Érdekes dolgot figyeltek meg a kutatók a gyerekek fejlődése kapcsán: függetlenül attól korábban hogyan fejlődtek a gyerekek, 3 évesen nagyjából ugyanazt tudják, ugyanarra képesek. Még a koraszülöttek is 3 éves korra hozzák be a lemaradásukat.
Az az igazán klasszikus dackorszak mostanában kezdődik. A gyerkőc már meglehetősen okos, ezért azt gondolnánk, most már mindent meg lehet vele tárgyalni, de sajnos ez nem minden esetben működik, ezért meg kell nézni, mi áll a dacoskodás hátterében.
A dacnak most már általában oka van és ez itt nem kifejezetten az akaraterő próbálgatásáról szól, mint 2 éves kor előtt, hanem összetettebb folyamatok állhatnak a háttérben. Például fáradtság, testvérféltékenység, vagy a figyelmet szeretné magára felhívni.
Gyakori ok az is, ha nem ért valamit a gyerek. Például van egy jól kialakult szokás, amin mi változtatunk és őneki nem magyarázzuk meg miért.
Miért? Apropó, ebben a korban érkezik el a szülők kedvence, a „miért?” korszak. A gyermeket most már nem az érdekli, mi micsoda a világban, hanem annak összefüggései foglalkoztatják. Adjunk neki egyszerű, számára is érthető válaszokat, de soha ne ferdítsünk, mert megjegyzi 🙂
Napjában többször is megkérdezheti ugyanazt a dolgot, de most tartsuk magunkat a jó örek mondáshoz, miszerint „Úgy tanul a gyerek, ha kérdez”, mert ez az időszak nagyon fontos az ő világképe szempontjából.
Már egészen komplex feladatokat is rá lehet bízni, mert a 2 tagból álló feladatokat is megérti (pl. „Vedd ki a lábost a mosogatóból és tedd a szekrénybe”), fáradhatatlanul segít nekünk a konyhában, minden érdekli, de ha nincs kedve, most már tudja, hogy ellent is lehet mondani.
A legtöbb gyerek ebben a korban kerül óvodába. Ebben a korban már valóban fontos a gyerektársaság, a kicsik élvezik a többi gyerek jelenlétét és most már kooperálnak is egymással játék közben, azonban épp annyira van szüksége az anya jelenlétére is, mint a gyermektársaságra. Valójában az egész napos óvodai tartózkodás még nagyon elfárasztja őket. A kiscsoportosok az első hónapokban általában holtfáradtan mennek haza, függetlenül attól, hogy délután aludtak-e, este nyűgösködnek és ez általában az első fél-1 évben el is tarthat.
Valójában a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha 4 éves korig csak délelőtt járnának óvodába, mert ebben a korban még kötődnek a velük levő felnőtt személyéhez is, tehát tulajdonképpen az anyát a kiscsoportosoknak még az óvónéni helyettesíti, és kevésbé számít a csoporttársak jelenléte.
3 Comments
Juci
2010. március 07. vasárnapKedves Ági! Nagyon tetszik a blog, sokat olvasom! Meg tudnád írni, hogy melyek azok a kutatások, amelyeket a cikk elején írsz? Nagyon érdekes, mert manapság inkább ijesztgetik a szülőket, ha bármi eltérés van.
Válasz: Ezt Stoppard: Mit tud a gyerek? c. könyvében olvastam (a 90-es években jelent meg)
Gabryelle
2009. október 16. péntekSzia. Nem tudom hogy van e gond. a kislányom 3hónapos és még nem fedezte fel a kezét. mindenhol azt olvasom hogy ennyi idősen már nézegetik a kezüket. ő nem. ha vmi lóg előtte kapálózik és néha elkapja akkor szorítja, de nem jött még rá hogy azt a valamit ő fogta meg. a 3hós szurinál is a védőnő egyből azt kérdezte hogy fogdossa e már a saját kezét. hát nem. el vagyok keseredve. normális ez?
Válasz:Semmi gond, 1-2 hét múlva majd elkezdi.
Ivett
2009. július 05. vasárnapKedves Ági!
Eljutottam ehhez a cikkhez és egyből rájöttem, rossz helyen tettem fel a kérésemet (1,5 éves kornál).
A 39 hónapos lányom gyakran hisztizik, egyik pillanatról a másikra látszólag ok nélkül elkezd sírni és nagyon nehezen tudom kezelni. Ilyenkor sírva-ordítva mondja el mi bántja de ebből semmit nem lehet érteni, kérem tőle, hogy nyugodtan mondja el a problémát de nagyon nehéz. Előfordul, hogy harap is időnként.
A testvér 9 hónapos és nagyon szereti, gondolom ezzel is összefügg a doldog.
Mit tudok ilyenkor tenni?
Válasz: A másik kérdésednél válaszoltam rá.