Fél a baba? Mit lehet tenni?

Amikor a baba érthetetlen módon felsír éjszaka, amikor ránéz a már sokszor látott nagypapára és elsírja magát, rögtön arra gondolunk, hogy biztosan fél valamitől. Amikor pedig a kisgyermek nyöszörög félálomban, “Anya nem menj ki, félek…” akkor azon gondolkodunk, vajon mitől fél. Talán valami vagy valaki megijesztette? Túl sok mesét nézett a tévében? Rosszat álmodott? A félelem megmagyarázhatatlan, ismeretlen – és a baba, a kisgyermek még elmondani sem tudja, mitől is fél igazából. Mikortól kezd félni a baba? Mitől fél a kisgyermek? Mit tehetünk a félelem ellen? Erről lesz most szó.

Már az újszülött is fél. Az ösztönei azt diktálják, hogy az életbenmaradáshoz nyugodt, kellemesen meleg környezetre, állandóságra, igény szerinti táplálásra van szüksége. A hirtelen, váratlan ingerek, mint az erős fények, hangok, egyensúlyvesztés bizonytalanná teszik, sírni kezd. De sírással reagál arra is, ha a megszokott nyugodt légkört hirtelen harag, düh, indulatok váltják fel. Megérzi a veszekedést, a hirtelen indulatokat, az édesanyja ijedtségét és sírással reagál rá.

6-8 hónapos kor között valamikor jelentkezik nála a szeparációs szorongás, a félelem édesanyja elvesztésétől. Ilyenkor sírni kezd, amikor az édesanyja kimegy a szobából, keresni kezdi, nyugtalanná válik. Sokan ezt értelmezik helytelenül úgy, hogy a baba nem tudja elfoglalni magát egyedül, folyton felveteti magát, holott csak attól fél, hogy elveszíti az édesanyját.

Az önállóság fejlődésével egyre több félelemforrás jelenik meg az életében: fél, hogy egyedül marad, s bár természete azt diktálja, hogy minél többet fedezzen fel a világtól, fél az ismeretlentől is. 1-2 éves kor körül leginkább arra van szüksége, hogy biztos lehessen a szülői támogatásban, abban, hogy bármikor visszafuthat anyához, ha megijed, ha elfárad, ha nyugtatásra van szüksége.

Ahogy a kisgyermek képzelete fejlődik, megjelennek az úgynevezett szimbolikus félelmek is, nagyjából 2 éves kor táján. A kisgyermek védtelennek érzi magát a világban és egyre nagyobb a képzelőereje is. Gyakran irracionális dolgoktól fél, mint például attól, hogy lefolyik a vízzel együtt a lefolyón, sok kisgyermek ilyenkor kezd el félni este a sötétben, és a vízben. Még nem tud sok dolgot a világról, nem tud, mi hogyan működik, nem tudja a magyarázatot egyes eseményekre, helyzetekre, és mivel nem érti, fél tőle.
Ilyen korban jelentkezik a csonkítástól való félelem is. Fél a hajvágástól, körömvágástól, és széklete elveszítésétől is, mert úgy gondolja, ezek a teste részei és fél megválni tőlük. Ez okozza azt, hogy sok kisgyermek csak pelenkába szeretne kakilni egy darabig, mert úgy “megőrzi” a székletet, nem veszíti el.

A félelem a sötétben, a sötétségtől néhány elmélet szerint az őskorból származik, amikor az ősember számára a sötétség az ismeretlen veszélyeket, vadállatokat jelentette. Valójában a kisgyermek számára a sötéttől való félelem a szeparációs szorongással függ össze. Sötétben minden eltűnik, a környezet, a falak, és úgy érzi, ő maga is eltűnik.

A félelem önmagában nem rossz dolog, nem az a cél, hogy teljesen távol tartsuk tőle a gyermeket, hiszen a veszélyérzet kialakulásához elengedhetetlen, hogy ismerje a veszélyforrásokat, tudja, mik azok a tárgyak, helyzetek, amiktől tartania kell. A cél nem az, hogy teljesen elzárjuk őt a veszélyektől, hanem az, hogy fokozatosan megtanítsuk neki, mi az, amitől tartania kell. Az anyukák gyakran előre látják a lehetséges veszélyforrásokat, fontos azonban, hogy ne keltsünk irracionális félelmeket a gyermekben. Pl. ne azt mondjuk neki, hogy “ne menj be a konyhába, mert veszélyes”, hanem: “vigyázz, forró a sütő!”
A kisgyerek számára sokkal érthetőbb, ha azt mondod el, mit kell csinálnia egy veszélyes helyzetben, mint ha azt mondod el, mit ne tegyen. Például ne azt mondd, hogy “Felmászhatsz a mászókára, csak nehogy leess!”, hanem: “Felmászhatsz a mászókára, csak kapaszkodj erősen!”

“Anya, ne menj el, úgy félek…”

A gyerekek idővel megtanulják, hogy anya szeretné megóvni őket a félelemtől, és ilyenkor a félelem emlegetését már eszközként használhatják, esti játszmává alakulhat az “anya, úúúgy félek”. Ezen a helyzeten azzal lehet segíteni, ha határozottan elejét veszed a dolognak és reális érveket és tapasztalatokat hozol fel a gyermek meghatározhatatlan félelme ellen. Például közösen megnézitek, hogy tényleg nincs senki az ágy alatt, és hogy az a furcsa alak csak a játékbaba árnyéka a falon. A legjobb, ha mindezt rutinszerűen minden este végignézitek és utána határozottan elbúcsúzol.

Hogyan segíthetsz neki?

Nem szabad viccelődni, kinevetni, lekicsinyíteni a kisgyermek félelmét. Ő komolyan fél a víztől, a farkastól, a repülőgép hangjától – és bármitől, ami számára megmagyarázhatatlan.

Csecsemőkorában testközelséggel, ölelgetéssel tudjuk megvigasztalni. Ha egy helyzet ijesztő volt a számára és utána egy ideig fél a hasonló helyzetektől, úgy tudsz segíteni neki, ha egy darabig elkerülitek az adott helyzetet, amíg meg nem feledkezik róla, és azután újra próbálkoztok vele (erre elég általában 2-3 hét). Az is segíthet, ha egy másik helyszínen, más helyzetben, időpontban próbálkoztok vele (pl. a fürdés, a körömvágás, hajvágás esetén). Ha például megijedt a víztől és most nem akar fürdeni, megoldódik a probléma, ha egy másik helyiségben fürdetitek vagy a kiskád helyett ezentúl a nagyban fürödhet. És természetesen az is megoldás lehet ilyenkor, ha együtt fürdesz vele a nagy kádban, így testközelben, biztonságban barátkozhat meg ismét a vízzel.

1-2 éves kor között is a testközelség, a biztonságérzés megteremtése a legfontosabb. Néhány dolgot meg is magyarázhatsz neki egyszerűen, a kicsi számára is érthető módon, és segíthetnek az egyszerű mesék is a különféle, számára ismeretlen helyzetek feldolgozásában, mint pl. az orvos, a testvér érkezése, a nyaralás, a bölcsőde. Néhány helyzetben a figyelemelterelés is működhet abban, hogy a kicsi ne a félelmére koncentráljon (pl. orvosnál, hajvágásnál). Az ismeretlen helyzetekre épülő mesék is segíthetnek az érzések feldolgozásában és megértésében.

Kisgyermekkorban, óvodáskorban abban kell segítenünk a gyermekünknek, hogy a félelmeire magyarázatot találjon, és megértse azok reális magyarázatát. Ezt azonban az ő nyelvén kell megtenni. 1-2 éves kor között még nem érti meg, hogy a sötétben anya nem tűnik el teljesen, de azt megérti, hogy amíg anya alszik, addig a mackó vigyáz rá a sötétben. Jobb, ha ilyenkor engedjük átvándorolni, amikor felébred és a szüleit keresi, mert ezzel megtanulja, hogy anya nem tűnik el éjszaka, és később már gond nélkül aludni fog az ágyában.

3 lépés a hiszti kezeléséhez – Ismerd meg itt! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

40 Comments

  • Edina

    2013. december 09. hétfő

    szia Ági!
    Szeretnék segíteni egy barátnőmnek! 16 hónapos kisbabája van,és többször voltunk már együtt különböző programokon, baba foglalkozáson, és ahogy elkezdődik az adott esemény,a babája elkezd sírni, de annyira hogy nem lehet megvígasztalni. Se elterelni nem lehet,semmi nem jó,csak keservesen sír. Ez mitől lehet? Hol keressük a sírás okát? Mivel lehetne segíteni a babának hogy ezt elkerüljék? Mert már nem mer vele sehova elindulni,fél a kudarctól 🙁 Remélem tudsz segíteni, én is nagyon szeretnék neki segíteni!!!

    • Vida Ágnes

      2014. január 14. kedd

      Ebben a korban barátkozik a baba a világgal, az emberekkel és ilyenkor kicsit tarthat a bizonytalan helyzetektől, idegen emberektől, főként, ha ritkán kerül ilyen helyzetbe. Azt javaslom neki, hogy gyakran menjenek emberek közé heti több alkalommal és az elején mindig tartsa ölben a kicsit, várja meg, amíg magától feloldódik az új helyzetben.

  • N.Mónika

    2013. november 27. szerda

    Tisztelt Ági!

    2 éves múlt a kisfiam, de gyakorlatilag egy éve folyamatos problémát jelent, hogy mindentől fél. És ezzel nem túloztam, sajnos tényleg mindentől ami számára ismeretlen, vagy nem tetsző. Mindig elmondom neki mi az amitől fél, miért van ott, vagy éppen miért néz ki úgy, miért ad ki olyan hangot.De semmit sem ér…Napról napra rosszabb, lassan ott tartunk hogy az utcára sem tudunk kimenni.Többen tanácsolták hogy forduljak vele orvoshoz, mert nem tartják normálisnak a gyermekem viselkedését.De mielőtt megtenném ezt a lépést kérhetném az ön tanácsát is? Valóban szükséges szakorvos segítségét kérnem egy kétéves kicsinek ilyen viselkedés esetén? Valóban nem normális? Én nem tudok rajta segíteni? Előre is köszönöm a válaszát!
    N.Mónika

    • Vida Agi

      2013. december 10. kedd

      Ha tényleg ennyire súlyos a helyzet, hogy mindentől fél, akkor érdemes orvoshoz fordulnod vele.

  • karel szilvia

    2013. szeptember 26. csütörtök

    kislányom 2-éves megijedt a fürdésnél és azóta visit mikor fürdeni kell, próbálom neki magyarázni, hogy nincs mitől félni, de ugy behergeli magát, hogy meg se hallja mit tegyek??

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Ebben a korban sok irreális félelme van a gyerekeknek. A magyarázat felesleges, helyette inkább fürödjetek együtt pár napig, ez segíthet, hogy elfogadja megint a fürdést.

  • Molnár Beáta

    2013. szeptember 09. hétfő

    Kedves Ági!

    Két problémával szeretnék Önhöz fordulni.
    A kislányom ma 8 hetes és születése óta nagyon megijed szinte mindentől. Fel riad a zajokra, ha elalszik a koromban és mikor teszem be a kis agyába égnek áll a keze, rakódik. De pl. attól is megijed (ha esetleg a kis ágyban alszik el) ha betakarom. Ezt nappal és éjjel is tapasztaljuk.
    Kb. 3-4 napja este ha elalszik 10 percen belül ordítva rágatozik viszont nincs felébrednek első napokban ha felvettük es beszéltünk hozzá megnyugodott de már csak cicin nyugszik meg. (Ezt csak este csinálja)

    A másik dolog az, hogy nagyon nyálazzik nappal és az öklét falja be és nagyon keservesen sír. Azt mondják, hogy jön a foga, de nem korai még? Hisz csak 8 hetes!
    Nagyon sajnálom és tehetetlennek érzem magam.
    Mit csináljak, hogy kicsit nyugodtabb baba legyen??
    Első gyerek, és kicsit tapasztalatlan vagyok még.
    Várom válaszát, előre is köszönöm szépen.

    Üdv.
    Bea

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      Az emberek kb. 20%-a veleszületetten hiperérzékeny, ők már ilyen kis korban is érzékenyebbek a zajokra, fényekre stb. De este nem emiatt ébred, hanem valószínűleg az a gond, hogy este már fáradt, gyorsan elalszik a szopin, de még nem lakik jól, ezért 10 perc múlva felriad rá, hogy éhes. Ezt kinövi majd. Esetleg segíthet, ha fürdés előtt is szopizhat egy nagyot és lefekvés előtt is.

      Ritka, hogy ilyen kis korban kezdődne a fogzás. Inkább növekedési ugrás okozta éhség lehet a háttérben. Ha szopitól megnyugszik ilyenkor, akkor az volt a gond.

  • N

    2013. július 15. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2hónapos 1hetes, nagyon nyugodt első gyerek.Itthon általában nyugodt környezetben van, nem járunk lábujjhegyen miatta, de nem is zajoskodunk ha alszik.Ha elviszem sétálni, a motor hangjára,vagy a nagyobb járművek hangjára szinte mindíg összerezzen,mégha sikerül elszenderednie séta közben akkor is,sokmindenre összerezzen. Egyik kérdés az lenne hogy mit lehet ez ellen tenni? Mivel tudom bátorítani?

    Másik téma, minden héten leviszem a nagyszüleimhez( neki dédi), illetve a szüleimhez is ahol második házasságból szintén van két kisebb gyerek (testvéreim), egyik 1 éves (most van a sikítós hanghallatós időszaka :)) a másik 5 éves aki “segít” a kicsinek sikítani (ő a “visszafejlődős időszakban” van). Kisfiam ezt elég nehezn viseli érthető módon, de kézben elég jól el van mégha nem is az én kezemben van.
    Mégis megkapom ” hogy keveset viszem le hozzájuk a gyereket és ezért idegenek neki a családtagok” illetve szerintük “el van dugva” a gyerek a naygvilág elől és ezért mindentől fél. Igyekszem mindennap kivinni, és hasonlókorú barátokat gyűjteni neki, van is egy két anyuka akikkel rendszeresen megyünk ki sétára. Kérdezem Én akkor mi itt most a probléma??? Nem gondolom hogy mindennapjaimat a rokonságnál kéne töltenem csak azért hogy “ne legyenek idegenek” a gyerek számára..mi a megoldás?? Vagy én csinálok rosszul valamit?

    Köszönöm válaszod előre is! 🙂

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      2 hónaposan teljesen normális, ha a furcsa zajokra összerezzen. Kinövi majd.

      Most még mindenki idegen a kicsi számára, akármennyit viheted közéjük, most még leginkább rád van szüksége, nem egy csomó babázni vágyó rokonra. Ne is foglalkozz a kritikákkal, jól csinálod 🙂

  • Marcsi

    2013. június 15. szombat

    Szia Ági!
    Kisfiam most lesz 2 éves és úgy veszem észre, hogy fél a bilin is meg a szűkítőn is! Mindig bejön velem a WC-be, néha rá is ül a bilire, de csak ruhában. Így egy kis ideig ücsörög is, de amint levesszük a pelust kétségbeesetten tiltakozik! Szerinted ha kis székre szívesen felmászik és ücsörög rajta, akkor a székes bilin nem félne? Vagy hogy tudnék neki segíteni? Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. július 11. csütörtök

      Még csak 2 éves, nem érett még a szobatisztaságra. Felesleges ráültetni a vécére még. Ebben a korban a kisgyerekeknek sok irreális félelmük van (pl. nem merik elengedni a kakit, mert az az ő részük, félhetnek a nagy lyukaktól, a lefolyótól stb.). Éppen emiatt van az, hogy sokkal szívesebben ülnek rá a bilire, mert az nem olyan magasan van és nincs lefolyó, de ezt sem kell erőltetni. Ha hagyod, hogy a maga tempójában ismerkedjen a szobatisztasággal, a bilivel, akkor magától is szobatiszta lesz 3 éves koráig.

  • Judit

    2013. május 19. vasárnap

    Szia!Az én kisfiam 17 hónapos,és mostanában mikor eljönnek testvéremék mindig sírva fakad és elég hosszadalmasan sírdogál,alig bírom megnyugtatni!Pedig sűrűn találkozom testvéremmel és azok gyermekeivel, mégis mostanság sokat sír ha meglátja őket! És elég kelemetlenűl érzem magam.Egyszerűen nem értem hogy miért, mert elég barátságos természetű, “mindenkivel” nyitott! Mit javasolsz mit tegyek!?

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      Valami megijeszti bennük őt, sajnos ilyen előfordul a kisgyerekeknél. Esetleg segíthet, ha megmutatod neki a testvéredék fényképét, ha felkészíted a helyzetre, hogy jönni fognak, előre szólsz neki erről, elmondod, milyen klassz dolgokat fogtok együtt csinálni. Érdemes azt is megfigyelni, mi váltja ki belőle a sírást. Lehet, hogy valami furcsa van a testvéreden (szakáll, bajusz, frizura stb.)? Vagy nagyon hangosak, gyorsan mozognak, beszélnek stb.? Esetleg mindenki megrohanja őt ilyenkor, dédelgetni akarja és ezt a helyzetet nem szereti?

    • Erika

      2013. június 06. csütörtök

      Szia! Az én lányom négy hónapos. Mindenkivel nagyon jól elvan míg én is ott vagyok. Ha nem lát azonnal sír, de nem kicsit, hanem kétségbeesetten, vigasztalhatatlanul. Az apjával sem marad meg. Elrontottam valamit? Egyébként önállóan játszik, manapság ringatni sem engedi magát, ha álmos le kell tennem az ágyába, egyedül akar elaludni. Sokat beszélgetünk, mondókázunk, de nem egy ölbebaba. 5 percre a boltba sem mehetek…

      • Vida Agi

        2013. július 04. csütörtök

        Ebben a korban a kicsi még szimbiózisban él veled, úgy gondolja ti ketten egyek vagytok. Ha kimész, akkor még nem tudja, hogy ilyenkor nem tűnsz el, csak azt érzi, hogy bizonytalan a helyzete, ezért sír. Ez természetes, idővel kinövi majd.

  • Marcsi

    2013. április 29. hétfő

    Szia Ági! már nagyon vártam a válaszod, de nekem miért nem válaszoltál??

    Üdv: Marcsi

  • baltazsuzsa

    2013. április 09. kedd

    Kedves Ági,
    kislányom 3 hónapja múlt 2 éves. Egy hónapja az esti fürdés közben kihúzta a a kádban a lefolyódugót, amit korábban sosem tett. 3-4 nappal később nem volt hajlandó este fürdeni – gondolom, eddig tartott, amíg feldolgozta – és újra visszatértünk a kiskádhoz. A pelenkától nem tudunk megválni, mert a bilire nem szoktattuk, a wc-t kezdte egy hónapja használni, de a lefolyóval közel azonos idő óta arra sem hajlandó ráülni. Talán összekapcsolja a kettőt? A fürdéstől sírózohama támadt, ezért váltottunk a kiskádra.
    Kora este (fél 6 körül) mindig jelezte a félelem közeledtét, hogy sötétedik, és már aludni kell menni vagy legörbült szájjal mondta, hogy fürdenie kell, de figyelemeltereléssel sikerül ezen az időszakon átlendülni. Egy hónapja kapott saját nagy ágyat, de velünk egy szobában, és néhány nap ott alvás után nem akar abban aludni, minden este elmondja, hogy velem szeretne aludni, és sírva járunk aludni. De végül megnyugszik, és sikerül a saját ágyában elaltatni, s hajnalban aztán átmászik hozzánk. Előtte közvetlenül az ágyunk mellett volt a kiságya. Ráadásként, egy hete elkezdődtek a hisztik, mindenre a dacos, sírórohamos, kapálózós -nem- a válasz.
    Kérdésem, hogy a lefolyó-félelmet kinövi-e, egyelőre ne erőltessük a “nagy”kádas fürdést és a wc-t? Napközben próbáltuk olykor megmutatni, hogy pl. a fürdőtársai, a kiskacsa és halacska sem tud átmenni a lefolyón, amit végignéz, de talán nem tudja elfogadni. Próbáltunk a nagykádba tenni egy lavórt, és abban mosdatni, de sírással reagált, míg ugyanazt a helyzetet a nagyszülőknél elfogadta, hiszen náluk a nagykádhoz nem kapcsolódik ilyen negatív élménye. Tegnap egy tollpihe volt a mosdóban éppen kézmosás közben, amit le akartam engedni a lefolyón, de nem engedte.
    Köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. április 29. hétfő

      2 éves kor körül gyakoriak az ilyen irreális félelmek, elsősorban a lefolyó és a WC szokott a félelem tárgya lenni. Egyelőre kerüljétek ezeket és szépen kinövi majd.

  • Marcsi

    2013. március 27. szerda

    Szia kedves Ági!
    Nagyon szeretem az írásaid, gyakran nagy segítség nekem két kisgyermek nevelésében. Gyakran merítek erőt és lendületet az általad leírtakból.
    viszont most egy olyan témában kérem segítséged, amiről itt még nem olvastam.
    Kislányom 3 éves volt decemberben, februárban kezdtük az ovit az ő kérésére. Nagyon nyitott, barátkozós, inteligens kislány. 1 éve született meg kistestvére, ami igencsak megviselte, meg hullámokban néha most is, de azért már megbarátkozott ezzel a tesó üggyel. Az óvodát szereti, bár, ha én viszem, akkor sír , mikor indulok haza, de ha a férjem, akkor semmi gond. Ott is alszik, azzal sincs gond. Sokat mesél, hogy miket tanultak, stb. Azóta nagyon sokat beteg, úgyhogy 1 hét ovi, 2-3 hét itthon.
    Szóval a probléma: még az ovikezdés előtt elkezdett beszélni “Dadi”-ról, aki nem tudom, honnan jött neki. Azt mondta, nagyon mérges ez a Dadi, fekete házban lakik, fekete a szeme, szája, haja, fekete játékai vannak, a föld alatti házában…Hú, eléggé kiakadtam, nem tudtam, hogy is kezeljem. Mi soha sem beszéltünk ilyenekről, nem nézhet tv-t, csak amit felügyelek, még reklámokat sem nagyon lát, meséit is megválogatom. Meghallgattam, és ennyi. Aztán egyre gyakrabban emlegette, majd mondtam rajzoljuk le. Én rajzoltam, ő meg mondta, mit hogyan. Hosszú keze, lába nagy hasa, és a szeme: mérgesre. Még mérgesebbre, Anya. Már nagyon mérges volt a figura, amikor azt mondta: na, ilyen a Dadi. Gonosz. Nem a barátunk. (ugyanis próbáltam affelé terelni, hátha lehetne ez a Dadi valami jó fej, színes…, de azt válaszolta, hogy ő nem a barátunk, mert gonosz.)
    Szóval, ha bármi csíntalanságot követett el, azt mondta, hogy: A Dadi mondta, hogy ne vegyem föl a zoknit, A Dadi mondta, hogy ne álljak fel, ne mossak fogat….stb.
    Volt olyan is, hogy sírva fakadt, amikor egy kínlódós fogmosáskor hangosabban szóltam rá, és mikor megkérdeztem, miért sírsz, azt válaszolta: A Dadi azt mondta, csúnya vagyok.
    Ma este esti ének közben az ágyban: Itt van a Dadi a fejemben és szurkál.
    Meg ilyeneket beszél. Az elmúlt egy hétben egyáltalán nem került ez szóba, azt hittem, hogy túl nagy figyelmet szenteltem ennek az egésznek, és emiatt beszél ennyit erről, hogy rá figyeljek. Már kezdtem megnyugodni, erre ma este tök váratlanul megint kezdte.
    Egyébként mostanában nehéz időszakot élünk: nagyon nehezen tudom őt kezelni, sokszor ellenkezik-volt, hogy szinte egész nap, és játszmázik velem. sokat kiabáltam is vele, mikor már elfogyott a cérna…
    Szerinted mi ez a Dadizás? Olvastam már képzeletbeli barátokról, de ez nem az szerintem. Mit javasolsz ez ügyben?
    Köszönettel:
    Marcsi

    • Vida Agi

      2013. április 13. szombat

      Nem kell ettől megijedni. A gyerekek még nem tudják megnevezni az érzelmeket, hát megszemélyesítik őket. A kislányod ilyen módon dolgozza fel a haragot, a düht, az indulatot, ez természetes és valójában jó is, mert így ki tudja engedni, meg tudja fogalmazni, nem marad bent, amit érez.

      • Marcsi

        2013. április 30. kedd

        Köszönöm, hogy válaszoltál.

  • J.Móni

    2013. március 22. péntek

    Kedves Ági!
    14 hónapos kisfiam újabban fél a fürdéstől, arra gyanakszom, hogy attól fél, hogy hajmosás lesz. Ezt gyakorlatilag sosem tudtuk üvöltésmentesen véghezvinni, próbáltuk barátkozatni a zuhanyrózsával, játékosan fröcskölni, aztán csak a kiskád vizével öblögetni…Semmi nem segített, aztán most már általánosít és fürdeni se akar… Azt szeretném kérdezni, hogy mi a helyes magatartás, míg elmúlik ez a korszak? Mindentől függetlenül minden este megtölteni a kiskádat(sajnos nagy kádunk nincs) és belerakni, vagy csak mossam le a csapnál? Előre is köszönöm a választ.

    • Vida Agi

      2013. április 20. szombat

      Ez gyakori probléma ebben a korban, sok kisgyereknek vannak 1-2 éves kor között irreális félelmei a vízzel kapcsolatban. Segíthet, ha 1-2 hétig nem a megszokott helyen fürdetitek, azaz a kiskádat nem a fürdőszobába, hanem pl. a konyhába teszitek, mert a rossz élményt sokszor a hellyel is azonosítja a gyermek. De az is jó, ha 1-2 hétig a csapnál fürdeted.

      • J.Móni

        2013. május 02. csütörtök

        Kedves Ági, köszönöm a választ, kb egy hét alatt el is múlt a gondunk.

  • Rózsa Jánosné

    2013. január 14. hétfő

    Kedves Ágika! Tanácsot szeretnék kérni tölled.5 hónapos a babám.Nagyon jó baba volt 4 és fél hónapos koráig.Evett tápszeres,” aludt stb… és az oltás előtt is nyügös volt,de amikor megkapta az oltást nyügössé vált.Ez tartott 1-2 hétig.De közben a középső fiamtol elkapta a torok gyuszit,és onnantól kezdve a nyügössége fokozódott.Ha felveszem jó neki ha lerakom sír vagy nyöszörög.Kakija két-három napnta van.A hozzátáplálást is megkeztem fokozatosan,amit el is fogad szivesen.De a nyöszőrgése továbbra is megmaradt.Kérdésem az lenne hogy mi okozhatta ezt a hírtelen nagy válltozást,mert egyszerüen meg vagyok ilyedve,hogy valami más van a hátérbe. Kérlek vállaszólj minél hamarabb. Köszönöm előre is. Ja és még az alvása az is válltozott.van mikor félóra vagy egy órát alszik napközben.Az éjszakát átalussza és reggel kell 5-6 óra körül.

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Egy torokgyulladás után azért még legalább 2-3 hét, mire minden tünet elmúlik, nem fáj már a torka, ezért legyél vele türelmes, idővel ez rendeződik majd. Viszont ebben a korban kezdődik a szeparációs szorongás is, a kicsi rájön, hogy anya néha kimegy a szobából és ilyenkor megijed, hogy nem jön vissza, ezért kezd el “reklamálni”. Ilyenkor nyugtasd meg, beszélj hozzá, hogy hallja a hangod és megtanulja, hogy amikor nem vagy ott vele, akkor is “megvagy”

  • Mészáros Ildikó

    2012. november 29. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom elmúlt két éves. Nyáron kezdett el félni az utcában az autóktól és azóta fokozatosan egyre jobban fél a zajoktól. Mindenféle zajtól, még azoktól is, amiket születése óta megszokott (mosógép, fűtőtest, kapuzáródás). Sajnos egyre gyakoribb, hogy még a rokonaitól is megijed játék közben (fogócska) és ilyenkor fut oda hozzám, hogy vegyem fel, mert megijedt. Sokszor fél a Kisvakondban látott kígyótól vagy oroszlántól és olyankor is rohan hozzám (már tiltólistán van ez a mese). A legrémisztőbb a történetben, hogy ilyenkor látom a szemében a rettegést és mintha még remegne is egy picit. Iszonyú érzés és akármennyit olvasok utána, konkrét tanácsot nem találtam, mit tegyek.
    Válaszát köszönöm.
    Ildikó

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Legyél ott vele, nyugtasd meg. Nem kell mindent megmagyarázni neki, mert még nem feltétlenül érti a logikus összefüggéseket. Most sokkal fontosabb, hogy ha fél, akkor anya vele van, és számíthat rá. Ha benned bízhat, akkor idővel magában is fog és egyre kevésbé fog félni.

  • klinkdóra

    2012. november 23. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom 3hónapja múlt 2éves. Kiegyensúlyozott, vidám és szociálisan érzékeny gyerek. Igazi kis szeretetgombóc. Délelőttönként játszodába jár, amit nagyon imád. Férjem előző házasságából van 2 gyermeke egy 16éves lány és egy 9éves fiú, aki meglehetősen problémás, kezelhetetlen, agresszív gyerek. Gondolom ez a válásnak is köszönhető. Rengeteget próbálunk vele beszélgetni, sajnos sikertelenül. Otthon csak uszítják ellenünk. Férjem exe mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse az uramat a gyerekek előtt, feljelenti, stb. A problémám a következő: Kislányom imádta a bátyját, istenként követte és ha nem volt nálunk, állandóan emlegette. Eleinte a bátyja is csípte, de nyár óta megváltozott. Sokszor lerázza, elutasítja, kizárja a saját szobájából.. Hiába beszélünk vele, hogy ilyet ne csináljon, következő alkalommal direkt csinálja az ellenkezőjét! (két hetente 2nap a láthatás)Legutóbbi ittlétüknél amikor értük mentünk és meglátta a kislányom, kétségbeesett zokogásban tört ki, nagy ívben kerülte és amikor búcsúzásnál puszit akart neki adni a bátyja, szó szerint menekült előle és hangosan tiltakozott ellene. Kérdésem az lenne, hogy mit tehetnénk, ha a szép szó nem használ? Tiltsam el, amíg nem változtat a srác a viselkedésén, vagy..?! Ha ez többször megismétlődik, okozhat e ez a lányomnak traumát? Nem sérül e azzal, ha 2hetente rákényszerítem a bátyját? Mi zajlik egy ilyen pirinyó emberke lelkében? Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy eddig türelmes voltam, minden tőlem telhetőt megtettem a srácért, de most ahogy láttam a kislány kétségbeesett arcát, én is elutasító lettem. Bár még mindíg próbálkozom normalizálni a helyzetet. Válaszát előre is köszönöm. Klink Dóra egy tehetetlen anyuka

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      A kislányod most tanulja, milyenek az emberek. Eddig kicsi volt és mindenki szerette, most szembesül vele, hogy néha bizonyos emberek furcsán viselkednek. A bátyja is még gyerek, és bizony a gyerekek tudnak a legundokabbak lenni egymással. Igen, ez most nehéz neki, sírhat miatta. De ne azt tedd, hogy eltiltod tőle, hanem egyszerűen csak biztosíts neki sok szeretetet, nyugtasd meg ilyenkor, hogy azt érezze, ha a bátyja furcsán is viselkedik, rád mindig számíthat. Idővel a testvére is változtatni fog. Gondolj bele az ő helyzetébe, egy fiúnak szüksége van apára és a kislány most őelőle “veszi el” az apját, ő kapja tőle azt a figyelmet, amit az ő szemszögéből neki kéne, nyilván ez neki sem könnyű. Mindketten gyerekek még, erősködéssel itt nem lehet semmit elérni, inkább azzal, ha békésen, szeretettel próbáljátok megoldani a dolgot.

  • Martina

    2012. november 12. hétfő

    Kedves Ági!
    A kislányom most 19 hónapos. Azzal a helyzettel állunk szemben, hogy nem szeretünk fürdeni. Nem tudom jó helyre írok-e, de a fürdetés témánál nem tudtam hozzászólni.
    Szóval a helyzet az, hogy amióta augusztusban beteg volt utána nem hajlandó rendesen fürdeni, mintha félne a víztől. Beleülni egyáltalán nem hajlandó, ha beleültetem azonnal felpattan. Ha a fenekéhez ér a víz azonnal elkezd hisztizni. Pedig előtte imádott fürdeni, szépen ült a kádban és játszott. De azóta fürdetni is csak állva lehet, de így is sír és hisztizik. Amíg játszik állva, addig nincs baj, de ahogy elkezdjük lemosni elkezd sírni és kapálózni. Mi lehet az oka? Pedig nem volt semmi rossz élménye, nem esett el a kádban vagy ilyesmi.
    Előre is köszönöm a segítségedet!

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Minden kisgyereknél van ilyen átmeneti időszak, amikor fél a víztől. Próbáljatok áttérni a zuhanyozásra, fürödjetek állva. Egy idő után elmúlik majd ez a korszak magától és megint szeret majd fürdeni, az erőltetés csak jobban árt, mint használ.

  • Gégény Béláné

    2012. november 11. vasárnap

    Tisztelt Ágnes!

    A facebook-on is követem írásait olvasgatom hozzászólásokat de most egy olyan nagy problémám van amit már azt hiszem egyedül nem tudok megoldani.
    Január 4-én született kisfiam Bécuska császármetszéssel. Első pillanattól nagyon sok gond adódott, hiszen nem akart szopizni( már minden trükköt megoldást megpróbálunk), ezért egy hónapos volt amikor egyszer csak elapadt a tejcsi. Áttértünk a tápszerre de hát az nem volt az igazi és igazából nagyon hasfájós is volt. Aztán kiderült, hogy refluxos a kicsi tehát még több feladat várt megoldásra hiszen elég sokat kellett emiatt mosnom. Aztán annyira gyorsan elkezdett a mozgásában fejlődni, hogy 3 hónapos hasról hátra és fordítva forgott már akkor már próbál üldögélni is. 4 hónaposan elkezdett mászni és kibújtak az első fogacskák, ahogy folyamatosan bújnak annyi sírás és át nem aludt éjszaka két hetente. . Most 10 hónapos és egy hónapja elindult. Úgyhogy az életünk egy nagy rohanás. A hozzátáplálással is nagyon sokat küzdöttünk hiszen nem akarta elfogadni a kanlat, nem is nagyon akart ízekkel ismerkedni. Az alvásról már nem is beszéljünk hiszen napközben 2x alszik 1 órát és ez nagyon kevés. Általában éjszaka még mindig felkel minimum kétszer de a csúcsot 13-mal tartjuk. Soha nem volt hajlandó elaludni egyedül csak akkor ha ringattuk énekeltünk neki, és ez sajnos most is így van hogy csak akkor hajlandó aludni ha ott vagyok mellette az ágyon, és mikor elalszik belekerül a kiságyába. Éjszaka viszont hiába próbálom ott visszaaltatni nem hajlandó. Ezeket csak azért akartam leírni, hogy nem e valahol itt keresendő a problémámra a kérdés.
    A problémám az lenne, hogy nagyon kétségbe vagyok esve hiszen állandóan hisztizik. Soha nem jó neki semmi. Ha eszünk az a baj ha nem az mert éhes, ha iszunk az a baj ha nem az és így tovább. Nem lehet semmivel lekötni a figyelmét. Játszani nem nagyon hajlandó egyedül talán az autó ami leköti de az is csak két három perc és vége. Nem tudok sehova elmenni vele mert nem szereti a babakocsit, ha viszont ott hagyom anyukámnál néha mert valami fontos elintézni való van akkor meg két napig nem bírom levakarni magamról még WC ni is ki kell szökjek a szobából. Segítségem nincs hiszen senkinek nincs türelme a kicshez mert örökmozgó. Ez nagyon rossz nekem hiszen így úgy érzem magam mint egy rabszolga aki be van zárva és csak a gyerek semmi más a világon. Nagyon szeretem a kisfiam az életem adnám érte de néha nekem is járna egy kis kikapcsolódás de vele vagy nélküle lehetetlen hiszen ha valaki nagy nehezen hajlandó arra hogy vigyázzon rá akkor is van kb. fél órám mert utána csörög a telefon nem bírnak vele. Amúgy nagyon nagyon sok szeretet tud adni, nagyon sokszor oda jön megölel hozzám bújik és megy tovább. Okos is nagyon mert egyszer megmutatok neki valamit, pl. hogyan kell pápázni akkor már szüntelenül utánozza. 10 hónapos amikor tolja a kisautót brümmög, ha bárhonnan elindulunk hazafele szólás nélkül tudja hogy pápázni kell, tapsol, kezet tud fogni az emberrel. Ha megkérem hogy mutassa meg a végtagjait akkor azt is meg tudja különböztetni melyik a keze és melyik a lába. Tehát nem buta kisgyerek csak egyszerűen leköthetetlen a figyelem és a mozgásról már ne is beszéljük.
    Kérem segítsen hogy mivel tehetném elviselhetővé a hisztiket és hogyan tudnám őt jól kezelni.

    Várom szíves válaszát.

    Tisztelettel: Gégény Béláné Noémi

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      A kisfiad jókedvű, élénk, a korához képest nagyon fejlett, nincs miért aggódnod. Igen, akaratos, egyrészt, mert fiú, másrészt, mert ahhoz, hogy ilyen gyorsan fejlődjön, akaraterőre van szüksége. 10 hónaposan még nem várhatod tőle, hogy 5 percnél tovább foglalkozzon bármivel is, és az is természetes, hogy most, a szeparációs szorongás időszakában folyton veled akar lenni.
      A 2×1 óra alvás pont elég, ez az életkori átlag, ennél többet nem kell aludnia már napközben.
      Szerintem a megoldás kulcsa nála a rendszeresség és a következetesség. Azt tudod elfogadtatni vele, amit szokásként beépítettél az életébe.
      Nála erőltetéssel nem fogsz semmit elérni, mert akaratos kis legényke, nála kis lépésekkel lehet elérni a dolgokat, ezt fogadd el. Például a babakocsizást megpróbálhatod úgy bevezetni, hogy először csak 5-10 percre mentek le vele sétálni. Most már nyugodtan felültetheted benne, tehetsz bele neki játékot, és beszélgess vele közben, hogy ne azzal foglalkozzon, hogy “kötelező” benne ülnie, hanem azzal, milyen érdekes dolgokat lehet látni útközben. Ha mindig csak egy kicsivel tovább viszed le, lassacskán összebarátkozik majd vele.

  • Viki

    2012. november 10. szombat

    Szia Ági!
    Kisfiam most lesz 8 hónapos, külön szobában alszik előző hónapban éjszaka kiégett az éjjeli fény a szobájában és nem tudom lehet megijedt de azóta éjjel ordítva kell pedig ég nála a lámpa! Eddig eleinte nyöszörgött és megvárta mig bemegyek hozzá! annyira sötét nem lehetett mert egybenyíló szobáink vannak és nálunk is égett az éjszakai fény az ajtaja pedig nyitva van. Viszont azóta nehezen alszik el a szobában vagy éjjel ordítva kel. 1 hónapja felvett egy olyan szokást is,hogy a fáradtságot ugy jelzi hogy a szönyeg sarkára leterített kistakaróra fekszik ami az elején aranyos volt,de most csak ott hajlandó elaludni. nem kell simogatni se csak odafeküdni mellé amig elalszik. De napközben nem lehet ilyenkor felkanalazni és berakni a kiságyba mert egyből felkell és sír hogy visszamehessen. este is csak itt alszik el de akkor be tudom rakni a kiságyba! Mitől sírhat egy hónapja éjjel ordítva? Megijedhetett mikor “sötétre” ébredt? Lehet a foga? Napközben hagyhatom a földön? Nem lesz baja tőle? Engem nem zavar,ugyan ugy csinálom a dolgom,bár picit halkabban de a gerincét féltem!
    Válaszod előre is köszönöm

    • Nagy Krisztina

      2012. november 20. kedd

      Az én kisfiam 18 hónapos.Emlékszem,hogy ő is sokat felkelt ebben az időszakban.Sztem a foga-legalábbis nálunk ez volt-,de én azt csináltam,h mivel a fájdalom miatt megébred,mégse legyen sötét,kis mécsest égettem mindig-persze távol tőle,biztonságos helyen és nécsestartóban-,így kevésbé ijedt meg,könnyebben vissza tudtam altatni.
      Persze neki is volt,h itt,v ott akart aludni,én mindig bevittem az ágyába,megvártam mìg megnyugszik+elalszik.Meccs volt ez,2-3 napμde elfogadta…
      Sok sikert!:-)

    • Vida Agi

      2012. november 23. péntek

      Igen, előfordulhat, hogy akkor megijedt és még mindig az a rossz emlék jön vissza nála, de az is lehet, hogy emellett a fogzás is zavarja éjszaka. Ha nappal nyálzik és mindent a szájába vesz, akkor az egyértelműen a fogzás tünete, ezen homeopátiás szerekkel tudsz segíteni, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz. Ha egyébként el tudja magát így altatni, önmagában nem gond, ha ott alszik, de azért megpróbálhatod, hogy amikor álmos, akkor nem hagyod ott elaludni, hanem beteszed a kiságyába és ott alszik el.

  • kati

    2012. november 09. péntek

    jo napot kivánok!nekem kérdésem lenne van egy kislányom nagyon aranyos kislány!! 26 honapos az emberektöl fél nem barátkozik a felnöttekel cak akit közvetlenül ismer barátok, rokonok.. viszont idegen gyerekekkel barátkozik! sötétben nem fél, bogaraktol sem kiváncsian nézi öket. a bizalmatlanságot, félelemet valoszinű akórházi rossz élmény okozta ugyan is ujszülött korban a fején branür volt a ragtapasztot nem áztatta fel hanem leszakitotta a növér hajas volt a pici fejböre a mai napig rossz bele gondolni hát még amit ő élt át. aznap éjszaka egyfojtába sürün fel riadt! azota is meg meg ébred sir de mára 1-2 alkalom vagy van amikor át alusza az éjszakát.. szeretném ha egy picit jobban bizna az emberekben adjon tanácsot mit tehetnék vagy majd az idő meg oldja?? mit tehetnék vagy ez még ilyen korban természetes?

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Vannak olyan gyerekek, akik alapból félénkebbek, ezt nem a kórházi rossz élmény okozza. Minél több szép élményt szerez majd gyerektársaságban, annál barátkozóbb lesz később. Nem kell erőltetni, hogy felnőttekkel barátkozzon, ha ez furcsa neki, idővel ezt is megtanulja majd.