Cipelés

Amíg a baba nem tud a saját lábán menni, sokat kell vinnünk őt egyik helyről a másikra, néha még teregetni is fél kézzel a babát tartva tudsz, és még később is lehetnek olyan helyzetek, amikor vinni kell. Hogyan vigyük, amikor még kicsi? És miért viteti magát, amikor már tud a saját lábán is menni? Összeszedtem a téma különféle aspektusait.

Amikor még kicsi…

Az újszülött természetes igénye a testközelség iránti igény, így érzi magát biztonságban. Vannak babák, akik csak altatáshoz igénylik, hogy kézben legyenek, de ha nagyon sírós, hasfájós, nehezen alszik el, akkor teheted hordozókendőbe is, így tudsz házimunkát is végezni, a kicsi pedig megkapja a szükséges testközelséget. Hosszabb kirándulásoknál is jól jöhet néhány hetes babánál a hordozókendő, hiszen ha elunja a baba a babakocsit, vigasztalhatatlanul sírni kezd benne, a kendőben biztosan megnyugszik.

A baba az öledben biztonságban érzi magát, innen szívesen figyelgeti a világot és rengeteget tanul. Magasabban is van, ezért jobban lát és többet tapasztal, mint a kiságyában vagy a játszószőnyegen fekve.

Csak cipeléssel megy?

Vannak olyan babák, akik az első hetekben csak cipeléssel (azaz fel-le mászkálással a lakásban) nyugszanak meg, csak így lehet őket elaltatni. Ennek az az oka, hogy ez hasonlít az anyaméhben átélt ringató élményre. Teljesen normális jelenségről van szó az első néhány hétben, ami kínszenvedéssé válhat a család számára, ha a baba még 10 kilósan is csak így képes elaludni.

Éppen ezért az első, nehezebb hetek után, amikor a baba már hozzászokott a környezethez, fokozatosan át lehet őt szoktatni ágyban elalvásra. Ez talán elsőre nehezebben megy majd, mint a ringatás és a cipelés, és mivel a baba a cipelésre könnyebben elalszik, ezért ez tűnik könnyebb útnak, viszont annál nehezebb lesz később leszoktatni róla. Hasonló érzetet biztosíthat számára a bölcső vagy a lengőbölcső, ezért ez is segíthet az átszokásban. A kicsit egyébként is jobban megnyugtatja, ha szűkebb helyen alszik, mint egy kiságy, ezért alszanak el könnyebben mózesben vagy bölcsőben, ennek híján egy kemény szivacsdarabbal lehet beszűkíteni az ágyban a teret, hogy könnyebben elaludjon.

Most akkor felkapattam?

4-6 hónapos kor körül a legtöbb baba nyűgösködni kezd egy idő után. Egy darabig játszik, aztán megunja és szól. Már képes a kezét előrenyújtva is közölni, hogy vedd fel, te pedig ennek megörülsz és fel is veszed. Ez az időszak azért olyan nehéz, mert a kicsi még nem tud elég ügyesen mozogni ahhoz, hogy eljusson a szoba egyik feléből a másikba, megszerezzen egy játékot, ami érdekli, viszont azt már tudja, hogy te úgyis oda tudod vinni, és ezt jelzi is.

Nincs ezzel semmi gond, ám nem lehet egész nap kézben tartani a babát és sétálgatni vele a lakásban. Ha ahhoz szoktatod, hogy néha neked is dolgod van, viszont rá is szánsz időt, mindkettőtök érdekei érvényesülnek. Amikor kipihent és jóllakott, akkor tedd le magában játszani, és menj a dolgodra, amikor már unatkozik, menj vissza és játsszatok együtt, de ne az legyen mindig az első, hogy felveszed és viszed, játsszatok úgy is, hogy ott vagy mellette, de nincs mindig kézben. Váltogassátok a közös és az egyéni játékot a nap folyamán, így őt sem hagyod magára, de a feladataiddal is tudsz haladni.

Ha unatkozik a baba, de te még nem végeztél, akkor először csak szólj neki, beszélj hozzá, nem kell azonnal odarohanni, ha pedig még sok feladatod van, vidd ki magadhoz hordozóban, legyen melletted és beszélgess vele, amíg befejezed a munkádat.

Amikor utálja, ha felveszed…

Az a baba, aki 6 hónaposan még egész nap cipeltette volna magát, 10 hónaposan felháborodik, ha fel akarod venni: “Mit képzel anya, hogy el akar vinni engem, amikor éppen olyan jól játszottam ezzel az érdekes szobanövénnyel!” 🙂

Innentől kezdve állandó harc van, ha fel akarod venni, mert éppen valami veszélyes dolgot csinál, vagy ha el kell indulni, de ő még nem akar menni. Amit tehetsz a hiszti mérséklésére (teljesen megszüntetni nem lehet egyik napról a másikra, de fokozatosan lehet mérsékelni), hogy ilyenkor mindig előre szólsz, mit fogsz csinálni, és mi történik majd:
“Nem szabad megenni a virágföldet! Pfuj! Most gyere és játsszunk inkább mást.”

Ha ugyanis előre szólsz, akkor tudja, mi történik majd, nem csak úgy kikapod a helyzetből látszólag ok nélkül, és azt is, hogy miért. Elsőre talán nem, de többedszerre már kezdi majd kapisgálni, miről van szó.

Ha indulni kell valahonnan, az mindig élezett helyzet, mert a kicsi nagyon jól érzi magát, felfedez és esze ágában sincs kiszakadni az adott helyzetből. Mit lehet tenni? Kb. 5 perccel indulás előtt szólni kell neki, hogy fel tudjon készülni. El kell mondani, hogy most el fogtok menni, és hogy mit csináljon addig. Pl. “Mindjárt elindulunk haza. Gyere, addig toljuk vissza a kisautókat a garázsba.”
Ezzel ő is felkészül a helyzetre, és azzal is tisztában lesz, mi fog történni addig.

“Anyaaa, vigyél”

A kisgyerek, aki tegnap még sikítani kezdett, ha felvetted, 2-3 évesen újra kitalálja, hogy cipeld a közel 20 kilós popsiját. Például fel az emeletre. Vagy sétánál. Nem rosszindulatból teszi, egyszerűen csak tesztelni szeretné, vajon megteszed-e. Ő már önálló személyiség és irányítani szeretné ezt a folyamatot is, azt szeretné, ha akkor vinnéd, amikor ő úgy akarja.

De kéri, hogy vedd fel, akkor is, ha bánata van, vagy fáradt, esetleg csak úgy odabújna egy kicsit. Figyeld a jelzéseit, mert most már pontosan azt mondja, amire szüksége van! Mondd meg őszintén és határozottan, ha nem tudod felvenni. Magyarázd el neki, hogy ha nem megy, legyél türelmes, de határozott. Ha ugyanis néhányszor engedsz és inkább cipeled, akkor újra és újra kérni fogja. Ha nagyon nyűgös, hisztizik, fáradt, nyugtasd meg, dédelgesd, de ne cipeld!

Gondolni kell arra is, hogy ami neked csak kis távolság, egy kisgyereknek az ő méreteihez képest nagy távolság. A gyaloglásban hamarabb elfáradhat és az is lehet, hogy kicsit túlpörög és egyszerűen csak bújna egy kicsit. Éppen ezért ne bagatellizáld el, ha oda szeretne bújni, vedd fel, amikor tényleg szüksége van rád és egy kis babusgatást szeretne – olyan rövid az az időszak, amikor még sok ölelést és babusgatást igényel egy kisgyerek, örülj a lehetőségnek 🙂

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

16 Comments

  • Vera

    2011. szeptember 15. csütörtök

    Kedves Ági! A kisfiam 8 hetes, hasfájós, az esti időszakokban sokat nyűgösködik, nehezen tudjuk elaltatni. A kérdésem az lenne, hogy az autós hordozóban hányszor és mennyi időt tölthet? Nagyon szereti, ha abban ringatjuk, nyugodtabban alszik benne, mint a kiságyban, ezért néha az esti nyűgösködésnél kénytelenek vagyunk elővenni. Aggaszt viszont, hogy megterheljük vele a gerincét. Válaszodat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Vera

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Egyhuzamban max. 45 percet lehet benne. Az, hogy naponta hányszor, nincs meghatározva, de nyilván az az egészséges, ha utána 1-2 órát legalább más testhelyzetben van (minél többet hason)

  • Lukács Mária

    2011. szeptember 14. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 21 hónapos ,egyre nehezebben bírok vele,borzasztó akaratos ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor üvölt.Állandóan cipelni kell ha nem veszem hát akkor van cirkusz.Minden kisgyerektől fél ha oda mennek hozzá műsor van akkor is hozzám bújik.Ha elmegyünk a védőnőhoz nem lehet még meg mérni sem mert csak rám csimpaszkodik és ordít.Lassan vissza kellenne mennem dolgozni,de nem tudom így mi lesz vele.Ha sétálunk akkor se hajlandó a lábán menni csak cipelteti magát,de nem igazán bírom már el 15 kg.Senkivel nem marad el csak én rakhatom le aludni mert mással nem hajlandó.

    Segítséged előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Az természetes, hogy ha fél még más gyerekektől, vagy idegenektől, ha ilyenkor bújik hozzád, ha gyakran mentek emberek közé, játszótérre, és jó tapasztalatokat szerez más gyerekekkel, ez oldódik majd. Az viszont nem, hogy folyton cipelteti magát, és üvölt, ha nem csinálod, amit “mond”. Úgy tűnik, a kisfiad már megtanulta, hogy ha valamit el akar érni, akkor az hisztivel nálad sikerülhet. Ilyenkor bizony neked kell átvenni az irányítás és annak ellenére, hogy ő hisztizik, nem szabad engedni az akaratának. Segíthet, ha csak röviden mondod el ilyenkor, hogy nem lehet, nem akarsz magyarázkodni, valamint ha nagyon kiborul, akkor szorosan átöleled.

  • yanka

    2011. augusztus 31. szerda

    Egy négy-hat hónapos (és annál idősebb) gyereknek nincs időérzéke, viszont természetes igénye, hogy kézben legyen. Ő még az “őserdőben” él, az ösztönei nagyon meghatározóak. Így, amíg annak ellenére, hogy azt akarja, hogy fölvegyük ezt nem tesszük meg, illetve várakoztatjuk – talán túlzásnak hangzik, de nem az -, hagyjuk, hogy halálfélelme legyen.
    Valóban nagyon fárasztó egy gyereket hurcolászni, de talán megéri kialakítani az ősbizalmat. Arról nem is beszélve, hogy ha egy gyerek igényeire reagálnak, az nem elkényeztetés, hanem segít kialakítani az egészséges önbizalmat és önértékelést.
    És természetesen a mindkét fél számára megfelelő hordozóeszközök otthon is használhatóak.
    Kár, hogy ez a bizonyára sokak által olvsott cikk minderre nem tért ki.

  • Írisz

    2011. augusztus 10. szerda

    Sziasztok!

    Kisfiam most 15 hetes. Szép nagy baba, 8,2 kg-val és 69 centivel, dinamikusan gyarapszik. Ezt csak azért írom, hátha befolyásolja, amit tapasztaltam.

    Eddig simán fent volt 2 órát is ébren, amikor tudtam vele játszani, tornáztatni, s szépen fejlődött is. Kb. 2 hete azonban csak másfél órát tud nyűglődés nélkül ébren maradni.
    Lelassult a szopcsizás, ill. időben lett több, hiszen mostmár ált. mindkét mellem kiüríti (szoptatott baba). Ezután még ha átpellusozom, alig marad idő a korábbi kis tevékenységeinkre, a szeretgetésre, kis élményeinkre.

    Hová tudom beiktatni a “foglalkozásainkat” szerintetek? Mert az alvási igényét nem szívesen csökkentem, különben nehezen altatható, ha megcsúszunk, könnyen túlpörög az érdeklődése miatt.
    Kérdésem még, h természetes-e, h most többet akar aludni, mint korábban? Ráadásul 5 hete végigalussza az éjszakát is, ami ált. este 9-től másnap 7-8-ig tart…

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      Ez teljesen normális jelenség, hagyd aludni, idővel kevesebbet alszik majd, és akkor megint több idő jut majd a közös játékra.

  • Bea

    2011. július 13. szerda

    Kedves Ági!
    Kislányom 7 hónapos és kb 2 hete nem hajlandó elmaradni a földön a játszószőnyegén, mindig fel kell venni és hurcolni kell különben elkezd sírni amit nem hajlandó abba hagyni. Ez egyik napról a másikra hirtelen változott meg nála. Idáig tényleg olyan jól eljátszott, persze egy idő után elunta magát, de legalább le lehetett tenni játszani. Az első két foga már kint, valamennyire kínozza a felső két foga is, lehet, hogy ez kínozza? Ez most már így marad? Az a baj, hogy nagyon fáj már a derekam és jelen pillanatban semmit nem tudok tőle csinálni, próbáltam már azt is, hogy váltogatom a játékokat és azt is, hogy bizonyos időközönként más helyiségekbe viszem át, de ez sem vált be. Mi tévő legyek, mert hosszú távon ezt se a derekam se a hátam nem fogja bírni. Nagyon várom a válaszod.

    Bea

    • Vida Agi

      2011. július 30. szombat

      Ez nem marad így, általában a nagy fejlődési ugrások előtt szoktak lenni ilyen nyűgösebb időszakok, ez majd magától elmúlik. A fogzás is okozhatja a nyűgösséget, erre ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent a szájába vesz), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

  • Ibike

    2011. június 29. szerda

    Az én kislányom 9 hónapos, és gyakorlatilag újszülött kora óta állandóan ölben akar lenni. Ez nekem is olyan fontos, mint neki, mert nagyon jól esik a teste közelsége. Az egyetlen problémát a gerincsérven okozta, ami elég gyakran kiújult. Csak emiatt próbáltam volna én is “leszoktatni” a cipelésről. Mára már feladtam, és elfogadtam, hogy amíg járni nem fog, addig szinte folyamatosan ölben lesz.:) Szerencsére a fittamamablogon talált pilates gyakorlatoknak és a speciális babaco csípőülőkének köszönhetően teljesen tünetmentes a gerincsérvem.

  • ircsi

    2011. június 29. szerda

    Sziasztok!

    Kicsi lányom márciusban múlt 3 éves, de sokat volt kézben. Ez mind kettőnknek szükség volt, imádtam mikor hozzám bújt és erre neki is szüksége volt. Kistesója születik az ősszel és mindenki nyaggat hogy ne cipeljem, de imádom mikor a kezemben van. Nőgyógyászomat kikérdeztem erről és azt válaszolta, hogy a pocaklakóm és a szervezetem hozzá van szokva a kislányom súlyához, úgyhogy ez nekem nem okozhat problémát. Ha teher lesz, testem jelez. És tényleg így van, már a nagy hasamtól nem tudom hova felvenni, de ő is látja ezt és neki is kényelmetlen , így már a kislányom mondja nekem, hogy ” anya ne vegyél fel, sétálok”.

    Csak szerettem volna megosztani az én esetemet.

    Üdvözlettel:Pál Irén

    • hajni

      2011. július 04. hétfő

      mikor meglesz a masodik akkor lesz csak nehez kettot fogsz cipelni! Csak birja a derekad 🙂

  • Nóri

    2011. június 26. vasárnap

    Köszi a válaszokat! 🙂

  • Nóri

    2011. június 24. péntek

    Szia Ági!
    A kislányom lassan 7 hónapos. Legalább másfél hónapos koráig szinte semmit nem aludt napközben, csak kínlódott és sírt. Mindent kipróbáltunk, semmi nem segített és este holt fáradtan kidőlt. Majd vettünk egy hordozókendőt és a nappali alvásproblémák elmúltak, kis hurcolászás után elaludt rajtam, kendő le, gyerek be az ágyba. És ez azóta így megy…Telhetetlenség lenne elvárnom tőle, hogy fél év után ne járkálva aludjon el? Próbáltam már a módszereddel szépen fokozatosan (mert ő egy “belevaló” gyermek) minél hamarabb letenni az ágyikójába, ezt gyakoroltuk 1-2 hétig, de sajnos nem lett eredménye. Talán még több idő és türelem kellene hozzá?
    Válaszod előre is köszönöm.

    • Zsuzska

      2011. június 24. péntek

      szio

      Boglárkám 10 hónapos és még csak most tanult meg önnálóan elaludni
      10kg baba mindig ringatva volt de egyik pilanatrol a másikra leszokott letettük probálkozik kb 10 percig hátha kivesszük aztan bealszik. türelem játok sok sok türelem!

    • Vida Agi

      2011. június 26. vasárnap

      Szerintem még több idő és még több türelem, próbáljátok újra meg újra. Amit mindenképpen figyelj meg, hogy biztosan álmos-e. Mert sok baba a hordozástól szépen elalszik akkor is, ha magától még nem aludna el, tehát legyen fent sokat (akár 3 órát is) lefektetés előtt, és csak 2x aludjon, így elég álmos lesz ahhoz, hogy magától is gond nélkül elaludjon.