Legfrissebb bejegyzések
Legújabb hozzászólások
Témák
A baba lelki fejlődése 3 éves korig – 2 évesen még baba, de már nem
2 éves korra lecsitul a másfél évesek szeparációs szorongása, egyre ritkább az az alkalom, hogy “őrzik” anyát, és egyre inkább meg lehet velük tárgyalni ezt az elválás dolgot.
Egész egyszerűen meg lehet neki mondani, hogy “anyának most el kell mennie vásárolni. Te addig megeszed az ebédet a mamával, alszol egyet és mire felébredsz, visszajövök.” Ezt a mondatot be is memorizálhatod így, mert ebben minden pontosan bennevan, amit egy kétéves megért:
- - bennevan, hogy mit fogsz csinálni
- ővele mi fog történni és
- egy viszonyítási pont, amihez képest a visszaérkezés idejét meg tudja határozni (neki még nincs időérzéke, de a napirendi történésekhez tökéletesen tud viszonyítani, ébredés után már emlegetni fogja, hogy hamarosan érkezel)
Ha mostanában szoktatod be a bölcsődébe, akkor a beszoktatásnál nagyon jól alkalmazhatod ezt a módszert, elsőre is könnyebben elfogadja majd, ha ezt alkalmazod, mintha egész egyszerűen csak otthagynád, vagy ha (ezt gyakran látom) te is elmondanád mennyire sajnálod, hogy ott kell maradnia…
A 2 évesekre az a leginkább jellemző, hogy nincsen közös jellemzőjük 
Míg a gyerekek 1 éves korra nagyjából azonos fejlődési szinten vannak, 3 éves korban pedig szintén elmondható, hogy nagy átlagban ugyanarra képesek (hasonló mértékű szókincs, súly és magasság, testi képességek), addig 2 éves korban meglehetősen nagy eltéréseket mutathatnak egymástól mind tudásban, mind a képességek terén.
Néhány baba még babanyelven hablatyol, mások (főként a lányok) gyönyörűen beszélhetnek, megint mások egy szót sem szólnak – mindegyik normálisnak tekinthető.
Ugyanez vonatkozik a testi képességekre is. Néhány baba már a legmagasabb mászókára is biztonsággal felmászik, kitartóan fut, tudja tekerni a triciklit, néhányan pedig még épphogycsak fel tudnak menni a lépcsőn leesés nélkül.
Ez a különbség abból adódik, hogy a gyerekek érdeklődése és kíváncsisága más-más utakra hajtja őket, más és más területeken fejlődnek, ezért egy adott pillanatban az egyik ebben jobb, a másik abban.
A kapcsolatokban is nagyon különböznek. Vannak félénkebb babák, akik inkább szégyellősek, különösen, ha nincsenek az idegenekhez, a társasághoz szokva, és vannak barátkozós gyerekek, akik bátran beszélgetnek bárkivel ismeretlen társaságban is.
A beszéd tudománya ilyen szempontból nagyon érdekes, néhány 2 éves gond nélkül beszélget bárkivel, idegenekkel is, valamivel többen vannak azonban azok, akik elsőként inkább a családtagokon “tesztelik” a tudásukat és sokáig nem állnak szóba idegenekkel.
A dackorszak látszólag lecsengőben van, de ez csak átmeneti állapot. Inkább arról van szó, hogy a kicsi egyre jobban megtanulja kezelni az akaratát, kialakulóban van az önfegyelme és kezdi elfogadni a korlátokat is.
Itt is nagy eltérések lehetnek. Néhány baba eltökélten ragaszkodik ahhoz, amit kigondolt és erről nem lehet lebeszélni, mások kevésbé makacsak. A rábeszélés egyre inkább működik, azonban a figyelemelterelést és a különféle anyai cseleket egyre inkább kiismerik, ezért felesleges próbálkozni ezekkel, marad a türelmes magyarázat (persze az ő nyelvén)
Ha eddig szopizott, akkor 2-3 éves kor között valamikor már magától el fogja hagyni azt, és a korábbi alvászavarok is mérséklődnek, ugyanis a baba alvásciklusa mostanra teljesen a felnőttekéhez hasonló. Ha azonban rossz szokásai alakultak ki az altatással kapcsolatosan, akkor az egészen iskoláskorig megmaradhat, ha nem teszünk ellene semmit.
Ebben a korban a legtöbb baba nagyon rendszerető: ragaszkodnak a bevált szokásokhoz – ez is a saját határaik keresésének a része. Ha másfél-2 éves kor között megtanítjuk nekik, hogy szépen ülve kell enni, nem szabad felugrálni, vagy hogy el kell tenni magunk után a játékokat, akkor nagyon fog ragaszkodni ehhez a szokáshoz.
Elérkezik az első “kérdezős korszak” is, ez a “Mi ez?” korszak. A gyermek fáradhatatlanul elmondatja magának mi micsoda, akár napjában százszor is megkérdezi ugyanazt a tárgyat, de türelmesnek kell lennünk, mert ez a beszédfejlődés fontos része.
A csecsemő mozgásfejlődése, beszédfejlődése, szociális készségeinek fejlődése újszülöttkortól 4 éves korig táblázatokkal, leírásokkal és az életkori képességet vizsgáló tesztekkel. Klikk ide érte >>
Mielõtt kérdeznél: a kérdésekre általában 1 héten belül válaszolunk, addig légy türelemmel. Köszönjük!
(Ha most írsz elõször ide, akkor a hozzászólásod nem jelenik meg azonnal, hanem csak akkor, amikor válaszolunk rá.)
Csajok...
Kedves Ági!
Kislányom 19 hónapos, könnyen kezelhető, jó beilleszkedési képességekkel rendelkezik.
Munkámból kifolyólag 2 hétre a nagymámához vagyunk kénytelenek vinni nyaralni. Vele gyakorta találkozik és nagyon szeret ott lenni. Eddig 1-1 napra hagytuk csak ott és integetett nekünk, nem sírt az elválásnál. Kérdezgeti, hogy anya hol van, de a választól mindig megnyugszik, bólogat és játszik tovább, vagy csinálja amit előtte.
A kérdésem az, hogy a 2 hét távollét tőlem mennyire fogja megviselni lelkileg és mi a jobb ha hétvégén lemegyek hozzájuk 2 napra és újra ott hagyom 1 hétre, vagy megszakítás nélkül maradjon 2 hétig?
Nagyon várom válaszodat, mert 1 hét múlva lenne aktuális a “nyaralás”.
Köszönöm szépen!
Válasz: Nem kell aggódnod, ha szokott a nagymamánál lenni 1-1 napot, akkor 2 hetet is ellesz majd. Nyugodtan meglátogathatod a hétvégére.
Kedves Ági!
A kislányom 26 hónapos,és nem tudom mi történt vele kb 2hete..
Mi mindig együtt vagyunk, a nap 24 órájában.Mindenkit nagyon szeret a családban, de a középpontban mindig én voltam.
Most azonban pár napja, nem kellek neki, sőt csipdos, húzza a hajam, és nem szeret itthon lenni.Ha elmegyünk a mamához, alig akar hazajönni, és már nem szeretget úgy, mint eddig:(
Nem történt semmi veszekedés, vagy megbántás, ami ezt válthatná ki belőle.Mi történik?Elrontottam valami?
Kérlek segíts nekem, mert nagyon rosszul élem ezeket a napokat meg.
Előre is köszönöm
Válasz: Ez nem amiatt van, mert megbántottad volna, egyszerűen csak új élmények felé fordul és most kevésbé vagy fontos neki már, ez így normális. Szervezz minél több és minél változatosabb programot, ahol nem csak te vagy ott, hanem mások is, mert ebben a korban egyre jobban érdeklik a kicsit az emberek is. Az a normális, ha a kicsi fokozatosan leválik rólad, te is próbálj meg fokozatosan leválni róla.
Kedves Ági!!
2 éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni. Az a gondunk, hogy kb. fél éve verekszik, húzza a hajamat, de nemcsak minket bánt, hanem a családtagokat is, valamint a játszótéren a gyerekeket. Nem tudom, hogy jól tesszük e, de nem hagyjuk rá, ha megüt minket egy kicsit megpaskoljuk a kezét, valamint rászólunk, hogy nem szabad, de mintha nem is neki szólnánk. Tanácsolták már nekem, hogy egy kicsit erélyesebben szóljak rá, de már az sem használ, néha már türelmetlen vagyok és kiabálok is rá…, remélem ezzel nem ártunk neki, de egyszerűen már nem tudunk mit csinálni, ezért is kérném a tanácsodat.. Köszi!
Válasz: 2 évesen ezt még nem érti. Viszont utánzással tanul, tehát abból tanul, ha higgadtnak lát téged és azt látja, hogy nem verekedéssel felelsz a verekedésre, és indulattal, hanem higgadt maradsz, elmondod, mit csinált rosszul és hogy ezt nem szabad. Ennyi. Ha azt látja, anyának szabad verekedni, akkor neki is szabad…
Kedves Ágnes!
Arra lennék kíváncsi,hogy:van egy 2 éves kislányom,aki nagyon makacs,dacol,akaratos,és persze szófogadatlan,mostanság.21 hónapos volt amikor megszületett a kistesója és ez a rosszcsontkodás már a tesó érkezése elött megjelent,pár hónappal.Mostanában a gyerekem a központi téma a családban hogy mennyire neveletlen,szófogadatlan,stb.Pedig ez nem így igaz 100%-osan.HA elmegyünk a mamához akkor minden érdekli és mindent megszeretne nézni,de ez rossz.Ha megmozdúl akor is rossz.Most tanultuk meg hálaisten:S a “te hülye vagy”?kérdést egy nagyobb kisfiutól akinek minden második kérdése ez.Na erre a mama teljesen kiakadt és azt mondta hogy mi nem tudunk gyereket nevelni és majd ő felpofozza,de a gyerek pozitív tulajdonságati észre sem veszik.Most tényleg velünk van a baj?Vagy inkább ne menjünk többet a mamához.Én tudom hogy a gyerekem nem tökéletes ahogyan senki sem az,de azért nem tudom ne hiszem hogy egy nagyszülőnek így kell hozzáállnia az unokájához!Kérlek írj valami bíztatót!
Köszi előre is.
Válasz: A mamának nincs igaza. 2 éves korban a kicsi még nincs tudatában annak, amit mond és igenis rosszcsontkodik. Ezeket részben meg lehet már tanítani neki, mit nem szabad, de mégis folyamatosan feszegeti még a határokat, mert ilyen a természete. Régebben tényleg büntették, megütötték az ilyen kicsiket, meg is lehet nézni azokat a generációkat, akik így nőttek fel, milyenek lettek lelkileg: elválnak, agresszívek, önbizalomhiányosak… – ezért kell a gyerekeket másként nevelni, mert amit ebben a kicsi korban kap, az az egész életét meghatározza majd.
Kedves Ági,
mint nagymama szeretnék a 2 éves unokámról írni és érthetetlenségemre választ kapni:
Két hetente több napon át vigyázok az unokámra és ezeken a napokon szinte a nap túlnyomó részét együtt töltjük.Nagyokat nevetünk és úgy tűnik ő is nagyon élvezi az együttlétet. A másik nagymamával ritkábban találkozik.Hónaponként egyszer.Legutóbbi együttlétünk után amikor megérkezett a másik nagymama , az én kis unokám szinte tudomást sem akart rólam venni ,szinte ignoralt engem és csak a másik nagymamával akart lenni.
Kérdésem az,hogy mi játszódhatle az ő kis fejében,szívében,hiszen rossz indulatról nem lehet beszélni,mégis meg szeretném érteni,hogy mire gondoljak amikor ezt teszi,mert azért azt mondanom sem kell,hogy nem jól esik mindezt így megélni.
Üdvözlettel,
Major Etelka
Válasz: Semmi nagy dologra nem kell gondolni, egész egyszerűen csak olyankor a másik nagymama érdekesebb időszakosan, ez teljesen normális viselkedés, nem ellened irányul.
Kedves Ági!!
S.O.S. szeretném a segítségedet kérni esti alvással kapcsolatban. A kisfiam Máté most 23. hónapos. 15 hónapos koráig semmi gond nem volt az esti alvással kapcsolatban, esti fürdés, esti tejcsi és utána szépen magától elaludt a kiságyban. De akkor történt, hogy egy este az alsó szomszédunk fél kilenckor mikor már majdnem elaludt elkezdett fúrni, na azóta vele kell aludnom az ő szobájában és úgy teszem le ha mélyen elaludt a kiságyába, nem az a gond, hogy kellemetlen ez nekem, hanem az hogy meddig fog ez így menni, tudom, hogy még mindig benne van az a félelem, ( mert már úgy nagyjából el is mondja, hogy mitől fél, ” bácsitól ott fúr ” )próbálkoztam én azzal, hogy félhomályt csinálok, bekapcsolom a rádiót, nyitva hagyom az ajtót, hogy lásson, de semmi nem működik, úgy ordít, pillanatok alatt tiszta verejték a félelemtől, én meg megsajnálom és kiveszem, pedig tanácsolták már nekem azt, hogy hagyjam, hagy sírjon egy kicsit, majd abbahagyja, de nincs szívem sokáig hallgatni….
Már nem tudom mit tegyek, jól jönne a tanácsod! Előre is köszönöm.
Válasz: Ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek. Adj neki egy állatkát, amit ő választ ki és ami vigyáz rá éjszaka. Minden elalvásnál mondd el, hogy “itt a maci és ő fog rád vigyázni éjjel, ha jön a fúrós bácsi huhh, megijeszti”
(az, hogy kimondod a félelmét, hogy beszéltek róla, őt is feloldja majd) Ezenkívül vegyetek egy kislámpát, ami éjjel világít a szobájában (ne ezeket a most kapható fényeket, hanem inkább rendes kislámpát vagy lávalámpát tegyetek oda neki)
Kedves Ági,
Én kicsit átmentem aggódós Anyukába, Pannácska miatt(ami biztos természetes, és ezidáig el is hessegettem magamtól a kellemetlen gondolatokat, csak azért vissza-vissza térnek).A babám jelenleg 2 éves(36 hétre született, én 40 éves vagyok, sokáig úgy hittem nem lehet kisbabám, pedig megjártunk az első házasságomban néhány szakklinikát majd 8 éven keresztül, mint hiába, és a második házasságom óriási ajándéka nekem a kicsi lányom:)) Múlt év nyarán külföldre költöztünk,akkor már kezdett “beszélni”: “anja gyeje, apa, nem…”, ezt már rendszeresn mondta. Kiérkezésünk után ez szép lassan abamaradt(nekem nem is tűnt fel), mert elkezdett egy halandzsa baba nyelvet beszélni. Úgy gondoltam, hogy a környezet is elég “bábeli nyelvet” beszél, mivel jött velünk mindenféle nációjú társaságba, és ott minket is hol így hol úgy hallotta beszélni. Úgy két hónapja, én úgy hallom, hogy mintha kezdene alakulni, formálódni a halandzsa számunkra is érthető szavakká, bár elég sok szót “kreál, és azt következetesen haszálja ugyanarra a cselekedetre”. Mond emellett, olyan szótöveket, mint “pa”: paradicsom, papa, “te”: tej, tessék, “ká” kávé, “kaka”, “pipis”….”baba”, “vigyázz”, “hái”, “szijja”…stb. persze még eléggé furcsa kiejtéssel.Másrészt a szavakat, beszédünket nem utánozza, akkor sem ha képeket nézegetünk, holott rendkívül sok mindent megért (a cselekvéseinket utánozza, de a szavakat nem), inkább mutogat, ha valamit akar. Ezeket a szótöveket is inkább akkor mondja, mikor játszunk, felszabadult.
Mivel sokat sétálunk, amikor nem a házban vagyunk, mindenkit “idegenül” hall beszélni, és mostanság úgy reagál rá, hogy elbújik, ha szólnak hozzá. Kicsit blokkolva érzem őt, mert korábban nem zavarta őt a kapcsolatteremtésben, bátran odament másik gyerekhez is, és halandzsázott.Most ez is változott.
Én a neten utána olvasgattam, ez részben megnyugtatott, részben meg nem, mert mindenhol “beszédrobbanásról” írnak, nekem ez ahhoz képest túl lassúnak tűnik, ahhoz képest, hogy eddig mindent elég korán kezdett el. A látni nézni szóra “idegen” kifejezést használ, azt teljesen jól nyelvtanilag, összetételében is:-) Ennyivel nehezebb lenne a magyar nyelv?
Biztosan érzi, hogy “mit várnék el tőle” és ez gátolja? Türelmetlen vagyok vele?
Tényleg jelenleg ennyire blokkolja a “más” környezet? Most kerül helyére az egyik nyelv, és a másik nyelv?
Ági, kérlek reagálj rá valamit, nyugodjak, vagy aggódjak, kezdjek “logopédus”, vagy egyéb szakember után nézni otthon?Hogy tudok neki segíteni?( mesét, mondókákat olvasunk neki, hallgatunk is meséket, néz is magyar meséket, énekelek neki népdalokat….?…)Van más egyéb? Türelem? Mindezek mellett szintén kb. két hónapja kerültünk az “akarat érvényesítés” időszakába, amit viszonylag jól kezelünk a párommal, bár úgy érzem én vagyok a szigorúbb, (ami miatt van is lelkiismeretfurdalásom)Ezt az “erős akaratot” abban is gyakorolja rajtunk, hogy mindent kitalál, csak ne kelljen őt tisztába tenni, menekül:-). Már alig várom a jó időt, hogy levehessem róla a pelust, és lesz, ami lesz….:)! Lehet, hogy a kommunikációjában is gyakorolja a “dacosságát”? Köszönöm előre is a válaszodat! Üdv. Hajni
Válasz: Aggodalomra semmi ok. Mivel ő egyszerre több nyelvet tanul most, ezért néha az egyiket, néha a másikat használja és ez számodra furcsának tűnhet, különösen, hogy ebben a korban még az egy nyelven beszélő gyerekek is hajlamosak félig csak babanyelven beszélni. Szépen a helyére fog rázódni a dolog. De ha nagyon aggaszt, akkor kérdezz rá nyugodtan a kétnyelvugyerek.hu blogban Bán Annamarinál, ő szakértője ennek a témának.
Kedves Ági!
Hozzád bizalommal fordulok,mert már egyszer megnyugtattál.
Kata 22hónapos, 84cm,11.5 kg,fejkörfogata47cm és borsónyira tapintható a kutacsa.Állitólag baj a tapintható kutacs,a kis méretű fej és hosszra sem nő kellőképpen…Én még nem szeretném Katát ilyen-olyan vizsgálatoknak kitenni!!Természetesen a gyermekorvosunkat sem akarom felülbírálni,de nem tudok megbékélni avval,hogy minden honapban a grafikonokat kell figyelnem,mert ha valami nem jó,akkor aztán “kap”az anyuka…Már előre félek a 2éves státuszvizsgálattól…,hisz régebben probléma volt hogy nem tesz kockákat egymásra(??)
Nem részletezem,mert azt csinálja amit a legtöbb gyerek ebben a korban,félig elmondja az ABCt,számol ötig,kockák helyett ő inkább olvas,mondókázik,dalol…
Szóval azt,hogy miért nem nő be még a kutacs senki nem tudja,pedig már agyon érdeklődtem magam-! Mindenkinek azt mondják várjanak 3éves korig.Vagy ha a gyerekorvos beutalót ad a neurológiára,onnan röhögve elzavarják a többséget,hogy felesleges a gyereket piszkálni…
Egy biztos:a nagymama alkalmasabb lesz a “harcra” a következő vizsgálatnál,úgyhogy majd elviszi ő Katát.-hihi
Mit gondolsz az ‘átlagos gyerek,de nyitott kutacs’témáról?Kérlek írj egy megnyugtató,bátorító cikket hasonló témákban,mert biztos nagyon sokan ki vagyunk már akadva ettől a megfelelési kényszertől!!
Válasz: Minden cikkem arról szól mostanában, hogy nem kell mindenkinek megfelelni és nem is lehet, tehát felesleges ezen idegesíteni magad. A gyerekek frankón felnőnek állandó méricskélés nélkül is
Sőt, még csak nevelni sem kell, ha normális a környezete, foglalkoznak vele, jó mintákat lát, akkor magától megtanulja a jó szokásokat mindenről (pl. enni, inni stb.) Ha a környezete nincs rendben, akkor meg hiába próbálják ellenekezőképpen nevelni.
A méretek: ha ti is átlagos vagy annál kisebb termetűek vagytok, akkor nem kell emiatt aggódni. Ha a súlya is jóval kisebb, akkor esetleg lehet majd kivizsgáltatni, de akkor fogtok kapni emiatt beutalót is, de egy 2 éves kislánynál ezek teljesen normális méretek.
A kutacs: ha valóban nyitott a kutacsa, és szükségesnek látja az orvos, akkor ezt ki kell vizsgáltatni, mert vannak olyan betegségek, amiknek ez tünete lehet, de lehet, hogy nincs már nyitva, csak te érzed úgy és az orvos tapasztalt keze mást érez majd.
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm a választ, ismét olyat tudtál mondani, amit más még nem
Mindenképp kipróbálom ezt a variációt, örülök hogy végre valaki nem azt mondja, hogy nem vagyok elég határozott. Mi is nagyon sok olyan ételt eszünk amit önállóan csipegethet – tulajdonképpen csak ilyet hajlandó enni. A nap csúcspontja ha kiülhet meztelenül a teraszra cseresznyézni/dinnyézni/barackozni 
Még egyszer köszönöm a segítséget!
Kedves Ági!
Nagyon jók ezek a cikkek, sokat lehet belőlük tanulni. Lenne egy kérdésem az “ülve-evéssel” kapcsolatban. Kislányunk 11 hónapos, igazi sajtkukac, egész nap mozgásban vagyunk. A gond az, hogy evés közben is… Talán 3-4 percet hajlandó megülni az etetőszékben, utána pedig minden erejével azon van hogy kimásszon. Megpróbáltam, hogy nem veszem ki, hanem türelmesen magyarázok neki, de az lett a vége, hogy úgy belehergelte magát a sírásba, hogy lilult a feje és fulladt. Így viszont minimális mennyiséget eszik, vagy játék közben kap be egy-két falatot. Ki fogja ezt nőni, vagy legyek keményebb? Jól jönne a tanács…
Válasz: Ne legyél kemény, inkább szüntesd be az etetőszéket. A kisebbik fiam volt ilyen sajtkukac, ahogy kapott az etetőszék helyett kisszéket, kisasztalt az evéshez, és nem azt érezte, hogy be van zárva, hanem akár szabadon mozoghat is, máris megoldódott a probléma. Sok olyan ételt kapott, amit maga is megehet, így ugyan maszatosabban evett, de többet és nyugodtabban. Amikor már járt és nem volt annyira érdekes neki a szaladgálás, szépen elüldögélt hosszasan és eszegetett magában. És ennek jótékony hatása, hogy sokkal hamarabb kezd el magától enni kanállal is, a fiam másfél évesen már a levest is megette kanállal minimális kilötyköléssel