Bebizonyították: A vérmérséklet genetikailag öröklődik

A gyermekek temperamentumáról eddig is úgy tartották, hogy öröklött dolog, most azonban egy kanadai kutatócsoport bebizonyította, hogy valóban az.

baba vérmérséklet, temperamentum, gyermeknevelésA temperamentumot az agy frontális lebenye szabályozza. Ha a bal oldali lebeny az aktívabb, a gyermek kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, ha a jobb oldali, akkor könnyebben kijön a sodrából és nehezebben nyugszik meg. A McMaster Egyetem kutatói azonban most azt is kiderítették, hogy a DRD4 nevű gén összefüggésben áll a temperamentummal. Azok a gyerekek, akik a gén rövidebb változatával rendelkeztek, nyugodtabbak voltak, míg a hosszabb változattal rendelkezők nyugtalanabbak voltak, kevésbé tudtak odafigyelni és nehezen nyugodtak meg.

A Psychological Science c. magazinban közzétett felmérés adatai tudományosan is bizonyítják azokat a korábbi kutatásokat, amik bizonyították, hogy az ingerkereső, nyugtalanabb típusú szülők gyermekei is ingerkeresők lesznek (pl. a BBC Labs is készített ilyen felmérést)

“De mit csináljak, ha a gyermekem a nyugtalanabb fajtába tartozik?” – merülhet fel benned a kérdés teljesen jogosan. Először is: ha tudatosul benned és elfogadod, hogy a gyermeked belevaló típus (a könyvemben így nevezem ezt a fajta gyermeket), akkor képes leszel elfogadni ezt a helyzetet – ez már önmagában sokat segíthet, hiszen nem azon fogsz rágódni, vajon mit rontottál el, amiért ilyen nyüzsgős a babád, vajon mi baja lehet.

Másodszor: ha temperamentumosabb a gyermeked, akkor ennek megfelelően kell őt kezelned. Sok mozgás, sokféle változatos program a lakáson belül és kívül is, sok idő a szabad levegőn – ez kielégíti az állandó ingerkereső adottságát. Valamint nála nagyon fontos a határozott napirend, a jól körvonalazott szabályok az életében, a kiegyensúlyozott, következetes, rendszeres élet ahhoz, hogy ne legyen sírós, később pedig hisztis és elviselhetetlenül akaratos. Mivel ő nyugodt társaival ellentétben kevésbé tudja a napirendjét szabályozni, ezért szükség van rá, hogy te segíts neki ebben, különben rendszertelen lesz az élete és alvászavarok léphetnek fel.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

18 Comments

  • babuli6

    2011. június 02. csütörtök

    Kedves Ági!

    Mindig olvasom az oldalaid, nagyon sok hasznos információval szolgálsz. Egy kis megerősitésre lenne szükségem. Kislányom 1 éves, nagyon akaratos. Az én hibám, hogy nem tanitottam meg, hogyan is lehet egyedül is egy picit eljátszogatni, most ebből akadnak a konfliktusaink. Nem tudok tőle semmit sem csinálni, mert kiabál, sir, ill. 3 napja felvette a sikitást, mint új “kedves” tulajdonságot. Próbáltam azt a megoldást is, hogy külön kis játszósarkokat alakitottam ki, ill. 3-4 naponta cseréltem a dobozaiban lévő játékait, próbáltam már konyhai eszközöket mutatni, hogy egy picit legyen el, mig megfőzök, de sajnos reménytelen. Ő nagyon nyüzsgős tipus, kinn érzi legjobban magát, napi 3-4 órát töltünk kinn a szabadban, reggel 8-este 8-ig éber, közben 1.5 órát alszik. Ez idő alatt nem tudok mindennel végezni és egy picit pihenni is, segitségem nincsen. Kérlek, adj tanácsot, hogyan értessem meg vele, hogy ne sikitson, egy picit foglalja el magát… vagy ez a szituáció marad addig, amig ő maga szavakkal el tudja majd mondani, hogy mi bántja? Egyébként segitség nélkül jár, de ahelyett, hogy felfedezni, inkább ordit a lábam mellett… tanácstalan vagyok. Válaszodat köszönöm.

    • Vida Agi

      2011. június 11. szombat

      Ne azt akard, hogy foglalja el magát, hanem vond be a házimunkába. Adj neki krumplit, amit vakarászhat, répát, amit megmoshat, szivacsot, amivel törölgethet stb. Az ilyen mozgékony gyerekeknek sem csak az a jó, ha kötetlenül szaladgálhatnak, ha lekötik az energiáikat feladatokkal, akkor nagyon jól és hasznosan tudják felhasználni őket.
      Ha pedig néha-néha ez sem válik be, akkor mondd neki, hogy neked most dolgod van és ezt meg kell csinálnod és kész. Ha ugyanis engedsz neki, akkor újra és újra be fogja vetni a hisztit és a sikítást a meggyőzésedre.

  • Szandra

    2011. március 23. szerda

    Kedves Ági!
    Már sok hasznos tanácsot és megnyugtató választ kaptam tőled! Kislányom most múlt 5 hónapos és az alábbiakat valamint cikkeidet olvasva rájöttem nem tud egyedül játszani. Az én hibám, nem tanítottam meg rá, folyamatosan szórakoztatni kell, mert különben nyűgösködik! Szeretnék kérni tőled pár praktikát, hogy tanítsam meg egyedül játszani. Talán még nem késő?!
    Köszönettel: Szandra

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Nagyon egyszerűen meg tudod rá tanítani: ne vedd fel. Nem az a baja ugyanis, hogy kézben akar lenni, hanem hogy az eddigi tevékenységei már untatják, már programra vágyik, unatkozik. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Mivel már 5 hónapos, kaphat etetőszéket is, amiben megtámasztva ülhet, ebbe is teheted a hordozó helyett, mert itt magasabban van és többet lát.
      Ha te éppen csinálsz valamit és ő pont akkor unja el magát, akkor is várj egy kicsit, szóval nyugtasd, nem kell rögtön odarohanni, ha megtanulja, hogy nem mész mindig azonnal, amikor elkezd unatkozni, egyre jobban elfoglalja majd magát és türelmesebb lesz.

  • Eszter

    2011. március 21. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretném a segítségedet kérni. Most úgy érzem egy kicsit kicsúszott a talaj a lábam alól. Valamit nem jól csináltam, vagy nem megfelelő módszert választottam a hisztik kezelésében? Édes kisfiam májusban lesz 3 éves, hónapok óta nagyon hisztis. Van egy 15 hónapos öcsikéje, ezt azért írom, mert lehet a féltékenységgel keveredik az önállósodása, de nem tudom mindig higgadtan kezelni a kitörő érzelmeit. Néhány konkrét példát írnék. Legtöbbször a különböző kéréseimre: gyere, menjünk kezet mosni, gyere ebédelni, légyszíves hozd ide, segíts nekem ebben, tessék elaludni végre, menjünk pisilni (még nem szobatiszta, de gyakoroljuk, egyenlőre eredmény nélkül)… NEM a válasz. Sőt mostanában valahonnan a nyelvkiöltést is megtanulta, amit nem tudok hová visszavezetni. Határozottabb kérésre is, vagy ha éppen játék közben hívom enni, pedig mindig hozhat magával egy aktuális kedvencet az asztalhoz, levág egy hisztit, ami toporzékolással, vagy egy játék földhöz vágásával jár. Vásárláskor muszáj a bevásárlókocsiba ültetni, mert tuti végigszalad az üzleten, kergetőzik, mindent megfog… csak épp mellettem nem sétál. Ha én akarom fürdés után törölni, akkor addig hisztizik, hogy inkább apa csinálja, vagy fordítva, -de így van ez a pelenkázások nagy részénél is,- amíg kiabálásra is sor kerülhet. Mivel a szép szó, a játékos elterelés, a vicceskedés nem ér semmit. Kitartóan, tudatosan használja. Sokszor érezzük, hogy elnézést a szóért, de hülyét csinál belőlünk, nem inkább apa, inkább anya, inkább ezt, inkább azt dogaival. Sok dologban tudunk következetesek lenni, de ezek szerint vmit nem jól csinálunk. Büntetésként mesenézést, illetve meseolvasás megvonást alkalmazok, vagy a szobájába kell mennie, ahol a sarokban nagy maci ölében ülve kell gondolkodni. Persze csak akkor marad ott, ha ott vagyok vele, vagy igen igen határozottan utasítom. A tesót mindig macerálja, lökdösi, lebirkózza, ő meg üvegvágó hangon sikít. Csak idő kérdése, vagy elrontottunk valamit? Amúgy igen okos, energiabomba, érdeklődő kisfiú. Mindene az autói, és lábbal hajtós járgányai. Próbálom minden nap levegőzéssel lefárasztani. Sokszor öleljük, pusziljuk, naponta többször mondom neki átölelve, hogy nagyon szeretem, és ő is szokta mondani, hogy annyira szeretlek anya vagy apa. De az érzelmi kitöréseit nem tudja kezelni, sokszor belesikít a világba, ha öröm, vagy vmi inger éri. Általában hagyom kettő vagy max három dolog közül választani,: mesenézés, meseolvasás, szabadtéri játék, uzsonnafélfék, hogy ő is dönthessen valamiben. Még játékokban nem kitartó, könnyen és gyorsan vált. Sokáig nem babrál semmivel, talán most kezd a kockáival hosszabb ideig alkotni, de még sokat rombol. Észrevettem , ha ingerült vagyok, ő is rosszabbul viselekdik, folyton a határait feszegeti, visszabeszélés is előfordul, egészen addig hogy fel kelljen emelni a hangom. De a szép szó mért nem hat??? Persze a tesóval is sokat veszekednek játékokon, biztos hogy vmelyik mindig megzavarja az éppen aktuálisan elbíbelődő másikat. Azt is észrevettem, hogy a kicsi, 15 hónapos is elkezdte mérgében a földhöz vágni játékait, illetve kapálózva hisztizni, ha mások az elképzeléseink. Pedig ő nyugodtabb természet. Olvasgatni szoktam, hogy tiszteljük az elképzeléseiket, akaratukat, korlátokat állítva terelgessük, hisz,” hozott anyagból dolgozunk”- ahogy mondani szokás, utalva arra, hogy mi, szülei is beszédes, határozott, makacs, szeleburdi, keverőgépek voltunk, vagyunk.
    Azért félek, nehogy én tereljem rossz irányba, rossz megoldásokat választva. Nem szeretném, ha oviban hisztis, vagy akaratos kisfiúnak skatulyáznák, holott imádni való kis szélvészkirályfi.
    Dióhéjban ennyit tudnék írni. Előre is köszönöm válaszodat. Szép napot. Eszter

    • Benga

      2011. március 24. csütörtök

      Eszter!!

      Nálam két lány van hasonló korban, és pontosan ugyanilyen viselkedéssel…
      Kíváncsi vagyok, lehet-e megoldást találni ezekre… Ugyanígy örlődöm…
      Várjuk a választ!

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Kezdjük a büntetéssel: a meseolvasás és a mesenézés megvonása nem túl jó büntetés, mert ebből nem ért semmit a kicsi, túl komplex még ez büntetésként, ráadásul nála a meseolvasás lelki szükséglet is. Ebben a korban többet segít, ha beküldöd a szobájába “gondolkodni”, ezalatt ugyanis lehiggad, tehát megtanulja kezelni az indulatot.

      A fegyelmezéssel kapcsolatban. Vannak olyan dolgok, amiket még nem lehet elvárni tőle: pl. a boltban csendben menjen melletted. Ilyen helyzetekben jobb lekötni a figyelmét valami hasznos feladattal. Mi például azt csináljuk, hogy hozhatnak a kezükben kosarat, beleteszik, amiket közösen nekik választunk, vagy cipelik a kenyeret, ásványvizet (olyasmit jó, amit 2 kézzel kell fogni, hogy ne tudjon pakolni közben a polcról ;)), bele szoktam vonni őket az áruk kiválasztásának, pakolásának folyamatába, így leköti őket a vásárlás és nem jut eszükbe szaladgálni (néha persze igen, de ebből nem csinálok nagy ügyet)

      A többi helyzetre a megoldás az, hogy nem néha így, néha úgy reagálsz, hanem te is pont olyan kitartó és következetes vagy, mint ő (sőt még következetesebbnek kell lenned, mint ő) Ha törölközni kell, akkor ott fizikai erőfölényben vagy, megfogod, megtörlöd és kész, nincs ezen vita. Ha sikít, hát hadd sikítson, 1-2 hét múlva már nem fog, ha rájön, hogy hiába. Ha viszont azt látja, hogy ezzel el tudja érni, hogy elbizonytalanodj, akkor ő győzött és más helyzetekben is alkalmazni fogja. A szép szó ebben a korban még nem hat, csak az egyértelmű szabályok és határok azok, amik segítenek kordában tartani az indulatokat.

  • csupakabra

    2011. március 11. péntek

    Kedves Ági!
    A kisfiam 17 hónapos és kicsi korától nagyon nyüzsis típus, imádja ha sok ember van körülötte, sok izgalmas eseményre lehet figyelni.Mostanában azonban történt vele valami különös.Amióta túlestünk egy sok orvosi vizsgálatot igénylő betegségen (ösztönösen fél az orvosoktól), azóta megjelent valami kettősség a viselkedésében. Eddig mindenkinek udvarolt, mindenkivel kacérkodott, mindenkit “megszólított” a játszótéren, de a betegség óta azt látom rajta,hogy ugyanúgy igényli a nyüzsit,de egyik pillanatról a másikra megijed valamitől és sírni kezd, vagy nem kommunikál senkivel, akár órákig (nem néz rám,nem beszél hozzám sem).Szeretnék neki segíteni, mert úgy érzem elvesztette a bizalmát, vagy úgy érzi veszélyes a világ…Lehet,hogy rossz példát mutatok? Vele ellentétben én elég tartózkodó vagyok az emberekkel, lehet,hogy ez okozza a kettősséget a viselkedésében,hogy akarja is megismerni a többieket,meg nem is?
    Remélem tudsz valami okos tanácsot adni!
    Köszönettel
    Eszter

    • Vida Agi

      2011. március 19. szombat

      Valószínűleg a rossz élmények dolgoznak benne. Ebben a korban egyébként is már kezdi megtanulni a kicsi, hogy nem mindenki ugyanolyan, hogy vannak emberek, akik furcsák és lehetnek olyanok is, akiktől fél – ez normális. Ilyenkor amúgy is van egyfajta kettősség az életében: megy, felfedez, önálló akar lenni, ugyanakkor kell még neki, hogy bármikor visszaszaladhasson anyához a biztonságba. Tehát amiben segíthetsz neki, hogy ilyenkor, amikor megijed valamitől, akkor visszaszaladhat hozzád, megvigasztalod stb. Az is fontos, hogy újra meg újra találkozzon ilyen helyzetekkel, emberekkel, társasággal, tehát emiatt ne menjetek kevesebbet.
      A hosszas “némaság” ilyenkor arra utal, hogy amikor orvosnál voltatok, te nem segítettél rajta (nyilván, amikor vérvétel van, attól nem tudod megvédeni), ezért most “magába fojtja” a bánatát – ezt idővel kinövi majd, ahogy elhalványodik a betegség emléke.

  • Kriszti

    2011. március 05. szombat

    Szia Ági,

    Kislányom 11 hónapos és mindig is erős akaratú baba volt. 7 hónapos koráig, amíg nem tudott ülni egy percre sem hagyhattam magára, folyamatosan szórakoztatni kellett egész nap, nagyon fárasztó volt és frusztráló is, hogy semmi másra nem volt időm. Még azt sem viselte el, ha a konyhában csináltam valamit és ő mellettem volt a babaülésében. Az alvása rendben van a fogzás miatti ébredéseken kívül. A gondom az, hogy pici korától olyan volt mint egy borsószem királykisasszony. Minden apró kellemetlenség zavarja, nem süthet rá a nap, télen is fel kell tennem a napernyőt, mindig utálta a babakocsit, egy időben szinte ki sem tudtunk otthonról mozdulni, ez is nagyon rossz volt. Erről úgy szoktattam le sajnos, mivel más megoldást egyszerűen nem hagyott, hogy elindultam vele akkor is, ha ordított, és egy idő után rájött, hogy felesleges az erőfeszítés, onnantól nagy vidáman gügyögött. Utálja az autózást is, pedig szuper ülése van, itthon is folyton unatkozik ha próbálom önálló játékra szoktatni. Nem nagyon tudja magát elfoglalni. Sikítás nélkül sosem ment az öltözés kisebb korában sem, most már a pelenkázásnál is sokszor nyafog vagy sikít pedig jól tűrte régen. Szóval elégedetlenkedik itthon is, meg akkor is ha kimozdulunk, mert a babakocsiban kell ülni. Járni még nem tud, mászik és áll kapaszkodva. Emiatt eléggé stresszes vagyok, szégyenkezek a boltban mikor vissza kell adnom rá a sapkát, nem tudunk sok időt kint tölteni csak kétszer fél órát egy nap így télen. És nagyon erősen tud sikítani, néha szoktam viccelődni, hogy ez már szinte ultrahang. Pedig minden kényelmetlenségtől meg van kímélve, sosem viszem hivatalokba vagy ügyintézni, hogy ne kelljen várakozni, nem járunk tömegközlekedéssel és zsúfolt helyekre sem, csak kis üzletekbe ugrok be az alapvető dolgokért. Szerinted mit tegyek? Hogy értessem meg vele, hogy türelmesebbnek kell lenni és vannak dolgok, amit muszáj elintézni? Egy év múlva megy bölcsibe, ott sem körülötte fog forogni a világ, viszont szeretném én megtanítani szeretettel a másokhoz való alkalmazkodásra, hogy ne a bölcsiben kelljen szembesülnie a fájdalmas valósággal.

    Köszönöm előre is tanácsod,
    Kriszti

    • Vida Agi

      2011. március 12. szombat

      A probléma alapvetően ott van, hogy szégyenkezel és te alkalmazkodsz őhozzá. Egy baba sok butaságot csinálhat, nem kell szégyenkezni miatta. Na, és ha ledobja a sapkáját, akkor mi van? Mit gondolnak a felnőttek? Semmit! Azt gondolják, hogy ő egy baba és huncutkodik 🙂 Na és, ha hisztizik meg sikít, hadd csinálja. Unatkozik, mert folyton lekötöd a figyelmét, ezért szokatlan neki egyedül játszani, azt se tudja hogyan kell, mert nem volt alkalma kipróbálni. Ahhoz, hogy türelmes és rugalmas legyen, folyamatosan találkoznia kell olyan helyzetekkel, amik próbára teszik a türelmét és a nyugalmát. Igen, lehet, hogy a hivatalban kiborul a baba (az enyémek a postának már a látványától is kiborultak – persze mit várhatnék tőlük, ha én is utálom :)) Ha elkerülöd ezeket a helyeket, akkor nincs olyan helyzet, amiben megtanulhatná ezeket a helyzeteket. Ne szégyenkezz, mindenki látott már síró, türelmetlen babát, egyébként sem érdekes mit gondolnak – az a fontos, hogy a kislányod megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket, ezt pedig elkerüléssel és szép szóval nem tudod megtanítani neki.

  • Zétényi Anna

    2011. február 18. péntek

    Szia Ági!

    14 hónapos kisfiam étkezési szokásaival kapcsolatban szeretnélek megkérdezni. Már jóval korábban feltűnt, hogy soha semmit nem vett a szájába. Néhányan azt mondták, örüljek ennek, mert így nem kerül semmi veszélyes a szájába. Sok helyen olvastam, hogy a babák a szájukkal is megismerik a tárgyakat, nemcsak a kezükkel, így egy kicsit hiányoltam, hogy semmit nem gyömöszöl a szájába. Ami érdekes, hogy az ételek sem érdeklik. Nagyon jó étvágyú, de csak akkor ha én etetem kanállal. Egyáltalán nem akarja megfogni az ételt, inkább csak maszatol velük, de nem tartja a kezébe és nem is emeli a szájához, a saját kanál, villa használata még szóba sem jöhet. Próbálkoztam a két kanalas módszerrel, de mindent ledob a földre és ezen nagyon jót nevet. Megengedem, hogy az ételbe belenyúljon, így jobban megismerje azokat. Természetesen soha nem ütöttünk a kezére, tehát rossz élménye sem lehet ezzel kapcsolatban.
    Van erre valamilyen következetes módszer vagy csak várjak, hátha rájön, hogy egyedül is tud enni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak kényelmes (sokkal egyszerűbb, ha anyu etet-:)) bár ezt kétlem.

    • Vida Agi

      2011. február 25. péntek

      Lehetséges, hogy tényleg csak nem érdekli még a dolog, hagyd nyugodtan, hogy megfogja az ételt, maszatoljon vele, adj neki néha olyasmit, amit a kezébe vehet és megrágcsálhat, pl. kifli, kölesgolyó stb., de nem kell erőltetni. A dobálás is normálisnak számít.
      Mivel azonban mást sem vett még a szájába, esetleg érdemes lenne megmutatni egy gyógytornásznak, lehet, hogy a szem-kéz koordinációval van valami gond, ami most még gyorsan fejleszthető.

  • Marietta

    2011. február 11. péntek

    Kedves Éva!

    Az Én lányom 17 hónapos lesz és mi elkezdtük a bilizést már decemberben, amikor még csak épp 15 hós volt. Mindig evés után (ált. ekkor jön a kaki) ill. pelenkacserénél ráültettem.
    Most már szinte csak a bilibe megy a kaki és pisi is van minden egyes alkalommal. Ő is állva szeret pisilni, de Én még nem vettem észre, hogy jelezné. (Bár lehet, hogy nem vagyok jó megfigyelő). Szerintem nyugodtan kezdj el próbálkozni.
    Sok szerencsét!
    Marietta

  • Farkas Éva

    2011. február 11. péntek

    Szia Ági!

    Az én kislányom 16 hónapos.Nagyon ügyes és egy hónapja foglalkoztatja a “pisi” kérdése. Az esti fürdéskor először állva pisil és csak akkor ül be a fürdővízbe, illetve napközben is többször jelzi, hogy éppen pisil.
    A védőnőm szerint 1,5 éves kor előtt ne kezdjem el a bilire szoktatást, de hallottam már véleményt, hogy 2 éves korig nem érdemes próbálkozni.
    A bilire szoktatásról nem találtam cikket, erről lehet valamit bővebben tudni?

  • goschler imola

    2011. február 06. vasárnap

    Kedves Agnes!Szeretnem tudni hogy a televizio mennyire befoasolja a baba alvasat.9 honapos a lanyom es mostonig nem voltak alvasproblemaink.kb 2 honapja van az hogy tobbszor is felsir ejszaka.akkortol van televizio ott ahol o nappal tartozkodik.A szobaba ahol alszik nincsen semijen elektromos ketyere.nagyon akaratos lett es szinte mindent azzonal akar.Ha valami nem ugy tortenik ahogyan azt o akarja oriasi duhkitoresei vannak.Nehezen lehet neki ellentmondani.Mit tehetek mert tudom a jovobe ez meg tobb bonyodalmat fog okozni.

    • Vida Agi

      2011. február 12. szombat

      Semmiképpen nem szerencsés, ha a baba állandóan a tévé mellett játszik, de nem elsősorban az alvás miatt, hanem azért, mert túlterheli az idegrendszerét az állandó zaj és fényhatás még akkor is, ha nem figyel oda. A felsírás inkább a fogzás miatt lehet.
      Az, hogy akaratos lett, normális 9 hónapos korban. Ha nem szolgálod ki mindenáron a nem reális igényeit, hanem meghatározod a szabályokat és néha következetesen nemet is mondasz, akkor megfelelő irányba tereled az akaratát.