A baba lelki fejlődése 3 éves korig – 2 évesen még baba, de már nem

Kedves Ági!

Van egy 22 hónapos kislányom aki elég aktív amivel nincs is baj.Fél éve járunk olyan közösségbe ahol mindig ugyan azokkal találkozunk és kb 3 hete ütöget majdnem minden gyereket,még az utcán is ha sétálunk a néniket,gyerekeket.Nem dühből üt,de üt és már próbáltam mindent,hogy nem szabad mert szomorú lesz,sírni fog,fáj neki,puszilni,simizni szabad csak,stb.de nem nagyon érdekli.Előtte pedig mindenkit puszilgatott,szeretgetett,ölelgetett.Ez vajon mitől fordulhatott át ill. mivel tudnám leszoktatni őt az ütögetésről?
Esetleg az válthatta ki belőle ezt,hogy az apukája 3hónapos kora óta vidéken dolgozott és nem volt itthon minden nap,most pedig május óta itt dolgozik és minden nap itthon van.Én arra gondoltam,hogy figyelem felkeltés az ütögetés,mert most már nem csak Ő van nekem,nem csak rá figyelek minden nap hanem Apára is!?
Remélem tud segíteni!Előre is köszönöm! Vera

Kedves Ági!

Kisfia márciusban töltötte a 2. évét. Velünk alszik, mert most bővítjük a házat, ahol lesz saját szobája. Eddig minden rendben volt a fejlődésével, de az utóbbi időben nagyon félős „anyás” lett. Ha kimegyek a szobából jön utánam mindent otthagyva, ha elmegyünk valahová elkezd sírni és csak azt hajtja, hogy haza akar menni. Eddig ez a viselkedés nem volt rá jellemző. Olyan helyen is így viselkedik, ahol ezt eddig nem tette. Aggódom, hogy nem sínyli-e meg a rengeteg velem töltött időt. próbálom közösségbe vinni, ahol jól érzi magát, de lehet hogy kevés neki? Mivel tudnám oldani ezt a szorongást?Remélem tud nekem segíteni.

Szia Agi,
vegigolvastam minden bejegyzest itt, de olyat nem talaltam, ami az en kerdesemre valaszt adna, ezert irok neked.
Norvegiaban elunk, otthon magyarul beszelunk, egyebkent norvegul – kiveve, ha magyar baratainknal vagyunk. Ez mellekszal, de lehet fontos is a kerdesem szempontjabol.
Kisfiunk ket eves lesz julius vegen, az itteni rend szerint mar oviba jar egy eves kora ota. Megszokta gyorsan, ugyesen, eleg jol erzi magat, sokszor haza sem akar jonni.
Tegnap beszelgettem az egyik ovonovel a kismotor kapcsan, jatszanak-e vele most, hogy mar jo ido van, mert P.-nek is van otthon egy, nagyon szereti.
Meglepett a reakcioja: azt mondta, jo, hogy van otthon is, mert tud vele legalabb otthon menni, az oviban sorbaallnak a gyerekek erte, es ot konnyen eltoljak, mert kicsi. Egyebkent is olyan gyerek, hogy ha valaki elveszi a jatekot, amivel jatszik, akkor szo nelkul atadja, es keres mast maganak. Neha csalodott, de sosem sir emiatt. Most tanitjak neki, hogy mondja, hogy enyem, nem adom, en jatszok vele. Nehez dolguk lesz, ugyanis P. nem beszel meg.
Nem tudom eldonteni, hogy azert ilyen engedekeny, elozekeny, mert tenyleg „tul” kedves, vagy netan gyava lenne konfrontalodni, vagy csak szimplan nem erdekli a dolog, vagy esetleg az lehet a problema, hogy nem beszel? Mi all emogott?
Valaszodat elore is koszonom!
M.

Szia!
A mi kislányunk 25 hónapos. Mi úgy érezzük, hogy mostmár kezelhetetlen, mert semmire sem figyel és nem is érdekli semmi. Ha azt mondjuk neki, hogy valamit ne csináljon, mert…, akkor ő direkt megcsinálja és nevet rajta. Ha valamire megkérem, akkor sem csinálja azt, hanem az ellenkezőjét. Bölcsibe jár és a gondozónők azt mondják, hogy nincs vele semmi gond a bölcsiben. A játékok sem tudják lekötni és ha valami nem úgy van, ahogy azt ő szeretné, akkor hisztizik. Szokott minket is többször rugdosni és ütni. A segítségedet szeretném kérni, hogy mit tehetnénk vele, hogy ez a nagyon makacssága, akaratossága elmúljon. És hogy szót fogadjon és ne kelljen mindenért könyörögni!
Remélem tudsz nekünk segíteni, mert mostmár nagyon elvagyok keseredve és nem tudok kihez fordulni. Eddig semmi gond nem volt vele, de mostmár akármit mondok mindig az ellenkezőjét csinálja!
Előre is köszönjük!
Üdv: Csilla

Válasz: A makacssága és az akaratossága nem fog elmúlni, mert ez az életkor velejárója, ezt csak kinőni fogja. Nem leszoktatni kell róla, hanem megtanítani kezelni az indulatait, valamint elkerülni azokat a helyzeteket, amik felbosszantják, amik kiváltják nála a hisztit. Látszik, hogy ez nem alaptulajdonsága, hiszen a bölcsiben nem csinálja, csak veletek szemben. Miért? Mert tudja, hogy veletek szemben ez működik – ugyanis ezt tapasztalta meg. Néha engedtetek neki, ezért most felvette ezt az eszköztárába.
Amit lehet tenni:
– elkerülni azokat a helyzeteket, ami hisztit vált ki
– előre megállapodni bizonyos szabályokban (pl. a boltban csak 1 dolgot választhat, mást nem), ha egyértelműek számára mindig a korlátok, ha soha nincs belőlük engedve, akkor könnyebben elfogadja majd a helyzetet.
– adni neki saját feladatokat, bevonni a házimunkába, ez sokkal érdekesebb számára, mint a játék
– amikor mégis feldühíti magát, akkor higgadtan reagálni és nem törődni az egésszel (ha ugyanis „műsor” van, a kezére csapsz, kiabálsz, akkor rossz példát lát és azt fogja utánozni.)
– meghatározni a határokat, legyen egyértelmű, mit szabad és mit nem, de ne legyenek mindenhol csak tilalmak (ami törékeny a lakásban, tegyétek el, ami veszélyes, el kell zárni, tudjon a kicsi szabadon mozogni a lakásban)

Kedves Ági!
A kislányom 26 hónapos,és nem tudom mi történt vele kb 2hete..
Mi mindig együtt vagyunk, a nap 24 órájában.Mindenkit nagyon szeret a családban, de a középpontban mindig én voltam.
Most azonban pár napja, nem kellek neki, sőt csipdos, húzza a hajam, és nem szeret itthon lenni.Ha elmegyünk a mamához, alig akar hazajönni, és már nem szeretget úgy, mint eddig:(
Nem történt semmi veszekedés, vagy megbántás, ami ezt válthatná ki belőle.Mi történik?Elrontottam valami?
Kérlek segíts nekem, mert nagyon rosszul élem ezeket a napokat meg.
Előre is köszönöm

Válasz: Ez nem amiatt van, mert megbántottad volna, egyszerűen csak új élmények felé fordul és most kevésbé vagy fontos neki már, ez így normális. Szervezz minél több és minél változatosabb programot, ahol nem csak te vagy ott, hanem mások is, mert ebben a korban egyre jobban érdeklik a kicsit az emberek is. Az a normális, ha a kicsi fokozatosan leválik rólad, te is próbálj meg fokozatosan leválni róla.

Kedves Ágnes!

Arra lennék kíváncsi,hogy:van egy 2 éves kislányom,aki nagyon makacs,dacol,akaratos,és persze szófogadatlan,mostanság.21 hónapos volt amikor megszületett a kistesója és ez a rosszcsontkodás már a tesó érkezése elött megjelent,pár hónappal.Mostanában a gyerekem a központi téma a családban hogy mennyire neveletlen,szófogadatlan,stb.Pedig ez nem így igaz 100%-osan.HA elmegyünk a mamához akkor minden érdekli és mindent megszeretne nézni,de ez rossz.Ha megmozdúl akor is rossz.Most tanultuk meg hálaisten:S a „te hülye vagy”?kérdést egy nagyobb kisfiutól akinek minden második kérdése ez.Na erre a mama teljesen kiakadt és azt mondta hogy mi nem tudunk gyereket nevelni és majd ő felpofozza,de a gyerek pozitív tulajdonságati észre sem veszik.Most tényleg velünk van a baj?Vagy inkább ne menjünk többet a mamához.Én tudom hogy a gyerekem nem tökéletes ahogyan senki sem az,de azért nem tudom ne hiszem hogy egy nagyszülőnek így kell hozzáállnia az unokájához!Kérlek írj valami bíztatót!
Köszi előre is.

Válasz: A mamának nincs igaza. 2 éves korban a kicsi még nincs tudatában annak, amit mond és igenis rosszcsontkodik. Ezeket részben meg lehet már tanítani neki, mit nem szabad, de mégis folyamatosan feszegeti még a határokat, mert ilyen a természete. Régebben tényleg büntették, megütötték az ilyen kicsiket, meg is lehet nézni azokat a generációkat, akik így nőttek fel, milyenek lettek lelkileg: elválnak, agresszívek, önbizalomhiányosak… – ezért kell a gyerekeket másként nevelni, mert amit ebben a kicsi korban kap, az az egész életét meghatározza majd.

Kedves Ági!!

S.O.S. szeretném a segítségedet kérni esti alvással kapcsolatban. A kisfiam Máté most 23. hónapos. 15 hónapos koráig semmi gond nem volt az esti alvással kapcsolatban, esti fürdés, esti tejcsi és utána szépen magától elaludt a kiságyban. De akkor történt, hogy egy este az alsó szomszédunk fél kilenckor mikor már majdnem elaludt elkezdett fúrni, na azóta vele kell aludnom az ő szobájában és úgy teszem le ha mélyen elaludt a kiságyába, nem az a gond, hogy kellemetlen ez nekem, hanem az hogy meddig fog ez így menni, tudom, hogy még mindig benne van az a félelem, ( mert már úgy nagyjából el is mondja, hogy mitől fél, ” bácsitól ott fúr ” )próbálkoztam én azzal, hogy félhomályt csinálok, bekapcsolom a rádiót, nyitva hagyom az ajtót, hogy lásson, de semmi nem működik, úgy ordít, pillanatok alatt tiszta verejték a félelemtől, én meg megsajnálom és kiveszem, pedig tanácsolták már nekem azt, hogy hagyjam, hagy sírjon egy kicsit, majd abbahagyja, de nincs szívem sokáig hallgatni….
Már nem tudom mit tegyek, jól jönne a tanácsod! Előre is köszönöm.

Válasz: Ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek. Adj neki egy állatkát, amit ő választ ki és ami vigyáz rá éjszaka. Minden elalvásnál mondd el, hogy „itt a maci és ő fog rád vigyázni éjjel, ha jön a fúrós bácsi huhh, megijeszti” 🙂 (az, hogy kimondod a félelmét, hogy beszéltek róla, őt is feloldja majd) Ezenkívül vegyetek egy kislámpát, ami éjjel világít a szobájában (ne ezeket a most kapható fényeket, hanem inkább rendes kislámpát vagy lávalámpát tegyetek oda neki)

Kedves Ági!
Hozzád bizalommal fordulok,mert már egyszer megnyugtattál.
Kata 22hónapos, 84cm,11.5 kg,fejkörfogata47cm és borsónyira tapintható a kutacsa.Állitólag baj a tapintható kutacs,a kis méretű fej és hosszra sem nő kellőképpen…Én még nem szeretném Katát ilyen-olyan vizsgálatoknak kitenni!!Természetesen a gyermekorvosunkat sem akarom felülbírálni,de nem tudok megbékélni avval,hogy minden honapban a grafikonokat kell figyelnem,mert ha valami nem jó,akkor aztán „kap”az anyuka…Már előre félek a 2éves státuszvizsgálattól…,hisz régebben probléma volt hogy nem tesz kockákat egymásra(??)
Nem részletezem,mert azt csinálja amit a legtöbb gyerek ebben a korban,félig elmondja az ABCt,számol ötig,kockák helyett ő inkább olvas,mondókázik,dalol…
Szóval azt,hogy miért nem nő be még a kutacs senki nem tudja,pedig már agyon érdeklődtem magam-! Mindenkinek azt mondják várjanak 3éves korig.Vagy ha a gyerekorvos beutalót ad a neurológiára,onnan röhögve elzavarják a többséget,hogy felesleges a gyereket piszkálni…
Egy biztos:a nagymama alkalmasabb lesz a „harcra” a következő vizsgálatnál,úgyhogy majd elviszi ő Katát.-hihi
Mit gondolsz az ‘átlagos gyerek,de nyitott kutacs’témáról?Kérlek írj egy megnyugtató,bátorító cikket hasonló témákban,mert biztos nagyon sokan ki vagyunk már akadva ettől a megfelelési kényszertől!!

Válasz: Minden cikkem arról szól mostanában, hogy nem kell mindenkinek megfelelni és nem is lehet, tehát felesleges ezen idegesíteni magad. A gyerekek frankón felnőnek állandó méricskélés nélkül is 🙂 Sőt, még csak nevelni sem kell, ha normális a környezete, foglalkoznak vele, jó mintákat lát, akkor magától megtanulja a jó szokásokat mindenről (pl. enni, inni stb.) Ha a környezete nincs rendben, akkor meg hiába próbálják ellenekezőképpen nevelni.

A méretek: ha ti is átlagos vagy annál kisebb termetűek vagytok, akkor nem kell emiatt aggódni. Ha a súlya is jóval kisebb, akkor esetleg lehet majd kivizsgáltatni, de akkor fogtok kapni emiatt beutalót is, de egy 2 éves kislánynál ezek teljesen normális méretek.

A kutacs: ha valóban nyitott a kutacsa, és szükségesnek látja az orvos, akkor ezt ki kell vizsgáltatni, mert vannak olyan betegségek, amiknek ez tünete lehet, de lehet, hogy nincs már nyitva, csak te érzed úgy és az orvos tapasztalt keze mást érez majd.

Kedves Ági!

Nagyon jók ezek a cikkek, sokat lehet belőlük tanulni. Lenne egy kérdésem az „ülve-evéssel” kapcsolatban. Kislányunk 11 hónapos, igazi sajtkukac, egész nap mozgásban vagyunk. A gond az, hogy evés közben is… Talán 3-4 percet hajlandó megülni az etetőszékben, utána pedig minden erejével azon van hogy kimásszon. Megpróbáltam, hogy nem veszem ki, hanem türelmesen magyarázok neki, de az lett a vége, hogy úgy belehergelte magát a sírásba, hogy lilult a feje és fulladt. Így viszont minimális mennyiséget eszik, vagy játék közben kap be egy-két falatot. Ki fogja ezt nőni, vagy legyek keményebb? Jól jönne a tanács…

Válasz: Ne legyél kemény, inkább szüntesd be az etetőszéket. A kisebbik fiam volt ilyen sajtkukac, ahogy kapott az etetőszék helyett kisszéket, kisasztalt az evéshez, és nem azt érezte, hogy be van zárva, hanem akár szabadon mozoghat is, máris megoldódott a probléma. Sok olyan ételt kapott, amit maga is megehet, így ugyan maszatosabban evett, de többet és nyugodtabban. Amikor már járt és nem volt annyira érdekes neki a szaladgálás, szépen elüldögélt hosszasan és eszegetett magában. És ennek jótékony hatása, hogy sokkal hamarabb kezd el magától enni kanállal is, a fiam másfél évesen már a levest is megette kanállal minimális kilötyköléssel 🙂