A baba lelki fejlődése 3 éves korig – 2 évesen még baba, de már nem

2 éves korra lecsitul a másfél évesek szeparációs szorongása, egyre ritkább az az alkalom, hogy “őrzik” anyát, és egyre inkább meg lehet velük tárgyalni ezt az elválás dolgot.

Egész egyszerűen meg lehet neki mondani, hogy “anyának most el kell mennie vásárolni. Te addig megeszed az ebédet a mamával, alszol egyet és mire felébredsz, visszajövök.” Ezt a mondatot be is memorizálhatod így, mert ebben minden pontosan bennevan, amit egy kétéves megért:

    - bennevan, hogy mit fogsz csinálni
    – ővele mi fog történni és
    – egy viszonyítási pont, amihez képest a visszaérkezés idejét meg tudja határozni (neki még nincs időérzéke, de a napirendi történésekhez tökéletesen tud viszonyítani, ébredés után már emlegetni fogja, hogy hamarosan érkezel)

Ha mostanában szoktatod be a bölcsődébe, akkor a beszoktatásnál nagyon jól alkalmazhatod ezt a módszert, elsőre is könnyebben elfogadja majd, ha ezt alkalmazod, mintha egész egyszerűen csak otthagynád, vagy ha (ezt gyakran látom) te is elmondanád mennyire sajnálod, hogy ott kell maradnia…

A 2 évesekre az a leginkább jellemző, hogy nincsen közös jellemzőjük :) Míg a gyerekek 1 éves korra nagyjából azonos fejlődési szinten vannak, 3 éves korban pedig szintén elmondható, hogy nagy átlagban ugyanarra képesek (hasonló mértékű szókincs, súly és magasság, testi képességek), addig 2 éves korban meglehetősen nagy eltéréseket mutathatnak egymástól mind tudásban, mind a képességek terén.
Néhány baba még babanyelven hablatyol, mások (főként a lányok) gyönyörűen beszélhetnek, megint mások egy szót sem szólnak – mindegyik normálisnak tekinthető.

Ugyanez vonatkozik a testi képességekre is. Néhány baba már a legmagasabb mászókára is biztonsággal felmászik, kitartóan fut, tudja tekerni a triciklit, néhányan pedig még épphogycsak fel tudnak menni a lépcsőn leesés nélkül.
Ez a különbség abból adódik, hogy a gyerekek érdeklődése és kíváncsisága más-más utakra hajtja őket, más és más területeken fejlődnek, ezért egy adott pillanatban az egyik ebben jobb, a másik abban.

A kapcsolatokban is nagyon különböznek. Vannak félénkebb babák, akik inkább szégyellősek, különösen, ha nincsenek az idegenekhez, a társasághoz szokva, és vannak barátkozós gyerekek, akik bátran beszélgetnek bárkivel ismeretlen társaságban is.
A beszéd tudománya ilyen szempontból nagyon érdekes, néhány 2 éves gond nélkül beszélget bárkivel, idegenekkel is, valamivel többen vannak azonban azok, akik elsőként inkább a családtagokon “tesztelik” a tudásukat és sokáig nem állnak szóba idegenekkel.

A dackorszak látszólag lecsengőben van, de ez csak átmeneti állapot. Inkább arról van szó, hogy a kicsi egyre jobban megtanulja kezelni az akaratát, kialakulóban van az önfegyelme és kezdi elfogadni a korlátokat is.
Itt is nagy eltérések lehetnek. Néhány baba eltökélten ragaszkodik ahhoz, amit kigondolt és erről nem lehet lebeszélni, mások kevésbé makacsak. A rábeszélés egyre inkább működik, azonban a figyelemelterelést és a különféle anyai cseleket egyre inkább kiismerik, ezért felesleges próbálkozni ezekkel, marad a türelmes magyarázat (persze az ő nyelvén)

Ha eddig szopizott, akkor 2-3 éves kor között valamikor már magától el fogja hagyni azt, és a korábbi alvászavarok is mérséklődnek, ugyanis a baba alvásciklusa mostanra teljesen a felnőttekéhez hasonló. Ha azonban rossz szokásai alakultak ki az altatással kapcsolatosan, akkor az egészen iskoláskorig megmaradhat, ha nem teszünk ellene semmit.

Ebben a korban a legtöbb baba nagyon rendszerető: ragaszkodnak a bevált szokásokhoz – ez is a saját határaik keresésének a része. Ha másfél-2 éves kor között megtanítjuk nekik, hogy szépen ülve kell enni, nem szabad felugrálni, vagy hogy el kell tenni magunk után a játékokat, akkor nagyon fog ragaszkodni ehhez a szokáshoz.

Elérkezik az első “kérdezős korszak” is, ez a “Mi ez?” korszak. A gyermek fáradhatatlanul elmondatja magának mi micsoda, akár napjában százszor is megkérdezi ugyanazt a tárgyat, de türelmesnek kell lennünk, mert ez a beszédfejlődés fontos része.

A csecsemő mozgásfejlődése, beszédfejlődése, szociális készségeinek fejlődése újszülöttkortól 4 éves korig táblázatokkal, leírásokkal és az életkori képességet vizsgáló tesztekkel. Klikk ide érte >>


47 hozzászólás

  1. Veronika szerint:

    Kedves Ági!

    Van egy 22 hónapos kislányom aki elég aktív amivel nincs is baj.Fél éve járunk olyan közösségbe ahol mindig ugyan azokkal találkozunk és kb 3 hete ütöget majdnem minden gyereket,még az utcán is ha sétálunk a néniket,gyerekeket.Nem dühből üt,de üt és már próbáltam mindent,hogy nem szabad mert szomorú lesz,sírni fog,fáj neki,puszilni,simizni szabad csak,stb.de nem nagyon érdekli.Előtte pedig mindenkit puszilgatott,szeretgetett,ölelgetett.Ez vajon mitől fordulhatott át ill. mivel tudnám leszoktatni őt az ütögetésről?
    Esetleg az válthatta ki belőle ezt,hogy az apukája 3hónapos kora óta vidéken dolgozott és nem volt itthon minden nap,most pedig május óta itt dolgozik és minden nap itthon van.Én arra gondoltam,hogy figyelem felkeltés az ütögetés,mert most már nem csak Ő van nekem,nem csak rá figyelek minden nap hanem Apára is!?
    Remélem tud segíteni!Előre is köszönöm! Vera

    • Vida Agi szerint:

      A fiúk eleve hajlamosabbak a feszültségüket agresszióval levezetni, ezért ütögethet másokat. Igen, jól gondolod, amiatt lehet feszült, hogy apa most már minden nap itthon van, amint ezt megszokja, a feszültsége is oldódni fog. Emellett magát a helyzetet is kezelni kell. Ha mindig megfogod a kezét, amikor üt és határozottan rászólsz, hogy “nem szabad”, minden egyes alkalommal ugyanúgy, de nem túl nagy zajt csapva körülötte (nem kell magyarázni, leszúrni stb. csak nagyon határozottnak és rövidnek lenni), akkor megtanulja, hogy ezt nem szabad csinálni és hogy ezzel nem tud plusz figyelmet kivívni magának.

  2. Zsófi szerint:

    Kedves Ági!

    A kislányom 2 éves és mostanában többször előfordul, hogy fellöki vagy meglöki a többi kisgyereket. Ilyenkor félrehívom és megmondom neki, hogy ez nem jó dolog, mert fáj a másik kisgyereknek, és bocsánatot kéretek vele, amit meg is tesz. Meddig fog ez még tartani? Elég, ha csak ennyit teszek, vagy van valami módszer arra, hogy leszoktassam a lökdösődésről?

  3. Edit szerint:

    Kedves Ági!

    Kisfia márciusban töltötte a 2. évét. Velünk alszik, mert most bővítjük a házat, ahol lesz saját szobája. Eddig minden rendben volt a fejlődésével, de az utóbbi időben nagyon félős “anyás” lett. Ha kimegyek a szobából jön utánam mindent otthagyva, ha elmegyünk valahová elkezd sírni és csak azt hajtja, hogy haza akar menni. Eddig ez a viselkedés nem volt rá jellemző. Olyan helyen is így viselkedik, ahol ezt eddig nem tette. Aggódom, hogy nem sínyli-e meg a rengeteg velem töltött időt. próbálom közösségbe vinni, ahol jól érzi magát, de lehet hogy kevés neki? Mivel tudnám oldani ezt a szorongást?Remélem tud nekem segíteni.

    • Vida Agi szerint:

      Az biztosan nem rossz a kicsinek, ha sokat van veled, nem ettől alakult ki ez a helyzet. Inkább az lehetett, hogy valami megijesztette, esetleg valaki mondott neki idegen helyen valamit (vagy mesében hallott valamit), amitől megijedt és ami kiváltotta belőle ezt az anyásságot. De az is lehet, hogy szimplán csak így dolgozza fel az önállósodás folyamatát. Legyél vele ugyanúgy, mint eddig. Közösségbe menjetek minél többet, de ne akard noszogatni, hogy barátkozzon, hagyd, hogy ott legyen melletted és onnan figyelje a többieket, ha azt érzi, hogy ott vagy vele, ha elmegy tőled, nem tűnsz el, hogy számíthat rád, akkor idővel megjön majd a bátorsága.

  4. Rita szerint:

    Kedves Ági!

    A tanácsodat szeretném kérni. Kisfiam márciusban töltötte a 2 évet. Nagyon visszahúzódó, főleg idegen társaságban, Próbáltam játszóházba vinni, de ott is inkább velem játszik, néha nem akar mellőlem elmenni. Mit tehetek, hogy felszabadultabb, bátrabb legyen. Más “gondunk” egyáltalán nincs vele, szépen mondatokban beszél, akár a nagyszülőkkel v. keresztszüleivel is jól megvan / több alkalommal ott is aludt. / Kicsit akaratos, de ez még jól kezelhető. Válaszodat előre is köszönöm.

    • Vida Agi szerint:

      Azt teheted, hogy gyakran viszed gyerektársaságba, és nem erőlteted, hogy ismerkedjen, hanem ottvagy vele, ha igényli, így megtanulja, hogy rád számíthat, visszaszaladhat hozzád, ha valami gond van és a maga tempójában fedezheti fel az új közeget.

  5. Memme szerint:

    Szia Agi,
    vegigolvastam minden bejegyzest itt, de olyat nem talaltam, ami az en kerdesemre valaszt adna, ezert irok neked.
    Norvegiaban elunk, otthon magyarul beszelunk, egyebkent norvegul – kiveve, ha magyar baratainknal vagyunk. Ez mellekszal, de lehet fontos is a kerdesem szempontjabol.
    Kisfiunk ket eves lesz julius vegen, az itteni rend szerint mar oviba jar egy eves kora ota. Megszokta gyorsan, ugyesen, eleg jol erzi magat, sokszor haza sem akar jonni.
    Tegnap beszelgettem az egyik ovonovel a kismotor kapcsan, jatszanak-e vele most, hogy mar jo ido van, mert P.-nek is van otthon egy, nagyon szereti.
    Meglepett a reakcioja: azt mondta, jo, hogy van otthon is, mert tud vele legalabb otthon menni, az oviban sorbaallnak a gyerekek erte, es ot konnyen eltoljak, mert kicsi. Egyebkent is olyan gyerek, hogy ha valaki elveszi a jatekot, amivel jatszik, akkor szo nelkul atadja, es keres mast maganak. Neha csalodott, de sosem sir emiatt. Most tanitjak neki, hogy mondja, hogy enyem, nem adom, en jatszok vele. Nehez dolguk lesz, ugyanis P. nem beszel meg.
    Nem tudom eldonteni, hogy azert ilyen engedekeny, elozekeny, mert tenyleg “tul” kedves, vagy netan gyava lenne konfrontalodni, vagy csak szimplan nem erdekli a dolog, vagy esetleg az lehet a problema, hogy nem beszel? Mi all emogott?
    Valaszodat elore is koszonom!
    M.

    • Vida Agi szerint:

      Valószínűleg okos a kisfiad és szépen felmérte a helyzetet: tudja, hogy a többiek nagyobbak, ezért inkább nem áll le vitatkozni velük, valószínűleg ő – legalábbis a leírásodból úgy tűnik-, nyugodtabb, békésebb, könnyebben alkalmazkodó természet, ezzel önmagában nincs semmi baj, ha majd beszélni fog, akkor valószínűleg jobban kiáll majd az igazáért is.

  6. Csehiné Tóth Petra szerint:

    Kedves Ági!

    Nagyon tetszik ez az oldal hasznos tanácsok vannak benne.Lenne 1-kérdésem 2-éves a kislányom és még nem beszél csak 1-2szót pl:várjá adi többet beszél inkább az ő kis babanyelvén.azt szeretnémkérdezni hogy a Dr.-nők elküldött fül-orr-gégészetre megvalami tanácsadóba is kell majd menni attól függöen hogy mit mondanak a fülészeten.Most 1-kicsit megvagyok ijedve.Pedig mondokázunk is amugy megérteti magát mutogat vagy oda húz amit szeretne.Köszönöm előre is a válaszodat.Üdv:Petra
    UI:Ma voltunk az orvosnál és tegnap volt 2-éves a lányom.

    • Vida Agi szerint:

      Nem kell aggódnod, ha néhány szót már mond és sokat beszél babanyelven, akkor nincs gond a fülével, a hallássérült gyerekek általában keveset beszélnek, nem reagálnak a hangokra stb. tehát annak más jele is van. Az első gyerekek gyakran csak később kezdenek teljes mondatokban beszélni, tovább tart náluk a babanyelv, mert így is megértik őket. Persze a kivizsgáláson úgyis kiderül majd, ha esetleg mégis valamilyen probléma van.

  7. Anikó szerint:

    Kedves Ági!

    A kislányom májusban lesz 2 éves, egyedül nevelem, amióta megszületett. Nagyon jól kezelhető, okos kislány. Fél éve van dadája, (nagymama-pótlék)aki besegít heti pár alkalommal. Nagyon szeretik egymást. Egy hete elkezdődött a lányomnál, h ha valami nem tetszik neki, földhözvágja magát és üvölt. Nagyon nehéz elterelni a figyelmét ilyenkor. Ezért megpróbáltam, h ráhagyom és majd abbahagyja, de azért a közelében maradok. Hát így is elég sok ideig eltart. Majd mikor befejezi odarohan, h vegyem föl, és elmúlt a hiszti. Most, h lehet játszótérre járni, ott is előfordult már, csak ott azzal társult, h elkezdte tépni a hajamat és üti az arcomat. Ezt korábban egy kisfiútól látta, aki megtépte így az anyukáját a játszótéren, sőt meg is rúgdosta. Azt szeretném kérdezni, hogyan próbáljam kezelni ezt a helyzetet, mert hiába mondom, h anyának ez fáj és nem szabad. Most azt mondtam neki, h anyának most a szíve bibis, ha bántod. De igazság szerint teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos Anyukámtól már nem tudom megkérdezni.
    Köszönöm a választ, és minden segítséget!

    • Vida Agi szerint:

      Teljesen jól teszed, ha ne figyelsz oda a hisztire. Ez nem azért segít, mert hamarabb abbahagyja, hanem azért, mert gyorsabban megtanulja, hogy ezzel nem ér el semmit.
      Ha téged bánt, akkor mondd, hogy nem szabad, fogd le a kezét, ha ez nem segít, akkor tedd le és menj el tőle kicsit távolabb. Ez sem arra jó, hogy azonnal leszoktassa róla, hanem arra, hogy megtanulja belőle néhány alkalom után, hogy ezzel nem ér el semmit.

  8. Anikó szerint:

    Kedves Ági!

    Kisfiam áprilisban lesz 2 éves. Nagyon rosszul alszik éjszaka. Pici kora óta nagyon figyeltem arra, hogy ne alakítsak ki nála rossz szokást!Most még is úgy érzem, hogy a nagy igyekezetem ellenére kialakult nála valami!Azt tudom, hogy nagyon érzékeny kisfiú(szőke, kék szemű, világos bőrű)mindig ketten vagyunk itthon egyedül(amíg apa nem ér haza)nagyon anyás. Nyár óta 3 havonta lázas lesz, tünetmentesen, a mostani időszakban meg nagyon beteges lett. Sokat kelt fel ő korábban is éjszaka, szólt, hogy Anya én mentem a szobájába betettem az ágyba(van amikor magától visszafekszik)mondtam neki, hogy itt van anya megsimogattam és vártam amíg elaszik!Nem beszéltem hozzá, nem simogattam közbe csak vártam míg elalszik!Régen ez pár perc volt és talán egyszer éjszaka!Mostanában viszont többször kel fel, mondja hogy hozzám akar bújni vagy mivel már nagy fiú feléri a kilincset és átjön!Először csak reggel jött át, aztán már hajnali 4-kor, most meg már kettőkor jön hozzánk. Valami nagyon rossz szokás kezd kialakulni nála vagy a betegségeiből kifolyólag(szuri, sok vizsgálat)csak maga mellett akar minket tudni?Most megyünk a kórházba kivizsgálásra!Bár gondolom ennek nem lehet az oka betegség, ugye?
    Várom mielőbbi megtisztelő válaszodat!

    • Vida Agi szerint:

      Önmagában az nem gond, ha éjjel felkel és átmegy hozzátok, ez természetes lelki igény ebben a korban, ilyenkor kezdenek kialakulni az éjszakai félelmek. Segíthet ezen az, ha éjjelre egy kis lámpa ég a szobájában, vagy ha kap egy alvós állatkát, ami “vigyáz rá” éjszaka (erről mesélhetsz neki).
      Nyilván betegség idején erősebb ez a lelki igény is az összebújásra, tehát emiatt is lehet, hogy gyakoribbá váltak ezek az esetek.

  9. Tünde szerint:

    Szia Ági,

    az én kisfiam 21 hónapos. Nagyon okos, szépen beszél, több verset tud, de elég akaratos, ami gondolom ebben a korban nem csodaszámban megy. Hogy tudnám rábírni, hogy szót fogadjon. Itt arra gondolok, hogy ha séta közben azt mondom neki, hogy álljon meg, akkor álljon meg. Vagy ha fürdés közben kiöntögeti a vizet, és többször rászólok, utána már csakazértis csinálja. Próbálom, hogy mondom neki, hogy ha mégegyszer… akkor elveszem a játékot, kismotort stb, és tényleg el is veszem, de nem hatja meg. Büntetnem kellene (pl büntetőszék) már ennyi idősen sarokba állítással vagy büntiszékkel? Vagy mit tegyek, hogy jól csináljam?

    • Vida Agi szerint:

      Felesleges büntetni, mert ezt ebben a korban még nem érti. A lényeg itt mindig az, hogy egyértelműek legyenek a szabályok (tehát amit egyszer nem engedsz meg, azt máskor sem szabad), másrészt következetesnek kell lenni és újra meg újra elmondani. Esetleg lehet alkalmazni a ha-akkor módszert, azaz azt lehet mondani, hogy “ha nem hagyod abba a locsolást, akkor kiveszlek a kádból” és ezt újra meg újra meg kell tenni, ha nem hagyja abba. Ez nem büntetés, hanem a két esemény összekapcsolása egymással. De azt tudnod kell, hogy mindehhez idő kell, sok-sok idő, mire megtanulja, elfogadja az új szabályokat.

      • Tünde szerint:

        köszönöm szépen. Még csak azt szeretném tudni, hogy miért van az, hogy egyik gyerek szépen játszik az anyukája körül, és nem távolodik el tőle, a másiknak meg aló mars :) mindig máshol van dolga, hogy folyton a nyomában kelljen lenni. Én rontok el valamit, vagy egyszerűen más temperamentumúak a gyerkőcök? Pl én nem tudnék vele kismotorral vásárolni menni, mert mire beteszek a kosárba egy dolgot, már eltűnne a sorok között.
        Remélem nem én csinálok rosszul valamit.

  10. Sziládi istvánné szerint:

    Szia Ági!

    Már régebben kértem tanácsot tőled,most is egy kis segítséget szeretnék kérni.Kislányom 23 hónapos,33.hétre született baba.Az égatta világon minden rendben van vele,nagyon okos kislány,amiket olvasgattam élettkorának megfelelően mindent csinál,szépen eszik asztalnál maga,imád rajzolni,kockákból építeni,nagyobb legót egymásba rakja,imádja a ha énekelek neki vagy mondókát mondok.Viszonylag jól alszunk éjszaka és ebéd után is,kicsit szokott hisztizni is ha nem sikerül persze valami neki,de gondolom ez is természetes.Ami idegesít egy kicsit,hogy szavakat nem igazán mond még,babanyelven beszél,sőt képeken ha rámutatok pl a cicára akkor elhangzott már a szájából ,hogy “tita! vagy tudja utánozni,hogy a kutyus hogy csinál,vagy a kacsa,vagy a cica,azt is mondja néha,hogy apa,aja,de néha meg szinte semmit csak a babanyelven beszél.Mindent megért,minden utasítást -kérést megért megcsinál,és meg is érteti velünk magát.pl ha mesét szeretne nézni,hozza a dvd-t ,megfogja a kezem és odavezet a lejátszóhoz.Ez baj,hogy nem beszél még több szót?Mire kellene esetleg jobban odafigyelnem?Köszönöm előre is válaszod.

    • Vida Agi szerint:

      Nem kell aggódnod, az első gyerekek valamivel később kezdenek beszélni, tovább beszélnek babanyelven és használnak saját szavakat, de 2-3 éves kor között ő is fokozatosan egyre érthetőbben kezdenek beszélni. A leírásod alapján nála nincs semmi gond, mindent megkap, ami a fejlődéséhez szükséges.

  11. Iuhos Erzsébet szerint:

    Kedves Ágnes,az lenne a kérdésem hogy a 15 hónapos kislányom azért fogad szót mert 8 hónapos kora óta úgymond megbüntetem? Ez azt jelenti hogy már abban a korban ha úgymond hisztizet akkor leültettem és mondtam neki hogy “ott maradsz” amikor a leghalványabb jelét adta hogy elhalgat akkor oda mentem hozzá és el mondtam neki miért történt ez az egész.Ez most is igy van,csak akkor büntetem meg ha nyomos okom van rá. Köszönöm a válaszát! Üdvözlettel. Iuhos Erzsébet

    • Vida Agi szerint:

      Nem a “büntetés” az oka, hanem, hogy megtanulta, hogy ilyenkor határozott, látja, hogy te is nyugodt maradsz vagy és megszokta, mi történik ilyenkor, ezért tudja, hogyan kell kezelni a helyzetet. Gyakorlatilag jó példát mutattál neki indulatkezelésből, és ezért most ő is tudja már kezelni az indulatait, ez egyébként általában lányoknál könnyebben is megy, mert alkalmazkodóbbak.

  12. Roland szerint:

    Kedves Ági!

    Kisfiunk novemberben volt 2 éves. Nagyon okos, aranyos. 1,5 évesen tudta Petőfi Sándor: Arany Lacinak c. versét. 2 hónapja beszoktatóban van a bölcsiben. Nagyon szereti, hála a gondozónőknek. A cicizést most hagyjuk el másodjára. Elsőnek 1éves kor után, de aztán fogzás, betegség (oltás) miatt újra kezdtük.

    Kérdésem: Pár hete hisztis korszaka kezdődött. Nem szeretem apát-anyát, ezt-azt, kijelentésekkel. Hogyan kezeljük ezeket a pillanatokat? Ez természetes?

    Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Agi szerint:

      Igen, ez a dackorszak része, úgy tudjátok kezelni, hogy ilyenkor nem kezditek el győzködni, hogy “nem szabad ilyet mondani” stb., hanem ki kell figyelni, mikor milyen helyzetekben csinálja és ezeket kell megpróbálni elkerülni, ha viszont mégis hisztizik, akkor a legjobb taktika higgadtnak maradni és nem túl nagy figyelmet fordítani rá, így megtanulja, hogy ezzel nem ér el semmit.

  13. Helga szerint:

    Kedves Ági,
    Kisfiam 2 éves és egy dolgot kivéve szinte minden téren tökéletesnek mondható! 2 hónapos korától alszik egész éjjel, sosem volt bukós, vagy hasfájós, önállóan játszik, kedves mindenkivel, nem fél az idegenektől, sem a sötétben, sőt a dackorszakot is egész jól tudom kezelni, azonban az evéssel problémáink vannak. Csecsemő korában is voltak gondok, de szakember segítségével (Dr. Gimesi Anna) ezeket sikerült orvosolnunk és csemetém elkezdett jól és önállóan enni. Egész ügyesen használta már a villát, sőt a kanalat is, mikor aztán 13 hónaposan elkezdett járni és akkor nem nagyon tudott megülni a fenekén, így nekiálltam szórakoztatni őt az étkezések során. Először csak egy extra kanalat adtam neki, aztán ez szép lassan addig fajult, hogy ma már jóformán alig eszik egyedül, nekem kell a szájába “varázsolnom” a falatokat és az is csak úgy megy, ha közben elterelem a figyelmét valamivel (mesekönyv, rajzolás, autózás, különböző bohóckodások, stb) Tudom, hogy elrontottam és hogy ez egyáltalán nem normális, ezért szeretném a segítségedet kérni. Édesanyám szerint kinövi, mire óvodába megy, mert annak idején engem és a testvéreimet (3-an vagyunk) is így etette, de én ezt egyáltalán nem így gondolom és nem tartom normálisnak. Próbáltam már, hogy labdát dobálunk egymásnak és akkor dobom a következőt, ha bekap egy falatot (tudom, hogy ez sem helyes, de még mindig jobb, mint mikor teljesen elterelem a figyelmét és úgy adom neki a falatot, mert így legalább ő maga teszi azt a szájába), ezen kívül próbáltam különböző jutalmazásokat, mint pl: elmegyünk kacsákat etetni, kavicsot dobálni (imádja), kap édességet, ha ügyesen megeszi az ételt, stb. Igazából egyik sem vált be. Sajnos az is előfordult már, nem tudtam uralkodni magamon és felemeltem a hangomat, persze sosem lett jó vége, mert mindketten rosszkedvűek lettünk utána. A higgadt viselkedés a nyerő, ezzel tisztában vagyok, de a szép szó és a nyugodt bánásmód önmagában nem elég, kéne még valami “aduász”, amellyel eredményt érhetek el. Egyébként az esetek nagy százalékában igen türelmes vagyok és szerintem jól kezelem a különböző “megpróbáltatásokat” is, sokat foglalkozom a gyermekemmel. 3 éves koráig itthon maradok vele, nem küldöm őt bölcsődébe, nem fog rá vigyázni idegen sem. Megteszek érte bármit, csak sikerüljön orvosolni ezt a problémát. Esetleg még arra gondoltam, hogy ha nem eszik, akkor elveszem előle az ételt és kiveszem a székből, folytatjuk a napot, majd pedig a következő étkezésnél újrapróbálom, nem etetem, hagyom, hogy tegyen, amit akar, “egyszer csak éhes lesz” alapon… :S nem egy humánus megoldás, de tényleg nem tudom, mit tehetnék. Sajnos a külön kisszék és kis asztal sem vált be, ami nálatok jó volt, mert azonnal felállt és csak nehezen lehetett visszatessékelni, majd falatonként otthagyta az asztalt. Kérlek, hogy ha tudsz, akkor adj néhány ötletet, amivel sikerülhet javítani a dolgon. Nagyon köszönöm előre is a válaszod! Üdv és szép napot, Helga

    • Helga szerint:

      Ne haragudj, azt még szeretném hozzátenni, hogy az itthoni légkör nagyon jó és humoros! Egész nap bohóckodunk, nagyokat sétálunk, mesélünk, zenét hallgatunk stb. Este, mikor megérkezik apukája, akkor pedig szintúgy folytatódik a móka, mert hármasban hülyéskedünk nagyokat. Apukájának sem akar enni, bármilyen szépek kéri, akkor sem. Tudom, hogy mit szeret és mit nem, amit egyáltalán nem eszik meg, azt nem is erőltetem, egyáltalán. Finom, egészséges és változatos ételeket készítek a családomnak. Az ennivalót gusztán tálalom, pici falatokban, a folyékonyakat aranyos tányérban. Még ennyit szerettem volna. Remélem, azért maradt még valami, amit nem próbáltam :) Köszönöm előre is!

    • Vida Agi szerint:

      Az a gond, hogy kialakult egy rossz szokás, aminek úgy lehetett volna elejét venni, hogy nem etetőszékben eteted, amikor már nem marad meg benne, hanem kap saját kis asztalt, széket és ott ehet, mert ott szabadabban mozoghat közben. 2 évesen már egyébként sem kéne székben ennie, nyugodtan ehet kis gyerekméretű asztalnál, székben és egyedül, nem úgy, hogy te eteted. Ha mostantól nincs nagy felhajtás az evés dologból, hanem megkapja az ételt és a saját kis asztalánál annyit eszik, amennyit gondol, akkor meg fog szűnni a probléma. Az sem gond, ha két falat között szalad egy kört, nem lesz tőle semmi baja, hidd el, ha igazán éhes, akkor rendesen fog enni, csak ne te akard belerimánkodni a falatot, hanem ő maga dönthesse el, mennyit és hogyan eszik.

      • Helga szerint:

        Köszönöm, de ezzel sajnos nem jutok előrébb. Mint azt már mondtam, nem marad meg a kis asztalnál és korábban sem maradt meg egy percet sem. Különben is nem az a cél, hogy külön egyen az asztal “alatt” egyedül, ahol nem is látjuk rendesen, hanem hogy velünk, szülőkkel együtt legyen és ott étkezzen a rendes asztalnál. Egyébként sem mindenkinek, sőt inkább úgy mondanám, hogy hely szűkében kevés családnak van lehetősége arra, hogy elhelyezzen egy extra kis asztalt a konyhában.
        Én sosem erőltettem az evést, hagyom, hogy annyit egyen, amennyi jólesik neki. A kisfiam 8(!) hónapos korától önállóan evett, nem engedte, hogy én etessem. Volt is ebből probléma, mert nehéz volt kitalálni, mit adjak neki, de nem adtam fel! Pici falatokat készítettem neki és 1 éves korára már tökéletesen használta a villát! Szóval a külön asztal tipp sajnos nálunk nem nyerő és megmondom őszintén, hogy nem is nagyon tetszik. Egyébként sok jó ötletet olvasok az oldaladon, csak ez most nem tartozik közéjük. Nem vagyunk egyformák, úgyhogy ha van esetleg más tipped, azt örömmel fogadnám.
        Köszönöm,
        Helga

        • Vida Agi szerint:

          Azt próbáltátok már, hogy a közös étkezéseknél nem az etetőszékben, hanem nagyszéken eszik veletek?

          Emellett a játékos megoldások segíthetnek még:
          – nevető arcocskát kirakni a kis falatokból és azt játszani, hogy most megeszi a szemét, a száját stb.

          – azt játszani, hogy ő a kiskutya és az asztal alatt eszik kistálból (persze nem mindig, de néha játékos jelleggel), ez ugyanis oldja benne a mostani ellenszenvet és érdektelenséget az evéssel kapcsolatban

          – leülni nélküle enni úgy, hogy ott az ő étele is előkészítve tányérban, de nem erőltetni, hogy odaüljön veletek, hanem ti csak kezdjetek szépen enni, és idővel majd győz a kíváncsiság (ezt többször is érdemes eljátszani, ha egyszer jó pillanatában kapjátok el, akkor rá fog érezni az ízére)

          – bevonni őt a közös főzésbe és hagyni, hogy kóstolgasson falatokat, utána közösen megteríteni, kisebb feladatokat adni neki is benne, hogy érezze az étkezések szokás jellegét.

          • Erika szerint:

            Szia!
            Csatlakoznék Ági kommentjéhez. Nálunk ezek szinte mind beválltak. 2 és 3 éves gyermekeim vannak. Amikor ott volt az ideje, és a gyerek igényelte, hogy velünk egy asztalnál étkezzen, jelezte. Nem akart az etetőszékben ülni. Mi ülésmagasítóval oldottuk meg a nagy asztalnál való közös étkezést, ami most bevállt a kicsinél is. Nála pont most, 3 napja jött el ez az idő. Vettünk neki is egy ülésmagasítót, ami nagyon tetszett neki (mert most már neki is van egy saját). A játékosság legyen mindig az első szempont. Mi holnap készülünk sütni (közösen). A konyha tutira úszni fog, de jó móka lesz, és olyan büszke leszek Karácsonykor, hogy a gyerkőceim sütijeit fogják enni a vendégek. Kitartás, sok sikert!

  14. Kriszta szerint:

    Kedves Ági!

    23 hónapos kislányomat egyedül nevelem születésétől kezdve. Olvastam Csillának írt válaszodat, amelyből kiderült számomra, hogy sok szülőnek jelent problémát, hogy két évesen a gyermeke kezelhetetlen. Írtad, hogy ez a kor velejárója.
    2 hét múlva kezdi a bölcsődét, és az én kérdésem az lenne, hogy hogy tudom esetleg arról “leszoktatni” hogy elvegye más gyerekektől akikkel nap mint nap játszik az összes játékot, mert azzal csak ő akar játszani. Az akaratosság,a makacsság itt is jelen van, úgy érzem minden cselekedetével okosan kijátszik. Mondják hogy nem vagyok következetes a nevelésben, én ennek ellenére úgy érzem, hogy ha a higgadt magyarázás, vele szemben ülős nyugodt beszélgetés után sem érti meg, hogy mit nem szabad csinálnia, akkor többször vagyok türelmetlen. Én nem bántom, inkább erőteljesebben szólok rá, de még nem alkalmaztam szankciókat.(Ezek mik lehetnek?)
    Mit tegyek ez ellen? Mi sokat játszunk együtt (a játék lefoglalja) az étkezés hiába kisszék+asztal, egyedül eszik szinte mindent,de össze-vissza rohangál közben. Neki mindig annyi dolga van:)) ami fontosabb az étkezésnél, pedig én is mindig ott ülök vele.
    Bölcsiben nem fogja bántani a többi gyerek, ha “harcolni” kell a játékért?

    Most már én is az aggódó szülők közé tartozom, pedig eddig nem volt ilyen gondom.

    Várom válaszodat!

    Üdvözlettel, Kriszta


    Válasz:
    A szocializáció lassú dolog. Fokozatosan be fog illeszkedni a bölcsibe és ott meg fogja tanulni majd, hogy nem szabad elvenni a játékot másoktól és ülve kell enni. Ilyen szempontból a közösség nagyobb nyomás, mint az otthoni nevelés, mert otthon tudja, hogy többet engedhet meg magának, míg a bölcsiben győz a birkaszellem és beáll a sorba.

  15. Csilla szerint:

    Szia!
    A mi kislányunk 25 hónapos. Mi úgy érezzük, hogy mostmár kezelhetetlen, mert semmire sem figyel és nem is érdekli semmi. Ha azt mondjuk neki, hogy valamit ne csináljon, mert…, akkor ő direkt megcsinálja és nevet rajta. Ha valamire megkérem, akkor sem csinálja azt, hanem az ellenkezőjét. Bölcsibe jár és a gondozónők azt mondják, hogy nincs vele semmi gond a bölcsiben. A játékok sem tudják lekötni és ha valami nem úgy van, ahogy azt ő szeretné, akkor hisztizik. Szokott minket is többször rugdosni és ütni. A segítségedet szeretném kérni, hogy mit tehetnénk vele, hogy ez a nagyon makacssága, akaratossága elmúljon. És hogy szót fogadjon és ne kelljen mindenért könyörögni!
    Remélem tudsz nekünk segíteni, mert mostmár nagyon elvagyok keseredve és nem tudok kihez fordulni. Eddig semmi gond nem volt vele, de mostmár akármit mondok mindig az ellenkezőjét csinálja!
    Előre is köszönjük!
    Üdv: Csilla

    Válasz: A makacssága és az akaratossága nem fog elmúlni, mert ez az életkor velejárója, ezt csak kinőni fogja. Nem leszoktatni kell róla, hanem megtanítani kezelni az indulatait, valamint elkerülni azokat a helyzeteket, amik felbosszantják, amik kiváltják nála a hisztit. Látszik, hogy ez nem alaptulajdonsága, hiszen a bölcsiben nem csinálja, csak veletek szemben. Miért? Mert tudja, hogy veletek szemben ez működik – ugyanis ezt tapasztalta meg. Néha engedtetek neki, ezért most felvette ezt az eszköztárába.
    Amit lehet tenni:
    – elkerülni azokat a helyzeteket, ami hisztit vált ki
    – előre megállapodni bizonyos szabályokban (pl. a boltban csak 1 dolgot választhat, mást nem), ha egyértelműek számára mindig a korlátok, ha soha nincs belőlük engedve, akkor könnyebben elfogadja majd a helyzetet.
    – adni neki saját feladatokat, bevonni a házimunkába, ez sokkal érdekesebb számára, mint a játék
    – amikor mégis feldühíti magát, akkor higgadtan reagálni és nem törődni az egésszel (ha ugyanis “műsor” van, a kezére csapsz, kiabálsz, akkor rossz példát lát és azt fogja utánozni.)
    – meghatározni a határokat, legyen egyértelmű, mit szabad és mit nem, de ne legyenek mindenhol csak tilalmak (ami törékeny a lakásban, tegyétek el, ami veszélyes, el kell zárni, tudjon a kicsi szabadon mozogni a lakásban)

  16. Vera szerint:

    Kedves Ági!

    Kislányom 19 hónapos, könnyen kezelhető, jó beilleszkedési képességekkel rendelkezik.

    Munkámból kifolyólag 2 hétre a nagymámához vagyunk kénytelenek vinni nyaralni. Vele gyakorta találkozik és nagyon szeret ott lenni. Eddig 1-1 napra hagytuk csak ott és integetett nekünk, nem sírt az elválásnál. Kérdezgeti, hogy anya hol van, de a választól mindig megnyugszik, bólogat és játszik tovább, vagy csinálja amit előtte.

    A kérdésem az, hogy a 2 hét távollét tőlem mennyire fogja megviselni lelkileg és mi a jobb ha hétvégén lemegyek hozzájuk 2 napra és újra ott hagyom 1 hétre, vagy megszakítás nélkül maradjon 2 hétig?

    Nagyon várom válaszodat, mert 1 hét múlva lenne aktuális a “nyaralás”.
    Köszönöm szépen!

    Válasz: Nem kell aggódnod, ha szokott a nagymamánál lenni 1-1 napot, akkor 2 hetet is ellesz majd. Nyugodtan meglátogathatod a hétvégére.

  17. M.Nikolett szerint:

    Kedves Ági!
    A kislányom 26 hónapos,és nem tudom mi történt vele kb 2hete..
    Mi mindig együtt vagyunk, a nap 24 órájában.Mindenkit nagyon szeret a családban, de a középpontban mindig én voltam.
    Most azonban pár napja, nem kellek neki, sőt csipdos, húzza a hajam, és nem szeret itthon lenni.Ha elmegyünk a mamához, alig akar hazajönni, és már nem szeretget úgy, mint eddig:(
    Nem történt semmi veszekedés, vagy megbántás, ami ezt válthatná ki belőle.Mi történik?Elrontottam valami?
    Kérlek segíts nekem, mert nagyon rosszul élem ezeket a napokat meg.
    Előre is köszönöm

    Válasz: Ez nem amiatt van, mert megbántottad volna, egyszerűen csak új élmények felé fordul és most kevésbé vagy fontos neki már, ez így normális. Szervezz minél több és minél változatosabb programot, ahol nem csak te vagy ott, hanem mások is, mert ebben a korban egyre jobban érdeklik a kicsit az emberek is. Az a normális, ha a kicsi fokozatosan leválik rólad, te is próbálj meg fokozatosan leválni róla.

  18. Moncsi szerint:

    Kedves Ági!!

    2 éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni. Az a gondunk, hogy kb. fél éve verekszik, húzza a hajamat, de nemcsak minket bánt, hanem a családtagokat is, valamint a játszótéren a gyerekeket. Nem tudom, hogy jól tesszük e, de nem hagyjuk rá, ha megüt minket egy kicsit megpaskoljuk a kezét, valamint rászólunk, hogy nem szabad, de mintha nem is neki szólnánk. Tanácsolták már nekem, hogy egy kicsit erélyesebben szóljak rá, de már az sem használ, néha már türelmetlen vagyok és kiabálok is rá…, remélem ezzel nem ártunk neki, de egyszerűen már nem tudunk mit csinálni, ezért is kérném a tanácsodat.. Köszi!

    Válasz: 2 évesen ezt még nem érti. Viszont utánzással tanul, tehát abból tanul, ha higgadtnak lát téged és azt látja, hogy nem verekedéssel felelsz a verekedésre, és indulattal, hanem higgadt maradsz, elmondod, mit csinált rosszul és hogy ezt nem szabad. Ennyi. Ha azt látja, anyának szabad verekedni, akkor neki is szabad…

    • Juász Beáta szerint:

      Kedves Ági!
      Nekünk is az a problémánk hogy a 2éves kisfiam ha a játszótéren van akkor ő is verekszik.Azt azért hozzá teszem akikkel eddig találkozott azok mind fiatalabbak voltak nála.De azért aggaszt hogy miért üt oda vagy rúg.Mindig próbálom neki elmondani hogy nem szabad bántani senkit,hogy szeretjük a a többi gyereket és hogy a kisebbekre vigyázni kell.Az is probléma lehet hogy keveset vagyunk gyerekkel? Nagyon kellemetlen ha valakit megüt.Kérlek írjál köszi.

      • Vida Agi szerint:

        A fiúk általában kis vadócok ebben a korban hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. A gyerekekkel kapcsolatban általában azért frusztráltak, mert az ő viselkedésük nem teljesen kiszámítható, ebben a korban még inkább játékszerként tekintik a többi gyereket. Próbáld meg, hogy ha valakit bánt utána odamentek hozzá és közösen megsimizitek és röviden elmondod, hogy ezt nem szabad és szomorú a kisgyerek. Ez azért kell, mert ebből nem csak azt érti meg, hogy rosszat csinált, hanem azt is megmutatod, hogy mit vársz el helyette, mit tegyen ilyenkor.

  19. gadrus szerint:

    Kedves Ágnes!

    Arra lennék kíváncsi,hogy:van egy 2 éves kislányom,aki nagyon makacs,dacol,akaratos,és persze szófogadatlan,mostanság.21 hónapos volt amikor megszületett a kistesója és ez a rosszcsontkodás már a tesó érkezése elött megjelent,pár hónappal.Mostanában a gyerekem a központi téma a családban hogy mennyire neveletlen,szófogadatlan,stb.Pedig ez nem így igaz 100%-osan.HA elmegyünk a mamához akkor minden érdekli és mindent megszeretne nézni,de ez rossz.Ha megmozdúl akor is rossz.Most tanultuk meg hálaisten:S a “te hülye vagy”?kérdést egy nagyobb kisfiutól akinek minden második kérdése ez.Na erre a mama teljesen kiakadt és azt mondta hogy mi nem tudunk gyereket nevelni és majd ő felpofozza,de a gyerek pozitív tulajdonságati észre sem veszik.Most tényleg velünk van a baj?Vagy inkább ne menjünk többet a mamához.Én tudom hogy a gyerekem nem tökéletes ahogyan senki sem az,de azért nem tudom ne hiszem hogy egy nagyszülőnek így kell hozzáállnia az unokájához!Kérlek írj valami bíztatót!
    Köszi előre is.

    Válasz: A mamának nincs igaza. 2 éves korban a kicsi még nincs tudatában annak, amit mond és igenis rosszcsontkodik. Ezeket részben meg lehet már tanítani neki, mit nem szabad, de mégis folyamatosan feszegeti még a határokat, mert ilyen a természete. Régebben tényleg büntették, megütötték az ilyen kicsiket, meg is lehet nézni azokat a generációkat, akik így nőttek fel, milyenek lettek lelkileg: elválnak, agresszívek, önbizalomhiányosak… – ezért kell a gyerekeket másként nevelni, mert amit ebben a kicsi korban kap, az az egész életét meghatározza majd.

  20. Major Etelka szerint:

    Kedves Ági,
    mint nagymama szeretnék a 2 éves unokámról írni és érthetetlenségemre választ kapni:
    Két hetente több napon át vigyázok az unokámra és ezeken a napokon szinte a nap túlnyomó részét együtt töltjük.Nagyokat nevetünk és úgy tűnik ő is nagyon élvezi az együttlétet. A másik nagymamával ritkábban találkozik.Hónaponként egyszer.Legutóbbi együttlétünk után amikor megérkezett a másik nagymama , az én kis unokám szinte tudomást sem akart rólam venni ,szinte ignoralt engem és csak a másik nagymamával akart lenni.
    Kérdésem az,hogy mi játszódhatle az ő kis fejében,szívében,hiszen rossz indulatról nem lehet beszélni,mégis meg szeretném érteni,hogy mire gondoljak amikor ezt teszi,mert azért azt mondanom sem kell,hogy nem jól esik mindezt így megélni.
    Üdvözlettel,
    Major Etelka

    Válasz: Semmi nagy dologra nem kell gondolni, egész egyszerűen csak olyankor a másik nagymama érdekesebb időszakosan, ez teljesen normális viselkedés, nem ellened irányul.

  21. Moncsi szerint:

    Kedves Ági!!

    S.O.S. szeretném a segítségedet kérni esti alvással kapcsolatban. A kisfiam Máté most 23. hónapos. 15 hónapos koráig semmi gond nem volt az esti alvással kapcsolatban, esti fürdés, esti tejcsi és utána szépen magától elaludt a kiságyban. De akkor történt, hogy egy este az alsó szomszédunk fél kilenckor mikor már majdnem elaludt elkezdett fúrni, na azóta vele kell aludnom az ő szobájában és úgy teszem le ha mélyen elaludt a kiságyába, nem az a gond, hogy kellemetlen ez nekem, hanem az hogy meddig fog ez így menni, tudom, hogy még mindig benne van az a félelem, ( mert már úgy nagyjából el is mondja, hogy mitől fél, ” bácsitól ott fúr ” )próbálkoztam én azzal, hogy félhomályt csinálok, bekapcsolom a rádiót, nyitva hagyom az ajtót, hogy lásson, de semmi nem működik, úgy ordít, pillanatok alatt tiszta verejték a félelemtől, én meg megsajnálom és kiveszem, pedig tanácsolták már nekem azt, hogy hagyjam, hagy sírjon egy kicsit, majd abbahagyja, de nincs szívem sokáig hallgatni….
    Már nem tudom mit tegyek, jól jönne a tanácsod! Előre is köszönöm.

    Válasz: Ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek. Adj neki egy állatkát, amit ő választ ki és ami vigyáz rá éjszaka. Minden elalvásnál mondd el, hogy “itt a maci és ő fog rád vigyázni éjjel, ha jön a fúrós bácsi huhh, megijeszti” :) (az, hogy kimondod a félelmét, hogy beszéltek róla, őt is feloldja majd) Ezenkívül vegyetek egy kislámpát, ami éjjel világít a szobájában (ne ezeket a most kapható fényeket, hanem inkább rendes kislámpát vagy lávalámpát tegyetek oda neki)

  22. Hajni szerint:

    Kedves Ági,
    Én kicsit átmentem aggódós Anyukába, Pannácska miatt(ami biztos természetes, és ezidáig el is hessegettem magamtól a kellemetlen gondolatokat, csak azért vissza-vissza térnek).A babám jelenleg 2 éves(36 hétre született, én 40 éves vagyok, sokáig úgy hittem nem lehet kisbabám, pedig megjártunk az első házasságomban néhány szakklinikát majd 8 éven keresztül, mint hiába, és a második házasságom óriási ajándéka nekem a kicsi lányom:)) Múlt év nyarán külföldre költöztünk,akkor már kezdett “beszélni”: “anja gyeje, apa, nem…”, ezt már rendszeresn mondta. Kiérkezésünk után ez szép lassan abamaradt(nekem nem is tűnt fel), mert elkezdett egy halandzsa baba nyelvet beszélni. Úgy gondoltam, hogy a környezet is elég “bábeli nyelvet” beszél, mivel jött velünk mindenféle nációjú társaságba, és ott minket is hol így hol úgy hallotta beszélni. Úgy két hónapja, én úgy hallom, hogy mintha kezdene alakulni, formálódni a halandzsa számunkra is érthető szavakká, bár elég sok szót “kreál, és azt következetesen haszálja ugyanarra a cselekedetre”. Mond emellett, olyan szótöveket, mint “pa”: paradicsom, papa, “te”: tej, tessék, “ká” kávé, “kaka”, “pipis”….”baba”, “vigyázz”, “hái”, “szijja”…stb. persze még eléggé furcsa kiejtéssel.Másrészt a szavakat, beszédünket nem utánozza, akkor sem ha képeket nézegetünk, holott rendkívül sok mindent megért (a cselekvéseinket utánozza, de a szavakat nem), inkább mutogat, ha valamit akar. Ezeket a szótöveket is inkább akkor mondja, mikor játszunk, felszabadult.
    Mivel sokat sétálunk, amikor nem a házban vagyunk, mindenkit “idegenül” hall beszélni, és mostanság úgy reagál rá, hogy elbújik, ha szólnak hozzá. Kicsit blokkolva érzem őt, mert korábban nem zavarta őt a kapcsolatteremtésben, bátran odament másik gyerekhez is, és halandzsázott.Most ez is változott.
    Én a neten utána olvasgattam, ez részben megnyugtatott, részben meg nem, mert mindenhol “beszédrobbanásról” írnak, nekem ez ahhoz képest túl lassúnak tűnik, ahhoz képest, hogy eddig mindent elég korán kezdett el. A látni nézni szóra “idegen” kifejezést használ, azt teljesen jól nyelvtanilag, összetételében is:-) Ennyivel nehezebb lenne a magyar nyelv?
    Biztosan érzi, hogy “mit várnék el tőle” és ez gátolja? Türelmetlen vagyok vele?
    Tényleg jelenleg ennyire blokkolja a “más” környezet? Most kerül helyére az egyik nyelv, és a másik nyelv?
    Ági, kérlek reagálj rá valamit, nyugodjak, vagy aggódjak, kezdjek “logopédus”, vagy egyéb szakember után nézni otthon?Hogy tudok neki segíteni?( mesét, mondókákat olvasunk neki, hallgatunk is meséket, néz is magyar meséket, énekelek neki népdalokat….?…)Van más egyéb? Türelem? Mindezek mellett szintén kb. két hónapja kerültünk az “akarat érvényesítés” időszakába, amit viszonylag jól kezelünk a párommal, bár úgy érzem én vagyok a szigorúbb, (ami miatt van is lelkiismeretfurdalásom)Ezt az “erős akaratot” abban is gyakorolja rajtunk, hogy mindent kitalál, csak ne kelljen őt tisztába tenni, menekül:-). Már alig várom a jó időt, hogy levehessem róla a pelust, és lesz, ami lesz….:)! Lehet, hogy a kommunikációjában is gyakorolja a “dacosságát”? Köszönöm előre is a válaszodat! Üdv. Hajni

    Válasz: Aggodalomra semmi ok. Mivel ő egyszerre több nyelvet tanul most, ezért néha az egyiket, néha a másikat használja és ez számodra furcsának tűnhet, különösen, hogy ebben a korban még az egy nyelven beszélő gyerekek is hajlamosak félig csak babanyelven beszélni. Szépen a helyére fog rázódni a dolog. De ha nagyon aggaszt, akkor kérdezz rá nyugodtan a kétnyelvugyerek.hu blogban Bán Annamarinál, ő szakértője ennek a témának.

  23. kati szerint:

    Kedves Ági!
    Hozzád bizalommal fordulok,mert már egyszer megnyugtattál.
    Kata 22hónapos, 84cm,11.5 kg,fejkörfogata47cm és borsónyira tapintható a kutacsa.Állitólag baj a tapintható kutacs,a kis méretű fej és hosszra sem nő kellőképpen…Én még nem szeretném Katát ilyen-olyan vizsgálatoknak kitenni!!Természetesen a gyermekorvosunkat sem akarom felülbírálni,de nem tudok megbékélni avval,hogy minden honapban a grafikonokat kell figyelnem,mert ha valami nem jó,akkor aztán “kap”az anyuka…Már előre félek a 2éves státuszvizsgálattól…,hisz régebben probléma volt hogy nem tesz kockákat egymásra(??)
    Nem részletezem,mert azt csinálja amit a legtöbb gyerek ebben a korban,félig elmondja az ABCt,számol ötig,kockák helyett ő inkább olvas,mondókázik,dalol…
    Szóval azt,hogy miért nem nő be még a kutacs senki nem tudja,pedig már agyon érdeklődtem magam-! Mindenkinek azt mondják várjanak 3éves korig.Vagy ha a gyerekorvos beutalót ad a neurológiára,onnan röhögve elzavarják a többséget,hogy felesleges a gyereket piszkálni…
    Egy biztos:a nagymama alkalmasabb lesz a “harcra” a következő vizsgálatnál,úgyhogy majd elviszi ő Katát.-hihi
    Mit gondolsz az ‘átlagos gyerek,de nyitott kutacs’témáról?Kérlek írj egy megnyugtató,bátorító cikket hasonló témákban,mert biztos nagyon sokan ki vagyunk már akadva ettől a megfelelési kényszertől!!

    Válasz: Minden cikkem arról szól mostanában, hogy nem kell mindenkinek megfelelni és nem is lehet, tehát felesleges ezen idegesíteni magad. A gyerekek frankón felnőnek állandó méricskélés nélkül is :) Sőt, még csak nevelni sem kell, ha normális a környezete, foglalkoznak vele, jó mintákat lát, akkor magától megtanulja a jó szokásokat mindenről (pl. enni, inni stb.) Ha a környezete nincs rendben, akkor meg hiába próbálják ellenekezőképpen nevelni.

    A méretek: ha ti is átlagos vagy annál kisebb termetűek vagytok, akkor nem kell emiatt aggódni. Ha a súlya is jóval kisebb, akkor esetleg lehet majd kivizsgáltatni, de akkor fogtok kapni emiatt beutalót is, de egy 2 éves kislánynál ezek teljesen normális méretek.

    A kutacs: ha valóban nyitott a kutacsa, és szükségesnek látja az orvos, akkor ezt ki kell vizsgáltatni, mert vannak olyan betegségek, amiknek ez tünete lehet, de lehet, hogy nincs már nyitva, csak te érzed úgy és az orvos tapasztalt keze mást érez majd.

  24. Vica szerint:

    Kedves Ági!

    Nagyon köszönöm a választ, ismét olyat tudtál mondani, amit más még nem :) Mindenképp kipróbálom ezt a variációt, örülök hogy végre valaki nem azt mondja, hogy nem vagyok elég határozott. Mi is nagyon sok olyan ételt eszünk amit önállóan csipegethet – tulajdonképpen csak ilyet hajlandó enni. A nap csúcspontja ha kiülhet meztelenül a teraszra cseresznyézni/dinnyézni/barackozni :) Még egyszer köszönöm a segítséget!

  25. Vica szerint:

    Kedves Ági!

    Nagyon jók ezek a cikkek, sokat lehet belőlük tanulni. Lenne egy kérdésem az “ülve-evéssel” kapcsolatban. Kislányunk 11 hónapos, igazi sajtkukac, egész nap mozgásban vagyunk. A gond az, hogy evés közben is… Talán 3-4 percet hajlandó megülni az etetőszékben, utána pedig minden erejével azon van hogy kimásszon. Megpróbáltam, hogy nem veszem ki, hanem türelmesen magyarázok neki, de az lett a vége, hogy úgy belehergelte magát a sírásba, hogy lilult a feje és fulladt. Így viszont minimális mennyiséget eszik, vagy játék közben kap be egy-két falatot. Ki fogja ezt nőni, vagy legyek keményebb? Jól jönne a tanács…

    Válasz: Ne legyél kemény, inkább szüntesd be az etetőszéket. A kisebbik fiam volt ilyen sajtkukac, ahogy kapott az etetőszék helyett kisszéket, kisasztalt az evéshez, és nem azt érezte, hogy be van zárva, hanem akár szabadon mozoghat is, máris megoldódott a probléma. Sok olyan ételt kapott, amit maga is megehet, így ugyan maszatosabban evett, de többet és nyugodtabban. Amikor már járt és nem volt annyira érdekes neki a szaladgálás, szépen elüldögélt hosszasan és eszegetett magában. És ennek jótékony hatása, hogy sokkal hamarabb kezd el magától enni kanállal is, a fiam másfél évesen már a levest is megette kanállal minimális kilötyköléssel :)