A “csak anya”-jelenség

Apa végre hazajön a munkából, játszana a kicsivel, mire ő közli, hogy “csak anya” csinálhatja, csak ő fürdetheti meg és a többi. Mi ennek az oka? Miért taszítja el (látszólag) a kicsi az apát és ragaszkodik “csak anyához”? Apával lenne a gond? Vagy valami más?

A válasz meglepő: ez nem apa ellen szól.
De akkor mi van a háttérben?

A “csak anya”-jelenség általában akkor jelentkezik, amikor a kisgyerek már elkezdett önállósodni és érdekelni kezdik anyán kívül mások is. Leggyakrabban apával találkozik, ezért hozzá is kötődni kezd.
Csakhogy míg anya egész nap ott van vele, addig apa reggel elmegy, este megérkezik.
Apától minden nap el kell válni és az elválás bizony fájdalommal jár.
Ezért aztán, amikor apa megérkezik, el kell neki mesélni, milyen rossz is, amikor elmegy és ezt a kicsi így fejezi ki: “csak anya”.

Gyakorlatilag ez is egyféle szeparációs szorongás, csak most az apától való elválással kapcsolatban jelentkezik, hiszen most már nem csak hozzád, hozzá is kötődik a kicsi.

Mit lehet tenni?

A megoldás nem az, amivel a legtöbben próbálkoznak, hogy próbálják meggyőzni a kisgyereket, hogy márpedig apa is szereti őt vagy erőltetik, győzködik, hogy jó lesz ez így.

1. Mesélj neki Apáról!

A 3 év alatti gyerekek még nem képesek tudatosan felidézni a szüleik emlékét, amikor elmennek és nem tudják megnyugtatni magukat azzal, hogy anyára gondolnak (ezért is van szükségük átmeneti tárgyakra, plüssállatra, rongyira, cumira, ami megnyugtatja őket). Apa emlékét sem tudják felidézni, de mi felidézhetjük nekik napközben is, beszélhetünk nekik Apáról és arról, mit fogunk közösen csinálni, ha megjön, felhívhatjuk napközben is közösen Apát.

2. Mondjátok ki!

Az elválás fájdalmas dolog és egy kisgyerek még nem tud ezzel az érzéssel mit kezdeni, ezért csak annyit mond “csak anya”. Azon, hogy pontosabban ki tudja fejezni, amit érez, az érzelmi intelligencia fejlesztése segíthet. Nevezzétek nevén az érzelmet, amit átél a kicsi, akkor, amikor történik (“Tudom, hogy szomorú vagy, hogy apa elment, de uzsonna után megjön majd” érdemes mindig valamilyen fix napi eseményhez kötni Apa érkezését, így könnyebben megérti a kicsi, mire is számíthat). Ezzel lassan tudatossá válik benne, mit érez és kifinomultabban fogja jelezni az érzéseit, nem csak annyit mond “csak anya”.

Sok apuka sérelmezi, hogy a gyermek őt nem szereti, ezért nem akar vele lenni és azt is furcsán fogadhatják, hogy a kisgyerek hisztizik, sír, amikor foglalkozni szeretne vele. Valójában ilyenkor a kicsi nem az apa ellen tiltakozik, hanem az elválás fájdalmát fejezi ki ilyen módon, ezt az információt érdemes megosztani az apukával is, hogy ő is értse 🙂

3. Hagyjátok felmelegedni!

Az első dolog, hogy miután apa hazaért, nem kell erőltetni, hogy a kicsi játsszon vele. Legyen ott a közelben Apa, lássa őt a kicsi, szokja meg, így kis idő múltán már Apa is be tud vonódni a játékba.

4. Játsszatok hármasban!

A közös játék hidat ver a családtagok között. Játsszatok hármasban rendszeresen (labdagurítást, építőzést stb.), így észrevétlenül is épül a családi kötelék és a kicsi kevésbé fogja úgy érezni, hogy csak anyára számíthat. A közös játékban ezek a letölthető, kinyomtatható “Nevelgető” játékok is segíthetnek.

5. Legyenek apa-gyerek programok is!

Apa is foglalkozzon sokat kettesben a kisgyerekkel, legyenek közös, rendszeres, elfoglaltságaik, amiket lehet várni, amit csak ők ketten szoktak csinálni. Ez lehet közös kismotorozás, focizás, kutyasétáltatás, építőzés, játszótér vagy bármi, a lényeg, hogy rendszeresen legyenek olyan programok, amiket csak ők ketten csinálnak. Így egyre inkább örömmel fogja fogadni a kicsi Apát, amikor hazajön a munkából.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • Lali

    Reply Reply 2017. július 18. kedd

    Hogyan tudnám elérni hogy engem is elfogadjon a most 2 éves kislányom?
    Másfél hónapos volt mikor egy évre külszolgálatra mentem ez idő alatt 4 hónapig minden nap találkoztunk pár órát mert utánam tudtak jönni.8-12 hónapos koráig. Aztán 2 hónap még távol. Mikortól hazajöttem rendszertelen időközönként a déli határon kell helyt állnom 2-3 hét időtartamban.(Természetesen addig a fű is nő meg a ház körüli elmaradt tevékenységeket is csinálgatni kell) Ezalatt szinte végig csak az anyukájával volt/van(nagyszülők rokonok barátok távol élnek). Közösségbe nem nagyon tudnak járni bölcsi nincs a faluban a városba meg 2 évre előre be kellett volna iratkozni így szinte csak az anyukáját fogadja el. Olykor azt érzem hogy retteg tőlem (főleg mikor fáradt) csak anya kell neki.Én próbálom türelmesen kezelni a helyzetet de a párom meglehetősen frusztrált ez miatt, és amiatt is hogy nem fogad el senki mást.(2-3 alkalom volt mikor pár órát csak ketten voltunk akkor semmi gond nem volt vele,szépen elvoltunk, de ha a párom is és èn is vele vagyunk én nem csinálhatok vele semmit.
    Tudom, hogy ami kimaradt az pótolhatatlan, de a jelen helyzetben mit tudok tenni? Tanácsát előre is köszönöm.
    Lajos

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      Foglalkozz vele minél többet, találj ki olyan játékokat, programokat, amiket csak veled lehet csinálni, legyenek “apás” programok, aminek örülhet, ez újra összehoz majd titeket.

  • Csilla

    Reply Reply 2017. március 28. kedd

    Kedves Ági!
    Nálunk ez most nagyon aktuális. Amint megjelenek, a kisfiamnak csak én létezem, mindent csak én csinálhatok. Pl. hazaérkeznek apával, és amint meglát, onnantól csak én vetkőztethetem, én moshatom meg a kezét stb. Ilyenkor mi a helyes? Ha erőltetem, hogy márpedig apa is meg tudja csinálni, vagy tegyem meg én. A kisfiam 2,5 éves.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. április 05. szerda

      Tedd meg te neki, de közben erősítsétek a kapcsolatát apával is, így el fog múlni ez a jelenség.

  • Éva

    Reply Reply 2017. március 05. vasárnap

    Kedves Ági!

    Még annyival egészíteném ki, hogy mostanság nagyon ellenálló apával a kisfiam. Direkt “rosszalkodik” vele, nem megy fogat mosni vele, nem engedi, hogy fölöltöztesse pizsibe, stb. Egy darabig hallgatom, de amikor kiabálás, meg futkározás van már fél órája, akkor oda szoktam menni, és szólok, hogy fogadjon szót apának. Velem általában együttműködő, és nem dacol. Olyan rossz ez, mert nekem kell “segíteni” apának, hogy szót fogadjon neki… Apa sajnos elég gyorsan felkapja a vizet, és nem határozottan közli, mit szeretne, hanem ingerülten és emelt hangon parancsolgat. Ez a kisfiamat eléggé frusztrálja, fél tőle, azt mondta nekem… És hogy azért rosszalkodik, hogy apa mikor kezd el kiabálni. Próbáltam ezt a férjemmel megbeszélni, de azt mondta, hát valahogy meg kell fegyelmezni a gyereket. Általában ilyen esték után nem akar az apjával aludni. Mit lehet tenni? Hagyjam, hogy a férjem a saját módszerével fegyelmezze? Ez néha már durvaságig fajul… Vagy mit tegyek? Avatkozzak be??? Már arra gondoltam, elviszem a kisfiamat pszichológushoz, és ott én is tanácsot kérek, hogy mit tegyek. Te mit tanácsolsz?

  • Éva

    Reply Reply 2017. március 05. vasárnap

    Kedves Ági!

    Az 5 éves kisfiam éppen most hisztizik ordítva, hogy nem akar apával aludni… (Nem egyedül alszik el, én énekelgetek neki, apa erdőset mesél.) Általában én fektetem le, de szerdán este “apás alvás” van, és néha más napokon is előfordul, hogy nem én altatom, mert még akkor dolgozom, vagy más miatt. (Ma is.) Általában elvan apával, de néha óriási hiszti van, hogy nem akar vele lefeküdni. Ilyenkor mi a helyes? Hagyni, hogy kihisztizze magát apával, aztán ő elaltatja? (Közben csend lett…) De olyan szívszaggatóan tud sírni utánam… Vagy ilyenkor engedni kell, mert valamiért rám van szüksége??? (Ma egész nap a mamáéknál volt.) Egyébként apás alváskor is ott vagyok vele kicsit, megölelgetem, mesélek neki. De ha engedünk a hisztinek, nem ezt fogja ezután mindig csinálni? Szóval mi a helyes? Engedni, vagy hagyni, hogy kihisztizze magát? Egyébként már csak néha van hiszti, ha fáradt. Köszönöm a választ!

  • Klau

    Reply Reply 2017. február 24. péntek

    Szia! Én arra lennék kíváncsi, hogy mi van ha ez az állapot 4-5 évesen is fennáll? Ha nem vagyok itthon nincs gond, de ha igen, csak én vagyok jó és az apai közeledést elutasítja. Köszi Klau

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 26. vasárnap

      Ha még ebben a korban is megvan, érdemes pszichológushoz fordulni, mert valami más lehet a háttérben.

  • Timi

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Kedves Ági!
    Mi a teendő abban az esetben, ha a “csak Anya” jelenség születésétől fogva fennáll? A kislányom már 4 éves, oviba jár, én már két éve visszajöttem dolgozni. Mégis csak velem hajlandó enni, pisilni, öltözni, elaludni, sőt, még reggel is csak én ébreszthetem. Kicsit fárasztó már ez, főleg hogy szegény Apa is szíves örömest részt venne ezekben, ha a kislányunk hagyná.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Az első életévben természetes, hogy anya a fő kedvenc, később azonban a kicsik általában nyitni kezdenek apa felé. Hogy nála ez miért nem következett be, azt nem tudom, hiszen nem ismerem a hátteret, de többnyire az szokta okozni, ha akkor kevesebbet, ritkábban látta apát, vagy visszautasítást tapasztalt a részéről. Emellett az is okozhatja, hogy visszamentél dolgozni és ezért mindenáron beléd kapaszkodik, amikor együtt vagytok. Ha sok változás volt az életetekben, az is okozhatja, hogy ki akar sajátítani magának, így próbálja megteremteni magának a biztonságot. Esetleg érdemes lenne nevelési tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulni a probléma megoldása érdekében.

  • Fehér Andrea

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Szia Ági!

    Van egy 3 éves kisfiam és egy 1 éves lányom. Fiam már óvodás. Nálunk is megvan,hogy csak anyával akar fürdeni, én öltöztethetem,stb.,néha enged belőle,ha valami zűr van épp a tesóval. Minden nap beszélünk apáról, elmondom,hogy mikor jön,mit csinál. A gondom az esti lefekvéssel van. Sokáig apa altatta a nagyot,mert a kicsi még szopizik. Pár hete kezdte,hogy apa elkezdte az esti rutint,majd közölte,hogy csak anyával alszik és indult a hiszti. Sajnos a visítást nem bírtuk,mert állandóan felébresztette a húgát és még nagyobb káosz alakult ki. Utána hetekig velem aludt,apa megúnta. Aztán gondol egyet és közli,hogy csak apa jó. Volt,hogy nem hisztizett,de az istennek nem aludt el velem. Fogalmam sincs hogy kezeljem ezt a helyzetet,de elég idegőrlő. Tudnál segíteni? Amúgy a nagyágyban alszik el,kb 45 perces huzavona után…sokszor az az érzésem,mintha mindkettőnket be szeretne vonni az esti rutinba

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Próbáld meg, hogy először a tesót fekteted le, aztán közösen lefektetitek őt, elbúcsúztok tőle. Sok kisgyerek igényli, hogy ilyenkor ő kapjon egy kis plusz figyelmet, amikor a tesó már alszik, ez jólesik neki és oldja az ellenállását.

  • Dora

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Koszonet, Agi! Nagyon jo osszefoglalo. A masik oldalarol is kerdezhetek a jelensegnek: anya nulla-huszonnegyben gyerekkel, apa este hazajon, ennek mindenki nagyon megorul es a masfel eves leanyzo ANYAT tolja el? (“Mit puszilgatod, ez az EN apukam” arckifejezessel.) Ez altalaban tiz perc -fel ora alatt oldodik, utana valtogat bennunket. Eddig azt gondoltam, ez normalis, hiszen a gyerek meg kell, hogy kapja a “daddy fix”-et, de a cikked utan megijedtem, hogy maskepp kellene valamit csinalnom. 😀

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Ez teljesen normális jelenség, általában kislányoknál szokott jelentkezni. Ők ugyanis egy kor után “szerelmesek” lesznek apába és hajlamosak teljesen kisajátítani. Nem kell aggódnod miatta, idővel kinövi majd.

      • Dora

        Reply Reply 2017. február 27. hétfő

        Koszonom, Agi. 🙂 Szep napot!

Leave A Response

* Denotes Required Field