Így szállhat el a karácsonyi ajándékozás varázsa:

Annyira jó várni a Szentestét, együtt izgulni, látni a fa alatt a boldog, kíváncsi kis pofikat, ahogy bontogatják az ajándékot. Olyan jó együtt örülni velük, amikor megkapják a vágyott tárgyakat! Azonban az örömteli ajándékozás olykor valami egészen másba fordul át, ami elveszi az ünnep fényét és örömét.

Ne legyenek elvárásaink!

Ajándékozás. Mi a lényege? Hogy önzetlenül adunk valamit egymásnak és nem várunk el érte semmit cserébe. A hangsúly az utóbbin van: nem várunk el érte semmit cserébe. Mert néha nagyon is elvárunk. Odaadjuk a drága játékot és elvárjuk, hogy az legyen a kedvenc, egy csomó pénzt költöttünk rá, hát miért nem folyton csak azzal játszik a gyerek? Miért unja meg 1 nap múlva? Vagy (ami kisebbeknél gyakran előfordul), miért a csomagolással játszik, ahelyett, hogy a méregdrága, zenélős-villogós fejlesztőkütyüt nyomogatná?

A gyerekek a maguk tempójában fedezik fel a világot. Mindig találnak maguknak érdeklődési köröket, amik éppen foglalkoztatják őket. Az ajándék ebbe a folyamatba kapcsolódik bele. Lehet, hogy pont akkor és pont ott nem találja nagyon érdekesnek, de 2 hónap múlva felfedezi majd. Persze az lenne a tökéletes, ha pont ott a karácsonyfa alatt láthatnánk őt elmélyülten játszani vele, de ez csak megint a mi tökéletes karácsonyestéről szóló vágyunkról szól: elvárás.
A kisebbek számára maga a csomagolás, a doboz is játék, hadd fedezzék fel! Aztán majd sor kerül az érdekes új kütyü felfedezésére is.

Ne akarjuk megtanítani a gyereket „normálisan” játszani az új játékokkal

Megkapja a baba a babatornászót, lefektetjük a játszószőnyegre, ő meg csak nézelődik vagy már kúszik is tovább. Sok szülő ilyenkor önkéntelenül is meg akarja neki mutatni, mit kéne csinálnia. Odanyúlunk a tornászóhoz és mozgatni kezdjük a részeket, elmagyarázva, hogyan kell használni. Van, aki még ennél is didaktikusabb és felemeli a baba kezét, megmutatva neki, mit kéne csinálnia. De a baba nem így működik. Ő először csak szemügyre veszi, nézelődik, aztán, ha felkeltette egy részlet a figyelmét, odamegy és megnézi.
Vannak olyan babák is, akik nem szeretik a reflektorfényt, nem akarják akkor kipróbálni, amikor mindenki nézi őket „vajon örül-e neki” és csak akkor kezdenek rátalálni az új játékra, amikor már rég mindenki mással foglalkozik (ez egyébként nagyobb gyerekeknél is előfordulhat).

A technikai vagy a komplexebb játékoknál természetesen megmutatja az ember, hogyan működik, mire kell vigyázni a játék közben. Természetes, hogy együtt építjük fel a kisvonatot vagy üzemeljük be az új kütyüt és megmutatjuk, hogyan működik, megbeszéljük, mire érzékeny. Ilyenkor is jó, ha ez nem egy kiselőadás a szülő részéről arról, mit szabad és mit nem, inkább közösen használjuk az új játékot, együtt játszunk vele, így a gyermek a mi példánkból tanulhatja meg a megfelelő használat módját.

A gyermek számára a felfedezés, a próbálkozás ugyanolyan örömforrás (és tanulás), mint a játékkal való rendeltetésszerű játék. Hagyjuk, hogy próbálkozzon!

Nem kell megtanítani „helyesen” játszani a kislányt a babával és megtanítani a kisfiút „rendesen” tologatni a kisautókat, nem csak úgy „összevissza”. Hagyni kell, hogy a kicsi szívesen és örömmel fedezze fel az új játékot és jöjjön rá a fortélyaira, fedezzen fel újabb és újabb kreatív használati módokat. A fiam például előszeretettel viszi ki a műanyag figuráit és autóit a hóba játszani. Nem erre találták ki őket, de számára a kinti havas udvar új játékterep, ahol másként lehet játszani a megszokott figurákkal, mint a szőnyegen vagy az asztalon. Utána pedig újabb játéklehetőség adódik: minden figura és kisautó fürdeni megy 🙂 De ez is a játék része.

Az ajándék ne legyen a nevelés eszköze!

Ne keltsünk vele bűntudatot! Drága volt, tudom. Áldozatokat kellett érte hozni, elmenni a város másik felébe, már október elején megrendelni külföldről és értemenni a vámhivatalba, túlórázni, hogy meglegyen a vágyott új játék vagy a tablet. De a gyermekben nem kelthetünk bűntudatot ezzel. Az olyan mondatok, mint „én mindent megtettem érte, te meg nem is örülsz”, „milyen drága volt és te nem is játszol vele” csak szorongást és bűntudatot keltenek a gyerekben. Talán apróságnak tűnik, de pont a lényegét veszi el a dolognak: a karácsonyi ajándékozás önzetlenségét, felhőtlen örömét.

Ne fenyegessünk az ajándékkal, „elveszem, ha nem viselkedsz rendesen”. Az ajándék nem annak az eszköze, hogy kontrolláljuk vele a másikat. Mint ahogy felnőttkorban sem várhatjuk el, hogy az, akit megajándékoztunk, onnantól minden parancsunkat teljesítse, úgy gyerekkorban sem. Nem azért kapta, hogy „jó gyerek” legyen (amúgy már jó gyerek, mint minden gyerek), hanem azért, mert szeretjük és örömet szeretnénk szerezni neki.

Az ajándék nem bébicsősz

Nem azért kapja a gyerek, hogy kevesebbet kelljen vele foglalkozni. Sem azért, hogy végre elfoglalja magát és békén hagyjon. Az az elképzelés, hogy ha megkapja, akkor majd csendben lesz és nem nyafog, egyébként 100%-os arányban nem szokott beválni 🙂 A gyereknek sokkal inkább a szülei figyelmére van szüksége, mint bármilyen ajándékra. Vannak olyan gyerekek, akik el tudnak mélyülni a hosszas játékban és olyanok, akik igénylik a társaságot is hozzá. Ez utóbbi csoportot a világ legdrágább villogó, zenélő, interaktív fejlesztőkütyüjével sem tudod rávenni, hogy ne melletted karattyoljon és tegyen-vegyen naphosszat 😀

Felesleges hát olyan elvárásokkal nekifutni az ajándékozásnak, hogy „na, ezzel végre majd elfoglalja magát”, inkább menjünk neki azzal, hogy „ezzel milyen jót fogunk játszani együtt”.

És ne feledjük: az ajándék az önzetlen szeretet kifejezése.
A szereteté, ami elfogadja a gyereket olyannak, amilyen.
A szereteté, ami nem vár semmit cserébe.
A szereteté, ami nem erőlteti, nem akarja tökéletesen csinálni, nem akarja kifelé megmutatni, mennyire jól csinálja, hanem együtt élvezi a gyermekeivel a varázslatos néhány napot.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.