Bosszantó, amikor a kisgyerek ledobálja az ételt vagy szétdobálja a drága játékait, esetleg megdobálja a szüleit vagy más gyerekeket. Miért csinálja ezt és mit lehet tenni ellene?
1. Gyakorol
A játékok megfogását és használatát gyakorló babák kezdetben csak véletlenül ejtenek le egy-egy tárgyat. Később, az babakocsiból vagy az etetőszékből azonban ki-ki esik néhány játék és a kicsi ezáltal tanulgatja a tárgyállandóság fogalmát (azt, hogy amit nem látunk, attól még megvan): kidobja a játékot, utánanéz és a szemével keresi. Ugyanakkor így ismerkedik a gravitációval is.
2. Játszik
Ahogy a baba keze ügyesedik, nagyjából 7-8 hónapos kortól, néha már tudatosan is el-eldob tárgyakat, elsősorban azért, hogy kísérletezzen velük. Ha bíztatod, már próbálja visszagurítani a felé dobott labdát vagy elkapni a felé szálló lufit. Kis gyakorlással gyorsan megtanulja, hogyan lehet visszadobni játékokat, de egyelőre még nem tudja felfelé dobni őket, inkább csak elengedi vagy elpöcköli őket. Ha a közös játékba beépítitek a dobálós, egymás felé gurítós játékokat is, kevesebb lesz a sétálás közbeni és etetőszékből való dobálás és egyre ügyesebben kapja el és dobja vissza a labdát is.
3. Kommunikál
Tolod a babakocsiban és ő egyszercsak kidobja a játékát vagy a cumiját. Miért teszi? Néha azért, mert már unatkozik és így jelzi, máskor szeretné elmondani, hogy „anya foglalkozz velem, néha pedig lehet, hogy szimplán csak jó mókának tartja, hogy a kocsi gurul és így a leejtett tárgy nem csak lefelé, hanem hátrairányba is mozog, ezt onnan ismerheted meg, hogy kíváncsi szemmel utánanéz és követi a kidobott tárgy útját. Ha rendszeressé válik a dobálás, részben úgy védekezhetsz, hogy belekötöd a babakocsiba a kidobható játékokat, másrészt pedig segít, ha a baba veled szemben fordítva utazik a kocsiban, ahol lát, így másként is tud jelezni neked, nem csak a dobálással.
4. Dühből dobál
A dobálások jelentős része haragból történik. A kicsi ül az etetőszékben, elunja magát és lesöpri a tálca tartalmát. Játszik a testvérével és egyszercsak hozzávágja, ami a kezében van. A dobálás oka ilyenkor a düh, tehát a rászólás önmagában nem segít, a dobálás csak az indulat levezetésére szolgál. Éppen ezért azzal segíthetsz neki leginkább, ha elsőként megnyugtatod és amikor már elmúlt a hiszti, akkor mondod el neki, hogy nem szabad dobálni.
Fontos, hogy ezt követően segítsen a takarításban is. Pl. ha leborította az ételt, vedd ki a székből, mondd el, hogy nem szabad dobálni és adj neki egy papírtörlőt, hogy veled együtt takarítsa fel a szemetet.
Ha megdobált egy másik gyereket, miután megnyugodott oda kell vele menni és bocsánatot kérni. Mindez nem büntetés, hanem a tettei logikus következménye, amit ha újra meg újra megtapasztal, az visszatartja őt a további dobálózástól.
Emellett ki kell figyelni, milyen helyzetek váltják ki belőle a dobálást és segíteni kell neki megtanulni, hogyan lehet ezeket a helyeket máshogyan kezelni (pl. ha unatkozik, akkor szóljon, ahelyett, hogy dobálni kezdene). Sokat segít, ha mesékbe szövöd bele a hasonló helyzeteket és a megoldásokat, így könnyebben megérti a kicsi, mit kéne tennie.
5. Önvédelemből dobál
Néha a kicsi azért dobálózik, mert így védi meg magát a többiektől. Bölcsődében és testvéreknél különösen gyakran fordul elő ez a fajta reakció. Lehet, hogy nem is bántják, egyszerűen csak úgy érzi, a többiek túl veszélyesek, ezért dobálással próbálja őket távoltartani vagy egy darabig elviseli a többiek hangoskodását és játékát, de aztán egyszercsak besokall és megdobálja őket.
Gyakori helyzet az is, hogy a kisebb testvér dobálja meg a nagyobbat önvédelemből vagy azért, hogy felhívja magára a másik figyelmét.
Ezt a helyzetet általában az oldja meg, ha a kicsi már kialakította a megfelelő viselkedésmódokat a közösségben és megtanul beszélni, hogy ezzel fejezze ki magát. Addig is azonban, amíg ez kialakul, sokat segíthet, ha tudatosítod benne, mi a probléma a viselkedésével és kezeled az agresszióját.
5. Lebukott és eldobja
A szégyenérzet nagyjából 2,5-3 éves korban jelenik meg, ezt követően gyakori, hogy ha a kicsi valamilyen tiltott tárgyat tart a kezében és rászólsz, akkor eldobja, ami a kezében van. Minél szigorúbb és a kicsi számára ijesztőbb ilyenkor a büntetés vagy a rászólás, annál nagyobb rá az esély, hogy az ilyen esetekben menekülni kezd előled a gyerek és igyekszik eltussolni, amit tett. Ezt elkerülheted azzal, hogy ilyenkor együtt felveszitek, amit eldobott, odahívod magadhoz és halk szóval elmondod neki, miért szóltál rá. Ezenkívül próbáld meg elkerülni a „szégyelld magad”, „hogy képzeled ezt?” és „normális vagy?” – típusú leteremtéseket (illetve mindent, ami nem a tettet szabályozza, hanem a gyermek személyére vonatkozik).
A kicsi ebben a korban nagyon érzékeny arra, mi a jó és mi a rossz és hajlamosabb magát is jónak vagy rossznak bélyegezni. Ha a tettét magyarázod el neki és nem őt magát kritizálod, akkor megérti, hogy nem kell titkolnia, szégyellnie, ha hibázott, nem kell eldobnia, ami a kezében van, bátran szembenézhet veled. Segít az is, ha nem tiltod el mindentől, ha valami nagyon érdekli, felügyelettel megnézheti, megtaníthatod, hogyan működik, vagy ha nem nyúlhat hozzá, akkor is megmutathatod, hogyan kell használni (itt írtam róla, hogyan lehet ebbe belefogni), így nem kell titkolóznia, felügyelet nélkül titokban piszkálnia egyes tárgyakat, mert a segítségeddel már kielégíthette a kíváncsiságát.
Itt is fontos, hogy a logikus következményeket is megtanítsd neki. Ha például valamit eltört, akkor az már elromlott, nem lesz helyette másik. Ha valamit leszórt, ő is segítsen összeszedni, ha valamit elrontott, egy darabig nem működik. Ez is segít neki megérteni, hogy a tettei következményekkel járnak és a későbbiekben óvatosabb lesz majd.
Még több tanácsot és tippet találsz a babád neveléséhez testreszabott hírlevelünkben, amiben a babád korának megfelelő tanácsokat és fejlődési útmutatót küldök minden hónapban. Nézd meg itt >>