Szeparációs szorongás?

Amikor a baba hirtelen elkezd nyafogni, amikor anya kimegy a szobából, rejtélyes okból felébredni éjszaka, amikor látszólag nem éhes, nem fogzik, nem beteg, kiveri a balhét, ha anya elmegy otthonról, mindenki a szeparációs szorongásra gondol, mint a jelenségek okára. De vajon mikor van szó tényleg szeparációs szorongásról és mikor valami másról? Mit lehet tenni, hogy a kicsi könnyebben átessen ezen a nehéz időszakon?

szeparációs szorongásA szeparációs szorongás az anyától való elválástól való félelem. Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek. Általában kétféle viselkedés jelzi, hogy ebbe a fejlődési szakaszba ért a baba:

1. amikor anya kimegy a szobából vagy leteszi őt, akkor sírásban tör ki a baba,

2. idegenekkel szemben bizalmatlanabbá válik, már nem mosolyog mindenkire, ha más veszi a kezébe, sír, nehezen enged fel.

Természetes jelenségről van szó, és nem arról, hogy esetleg rosszul szoktattad vagy “felkapattad” volna: a baba így jelzi, hogy már tudatában van, anya nincs mindig ott vele, és ettől megrémül.

Ha idegenek társaságában sír, nyugtalan, vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja! Ha van lehetősége az öledből barátkozni az idegenekkel, lassacskán magától feloldódik majd.
Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed. Ha nincs mindig kézben, hanem veled van, de nem a kezedben, hallja a hangodat és lát, idővel megtanulja majd, hogy anya nem tűnik el, amikor kimegy a szobából.

1 éves kor körül új szokások jelentkeznek, amik már egyértelműen a szeparációs szorongás jelei:

– hirtelen nem akar ottmaradni a mamánál, holott korábban ezzel nem volt semmi baja, sőt azt sem akarja, hogy apa vigyázzon rá otthon,
– habár imád felfedezni, most inkább elbújik anya szoknyája mögé és onnan figyelget,
– látszólag már nagyon önálló, de ha anya eltűnik a színtérről, teljesen kétségbeesik,
– éjszaka felkel és csak anya tudja visszaaltatni.

A szeparációs szorongás során a baba valójában azt jelzi: “rossz anya nélkül lenni, nem vagyok még biztos magamban, nem érzem magam biztonságban anya nélkül”. Ő még nem tudja felidézni anya képét, amikor hiányzik neki, nem tud rád gondolni, amikor nem vagytok együtt, ezért van szüksége sok kisgyereknek ún. átmeneti tárgyakra, amik segítenek az emlékezésben. A lényeg a biztonságérzet megteremtése, amit idővel másokkal is át tud majd élni, legkönnyebben a mindennap látott családtagokkal, később a távolabb élő rokonokkal és az óvónénivel is. Ennek a gyorsasága a kicsi habitusától is függ, a szociális nyitottság mértéke velünk született személyiségjellemző, vannak olyan gyerekek, akik könnyebben megbarátkoznak másokkal és olyanok, akiknek ez lassabban megy.

Az ok 1 évesen is ugyanaz, mint fél éves korban, ám ez már a “valódi” szeparációs szorongás. A kicsi most már valóban önálló, egyedül jön-megy, mindent felfedez, minden érdekli, és ez amilyen izgalmas a számára, olyan ijesztő is egyben. Amikor bátran felfedezőtúrára indul azt abban a tudatban teszi, hogy anya ottvan a közelben és figyeli őt. Ám amikor rájön, hogy anya nincs mindig ott, nem lehet mindig visszaszaladni hozzá “töltődni”, akkor megrémül.

A megoldás az, ha szépen lépésenként szoktatod az új helyzetekhez:

– Amikor más vigyáz rá, akkor elbúcsúzol tőle, elmondod mi történik vele addig, amíg te nem leszel ott és mikor fogsz jönni: ha újra meg újra megtapasztalja, hogy azt történik, amit ígértél és tényleg visszajöttél, akkor egyre kevésbé fog sírni emiatt.

– Hagyod, hogy “a szoknyád mögé bújjon”, amikor olyan kedve van, nem erőlteted, hogy menjen a gyerekek közé játszani, ha nem akar. Otthon hagyd, hogy veled menjen mindenhová és kíváncsiskodjon, amikor te házimunkát végzel. Mindig mondd el neki, hogy mit csinálsz éppen, adj neki is kis feladatokat a házimunkában, és ne engedj a hisztijének, ha játszani akar veled, amikor neked más dolgod van.

– Éjszaka a felébredés oka nem a szeparációs szorongás. Valami más miatt ébred fel a baba, de csak anyával tud visszaaludni, mert ezt szokta meg és mert anya közelsége jelenti számára a megnyugvást. Elsőként mindig az ébredések okát kell megszüntetni (pl. fogzásra való szert adni.

Ebben a korban, amikor egyébként is mindennel ellenkezik, ami szokásai ellen való, nagyon nehéz elérni nála, hogy álmából felriadva magától nyugodjon meg és aludjon vissza. Ilyenkor természetes, hogy mindenféle akaratával ellenkező kezdeményezésre hisztivel és sírással reagál. Aludni viszont neki is, neked is kell, éppen ezért segíthet, ha néhány éjszaka apa megy be hozzá. Nála ugyan kezdetben nehezebben nyugszik meg, de így megtanulja a kicsi, hogy anya éjszaka nem tud jönni hozzá és mégsem hagytátok addig magában sírni. Sokat segíthet a részben együtt alvás is az éjszakai visszaalvásban.

Az is megoldás lehet, ha szabályokat szabsz az éjszakával kapcsolatban, amiket egyszerű szavakkal el is mondasz neki: “Megsimizlek, iszol egy kicsit, de utána lefekszel és becsukod a szemed, anya is elmegy aludni” Minél határozottabb vagy, annál nagyobb az esélye, hogy el tudod fogadtatni vele az új játékszabályokat.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

89 Comments

  • Trixi

    2013. október 22. kedd

    Szia Ági!Segítséget szeretnék kérni. A kislányom 3 hónapos. Az a probléma, hogy az apjánál vigasztalhatatlanul üvölt, ha én eltűnök pár percre. Egyetemre járok és sajnos muszáj emiatt ezt megtennem, így is csak vizsgázni megyek, de viszem magammal, mert még szopizik. 2 napja kezdte, amikor szintén vizsgázni mentünk. Bementem és az apja hívott egy fél óra múlva, hogy a gyerek már kékül és szegény azt hitte, hogy valami hatalmas probléma van, úgy sírt mint amikor megüti magát véletlen vagy nagyon fáj valamije. Most pedig csak fürödni mentem ki, 2 perc múlva már üvöltött, aztán átvette a mama és nála abba hagyta. Az apja már azt hiszi, hogy őt utálja a gyerek. Szerintem másról van szó.
    A másik probléma pedig az, hogy gyakorlatra kell mennem 2 hétre, ez csak a hétköznapokat érinti reggel 6-tól 2-ig, de nem tudom, hogy hogy legyen, ha ezt csinálja. 1hónap múlva aktuális.
    Kérlek segíts. Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. november 16. szombat

      Szerezzetek be egy hordozókendőt vagy mei-tait és kösse magára apa, amikor együtt vannak, ez nagyon jól szokott működni.

  • Kata

    2013. augusztus 27. kedd

    Kedves Doktornő,

    Nagyon sok helyen lehet olvasni, hogy mennyire hasznos a szoptatás, de azt nem nagyon taglalja senki, hogy meddig. Kisfiam két és fél éves és még mindig szopizik. Én járok dolgozni igy ez 2-3 alkalom/nap. De annyira oda van érte.. Tény, hogy sokkal kevesebbet volt beteg mind a nagyobbik fiam.És hát ha látni a ragyogó arcát mikor mondja nekem “anya csücsül ada didit” hát ilyen felkérésnek hogy tudjak ellent mondani??
    Viszont szeretném kikérni az ön véleményét, hogy meddig egézséges mind testileg mind lelkileg a gyermekre nézve a szopizás.
    Én már kaptam jó sok fejmosást ez ügyben, hogy már semmi értelme, mert már ugy sincs tápanyag tartalma..stb.

    Kata.

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      Az anyatej immunanyagtartalma ugyanúgy megvan 2 éven túl is, tehát nyugodtan szoptathatsz, ha ez neked is, neki is jó.

  • Anikó

    2013. augusztus 10. szombat

    Kedves Ági!

    9 hónapos kislányom 2-3 hete minden éjjel éjféltől kb. 3-7 alkalommal ébred.Olvastam a fórumon több hasonló problémáról és a válaszaidat is, de nem igazán tudom eldönteni, mi lenne a helyes megoldás. Lehet, hogy szeparációs félelem, lehet, hogy a fogzás miatt és lehet, hogy éhség miatt. 2* eddig minden éjjel felébredt enni. Csak anyatejes, tápszert nem kap.Az étvágya eddig jó volt, szinte mindent megeszik, amit főzök. Mostanában volt étvágytalanabb, gondolom a meleg miatt.
    Nagyon kimerült vagyok, és ingerült az éjszakai ébredésektől. A múlt héten nyaraltunk, és így közöttünk aludt a lányom. Így nekem könnyebb volt, hogy nem kellett átmennem hozzá minden éjjel többször, mint itthon.
    A kérdésem az, hogy nagy hibát követek el, ha magam mellé veszem éjjel? Eddig nem akartam ezt, de most már nagyon nehezen bírom az átszaladgálást. Próbálom elfogadni a helyzetet, sokat vele lenni, és nem gondként venni ezt az egészet, de a szervezetem sajnos eléggé kimerült, és már elégedett lennék, ha csak 2* kelne, mint kisebb korában.

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. augusztus 26. hétfő

      Egyáltalán nem követsz el hibát, ez neki is jó, neked is jó, aludjatok nyugodtan együtt.

  • Molnárné Bokor Veronika

    2013. július 26. péntek

    Kedves Ági!

    A kislányom 2 éves múlott áprilisban, és azzal a gonddal fordulok önhöz hogy észrevettük rajta hogy szorong, fél valamitől! Nagy változáson estünk át mert eddig Sárbogárdon laktunk az anyósoméknál, és most költöztünk be Dunaújvárosba, mert mennem kell vissza dolgozni. A kislányom mindig is nagyon anyás volt, még mikor Bogárdon laktunk akkor is. Nem volt el már egy ideje a dédivel se és anyósommal se. Mindig mindenhova jött utánam. Ő kiskora óta nagyon félős az idegenekkel szemben, most már talán nem annyira. Július elejétől lakunk bent az új lakásba. Eddig úgy láttuk élvezi, de egy pár napja elkezdett dadogni, és nagyon bánt hogy mi miatt. Azért is nagyon rossz ez, mert ő elég hamar beszélni kezdett és nagyon szépen, mondatokba, és ezt hallani nagyon rossz! Lehet hogy azt is érzi hogy belül én is feszültebb vagyok mert megyek vissza dolgozni, vissza kell rázódni, közbe félek szeptembertől a bölcsödei beszoktatástól. Lehet ezeket is érzi rajtam? Mit csináljak? Ugye ez elmúlik nála ez a dadogás?
    Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. július 26. péntek

      A költözés nagy változás egy kisgyerekenk, természetes, hogy most szorong egy kicsit. Dédelgesd sokat, játsszatok együtt, kapjon sok összebújást, testközelséget és megoldódik majd a probléma.

  • Évi

    2013. június 14. péntek

    Kedves Ági!

    Nehéz korba érkeztünk, kisfiam 8 és fél hónapos. Fejlődésével minden rendben, kúszik-mászik, felfedezi a lakást, felül, néha feláll. Jól evő baba, alvással sincsenek gondok, néha nappal igen, de az éjszakát 3 hónapos kora óta (önállóan) átalussza.
    Ami most egy hete történik velünk, az nem lehet a szeparációs szorongás. Persze az is megvan: ha nap közben beleteszem a kiságyába és kimegyek, az ágy végébe “rohan”, onnan néz kifele. Visszamegyek többször, kukucsolunk, ezen nevet, eltűnök, nyafog, újra vissza, stb. Egy darabig így játszunk, aztán amikor nem megyek vissza, picit nyafog, aztán általában megnyugszik, játszik, majd elalszik. Ez eddig rendben.
    Amikor ébren van, kint van velem a nappaliban (amerikai konyhás), minden mozdulatomat látja, itt vagyok tőle 2-3 méterre, beszélek hozzá, stb. Egészen idáig remekül eljátszott, néha odamentem hozzá a házimunka közben, reggel és este pedig több ideig együtt játszottunk. Most viszont egyszerűen nem lehet tőle eltávolodni. Ül vagy áll négykézláb a szőnyegen, még csak nem is közelít, sokszor nem is felém fordul, és onnan sír keservesen. Még egyszer mondom, lát végig, itt vagyok tőle nem messze. Ha felveszem, megnyugszik, játszunk pár percet, utána egyedül max 1 percig van el, és kezdődik a szívet tépő zokogás. Ma muszáj volt hagynom fél órán keresztül, egyre csak sírt, a végén már levegőt is alig kapott, aztán felvettem és meg tudtam nyugtatni. És egész nap ez megy. Séta rendben, ha máshova megyünk, ott is oké, ott is tudom hagyni nagyszülőknél, de itthon ez megy, és már sajnos nagyon fogytán a türelmem. A nap vége felé jóformán már csak sírni tudok én is.
    Remélem, hogy van valami jótanácsod. Nem tudom elképzelni, hogy egész nap nem csinálok mást, mint vele játszok, meg hát van is az embernek dolga bőven…
    Nagyon köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Képzeld magad az ő helyzetébe: eddig úgy gondolta, ti mindig együtt vagytok. Amikor elmész a közeléből, azt hiszi, örökre elmentél, az életbenmaradását érzi veszélyben, ezért sír olyan szívettépően. Ahogy megismeri a tárgyállandóság fogalmát, azaz megtanulja, hogy az a tárgy, vagy személy, amit ő nem lát éppen, attól még megvan, ez a sírás is elmúlik. Addig annyit tehetsz, hogy ha házimunkázol, magaddal viszed hordozóban, beszélgetsz vele munka közben, ha pedig csak ki kell szaladnod a szobából egy percre, hanggal nyugtatod, hogy tudja, attól, hogy nem lát, még megvagy.

  • Adri

    2013. május 30. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom most lesz 3éves és körülbelül 1,5-2hónapja nem hajlandó a nagyszüleinél aludni (ahol eddig imádott lenni). Először csak sírdogált, mikor ottmaradt éjszakára (pedig akkor is ő kérte, és lefekvésig semmi gond nem is volt), következő alkalommal már el kellett mennünk érte. múlt héten odáig jutottunk, hogy már akkor sem akart maradni, mikor mi is ott aludtunk volna (és el is mondtuk neki, hogy maradunk, mert másnap úgyis visszamennénk).
    Kezdetben azt gondoltuk, hogy mivel akkor hagytam abba a most 8hónapos kishúga szoptatását, úgy érzete, már nincs a kicsi sem “hozzám kötve”, miért nem marad a kicsi is a nagyszülőkkel vagy jöhet haza ő is…de a múltheti események után már ezt sem gondolom.
    Az utóbbi időben amúgy is jellemző lett rá, hogy nehezebben hagyhatom ott valahol (pl bölcsibe is imád járni, viszont pár hete reggelente emlegeti, hogy inkább hazamenne mégis, sőt néha hiszti is előfordul)
    Ráadásul barátnőmmel beszélgetve kiderült, az ők is hasonló cipőben járnak kisfiával (pont egyidős a két gyerkőc), neki már ki is kellett vennie a bölcsiből, mert egész napokat volt képes végig sírni, és dadogni is elkezdett

    mit tehetnénk?

    előre is köszönjük,
    Adri

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      Bár a szeparációs szorongás erre a korra már nem jellemző, azokban az időszakokban, amikor valamilyen nagyobb változás van a kicsi életében, az “anyásság” újra fellándolhat. Ez többnyire átmeneti dolog csak, magától el fog múlni.

  • Katka

    2013. április 29. hétfő

    Kedves Ági!

    15 hónapos fiamnak már régóta van szeparációs szorongása, most a legerőteljesebb, úgy érzem. Megijed nagypapától, idegenektől, felnőttektől, gyerekektől. Játszótéren csak addig felszabadult, amíg üres a játszó, ha bejön valaki, onnantól kezdve nem játszik, hanem méregeti az illetőt, akár felnőtt, akár gyerek, és közben bújik hozzám. Ha társaságba megyünk, ugyanez a helyzet. Mit tudok tenni, amivel megkönnyítem a helyzetét? Elősegíthetem valamivel, hogy gyorsabban átlendüljön ezen a korszakon? Mi a legjobb, erőltessem a társaságot, vagy inkább kerüljük addig, amíg ez elmúlik? Meddig szokott ez tartani?
    Ha rokonnal találkozik, aki értelemszerűen szeretné felvenni és babusgatni, mi a legjobb, adjam oda neki vagy először barátkozzon vele messziről?
    Még egy kérdés, bár apróságnak tűnik, de nekem az étele elkészítését erősen megbonyolítja… Brutálisan retteg a botmixertől. Már csináltam azt többször is, odaadtam a kezébe, játszottunk vele, elmagyaráztam neki, mire való, majd az ölembe vettem és úgy pépesítettem az ételét. Volt olyan is, hogy párom vette az ölébe, amíg én botmixereztem. Semmi nem hatott idáig, akármit csináltunk. Részben ezért is eszik üveges bébiételeket, így nem kell botmixert használni. Tudnál valamit tanácsolni ezügyben?

    Köszönöm előre is!

    • Vida Agi

      2013. május 27. hétfő

      Ez természetes viselkedés ebben a korban. Menjetek nyugodtan társaságba, de ne erőltessétek, hogy a nagypapa ölébe kelljen ülnie, ha nem akar. Hadd figyelgesse az embereket a te öledből. Idővel megjön majd a bátorsága.
      Ezek az irreálisnak tűnő félelmek természetesek. Nem kell erőltetni, hogy barátkozzon a botmixerrel, idővel enélkül is elfogadja majd, hogy vannak ilyen furcsa szerkezetek 🙂

  • Kinga

    2013. április 13. szombat

    Kedves Ági!

    Lányom nem rég múlt négy hónapos. Amikor 3 hónapos volt, emlmentünk síelni, anyukámmal felváltva vigyáztunk rá: anyukám délelőtt vigyázott rá, mivel akkor nyugisabb. Reggel megetettem, aludt, játszottak, elmentek sétálni, 1 óra körül cseréltünk (Volt/van egy fix napirendje, amit szigorúan tartottunk, hogy síeléskor/utazásoknál ne legyen baj). Este elmentem úszni, amikor a férjem rohant utánam, hogy siessek fel, a gyerek rettentően sír (már tényleg szinte fulladozott, ott tartottam, hogyha 5 perc múlva nem hagyja abba, kihívjuk a mentőt hozzá). Még itthon jól begyakoroltam vele egy dalt, gondolván, hogy ez majd jó lesz, ha meg kell nyugtatni, végül sikerült is vele.
    Ma már 4 hónapos, utóbbi időben azt vettem észre, ha kimegyek a szobából sír, a járókában is akkor van el, ha engem lát. Amikor rajtam fekszik, könnyebben és kitartóbban kúszik, mászik, bukfencezik le rólam (még ‘terepen’ nem fordult meg). Ma egész nap anyukámmal voltunk, elég sokat volt az ő ölében, majd este elmentünk a párommal, amikor hívott anyukám, hogy megint úgy sír, mint sieléskor.
    Az éjszakákat nem alussza át, kétszer minimum felkel, eszeget majd visszaalszik. A védőnő szerint a súlya és a fejlettsége nem indokolja, hogy felébredjen. A fogacskája jön, de napközben ettől nem nyűgös. Amikor felébred nem sír, nem nyűgös, sőt, van amikor kinyitja a szemét és röhög (ilyenkor tuti, hogy 2 órán át ébren marad!!!). Szerintem a jungi személyiségtípusok közül az intuitív, mert csak zenére alszik el, miközben rázom a kis fenekét, vagy babakocsiban, vagy autóban, ha megy.
    A kérdésem: mi a túró van a gyermekemmel, kell-e ezzel valamit csinálni? Hogy tudok segíteni neki, hogy átaludja az éjszakát, hogy ne sírjon, ha kimegyek (most sok kukucska játékot játszunk)?

    Köszönöm szépen!
    Kinga

    • Vida Agi

      2013. április 21. vasárnap

      Most kezdi felismerni, hogy anya nincs mindig ott vele, ezért sír, ha kimész. Ez átmeneti állapot. Nyugodtan menj ki a szobából és hanggal nyugtasd, így hamarosan felismeri, hogy anya nincs mindig vele, de attól még nem tűnt el.

      Éjszakák: a védőnőnek nincs igaza. A babák emésztése nagyon gyors, 6 hónapos korig általában 3 óránként megéheznek éjszaka is, 1 éves korig legalább 2, másfél éves korig is még 1 alkalommal felébredhetnek enni éjszaka. Ez nem azért van, mert kialakult egy rossz szokás, hanem azért, mert éhes. Nem kell vele semmit csinálni, ha már nem lesz éhes. nem fog felébredni majd. Téves, hogy a nagyobb súly miatt át kéne tudnia aludni az éjszakát, épp ellenkezőleg: a nagyobb súly miatt nagyobb a tápanyagigény, viszont a kor előrehaladtával nappal ritkábban és kevesebbet eszik a baba, ezért éjjel is felébred enni, hogy bepótolja, ami nappal kimaradt.

  • Gulyás Nóra

    2013. március 19. kedd

    Kedves Ági!
    Azt hiszem,hogy itt kell feltennem a kérdésemet és aggályaimat a kisfiammal kapcsolatban.A napokban lesz 9 hónapos,két hónapig kúszott,lassan egy hónapja mászik,majd elkezdett megpróbálkozni a felállással.Ülni még nem tud.A felállás próbálgatással egy időben elkezdett őrült módon anyucis lenni. 😀
    Az eddig bárhol otthagyható,egyedül is eljátszó pici babám-soha nem félt senkitől-pánikszerűen mászik fel rám, és sír, ha bárki közelít felé.Már a legismerősebb nagymami és papi elől is menekül.Pedig senki sem erőszakolja rá magát, én pedig igyekszem mindig ott lenni és megnyugtatni.Az újonnan kapott játékaitól is retteg,csak az ölemből vizsgálgatja őket,de látva félelmét és bizonytalanságát,inkább elraktam őket.Éjszaka egyszer felriad sírva,azonnal megnyugszik,ha átmegy valamelyikünk hozzá.3 foga van kint,homeopátiával próbáljuk enyhíteni fájdalmát. /szerintem csodaszer,nagyon sokat segít!!!!/A kérdésem az,hogy ezek a tipikus szeparációs szorongás tünetei-e?Az normális,hogy ennyire fél mindentől?Attól félek,hogy én nem csináltam valamit jól,s ezért ilyen bizonytalan és szorongó…Meddig tart körülbelül ez az állapot?Hogyan segíthetnék rajta?
    Elnézést a hosszadalmas levelemért!
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel:Nóra

    • Vida Agi

      2013. április 02. kedd

      Igen, ezek a szeparációs szorongás tünetei. Mostanában jött rá arra, hogy nem vagy mindig ott vele, nem vagytok egyek, és most egyrészt folyton együtt akar veled lenni, másrészt bizalmatlanul méreget mindent, ami új, mert nem tudja, mit várhat tőlük. Hagyd, hogy az öledben oldódjon fel, és méregesse az új dolgokat, nem kell eltenni őket, hagyni kell, hogy megbarátkozzon az új dolgokkal. Ha jó élményeket szerez, idővel kevésbé lesz majd bizalmatlan.

  • B.né Zsuzsa

    2013. február 28. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiunk 8,5 hónapos, 8 kg, 74 cm. 3,2 kgval és 50 cmel született normál hüvelyi úton.
    A problémánk az éjszakai alvás. Ezidáig egyszer kelt éjszaka. Mivel beteg is volt (torokgyulladás, majd nátha), ill. megindult a fogzás (3 már van, kettő úton), plusz elkezdett mászni négykézláb, felállni, hát nem volt meglepő.
    Tegnap éjszaka azonban félóránként -óránként kelt fél 4ig, majd ezután tudott egyhuzamban 8ig aludni. Amint leraktam sírni kezdett, vagy rá 5 percre. Amint felvettem a kezembe megnyugszik. Napközben 3* kap 5 golyócska chamomillát, este Viburcolt és oda van készítve az ágya mellé fecskendőbe a nurofen, ha nagyon fáj a foga, akkor kapja. Tegnap 10kor kapott is nurofent, mégsem nyugodott meg. Eddig az segített, ezért gondoltam hogy biztos fogzás. Most azonban nem… Próbáltuk magunk közé tenni, de az sem volt jó, csak a vállam.
    Ez szeparációs szorongás lenne?
    Napközben általában csendben ébred, mosolyogva, játszva találom, de van hogy sírva kel. Mivel már feláll, el is esik néha és bizony koppan is a feje, vagy csak mászás közben nem jól számolja magát, hiába ügyelünk rá. Jól gondolom, hogy ettől az élménytől is felriadhat álmából?
    Széklete finoman szólva büdös, változó állagú, nagyon híg nem szokott lenni. Hozzátáplálásban már rendes főételeket is eszünk főzelékek mellett, pl. tészta bolognaival, rizs husival, stb. Ebédre kapja akkor este fájhat még a hasa ennyi idősen?
    Tápszert még nem kapott, csak mostanában csempészek az uzsonnájába tejpépet. Este cicin rögtön megnyugszik, de nem feltétlenül akar utána vissza aludni. Ha lerakom az ágyba, ugyanaz kezdődik, vagy rögtön, vagy pár perc múlva felsír és csak vállon nyugszik meg. Ha csak simogatom, attól el nem alszik, de néha megnyugszik. Ha 10 perc után görbe derékkal félbehagyom, már újra kezdi a sírást könnyekkel.
    Adjak valami mást a most szedett homós bogyók mellé? A viburcolt meddig lehet egy huzamban használni?
    Előre is köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel, Zsuzsa

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      1-1 ilyen nehéz éjszaka mindig előfordul, de ha egyébként csak 1-1 alkalommal kel éjszaka, akkor nem kell rá semmit adni, ebben a korban még az éhség miatt kel fel 1-2 alkalommal a baba éjjel, ilyenkor meg kell etetni.

      • B.né Zsuzsa

        2013. március 03. vasárnap

        Köszönöm a választ!

  • Dóra

    2012. augusztus 18. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiam egy éves. Három héttel hamarabb született, 10/10 es tesztje volt. De szinte azonnal átvitték a koraszülött intenzív osztályra tüdőgyulladás miatt. Rövid idő alatt meggyógyult. Fejlődésére pontosan az jellemző, ahogy legutóbbi nekem küldött hírlevelében megfogalmazta a 12 hónaposokra vonatkozó elvárásokat.
    Viszont kezdettől fogva rossz alvó, állandó éjszakai felébredésekkel. Azóta is a folyamatos jelenlétemet igényli, öt percre sem foglalja el magát egyedül. Ez már odáig fajult, hogy hiába vagyok vele egy szobában, nem engedi, hogy közben mást csináljak. Ki kell venni a járókából, és csak rá figyelve vele játszani. Még beszélgetni sem enged édesanyámmal (együtt lakunk), ordít közben erőszakos hangon, ami végül keserves sírásba torkollik. Az ebédjét sem lehet elkészíteni, hiába viszem ki a konyhába magammal. Végig nyavajogja az egész napot, már bele vagyok fásulva. Az utcán séta közben is ordít, ha nem beszélek hozzá folyamatosan. Már pelenkázni, öltöztetni sem lehet, csak állva, mert végigordítja azt is.
    Öt hónapos volt, mikor az apja elköltözött tőlünk. Azóta két hetente láthatásra kell vinnem egy családsegítő központba az apja agresszivitása miatt. Eddig mindig ott voltam egy helyiségben vele, de legutóbb a felügyelő azt javasolta, ne menjek az apuka után, hogy tudjon kettesben lenni a gyerekével, hogy szokjanak össze. Egy órán keresztül ordított utánam a kisfiam.
    Apja míg velünk élt, káromkodás közepette vállalta át nagy nehezen húsz perc felügyeletet tőlem naponta, míg lezuhanyozok. Ez szó szerint csak felügyeletet jelentett, míg ő tévézett, letehettem mellé újszülött kisfiamat. Sosem gyönyörködött benne, nem nézegette, rákáromkodott, ha kiesett a cumija, elítélte a meseolvasását.
    Tanárnőként ismerem a gyerekek lelkének minden rezdülését. Sajátomról is tudtam, hogy ez lesz a reakciója, a fent leírtak miatt. A legutóbbi láthatás után a korábban leírt otthoni helyzet katasztrófa. Egész nap csak nyöszörög, semmi nem jó, a közös játék sem. Most már folyamatosan fogja a kezem. Anyukámat imádja, de vele sem marad azóta, hogy nem engedte a felügyelő, hogy ott legyek én is, mint biztos pont apja társaságában.
    A bírósági ítélet szerint három évesen még hétvégén is, sőt két hónap nyári szünetre is oda kell majd adnom. Egy ilyen apának, akinél se lelki, se testi biztonsága nem biztosított. Bele vagyok betegedve, lesoványodtam, mi lesz a kisfiammal, ha nélkülem kell lefeküdnie egy számára idegen, kellemetlen emberrel.
    Mit tanácsol kedves Ági? Kár, hogy messze lakom, Önhöz vihetném kezelésre. Vigyem e egyáltalán pszichológushoz a leírt viselkedése miatt? Van e egyáltalán babapszichológus vidéken is? Ha ismer Nyíregyházán , kit ajánlana? Mennyire komoly az ilyen kezelés, gyógyszert nem szeretném ha kapna.
    Még a másik nagy kérdés! Hogyan érhetném el, hogy ne kelljen apjánál aludnia?
    Nagyon köszönöm, hogy végigolvasta ez a hosszú levelet. Lehet, hogy az Ön szempontjából még így is hiányos. Tisztánlátásához kérdezzen bármit tőlem. Nagyon kérem válaszoljon!

    Köszönettel Asztalos Dóra

    • Vida Agi

      2012. augusztus 24. péntek

      A gyerekek ebben a korban egyébként is nagyon anyásak, nála ez még erőteljesebb a családi problémák miatt, de ez normális. Úgy tudsz neki segíteni, ha megadod neki azt a testi biztonságot, babusgatást, figyelmet, amit ebben a korban igényel, és sok szép élményt adsz neki, sok mozgást szabad levegőn. A te feszültségedet ő is átveszi, ezért igyekezz minél kevesebbet idegeskedni az apja miatt (tudom, ez nagyon nehéz, de gondolj arra, mennyire jó neki, hogy jobb légkörben nőhet fel, mint egy káromkodó, szeretetlen apa mellett)
      A legfontosabb számára az érzelmi biztonság, ezt egyedülállóként is meg tudod adni neki és így ő is kiegyensúlyozottabbá válik majd.
      Azt, hogy hány alkalommal vidd láthatásra, beszéld meg az apjával, ha annyira érzéketlen, mint ahogyan leírtad, akkor talán nem akarja majd az összes alkalmat kihasználni, de ha mégis ragaszkodik ehhez, akkor hagyni kell neki. Ilyen kis korban még megviseli a gyermeket, ha mással van, mint az édesanyja, de idővel megtanulják, hogy apa másként viselkedik, mint anya, és -habár most úgy tűnhet, hogy nincs szüksége rá- azért egy kisfiúnak szüksége van apára is, ezért ha ő ezt igényli, akkor nem tilthatod el tőle.

  • Barbi

    2012. augusztus 07. kedd

    Szia!Nekem az lenne az óriási problémám,hogy 11hónapos körül volt a lányom mikor elcsúszott a vizes kövön nem lett semmi baja,de rettentően meg ilyedt,és azóta is ha csak 1 csepp vízbe is belelép rettentően sír és ledermed,nem mer ellépni onnan fél hogy megint el esik,de ha a lábszárán is megérzi a vizet akkor is ez a reakciója.Hiába mondom hogy ne menjen oda,vagy szólok neki,hogy óvatosan megint csak sírás a vége.Nem tudom mit tegyek hogy ne ijedjen meg.Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. augusztus 24. péntek

      Próbálj meg pár napig együtt fürödni vele a kádban, idővel elfelejti majd ezt a rossz élményt, addig pedig ottvagy vele, hogy megnyugtasd.

  • Dóri

    2012. július 28. szombat

    Szia Ági! A kislányom 27 hónapos. Kb. 2 hete küzdünk azzal a problémával, hogy délután miután elaludt 30-40 perc múlva üvöltve ébred, kiabál nekem, s miután bemegyek hozzá, csak akkor hajlandó aludni, ha ott maradok mellette. Próbáltam többször is kiosonni, de mihelyst észreveszi azonnal üvölteni kezd, és felkel. A helyzet azért is érdekes, mert ezidáig másfél-2 órát aludt ébredés nélkül, ez pedig egyik napról a másikra változott meg, és mostmár ott tartunk, hogy ma pl. 15 percet aludt. Miután felébred, szemmel láthatóan fáradt, nyűgös, kezelhetetlen, ezért általában ott maradok vele, hogy aludjon valamennyit,de 1 órát ott ülni egyre kényelmetlenebb, főleg, hogy 5 hónapos kismama vagyok. Többször próbáltam megkérdezni tőle, hogy ilyenkor mi a baj, miért sír, de mindig csak annyit mond, hogy nem tudja. Pedig egyébként nagyon értelmes, okos kislány, sok mindenről lehet vele beszélgetni, de ezt nem tudja megmondani. Nem volt környezetváltozás, nem volt betegség, trauma, mindent ugyanúgy csinálunk mint eddig. Mi a véleményed, mi okozhatja, és hogy lehetne megoldani ezt a problémát? Gondoltam a fogzásra is, mert a hátsó négy rágófoga még mindig nem bújt ki, talán alul az egyik már átszakította a kis ínyét, de ha a fogzás okozná, akkor azt gondolom zűrösebbek lennének az éjszakáink is… Szeparációs szorongás létezik még ilyen idős gyerkőcnél is? Előre is köszönöm a segítségedet, remélem van valami jó ötleted, mert nagyon tanácstalan vagyok!
    Dóri

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      Egyértelműen szorongás okozhatja ezt a jelenséget nála, ebben a korban kezdődik ugyanis, hogy a gyerekek félni kezdenek a sötétben, megijednek az álmoktól. Segíthet egy kis alvósállatka, amiről elmeséled neki, hogy ő fog vigyázni rá, amíg alszik, de az is segíthet, ha délután nem a saját ágyában alszik, hanem a ti ágyatokban aludhat, mert a “családi fészek” megnyugtatja majd és ott melléfeküdni is könnyebb.

  • Székely-Kiss Emese

    2012. július 18. szerda

    szia

    a segítséged szeretném kérni mit adhatnék a babámnak ugyanis éjszaka óránként felsír és szinte semmi sem tudja megnyugtatni csak ha tápszert kap. nappal is mikor elalszik akkor ordítva ébred, s napközben is van hogy minden ok nélkül elkezd sírni és alig lehet megnyugtatni. lassan már nem bírjuk az éjszakázást.
    mi a megoldás, hogy ha nem is végigaludni de lelagálbb csak 1-2-szer kelni hozzá.
    előtte jött ki a foga ahogy ez az időszak kezdődött így már van 6 fogunk és 8,5 hónaposak vagyunk.
    válaszod előre is megköszönöm

    mesi

    • Vida Agi

      2012. július 23. hétfő

      Ezeket a tüneteket a fogzás okozza. A fogzás nem úgy néz ki, hogy amikor már látszik a kicsi ínyén valami, akkor kezdődnek a tünetek is, hanem általában 3-4 hósan már megkezdődnek a kellemetlen tünetek (nyálzás, rágás, étvágytalanság, ébredések, nyugtalan alvás, enyhe hasmenés) és csak utána kb. 5 hósan törik át az első fog. Amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
      Ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

  • Marianna

    2012. július 11. szerda

    Szia!

    Egy kérdésem lenne, a kislányom 17hónapos, 9 hónapos kora óta egyedül alszik el, mostanában viszont ha tudja, hogy le akarom fektetni a szobájába elkezd ordítani és nagyon erősen kapaszkodni, hogy ne tegyem le a kiságyába. Velem elalszik. Kb. 2-3 hete volt egy hétvége amikor 40 fok körüli volt a láza és akkor ugye rajtam csüngött állandóan. Ahogy elmúlt ugyan úgy elaludt egyedül a szobájába. Három napja viszont nem hajlandó egyedül aludni. Ennek mi az oka? Valami trauma érhette vagy ez a szeparációs szorongás? Mit tegyek, hogy újból visszaálljon a régi rendje?
    Válaszod előre is köszönöm.
    Marianna

    • Vida Agi

      2012. július 21. szombat

      Ez természetes jelenség. Már tudja, hogy ha ellenáll, akkor engedni fogsz. Alakíts ki esti rutint úgy, hogy az ellazítsa a babát, pl. meseolvasás, aztán villanyoltás, mesemondás fejből a sötétben, aztán búcsúzás, kimész, és utána kötelezően alvás van. Csak akkor kell bemenni hozzá, ha sír, ilyenkor nyugtasd meg, aztán mondd el, hogy most már aludni kell és menj ki.

  • Ági

    2012. június 28. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 5 és fél hónapos,mosolygós, idegenekkel nagyon kedves baba.
    Ma történt, hogy el kellett mennem orvoshoz, és anyósoméknál hagytam a picit, hogy vigyázzanak rá, mint ahogy tették ezt már párszor. Kb 1 órát voltam távol, de azt a pici végig sírta, szinte sikította, mikor megérkeztem egészen addig nem tudtam megnyugtatni, amíg ki nem léptünk anyósomék házából. Mi történhetett? Csak hiányolt? Vagy esetleg más? Ez a korszak elmúlik? Tehetek érte valamit én is? Nagyon sajnáltam a picit.

    Válaszodat köszönöm!

    Ági

    • Vida Agi

      2012. július 02. hétfő

      Ebben a korban kezdi érezni a baba, hogy ő és anya nem ugyanaz a személy, és elkezdni magát rosszul érezni, ha anya nincsen ott, ezért sírhatott annyira. Ezt idővel kinövi majd, ahogy rájön arra, hogy attól, hogy anya fizikailag nincs jelen, még megvan (pl. ha kimész a konyhába és közben beszélsz hozzá, akkor a hangodat hallva tudja, hogy “megvagy”)

  • Bettina

    2012. június 23. szombat

    Kedves Ágnes.Pontosan 10 nap múlva lesz a kislányom 7 hónapos.69cm,8 kg,nagyon vidám ügyes baba,épp mos akar mászni,a kutyázásnál tartunk.A problémám az,hogy hétfőn belázasodott,38fokra,bementünk az orvosunkhoz,azt mondta hogy jön a lányom foga,és érzi a púposodást,meg a fog hegyét.Azóta folyamatosan nyűgös,többször volt hőemelkedése,picit megy a hasa,de a legfurcsább és nem tudom hova tenni,hogy azóta le sem tudom rakni,folyamatosan kézben van,ha leteszem üvölt,ha eltünök szem elől akkor is,de valamikor nem vesz észre akkor nincs baj.Éjjelente néha felordít álmában,de nem ébred föl,csak 1 szer enni reggel fél 6 kor.Ez fogzási tünet vagy szeparációs szorongás vagy mindkettő?Az ínye valóban nagyon piros,de én nem tudom milyennek kell lenni ha jön a foga.Mer én nem érzek semmilyen fog hegyet ahogy az orvosunk mondta.Csak nagyon piros az ínye és mindent töm a szájába.Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. július 02. hétfő

      Természetes, hogy ha beteg, lázas a baba, akkor bújósabb, kézben szeretne lenni, éjjel nyugtalanul alszik. Este, lefekvés előtt egy kiskanál Nurofen segíthet ezen.

  • Gabi

    2012. június 21. csütörtök

    Kedves Ági!

    A mi problémánk néhány hete kezdődött az elalvással kapcsolatban. A kislányom 17 hónapos,és 16 hónapos koráig gyönyörűen elaludt többnyire magától a kiságyban, külön szobában. Azonban pár hete kezdődött,hogy óriási üvöltésbe kezd,ha beteszem a kiságyba,és már odáig jutottunk,hogy ki is mászik belőle.
    Ilyenkor kicsit megszeretgetem, ringatom,majd beteszem vissza az ágyába. Ekkor újra megint ordítás következik,és csimpaszkodik belém,hogy vegyem ki. Újra megszeretgetem,majd vissza teszem,és lefekszem mellé a szőnyegre. Ilyenkor mindig megnyugszik. Mivel már semmi sem segített,így megvárom,míg elalszik,és kisomfordálok a szobából. Ha szerencsém van,nem riad fel,de sokszor igen,és akkor megint kezdődik előröl.:-(
    Már este 2-3 órába telik,mire végül ki tudunk jönni tőle,hogy nem ébred fel. Az utóbbi éjszaka is már többször felsírt,és mellé kellett feküdnöm. 1 órába telik,mire sikerül vissza aludnia.
    Ezelőtt ha fel is sírt éjjel,vagy megtalálta a cumi és visszaaludt,vagy átmentem hozzá, beadtam neki,de mindig aludt tovább.
    Az ebéd utáni elalvás is siralmas, és egyre gyakrabban fordul elő,hogy egyáltalán nem is alszik semmit.
    Valószínű elkezdett félni,ugyanis a hirtelen a hangoktól is már megijed,és az idegenektől is fél, bújik hozzám.
    Ez mind természetes dolog,tudom.
    Az ágyából is kivettünk két rácsot,hogy ne essen ki,de az sem segített a helyzeten.

    Mindig olvasunk neki mesét, megnyugtatjuk, kap cumit (napközben már nem,és nem is igényli),de mikor már órákba telik az elalvás,akkor már én sem tudom mindig megőrizni a higgadtságomat.:-(

    Nagyon kétségbe vagyok esve,ugyanis idáig egy gyönyörűen alvó kislányunk volt,most meg már előre rettegek az elalvástól,és az éjszakáktól. Nem szeretnék oda jutni,hogy egész éjjel a szőnyegen alszom mellette.

    Az még talán hozzá tartozik,hogy a fogai szerintem nem okozhatják az alvászavart,mert két legutolsó rágófogain kívül már mind kint van,és még a szemfogai sem okoztak komolyan problémát.

    Az ágyában semmilyen plüsst, alvókendőt, anya párnáját kezdettől fogva nem tűr meg. Már ezzel is próbálkoztunk.

    Úgy gondolom,hogy nem is érte olyan trauma,ami esetleg ezt az alvászavart okozhatta nála. Nem is szokott máshol aludni.

    A nagymamáknál szívesen van, nincs üvöltés,ha elmegyünk, sőt még integet,puszit is küld nekünk.

    A mi szobánkba nem szeretnénk áttelepíteni, ezt remélem megérted. És akkor sem feküdhetnénk le vele este 8-kor,és minden ebéd után.

    Szeretnénk valahogy újra megtanítani neki az elalvást.

    Tudnál ebben segíteni?

    Egyébként nagyon okos, kiegyensúlyozott, boldog, élettel teli a kislányunk,és mi, a szülei is azok vagyunk.

    Lehet kicsit össze-vissza írogattam,de igyekeztem össze szedni minden tényezőt,ami segíthet neked a megoldásban.

    Előre is köszönöm a válaszodat! Gabi

    • Vida Agi

      2012. július 02. hétfő

      Ez életkori sajátosság. Minden baba átmegy a “nem akarok este elaludni”-korszakon. Erre vagy az a megoldás, hogy kicsit később fektetitek, amikor már nagyon-nagyon álmos (legalább 5 órát legyen ébren az esti lefekvés előtt), vagy pedig itt az ideje, bevezetni azokat a szokásokat, esti rutint, ami segít neki az ellazulásban: vacsora, fürdés, alvósállatka lefektetése, meseolvasás, éneklés stb. Ezek segítik számára az átmenetet a nappal és az éjszaka körül. Persze ezt folyamatosan kell csinálni, tehát elsőre nem biztos, hogy eredményhez vezet, de néhány hét alatt teljesen megtanulja a kicsi, mikor mi következik. Fontos, hogy valóban ellazítsák ezek a szokások, segítsenek neki elszenderülni.

  • ildi

    2012. június 07. csütörtök

    Szia Ági!
    Kislányom 8 hónapos! Nagyon szépen fejlődik! Kúszik-mászik!
    Eddig nagyon jókedvű vidám baba volt. 3 napja viszont napközben nagyon nyűgös,sírós! Bármit csinálok vele, semmi sem jó neki.pár percig elvan aztán megint kezdi a sírást.
    Az éjszakákat átaludja. Már 5 foga van. Eddig nem viselte meg egyik sem.
    Mi lehet a baj?
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. június 12. kedd

      Ezt sok minden okozhatja. Időjárási front, fogzás vagy az is, ha egy nagy fejlődési ugrás előtt áll (pl. hamarosan mászni fog vagy feláll majd) Többnyire néhány nap alatt magától rendeződik a dolog.

  • Andrea

    2012. június 07. csütörtök

    Kedves Ágnes!Alapvetően nem témábavágó, amit írnék, de nem találtam helyet hozzá, ezért itt kérdezem meg. 2,5 éves a nagyobbik kisfiam, a kisebbik 2,5 hónapos.:) A nagyobbik kisfiam mindig is szerette az apukáját, de amikor veszélyeztetett terhes lettem, és már nem emelhettem fel, kezdett kifejezetten apás lenni.
    A kistesó születése után nagyon vigyáztam, hogy ne legyen féltékeny. Amint hazamentem a kórházból nagyon sokat igyekeztem vele lenni, ha be akart feküdni a kistesó ágyába megengedtem, mindenben a kedvében jártam, szoptatás közben mesét olvastam, gyurmázunk, festettünk. Ezzel azt elértem, hogy a kistesót én foghatom, nálam jó helyen van, de apa nem foghatja. Amikor apa otthon van, csak ő altathatja, csak apa fürdetheti, mindent csak apa csinálhat, én nem. Ha valaki más jön hozzánk, azzal játszik,ha apa nincs otthon, az a vendég pl. altathatja, én nem. Tehát ha apa otthon van, csak ő tehet mindent, ha apa nincs, de vmi vendég, pl. nagyszülő van, akkor az is tehet mindent, én nem. Ha csak én vagyok, az is jó, nem is keres senki mást. Hozzá kell tennem, hogy addig amíg nem lettem veszélyeztetett terhes nagyon anyás volt, sokat ringattam, mindig felvettem, stb. Ami még fontos, hogy amint egy éves lett, távmunkában elkezdtem dolgozni, napi 8 órában. Ugyan heti 3×4 órában jött egy bébiszitter, de ezt leszámítva éjszaka dolgoztam, és amikor a bébiszitter ott volt, akkor is ugyanabban a szobában dolgoztam, ahol játszottak, hogy ne érezze a hiányom és hogy tudja, hogy ott vagyok.
    Most pedig csak apás és hogy őszinte legyek, magamban keresem a hibát és nem tudom, mit tegyek, hogyan lehetnék újra fontos neki. Azt még elmondanám, hogy amint veszélyeztetett terhes lettem, bölcsibe kezdett járni, mert félő volt, hogy kórházba kerülök, a tesó születésekor 2 hónapig nem járt, mostantól pedig heti 3 napot jár. Az is lényeges lehet, hogy én fegyelmezem, rá szólok, apa pedig elájul tőle, mindent megenged. Megtenné, hogy segít abban, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Mit hibáztam?

    • Vida Agi

      2012. június 23. szombat

      Nem rontottál el semmit, ez normális jelenség. Ebben a korban már nagyon érdeklik a kicsiket az emberek, kíváncsiak rá, ki hogyan “működik”, kinél mi a szabály és a kíváncsiságukat úgy élik meg, hogy amikor ott van egy másik ember nálatok, vagy apa, akkor őt foglalkoztatja mindennel, ő áll 100%-ig a figyelmének a középpontjában.

      • Pere Andrea

        2012. július 24. kedd

        Kedves Ági!

        Nagyon köszönöm a választ! 🙂

  • Meja

    2012. június 06. szerda

    Kedves Ági!
    a kisfiam 10 hónapos, anyatejes baba. A cicin alszik el.Eddig egész jól aludt, de kb. egy hete 2 óránként felkel, és ordít, a kiságyban alszik de velünk egy szobában. az első két ébredésnél a cici sem kell már neki, csak ha mellém teszem akkor alszik vissza. Kijött a 8. foga, de eddig nem nagyon volt nyűgöz a fogzáskor. EZ a sok ébredés mindkettőnket kimerít, ez lenne a szeparációs szorongás? mit tehetek?
    egyébként nappal ha bent alszik akkor csak fél órát 2-szer. egész nap mászik, ürít, matat, nem sokat pihen 🙂
    Válaszodat előre is megköszönöm!
    Meja

    • Vida Agi

      2012. június 12. kedd

      Nem a szeparációs szorongás miatt ébred, hanem valami más miatt (pl. azért, mert most nagyon meleg van és ezért nyugtalanabbul alszik), viszont a szeparációs szorongás miatt szeretne közétek menni és ott aludni. Próbáld meg kevésbé felöltöztetni éjszakára (nagy melegben egy pelus és egy kis takaró is elég, vagy csak pelus és body) és akkor nem fog felébredni. Illetve az is segíthet, ha kiköltözteted a szobátokból, mert a ti zajaitok miatt is felébredhet és az is nagy kísértés neki, hogy ha ott vagytok, akkor közétek akarjon menni, gyakran, ha a baba nem látja, hogy ott vagytok, akkor visszaalszik magától.

  • Csilla

    2012. május 16. szerda

    Szia!
    Hasonló a problémám az utolsó anyukáéhoz. Az én kisfiam is 9 hós,(1 hét múlva tölti a 10et). Ő mindig hajnalban kel, (köztünk alszik)nyöszörög és elkezd mászni. Visszafektetem,adok neki inni és vissza is alszik. A gond az,hogy ez reggelig 4-5ször is ismétlődik. 8hósan szoktattam le az éjszakai cicizésről, azóta ha éjjel kelt akkor vizet kapott helyette és csak mikor már világosodott (ahozz kötöttem,hogy már reggel van) akkor kapott cicit. Még mindig szopizik így hajnalban és napközben is egyébként.
    Kérdésem: A mozgásfejlődés miatt kel (és akkor nemsokára vége) vagy mert éhes és adjak neki akkor cicit amikor először kel?
    Nem akarom,hogy újra vissza szokjon az éjszakai cicire. Amúgy este 8-8.30 között alszik el és reggel 6-6.30kor kel, na meg előtte ezek a megébredések.
    Köszönöm válaszod!

    Csilla

    • Vida Agi

      2012. május 20. vasárnap

      Próbáld meg, mi történik, ha megeteted, ebben a korban még simán előfordulhat, hogy az éhség miatt ébred éjszaka a baba.

  • Bori

    2012. május 14. hétfő

    szia márc. 20-án volt az utolsó menzeszem és azóta semmi csináltam 2 tesztet de negatív mind a kettő azonban van egykét olyan tünetem mintha terhes lennék úgy gondoltam el megyek a héten uh-ra de félek hogy semmi nem lesz már 1 éve próbálkozunk..
    Szerinted elképzelhető hogy most össze jött??
    .

  • Márti

    2012. május 12. szombat

    Kedves Ági!

    15 hónapos ikreim vannak, és ugyanennyi ideje,hogy nem aludtam át egy éjszakát sem. Kisfiamat leteszem este 8-kor, adok neki egy puszit,befordul a fal felé és alszik reggel 8-ig. Kislányommal viszont nem jutunk dűlőre. Őt mindig később tettük le,mivel többnyire apa etette és altatta el,míg én a kisfiamat etettem.Jó is volt ez így,mert így szépen csendben tudtuk őket elaltatni. Kislányom viszont a mai napig felkel éjjel, és csak kézben hajlandó visszaaludni, vagy a mi szobánkban a járókában. Este nem tudnám úgy letenni, hogy nem kézben alszik el.Bármennyit eszik, éjjel így is úgy is felébred.Nem tudom hogy tudnám őket egyszerre altatni,hogy ne keltsék fel egymást, ha az egyik tovább sírdogál,és a kislányomat úgy letenni,hogy ne kelljen megvárni amíg kézben alszik vissza, mert nagyon soká alszik el így is, és már nagyon fáradt és ingerült vagyok emiatt. Azért is teszem a járókába vissza éjjel, mert ott tudom letenni úgy,hogy még nem alszik.Egyszerűen már annyira kimerült vagyok,hogy nincs türelmem kivárni,míg kézben alszik vissza.De hosszú távon ez sem megoldás. Nappal is a járókába tudom letenni aludni, a szobájukban nem csak a tesóját.Kérlek adj valami használható tanácsot!

    • Vida Agi

      2012. május 20. vasárnap

      Lehetséges, hogy azért szereti annyira a járókát, mert ott nagyobb a hely, nem fordul neki álmában a rácsnak, sok baba jobban tud ott aludni, ez nem gond önmagában. 15 hónaposan még az is normális, ha 1-2 alkalommal felkel éjjel enni a kicsi, ekkor még tényleg ébresztheti az éhség. Segíthet, ha esténként pár napig Apa fekteti le, és egy kis dajkálás után kimegy a szobájából, ha pedig felsír, akkor megy vissza, tőle jobban elfogadja, hogy most már tényleg aludni kell. Ha ezt pár napig következetesen így csináljátok, akkor megtanulja majd, hogyan kell magától elaludni.

  • erika

    2012. május 11. péntek

    Kedves Agi!Azert irok ,mert nem sikerrult,hogy resztvegyek a fogadooran.A kislanyom most majusban lesz 2 eves es nem akar ragni,csak kekszet es kenyeret ha nagyon kicsire vagom.Lehetseges,hogy megszokta kiskoraban a pepeset es emiatt nem rag?meg a krumplipuretol is fulladozik.

    • Vida Agi

      2012. június 02. szombat

      2 éves korban már tudnia kéne rágni a kicsinek. Lehet, hogy csak egy elhúzódó rossz szokásról van szó, de lehet más is a háttérben, forduljatok orvoshoz.

  • Zita

    2012. május 10. csütörtök

    Kedves Agi!

    Kislanyom lassan 3 eves es masfel honapja jarunk oviba.Elso honap eltelt eleg jol de mostmar(utolso heten)nagyon sokat sir utannam.Mi tevo legyek? Sajna sokszor mar reggel igy valunk el sirva es nehez szivvel hagyom az oviba,szivesebben haza vinnem es en sem mennek munkaba.Termeszetesen nem lehet.
    Rossz anyukanak erzem magam,ugy latom mas szulo nagyon hidegen veszi az ilyen dolgokat de en ma nagyon kiborultam es nemtudom mi tevo legyek.Kerlek segits.

    Koszonom,Zita.

    • Vida Agi

      2012. június 02. szombat

      Nem vagy rossz anyuka attól, hogy oviba viszed a gyermekedet. Minél feszültebb vagy emiatt, annál inkább érzi a kicsi is, és ő is jobban fog sírni. Kérj segítséget az óvónéniktől, pl. abban, hogy búcsúzáskor legyenek ott és nyugtassák meg a kislányodat, ebben a korban ugyanis még fontos a gyermeknek, hogy egy felnőtthöz kötődhessen az óvodában is.

  • Kata

    2012. május 09. szerda

    Kedves Ági!

    Szeretném a tanácsodat, segítségedet kérni. Kislányom 2 éves lesz a jövő hónapban. Kb. két hete jelentkezett nála az, hogy fél a férfiaktól. Idegenektől és ismerős bácsiktól is, kivétel az apukája és a nagypapája. Ilyenkor felül az ölembe felém fordulva, becsukja a szemét és sír. Van, hogy addig amíg el nem alszik, vagy amíg el nem megy az a bizonyos bácsi.:( Semmi olyat nem vettünk észre, hogy megijedt valakitől az utcán vagy a tévében, ezért egyáltalán nem értjük mi lehet ennek az oka, de elég kellemetlen és úgy sajnáljuk szegényt. Több védőnőtől is kértünk tanácsot, de senki nem találkozott még ilyen problémával.
    Remélem tudsz nekünk segíteni, hogy mi lehet ennek az oka illetve hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket, meddig tarthat el ez az időszak.

    Válaszodat előre is nagyon köszönjük!!!!

    • Vida Agi

      2012. május 20. vasárnap

      Ebben a korban kezdődik a félelmek időszaka, amikor olyasmiktől is félhet a kisgyermek, ami nem teljesen megmagyarázható, de attól még valós és létező dolog. Az oka ennek az, hogy számukra még minden apróság jelentőséggel bír és nincsenek még tisztában teljesen mindennek a veszélyességével, pl. a lefolyóról is azt hihetik, hogy ők is lefolynak a vízzel. Valószínűleg nála is ez a helyzet most, csak a férfiakkal. Nyugtasd meg ilyenkor és ne akard nógatni, hagyd, hogy az öledben kukucskálva figyelje meg az adott helyzetet. Pár hét múlva meg fog szűnni ez a probléma nála.

  • Zsuzsi

    2012. május 07. hétfő

    Szia! Az én 4 hónapos kislányom 1-2 hete elkezdett sírni “idegenek” (anyósom,anyukám,testvérem) kezében! Csak nálam és esetleg a férjemnél nyugszik meg! Ha itthon vagyunk akkor jobb a helyzet, de ha máshová elviszem egy kis ideig elvan, de aztán jön a sírás! Ez már lehet a szeparációs szorongás vagy ő alapból ilyen félénk kislány lehet?! Annyira sajnálom őt is meg a rokonokat is, már lassan nem is merem vinni sehová,hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe! Inkább próbáljam minél többször emberek közé vinni vagy csak lassan, fokozatosan szoktassuk a vendégséghez? 2hét múlva esküvőre kellene mennünk és nem tudom mit tegyek! Mi lenne a legjobb neki?

    • Vida Agi

      2012. május 20. vasárnap

      Ez még nem igazi szeparációs szorongás, de ebben a korban kezdi el felismerni a baba, hogy anya nincs mindig ott, és kellemetlenül érzi magát idegenek között. Ez átmeneti időszak, idővel elmúlik.

  • Adrienn

    2012. május 07. hétfő

    Szia Ági!

    Tudom, hogy van fogadóórád, de sajna nem leszünk itthon így én gépközelben sem abban az időpontban, ugyhogy leírnám ide a problémámat, hátha válaszolsz, de persze azt is megértem ha nincs rá kapacításod!
    Kislányom 15.-én lesz 8 hónapos, nagyon előrehaladott a mozgásfejlődése, 6 hónaposan felállt (nem mi állítottuk, felhuzta magát stb), ülünk, mászunk, állunk, kapaszkodva lépkedünk.
    6 hónapos koráig volt rendszer az éjszakáinkban, 2szer kelt szopizni, 7-fél8körül vacsi, alvás, majd éjfél és 4körül evett megint, kb fél7ig aludt, de azóta kb 1óránként, nagyon jó esetben 2 óránként is “fent van” éjszaka. A szeme nincs mindig nyitva, de felül- feláll és sír…ilyenkor kiveszem megnyugtatom, visszarakom kb 3.-ra ugy is marad. De ha elfogy az erőm, akkor odaveszem magam mellé, cicire rakom és bízom benne, hogy elalszik.
    Fogunk még nincs.
    A legnagyobb problémának azt érzem, hogy tanácstalan vagyok és semmi következetesség nincs bennem az alvással kapcsolatban, néha hagyom sírni, néha mellettem köt ki, nem tudom melyik lenne a helyes út.
    Nagy szükségem lenne az útmutatásodra, hogy mihez tartsam magam, mert fogy az erőm és úgy érzem a kislányom nem tudja hogyan kell aludni.

    Előre is nagyon köszönöm és ígérem ezentúl betartom a szabályokat és a chat fórumon keresztül kérdezek.
    Üdvözlettel Adrienn

    • Vida Agi

      2012. május 20. vasárnap

      A probléma az, hogy fogzik, ezért elsősorban arra van szüksége, hogy a fogzást kezeld és akkor nem is fog felkelni. Erre a legjobb megoldás a homeopátia, ehhez bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találsz.

  • Andrea

    2012. május 06. vasárnap

    Kedves Ágnes!

    Alapvetően nem témábavágó, amit írnék, de nem találtam helyet hozzá, ezért itt kérdezem meg.

    2,5 éves a nagyobbik kisfiam, a kisebbik 2,5 hónapos.:) A nagyobbik kisfiam mindig is szerette az apukáját, de amikor veszélyeztetett terhes lettem, és már nem emelhettem fel, kezdett kifejezetten apás lenni.
    A kistesó születése után nagyon vigyáztam, hogy ne legyen féltékeny. Amint hazamentem a kórházból nagyon sokat igyekeztem vele lenni, ha be akart feküdni a kistesó ágyába megengedtem, mindenben a kedvében jártam, szoptatás közben mesét olvastam, gyurmázunk, festettünk. Ezzel azt elértem, hogy a kistesót én foghatom, nálam jó helyen van, de apa nem foghatja. Amikor apa otthon van, csak ő altathatja, csak apa fürdetheti, mindent csak apa csinálhat, én nem. Ha valaki más jön hozzánk, azzal játszik,ha apa nincs otthon, az a vendég pl. altathatja, én nem. Tehát ha apa otthon van, csak ő tehet mindent, ha apa nincs, de vmi vendég, pl. nagyszülő van, akkor az is tehet mindent, én nem. Ha csak én vagyok, az is jó, nem is keres senki mást. Hozzá kell tennem, hogy addig amíg nem lettem veszélyeztetett terhes nagyon anyás volt, sokat ringattam, mindig felvettem, stb. Ami még fontos, hogy amint egy éves lett, távmunkában elkezdtem dolgozni, napi 8 órában. Ugyan heti 3×4 órában jött egy bébiszitter, de ezt leszámítva éjszaka dolgoztam, és amikor a bébiszitter ott volt, akkor is ugyanabban a szobában dolgoztam, ahol játszottak, hogy ne érezze a hiányom és hogy tudja, hogy ott vagyok.
    Most pedig csak apás és hogy őszinte legyek, magamban keresem a hibát és nem tudom, mit tegyek, hogyan lehetnék újra fontos neki. Azt még elmondanám, hogy amint veszélyeztetett terhes lettem, bölcsibe kezdett járni, mert félő volt, hogy kórházba kerülök, a tesó születésekor 2 hónapig nem járt, mostantól pedig heti 3 napot jár. Az is lényeges lehet, hogy én fegyelmezem, rá szólok, apa pedig elájul tőle, mindent megenged.

    Megtenné, hogy segít abban, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Mit hibáztam?

  • Teri

    2012. május 02. szerda

    Kedves Agi,

    Egy csaladtag kisfiarol irok, s kernem a tanacsod. 18 honapos a gyerek, nem beszel meg (ami onmagaban meg nem lenne furcsa ) de szinte sosem mosolyog, nem engedi, hogy masok nagyon hozzaerjenek, es mindig nagyon-nagyon csunyan nez. Felelem ul a kis szemeiben. Az a fajta kisgyerek akire ha az ember ranez az jut eszebe, hogy valami nem stimmel vele. Az edesanyja egy onzo no, kiskora ota lepasszolja agyereket masoknak, es bolcsibe is jar egy eves kora ota. Mi lehet az oka ennek az “os-bizalmatlansagnak”?
    Koszonom.

    • Vida Agi

      2012. május 05. szombat

      Maga a visszahúzódó természet lehet veleszületett is, de vannak olyan életkorok (jellemzően 5-7 hónapos kor között és másfél éves kor körül), amikor átmenetileg sokkal bizalmatlanabb a gyerek az emberekkel, és inkább csak anya szoknyájába bújva érzi jól magát. A visszahúzódó természet önmagában nem gond, az a fontos, hogy mi történik vele később, azaz, milyen élményeket szerez a gyermek. Ha az anyukája foglalkozik vele, bátorítja emberek között, de nem erőlteti a társaságot, akkor idővel megjön a bátorsága, ha nem nyújt neki érzelmi biztonságot, támaszt, akkor még félénkebb és visszahúzódóbb lesz.

  • Andrea

    2012. április 27. péntek

    Kedves Ági!

    21 hónapos kislányommal számomra érthetetlen dolgok történnek. Ezzel kapcsolatban kérem segítséged.

    3 hónapja költöztünk el egy másik lakásba, picit zajosabb, de világosabb, tágasabb, zöldebb környezetbe.
    A költözés után minden rendben ment, kicsi lányom is élvezte a terek adottságait, fel-le futkosott a lakásban, játszott, úgy tűnt, elfogadta az új lakást. Felfedeztük a környék játszótereit, nem borult fel a kialakított rendszerünk. Nem veszekszünk, nem kiabálunk, bár tény, kicsit feszültek vagyunk a hétköznapi problémák miatt.

    Gyermekemnek jönnek a rágó fogai (a négyből már kettő kijött)

    És maga a probléma (?)
    A kislány mindentől megijed, ismert zajokra is befogja a fülét, szalad hozzám, összerezzen.
    Csak a kedvenc állatával és a cumival mehetünk mindenhova.

    Ez lehet szeparációs szorongás vagy más, pszichés dolog áll a háttérben?

    Ebben az esetben el szabad kezdenünk a szobatisztaságra való nevelést, esetleg nagyik telkén való ott alvást (ami más és újabb környezet)?

    Köszönöm segítséged és rengeteg türelmed!
    Andrea

    • Vida Agi

      2012. május 05. szombat

      Ez nem szeparációs szorongás, hanem szorongás, ami természetes, hiszen új környezetben vagytok. Ilyenkor a kisgyerekek átmenetileg feszültebbek és jobban ragaszkodnak az átmeneti tárgyaikhoz (cumi, kisállat, pelus stb.) Ez átmeneti, idővel megszokja az új környezetet. A szobatisztaságra szoktatással most várjatok még egy kicsit, nyaralni nyugodtan elmehettek, általában az első 1-2 napon szoktak nyűgösebbek lenni a kicsik nyaraláskor, de ott a sok új élmény általában feledteti a gondokat 🙂

  • Kiss Brigitta

    2012. április 13. péntek

    Kedves Ági!
    Olvasok itt a szeparációs szorongásról. Nálunk pont az ellenkezőjével van gondom. Én napközben többször, hosszabb időre is le tudom tenni sírás nékül, és eljátszogat magában. Most leszünk 9 hónaposak, szép nagbabák vagyunk 🙂 9,5 kg, 72 cm. Még csak gurulgat a földön, még nem is ült fel magától. Más anyuka azt monja erre hogy milyen jó nekem, de én már kezdek aggódni. Mostanában szándékosan kerüli a szemkontaktust velem, ilyenkor mindíg elfordítja a fejét. Mintha nem akarna “szóba állni” velem. És egy furcsa morgó hangra szokott rá, amely egy mély garathang ( mintha nem tetszene neki valami ) és közben ki-be nyitja-zárja az ujjait. Hogy ha felültetem, vagy ha hason könyököl, akkor jobbra-balra inga mozdulatokat tesz. Ezeket csak én látom furcsa viselkedésnek, vagy esetleg valami probléma van vele. Aggódom, nehogy baja legyen, esetleg autizmus.
    Előre is köszönöm a válaszát!
    Brigi

    • Vida Agi

      2012. április 15. vasárnap

      A nagyobb babák általában nyugodtabbak, valószínűleg ő is csak játékból, a saját lehetőségeinek próbálgatásából teszi ezt, nem kell aggódnod miatta. Az autizmust ilyen kis korban még nem igazán lehet észrevenni.

  • Niki

    2012. április 12. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kislányom pár nap múlva lesz 14 hónapos. 10 hónapos koráig hármasban éltünk. Decemberben elköltöztünk vidékre a férjem szüleihez. Lényegében most is külön háztartásban élünk, de egy közös családi házban. Egész eddig a kislányom nagyon ragaszkodott hozzám, viszont pár hete úg veszem észre a nagyszüleihez és az apukájához jobban ragaszkodik. Szinte egész nap én vagyok vele itthon, és nincs is semmi baj, szépen játszunk, eszünk, megérti ha valami mást kell csinálnom, általában mindig ott van velem ha főzök, vagy takarítok, érdeklődik, próbál utánozni. De amint megjön az apja, vagy a nagyszülők, mintha én nem is léteznék, csak ők érdeklik, nem figyel arra amit mondok neki, nem akar hozzám jönni, nem akar velem enni. Zavar még az is, hogy ha én pl. nem engedek meg neki valamit, akkor azt a nagyanyja igen, néha azt érzem, hogy próbálja ő nevelni helyettem, és nem hagyja nekem.
    Mit tudok csinálni? Hogy tudom elérni, hogy a kislányom akkor is figyeljen rám, ha nem csak ketten vagyunk?
    Válaszod előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. április 15. vasárnap

      Nem arról van szó, hogy jobban ragaszkodik hozzájuk, hanem arról, hogy mindig veled van, ezért téged már megszokott, viszont a többiek nincsenek mindig ott, ezért ők most érdekesebbek. Most kezd nyitni a többi ember felé a kislányod, ezért ők most átmenetileg nagyon érdeklik, ez teljesen természetes. Azt is meg kell szoknia, hogy mások, mást engednek meg, másként nevelnek, hacsak nem valami nagyon nagy dolog (pl. olyan dolgot ehet, amit te kategorikusan tiltasz), akkor nem kell ebbe se beleszólni, meg kell tanulnia, hogy másoknál máshol vannak a határok, hiszen ez az óvodában is így lesz majd.

  • wiwi81

    2012. április 12. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kisfiam a hónap végén lesz két és fél éves. Augusztusban érkezik a kistestvére. Kérdésem az lenne, hogy mikor lenne érdemes a fiamat óvodába szoktatni. Elvileg már májustól mehetne, de attól is tartunk, ha meglesz a pici, sok betegséget hazahozhat majd a bátyus az oviból. Persze azt sem szeretnénk, hogy mellőzve érezze magát a testvér születése után. Mi lenne az ideális megoldás? Válaszodat előre is köszönöm
    Viki

    • Vida Agi

      2012. április 14. szombat

      Ha őt is érdekli, nyugodtan elkezdhetitek májustól az ovit, hiszen a tesó még csak hónapokkal később érkezik. A fertőzős időszak általában az őszi és a tavaszi időszak szokott lenni, addigra ő már beszokik, és a testvér is nagyobb lesz majd, egyébként meg a kicsit védi az anyatej is, de ha mégis elkap néha ezt-azt, a testvértől, az természetes, így mire ő oviba kerül, ellenállóbb lesz a szervezete.

  • SharaLy

    2012. április 12. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kisfiam 6 hónapos. Egy-két hete elkezdett nagyon hisztis lenni. Bármit csinálok nyűgösködik. Bizonyos esetekben értem, pl ha éhes vagy fáradt, vagy kézből leteszem. Ezt még el is fogadom de most azt csinálja, hogy elviselhetetlenül sikít. Tudom ha fáj valamije, vagy játszik a hangjával akkor is ezt csinálja, de ez más. pl. Anyatejes-tápszeres baba. Ha szopik utána jön egy kis tápszer. Szopi után ha büfiztetni akarom, vagy felöltözni, vagy kifújni az orrom, vagy bármi ami 5mp-re felfüggeszti az evést, elkezd sikítani. Értem, hogy türelmetlen, de normális az hogy sikítással reagál és nem sírással? Ha bepelenkáztam és beteszem a kiságyba, vagy a játszószőnyegére, hogy kimenjek kezet mosni, elkezd sikítani és patakokban folynak a könnyei. Ha bemegyek a szobába meglát sikít. Ha csinálok valami azért sikít ha nem azért. Miért csinálja ezt? Nem zavarna a dolog ha csak simán sírna. Mert hogy máshogy adná tudtomra hogy valami nem tetszik. De engem kicsit aggaszt ez a heves és indokolatlan reakció. Lehet ez idegrendszeri probléma. Forduljunk vele orvoshoz? Az éjszakát átalussza, napközben 3X alszik, a foga elvileg nem jön még (bár tudom, hogy 3 hónapos kora óta elindult a folyamat, de a probléma pár hete, hevesebbre pár napja fordult. Köszönöm a segítséget.

    Shara

    • Vida Agi

      2012. április 15. vasárnap

      Valószínűleg a kezdődő fogzás miatt nyűgösebb most, a kétségbeesett sírásnak pedig az lehet az oka, hogy mostanában kezdi felfedezni, hogy nem vagy ott mindig vele és ezzel jelzi, hogy “anya el akar menni, jaj, mi lesz velem”, ez idővel magától elmúlik majd. Addig is az evést lehetőség szerint ne függeszd fel semmi miatt, hadd szopizzon, ameddig jólesik neki, ez most már lelki táplálék is neki, nem csak testi.

    • kissefa

      2012. május 21. hétfő

      Kedves Ági!

      Nálunk ugyanez a helyzet. A fiam 1 hét múlva 6 hónapos lesz, lassan egy hónapja megy ez a műsor. Ő tápszeres baba, elég nagy.

      Igazából semmi nem jó neki. Ha ott vagyok vele, akkor is nekem kell a játékokat a kezébe adni, mert nem hajlandó értük fordulni (meg tudja csinálni, 3 hónaposan is megcsinálta már). Többször fordult már a hasáról a hátára, fordítva is megcsinálta már egyszer biztosan, tehát képes rá. De egyszerűen nem hajlandó.

      Nyugodtan csak akkor van el, ha tartogatom. Próbáltam, hogy viszem oda, ahol én vagyok, de nem vált be, akkor is sír, ha nem veszem fel. Pedig sosem vettem fel első nyikkanásra, próbálom most is megnyugtatni ott, ahol van és csak a legvégső esetben felvenni.

      Hason fekve nagyon nem szeret lenni, de most már háton se. Kúszni, mászni meg se próbál, inkább a földbe fúrja a fejét és sír. Próbálom szóval nyugtatni, valami érdekeset tartani el, de nem vált be.

      Mit tehetnék?

      • Vida Agi

        2012. június 02. szombat

        3 hónaposan inkább csak véletlenül szokott sikerülni az átfordulás, ha azóta nem csinálta, akkor már rég elfelejtette. A gond az, hogy már sok mindent szeretne, de még nem képes rá, és ez frusztrálja. Találj ki neki olyan játékokat, amiket így is tud játszani egyedül, pl. a babatornászók nagy kedvencek ebben a korban, mert azokat elérik, nem kell érte küzdeni. A kúszás-mászás ideje még messze van, kúszni 9, mászni 10 hónapos korára kell a babának, ebben a korban még inkább az erőlködés, próbálkozás szokott menni, és a rutinos átfordulásnak kell kialakulnia. Segíthetsz neki, ha köré teszel játékokat és biztatod, hogy hason körbefordulva érje el őket.

  • Sziszi

    2012. április 11. szerda

    Kedves Ági!
    Kislányom 21 hónapos. Néhány problémával fordulnák hozzád.
    Az első az alvással kapcsolatos. Alvás után, mikor felébred azonnal keserves sírásba kezd.Reggelt is így kezdi, és a délutáni alvásnál ugyan ez a probléma. Ha bemegyek hozzá azonnal megnyugszik, de kizárólag én mehetek érte, mert ha nem akkor tovább sír utánam. Próbálom neki mondani, hogy ébredéskor nem kell sírni, hallom ha felébred és csak hívnia kell, hallom őt, mégis minden ébredésünk sírással kezdődik. Megpróbáltam kiságyába bekészíteni babát, hátha eljátszik vele, de nem. A másik, hogy mennyi ideig igénylik a babák a délutáni alvást? Ha jó idő van és kibírja magát mozogni akkor is nehezen, kb. fél óra után bír csak elaludni, és akkor este is nagyon nehezen megy neki az elalvás. Ha úgy jön ki, előfordul, hogy nem alszik délután, és nem jellemző rá a nyűgösség. Bár én szeretném, hogy aludjon délután, de akkor délután és esti fekvésnél is háromnegyed órákat ülök mellette, mire mélyen elalszik.
    A másik az evéssel kapcsolatos. Sosem volt jó evő, nem evett sokat, viszont mindent megkóstolt. Most viszont alig hajlandó valamit is megízlelni. Semmi sem kell neki, mindenre azt mondja, hogy fúújjj. Én türelmes vagyok és nem erőltetem, most az étkezése nagy része tápszer, de persze mindig megkínálom őt mással is, de többnyire elutasító. Ha eszik is 10 falat után felpattan a székéből és hiába éhes nem hajlandó tovább enni, várja a tápszert. Régebben csak a darabos ételt ette, viszont azt vettem észre, hogy a pépeseket most jobban kedveli, úgyhogy turmixolunk. 🙂 (A fogai, egy szem fog kivételével mind kint vannak.)Mivel próbáljam rászoktatni, hogy az étkezés végét kibírja ülve? Mert most többnyire abba kell hagyni valakinek az étkezést, és menni vele játszani. Pedig mindig családi asztalnál együtt ettük, ezt a példát látta, most mégsem marad velünk enni.
    Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. április 15. vasárnap

      Ebben a korban előfordul, hogy amikor felébred, sír és ilyenkor anyát igényli, erről leszokik majd. Tudom kellemetlen, hogy azonnal kell rohanni, de idővel elhagyja majd ezt a szokást, addig pedig rád van szüksége.

      Ebben a korban már előfordulhat, hogy délután nem igényli az alvást a kicsi, semmi gond, ha nem alszik, csak minden délután legyen egy kis csendespihenő, amikor mesét hallgat vagy mesét néz.

      21 hónaposan már ne pépesíts neki. Az lehet, hogy a foga bújik és ezért jobban ízlenek neki a lágyabb ételek, akkor adj neki ilyeneket is, pl. joghurtot, de emellett a rendes, darabos ételeket egye és annyit amennyit magától meg tud enni, nem kell az asztal körül kergetni, hogy egyen. Ha hamarabb befejezi az evést, elmehet játszani, nem szabad elvárni ebben a korban, hogy nyugton üljön és kivárja, amíg ti esztek, ehhez még kicsi. De ha nem bírja ki, akkor egyedül játsszon, ne menjen vele senki játszani.

  • Veronika

    2012. április 02. hétfő

    Kedves Agi,

    Kislanyom decemberben szuletett es sajnos ugy nez ki, hogy 2013 februarjatol vissza kell mennem dolgozni. Beszeltem tobb bolcsodevel (koztuk par maganbolcsivel is), es egyontetuen az volt a velemenyuk, hogy 14 honaposan nagyon rossz periodusban van a pici a beszoktatashoz. Azt tanacsoltak, hogy varjam meg a 16 honapos kort, mert akkor mar fol tudja idezni a gyermek a szulei arcat, es nem lesz tobb honapos szenvedes amig megszokja a bolcsit.
    Tudnal ezzel kapcsolatban tanacsot adni?
    Nagyon koszonom!

    • Vida Agi

      2012. április 14. szombat

      A kisgyerek 18 hónaposan már tényleg jobban fel tudja idézni a szüleivel kapcsolatos élményeit, mint 14 hónaposan, de akaratosabb, hisztisebb is lehet, ezért igazából egyiket sem mondanám jobbnak a másiknál. Ha hagynak időt a beszoktatásra, hogy közösen járjatok akár 1 hétig is, és fokozatosan szokjon be, akkor mindkét korban be fog tudni szokni gond nélkül a kicsi.

  • Anikó

    2012. március 28. szerda

    Kedves Ági! 5 és fél hónapos kislányomat, aki eddig egy elégedett kis tündér volt, egy hete nem lehet lerakni , mert üvöltésben tör ki. Amiket próbáltam: folyamatosan beszélni hozzá, énekelni neki,mindenféle játékot adni neki. Már WC-re is vele járok de fizikailag kezdek kikészülni.Az tulajdonképpen mindegy neki, hogy ki tartja csak az a lényeg neki, hogy kézben ill. mei taiban legyen. Ha van valami ötleted kérlek segíts! Előre is köszönöm:Anikó

    • Vida Agi

      2012. március 28. szerda

      Ez normális ebben a korban, a szeparációs szorongás kezdete: most jön rá, hogy nem vagy mindig vele, és amikor elmész, akkor úgy érzi, mintha saját magát veszítené el. Többnyire 1-2 hét alatt csillapodik a dolog, addig igyekezz minél többet vele lenni, megnyugtatni, illetve, ha nincs rá mód, hogy felvedd, akkor hanggal nyugtatni, ebből megtanulja, hogy anya nincs mindig fizikailag ott, de a hangja ottvan 🙂

  • medina

    2012. március 27. kedd

    Szia Ági.Nagy szükségem van most a szakértelmedre.Kislányom 2éves és 10 hónapos. Csodálatos ,okos kislány bár sohasem volt egy gyorsan barátkozós . A problémánkkal kapcsolatban most már egyre tanácstalanabb vagyok 🙁 Nagy nehézségeink vannak az emberekkel való találkozásokkor, legyen az ismerős vagy ismeretlen. A lényeg,hogy azonnal elhányja magát. Már látom az arcán azt a fura ijedséget és már tudom,hogy mi következik. Pl. ismeri és szereti a Papáját de ha megyünk hozzá azzal kezdjük ,hogy körbe hányjuk a házat. Minden el van neki mondva tüzetesen már egy nappal előtte ,hogy megyünk és milyen jó lesz és mi fog történni.Aztán ha kihánytuk magunkat jót nevetünk és megy a Papával a játék meg minden. De ez csak egy példa volt. Ha hozzánk jön valaki a szitu ugyan ez. A kezemben van, szorosan fogom ebből kifolyólag én vagyok mindig először lehányva. Szeptembertől ovi 🙂 Kicsit meg vagyok ettől is ijedve…bár már szóltam,hogy mire számítsanak. Mi ezt itthon rugalmasan kezeljük és ha ilyen történik már Ő mondja,hogy megint Rókakirálynő voltam. De ez nagyon nem jó neki és persze senkinek sem. Látom,hogy pánik van,látom,hogy megriad …..hány,sír….vége és nevet és fel is oldódik. Dumál és partner a vendéggel. Segíts nekem Ági. Mit tudom még tenni ?
    Köszönöm
    medina

    • Vida Agi

      2012. március 31. szombat

      A hányás azért van, hogy a gyerekben feszültség van ilyenkor és ezt ilyen módon oldja. A kisebbik fiam is ilyen hányós volt, csak ő más helyzetekben csinálta. Nekem azzal sikerült megelőznöm az esetek egy részében, hogy amikor tudtam, hogy jönni fog, nagyon szorosan átöleltem és mélyeket lélegeztem, ettől ő is elkezdett mélyeket lélegezni és emiatt nem tudott hányni. Ebben a korban még lazább a gyomorszáj, könnyebben hánynak a kicsik, ez a korral is javulni fog, illetve ahogy megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket, és az ezzel kapcsolatos feszültségét, az is javítani fog rajta (nálunk olyan 4 éves korára tűnt el teljesen, addig egyre ritkábban, de előfordult)

  • kittianyu

    2012. március 22. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kérdésem az lenne hogy mit jelent az hogy ha a gyermeknek autisztikus tünetei vannak?Akkor már autista is?
    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. március 24. szombat

      Nem, az autisztikus tünet azt jelenti, hogy hasonló tünetei vannak, mint az autizmus, de nem autista.

  • Timi

    2012. március 22. csütörtök

    Kedves Ági! A kisfiam 9 hónapos, az éjszaka folyamán többször felébred, ahogy felébred abban a pillanatban felpattan és a kiságy szélén kopogtat, ki kell vennem, mert nem fekszik vissza. Nagy nehezen sikerül visszaaltatnom, de ha beteszem a kiságyba, 10-15 perc múlva, újra ébred, ha magam mellé teszem az ágyba, akkor azonnal visszaalszik reggelig. Ezt kb 2-3 hónapja csinálja, azelőtt aludt reggel 7ig egyfolytában. Napközben is 2x fél órát alszik, mostanában hogy jó idő van, a levegőn nagy ritkán alszik 1-1,5 órát. de van hogy semmit. Mi lehet az oka? Már adok neki néhány napja chaomilla vulgaris 15ch gyöngyöt, de nem vettem észre változást. Mit tegyek?
    Timi

    • Féth Tímea

      2012. március 22. csütörtök

      Kedves Timi,

      Érdekes amit írsz, nálunk szinte ugyanez a helyzet.
      Érdekelne, milyen megoldást találtok, esetleg értekezhetünk erről valamilyen módon?
      én is Timi)

      • Timi

        2012. március 28. szerda

        Szia! Sajnos még nincs megoldás. A homeopátiás golyók nem segítettek, erősebbet meg nem merek neki adni. A védőnő azt mondta, hogy majd elmúlik, amúgy meg szoktassam vissza a kiságyba, meg hogy ne vegyem ki éjjel, mert azért kel fel, mert tudja hogy kiveszem. Most úgy állunk, hogy egy hete kb éjfél után felkel és ordít a kiságyba, nem veszem ki, de én jobban sírok annyira sajnálom… Most egy teát javasoltak a gyógynövénybe, ha használ szólok 🙂

        Timi

    • Vida Agi

      2012. március 31. szombat

      Ezt két dolog okozhatja:
      1. Éhes Még ebben a korban is lehet éhes éjszaka, lehet, hogy ha megetetnéd, akkor szépen aludna tovább és könnyebb lenne a visszaalvás is.

      2. Ebben a korban annyira pörögnek, hogy amikor éjjel felébred a kicsi, nem tud visszaaludni, mert nagyon éber lesz, ezen segíthet este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea, hogy mélyebben aludjon.