A legnagyobb pillanatok

A leánykérés? Az esküvő? Az a pillanat, amikor rájössz, hogy babát vársz? A szülés? Az első szavak? Vannak olyan nagy pillanatok egy nő életében, amikre mindig emlékezni fog. De vajon emlékszünk rá, hogy mikor voltak az életünkben ezek a fontos pillanatok? És a múlt tényleg megszépíti őket?

Észrevettétek, hogy amikor a nagymamák a régi szép időkről és a gyerekek viselt dolgairól beszélnek, mintha akkoriban minden kisbaba átaludta volna az éjszakát, 8 hónaposan már járt, 10 hónaposan már csülkös bablevest evett és 1 évesen bilizett. Talán ennyivel korábban értek volna a csecsemők akkoriban? Természetesen nem. Azonban az idő elmossa az olyan részletkérdéseket, mint hogy Lacika 1 vagy 2 évesen ült rá először a bilire vagy, hogy ráült ugyan és néha belement egy-egy pisi is, de néha még 4 évesen is bepisilt.

A hosszú távú memóriában azok az információk tárolódnak, amik valamilyen érzelmet váltottak ki belőlünk. Ennek az a magyarázata, hogy ami érzelmet vált ki, azzal hosszabban foglalkozunk. Ez a magyarázata annak, hogy az iskolában a hosszasan orrod elé mormolt, magolt tananyagot egy pillanat alatt elfelejted, míg az a tantárgy, amit igazán szerettél, ami érdekelt, csak úgy ragadt rád.

Ezért emlékszik a mama nagyon jól arra, milyen ügyes, drága kisfiú volt Lacika már 1 évesen és milyen ügyesen ült a bilin, mert belőle akkor ez váltott ki nagy örömöt és büszkeséget, és ezért sikkad el sok más információ a Lacikával átvirrasztott éjszakákról, fájós pocakról és szétprüszkölt spenótról.

Néhány nagy pillanat…

terhességi teszt1. Amikor csíkos lett a teszt … Vannak, akik már alig várják ezt a pillanatot, hónapok vagy évek telnek el, mire a teszten megjelenik a két várva várt csík, és vannak, akiket meglepetésként ér a “zebrás” teszt. Sokan készülnek arra, hogyan mondják el a párjuknak, akár egészen hollywoodi filmekbe illő jelenetek is születhetnek így: kiscipő apa kabátzsebébe rejtve, első ultrahang-kép a párnája alá dugva…
Vannak, akik szigorúan kivárják az első 12 hetet a bejelentéssel és van, aki egy percig sem tudja magában tartani a nagy örömhírt.



újszülött2. Amikor világra jött… Amikor 9 hónap várakozás után végre megindul a szülés és világra jön a baba – sok anyuka mondja azt, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen élmény. Megint mások pedig inkább nem is akarnak visszaemlékezni rá. Egy biztos: az a pillanat, amikor a gyermekedet először a kezedbe veheted, az egyik legnagyobb pillanat egy anya életében!

3. Az első mosoly… Amikor a baba elsőként rádmosolyog, majd pedig néhány hónap múlva először kacagni kezd – nincsen olyan anyuka, aki ne emlékezne ezekre a pillanatokra. Ám az már sokkal hamarabb elmosódik, mikor volt ez a pillanat, az első hetek sok újdonsága és történése gyorsan elmossa ezt.

4. Az első lépések Amikor sok hónapnyi kúszás és mászás után megteszi az első bátortalan lépéseit feléd – sok anyuka számára ez az egyik legnagyobb pillanat, ez az, amire emlékszik.

5. Az első szó A nagyobbik fiam első szava az “anya”, a kisebbiké a “kacsa” volt 🙂 Az elsőre azért emlékszem, mert rólam szólt, a másodikra meg azért, mert meglepődtem.

Az emlékezet segítőtársai mindazok az eszközök, amik segítenek rögzíteni ezeket a pillanatokat:
– a babanapló, amibe feljegyezheted a fontos dátumokat,
– a fényképezőgép (vagy mobiltelefon), amivel rögzítheted őket,
– a videókamera, amivel filmre veheted,
– az album vagy doboz, amibe gyűjtögetheted az emlékeket (pl. tenyérlenyomatot, talpacska-lenyomatot)

Számotokra mik voltak a legnagyobb pillanatok? Melyikre emlékeztek pontosan, mikor voltak?

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Simo Zsuzsanna

    2011. november 10. csütörtök

    Sziasztok!
    Azt hiszem megszállott datum őrző vagyok 🙂
    Majd minden dátumot tudok, kezdve Ferjem hat evvel ezelőtti megismeresetol, az első csokon, szeretkezesrn keresztül az első Szeretlek kimondasaig, leanykeresig, gyűrűk megvétele, felfutása, hivatalos eljegyzes, lagzi tervezett időpontjai (merthogy több is volt tervben, mert vártunk egy épülő új helyiséget, ami sokkal nagyobb, mint az összes többi kicsiny városunkban, ugyanis hatalmas a Ferjem felőli közeli és távoli család). A naszejszaka és naszut minden pillanatara, meg az indulás irányra is.
    Tisztán emlékszem arra a napra, amikor “nekifogtunk” születendő gyermekunknek, majd mind a három próbálkozásra, amiből az egyik eredménnyel járt. A teszt megvétele és megcsinalasa is hasonlóan belém vesodott, majd a rohanás Édesapa munkahelyére, kezemben a teszttel 🙂
    Az első szivdobogas és az ultreahangok, összesen 2 (Svédországban ennyi az annyi) egyszerűen felejthetetlen. Egyszer elindultunk szülni, szabályos 10 perces fajasokkal, de hazaküldtek, varjam meg a 3 perceseket, ez viszont nem jött el.
    Aztán a kiírt időpont után 11 nappal szültem. Ezt órára pontosan le tudom írni, végül június 21.-én 2 óra 58 perckor megszületett gyönyörű kisfiunk Kevin! A köldökzsinór elvágasat az Édesapja 3 perc múlva hajtotta végre és újabb 2 perc múlva tudtam meg a súlyát 4,54 kiló. Ez volt az én szülés utáni első sokkom, ugyanis egy héttel előtte a terhesgondozom szerint ugyan nagy baba, de mindenképp 4 kiló alatt van 🙂
    Először fel orasan kapta be a kicsi ujjat, majd 5 óra múlva atkerultunk a szobába és megejtette az első felmosolyat nekem. Majd egy hetesen a rendeset és ugyanaznap esett le a köldökzsinór. Az első séta, majd az első séta Edesapaval is felejthetetlen, de az a nap is, amikor négy honaposan és 10 naposan először sétáltunk így, hogy nem kellett kivegyem és a mellkasomra tegyem a hordozoban. Azt a napot ugy tartom számon, hogy akkor szerette meg a babakocsit 🙂
    De emlékszem arra is, hogy 2 hetesen felfedezett engem a tükörben és mosolygott nekem, 4 hetesen kezdett gagyogni, két honaposan haszon hatra fordul egy párszor, két hét szünet után egy hétig csinálta, azóta semmi, majd négy honaposan és 13 naposan hátrol hasra.
    Nem tudom, hogy miért, de a jó dolgok mellett a rosszakra is napra pontosan emlékszem, pedig szívesen elfelejtenem 🙂
    Ami viszont a legérdekesebb, és eddig nem nagyon akartalak konkrét datumokkal leterhelni, az egyik legjobban belém vesodott dátum szeptember 27. Ez volt az a nap, amikor Kevin kisfiam először utazott buszon és amikor először kakilt “szó” nélkül a pelusba. Nehezen tudta intézni ezt a dolgot egészen 4 honapos koráig, szörnyű nagy nyogesekkel, kibontott pelenkaval, felhúzott terdekkel és sokszor meg így is csak akkor ha a feneket popsitorlovel massziroztuk, vagy végső esetben kup, lazmerosegevel. Nem volt egyszerű menet, de ez a nap és a jó tapszer megtalálása, amikortól minden nap sikerül neki külön örömünnep számomra. Azert is, mert azóta nem hízik annyira. 4 és fel honaposan 10 kiló, de a védőnő szerint minden oké…

  • fenyvesevi75@gmail.com

    2011. november 09. szerda

    Az első etetetés kimaradt…

    Nálunk az csuda vicces volt. Először egy babajoghurtot adtunk neki. Azt a fejet soha nem felejtem el amit akkor vágott… :))

    Azóta is imádja ezt a baba cuccot, pedig lassan már nem baba! 🙂

    http://minu.me/-gyerekkosar

    Mi innen vesszük neki, mert ez még az olcsóbbik verzió!

  • Narven

    2011. október 27. csütörtök

    1. A kék csík 🙂 Tavaly augusztus, egy gyenesdiási nyaraló szobája. Hajnali 4 óra, WC. Hajnal ötkor pedig a legboldogabb kirándulás a Kis-Balatonhoz, mert akkor már tudtuk: hárman vagyunk!

    2.) Az elfolyó magzatvíz sokkja: éjfél után kicsivel órarugóként pattantam ki az ágyból a legmélyebb álomból ébredve, aztán a tanakodás, hogy ez most az volt-e vagy sem. Az volt 🙂

    3.) A szülés (és nem a vajúdás): sosem feledhető, leírhatatlanul fantasztikus érzés az, amikor a kisfiam kibújt belőlem. A megkönnyebbülés, az elmúló fájdalom, az eszeveszett öröm keveréke. Soha nem éreztem még előtte ilyent… 🙂

    A többi pedig összemosódik. Mivel Zalán kisfiunk első baba, ezért én is “nagymama” szinten vagyok, már nem emlékszem pontosan mikor fordult először hasra, mikor mosolyodott el először, stb. Persze sacc-ra megvannak ezek az élmények, de Vele minden pillanat nagyszerű, ezért nem tudom őket elkülöníteni. Naplót nem vezetek (csak napról-napra tervezem) 🙂

    • D

      2011. október 27. csütörtök

      Akkor majdnem egyidősek a fiaink, mi tuti a nászéjszakán hoztuk össze, megjárta Kubát, és mikor hazajöttünk, volt nagy meglepi 🙂