisztizik, ettől csak megijed és még jobban sír, ez felesleges tortúra neki. Inkább nyugtasd meg ilyenkor, mondd el neki, hogy mi fog történni, hova ment apa.

      A hiszti normális ebben a korban:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • kriszta

    2011. március 23. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 14 hónapos, férjemmel most tervezzük hogy esti programot csinálunk először, azaz a nagymama fürdetné,fektetné.
    Eddig ilyen nem volt,velem vagy apával fürdik,tejcsi,utána letesszük és már alszik is. Ritkán előfordul hogy felsír,de könnyen visszaalszik és alszik reggelig.
    Szerinted rábízhatjuk a nagyira, vele kb.havonta találkozott eddig.

    Még egy más jellegű kérdésem lenne: mostanában van hogy 1 méterre se tudok elmenni mellőle,vagy mást csinálni,mert sír,és öleli a lábam hogy vegyem fel, máskor meg 15 percig is eljátszik egyedül a szobájában..ez “normális”?

    előre is köszi a választ!

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Nyugodtan elmehettek, de előtte legyen ott napközben egy kicsit nagyi, hogy megszokják egymást.

      Igen, ez normális, hogy néha ilyen anyás, ebben az időszakban, néha túl bátrak és önállóak, néha pedig túlságosan anyásak és ez így hullámzik náluk.

  • kata

    2011. január 11. kedd

    Kedves Ági!
    Tanácsodat szeretném kérni. Kisfiam lassan 2.5 éves, szeptembertől bölcsis. Imádja, sosincs gond az indulásnál, sőt néha még szeretne is maradni. Pár hete viszont engem kiborít. Már a du-i öltözésnél gond van, de az még hagyján (kiemelem az egész napi megszokásából stb). Ahogy hazaérünk, nem mozdulhatok el mellőle, szinte az őrangyalává kell válnom és mint külön személyiség szünjek meg, azaz semmit sem csinálhatok. Én szépen ezerszer elmagyarázom neki. Ha mérges vagyok, erőteljes hangot használok, nem emelem a kezem, sose ütöm, nem sipítozom, nem vonom meg a szeretetet. A szava járása:”Anya gyere”.És ha fél mp-en belül nem vagyok ott v nemet mondok mert mást csinálok, elkezd sírni kicsit majd nagyon, akkor odamegyek, ekkor azt mondja “ölelj meg”, amit mindig megteszek és újra elmagyarázom. Elmondod hogy mi a pszichológiai magyarázat? Vmi tanács? Tegnap estére kiborultam, lefáradtam, jó lenne tudnom mi ez pontosan és mi a helyes cselekedet. Köszönöm szépen. Kata

    • Vida Agi

      2011. január 16. vasárnap

      Ez egy átmeneti korszak. A kicsi rájött, hogy nem vagy ott vele és este próbálja “pótolni”, ami kimaradt napközben. Mivel azonban ebben a korban a határokat is erősen tesztelik a gyerekek, ezért jobb szépen meghúzni, mi az, amire már nem vagy hajlandó és megbeszélni vele a dolgokat. Egyrészt bölcsi után mindig legyen valami kis közös program, ami őróla szól (játszótér, séta és beszélgetés pl.) Utána viszont ha neked este házimunkád van, akkor mondd el, hogy most nem tudok menni, de ha van rá mód, vond be a közös házimunkába (pl. főzés) A lényeg, hogy ne ő irányítsa az eseményeket, de neki is legyen helye az esti “napirendben”. Ha tudja, hogy rá is jut figyelem és idő, akkor sokkal nyugodtabb lesz majd és te is jobban kontrollálhatod az eseményeket.

  • tünde

    2011. január 08. szombat

    Sziasztok! A babám ma lett 9 hónapos és nem lehetek mellette. Egy műtét miatt kórházban vagyok. Most nincs mit tenni apa vigyáz rá, egyes egyedül. Halálra idegeskedem magam de ő mindig csak azzal nyugtat hogy a kisfiam mindig elfogadja a hamit és hamar elalszik… Nem tudom hogy valóban így van e. Főleg azért mert apa keveset van itthon mert folyton utaznia kell. Remélem túléljük mindannyian ezt a pár napot!!!!!!!!!

    • Vida Agi

      2011. január 14. péntek

      Tényleg nem kell aggódnod, általában a gyerekek sokkal jobban viselik ezeket a kényszerű távolléteket, mint amilyen rossznak te megéled.

  • szilvia

    2011. január 06. csütörtök

    kedves Ági!

    Legelőször is legjobbakat kivánom neked és a blognak is az új évben!A cikkedet ha az első gyermekemmel olvastam volna,akkor azt mondom,hogy 100%-ig igazad van.Ám bár a második gyermeknél a férjem olyan türelmetlen,hogy csak pislogok…A két éves fiunkkal nem bánik olyan keményen és határozottan,mint a 7és fél hónaposal:(
    Hiába mondom neki,hogy ő még csak 7és fél és egyedüli eszköze a sirás,hogy ráfigyeljünk ha baj van.Van hogy ő is elkezd kiabálni vele,hogy “már megint kezded?”-miközben csak türelmetlen a kaját várva…,hogy ne mondjam,szegényem,még mindig a hasgörcsökkel küszködünk…
    Nem ecsetelném tovább,gondolom megértetted amit bemutatni szerettem volna.
    Erre mi recept van?Bár mi tippet kipóbálnék,mert a beszélgetésen már vagy 100x átestünk.

    Üdv

    • Vida Agi

      2011. január 08. szombat

      Az a helyzet, hogy a második gyerek érkezése sok apánál a töréspont, még egy gyerek iránt tud elég türelmet, figyelmet tanúsítani, de két gyerek már túl sok ingerforrás, sokfelé kell figyelni (a férfiak agya alapból arra van beállva, hogy egyfelé figyelnek egyszerre) Hagyni kell neki egy kis időt, ha mind a kettő kicsit nagyobb lesz, akkor jobban elboldogul majd velük.

  • Évi

    2011. január 04. kedd

    Szia Ági,

    BUÉK! Újra tanácsot szeretnék kérni. Kisfiam most 15 hónapos, eddig mindig csak velem aludt el, úgy értem, én teszem az ágyba mindig. Nagyon szépen kialakult, hogy kicsit megringatom, leteszem, fogom a hátát vagy a kezét, amíg el nem alszik, és 5-10 percen belül alszik. Ezt kb 3 hónapos kora óta ilyen szépen csináljuk. Viszont, most h már nem szoptatom 2 hónapja, el-el mennék egy két helyre, és igényelném, hogy mással is elaludjon. A gond az, hogy pont most van szerintem a II. szep. szorongásos időszaka, napközben is sokszor öleli a lábamat. Próbáltuk apával az alvást, de nem ment, sírt, ha nem voltam itthon, inkább hazajöttem, letettem, 2 perc múlva aludt, és mentem vissza, ahol voltam.
    Tegnap megpróbáltuk h apával alszik el, én itthon voltam, de síró rohamot kapott, öklendezésig kb. Várjunk, amíg elmúlik a szepraációs szorongás gondolom..de akkor is hogyan, mennyire fokozatosan szokassam ahhoz, hogy mással is elaludjon? Ráadásul imádja az apját, tegnap mégis 2 kézzel tolta ki a szobából, mikor bementem, és csüngött a nyakamban..
    Nem akarom, hogy kisajátítson! 🙂

    Köszi a segítséget
    Évi

    • Vida Agi

      2011. január 08. szombat

      Az a helyzet, hogy hiába növi ki a szeparációs szorongásos időszakot, ha ahhoz van szokva, hogy mindig te altatod, akkor később sem fog mással aludni, ezért meg kéne próbálni, hogy te elmész, Apa altat és nem mész haza, bármi is történjék (fel kell készíteni Apát az extra helyzetekre, pl. ha nagyon nem megy, akkor tegye babakocsiba, vagy találjon ki ő valamit, gyakori, hogy Apával egészen másként alszanak el a gyerekek, mint Anyával, pl. nagyágyon lefeküdve mesét olvasva stb. Alakítsák ki ők ketten a saját közös szokásaikat azokra az időkre, amikor csak ők ketten vannak otthon.

  • Moni

    2011. január 03. hétfő

    Kedves Ági!
    Fiam 9 hónapos. Úgy alakult, hogy születésétől kezdve apa is itthon van velünk, hármasban éljük a napjainkat. Kb 5 hónapos kora óta fél, sír az idegenektől, sokszor a családtagoktól, nagyszülőktől is.
    Én így sírva nem tudnám ráhagyni senkire. Eddig csak apa volt aki rajtam kívül vigyázott rá. Mit tegyek? “Elrontom” , ha nem vigyáz rá más?
    Üdv:Móni

    • Vida Agi

      2011. január 08. szombat

      Nem rontod el, de érdemes minél többet emberek közé vinni (hetente többször, vagy naponta), hogy szokja más emberek jelenlétét, mert később enélkül nehezebb lesz beilleszkednie.

  • Marianna

    2010. december 31. péntek

    Kedves Agi!
    Tokeletes a cikk, tenyleg nagyon pontosan leirja a picim viselkedeset a csaladtagokkal szemben!