Kötődésre nevelés, avagy alvás, altatás, nevelgetés másképpen

A kötődésre nevelés lényege, hogy hagyjuk gyermekünket a saját tempójában fejlődni, nem erőltetünk semmit, amire még éretlen, nem választjuk el, ha még nem jött el az ideje, megadjuk neki az elalváshoz és az egyéb számára fájdalmas, kellemetlen helyzetekhez azt a plusz szülői segédletet, amire szüksége van. A végeredmény: boldog gyerek és nyugodt, kipihent anyuka.

A legtöbb anyuka azt szeretné, ha a kisbabája átaludná az éjszakát, lehetőleg a saját ágyában, napközben könnyen elaludna és kipihenné magát, amikor fentvan, akkor pedig minél többet egyedül játszana. Nem várunk el túl sokat a kisbabától? De igen! A kötődésre nevelés lényege, hogy úgy alakítjuk a szokásokat, ahogy mindenkinek a legjobb, de úgy, hogy ne okozzunk maradandó lelki sérüléseket.
Nagyszüleinknek egyszerűbb dolga volt még, hiszen akkor még létezett a nagycsalád, mindig volt olyan családtag, aki az éppen nyűgösködő kisbabát lefoglalja egy időre, vagy tehermentesítse az anyukát. Külön szobában alvás sem létezett még, természetes volt, hogy a kicsi a testvérekkel, szülőkkel együtt, egy szobában alszik. Aztán a nagycsaládok széthullottak, mindenki saját külön lakást-házat akart, ezeket pedig fenn kellett tartani, az anya is dolgozni kényszerült, a kicsik pedig külön szobát kaptak. Pedig a babák igénye a szeretgetésre, az álomba segítésre megmaradt: ők továbbra sem tudnak segédlet nélkül elaludni (ritka az a baba, aki erre magától képes), igénylik a szülők jelenlétét, ha fájdalmuk van, ha megijednek a sötétben stb. Miért is akarnánk megfosztani őket ettől?

Persze a szülővé válás lemondásokkal jár, de ez nem azt jelenti, hogy az anyának szükségszerűen kialvatlannak kéne lennie. Sőt! Keresni kell azokat a megoldásokat, amik az anya számára is jók és a kicsinek is jók. A kötődésre nevelés erről szól. Arról, hogy nem szabad sírni hagyni a babát, hogy nem szabad olyan szokásokra nevelni, olyasmire “idomítani”, amihez még kicsi, ami nem neki való. Néhány nap sírás után megtanulja az új rendet, de ezzel károkat okozunk, olyanokat, amikre csak felnőttkorban, esetleg egy betegség, egy depresszió vagy más pszichés eredetű probléma kapcsán derül fény.

Soha ne felejtsük el, hogy a kicsi nem egy gép, amit ki be kapcsolgathatunk, vagy egy kutya, akit meg lehet tanítani visszahozni a labdát: ő már fogantatása pillanatától kezdve emberi lény, aki kötődik hozzánk, akinek szüksége van ránk és arra, hogy rajtunk keresztül ismerje meg a világot.

Dr. William Sears “Éjszakai gondoskodás” c. könyve részletesen megmagyarázza, mi a problémák forrása:

“Ha rosszul alszik a baba, az megviselheti az egész családot, ebből sokszor feszültség támad a házasságban, és ez odáig vezethet, hogy a végsőkig kimerülnek a szülők. A kimerültséget általában nem a gyerek okozza. A társadalom a felelős, mert felbomlott a nagycsalád, amely hagyományosan hátteret biztosított a szülőknek. Nem volt ez mindig így, nem várták el az anyáktól, hogy ennyi mindent megtegyenek a család minden tagjáért, miközben alig van érzelmi támaszuk.”

Manapság a szoptatás újra reneszánszát éli – látszólag, hiszen amíg az első hat hónapban dicsőség szoptatni, addig 1 éves koron túl mindenki azt kérdezgeti: Mikor választod már el? Az elválasztásnak sem rajtunk kellene kizárólag múlnia, inkább a babán, hogy őneki mi a jó. A második félévben a szoptatás elkezd lelki szükségletté válni, már nem a táplálkozás eszköze, hanem a feszültségek levezetésének, az élmények feldolgozásának helye, egy kis összebújás, anyai ölelés. Az elválasztódás annyit tesz, mint érlelődni, ha már elég érett a pici, magától elválasztódik, ha mi választjuk el, az olyan, mintha óvoda helyett azonnal az általános iskolába iratnánk be.

Ha idő előtt elválasztjuk, olyan magatartásformákat vehet fel, amikkel azt akarja kifejezni, hogy számára ez a helyzet nem jó, és mivel tehetetlennek érzi magát, más eszközökkel fejezi ki dühét, verekedik, harap, agresszív, ingerlékeny. És mivel mindez belülről fakad, abból az érzésből, hogy nem érezte jól magát, hogy nem kapta meg, amire szüksége lett volna, hogy megrendült a szüleibe, s rajtuk keresztül a világba vetett alapvető bizalom, így ezek a viselkedésmódok az egész életét végigkísérhetik.

Ezzel szemben, ha a kötődésen alapuló nevelést választjuk, egy sor előnnyel szembesülhet, mind az anya, mind a baba. Az anyában több ún. prolaktin hormon termelődik, amely erősíti a gondoskodás képességét, megnyugtatja az anyát és pihentetőbb alvást eredményez, valamint megsokszorozza energiáit, így az éjszakai kelések ellenére is kipihent lesz reggelre és gond nélkül képes teljesíteni a napi kihívásokat.

A gyermek számára hosszú távú hatásokkal bír, ha így neveljük. Megtanul bízni a másikban, a szüleiben, ez kamaszkorban különösen jól jöhet majd. Kiszámíthatóvá válik az élete és ezzel együtt a családé is, hiszen tudjuk, mikor és hogyan alszik el, nem kell a sírást hallgatnunk, nem lesz folytonos lelkiismeretfurdalásunk azért, mert nem elégítettük ki a kicsi lelki igényeit.

Nagyon fontos, hogy a gyerekek ezáltal megtanulnak személyekhez kötődni. Életük folyamán is tartós barátságokat kötnek majd, szerelmeikhez is bensőséges, meghitt kapcsolat fűzi majd őket és ugyanazt a meghittséget adják át gyermekeiknek is, mint amjt ők kaptak egész gyermekkorukban.

Rövidtávú pozitív hatás, hogy az így nevelt gyermek nem válik követelőzővé, hisztissé, agresszívvá, ritkábban kell majd büntetnünk, már kisebb korban is jobban fog ránk hallgatni, hiszen a gyermek-szülő közötti bizalomra épül a tekintély, a gyermek jobban elfogadja majd a szabályokat tőlünk.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

68 Comments

Comment navigation

  • anna

    2011. március 29. kedd

    Udw Agi megint!
    Hat igen, a tarsadalom sokszor felfallja az eletunket es nem is ertem,h. miert a tarsadalomnak akarunk megfelelni? Talan, mert ha nem, tobbe kewesbe kikozositenek, megitelnek :(.
    1.Na de nekem az lenne a nagy kerdesem, hogy ez a modszer altal nem kenyesztessuk-e agyon a gyerkocot, majd azt sem tudjuk mit tegyunk wele? Nem lesz-e tul fuggo a szuloktol, kesobb nem lesz gond az onallosulasban?
    2.A masik kerdesem pedig az,hogyha az en fiam csak ugy magatol mondott le a cicirol, olyan 6 honap korul, lesz-e lelki serulese? Hat nekem az wan 🙁
    3.Most akkor mitewo legyek az ejjeli alwassal, egy ideig, amig nem tudott felallni,meg elwolt ejjel az agyaban ideig-oraig, de most,hogy ewes mult,ejjel felall, felul,s persze meg tejet is iszik, igy inkabb mellettunk alszik.Hagyjam ezt igy, wagy inkabb szoktassam a kicsiagyba wissza walahogy, kesobb wajon fog-e egyedul aludni az agyaban?Foloslegesen nem akarom bogetni 🙂
    Hat elore is koszi a walaszokat ezuttal is

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      1. Elvileg a kötődésre nevelés pont azt biztosítja a babának, hogy ő maga a saját tempójában váljon le a szülőkről és legyen önállóbb, amikor annak eljött az ideje.

      2. Ha magától hagyta el, akkor nem lesz tőle semmi baja.

      3. Ha már úgyis veletek alszik, akkor csak sírás árán tudod visszaszoktatni a kiságyba, szóval ez a te döntésed, hogy nem tudsz így aludni és inkább menjen vissza a saját ágyába, vagy együtt alszotok, aztán ha nagyobb lesz, majd szépen átköltözik a saját ágyába magától (pl. amikor majd heverőt kap a kiságy helyett)

      • anna

        2011. április 02. szombat

        Nagyon szepen koszonom, kezdem lassan erteni az eges gyerekesdi neweles lenyeget, hisz szemmel lathato minden baba mas, tehat “mindent megadni szemelyreszabva, amit a gyerek igenyel, amitol o jol erzi magat es ettol kiegyensulyozott”- jol ertem ugy-e? Hat ha ez a lenyeg, ezt csakis neked koszonhetem :*

  • b. nora

    2011. március 24. csütörtök

    Szia Agi!

    A fenti cikket elolvasva komoly ketsegek merultek fel bennem a sajat gyerekem nevelesevel kapcsolatban.Pedig ugy erzem, jol csinalok mindent.15 hos kislanyom jo etvagyu, jo alvo, nyugodt kiegyensulyozott baba.Legalabbis en igy latom.Pontos napirendunk van, amihez mindketten ragaszkodunk es igyekszem betartatni a csalad tobbi tagjaival is.Egy szobaban, de kulon agyban alszik a leanyzo.Kb. 6 hos kora ota atalussza az ejszakat.Eleinte enis ultem mellette, enekelgettem, becezgettem, simogattam.Aztan egyszer valamiert kimentem a szobabol es mire visszamentem, o elaludt.Azt hittem, veletlen…Aztan egyre tobbszor fordult ez elo.Most mar ott tartunk, hogy ha valaki bent van, nem alszik el, azt hiszi jatekido van.Apaval ennek nagyon orulunk s minden, de most felmerult bennem a kerdes, hogy baj, hogy ez igy alakult ki? Hogy csak akkor aludtunk egyutt, ha beteg volt? Tobbet kellett volna tutujgassam? Rengeteg szeretetet kap tolunk, sok kozos programunk van,hetente babauszasra jarunk.Gyakorlatilag a nap osszes orajaban velem van, de ha kell, egyedul is eljatszik.Tudok tole fozni, elmarad a nagymamaval is, neha 1-1 ejszakat is, ilyenkor apaval szorakozni megyunk.
    A babas ismerosok engem irigyelnek, en pedig nekifogtam aggodni: talan nem kotodik elegge hozzam a gyermekem? Nem-e tulsagosan passziv?
    Vagy egyszeruen oruljek neki, hogy ilyen a csaladi eletunk es reggel kipihenten ebredunk, mert mind ataludtuk az ejszakat?

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Nem kell aggódnod emiatt, teljesen jól csináltatok mindent. A kiegyensúlyozott, nyugodt baba erre a bizonyíték 🙂

  • Éva

    2011. március 18. péntek

    Kedves Ági,

    az én kislányom 13 hónapos. Minden másnap munkába kell járnom, így a reggelek elég zűrösek… Jobb, ha reggel eszrevétlenül elszököm, vagy inkább búcsuzzak el a picitől?
    Ő már érzi hogy el fogok menni, ahogy öltözni kezdek, és persze sír. Ezt én nehezen viselem.
    A tanácsodra lenne szükségem, mit tegyek,
    Üdvözlettel, Éva

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      A legjobb, ha mindig elbúcsúzol tőle, elmondod, hova mész és mikor (valamilyen általa is ismert eseményhez kösd) fogsz jönni. Ezáltal megtanulja, hogy “anya elmegy, de vissza is fog jönni” és elmúlik a reggeli sírás.

  • Márta

    2011. január 27. csütörtök

    nagyon jó a cikk!
    mindig nagyon sokat segítesz nekünk! 😀

    köszönjük!!

  • Körmendi Magdi

    2011. január 25. kedd

    Kedves Ági!

    Az altatással kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni. A lányom most múlt másfél éves, de nem hajlandó egyedül elaludni. Születése óta sajáta szobájában alszik, de először cicin aludt el, majd mellettünk az ágyban, és most úgy, hogy én ülök mellette a földön. Az éjszakákat sem szokta átaludi, egyszer biztosan fel kel. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan tudnék ezen változtatni. Szeretném elérni azt, hogy nélkülem is sikerüljön neki nyugodtan elaludni. Borzalmasan ragaszkodik hozzám, az apjával nem hajlandó lefeküdni, ha én is otthon vagyok. Segítségedet előre is köszönöm!
    Üdv: Magdi

    • Vida Agi

      2011. január 30. vasárnap

      Minimális segítség minden gyereknek kell az elalvás előtti megnyugváshoz. Tehát ha csak 5-10 percet kell mellette ülni, akkor ez teljesen normális. Ha nem, akkor próbáld meg azt, hogy ülsz mellette, ahogy szoktál, de kicsivel hamarabb kimész, mint eddig, néhány napon át. Aztán ha ezt már elfogadja, akkor megint egy kicsivel rövidebb ideig ülsz mellette, mint addig. Ha sír, akkor menj vissza, ülj le, de megint csak ne várd meg, amíg teljesen mélyen elalszik. Lehet, hogy így elsőre akár egy órán át játsszátok ezt, mire feladja, de ha kitartó vagy, akkor el fog aludni.

  • Angi

    2011. január 15. szombat

    Szia Agi,

    A fiam 1 eves es egy honapos es egy par hete elkezdte azt hogy csip, harap vagy arconcsak szinte barkit aki a kozelebe kerul. Ugyanez tortenik, ha valamit nem engedek neki. Es ez a dolog egyre csak sulyosbodik. Nyolc honapos koraig szoptattam, ugy erzem hogy elhanyagolva sincs.A szomszedos hazban laknak a nagyszulok, nagyon szinten sokat vannak vele. Az az erzesem, hogy mivel minden egyes alkalommal, amikor csipett, harapott tul nagy feneket keritettem neki elmagyarazni hogy ezt nem szabad, mert faj es anya nem szereti, ha igy viselkedik…sokszor mutattam neki hogy sirok, ami lathatolag tetszik neki. Na de ha mar ilyen nagy galobat okoztam, hogyan tudok ezen valtoztatni…Koszonom a segitsegedet.

    • Vida Agi

      2011. január 18. kedd

      Ilyenkor azt kell tenni, hogy nem magyarázkodsz, nem jössz indulatba, hanem határozottan megfogod a kezét, a szemébe nézel és azt mondod neki, hogy “Nem szabad”. Ennyi. Ezután határozottan hagyd ott. Néhány alkalom után, ha mindig így történik, meg fogja érteni, mit szeretnél és megtanulja kezelni az indulatot.

  • Gujdi Beáta

    2011. január 12. szerda

    Kedves Ági!
    A tanácsod szeretném kérni az éjszakai alvással kapcsolatban.Kislányom 13 hónapos,és egyáltalán nem alussza át az éjszakát.Az esti elalvással nics gond,kb.fél 8 körül van fürdetés,utána egy kis játék apával és már 9 körül alszik is,de kb.fél óra múlva már fel is sír.Olyankor elég ha megsimogatom a kis fejecskéjét,de van mikor felveszem ringatom és az sem jó neki.Ezt éjszakánként van,hogy ötször,hatszor is eljátsza.Nappal egyébként jól alszik.Másfél-két órát és csak egyszer,olyan dél-1 körül.Már 11 hónapos kora óta nem szopizik,éjszaka néha meleg teával is szoktam nyugtatni,amire kezd egyre jobban rászokni,pedig tudom,hogy az nem jó a fogainak hosszú távon.Már 10 db foga van kint.Fogalmam sincs,hogy mit csinálhatok rosszul,kérlek adj nekem tanácsot!!Előre is köszi!

    Üdv.
    Bea

    • Vida Agi

      2011. január 15. szombat

      Ennek 3 oka lehet:
      1. Járás tanulás: A járás tanulás körüli időszakban átmenetileg lehetnek alvászavarok, ezek elmúlnak, amikor a kicsi már stabilan tud önállóan járni.

      2.Fogzik Ilyenkor kezdenek bújni a hátsó fogak, ami komoly fájdalommal jár (nem úgy, mint a metszőfogaknál, itt valóban erős fájdalom lehet). Ha nappal nyálzik, esetleg duzzadt az ínye hátul, vagy látványosan rágja a kezét-játékait, akkor ez a helyzet. Adj neki éjszakára egy kanál Nurofent, ez segíthet.

      3. Szeparációs szorongás: tesztelni akarja, hogy éjszaka is megvagy-e. Segíthet, ha éjszakára alvósállatkát kap, vagy akár a te kispárnádat, mert annak “anya-szaga” van, de az is megoldás lehet, ha éjjel pár napig Apa megy be hozzá, ez általában 1-2 nap alatt megoldja a gondot. Azt is lehet, hogy az első ébredés után magad mellé fekteted, de csak akkor, így ha kinövi ezt a korszakot, nem fog beszokni az ágyatokba, addig viszont jól alszotok.

  • nikita

    2011. január 11. kedd

    Kedves Ágnes,

    Kisfiam majdnem hathónapos, de még nem aludt át egy éjszakát sem. Általában 3x szopizik éjszaka, ami tudom, hogy fontos számára és számomra is, ha szeretném igény szerint szoptatni, de nagyon fárasztó, mert nem alszik el túl gyorsan a szopi után és forgolódik, mozog. A másik problémám, hogy kb. háromhónapos kora óta a napközbeni altatást egy kis cumizással, simizéssel, énekkel oldom meg, eleinte volt sírás, de az utóbbi időben egész jól elaludt.1-2 hete viszont nem hajlandó így elaludni, torkaszakadtából kiabál egy idő után, ilyenkor ált. felveszem és ringatom, de még így is nehezen nyugszik meg, ha ezzel a módszerrel sem sikerül, akkor meg szoktam szoptatni. Az alvási idő is rövidült ezzel. Ráadásul a éjszaka nagyon nyugtalan, többször felsír, ilyenkor az apukája nyugtatja meg, én csak éjfél után szopiztatom.Napközben már sokat fordulgat, nyilván a mozgása is befolyásolja az alvását, de ez a két hét eléggé kimerített, a fogzás is benne van a pakliban, ugyanis rág mindent és erősen nyálzik, de még látható változás nincs a fogínyén. Az esti rítusnál ( fürdetés, stb…)szopizással altatom el, mert ilyenkor már nagyon álmos, eszik és el is alszik. Felmerül bennem, hogy lehet, hogy egyszerűbb és ösztönösebb lenne napközben is szopival altatni. Ugyanakkor az etetést midig alvás után időzítettem, mert így nem alszik bele a szopiba, a napirend sorrendje: alvás, evés, játék. Annakidején azt gondoltam, hogy megkönnyítem a dolgomat, ha tud majd aludni szopizás nélkül is, de lehet hogy így a kötődést segítő nevelést rontom el, nem beszélve arról, hogy most nagyon nehéz a régi módszerrel altatni? A cumi használata pedig lelkiismeretfurdalást kelt bennem. Mit tanácsolsz? Néha kicsit összezavarodottnak érzem magam. Azt hiszem a sok hozzáolvasás, módszerek tanulmányozása az ösztönösséget írtja ki az emberből.

    • Vida Agi

      2011. január 15. szombat

      Lehet, hogy azért nem alszik el a megszokott módon napközben, mert már tovább tudna fentlenni és nem elég fáradt még, amikor le akarod tenni. Legyen fent kicsit tovább két alvás közben, mint eddig és könnyebben fog menni az elalvás. Hozzáteszem, a babák 6 hónapos kor körül alszanak a legkevesebbet nappal, rövidülnek az alvásaik, mert a megszokott játékok már nem fárasztják le őket eléggé, fizikailag pedig még nem mozognak annyit, hogy elfáradjanak.

      Nem kell aggódnod, akkor is fog hozzád kötődni a kicsi, ha nem evés közben alszik el, ha eddig működött másként is, ne most próbáld meg rászoktatni, mert később erről nehéz lesz leszoktatni róla. Az esti szopizást idővel maga fogja elhagyni.

      Az önmagában nem gond, ha nem alszik el mélyen a szopi után éjszaka, és az is normális, ha éjjel még 3x eszik. Ha nem alszik el azonnal, attól még tedd le evés után a kiságyba és te menj nyugodtan aludni, elképzelhető, hogy ha éjfél előtt is megszoptatnád, akkor utána mélyebben aludna és nem ébredne olyan gyakran.

  • Anikó

    2010. december 29. szerda

    Kedves Ági

    December 15.én volt 1 éves a kislányom és januárban vissza kell mennem dolgozni. Írtam már neked ezzel kapcsolat ban hogy a szoptatásról leszoktassam e,de természetesen ahogy ajánlottad is nem szoktunk le és nem is akarom most elhagyni a szopit. A kérdésem most az lenne hogy elkileg nagyon meg fogja viselni hogy nem vagyok vele egész nap? Édesanyám lesz vele és a munkám olyan hogy nem kell minden nap 8 órát távol lennem de így is nagyon lelkiismeret furdalásom van hogy nem ártok e a kis lelkének…Ha van valakinek ilyesmi tapasztalat azt is szívesen várom.köszönöm szépen

    • Vida Agi

      2011. január 07. péntek

      Nyilván ez nagy változás lesz a számára, de mivel a mamával lesz, akit ismer, ezért nem fogja megviselni. Mivel még nincs igazán időérzéke, ezért neki “édesmindegy”, hogy 2 vagy 8 órára mész el, igazából csak azt veszi majd észre, hogy elmentél, ezt kell majd megszoknia, megtanulnia, hogy “anya elmegy, de utána vissza is jön”

  • Orsi

    2010. december 29. szerda

    Kedves Ági!

    Altatás témában kérném a segítségedet. A kislányom 8 hónapos, már nem szopizik. Születése óta úgy alszik el, hogy ringatom – kivéve, ha evés közben vagy valamilyen “járműben” (babakocsi, autó, szánkó) elalszik -. Szeretném, ha egyedül aludna el az ágyában, de ha beteszem az ágyba feláll és sírni kezd egy idő után, ha nem veszem ki belőle. Sokszor sír a ringatás közben is, bármilyen fáradt, mintha nem akarna elaludni. Úgy se sikerül elaltatnom, ha ottmaradok vele az ágya mellett és simogatom a hátát. Ha végre elalszik, átalussza az éjszakát 1 hónapos kora óta. Napközben csak kb. fél órákat alszik kétszer.

    Előre is köszönöm a segítséged!

    Üdvözlettel: Orsi

    • Vida Agi

      2011. január 03. hétfő

      Az a gond, hogy megszokta a segítséggel elalvást, ezért most meg kell tanítanod segítség nélkül elaludni. Ha már nagyon álmos, lefekvés előtt kicsit dédelgesd meg, annyira, hogy ellazuljon, de ne altasd el teljesen. Ha már félig alszik, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, vedd ki, nyugtasd meg, ha ellazult, megint tedd vissza és így tovább, amíg el nem alszik. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz. A lényeg, hogy minden egyes altatásnál következetesen ugyanazt csináld.

  • Éva

    2010. december 21. kedd

    Szia!

    14 hónapos kisfiam velem alszik a “nagy”ágyban, apukáját másik szobába átköltöztettük, mert nagyon mélyen alszik és nem tud rá figyelni. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes baba volt, de 10 hónapos kora után elutasította a “cicit”.Mindent megpróbáltam, félálomban, éjszaka rátenni, mikor jókedve volt stb… Nem vette vissza. 1 évesen jött ki 4 foga egyszerre több nincs még. Még szerencsére soha nem volt beteg. 1 szájfertőzése volt 8 hónaposan, azóta nagyon rosszul eszik. Súlya rendben 11kg. Nagyrészt erőltetni kell az evést, csak ha másra figyel akkor eszik. A húst nem szereti, naponta max. 1szer eszik húsosat. ( saját főzést) Ez elég? Mivel tudnám esetleg helyetesíteni?
    Pro 3 tápszer a jobb vagy a junior gyermekital? Nem mertem még áttérni rá.
    Éjszakát át szokta aludni fél10-től, reggel fél10-ig. 1*,2* felsír éjszaka, megsimizem, megpuszilgatom forgolódik és visszaalszik. Miért sír fel ilyenkor?
    Amúgy nagyon jó Baba, felébred, megszeretgetjük egymást és már szalad is játszani. csak ez az evészet ne lenne ilyen zűrös… 1 óra felé még alszik egy nagyott, de addig még csak a tápszeren ( 240ml) és valami kevés reggelin vagyunk túl, 3 – 4 óra felé próbálkozom a húsos “ebéddel” amit én szoktam főzőcskézni, néha megeszi. De legtöbbször tukmálni kell. Aztán később még egy banán vagy túrórudi ( elveim ellenére). Aztán este 20 óra körül valamilyen tejpép, és lefekvés előtt a tápszer. Jó ez így? A húst akkármennyire próbálom turmixolni sokszor csak forgatja a szájában és végül kiköpi. Zöldséggel elkeverve szintén a pépeset lenyeli, a husit gyüjtögeti a szájában és rám”prüngeti”, mikor összegyült.
    Megrendeltem a babastartot ( külön kódott nem kaptam), az ágyról lemászásos rész nagyon bevált, Beni is imád mászni és nagyon gyorsan meg lehetet neki tanítani,hogyan kell lefarolni, hogy ne fejjel érkezzen.
    VÁlaszod előre is köszi.

    • Vida Agi

      2010. december 31. péntek

      Ebben a korban naponta 1x kell húsosat ennie, ez teljesen elég, de ha nem szereti, akkor hüvelyesekkel, tejtermékekkel lehet helyettesíteni (azért emellett kapjon heti néhány alkalommal húst is). Az étkezése teljesen rendben van, eleget eszik.

  • Virág

    2010. december 09. csütörtök

    Kedves Ági!

    A gyermekem 15 hónapos. Két kérdésem van a témával kapcsolatosan.
    1. Az elválasztás nálunk kényszer volt többszörösen is. Mivel koraszülött volt az első két hetet nélkülem töltötte inkubátorban. Sajnos szopni nem tudott, így csak lefejt tejet tudtam adni neki cumisüvegből. Azt is csak 4 hónapig, mert nagyon kevés volt az anyatej, és addigra el is fogyott. Okozhatnak e ezek a dolgok kötődési zavarokat, illetve hogyan lehet oldani, csökkenteni az ebből adódó problémákat. Egyelőre nem látok rajta kirívó viselkedési zavarokat,(nagyon anyás, türelmetlen, és ha nem ugrok azonnal néha hisztizik – de ez talán normális), de szeretném megelőzni, hogy esetleg kialakuljon.
    2. A másik kérdésem az evéssel kapcsolatos. Mivel mindig hadonászott evés közben, és kiverte a kezemből az ételt, ilyenkor a kezébe adok egy játékot, amivel lefoglalja a kezeit, és ha nem koncentrál az evésre, akkor szoktam neki énekelni közben. Ezek is okozhatnak az általad leírt problémákat?

    Köszönöm a válaszokat előre is.

    • Vida Agi

      2010. december 18. szombat

      1. Nem, ez nem okozhat kötődési gondokat.

      2. Ezzel azt éred el, hogy megszokja, hogy evés közben mással foglalkozik, ebben a korban már egyedül kéne ennie az esetek nagy %-ban, darabos, kézzel megehető ételt és a kanalas ételeket is kanállal próbálgatnia kéne. Játék helyett a kanalat és az ételt add a kezébe, ne te etesd.

  • Enikő

    2010. december 03. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 2 és fél hónapos. 1 hónapja megtanultunk a kiságyban elaludni, hála Neked. Mielőtt leteszem az ágyikójába, a vállamon próbálom ellazítani, ez kb 3-5 perces üvöltést jelent.Úgy tudom ,ez az idegrendszer éretlensége miatt van?
    Kérdésem az, hogy ez meddig tart, illetve, hogy tudok-e ezen valamit segíteni, mert nagyon sajnálom.

    • Vida Agi

      2010. december 07. kedd

      Ez több ok miatt is lehet:

      1. Még nem álmos, amikor le akarod fektetni, ebben a korban legalább 1,5 órát ébren kell lennie a babának, hogy a lefektetés idejére már elég álmos legyen.

      2. Nehezen tud ellazulni, mert nagyon éber, ezt leginkább elalvás előtti ellazító rutinnal, pl. ringatás, kitartó szoktatással lehet segíteni. Vannak olyan babák, akik pont a ringatást nem szeretik, viszont remekül elalszanak, ha leteszed és simogatod a hátát és közben susogsz neki. Egyébként, ha kialakítasz egy szokást erre és kb. 1 hétig ugyanúgy csinálod, akkor elmúlik a sírás.

  • NOEMI

    2010. november 21. vasárnap

    HELLO

    3 eves kisfiam nagyon akaratos minden ugy kell legyen ahogy o akarja ha nem sikitozik , ordit , kopdosodik.Sokszor nem tudom mit tegyek .

    • Vida Agi

      2010. november 30. kedd

      Ne engedj neki, hagyd hisztizni és fektesd le szigorúan a határokat szabályokat. Ha nem engedsz a hisztinek és te vagy a kitartóbb, akkor 1-2 hét alatt teljesen megoldódik a dolog.

  • Lívia

    2010. november 15. hétfő

    Szia Ági!

    Az én kislányom 13,5 hónapos. Nem volt soha követelőző az ételek iránt, a szoptatással is ugyanígy vagyunk. 6 hónapig kizárólag szopizott, majd fokozatosan áttértünk a szilárd ételekre. Most már csak a jóéjt szopi maradt meg, de mind az én döntésem volt, ahányszor elhagytam egy-egy szopit, soha sem követelte.

    Két problémás dolog van:

    1. a harapás. Fogzáskor a mellemet is harapta, de ezek rövid átmenetek voltak szerencsére, most viszont mióta önállóan jár, folyamatosan megharap, de csak engem. Javarészt mintha figyelemfelkeltés lenne, megkapaszkodik a lábamba és ha rögtön nem vele foglalkozom, már harap is, de sokszor ha dajkálom, akkor is megharapja a vállam, arcom, de legalább a ruhámra ráharap. Érti, hogy nem szabad, mutatja is, de csinálja. Nem tudom, mitévő legyek.

    2. A kisebbik probléma, hogy szép mennyiségeket eszik, nem válogat, viszont folyamatosan szórakoztatni kell közben, különben nem fogadja el az ételt. A kedvenc könyveit kell neki mesélni, ha az egyiket megunta, gyorsan jönnie kell egy újabbnak, ha nem elég szórakoztató, nincs több falat. Kb. öthónapos kora óta lassan gyarapszik a súlya, ezért próbáltam mindig bőségesen kínálni, már-már tukmálni, így jött a könyvnézegetés is, mert ha nem az evésre figyelt, többet evett kezdettől fogva. Én rontottam el? Az önálló evészet még nem igazán érdekli, kézzel egy kevesen elcsipeget, de kanálért ritkán nyúl. Mit javasolsz? Elég fárasztó folyamatosan szórakoztatni a cél érdekében.

    Köszönettel: Lívia

    • Vida Agi

      2010. november 20. szombat

      A harapásról le fog szokni, minél kisebb műsort csinálsz a harapásból, annál kevésbé lesz érdekes a számára. A harapás egyébként a testtudat kialakulásának velejárója, azért harap a kicsi, mert most kezd rájönni, hogy a saját teste más, mint a tiéd, nem egy a kettő. Ha nem kap nagy figyelmet a harapás, csak higgadtan annyit mondasz, hogy nem szabad, le fog szokni róla.

      A másik probléma oka, hogy rászokott a szórakoztatásra. Hát ne szórakoztasd. Semmi baja nem lesz, ha emiatt nem eszik olyan sokat, egyébként sem kell tukmálni. A súlygyarapodás mértéke javarészt veleszületett dolog, hiába tukmálod, akkor sem fog sokkal többet hízni, látod, így is lassú a gyarapodása. Kapjon minél több csipegethető dolgot, és egyen annyi kanalasat, amennyit elfogad, de ilyenkor csak az evéssel foglalkozzatok, ne szórakoztasd, ez a szokás később evészavarokhoz vezethet.

  • Sallai Aranka_Saci

    2010. október 04. hétfő

    Kedves Ági,

    Csak egyetérteni tudok a Többiekkel, és megköszönni mindég aktuális irásaidat melyek a nehéz helyzeteken átlendítenek.

    19 hónapos kisfiamnak én is szerettem volna az anyatejet addig nyújtani ameddig Ő igényli, ám az egyre erősödő allergiám miatt másfél hónapja gyógyszeres kezelést kezdtem el és a “bibis Cicitől” elbúcsúztunk. Úgy túnt megértette, ám ellátott jótanáccsal egy hajnalon: “Cici bibis, doktor”. Megigertem neki hoyg elmegyek doktornenihez de sajnos hiaba, a tejcsi elfogyott helyette azóta kakaót iszunk reggel es este cumisüvegből a karjaimban. Bölcsen kezeli a helyzetet, időnként leellenorzi oket megvannak-e es megbeszeljuk a tejcsi elfogyott. DE azota napkozben is allandoankeri a cumit, es idonkent nagyon agressziv velem: foleg tisztazasnal es oltozesnel: csip, mar üt, rug. Egyre jobban ketsegbe vagyok esve emiatt es sajnos – idegileg kicsit labilis is vagyok – egyre surubben rosszul regalom le ezeket a helyzeteket, ami eredmenye hoyg az o viselkedeseben is megjelentek a “hiszetrikus elemek”.

    Elolvasva ezt az irast merult fel bennem, hogy talan az elvalasztas miatt tortenik mindez velunk, e smegsem dolgozta fel oylan konnyen a tenyt mint azt gondoltuk. A gyogyszeres kezeles elott mar csak este es reggel kert cicit illetve fogzaskor fordult napkozben is tobbszor a cicihez. Sajnos epp egy ilyen aktivabb idoszakban “valtunk le” de az allando tusszoges, orrfolyas miatt szinten kiborult anyuka helyett uyg veltem többet nyer egy nyugodtabb anyukaval mint amit veszit a szopi elhagyasaval.

    Valoszinu tevedtem es most ketsegbe vagyok esve. Hoygan lehetne ezeket a kitoreseket kezelni, leepiteni nála? Önmagammal kapcsolatban is surgos megoldas kell, elkezdek MagneB6ot szedni es tobb segitseget kerni a csaladtol.
    Remelem meg nem keso es nem okoztam maradando hibás mintákat nála.
    🙁

    Segitő gondolataid előre is köszönöm

    Saci

    Válasz: Tudnod kell, hogy ez az agresszivitás ebben a korban általános, nem te tehetsz róla, előjött volna a szopi elhagyása nélkül is. Amit tehetsz az az, hogy jó példát mutatsz, tehát te, amikor dühös vagy, tízig számolsz és nem kezdesz el kiabálni, csapkodni stb.

  • Blanka

    2010. szeptember 17. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 1 éves múlt augusztusban. Kötődik hozzám, de nem érzem azt, hogy nagyon anyás lenne. Elvan másokkal is, esetleg este lefekvésnél keres. Szeptemberben egy kiegészítő képzést szerettem volna elkezdeni, aminek helyszíne 200 km-re van a lakóhelyünktől, az első félévben 5×2, ill. 2×3 nap távollétet jelentett volna. A férjemben nagy tiltakozást váltott ki a tervem (holott már 2 éve tudta, hogy mennyire szeretném ezt a képzést és tavaly a gyerek születésekor meg is egyeztünk, hogy idén elkezdem), mondván, hogy a gyerek még túl kicsi ehhez. Végül a családi béke érdekében lemondtam róla. Azóta is bánkódom miatta, az évekkel ezelőtti határozottságomat mintha elfújták volna, nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Ági, a helyzetet csak ennyire ismerve, mint amennyit leírtam belőle, mi a véleményed, tényleg korai lett volna? Válaszodat köszönöm.

    Válasz: Szerintem nem lett volna korai, ebben a korban már simán elvan 1-1 napot nélküled a kicsi.

    • emese

      2011. január 02. vasárnap

      szia,
      az én fiam 1 éves. 10 hónapos volt mikor elkezdtem egy tanfolyamot, heti 1X 9 óra.
      szinte észre se veszi hogy elmentem pedig hét közben csak én vagyok vele. apukájával és a nagymamájával is jól elvan. szerintem a férjed egy barom. legyen önálló akaratod. mikor kettesben szeretne lenni veled akkor nem baj ha lepasszoljátok a gyereket gondolom. sztem csak nem akar ő vele lenni egész nap mert tudja h mennyire fárasztó, vagy fél.
      amúgy én most munkát is keresek, napi 9 órát leszek távol, a gyerekre a keresztanyukája fog vigyázni és nem tartom korainak. a gyerekem önálló és kiegyensúlyozott. 5 évig éltünk Angliában ahol a gyes csupán 6 hónap, utána az anyukáknak vissza kell menni dolgozni. innen jön a tapasztalat arról, hogy leginkább a szülők azok akik nem tudnak elválni a gyerektől, a babának ez semmiféle gondot nem okoz, sőt.
      szerintem rosszul döntöttél és azzal hogy mindent lenyelsz azért hogy a családban béke legyen magadat építed le, nem lesz önbecsülésed. a gyerekek megérzik ha boldogtalan a szülő, pláne ha veszekedések lesznek, feszültségek. mindenki érdekében az a legjobb ha azt teszed amit szeretnél. azért mert gyereked van még nem kell csak vele foglalkozni. manapság a nőknek is folyamatosan fejlődni kell azért, hogy lépést tudjanak tartani, minden olyan gyorsan változik, hogy 3 évig csak babázni lehetetlen. legyél határozott és sok sikert kívánok a tanulmányokhoz!

  • Varhegyi Agnes

    2010. szeptember 14. kedd

    Kedves Agi!

    Kislanyom 25 honapos. 2 honapja koltoztunk az USA-ba. Otthon kulonszobahoz, kisagyhoz es egyedul alvashoz volt szoktatva 3 honapos koratol. Semmi gond nem volt. 6 honaposan mar ataludta az ejszakat. Delutan 1,5-2 orat, este 9-7-ig aludt szepen.
    Itt uj helyzet, uj szoba uj agy (amirol le tud szallni) egy-ket nap melle fekudtem altataskor. Hat azota nem enged ki a szobabol amig el nem alszik. Persze nem az a gondom, hogy Vele kell aludnom, hanem, hogy azert nem alszik nyugodtan, mert azt lesi mikor megyek at a sajat szobankba. Olyankor gorcsosen sir es utanam jon. Kapaszkodik es ker, hogy ne menjek el. Ha van lelki erom, akkor nehanyszor visszaviszem a helyere, megpuszilom, betakarom es kijovok. Kb. 5-6 ilyen es vegul siras nelkul elalszik. Csak felek ezzel nem teszek-e rosszat. Tul sok a valtozas most az eleteben, csak anyat es apat ismeri itt, a nyelv is idegen. A pelusrol leszoktatast is probaljuk. Mivel teszek jobbat Neki, ha Vele alszom, vagy ha megprobalom visszaszoktatni az egyedul alvasra.
    Koszonom, Agi

    Válasz: Most valóban sok a változás az életében, azért ragaszkodik hozzád is jobban. Ennek ellenére, ha egy kis huzavona után mindig elalszik, akkor nyugodtan csinálhatod ugyanígy, ottlehetsz vele, visszateheted, mert ezzel megszokja az új helyét. Viszont a pelusról leszoktatást nem erőltetném még néhány hétig, mert így is túl sok az újdonság a picinek.

  • Szilvi

    2010. szeptember 12. vasárnap

    Kedves Ági,

    olvasva a hozzászólásokat, gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. Nagyon tetszik a cikk, hasonló a felfogásunk, sokszor mintha a saját gondolataimat, problémáimat olvasnám vissza 🙂
    Kisfiam most 13,5 hónapos, és elmondhatom, h elég “nehéz” gyerek, röviden: még mindig szopizik, nappal általában alvás előtt+után, éjszakánként viszont ha beindulnak a fogacskák, volt, h óránként is. Persze ilyenkor az ételt sem fogadja el. Már megszoktuk, túl kell élni, és hamarosan megint egy könnyebb periódus jön. Viszont ami nekünk nagyon sokat segített, az a SAJÁT ÁGY. Kb. 8 hónapos volt, amikor már mi sem tudtuk soha visszatenni a kiságyba, mert egyből üvöltött. Viszont a szülői ágy nem túl nagy, és amúgy is szerettünk volna kis időt csak magunknak is. Így próbaképp vettünk neki saját “nagy” ágyat, amin van korlát, és nem tud leesni. Viszont alváskor odafekszem mellé, és ha elaludt, gond nélkül fel tudok kelni, és a saját ágyamba feküdni. Éjszakánként igény szerint visszafekszem mellé szopiztatni, ha megébred, és hajnali 5 körül jön csak át a szülői ágyba. Nekünk ez nagyon bevált, és szívből ajánlom minden hasonló gondokkal küszködő szülőnek 🙂

    És még valami! Szerencsére van egy idősebb lányom is, akit hasonló felfogás szerint nevelgettünk, ő tipikus “jóbaba” volt, míg kisfiam épp az ellentéte. Sokszor kételkedtem már a saját józan eszemben is, és ha nem lett volna előttem a lányom jó példája, biztos kétségbe is vontam volna minden eddigi elvemet. Így viszont csak rá kellett jönnöm, h mennyire különbözőek a gyerekek, és ha nehezen is megy, meg kell érteni őket, és rájönni igazi szükségleteikre. Lehet, h épp a százegyedik tipp jön majd be 🙂

    Sok erőt és türelmet mindenkinek, meghozza gyümölcsét 🙂

    Üdv
    Szilvi

  • Ili

    2010. szeptember 06. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon tetszik, amit leírtál, kicsit megerősített.
    Kicsi fiam 12,5 hónapos. nagyon anyás, egyre inkább kötődik hozzám. Wc-re is együtt járunk. : )
    Még mindig szopizik. Kb. 11 hónapos korában már meg volt rendszeresen, hogy délután egyszer főtt ételt evett, meg napjában többször gyümölcsöt rágcsált.
    Akkor volt egy megbetegedés, és akkor felborult ez a menetrend, azóta nem nagyon akar enni, a gyümölcs is inkább csak tetszik neki, hogy már tudja egyedül majszolgatni, de ki is köpi.
    Viszont a cicit keresi, tépi le rólam a ruhát.
    A súlya meg van, most kb. 9,5kg.

    Aludni most kezd rendesen. napközben alszik 1,5-2 órát, este cicin alszik el, és általában 2x kel éjszaka,olyankor kap cicit, és alszik is rögtön. Ezek a kelések inkább csak ellenőrzések, én úgy érzem. Az utóbbi 1 hónapban szokott rá, hogy hajnalban, ha felveszem, szopi után, ő befordul közénk az ágyba, és nyugodtan alszik ott reggelig, én meg imádom hallgatni a szuszogását.

    Köszönöm a sok érdekes cikked, sokat segít.

  • N. Adrienn

    2010. szeptember 03. péntek

    Kedves Agi,

    14 honapos kislanyom altatasaval kapcsolatosan szeretnek tanacsot kerni. Jol fejlodo kislany, 1 honapja tud jarni es a szeparacios felelem nagyon eros benne azota. (Elotte is anyas volt, de mostmar WC-re sem tudok kimenni anelkul, hogy ne sirna. Ugyhogy mindenhova viszem magammal.) Ketszer alszik napkozben delelott kb. fel orat, delutan 1 orat, ha ott alszom mellette, es simogatom, mikor ebredezik, akkor tobbet is tud aludni. Este viszont fel 10-10 kozott alszik el. A vedononk leteremtett, hogy hagyom ilyen sokaig fent maradni, de o este a legaktivabb, es eselyem sincs korabban agyba tenni. Probaltam ringatassal, etetessel, sirassal (ez a vedono tanacsa volt), de semmi nem jott be. Ha o meg jatszani es koztunk lenni akart, ezt ki is harcolta. 10 ora tajban viszont keves ringatas vagy tapszer utan a kisagyaba teve alszik. Ejjel min. egyszer ebred, ekkor tapszert adok neki (3 honaposan mar nem volt hajlando szopizni) es a szuloi agyba teszem, hogy ne kelljen tobbszor felkelnem, es en is kipihenjem magam. Viszont igy is sokat forgolodik, fel-felsir. Fel 7-7 korul kelunk. Kerdesem: eleget alszik igy? Hogy tudnam elobb agyba tenni? Azt hallottam, nem szabad, hogy a baba hatarozza meg a napirendet, nekem kellene ot iranyitanom, de kettonk kozul neki van erosebb akarata. Hagyjam sirni, es par het alatt megtanulja a “rendet”?

    Válasz: A fél10-10 szerintem egyáltalán nem késő. Ha neked jó így, akkor nem kell erőltetni, minek? Mivel még kétszer alszik napközben, ezért eleget alszik így is, később, amikor majd közösségbe kerül, akkor szépen megtanulja majd a korábban fekvést is, de akkor jobban el is fárad majd, valamint az is változtatni fog még ezen, amikor rászokik az egyszeri nappali alvásra.

  • Mimi

    2010. augusztus 13. péntek

    Kedves Ági
    Megnyutató a cikked, sajnos nehéz az amikor jönnek a kérdések, még szopizik?? meddig, de már nagy fiú? és még nincs bilije??
    Nos kisfiam 12 hónapos, szopizik, éjjel 3x, nappal elalváskor és néha utána.
    Az evéssel van bajom, azt kellene rendezni, nem tudom én ronottam-e el, de nem akar enni, a kanalat ha látja elforditja fejét, inti hogy NEM, reggel felkel szopizik, majd nem is tudom mennyit várjak, olyan 1 óra, kettőt várok, megkinálom reggelivel, nem kell. Majd van úgy hogy délig, mikor aludni kell, nem is eszik. Közben kinálgatom, lehet ez a baj???
    Miután felkel szoktam adni neki levest, ezt sem fogadja el, ha olyant adok amit megfoghat azt elfogadja, de pár falat és köpi ki,befalja és kiköpi. Aztán szopit kér, kap is. Na és ekkor már nem tudom mikor lesz éhes, mikor adjam a főzeléket, vagy gyümölcsöt, igy próbálom kinálgatni, de nem megy. Délután 5körül alszik még egyet, utána is elfogad pár falatot, de újra kéri a szopit.
    6 foga van, és már két hónapja egy sem bújt ki. Most meg van hülve, folyik az orra, lehet az is zavarja.
    Voltak napok mikor úgy kérta a kaját, hogy nem győztem kanalazni neki. alig 9 kiló.
    Nagyon rossz látni, hogy nem eszik.

    Mit rontottam el?? Hogyan hozhatnám rendbe ezt az evéses napirendet?? Kérlek segits, bármilyen tanács jól jön.

    Válasz: A fogzás és a megfázás is okozhat átmeneti étvágytalanságot, emiatt nem kell aggódni. Kínálgasd, ha megjön az étvágya, megint eszik rendesen.
    1 évesen pont 9 kilósnak kell lenni, tehát a súlya jó.
    Mások véleményével meg nem kell foglalkozni, mindenki a saját háza táján legyen okos 😉

  • Barbara

    2010. augusztus 02. hétfő

    Kedves Ági!
    Kedves anyukák! Én csak a saját baba-mama kapcsolatomat szeretném leírni Nektek.Az én kicsifiam 12,5 hónapos. A mai napig szopizik,naponta többször,számolni sem tudom hányszor,annyiszor kéri,evésre-ivásra, cumizásra,nyugtatásra,éjszaka pedig még kétszer. Igény szerint szopiztattam születése óta,amiről megoszlik a család véleménye.A fiam pár hónapja teljesen odakapott mellénk az ágyba,cicin alszik el,és onnantól kezdve nem tudom betenni Őt a kiságyába.megérzi ha felveszem,pedig kivártam az elalvás utáni 20 percet,illetve ha érzi,hogy teszem bele a ágyába kifeszíti a testét és azonnal felkel,hatalmas sírásban kitörve.Ha visszateszem mellénk,azonnal elalszik,vagy cicit kér és azon alszik vissza.Azóta nem próbálkozom betenni a kiságyba,ott alszik köztünk.
    Én nagyon szeretem Őt szopiztatni,szeretek vele összebújni,örülök,hogy még lehetőségem van a szoptatásra. És addig amíg a gyermekem úgy nem dönt ,nem kéri tovább ,én nagy örömmel teszem a mellemre,és imádom ahogy ott szuszog mellettem éjszaka is. Ennek a sok szeretenek az lett a vége,hogy a fiam a lehető leganyásabb gyermek lett. Imádom! A szeretetét minden nap ,minden órájában kimutatja nekem! Kell ennél több???
    Kedves Ági!
    Kérlek írd meg,hogy van-e ezekben a dolgokban kapatás is?
    köszönöm

    Válasz: A “kapatás” szó az idegeimre megy 🙂 Ezt akkor találták ki, amikor az anyáknak 1 éves korban vissza kellett menniük dolgozni, ezért fontos volt, hogy a baba gyorsan megtanuljon enni, aludni stb., hogy ne legyen vele gond a bölcsiben. Ezért féltek attól, hogy fel lesz kapatva, alapból pedig ez a fajta bánásmód van a génjeinkben, az őskorból hoztuk, ezt igényli a kicsi, ez az ideális állapot. Hozzáteszem: én azzal értek egyet, ha ez sincs túlerőltetve, tehát a kicsi magától a saját egészséges tempójában tud leválni, akkor amikor igényli. Sok anyuka átesik a ló túloldalára és túlerőlteti a dolgokat, jobban kötődik a kicsihez, mint ő hozzá, ez sem jó.

  • Kati

    2010. június 25. péntek

    Erdekes ez a blogbejegyzes! Nemetorszagban elek es itt is most Sears, a kozos alvas, az igeny szerinti szoptatas a “sikk” es hogy nem szabad a babat sirni hagyni, mert oriasi lelki bajai lesznek belole felnottkent.
    A mi babank az elso hat honapot gyakorlatilag vegigszopta, vegigsirta, nagyon tehetlenek voltunk. Sajnos a szulest elcseszte a szulesznom (pedig nem korhazban, hanem szulohazban szultem, aztan nem ment tovabb a szules es vegül a korhazban eloszor vakuummal probalkoztak, majd altatasos csaszar lett belole, pedig a baba hajat lattak mar, nem ertem a mai napig, hogy miert nem tudtak kivenni, a penzre tippelek, tobbet kapnak a csaszarert).

    En kb 4-6 honapig egesz nap hordoztam a kislanyomat, kulonben uvoltott, ketorankent szoptattam (ejszaka is), kb. egy honapig kuzdottunk azert, hogy egyaltalan legyen tejem es együtt aludt velünk 11 honapos koraig.

    Aztan megelegeltem, hogy szinte egy evig nem tudtunk a ferjemmel normalisan kialudni magunkat, es nekem ugy tunt, hogy a vegen kevesbe a szerethiany meg a ragaszkodas, mint inkabb a megszokas vezerelte az ejszakai gyakori keleseket meg a szopizast.
    Ket napon belül tiltakozas nelkul elaludt a sajat agyaban es egy heten belul ataludta az ejszakat. Abbahagytam a szoptatast is parhuzamosan, az is gond nelkul ment es azota ugy erzem, sokat onallosodott. Szopizas nelkul is lehet osszebujni, mutatni a babanak, hogy szeretjük es rank mindig szamithat.

    Jo dolog ez a kotodesre neveles, mi is igy csinaltuk majdnem egy evig, de en azt vallom, hogy egy ido utan az embernek sajat magara is kell gondolni. Nalunk olyannyira zavarta ot a mi jelenletunk a kozos agyban, hogy egyszeruen nem tudott nyugodtan aludni es mi sem. Az, hogy gond nelkul lemondott a szopizasrol, nekem azt mutatja, hogy igazabol akkor mar nem is igenyelte, inkabb csak a megszokas volt.

    Válasz: Ez teljesen így van, én azt vallom, hogy az a jó megoldás, ami mindenkinek jó. A gyereknek az is fontos, hogy kiegyensúlyozott, kipihent szülei legyenek, a nyugodt környezet és légkör a legjobb a számára, ezt pedig mindenki másként tudja megteremteni.

  • Eniko

    2010. június 09. szerda

    Kedves Agi!

    A cikk kapcsan sokfele gondolat megfogalmazodott bennem. Kislanyom, Anita most mult 1 eves; olvastam a vele egykoru kisgyerekek szuleinek irasait; hasonlo viselkedesmodokat produkalnak ebben a korban a gyerekek, megis szeretnek valaszt kapni arra, hogy jol dontottem-e, hogy a szivemre hallgattam.
    Anita nappal 3-szor szopizik es meg sosem aludta at az ejszakat(2-3-szor ebred);nappal 2-szer alszik, de. es d.u. 0.5-1.5 orat. Nagyon ugyes kiegyensulyozott kislany; A nappali szopik az elalvast segitik; Kistestvert szeretnenk, igy probalkoztam azzal, hogy legalabb d.e. 10-kor cumisuvegbol adjak szopit;kecsketejet hozattam; nem a tejjel volt a baj, hanem a cumisuveggel, meg sosem volt ra szukseg; ket het probalkozas utan sem mentem semmire; szerintem erezte, hogy mit szeretnek; egyelore feladtam,mert erzem, hogy szuksege van a szopira; csak igy nehezebb a fogamzas(vele is nehezen estem teherbe, keves a sargatesthormonom);Hogyan csinaljam? Maskepp nem tudom elaltatni. Minden szopi alkalmaval mellettem alszik el es aztan atteszem a kisagyaba, ott ebred;Meg nem probaltam a leteszem-felveszem modszert,mert egyelore ha ebren teszem le a kisagyba, azonnal felall, meg felalomban is;
    Mennyire befolyasolja a szoptatas a fogamzast? Nem szeretnenk 2 evnel nagyobb korkulonbseget a gyerekek kozott; Erdemes ebben a korban cumisuvegre szoktatni?Hogyan lehetne kiiktatni a nappali szopikat, melyek az elalvashoz kellenek es milyen modszerek vannak a nappali altatashoz?Lehet, hogy sokmindent kerdeztem, de szeretnek tanacsokat kapni, ha lehetseges. Koszonom.

    Válasz: Ebben a korban felesleges cumisüvegre szoktatni, nyugodtan adhatod a tejet itatópohárból vagy sima pohárból is. Nappal altasd úgy, hogy magad mellé fekteted a nagyágyon és aztán úgy alszik el, ezt általában könnyen el szokták fogadni. A szoptatás változó, mennyire befolyásolja a fogamzást, van, akinél a szoptatás teljes időtartama alatt nincs fogantatás, van, akinél ez nem gond és már a baba fél éves kora előtt teherbeesik.

  • csáki zsuzsanna

    2010. június 07. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam 4,5honapos este 8tol reggel 5ig alszik,majd szopizik és alszik még 8ig.ilyenkor mikor felkell kicsit nyöszörög,vidáman ébred.nappal többször alszik keveset,meg egy hosszut 2-3orát,és nagyon sir mikor felkell,és nyügös szinte egész nap.nem tudom,hogy mi a baja,hogy keveset alszik,nem alussza ki magát,vagy sokat alszik?amugy mikor nagyon nem birok már vele,akkor berakom az ágyába félig lehuzom a redönyt,hasra rakom,és igy szó nélkül elalszik egyedül,elalvással nincs is gond.nem értem,miért sirva kell fel mindig,olyan boldogtalannak látom mindig.
    köszönöm a segitséget.

    Válasz: Biztosan nem boldogtalan 🙂 Az alvása nagyon jónak és pont ideális mennyiségnek tűnik. Ebben a korban napi 3x szoktak aludni a babák 30-90 perceket és két alvás között 2-2,5 órát vannak fent (az esti lefekvés előtt hosszabban) Figyeld ezeket az időközöket és meg fogod látni, hogy amikor nyafog, akkor általában azért nyafog, mert az előző ébredés óta már eltelt legalább 2 óra és nagyon álmos már. Ha már 1 óra ébrenlét után nyafog, akkor unatkozik. Próbáld meg, hogy ha unatkozik, akkor átviszed másik szobába, más játékokat adsz neki (legyen a lakás több helyiségében egy kis játszósarok, egy takaró a földön és 1-2 játék, ez leköti majd), miközben a házimunkát végzed, odaültetheted magad mellé hordozóban és nézelődhet, ezt is szokták szeretni a babák.

  • mariann

    2010. május 10. hétfő

    Szia!

    Elég sokat szoktam olvasgatni a válaszaidat bizonyos kérdésekben,és most nekem is lenne egy mert sajna ilyen kérdést még nem találtam.
    Az én kislányom 13hónapos és velünk alszik,de néha szeretnénk berakni a saját kiságyába,de amint megérinti a feje a saját matracát felkel.A kiságyában kéne elaltatnom?azt hogyan kéne csinálnom?tudnál nekem ebben tanácsot adni?Most átalussza az éjszakát csak reggel kel fel,de egy csomoszór felnéz megkeres és hozzám bújik és úgy alszik tovább.Ha kiságyban aludna felkelne?
    Válaszodat előre is köszönöm,Mariann

    Válasz: Ha kiságyban aludna, akkor ilyenkor felkelne és sírna addig, amíg nem mész át. Szerintem, ha nagyon nem zavar, akkor ne szoktasd át a saját ágyába, mert ez ebben a korban sok sírással jár.

  • Madár

    2010. május 08. szombat

    Szia!
    Nemrég lettem olvasója a blognak, de nagyon sajnálom, hogy hamarabb nem volt tudomásom róla:) Szerencsére, ahogyan a válaszaidból kitűnik, kb. hasonlóan gondolkodunk, mert az első babánknál valahogyan ösztönösen is így cselekedtünk, ahogyan az a te tanácsaidban olvasható, és a lányunk, aki már két és fél éves lesz, kiegyensúlyozott, okos, ügyesen kommunikáló, jól alvó kisgyerek lett:)
    Viszont nemrég született egy kistesója, aki sok fejtörést okoz nekünk. Próbáljuk a bevált módszereket alkalmazni a férjemmel: nem hagyjuk sírni, igény szerint szoptatom, és úgy nézett ki, minden rendben lesz, mert két hónaposan már volt egy este nyolckor elkezdődő hosszú alvása (7-8 órás), vagyis az éjszakáink azzal a hajnali egy-két szoptatással igazán jól teltek. Napközben viszont a fiam nem vagy csak nagyon nehezen akar elaludni (most lesz négy hónapos): gyakorlailag csak a lengőhintában lehet elringatni, ha fáradt, de az sem mindegy, hogy milyen irányban hintáztatom… Ha fölveszem, sétálgatok vele, akkor kinyújtja a nyakát, mint egy szurikáta, és a vállam fölött nézelődik, de eddig egyszer sem aludt el ott, bármilyen fáradt volt is… Ráadásul, talán ezzel összefüggésben, utál az autóban utazni, és a babakocsiban is mindössze néhány percet bír ki, így nem nagyon lehet vele még sétálni sem menni. (Az autó nemhogy nem ringatja el, hanem torkaszakadtából üvölt, folyton meg kell állnunk, ki kell vennünk, megnyugtatni, visszatenni… pedig már bepréselem magam a két gyerekülés közé, mert amikor lát, egy kicsit tovább bírja sírás nélkül.)Kipróbáltam már a kengurut is (utálta), van babaerszényünk és mei taiunk (az előbbiben még úgy-ahogy bírja, az utóbbi újszülöttkorában jó volt, mert békapozícióban jókat aludt benne rajtam, de most ár azt is utálja). Ugyanakkor kb. egy hete már az éjszakáink is úgy telnek, hogy megszűnt a hosszú alvása, és helyette két-három óránként felsír, szopizni szeretne (mohón eszik is). Nem hiszem, hogy a tejem minőségével lenne a probléma, mert a gyerek három hónapos korára gyakorlatilag megkétszerezte a születési súlyát, és most 7 kiló feletti a súlya, 65 cm körüli a hossza, szépen fejlődik (3550 grammal és 58 cm-rel született). Van valami ötleted, hogy mit ronthattunk el?
    Köszönöm a válaszodat előre is.

    Válasz:Nem rontottatok el semmit, csak a babának napirendre van szüksége ahhoz, hogy tájékozódni tudjon a világban. és itt most ne arra a csúnya vaskalapos napirendre gondolj, amiről a régi könyvekben lehet olvasni. Neki az kell, hogy a dolgok nagyjából ugyanabban a sorrendben történjenek a nap folyamán, innen tudja, mikor van alvásidő és mikor kell aludni, illetve ez a napirend együtt tud nőni vele. Ha kevesebb alvásra lesz már szüksége (3 helyett csak 2x alszik napközben), akkor az is belefér stb.
    A lényeg, hogy a történések sorrendje ugyanaz legyen: alvás után mindig evés, evés után játék, játék után alvás. Mivel kell neki az állandóság, ezért ragaszkodik a kis szokásaihoz (pl. lengőhinta), ezen pedig csak úgy lehet változtatni, hogy tiltakozni fog, hiszen már megszokta és szereti.

    Ebben a korban általában 3 nappali alvás szokott lenni, átlagosan 30-90 percesek (délelőtt hosszabb, délután és kora este rövidebb), két alvás között 2,5 órát tud nyűgösködés nélkül ébren lenni a kicsi, utána már álmos lesz. Próbáld meg, hogy reggel eszik, utána játszik, ébren van, és kb. 2,5 óra után fekteted le (előfordulhat, hogy délelőtt ez csak 2 óra és utána már nagyon álmos). Ilyenkor ringatás után leteszed a kiságyba félálomban és ha sír, akkor a hátát simogatod, susoghatsz neki, vagy dúdolhatsz, ezek is szoktak segíteni, mert a monoton zajra kezd figyelni a kicsi és ez eltereli a figyelmét a külső ingerekről. Segíthet, ha egy takaróba csomagolod pólya-szerűen elalvás előtt, ez megnyugtatja, valamint ha bölcsőben vagy mózesben altatod (a szűk hely a kicsiknek nagyon fontos, a testközelséget idézi), ha ez nincs, akkor a kiságyába betehetsz egy nagy párnát, amitől szűkebb lesz a hely. Nappal is félig sötétítsd be a szobáját az alváshoz, mert a fény is zavarhatja.

    Éjszaka: az ébredéseket feltehetőleg a kezdődő fogzás okozza. A fogzás nem úgy néz ki, hogy amikor már látszik a kicsi ínyén valami, akkor kezdődnek a tünetek is, hanem általában 3-4 hósan már megkezdődnek a kellemetlen tünetek (nyálzás, rágás, étvágytalanság, ébredések, nyugtalan alvás, enyhe hasmenés) és csak utána kb. 5 hósan törik át az első fog. Amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
    Ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

    Babakocsi: mostanában próbáltad? Sok baba az első 1-2 hónapban utálja, aztán elfogadja. Pl. használhatod úgy, ha teljesen vízszintes, hogy az egyik alvásnál abban alszik, de hasonfekve (van, amelyik baba csak így viseli el), vagy ha annyira érdeklődő, akkor mivel már 4 hónapos 150 fokban megemelheted, így kilát belőle.

  • Mónika

    2010. május 05. szerda

    Kedves Ági! Nekem az evéssel vannak nagy gondjaim. Fiam 13 hónapos és még minden étkezés előtt szopizik, napi 5-6 alkalommal. Szopi után a szilárd étkezésnél alig eszik pár falatot és unatkozni kezd, üvölt hogy vegyem ki az etetőszékből. Ha egy-egy szoptatást kihagyok a szilárd kaja előtt akkor egy kis idő múlva igényli azt. Próbáltam már lefoglalni azzal, hogy olyan darabos ételt adok neki, amit fel tud csipegetni a kezével, mindenféle játékkal, azzal hogy együtt étkezik a családdal (szülők, nagyszülők, de nem segít. Persze éhes, csak közben folyton menni akar, szóval szó szerint hordom utánna a kaját, és így jól eszik. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy ha már nem tud megülni akkor befejeztük az étkezést, de akkor meg a súlya nem gyarapodott. Most 9.5kg. Van rá valami mód, hogy rászoktassam hogy nyugodtan egyen?

    Válasz: Próbáld meg, hogy nem teszed etetőszékbe, hanem kapjon kisszéket kisasztalt, ahol szabadabban mozoghat evés közben is, az se gond, ha állva eszik 🙂 (ezt szépen kinövi majd) Ebben a korban annyira mozgékonyak a babák, nem tudnak ennyit nyugton maradni, de ez nem is gond, ha hagyod, hogy szabadon legyen, amikor eszik, elfelejtheted ezt a problémát.

  • Csilla

    2010. március 16. kedd

    Szia Ági,

    egyik válaszodban azt olvastam, hogy vannak bizonyos jelei annak, hogy a baba nemsokára átalussza majd az éjszakát.
    Leírnád ezeket a jeleket?

    Köszönöm:
    Csilla

    Válasz: Ha rendeződött a napirend, mindig ugyanúgy eszik, a nappali alvásai rendben vannak (ugyanakkor történik, ugyanolyan hosszú), kipihenten ébred belőle, ha az evéssel kapcsolatos dolgok rendben vannak (elégszer és eleget eszik), ha éjjel egyre ritkábban kel fel és egyre hosszabb időt bír magától átaludni.

  • Klári

    2010. március 16. kedd

    Kedves Ági.
    Sokat olvasgatom ezt a kismamablogot, sztem nagyon jó, de a sok jó tanács amiket lerísz, nem feltétlenül illeszthető be a hétköznapi életbe és persze minden baba más és más, van akit altatni kell és igenis van olyan baba akit nem kell.
    13 hónapos kétpetéjű iker fiaim vannak. Egyik fiam 5 hónapos koráig úgy aludt el, hogy a vállamra tette a fejét, cumizott és közben sétáltam vele és énekelgettem neki, de ha úgy tettem le, hogy még nem aludt akkor nagyon sírt, tehát meg kellett várnom míg elalszik és úgy tettem le. Közben a másik fiút apa altatta a kezében és közben fütyült neki, ezt nagyon szerette egy ideig. Egy idő után nagyon nehéz lett cipelni, nappal is és esti alvásoknál is, és mivel én mindig annak a párján álltam, hogy segítsünk nekik valahogy elaludni, azért betettem őket az iker babakocsiban és ringatva halk énekelgetésekkel szépen elaludt az a fiam akit én altattam. A másik félt a kocsitól és sírt, őt a kezemben elaltattam és utána letettem a helyére a kiságyába.
    Aztán egyszer csak olyan 9-10 hónapos korukban az a fiam akit 5 hónapig altattam nagyon hisztisen sírt a babakocsiban főleg az éjszakai elalvás előtt, állandóan felállt és nem akart aludni. Gondoltam és igaz is volt, hogy már kicsi és kényelmetlen neki a kocsi, akkor felvettem kicsit cumi a szájába és elkezdtem neki énekelni, de finom apró rugásokkal jelzett és anyai ösztöneim egyből tudták mit jelez, megpuszilgattam és letettem aludni, még nyitva volt a szeme, cumizott (hason fekve alszik el) és utána kijöttem a szobából és nem sírt még csak nem is dünnyögött, 10 perc után megnéztem és aludt. Azóta ő így alszik el, nappal is este is, igényli is hogy tegyem le a helyére ha álmos és ő egyedül akar aludni, és én nem hiszem hogy ettől lelkileg rossz állapotba kerülne, hiszen az ő igényeinek megfelelően teszünk mindent és igy este 9-től reggel 6-ig 7-ig folyamatosan alszik a fogzás ellenére is.
    A másik fiam 7 hónapos koráig aludt nappal is és éjszakai is az ágyában elaltatás után, aztán egyszer csak éjszaka elkezdett óránként felsírni, és hogy a tesót ne ébresszük fel, mindig kivettem a nappaliba ott leültem vele, simi egy kis folyadék ivás és visszaaltatás, majd vissza a helyére és aludt, csakhogy óránként csináltuk ezt így két hétig, míg végül egyszer nem bírtam már felkelni hozzá és apa kelt, ugyanúgy kihozta, próbálta vállán simizgetve visszaaltatni és nem sikerült neki, így behozta közénk a hálószobába és sajnos azóta minden éjszaka ott alszik, nappal a babakocsiban, ringatásra alszik el. Tehát teljesen két különböző igénnyel és szokással rendelkező fiam van.
    Kérdésem, hogy elképzelhető-e, hogy amelyiknek magától rendeződött az alvása annál fordulhat újra rosszabra a helyzet?
    Hogyan szoktassam le a másik fiamat a nappali babakocsiban és éjszakai köztünk alvásról? Vagy hagyjak mindent így és előtt utóbb ő is magától igényli majd az önálló alvást? Ja és ez a fiam erősen szeparációs szorongásban szenved, és csak anya akit igényel, mind a nappali nyűgösséghez, mind az altatáshoz.
    Mit tanácsolsz?
    Üdv
    Klári

    Válasz: Előfordul olyan, hogy egy baba leszokik magától a rossz alvásról, aztán megint előjönnek a problémák, vagy más problémák jönnek elő, hiszen a gyerekek is változnak, fejlődnek újabb igényeik, problémáik jönnek elő – ez ezzel jár.
    A másik fiadnál egyértelmű, hogy ő anyásabb. Ha neked jó ez a megoldás, ahogy most van és ő is kiegyensúlyozott így, akkor nem kell változtatni, szépen leszokik majd róla magától, amikor eljön az ideje.

  • Csilla

    2010. március 03. szerda

    Szia Ági,

    tanácsot kérek az altatással kapcsolatban.
    Kislányom 13 hónapos. Este 8-9től általában reggel 7-8-ig alszik, közben ált. 2x ébred fel. Mindkét alkalommal magam mellé veszem az ágyba (az ágya a mi szobánkban van), megszoptatom, majd van amikor még ébren (akkor is alszik tovább), van amikor már elaludva kerül vissza a kiságyba.
    Nappal ált. 2x alszik kb. 1-1,5 órát.
    Az altatás este is napközben is úgy történik, hogy szoptatás (kb. 5-6 perc alatt végez), majd elernyedt állapotban kerül be a kiságyba (a szeme csukva, de még nem alszik, mert bekapja az ujját, megkeresi a helyét) és így alszik el.

    Szeretném, hogyha lassacskán végigaludná az éjszakát, vagy csak egyszer ébredne fel éjszaka, illetve szeretném arra szoktatni, hogyha már nem lesz tej, akkor is tudjon könnyen elaludni.

    Jó úton haladok, vagy változtassak valamin? Mit tanácsolsz?

    Nagyon köszönöm a segítséget!

    Csilla

    Válasz: Jó úton haladsz, nem kell változtatni semmin.

  • Andi

    2010. február 18. csütörtök

    Szia!

    5 hónapos kislányomon azt vettem észre, ahogy nem lát akkor rögtön el kezd nyöszörögni, sírni! Nagyon sokat vagyunk kettesben!

    Válasz: Ez természetes reakció. Ilyenkor nem kell felkapkodni, beszélj hozzá, végezd a dolgodat tovább.

  • Gyalogné L. Ildikó

    2010. január 28. csütörtök

    Szia Ági!

    A cikkel kapcsolatosan nem mindenben értek egyet. Egy 7 éves és kettő 1 éves lánykám van.
    Nagylányom is és az ikrek is 6 hónapos korukban külön szobába kerültek. (Valahol olvastam, hogy jó dolog ennyi idős korban külön tenni őket.)
    Amíg egy szobában voltunk az ikrekkel minden mozzanatukra ébren voltam, az első három hónapban a három óránkénti szoptatás (1 óra hossz) mellett elég fárasztó volt. (5 hónapig szoptattam + tápszert kaptak)
    Aztán azt tapasztaltam, hogy a lányok saját maguk kialakították az alvásritmusukat. Kicsit furcsán hangzik, de 4 hónapos korukra 4 óráig, 5 hónapos korukra 5 óráig stb. tolták az éjszakai alvást. Most este fél 9 körül fekszenek, és reggel fél 8 körül kelnek, nappal pedig délután 3-4 órát alszanak.
    Szerintem figyelni kell a babák igényeit, hogy mikor álmosak és saját maguk kialakítják a napirendet. Hozzá kell tennem, hogy most is csak leteszem őket, besötétítek, utána egy kicsit “beszélgetnek”, aztán alszanak.
    Persze nálunk is elfordul a délutáni alvásnál, hogy valamelyik fölsír. Ilyenkor bemegyek, picit fölveszem, picit simogatom, énekelek halkan aztán ha úgy látom, hogy megnyugodott kimegyek. Van hogy sír még egy picit, de pár perc türelem után elalszik.

    Nagylányom kb. 2 éves koráig este igényelte a mesét és hogy kicsit ott üljek mellette. Megbeszéltük a napi gondolatait, aztán aludt.

    Igaz, meg kell keményítenünk az anyai szívet, de szerintem nem kell minden apró sírásra felvenni a babát. 1-2 perctől nem lesz semmi baja. Persze mindehhez sok-sok türelem kell…..

    Ildi

  • Picurka

    2009. november 19. csütörtök

    Az én tapasztalatom úgy tűnik, egyedi. Sajnos én nem tudtam szoptatni a lányomat, hosszú történet. Lényeg, hogy először egy szobában aludtunk (én aludtam a gyerekszobában vele), de állandóan felébredtem minden kis rezdülésére, amitől totál kimerültem, mert alig aludtam valamit. Visszamentem a hálószobánkba aludni, és onnantól kezdve egyre kevesebbszer kelt fel éjszaka. Azóta is egyedül alszik, nem kell altatni (régebben persze előfordult, hogy időnként ringatni kellett, de ez nagyon ritkán volt így). Átalussza az éjszakákat, nagyon ritkán sír fel úgy, hogy be is kell menni hozzá; általában fogzáskor. Akkor is csak picit felveszem, simogatom a hátát, picit ringatom, és még ébren visszafektetem. Kicsit ott maradok vele, és már alszik is tovább. Napközben sincs gond az alvással, egyszer alszik, és magától alszik el. Van egy kis plüssállata, születésétől kezdve az ágyában van, azzal alszik. Most 13 hónapos.

  • nefer

    2009. november 17. kedd

    Sziasztok!
    Tetszett a cikk, es egyetertek is vele.
    Most lelkiismeretfurdalasom van, mivel par napja kezdtem el az egy eves fiam “tanitani” arra, h egyedul aludjon el, mivel par het mulva bolcsibe kell mennie. Ugy voltam vele, h inkabb nalam sirjon, mint idegen helyen, idegenek kozt, h nem tud elaludni. Sirt is szegenykem, nagyon rossz volt, h az anyai osztonommel ellentetes dolgot kell cselekednem. De ott voltam vele vegig az agya mellett, h ne erezze magat elhagyatottan. Remelem, nem okoztam neki maradando lelki karosodasti- nyugtassatok meg lanyok!
    Aaa, igy is utaltam magam miatta, ez a cikk meg ra tett egy lapattal:-( Olyan nehez neha anyanak lenni, es a megfelelo donteseket meghozni.

  • Egy eves anyuka

    2009. augusztus 11. kedd

    Kedves Anyukak!
    Ki kene probalni a gyereket nem kulon szobaban altatni! Nalunk a gyerek – most egy eves – joalvo, ejszaka cicizik, mondhatni eszre se veszem. En kb. 8 orat alszok, ki vagyok pihenve. Ha nincs meg a 8 oram, az is nem a gyerek miatt van, hanem mert kesoig fennmaradtam.
    Jomagam anyuekkal aludtam egy szobaban kulon agyban, de a kisagyam az agyuk melle volt tolva. Es anyum azt mondja, hogy fogtuk egymas kezet alvas kozben. Mikor elkepzelem a szitut, akkor mar jobb, hogy a lanyom mellettem alszik egy agyban.
    Hogy milyen lesz, ha megno? Hogy en milyen vagyok igy felnotten?
    Igazabol mindegy, de legalabb megteszek mindent azert, hogy lelkileg egeszsegesen nojjon fel. Ugy ahogy az en anyam tette, akkor azt latta jonak.
    Kulonben sokan mondjak, hogy a kislanyom milyen nyugodt, kiegyensulyozott. Ha beszelgetek masokkal, akkor el tud lenni magaban, nem zaklat allandoan, hogy ra legyen figyelve. Az o lelki joletehez SZerintem mindenkeppen hozzajarul az, hogy nem egyedul kulon szobaban alszik.
    Ki kene probalni!
    – Egy eves anyuka

  • Csilla

    2009. augusztus 06. csütörtök

    Szia!

    Teljesen egyetértek a cikkben leírtakkal.
    Nálunk pont így működik a dolog kezdettől fogva, és az eredmény egy kiegyensúlyozott ,boldog baba.Sírni csak akkor szokott ha fáj valamije.Egyébként jól alszik,újszülött kora óta egyszer ébred, szépen eljátszogat egyedül is.Bárhová el lehet vele menni.Az a lényeg , hogy a szülei vele legyenek és a többi nem számít.Nagyon erős kötődés alakult ki Velem is és a Férjemmel is.És így Én sem idegeskedek, kipihent vagyok, boldog családi életet élünk és a Kisfiam minden szeretet és egyéb igénye ki van elégítve.Egyébként 9 hónapig szoptt,sajnos magától elválasztotta magát ,az Én bánatomra,de ezt is Rá bíztam.Most huncut kis egyéves.
    Szeretnék köszönetet mondani az összes fejlődéssel kapcsolatos hírlevélért, és cikkért.Nagyon sok hasznos tanács volt bennük.

    Üdvözlettel :Csilla

  • T. Annamária

    2009. július 05. vasárnap

    kedves Ági!
    nálunk is aktuális a dolog. a kislányom 1 éves. szopizni nem szopizott, sajnos nem derült ki, hogy miért. jelenleg cumisüvegből kap tápit reggel és este. de közben ugrabugrál, eszik egy kicsit, feláll és vetődik az ágyon a párnákba, játszik. aztán megint jön és még cumizik egy kicsit. ezzel mit kellene kezdenem? most a játék a lényeg, vagy kell e egyáltalán még nem a cumisüveg?
    a másik az altatás. majdnem 5 hónapig nagyon hasfájós volt, a karomban ringatva aludt el. néha nem kellett ringatni, néha mutatta az ágyát, beletettem és aludt.
    mostmár elég nehéz ahhoz, hogy jobban szeretném nem ringatni. csak nem tudom hogy kellene leszoktatnom. ha az ágyon összebújunk, akkor annak akármilyen fáradt ugrálás a vége.
    a harmadik kérdésem pedig, hogy van egy rossz szokása, ami nem tudom honnan eredhet. szopja az ujját, nem cumizott sosem. viszont ha hajszálat talál rátekeri az ujjacskájára és azt is szopja az ujjával együtt. ha felveszem a hajamat is, vagy az apjáét is. ha dühös és elveszem tőle, akkor a saját haját tépi.

    de képes a szőnyegről is felszedni. fésülő mozdulatokkal.
    tudnál valamit tanácsolni?
    köszi, Annamária


    Válasz:
    Nyugodtan elhagyhatjátok a cumisüveget. Ebben a korban már az a legjobb, ha saját maga ehet és ihat, mert különbön türelmetlen, ugrabugrál, nem köti le az evés.

    Az altatásban próbáld meg, hogy kicsit ringatod, ahogy eddig, és aztán leteszed, de egyre rövidíted (napról napra 1-1 perccel) azt az időt, amikor leteszed ringatás után, míg végül már csak egy kicsi ringatás marad.

    Ez rossz szokás, majd abbahagyja, addig meg ügyeljetek rá, hogy ne jusson hajhoz, ha lehet.

  • Szédeli-Futó Tímea

    2009. július 05. vasárnap

    A cikk elejét nagyon érdekesnek tartom.
    Aztán kezd egyre érdekesebb lenni a dolog….
    Hogy nem én vagyok a hibás azért, hogy fáradt vagyok, hanem a társadalom, aki elveszi tőlem a család segítségét? Ez szép és jó, de kivagyok én ezzel segítve? Nem…
    És hogy a gyereket szoptassam minél többször éjjel, mert akkor kipihentebb leszek? Hát én akkor valamit nagyon rossul csináltam, mert negyedóránént keltem, háromnegyed órát szoptattam, de nem igazán éreztem kipihentnek magam…
    Szóval a vége szerintem egy hatalmas maszlag lett, egy rózsaszín ködfelhő…
    Tény, hogy sok igazság van benne, de nem életszerű…
    Szerintem.

  • Réka

    2009. június 18. csütörtök

    Kedves Ági!

    Nagyon el vagyok keseredve. Júliusban lesz hároméves a kisfiam. Úgy érzem, hogy nevelgetése közben maximálisan szem előtt tartottam az igényeit: évekig igény szerint szoptattam (éjszaka is), soha nem hagytam sírni, velünk alszik (bár már kapott saját ágyikót, az átszoktatás még előttünk áll).
    Márciusban terhes lettem, de sajnos a terhesség megszakadt. Bár nem biztos, de szerepet játszhatott benne az is, hogy kisfiam még mindig elég sokat szopizott. Az orvos azt javasolta, hogy ha újra szeretnénk próbálkozni, akkor szoktassam le kisfiamat a szopizásról. És bár fájt a szívem, mégis – több szoptatási tanácsadóval is konzultálva – fokozatosan elkezdtem leszoktatni. Először a nappali szopikat hagytuk el, aztán az éjszakaikat (ami nekem – valljuk be – már nagy megkönnyebbülés volt). Jelenleg ott tartunk, hogy este szopival alszik el, és reggel ébredés után kap még egyet. A nappali szopiról való leszoktatás szörnyű időszak volt mindannyiunk számára. Egyik hiszti érte a másikat minden apróságért kb. két hónapon keresztül.
    Amiért most tulajdonképpen írok és rémülettel tölt el, az az, hogy szinte ráismerek a fiam viselkedésére amikor azt írod a cikkedben, hogy ha idő előtt választjuk el (bár már több mint két és féléves volt ekkor), akkor agresszív magatartásformákat vehet fel: harap, verekszik stb. Ugyanis bár ez a folyamatosan hisztizős időszak megszűnt, néhány hete az egész családot szinte folyamatosan üti, rúgja, harapja. Üt, ha dühös, üt, ha megtiltunk neki valamit, üt ha frusztrált valamiért. Idegeneket, vagy más gyerekeket nem bánt, csak közvetlen családtagokat: szüleit, nagyszüleit. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez fáj stb. Ez a stratégia eddig nem nagyon vált be. Már lassan ott tartok, hogy nem merek társaságba menni vele, mert rettentő kellemetlen, mikor ott kezd el ütni, vagy rugdosni. Egyébként más probléma nincs vele. Ha éppen nem verekszik, kedves, jószívű, szerető kisgyerek.
    Kérdéseim tehát:
    Ez az agresszív viselkedés összefügghet az elválasztással? Ha valóban megrendült bennünk a bizalma, mit tehetnénk, hogy ezt visszaállítsuk, hogyan oldjuk föl benne ezt a szorongást, bizonytalanságot? Konkrétan hogyan reagáljunk erre a viselkedésre?

    Válasz: Nem feltétlenül függ össze az elválasztással, inkább az életkorral összefüggő jelenség. A fiam magától választotta el magát, mégis 3 éves kora körül ugyanilyen volt. Amikor oviba került, az sokat segített rajta, mert ott mindig szóltak az ilyesmiért.
    Egész egyszerűen arról szól ez, hogy nem tudja kezelni még az indulatait és ebben vezeti le őket. A helyes reagálás az, ha türelmesen elmagyarázod, hogy ezt nem szabad. Amit nem szabad ilyenkor tenni, hogy lefogod, vagy hogy te is indulatba jössz. Hasznosabb, ha megfogalmazod számára a saját érzelmeit ilyenkor kb. ilyen formában “Tudom, hogy most dühös vagy, mert elvették a játékodat, de ő most csak kipróbálja, vissza fogja adni” Ez segít számára is beazonosítani, amiért dühös (elvették a játékát) és felismernie a következményeket.

  • Ági

    2009. május 10. vasárnap

    Köszönöm a választ!
    Remélem igazad lesz és legkésőbb az oviban javul a helyzet.
    Az érdekes az egészben az, hogy próbáltam kialakítani egy rutint, és pont ez az, amitől a gyerkőc teljesen “bevadul” eleinte zenét hallgattunk, és nagyon szerette, el is aludt, aztán egy idő múlva, mikor bekapcsoltam a zenét elkezdett tiltakozni, hogy nem akar aludni. Olvasok mesét is, de annak meg se vége se hossza, mindig új mesét kér. Pedig látom rajta hogy nagyon fáradt, mégsem csillapodik el annyira, hogy el tudjon aludni. Sajnos ez esténként is elő szokott fordulni, de akkor – mivel sötét van és én is ott alszom mellette – könnyebben megy neki.
    Normális ilyen idős korban, hogy reggel 7-től este 10-ig fent van egyfolytában?

    Válasz: Vannak olyan gyerekek, akik nehezen lazulnak el. A szakemberek azt mondják, nem gond, ha 2 éves kor után már nem alszik nappal, de legyen 1-2 olyan időszak napközben, amikor lepihen, csendben olvasgat, mesét néz stb.
    Ki kell tapasztalni, mi az, amitől ellazul, ami neki segít. Ha a zene és a mese nem, akkor talán valami más. Általában a monoton cselekvések szoktak segíteni (pl. mesenézés, cumizás, babakocsizás stb.) Ha még nem próbáltátok, napközben is besötétíthettek legalább félig.

  • Ági

    2009. május 10. vasárnap

    Szia!
    Segítséget vagy ötleteket szeretnék kérni, hogyan altassam el 2 éves 7 hónapos kislányomat. Mostanában kínszenvedés az alvás, ha kiejtem a számon az alvás szót, teljesen kikel magából és hisztizik. Erőltetni nem szeretném, de látom, hogy nagyon hiányzik neki a déli alvás. 3 hónapja hagyta abba a szopizást. Addig mindig szopi közben aludt el de azóta folyamatosan dajkálnom kell, hogy elaludjon. Ha jobb napja van, elég ha melléfekszem, de az elmúlt pár napban már egyáltalán nem akar aludni, és fogalmam sincs hogyan vegyem rá az alvásra. Kisebb korában még a nagymama is el tudta altatni, de már kb egy éve csakis és kizárólag velem akar elaludni. Kifogytam az ötletekből 🙁

    Válasz: Ez átmeneti korszak, minden gyerek eljátssza néhányszor. Semmi nem történik, ha néha 1-1 nappali alvás kimarad. A legtöbb gyerek 2,5-3 éves korában néha már elhagy 1-1 nappali alvást és az is lehet, hogy már egyáltalán nem alszanak napközben 3 évesen.
    Az a gond, hogy megszokta, hogy segítséggel alszik el, és most ez elmaradt, ezért keresni kell valamilyen megoldást, ami pótolja a szopit. A szopi segített neki az ellazulásban, ezért olyan szokásokat kell kialakítanotok, amik ugyanezt megteszik: segítenek neki ellazulni és állandó szokássá válnak, ezért már a helyzetből tudja, hogy most az elalvás jön. Már a lefekvés előtt csendesedjetek el egy kicsit, olvassatok együtt mesét, hogy egy kicsit elpilledjen, kapjon egy alvósállatkát, amit le lehet fektetni közösen, napközben aludhat a ti nagyágyatokon is, ezt a legtöbb gyerek szeretni szokta és ott jobban is alszanak. Az a lényeg, hogy kialakuljon egy nappali rutin (hasonlóan az esti lefektetési rutinhoz).
    Általában az óvoda szokott jelentősen változtatni ezeken a dolgokon, ott megtanulja, hogy egyedül aludjon el és akkor már otthon is jobban szokott menni.

  • Beja

    2009. április 23. csütörtök

    Kedves Ági!

    Alvásproblémával fordulok hozzád. Kislányom 7.5 hónapos, aranyos, kiegyensúlyozott, jól fejlődő baba. Sokat kúszik, szépen ül és kezd mászni. Gondok az éjszakai alvással, vagyis nemalvással van. Este fürdi után szopizik, bealszik, leteszem a kiságyába (egy szobában alszunk). Azonban kb. 4 óra után felébred és onnantól 2-2.5 óránként felsír. Én odaveszem, megszoptatom (eszik is) és kb 10 perc után megy vissza a kiságyba. Ráadásul 6-kor kipattan a szeme és nem hajlandó aludni tovább. ez így elég fárasztó már 🙁 Nappal 2x alszik kb. 1-1 órát. Próbáltam este is Chamomilla-t adni, de nem segit. Kb. 4 hós koráig jobban aludt, ez a gyakori kelés azóta van. Olvastam az írásaid. Gondoltuk a férjemmel, hogy kipróbálnánk, hogy nem cicizik éjjel, hanme ringatjuk és visszarakjuk, majd ha sír újra. AZONBAN. honnét tudom, hogy tényleg nem éhes-e valamelyik felkeléskor. Az OK, hogy 2 óránként nem lehet éhes, de lehet hogy azért 1x-2x még éhes lenne éjjel. De melyik felkelésnél szopizzon???? Nem akarom még elválasztani….
    Köszönöm a válaszod.

    Bea

    Válasz: Hajnalban valamikor. 1 éves korig 1 szopi vagy éjszakai etetés teljesen normális dolog, és erre igénye is van a babának.

  • Andi

    2008. december 31. szerda

    Sziasztok!
    Nálunk is ugyan ez a helyzet,mint Ercsiéknél.13 hónapos a fiam.Ő a 3. gyerkőc a családban.Még szopizik.Már volt ilyen időszakunk,mint most.Este szopi közben szépen elalszik és átkerül az ágyába.És éjjel síkitva,sírva ébred fel.És olyankor csak a hasamon alszik vissza.Amint le akarom tenni megint sír.Úgy viszont én nem tudok aludni.Próbálkoztunk mindennel,mert elég nehezen bújnak ki a fogai.Hiába a panadol,nurofen……hatása semmi.Azt viszont megfigyeltem,hogy ezek az éjszakai menetek az esetek nagy többségében rosszabbodnak ha a nagyok itthon vannak szüneten mindketten(a fiam ovis,a lányom 4. oszt.-os).Lehetséges hogy a nagyok napi vitái,veszekedései zaklatják fel ennyire?Ezen hogy tudnék én segíteni?Napközben nem látom,hogy felzaklatná ha hallja hogy a testvérei valamin összeszólalkoznak.Valami okos ötlet,jó tanács van,mert eléggé ki vagyok merülve már.
    A másik kérdésem.Hogyan szereljem le a sok “okoskodó” embert akik azzal zaklatnak hogy miért szopizik még mindíg a gyerek.Vannak pára(sajna a védőnőm is köztük van,szerencsére a gyerekorvosunk nem,).Szerintem nincs abban semmi fura ha egy 13 hónapos gyerek még 3x szopizik egy nap.
    Köszi a tanácsokat!

    Válasz: Az okoskodókkal ne törődj, mondd meg nekik, hogy a WHO 2 éves korig ajánlja a szoptatást 🙂
    A fogzásra mindenképpen próbáld ki az erre való alkati homeopátiás szert, ezekről a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találsz bővebb leírást.

  • Ercsi

    2008. december 23. kedd

    Szia!
    Nálunk is pont ugyanez van,mint Zsuzsiéknál. Kisfiam szintén 13 hónapos. 7hós kora óta minden egyes éjszaka minimum 4szer kel!! Sokszor annyira felriad,hogy alig tudom visszaaltatni. Valamikor meg csak elég neki a cumi és a pelus és már alszik is vissza. De az sem ritka sajnos,hogy üvöltve,ordítva(nem túlzok!) ébred! Sajnálom is,mert persze tudom,hogy valami rossz lehet neki,de azért ez már fél éve megy,kicsit már én is ki vagyok merülve.
    A fogára sem gyanakodhatok,mert a Nurofentől kezdve a Panadolig már minden kipróbáltunk szerintem. Na a sok homeopátiás csodaszerekről nem is beszélve(Viburcol,Chamomilla30-as).
    Már hetek óta köztünk alszik,hogy legalább annyi vigasza legyen egy hirtelen sírós felébredés után,hogy látja,hogy ott vagyok neki rögtön. De ebből mikor lesz éjszakai átalvás? Én rontottam el valamit? Úgy szeretnék neki segíteni,mert így ő sem kipihent napközben…

    Előre is köszönöm a válaszod!

  • Panna

    2008. október 11. szombat

    Szia!

    Kislányom 2 éves és 8 hónapos és csak úgy tud elaludni, ha morzsolgathatja valamelyik szülő fülét és a másik kezén lévő hüvelyk újját szopizhatja. Nagyon szeretném leszoktatni erről, leginkább a szülői fül-morzsolgatásról és szeretném rávenni az egyedül elalvásra. Képtelenség.
    Van valami okos ötleted, tanácsod?
    Nagyon köszi előre is.

    Panna

    Válasz: Ebben a korban ezt leginkább játékos módszerekkel lehet megoldani. Meg kell vele beszélni, hogy ez neked nem jó, mert fáj (ezt megérti) és elmentek együtt kiválasztani egy alvósállatkát vagy egy kispárnát, amit ezután morzsolgathat.

  • nagynehajni

    2008. október 08. szerda

    Szia!
    Nekem is problémás az altatás,ha tudnál segíteni egy-két ötlettel megköszönném.
    Kislányom 17 hónapos,van két nagyobb fiútestvére (9 és 13 évesek) és mióta elkezdődött az iskola teljesen megváltozott. Napközben egyáltalán nem akar aludni,hiába próbálom elaltatni nem sikerül,éjszaka is többször felkel cicizni,ugyanis szopizik még mindig. Az evéssel is vannak gondok,mert csak csipegetve eszik,mint egy kismadár. Pár falat és vége az evésnek. Mit csináljak ??????

    Válasz: Szerintem a foga jön. Ebben a korban bújnak a fogak és az étvágytalanság, a nehéz elalvás is erre utal. Éjszakára próbálj meg babáknak való fájdalomcsillapítót adni neki (pl. Nurofen, Panadol) ez általában segíteni szokott. Emellett segíthet az is, ha átmenetileg együtt alszol vele.

  • Zsuzsi

    2008. június 25. szerda

    Szia!

    Tegnap és ma is írtam alváskérdés ügyben, de sajnos nem találom hová került az írásom. Lehet, hogy nem tudtam elküldeni? Így sajnos azt sem találom majd ha válaszolsz!
    Na mindegy……

  • Zsuzsi

    2008. június 25. szerda

    Szia!

    Egyetértek azzal, hogy ne hagyjuk a babát sírni.
    Kislányom 13 hónapos. Este elalszik szépen amikor berakom az ágyába, korábban szopi közben aludt el. (egy szobában, külön ágyban alszik.), ennek ellenére éjjel többször (4-5) alkalommal felriad. Ilyenkor kiveszem, kis szopi, ébren visszarakom és pár perc múlva alszik is, nincs sokat fenn egy-egy alkalommal, de örülnék neki ha már teljessen átaludná az éjszakát. Tényleg ez egyszer magától be fog következni? Vagy ha nagyobb lesz finoman hathatok rá érvekkel? Hírtelen változás lesz, vagy fokozatos? Csak legyek türelemmel? Ennyi?
    Az ébreddések okát nem találom, nem hiszem, hogy fogzás, vagy ilyesmi, mert minden éjjel ilyen, nem időszakos probléma ez.

    Válasz: A bejegyzések nem jelennek meg azonnal, hanem moderációs sorba kerülnek először és jóvá kell hagynom őket.
    13 hónaposan már sok mindent nem tudsz csinálni. Másfél éves kora körül már tudsz rá hatni érvekkel, lehet neki szabályokat felállítani, de általában 2 éves korra maguktól kinövik ezt, másfél éves korra pedig az éjszakai ébredések szoktak ritkulni, az őrlőfogak kibújásával legtöbbször meg is szűnnek.
    A változás általában hirtelen történik, de azért szoktak lenni előjelei.
    Finoman már most is próbálkozhatsz apró lépésekben haladva, pl. bevezetni valamilyen rutint a nappali elalvásokhoz, megpróbálni másként altatni, pl. csak melléfekvéssel.
    De hirtelen is változtathatsz pl. azzal, hogy néhány napig apa fekteti le a kicsit. Ez az első alkalommal még sírással szokott járni, de apa ottvan, hogy megnyugtassa, utána viszont 1-2 nap alatt megszűnik az éjszakai felkelés (apa miatt nem érdemes felkelni, neki nincs cicije :o))

    Ha válaszolnál megköszönném!
    Üdv
    Zsuzsi

Comment navigation