Csak én vagyok a béna?

“Vajon másoknak miért megy olyan jól a gyereknevelés és nekem miért nem?” – rengeteg anyuka tette fel már nekem ezt a kérdést. “Mások” (látszólag) gond nélkül megbírkóznak az altatási nehézségekkel, a kanalazás bevezetésével, a hisztivel, a beszoktatással, csak neked megy nehezen mindez – ha tudod miről beszélek, akkor ez a cikk neked szól 🙂

Csak én vagyok a béna?Miért lehet az, hogy neked minden olyan nehezen megy a babával kapcsolatban, másoknak pedig könnyen? Nyilván te is tudod, hogy mindezt csak te gondolod így. Először is: amikor valaki elmeséli, hogy nekik nagyon gyorsan sikerült leszoktatniuk a gyereket az éjszakai felkelésről, akkor az egy igen szubjektív leírás. Benne van az, hogy “hurrá, túl vagyunk rajta, nem is volt olyan nehéz”, és az is, hogy “nézd, én milyen ügyes vagyok, hogy ezt is végig tudtam csinálni”. Persze ezek után nem érted, miért van, hogy neked meg olyan piszok nehezen megy az önálló alvásra szoktatás. Hát azért, mert másnak se ment könnyen, csak utólag tűnik egyszerűnek.

A másik, hogy ha az ember bizonytalan és érzelmileg érintett valamilyen kérdésben, akkor minden fogódzót megragad, ami csak az útjába kerül: cikkeket olvas, tanácsokat kér, meghallgat másokat, és minél többet tud, annál bizonytalanabb benne, melyik is a helyes út. Különösen igaz ez a gyermeknevelési kérdésekre, hiszen mindenkinek mások a tapasztalatai, mindenki más (újabb vagy régebbi) elveket, elméleteket tud vagy képvisel. Mást mondanak a frissen szült ismerőseid, a 10 éve szült nővéred és az anyukád. Ne feledd: az idő megszépíti az emlékeket: amíg egy gyerek felnő, addig annyi minden történik vele és körülötte, hogy képtelenség mindent fejben tartani, ezért maradnak aztán az olyan emlékek, hogy “Lacika nagyon jó alvó volt”, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy “Nem emlékszem olyan esetre, amikor kirívóan fáradt lettem volna miatta” és nem azt, hogy “Lacika mindig átaludta az éjszakát”.

Anyósom például mindig azt mesélte, hogy a férjem mintagyerek volt. Hát a fiaimat elnézve el tudom képzelni 🙂 Mert ők is mintagyerekek: jókat esznek, nagyokat alszanak, olykor még porszívózni is segítenek. De néha válogatnak, nyűgösek, egymás gyepálják, leöntik kakaóval a kanapét, meghúzzák a macska farkát és esetenként hisztiznek is, a kicsi kitartóan ismételgetve a maga elképzelését hatalmas krokodilkönnyekkel a szemében, a nagy vörös fejjel üvöltve és toporzékolva. Szóval igazi mintagyerekek, mint minden normális gyerek 🙂

Valójában jól teszed, ha tájékozódsz a gyereknevelési tapasztalatok felől, de tanuld meg szűrni az információkat. Szűrd ki azokat, amik arra vonatkoznak, hogy “én nagyon jó vagyok, mert megcsináltam” és “az én gyerekem a legszuperebb” és csak arra koncentrálj, pontosan hogyan, milyen módon lehet megoldani az egyes helyzeteket. Ha pedig valaki nem tud neked ilyen megoldásokat mondani, azoknak a véleményével ne foglalkozz. A gyermeked ugyanis egyedi: csak te tudod eldönteni, az ő esetében, milyen módszerek, megoldások válhatnak be, ehhez pedig ismerned kell egy sor lehetséges megoldást és azok közül választanod.

Egyvalamivel mégis a lelkedbe kell gázolnom, van ugyanis egy olyan terület, amit te rontasz el: ha túlságosan nagy feneket kerítesz a problémáknak, ha állandóan aggódsz és feszült vagy a kicsi miatt. A feszültséged ugyanis rossz megoldásokat szül, amik megkavarják a babát és tovább nehezítik a helyzetedet, ráadásul a feszültség a kicsire is átragad, ő is feszült lesz. Ahogy az idős gyermekorvosunk mondta: “Kiegyensúlyozott szülőknek a gyereke is kiegyensúlyozott – és ez nem genetika”.

A saját utadat járod-e, vagy hagyod, hogy mások határozzák meg mit tegyél, hogyan éljél, hogyan neveld a gyermekeidet? Hogyan szabadulj meg a gyermekeddel kapcsolatos “jótanácsoktól” és találd meg azokat a megoldásokat, amik valóban a legjobbak neki? Katt ide a megoldásért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

19 Comments

  • Anita

    2010. február 14. vasárnap

    Kedves Ági!
    Kisbabám most 8,5 hónapos. Problémámat nem tudom melyik témához írjam, ezért választottam a mindent magában foglaló “lehet hogy én vagyok béna” témakört. A baba folyamatosan fogzik (4 fog kint van, most éppen nem látok új bedagadást, de attól még jöhet új foga). Rohamosan mozgásfejlődik (már kúszik, most ült fel egy hete, felkapaszkodik térdelésbe és talpra akar állni). Csak akkor van el (vagy akkor sem), ha rajtam csüngg. És nem tudom mi okozza, hogy egész nap, folyamatosan visítozik. Már régóta és kibírhatatlanul. Sokszor már a kezemben is. Csak a legritkábban tűnik játékos hangpróbálgatásnak, inkább nyűgös, fájdalmas, zavart, nem tudom. Az idegeim már pattanásig feszültek. Ilyenkor érzi úgy az ember, hogy mindenki más gyereke néma, cuki, eljátszogat egyedül, csak az enyém ilyen és hogy valamit nagyon elrontottam. Az az igazság, hogy túl sok minden történik 6 hónapos kora óta. Amúgy rengeteget eszik, nyugodtan alszik, jól bevált napirendünk van. Mostanában viszont rengetegszer felsír éjszaka. Ezt csak akkor csinálja, ha baja van, ha fáj valamije. Járhat a mozgásfejlődés ilyen fokú idegi megterheléssel? Vagy a fogak kijövetele akár hónapokon át gyötörheti észrevétlenül? Lehet az normális, ha egy kisbabának ilyen körülmények között csak ritkán van “jó napja”, amikor édesen eljátszik, mászkál, stb. Mert voltak ilyenek, de mára szinte teljesen eltűntek. köszönöm ha válaszolsz. Anita

    Válasz: Ezeket a tüneteket a fogzás okozza. A fogzás nem úgy néz ki, hogy amikor már látszik a kicsi ínyén valami, akkor kezdődnek a tünetek is, hanem általában 3-4 hósan már megkezdődnek a kellemetlen tünetek (nyálzás, rágás, étvágytalanság, ébredések, nyugtalan alvás, enyhe hasmenés) és csak utána kb. 5 hósan törik át az első fog. Amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
    Ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

  • kovács gabriella

    2009. november 19. csütörtök

    Szia Ági! 9 honapos kisfiamat szeretném ha egyedül ágyban elaluna.Tudom,hogy az én hibám,elöször cicin aludt el asztán ölbe ringatam,mire észrevettem magam adigra már tul késö volt.Hogyan tudnám megszoktatni,hogy egyedül aludjon és persze ez miatt ne sérüjön? Köszönöm a válaszodat.

    Válasz: Ha már nagyon álmos, lefekvés előtt kicsit dédelgesd meg, annyira, hogy ellazuljon, de ne altasd el teljesen. Ha már félig alszik, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, vedd ki, nyugtasd meg, ha ellazult, megint tedd vissza és így tovább, amíg el nem alszik. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz. A lényeg, hogy minden egyes altatásnál következetesen ugyanazt csináld.

  • Picur

    2009. november 08. vasárnap

    Kedves Ági,
    A kislányom most 13 hónapos. Már egy hónapja kezdődött, hogy ütögeti a fejét, akkor is, ha nem tetszik neki valami, és csak úgy is. Emellett elkezdett engem is ütögetni. Egyik pillanatban még jól eljátszunk, nevetgélünk, a következőben durván rám üt, sokszor az arcomra, ha valami nem sikerül neki (de van, amikor csak úgy csinálja, valami különös nézéssel). Értem én, hogy a frusztrációját így fejezi ki, meg az indulatait, de tényleg normális ez? Sajnos én meg annyira lelkis vagyok, hogy rettenetesen megvisel, hisz nagyon szeretem. A következő pillanatban ő már nevet tovább, vagy játszik velem, de nekem nagyon nehéz feldolgozni ezt. Ráadásul sokszor tesz olyan dolgokat, én úgy látom, direkt, amire megkérem, hogy ne tegye. És látom a szemében, hogy van benne egy iszonyatos makacsság, indulat, hogy azért csinálja, mert én nem akarom, hogy csinálja.
    Mit tegyek hogy ne érezzek így, hogy reagáljam le ezeket a helyzeteket, amikor ütöget?
    Válaszodat nagyon köszönöm (esetleg mások tapasztalatait is szívesen olvasnám).

    Válasz: Ez tényleg normális, a dackorszak, az ellenállás első jelei ezek. Próbáld meg, hogy ilyenkor első dühödben számolj el higgadtan tízig, aztán fogd meg a kis kezét és mondd, hogy “simi-simi” Idővel ez meg fog tetszeni neki és már ő is ütés helyett simizni kezd majd, vagy csak elég lesz neki “simi-simit” mondani, és abbahagyja az ütést. Ebben a korban tudatosan tesztel is téged, kíváncsi rá, hogy mi az, amit még megtehet, mi az a határ, ameddig még elmehet. Ezt el kell fogadnod, de közben meg is kell mutatnod neki, hol vannak a határok, mert ha ráhagyod, akkor mindig továbbmegy rajtuk (pl. ha dobálózik, akkor el kell mindig mondani, hogy dobálózni nem szabad, de higgadtan, hogy ne azt tanulja meg, hogy indulattal kell reagálni, hanem azt, hogy ezt nem szabad)

  • egybabazo

    2009. október 19. hétfő

    Kedves Agi!

    Eppen egy ilyen “bena vagyok” pillanatomban kereslek meg. Ket gyermekem van, 3 es fel, ill. masfel evesek. Azert akartunk kis korkulonbseget, hogy jo testverek legyenek. Ezzel szemben mara mar mindenorassa valt az allando verekedes koztuk. A testverfeltekenyseget leszamitva jo gyermekek. Szofogadoak, jol alusznak, a kicsi meg szopizik. Vidamak. A kicsi iagazan kiegyensulyozott. A nagyot viszont nagyon megviselte a kistestverugy. Pedig eleve ugy alltam hozza, hogy termeszetes, ha neha haragszik ra, vagy nem szereti, ha vannak negativ erzesei is. es az elso honapok igazan jol teltek. Az utobbi fel ev viszont pokoli volt. Es ugy erzem a teljes idegosszeomlas fele haladok. Egyedul vagyok “gyerekneveles” ugyben, a ferjem kesoig dolgozik.
    Most kezdtunk oviba jarni, ott meg felszabadultabb, mint itthon, mert vegre megszabadul a testvere terhetol. Igazan megerto, nem jellemzo ra a hiszti sem, neha nyafog. Szofogado, csak egy dologban nem vesz figyelembe: rogton meguti a kicsit, ha az zavarja ot, es egyre durvabban. A szemem lattara vagja fejbe, es latszik hogy elemi erovel tor fel belole az indulat. Ketsegbeejto. Mit tegyek, hogy ujra boldognak lassam? Itthon is!
    udvozlettel
    egy (nagyon szomoru) babazo

    ui: 3 gyermeket terveztunk, de egy ilyen helyzetben ez milyen erzest valtana ki a nagyobbik csemetembol. megtehetem ezt vele? hiszen eppen erte is lenne, de vajon biztosan elonyere?

    Válasz: Semmi pánik, ez a legrosszabb korszak, ezt tapasztalatból mondom. Nálunk 20 hónap van köztük. A kicsi ilyenkor éli a legvadabb dackorszakot és a dühét mindig a nagyon vezeti le. Mi már figyeltük, mikor tör ki belőle a düh, amikor általában kisautókkal dobálta a nagyot, és még előtte leállítottuk. 2 éves korára teljesen kinőtte, azóta úgy játszanak együtt, mint 2 kisangyal 🙂 (többnyire ;)) Az is gond, hogy a nagynak más igényei vannak, mint a kicsinek, hiszen ő most szellemileg a legintenzívebb fejlődési időszakban van. Igyekezz közös időket szervezni kettesben, amikor a kicsi alszik délután vagy esténként, olvassatok olyan meséket, amiket ő szeret, rajzoljatok stb. Nappal vond be a nagyot a házimunkába (krumplipucolás, répatiszítás műanyag késsel, tésztakeverés, fürdőszoba takarítás szivaccsal stb. ezeket élvezni fogja, hogy csak az ő privilégiuma) és közben beszélgessetek sokat egymással. Élvezni fogja, hogy van olyan idő, ami csak az övé, amikor a tesó háttérben van.

  • Aggódó anyuka

    2009. október 09. péntek

    Szia Ági!

    Kislányom 1,5 éves. Kiegyensúlyozott, jó gyerek, nagyon szófogadó. Az utóbbi időben azonban ha nagyon nyűgös, úgy el kezd sírni, hogy nem vesz levegőt, rendszerint el is kékül. A hát ütögetés, a rákiabálás semmit sem használ (továbbra sem vesz levegőt), a gyerekorvosunk azt javasolta, hogy locsoljuk le vízzel. Ez az egy dolog bevált. Szerintünk amiatt lehet ez mert (főleg az időjárás miatt, meg beteg is) nem tud a friss levegőn lenni, játszani.
    Nincs valami ötleted, hogy mit tegyünk? Mert sajnos a nyárnak és a jó időnek jó pár hónapra vége. És hát vannak olyan dolgok, amiket muszáj minden nap megtenni, ha tetszik neki, ha nem. Ha egyszerű dacról lenne szó, azt tudnánk kezelni, de ez a kékülés nagyon félelmetes.

    Válaszodat előre is kösz:
    Egy aggódó anyuka

    Válasz: Ez azért fordulhat elő, mert a kicsi még nem tudja kezelni az indulatait és ők még az egész testükkel reagálnak minden érzelemre. Gyakoriak az ilyen megnyilvánulások, csak minden gyereknél másként jelentkezik, van, aki leveti magát a földre, van, aki hány, van aki izzadni kezd stb. Ebből a helyzetből kizökkenteni úgy lehet, ha eltereled a figyelmét. De nyilván, ha más nem működik, akkor a víz is jó.
    A friss levegővel kapcsolatban nem értek egyet. Ha a gyerek nem lázas, csak meg van fázva, akkor is nyugodtan kint lehet a levegőn 1 órát naponta hidegben is. Ha egészséges, akkor akár több órát is kint lehet, pláne, hogy most félig-meddig még nyári idő van! De egészen hidegben, fagyban is órákat kint lehet jól felöltözve (a svédek kint altatják a babákat télen!!!) Esőben is ki lehet menni ernyővel sétálni vízálló ruhában.

  • kovács gabriella

    2009. október 05. hétfő

    Szia Ági!
    Szeretnék rendelni cd-t az:Ismerd meg a babát!játékos tesztek,Játék önállóan és együtt.Nem tudom hogyan kell és tudoke Erdélyböl rendelni?Köszönöm

    Válasz: Igen, tudsz Erdélyből is rendelni. Ha átolvasod a szöveget, alul külön le van írva, mi vonatkozik a külföldi megrendelésekre.

  • Ercsi

    2009. október 05. hétfő

    Kedves Viki!
    Mosolyogtam azon, amit írtál, de csak azért, mert ez már velem is előfordult. 🙂 Nekem is mondták már nem is egyszer, hogy majd meglátom, milyen nehéz lesz, majd ez és ez a rossz dolog fog velem illetve velünk történni stb. Akkor persze ideges lettem, de most már mosolygok rajta. Mindannyian másképpen reagálunk a nehézségekre. Mindenki életében vannak nehézségek, de hogy ezzel mást miért kell ijesztgetni, nem értem.
    Egyetértek veled, hogy valaki nem attól jó anya, hogy ráncigálja egyik helyről a másikra a gyereket, mert nem az a lényeg. Nekem az a véleményem, ha harmóniát teremtünk a babánknak, ő is harmonikusabb lesz. Persze lesznek hisztik, kiborulások, de remélhetően nem annyi. 🙂

  • Nagy Viki

    2009. október 04. vasárnap

    Sziasztok!

    Szoktam olvasni a leveleiteket, de azt mondom én is, hogy senire nem szabad hallgatni. Az én szomszédasszonyom állandóan azzal jön, hogy képzeld a lányom már megint bent akasztotta a levegőt a hisztitől, és felrepedt a szája játszás közben, mert sosem azt csinálja amit szabad, tök rossz gyeek, és ha én mondom, hogy az én lányom egy tündér, és járunk bölcsibe, most kezdte egy évesen, és egy hónap alatt még csak kétszer hiányoztunk, mert egy orrfolyással elviszem,hisz akkor mindíg itthon lehetnénk (persze ő nem viszi a gyereket iylenkor, csak ha teljesen tünetmentes, és akkor megint van egy napig és megint folyik az orra 🙁 ), mondja hogy az ő gyerekének az orrából jön valami sárga trutyi, én mondom hogy az enyémnek nem, erre ő, hogy majd az enyémnek is fog jönni. Na ettől akadtam ki, hiszen mért olyan biztos hogy az enyémnek jönni fog, és én úgy gondolom, ha negatív vagyok, bevonzom a negatív dolgokat. Szóval én mondtam neki, hogy az enyémnek nem fog jönni ilyen és nem lázas…., és azóta kiderült, hogy fogzik keméynen és attól van egy kicsit bágyadtabb állapotban és nem kell mindent túlreagálni. Na ezzel csak azt akartam mondani, hogy meg se halljátok más negatív dolgait, csak pozitívan gondolkozzatok. Egyébként pedig most viszem én is a lányomat egy felmérésre, hogy korához képest milyen a fejlettsége, szakemberhez, scak kíváncsiság, és nem a hatodik szomszéd fogja megmondani, hogy az enyém nem halad, hanem egy szakember ad tanácsokat, ha akarod megfogadod, vagy nem, lényeg hogy az legalább ér valamit, és nem mások hülyeségét hallgatod. Egyébként a szomszédom egy hiperakítv csaj, és nem nyugszik egy másodpercre sem, azt hiszi attól jó anya, hoyg a gyerek zenebölcsibe jár, angolra , a másik oviba és egyébként egyik gyerek arcán sincs egy mosoly se, állandóan betegek, és velük mindíg történik valami. Hát ez az amikor a szülő a mintapéldány.
    Köszi higy elolvastatok.

  • Csányiné Anita

    2009. október 02. péntek

    Szia Ági! Az én kicsi lánykám 1 éves és bár jó kedvű, nem beteges, nyugodt gyerkőc az éjszakai alvással nekünk is gondunk van. 4 hónapos koráig tudott szopizni mert addig volt tejem, és addig átaludta az éjszakát. Ám amióta tápszeres baba lett ez megszűnt. Van olyan, hogy csak 2x ébred, de bizomy sokszor 5-6 alkalommal is sír és fel is kel éjjel. Vajon elrontottam azzal, hogy mellém raktuk a kis ágyat és levettük az oldalát? De én nagyon féltettem a bölcső haláltól és hiába volt légzésfigyelő, én akkor voltam nyugodt ha hallgathattam a szuszogását. Nem biztos hogy a cici hiány vagy hogy mellém raktam éjszakára ez lenne az ok, csak nem tudom mire gondoljak. Szerinted elrontottam? Köszönöm: Anita

  • Ercsi

    2009. szeptember 28. hétfő

    Kedves Ági!
    Sokszor olvasom a honlapot, és nagyon jónak találom. Azonban “csak” most érkeztem el először oda lelkileg, hogy tanácsért folyamodom.
    Kislányom 10 hónapos. Néhány napja jelent meg nála az a viselkedés, hogy ha nem vagyok vele, visít. Csak akkor van nyugton, ha ott ülök vele. Ma már ott tartott a dolog, hogy már felállni se tudtam mellőle. Én őszintén megmondom, felálltam, és kimentem a szobából p. inni, vagy a ruhákat elpakolni. Na, ekkor kezdődött a sírás. Kúszott utánam, ordított. Én meg hagytam kb. 2-3 percig. de borzasztó volt. Aztán felvettem, simogattam nagy lelkiismeret-furdalás közepette. Mit tegyek? Felvegyem? Hagyjam? Tanácstalan vagyok.
    Előre is köszönöm, ha tudsz rá válaszolni.
    További jó munkát!

    Üdvözlettel:

    Ercsi

    Válasz: Minden baba átesik ezen a korszakon. Vidd magaddal ez a legjobb megoldás, ne legyen mindig kézben, de pl. ha főzni szeretnél, vidd magaddal, legyen ott veled, tegyél a konyhába habtapit vagy egy nagy takarót és azon játsszon vagy ültesd az etetőszékbe, amíg főzöl, ugyanígy lehet együtt takarítani és más munkákat végezni is.

  • Kati

    2009. szeptember 28. hétfő

    Kedves Agi!

    Kisfiamat aki 14 honapos nagyon-nagyon szeretem, sokat puszilgatom, jarunk setalni delelott is delutan is, jatszoterre, homokozoba, ott mindig engedem hogy azt csinaljom amit akar (kiveve az extrem veszelyes helyzeteket). Van viszont hogy amikor hazaerunk, foznom, takaritanom kell es o ezt nehezen viseli. Csak kering a lasban, nem jatszik a jatekaival, nyoszorog-hisztizik, egyszoval latszik rajta hogy unja magat. Ilyenkor nagy ritkan de van hogy elvesztem a turelmem, es erzem, hogy legszivesebben hozzautnek, de nem teszem vegul, hanem rakiabalok. Ettol siras lesz, es ujabb nyoszorgesek.
    En amugy eleg nyugodt embernek tartom magam, turelmem is van a babahoz, megis ilyen esetekben elont a duh, mert erzem hogy tehetetlen vagyok.
    Abban kernem a segitsegedet, hogy szted mit tudnek kezdeni vele akkor amikor dolgom van egy-egy fel/egy orara, mivel birhatnam ra hogy jatszodjon jatekaival? Amugy a szobaban akkor jatszik egyedul, ha en vagy a parom ott vagyunk.
    Vajon hol rontom el? En annak a hive vagyok hogy tegyen amit szeretne a lakasban is, kiveve egyes fiokok tartalmat (szerszamok, papirok), jateka is van eleg, naponta 6-7 orat kint toltunk. Amugy elegge akaratos baba (lehet akarcsak masok is), nagyon mozgekony, en nagyjabol boldog babnak elem meg.

    Koszi elore is, Kata

    Válasz: Ne akard, hogy játsszon, amíg te dolgozol, erre ebben az életkorban csak rövid időre képesek, inkább vond be a munkába. Adj neki kanalat és lábost, amíg te főzöl ő kevergessen. Kapjon szivacsot, amivel törölgethet, hagyd, hogy tologassa a porszívót, kapjon kis seprűt, amivel sepergethet, persze lassabban halad így a munka, de legalább nem nyűgösködik a gyerek, amíg te dolgozol.

  • Timó

    2009. szeptember 28. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisfiam ma 9 hónapos, (egyébként kora baba, 7,5 hónapos lenne hivatalosan). Az a problémám, hogy még kb egyhónappal ezelőttig 5-6 órát aludt így míg aludt, mindent megtudtam csinálni.Amikor pedig ébren volt, akkor csak övé volt a főszerep.Ehhez szépen hozzászokott, most viszont már 2-3 órát alszik csak napközben, és zokon esik neki, hogy nemcsak vele foglalkozom.Ilyenkor beteszem az ágyába játékokkal, hátha elvan, de ordít, persze könny nélkül. Amint belépek hozzá, az arcomba nevet!Hát mi ez, ha nem hiszti?Mit csináljak, mert egyedül képtelen ellenni, eljátszani.A bébikompban is max fél órát bír!
    Kérlek segíts!
    Köszönöm!

    Válasz: Ebben a korban (is) igénylik a babák a társas kapcsolatokat, az együttlétet, ez természetes igénye. Ne tedd be az ágyba, amikor házimunkát végzel, hanem vidd magaddal. Tegyél le habtapit a konyhába, vagy tedd be a hordozóba, az etetőszékbe és beszélgess vele munka közben, ezt nagyon fogja élvezni.

  • kovács gabriella

    2009. szeptember 26. szombat

    Szia Ági!

    A kisfiam most hét honapos és én is ugyjártam,hogy egy anyuka azt mondta az én fiam már pacsit ad,integet.(egyidösök)hát mitmondjak jol megijedtem.az én kisfiam nem csinál még ilyeneket söt még nem is forgolodik és üllni is fél percet üll,igaz,hogy 10 kilos,szerinted mi lehet?Lehet,hogy tulreagálom a dolgot?Pedig rengeteget foglalkozom vele,sokat beszélek amit a kezibe adok aszt mondom,hogy mi az és mégse tudja.Kérlek segits.Köszönöm.

    Válasz: Az ilyen nagy babák mindent később csinálnak kicsivel, nem kell aggódnod.

  • Judit

    2009. szeptember 26. szombat

    Sziasztok! Judit vagyok, szeretem olvasni a hozzászólásokat,a mi kisfiunk nagyon sok v után pontosan 16-ra érkezett,most 14-hós,és mindent később kezdett csinálni mint a barátnőm 14-hós babája,viszont nekem jól alszik éjszaka. Még ma is csak úgy lépked,ha fogom a kezét,nem ül fel,nem áll fel.ha elborul úgy marad és sír,hogy ültessem föl,nem mászik,és még most kezdett el kapaszkodni a kiságyba. Nem tudom,hogy valóban,csak lusta vagy mi rontottuk el,mert mindent a kezébe adtunk.Nekem is állandóan tömik a fejemet,hogy semmit nem csinálok jól,úgyhogy eldöntottem nem lessz a fiamnak testvére. Más okoskodása miatt voltam sokszor türelmetlen a gyerekhez. Ma már csak azt nézem,hogy a fiamnak legyen jó,és úgy tűnik minden rendben vele. A gyerekorvosunk azt mondta,hogy gyönyörű,okos,és kiegyensújozott baba,és ez a fontos. Üdv mindenkinek

  • hokunda

    2009. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Ha nagyképűnek vagy kioktatónak találod ne olvasd végig. Köszi.
    Az ezoterikus irodalom szerint a gyerek egy tükör, ami felhívja a szülei figyelmet arra, amin változtatniuk kellene. Ha a gyerekkel gond van, akkor legtöbbször a szülőkkel van gond. Ezt valahol a gyerekem viselkedésén is látom. A gyerek (1 éves) éjszaka változó időnként fel-felébred, hogy végigaludja az éjszakát az csupán egy álom. Ha 2 órát alszik egy huzamban akármikor az már nagy dolog. Ha az anyja kimegy a lakásból hisztérikusan sír amíg vissza nem jön. Ha együtt vannak sokszor nyöszörög, hisztizik. Egyesek vélemények szerint ha este hagyjuk sírni majd megunja pár átsírt éjszaka után. Ebben nem vagyok biztos. Ma velem volt a gyerek egész nap. Nem hisztizett, simán elaludt amikor letettem nap közben, nem nyöszörgött, jól érezte magát. Vajon csak szerencsém volt, vagy az anyjának is köze lehet a gyerek nem alvásához, zaklatottságához? Lehet arról elmélkedni, hogy mit is tegyünk, hogy átaludja az éjszakát, de előbb jó lenne kideríteni, hogy miért nem teszi. Erre biztosan választ kapunk?

    Üdv,
    Hokunda

    Válasz: Egyáltalán nem vagy kioktató 🙂 Több, mint 1500 babát láttam eddig alvásügyben és meggyőződésem, hogy sokszor a zaklatott család, a zaklatott család áll a háttérben. Például, amikor mindenhova a 2-3 hónapos babával együtt rohangásznak, amikor bömböltetik mellette a tévét, amikor nincs a gyerek életének semmilyen ritmusa, mert egyik nap itt vagyunk másik nap ott, amikor vitatkoznak mellette stb. A módszerem pont arról szól, hogy először nézzük meg, miért nem alszik a baba, lehet, hogy ha ezt megoldjuk, a probléma is megoldódik. De sokan ezt nem szeretnék megoldani, mert túl nagy áldozat lenne lemondani az esti tévéről meg a többiről csak azért, hogy aludjon a gyerek, akkor inkább hagyják meggyőzni magukat arról, hogy “majd kinövi”

  • ircsó

    2009. szeptember 24. csütörtök

    Levianyu!

    Szerintem NE foglalkozz az ilyen tanácsokkal, mert sok anyuka borzasztóan “fényezi” gyermekét. Én nap mint nap találkozom ilyen szülőkkel, de idő után véletlenül kiderül, hogy messze nem úgy van, mint kedves anyuka mondta. Védőnőm ilyenekre mindig azt mondta, ha nekem és a babámnak úgy jó, ahogy csináljuk, akkor ne törödjek az ilyen beszólásokkal. megsúgom , én kislányom( 18 hós) még mindig mindent a szájába vesz , egy évesen rombolt és nem rakott maga után rendet, mára már együtt csináljuk, úgyhogy akkor én is béna vagyok. 🙂
    biztos vagyok benne, hogy a Te kisfiad másban ügyesebb, mint a barátnőd gyermeke. de ez szerintem így normális, nem vagyunk egyformák, így a babák sem.

    remélem egy kicsi lelket tudtam beléd önteni, de szerintem Ági is meg fog nyugtatni, hogy NEM VAGY BÉNA!!!!!

    üdv.ircsó

  • Gyöngyili

    2009. szeptember 24. csütörtök

    Kedves Ági!

    Már korábban is, de most igazán örültem a levelednek! Csakis azokat tudom elmondani, amit az előttem hozzászólók.
    Más mindent milyen jól csinál, és más gyermeke milyen ügyes, okos. Sokszor szomorkodtam már ezen. De hiszen az én kislányom is csodálatos, persze ezt jól tudom:)
    És rá kellett ébrednem….a gyermek nem csak nagy felelősség, de napról napra 1 új csoda:) Mindig vannak-lesznek nehéz megoldandó helyzetek…. talán nekünk azért munkásabb, mert nincs nagyi…de hiszen ez a kihívás benne!

    Várom az újabb írásokat, lélekmelengetőket!

    Üdv: Gyöngyi

  • konczy

    2009. szeptember 24. csütörtök

    Szia Ági!

    Úgy gondolom, már sokféle módszert kipróbáltam, de nehezen kezelem három és fél éves gyermekem akaratát. Sajnos túlontúl kitartó a hisztizésben, akkor is, ha megpróbálom valamivel leszerelni, vagy ha nem veszek róla tudomást, hogy hisztizik. A nagyobb probléma, hogy a kisebbik (1 éves) gyerkőc egyre inkább veszi át a viselkedését :(.
    Mit lehet tenni ilyenkor?

    Köszönöm a választ, szép napot!

    Konczy

    Válasz: A kicsi nem átveszi a viselkedést, hanem nála is megkezdődik a dackorszak, ezért ő is egyre akaratosabb lesz. A naggyal próbálj meg elsősorban szép szóval tárgyalni, amikor hisztizik, elérni, hogy hiszti helyett inkább elmondja, amit szeretne.

  • levianyu

    2009. szeptember 23. szerda

    Kedves Ági!
    Mindig jókor talál meg az írásod! Néhány nappal ezelőtt pontosan ezt a kérdést tettem fel magamnak,hogy akkor most tényleg én vagyok ilyen béna!?
    A kisfiam 1 hét múlva lesz 1 éves. Örökmozgó,mindig mosolygós kisfiú. 7,5 hónaposan kezdett mászni,azóta a lakásunk csatatér. Na most a barátnőm “kioktatott”,hogy már tudnia kellene rendet rakni,mert az ő fia már tudta ennyi idősen. Sőt az ő fia soha nem piszkálta a konnektort,nem vett soha semmit a szájába,és ennyi idősen már több foga volt!
    Néhány hónappal ezelőtt azzal rágta a fülem,hogy költöztessem már külön szobába a kisfiam ,mert higgyem már el,hogy azért ébred fel éjjel mert én zavarom! Mert neki ennyi idősen…. Én pedig egy-egy ilyen beszélgetés után úgy érzem ,hogy semmit sem csinálok jól,mert a fiam 1 évesen még csak rombolni tud,és mindent a szájába vesz.
    Mire jó ez? Ettől ő okosabb? 3 éves múlt a fia,tehát nem rég esett át ő is hasonló dolgokon.
    Tudom,hogy nem kellene odafigyelnem az ilyenekre,mert a kisfiamnak én tudom a legjobban mire van szüksége. De akkor is bosszant!
    Csak csendben megjegyzem a kis drágám azóta is felébred éjjel mióta másik szobában alszik…

    Köszönöm,hogy “meghallgattál”!

    Várom további írásaidat!

    Üdv: Levianyu

    Válasz: Nem érdemes az ilyen “jótanácsokra” hallgatni, hallgass inkább a szívedre 😉