Jó dolog, amikor a baba végre érdeklődni kezd az építőkockák, az építkezés iránt. Az anyukák és apukák szemében máris megjelenik a nagy közös családi legópartyk képe: alig várják, hogy együtt rakhassák a kockákat a kicsivel. Az első próbálkozások azonban általában kudarcba fulladnak.
Tudni kell, hogy két építőkocka összeillesztése nagyon nehéz, jó kézügyességet és koncentrációt igénylő feladat. Viszont, ha tud gyakorolni, hamarabb megtanulja a baba a módját.
A kezdeti próbálkozásokhoz nem kell méregdrága legót venni, elég a nagyméretű puha fa vagy gumikocka (pl. Clementoni), ez utóbbi azért is jó, mert nyugodtan a szájába veheti a baba.
Ha már ezekkel jól elboldogul, áttérhetünk az egymába illeszthető, nagy darabokból álló építőkockákra.
Az első próbálkozások általában úgy néznek ki, hogy anya építi a tornyot, a baba meg lerombolja. Ez a látszólag haszontalan folyamat valójában nagyon hasznos, miközben te építesz a kicsi kifigyeli, mit kell csinálni. Ugyanez érvényes testvérek esetén is. Ha a nagyobb építkezik, a kicsi pillanatok alatt elsajátítja a „tudományát”. Addig azonban át kell élned, hogy a nagy által szépen megépített tornyok és várak a baba rombolási szenvedélyének esnek áldozatul.
Mire a baba már maga kezdi összerakni a kockákat, újabb akadályok állnak az útjába. Éppen a dackorszak kezdetén van, és nagyon türelmetlen. Naponta tapasztalhatod, hogy össze akarja illeszteni a kockákat, de ha nem sikerül, elégedetlenkedni kezd és végül inkább mégis a rombolás mellett dönt. Ez a fejlődésének fontos része, ezért felesleges közbeavatkozni, de azzal segíthetsz rajta, ha odamész a babához ilyenkor és türelmesen megmutatod neki, mit kellett volna csinálnia.
Másfél éves korra általában már ügyesen legóznak a babák, ekkorra már ügyesen megépített saját építmények születnek.