Félős babák

Vannak olyan babák, akiket kezdetben nem zavarnak a zajok maguk körül, és később kezdenek csak el megijedni egyes hangoktól, mások kezdettől összerezzennek minden zajra. De nem csak a zajok kelthetnek félelmet a csecsemőben. Megijedhet ismeretlen vagy furcsa arcoktól, hirtelen mozdulatoktól, később pedig a sötéttől is. Mi az oka ennek? Hogyan segíthetsz neki?

Ha kezdettől fogva félős… A babák nagyjából 20%-a hiperérzékenyként születik, ami azt jelenti, hogy érzékeny a hirtelen hangokra, zajokra, fényekre, nem szereti a változásokat, de akár még a ruháján található belső címke is zavarhatja. Ők nem szeretik, ha pakolásszák őket, nehezen viselik a változásokat és jobban érzik magukat, ha állandó környezetben lehetnek, ha csend és béke veszi körül őket.
Nekik napirendre, testközelségre, csendre van szükségük elsősorban, így nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Segíthet a sok hordozás, dédelgetés 2 okból is:

1. A félelmek részben abból fakadnak, hogy a kicsi még nem ismeri a világot és anya közelében, biztonságban megfigyelve nem csak megismeri azt, de a tapasztalataihoz hozzáadódik majd a közelségedből fakadó biztonságérzet emléke is.

2. Az érzelmek feldolgozására a baba önállóan még nem képes, rád van szüksége hozzá.

Ha korábban szerette… Gyakran előfordul, hogy a babát korábban nem zavarták bizonyos zajok, egyszercsak mégis elkezd tőlük félni. Felnőtt szemmel érthetetlen, hogyan félhet attól a baba, amit korábban is hallott. Az ő szempontjából azonban arról van szó, hogy korábban nem tulajdonított jelentőséget az adott zajnak, közben azonban okosodott, tapasztalatokat szerzett és rájött, hogy bizonyos zajok, akár veszélyt is rejthetnek magukban.

Gyakori például, hogy a baba mellett gond nélkül lehet porszívózni, mert elnézelődik közben, aztán egyik napról a másikra sírni kezd, amikor bekapcsolod. Semmi más nem történik ekkor, mint hogy felismeri: a porszívó veszélyes lehet. Nem tudja, hogyan működik, hogyan kell használni, mire való, csak azt, hogy nagyon hangos és mozog.

Semmiképpen nem szabad a kutyaharapást-szőrivel elv szerint odavinni a babát a zúgó géphez és megmutatni neki, ettől csak fokozódhatnak a félelmei. Szintén nem szabad kinevetni vagy elbagatellizálni a félelmeit, sem túlzásba vinni az együttérzést, mert ezzel csak azt erősíted benne, hogy tényleg van mitől félnie. Arra sincsen szükség, hogy ott azonnal megoldjátok a helyzetet és összebarátkozzon a porszívóval, hiszen ilyenkor még nem nyugszik meg teljesen, és erős a félelme.

Helyette meg kell vigasztalni, amikor sír, és egy másik alkalommal, amikor előveszed a porszívót, mielőtt bekapcsolnád, kihúzott állapotban meg kell mutatni neki, hagyni, hogy játsszon vele, felfedezze. Ha már összebarátkozott vele, akkor vedd fel és közösen kapcsoljátok be a gépet.

Ha a kád lefolyójától fél, akkor felöltözve a kád mellé ülve nézzétek közösen, ahogy lefolyik a víz és engedd meg, hogy ő maga öntsön bele egy pohár vizet.

Félelem az erős zajoktól, avagy Mit tehetünk Szilveszterkor?

Az 1 éves kor alatti babák többsége a lakásba beszűrődő zajoktól szerencsére nem fél, ugyanakkor lehet, hogy a rosszabbul alvó babák felébrednek a tűzijátékozás és petárdázás hangjaira. A testközelség, hordozás segíthet, hogy az erős zajokra érzékeny baba biztonságban érezze magát és ki lehet próbálni azt is, hogy dúdolsz neki vagy fehér zajt kapcsolsz, ami segít kizárni a nagy durrogtatást. Ha van olyan szobátok, ami távolabb van az utcai zajtól, oda is be tudtok húzódni erre az időszakra, esetleg kivételesen ott is aludhattok.

1 éves kor után megnyugtathatja a kicsit, ha még este, amikor elkezdődik, kimentek egy sétára és megnézitek a tűzijátékokat. Ebben a korban már össze tudja kötni a kisgyerek a hangot és a látványt egymással, így bent a lakásban is tudni fogja, hogy miből fakad a zaj és nem fog megijedni.

Ha nagyon érdekli, beleszőhetitek az aznap esti mesébe is a tűzijátékot, elmesélhetitek neki azt is, hogyan csinálják, mi történik olyankor, ez nem csak megérteni segít neki a tűzijátékot, hanem feldolgozni is az élményt.

Ha emberektől fél… A korábban mosolygós, barátkozós babánál is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra félni kezd az emberektől, vagy csak egy bizonyos embertől tart. Általában 6 hónapos kor környékén jelentkezik az első ilyen alkalom, ekkor jön rá ugyanis a baba, hogy anya nincs ott mindig vele és ez az általános biztonságérzetét is megrendíti: gyanakvóan méregetheti azokat is, akiket eddig elfogadott (például a nagymamákat). Az idegenektől való félelem természetes és ösztönös reakció a baba részéről, többnyire magától elmúlik, erőltetni semmiképpen nem szabad. Itt olvashatsz többet róla

1-másfél éves kor között újból fellángolhat ez a félelem, ekkor a kicsi anya háta mögé bújik, csak az ő ölében akar lenni, nem barátkozik másokkal csak inkább kukucskálva méri fel a helyzetet. Nincs rá szükség, hogy noszogasd, inkább hagyd, hogy az öledben felmelegedjen, megbarátkozzon a jelenlévőkkel és utána a saját kíváncsiságától hajtva induljon el barátkozni.

Vannak olyan babák, akik a korukbeli gyerekektől tartanak, ennek az az oka, hogy a kicsik viselkedése még kiszámíthatatlan, nem tudja a baba, mire számíthat tőlük, ezért inkább kerüli őket. Ha rendszeresen, hetente több alkalommal mentek gyerekek közé, akkor ez a félelem idővel magától oldódni fog. A társas félelmekről, félénkségről itt olvashatsz bővebben.

Mitől félhet még? Az újszülöttek a nagy nyitott terektől ijedhetnek meg (nem kell itt semmi extrára gondolni, a pelenkázón is megijedhet attól, hogy nem veszi körbe semmi), ilyenkor gyakran széttárják a karjukat és ijedt arcot vágnak (Moro-reflex).

Megijedhet attól is, ha pulóvert húznak át a fején, vagy ha magasba emelik, vagy ha hirtelen megmozdul előtte valami. Ilyenkor mindig nyugtasd meg és egy darabig kerüld azt, ami megijesztette, hiszen a babák néhány hét alatt nagy változásokon mennek keresztül, ami az egyik nap még ijesztő volt a számukra, a pár hét múlva már egészen új szemszögből látják, kinövik a csecsemőkori félelmeiket.

A csecsemőkori félelmek után a fantázia fejlődésével újabb félelmek jelenhetnek meg, ezekről itt írtam.

Miért sír a baba? Megtanulhatsz-e az ő „nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni? Katt ide a válaszért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

33 Comments

  • Zsuzsa

    2013. november 26. kedd

    Kedves Ági!

    A kislányom most 4 hónapos, nagyon jókedvű és kiegyensúlyozott baba, aki nagyon ritkán sír. Úgy 3-4 hete viszont mindig sír az autóban sötétben, amikor ketten megyünk valahova. Máshol továbbra sem fél a sötétben. Korábban nem volt ezzel gond az autóban sem sőt, ha esetleg sírt is amikor elindultunk akkor is 1-2 perc alatt megnyugodott menet közben. Világosban továbbra is szeret autózni. Próbáltam már mindent: megálltunk szopizni, amikor arra gyanakodtam, hogy éhes lehet; próbáltam zseblámpával világítani neki, hogy lásson; odaadtam neki a sálamat, hogy érezze az illatomat; adtam neki játékot, cumit; énekeltem; próbáltam szavakkal megnyugtatni. Csak akkor hagyja abba a sírást, ha meglát engem. Úgy viszont sajnos nem tudok vezetni… 😀 Reméltem, hogy lassan elmúlik, de úgy tűnik nem javul a helyzet. Nagyon keservesen sír és szeretnék segíteni neki, nem akarom hagyni egyedül sírni. Általában nem tart tovább az út 20-30 percnél, de így nem is szívesen indulok messzebb. Tudnál esetleg adni pár tippet, hogy mivel próbálkozzak?

    Nagyon köszönöm a segítséged!

    • Vida Ágnes

      2014. január 11. szombat

      Sajnos ezzel nem igazán tudsz mit tenni, nyugtasd meg, legyél türelmes: kinövi majd.

  • Demeter Edit

    2013. május 30. csütörtök

    Kedves Ági!

    Lànyom 18 hònapos. Sajnos egy ideje fél a kortàrsaitòl vagy a nàla fiatalabb gyerekektôl. Ha csak közel mennek hozzà ô visítani kezd, és nyújtja a kezét, hogy vegyem fel. Sok 1-1,5 éves gyerek üti a màsikat vagy hajat húz, nekünk ebbôl volt részünk sokat. Lehet hogy ezért fél màr minden kisgyerektôl? Mit kéne tennem ilyenkor?
    Vàlaszàt elôre is köszönöm. Üdv Edit

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      Ebben a korban ez nem ritka jelenség, mert a kortársai viselkedése nem kiszámítható, ezért tart tőlük. Vidd minél többet gyerekek közé, hogy megismerje őket, kiismerje a viselkedésüket, de nem kell erőltetni, hogy velük játsszon, ha csak az öledből akarja figyelni őket, vagy veled játszani, az sem gond, azért ő közben szokja a társaságot, barátkozik a gyerekekkel.

  • Zsuzsanna

    2013. május 16. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kérdésem a következő: Mit lehet tenni ebben az esetben? Most 3 hónapos a babánk.
    Én egy nagyon érzékeny ember vagyok,és a párom is az. A személyiségemre még pluszba rátettek negatív családi körülmények,amik még érzékenyebbé,picit zárkózottabbá is tettek.Sajnos terhesség alatt is sokat bántottak, jobban fel is vettem ezeket,néha éjjel szorongtam,sírtam is -sajnos ilyen érzékeny vagyok,sokat agyalok stb ha megbántanak,keresztbetesznek nagyon,sokszor órákig emészt, aztán kibeszélem magaból.És sajnos pont terhesség alatt voltak családi balhék,amikről én nem tehettem,azt gondolom nem is illene egy terhes nőt direkt idegelni, de sajnos van ilyen..:( Persze nem volt mindennapos, szerencsére a párom hasonlóan sértődékeny,egymással megbeszélünk mindent, aztán ezzel általában lemegy rólunk a feszkó. Ezen nem is tudtam volna változtatni,néha megittam egy-két nyugtató teát..Szerencsére már jobb a családi helyzet, tejem is van elég, mert akartam szoptatni!
    Magamat hibáztatom,mert azt vettem észre a babánk is ilyen érzékeny lehet:(
    3 hónapos,itthon nagyon nyugodt,kiegyensúlyozott baba, tényleg alig sír,azt hittem a terhesség alatti lelkiállapotom miatt állandóan sírni fog, de pont az ellentéte. A boltban sincsen semmi baja. Viszont gyakran előfordul amint elvisszük valahova pl.rokonokhoz,kivesszük a hordozójából, felébred, meglát rajtunk kívül egy idegen arcot (főleg ha a képébe másznak), elkezd sírni és még én sem tudom megnyugtatni..egészen addig sír, amíg be nem tesszük az autóba. Még a szopi sem nyugtatja ilyenkor meg,cumit nem fogad el. Van, hogy idegen helyen még az elején egész jól tűri, aztán megszoptatom, büfiztetés, és amint valaki más kezébe kerül ugyanúgy vígasztalhatatlanul sír.Itthon azért elvan egy-két ember kezében.
    Nem tudom mivel teszünk jót neki, és hogy ez a viselkedés az én hibám,vagy örökölhette a mi érzékenységünket, külvilágra való ingerekkel szembeni reagálását? Nem szívesen hagyjuk sírni, de a rokonok meg minket piszkálnak, hogy keveset látják stb..Meddig maradhatunk így vele idegen helyen? Mennyit vigyük így társaságba, zajos helyre?Babakocsiba hagyjuk?Mikor adhatjuk át idegen kézbe,hogyan? Nagyon tanácstalanok vagyunk:(
    Nagyon köszönöm előre is válaszodat!
    Zsuzsanna

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      Még kicsi, ezért leginkább veled szeret lenni és a megszokott állandó helyén, ez természetes. Ne erőltesd, hogy mások fogják meg, de nyugodtan menjetek el vele társaságba és hagyd, hogy a karodból figyelgesse a társaságot. Az embereknek kb. 20%-a hiperérzékeny, a szülőktől ez öröklődhet, viszont fontos, hogy ha nem erőltettek semmit, hanem hagyjátok, hogy ismerkedjen másokkal, a maga tempójában, akkor idővel „megedződik” majd ezekre a helyzetekre. Javaslom a témában Elaine Aaron Szuperérzékeny vagyok? c. könyvét: http://www.alajos.hu/cikkek/olvas/cikk/460/Elaine-N.-ARON:-Szuperérzékeny-vagyok

  • zsuzsa

    2013. április 22. hétfő

    Szia!
    A kislányom 13hónapos és már két hete magától jár,de azt vettük észre az apukájával,hogy mintha lúdtalpas lenne.
    Mit tegyünk??
    Köszönöm

    • Vida Agi

      2013. május 05. vasárnap

      A járás kezdetén a gyerekek elég furán tarthatják a lábukat, mert még nem elég fejlett a talpizomzatuk az egyensúly megtartásához. Ez 2-3 hónap után fokozatosan rendeződik majd, ahogy egyre ügyesebben járnak és egyre fejlettebb lesz a talpizomzat és az egyensúlyérzék. Ha mégsem, akkor forduljatok ortopéd orvoshoz.

  • Réka

    2013. április 22. hétfő

    Kedves Ági!

    Kislányom 8 hónapos, az unokatestvére 4. A kisfiú kezdetektől fél a kislányomtól, főleg a hangjától. Ritkán találkoznak, messze lakunk egymástól. Amikor egymás mellé tesszük őket, a kislányom érdeklődve odamegy hozzá, de ha megszólal, a kicsi elkezd sírni. Két napja nálunk töltötték az éjszakát, este fürdetésnél egy fürdőkádba tettük őket rövid időre, csak egy fotót akartam róluk készíteni. Nagy hiba volt, mert a kislányom az egyik játékának elkezdett gügyögni, a kisfiú pedig annyira megijedt, hogy több, mint egy óráig sírt. Azóta nem akar otthon sem fürdeni. Remélem, hogy rövid időn belül elfelejti ezt az esetet. A kérdésem az, hogy ha most egy ideig nem találkoznak elfelejti, hogy félni kell a kislányomtól? Hogyan lehetne köztük jó viszonyt kialakítani? Nem szeretném, ha a későbbiekben meghatározná a viszonyukat ez a félelem. A kisfiú jár egyébként közösségbe, úszni, tornázni és senki mástól nem fél, csak a saját unokatestvérétől. A kislányom egy nagyon aranyos, nagyon kedves baba, soha senkit nem bántana, de a hangja elég erős. Nyáron azt terveztük, hogy néhány napra a két család egymáshoz utazik. De valószínűleg ez sem fog megvalósulni a fent leírtak miatt.
    Réka

    • Vida Agi

      2013. május 30. csütörtök

      Ebben a korban a gyerekek még nem emberként tekintenek egymásra, hanem „tárgyként”, és bizony megijeszthetik őket a másik zajai, sírása, furcsa hangjai, hirtelen mozgása. 1-2 hét sokat számít ebben a korban, tehát a nyári programot nem kell elhalasztani emiatt, addigra sokat változnak mindketten és már nem fog félni a kisfiú az unokatestvérétől.

  • Katka

    2013. április 17. szerda

    Kedves Ági,

    Szeretném a segítségedet kérni lassan 15 hós fiammal kapcsolatban. Nagyon félős lett az utóbbi időben és egyre csak rosszabbodik a helyzet. Személyektől és bizonyos tárgyaktól is fél. A megbarátkoztatás sem megy, olvastam itt a blogon az ezzel kapcsolatos tanácsaidat, de egyelőre nem javul a helyzet :/
    Különböző anyagoktól is fél, szinte undorodik, ilyen a homok például, ha a játszótéren a homokozóba teszem, szinte lebénul (ha üres a játszótér, akkor is, szóval nem feltétlenül a gyerekektől való félelméről van szó), csak üldögél, a homokhoz nem mer hozzáérni. Én játszom előtte, hogy meghozzam a bátorságát, hogy lássa, nem kell ettől félnie, de semmi változás ebben sem 🙁 Én rontottam el valamit, hogy ilyen félős és túlérzékeny lett? Mit tehetnék még, hogy javuljon a helyzet? Vagy csak várjak türelemmel és az idő majd megoldja, magától megjön a bátorsága?
    Továbbá van még valami, amivel kapcsolatban a segítségedet szeretném kérni, egy érdekes szokásával kapcsolatban, amiről nem értjük, honnan „jött”. Teljesen máshogy viselkedik, mint a többi gyerek, azzal kapcsolatban, hogy ő sosem vesz semmit a szájába. Pár hónapos kortól a játék és a dolgokkal való ismerkedés egy része erről szól, a szájukba vesznek mindent, az érzékelésük egy része ez. Félek, hogy emiatt ő lemarad valamiről vagy hátrányt fog szenvedni. Lehetséges ez?
    Tudni kell róla, hogy hipotóniás, ami miatt Dévényeshez járunk jó ideje. Ez a probléma a szájára, nyelő és rágóizmaira is kihat, úgyhogy a száját is szokták kezelni. 11 hónapos volt, amikor végre hajlandó volt napi 2-3 kiskanál ételnél többet enni, addig anyatejen élt, és a püréket mindig kiöklendezte, vagy volt hogy annyira öklendezett tőle, hogy ki is hányta mindennel együtt. Most is csak napi 1-2-szer eszik (a többi még mindig anyatej), de még mindig csak híg pépes ételeket, ha picit darabos vagy sűrűbb, jön az öklendezés… Pár hónapos korában, amikor már ügyesebb volt a keze és elkezdett jönni a foga, akkor még a szájába vett ezt-azt, a rágókáját is. Most a családtól megkaptam azt, hogy miattam ilyen, mert hogy annak idején rászóltam (és még csak nem is durván…) és kivettem a kezéből a hüvelykujját, ha szopni akarta. Mert cumija nem volt, mindig utálta, nem fogadta el. Védőnő tanácsára szoktattam le az ujjszopásról. De egyébként pedig soha semmi miatt nem szóltam rá, ha valamit a szájába vett, csak akkor ha valamivel bajt okozhatott volna magának, pl műanyag zacskó stb. Alapelvem, hogy nem féltem a baciktól, hiszen kellenek azok az immunrendszer fejlődése miatt, úgyhogy ő bármit a szájába vehetett. Lehetséges, hogy az ujjszopás leszoktatása miatt alakult ki ez benne? Hozzátenném még, nekem az is gyanús, hogy az első fogak előtt 3-4 hónappal, amikor azok elkezdtek kötődni (8,5 hónaposan jött ki neki az első kettő) még aktívan rágókázott és rágcsált, a következő kettőnél (9,5 hónap) már nem, akkor már nem kellett neki. Viszont 7 hónaposan kezdtem el hozzátáplálni. Szóval lehetséges, hogy a hipotónia miatt annyira nem kellemes neki az evés, hogy összeköti minden mással és emiatt nem vesz soha semmit a szájába? Ráadásul soha nem erőltettem neki az evést, mindig abbahagytam, ha már nem kellett neki, nehogy rossz evő legyen. Szóval a kérdésem végülis az, mi miatt alakulhatott ki ez nála, lehetek én is az oka? Nem lesz ebből hátránya? Vagy ha igen, akkor orvosolhatom ezt valamivel?
    Egyáltalán ennek az egésznek plusz a nemevésének lehet oka a hipotónia? Dévényes szerint igen, fejlődésneurológus szerint nem, már nem tudom, kinek higgyek…
    Válaszodat köszönöm szépen előre is!
    Katka

    • Vida Agi

      2013. április 22. hétfő

      Nem kell aggódnod, nem te rontottad el, valószínűleg ő alapból ilyen bizalmatlanabb típus, kevésbé társaságkedvelő. Nem kell erőltetni a barátkozást, ha kedvére figyelgetheti a többieket, idővel magától is megjön majd a kedve.
      A tisztaságmánia általában úgy alakul ki, hogy a kicsi otthon megfigyeli, anya milyen gondosan eltakarít mindent, ezért ő is óvakodni kezd a piszoktól. Ez nem gond, se az, hogy nem vesz semmit a szájába, nála úgy látszik, csak rövid ideig tartott a mindent a számba veszek korszak (nem is akkora gond ez :)). Lehetséges, hogy azért se vesz mindent a szájába, mert mindig kivetted az ujját a szájából. A nemevés oka lehet a hipotónia, hiszen, mint írtad a rágóizmai még nem elég fejlettek, ez a gyakorlástól rendbe fog majd jönni.

  • Bea

    2013. március 25. hétfő

    Kedves Ági!

    Azzal a „problémával” fordulok Hozzád, hogy kislányom nagyon nagyon fél az összes gyerektől. Jelenleg 19 hós, de ez nem a „korral járó félelem” mert ez megy mióta az eszemet tudom.

    Van egy kis barátnője, akit már hónapok óta ismer, elég gyakran találkozunk, de őt sem szokta, fogadta el. Ez annyit jelent, hogy ő megy és megsimizi a lányt, de ha a kislány csak közelít felé ő sírva fakad és nehezen nyugszik meg.

    Próbálom gyakran gyerekek közé vinni, hogy lássa, ismerje meg őket, de egyszerűen nem akar velük barátkozni. Ha csak egy gyerek közelít felé, ő sírva jön felém. Próbálom megmagyarázni neki, hogy nincs semmi baj, nem akar bántani stb..stb..de semmi hatás. Csak sír!

    Vinném augusztusban bölcsibe, mert nekem muszáj!! visszamennem dolgozni és nem tudom, hogy mi lesz. Ha így retteg egy-egy gyerektől, ami nem látszik oldani (a félelem) akkor hogy fog menni a beszoktatás? Ahol 14 másik gyerek van mellette.

    Tudnál ebben segíteni?

    Mit javasolsz, mit tegyek?

    Köszönöm segítséged: Bea

    • Vida Agi

      2013. április 21. vasárnap

      Ebben a korban előfordul, hogy a gyerekek félnek a kortársaiktól, míg a felnőttektől vagy a nagyobb gyerekektől nem. Ennek az az oka, hogy a hasonló korú gyerekek furcsán, kiszámíthatatlanul viselkednek, míg a nagyobbak nem. Ne erőltesd egyelőre, hogy barátkozzon a társasággal. Menjetek gyerekek közé, de nem kell rábeszélni, hogy játsszon velük, egyszerűen csak hagyd nézelődni, egyedül játszani, ha más gyerek ráijeszt, nyugtasd meg, kerüld a számára ijesztő helyzeteket. Ha sok jó tapasztalatot szerez más gyerekekkel, kiismeri a viselkedésüket, idővel a szorongása is oldódik majd.

  • Lilla

    2013. január 17. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 8 és fél hónapos.
    Pici (7 hetes) kora óta Dévény-kezelést kap feszes izmai miatt. Nem tudom, ennek tudható- e be, vagy korábbi orvosnál tett látogatásainknak (Gyermekklinika, katéter, UH stb..), de az utóbbi időben, ha orvos-védőnő, vagy idegen ember elé lefektetjük a vizsgálóasztalra, vigasztalhatatlanul sír, olyannyira, hogy a könnyeitől gyakorlatilag vizes a füle, és már nekem is sírhatnékom van, úgy sajnálom… Van, hogy még hozzá sem érnek, épphogy csak fekszik (pl mérlegelés, vagy hosszmérés a gyerekorvosnál – tehát nem szuri vagy ilyesmi), és már zokog is. Nem hiszti, ezt biztosan tudom. Miközben az őt kezelő gyógytornászra vigyorog a torna elején és a végén is, pedig közben sírt…
    Az hozzá tartozik, hogy napközben csak velem van, Édesapját és a nagyszülőket természetesen ismeri és szereti, de kicsit nehézkes megoldanom a mindennapi sétát és a játszóteret, ilyenkor meg végképp. Tehát kicsit mintha érzékenyebb is lenne más emberek miatt.
    Ez az a bizonyos idegenektől való félelem, amiről írtál, és az ennyi idős bébikre jellemző? Vagy más van a háttérben?
    Mire gondolsz?
    Segítségedet – és ezt a blogot:) – köszönöm,
    Lilla

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Ez nem az idegenektől való félelem, a legtöbb baba emlékszik arra a kellemetlen, kiszolgáltatott élményre az orvosnál, és még hónapok múltán is felismerik a rendelőt. Nem feltétlenül azért, mert fáj, hanem azért, mert nem tudja, mi történik vele, szokatlan a hely, a testhelyzet stb. és ez a rossz élmény megmarad a babában. Ezt idővel kinövi majd.

  • Kata

    2013. január 04. péntek

    Lelkes olvasód vagyok, több könyvedet elolvastam már, de talán kicsit későn. Későn,mert kisfiam születésekor úgy gondoltam, mindent teszek a megérzéseim alapján és majd a védőnő segít, ha kell. A kisfiam most 15 hónapos és még egyetlen éjszakát sem aludtunk át, velem alszik az ágyban és szopizik is reggel délben este és még éjszaka is, ha felébred. Éjszaka 1,5-2 óránként kelünk. Valahogy sokáig nem gondoltam, hogy ez gond lenne, eléggé megszenvedjük a fogzást és mindig volt egy aktuális fog ami miatt alhatott rosszul. Nagyon mozgékony, izgága gyerek, folyton megy, játszik, szalad. Nem szeret a babakocsiban ücsörögni, inkább tolja. Gondolom ezt a sok mozgást éjjel dolgozza fel, ezért is ébred föl annyit. Már igyekszem őt csak simogatással visszaaltatni, nemrég ezt még csak szopizással tudtuk megoldani. Ja, és elaludni is csak a mellemen tud. Mit tegyek, hogy egyedül tudjon elalduni? Vegyek neki kiságyat, altassam ott? 2 évesen mindenképp bölcsibe megy, addigra mindenképp meg kell oldjuk ezeket a problémákat. VAgy pont a bölcsi segíthet? Van egy bölcsi ahová járunk játszani, ott is tudom hagyni, ha szeretném. Ez megoldás lenne az alvási problémára vagy az anyatejről elválasztásra? Nagyon szeret szopizni, a cumit kiköpi, más tejet, tápszert nem szeret, 1-2 korty után fintorog. Gondolkodom, hogy elapasztom a tejemet.Nem teszek vele kárt? MIt adjak neki anyatej helyett?
    Azért írok, mert látod ilyen komplex problémánk van és erre így a könyveidben nem találtam megoldást. Ja, a drágám a belevaló típusba tartozik.
    Nagyon várom válaszodat!
    Kata

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Ha eddig így szoktattad, most már nem kell változtatni ezen. Idővel magától is jobban alszik majd, és fokozatosan elhagyja majd a szopit is. A bölcsibe sem fog ez gondot okozni. Egyrészt ebben a korban 7-8 hónap nagyon nagy idő, még rengeteget fog változni addigra, másrészt tudni fogja, hogy ott nincs anya és nincs szopi sem, ezért ott simán el fog tudni aludni enélkül is. A tejet sem kell erőltetni, ha változatosan étkezik és kap tejtermékeket, akkor nincs szüksége a szopi mellett még tejre is. Legyél vele türelmes, meglátod, idővel magától kinövi ezeket a dolgokat, és az, amit most kap tőled, hatalmas érzelmi plusz lesz a későbbi életében!

  • Marcsi

    2013. január 03. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 10 hónapos, általában bátor, nem félős, újabban azonban érzékenyebb a zajokra. Ezzel nincs is gond, tudom okosodik. Szilveszterkor azonban attól félek, trauma érte. Én távol voltam kb másfél órát, addig Apa volt vele, akivel teljes biztonságban érzi magát. Egy ablaknyitás alkalmával, épp egy robbanó tűzijátékkal találták magukat szemben, ettől nagyon megijedt, nem is sírt, csak szorította az apját. Én 10 perc múlva itthon voltam, de már addig is zavarta a durrogatás. Onnantól egész éjjel igényelte, hogy szorítsam magamhoz, úgy is aludt. Azóta nappal is sokkal többet szeretne szopizni (meg is adom neki, amennyire tehetem), ölben lenni. Esténként viszont előjönnek az emlékei, ha a sötét ablakra néz, a nyakamba ugrik. Kb így kell fürdetnünk, öltöztetnünk is.

    Lehet, hogy maradandó kárt tettem a kis lelkében, hogy akkor épp nem voltam itthon? Mit tegyek, hogy enyhítsem a szorongását? Azon túl, hogy most nem megyek el mellőle egy ideig.

    Köszönettel: Marcsi

  • Edinus

    2012. december 17. hétfő

    Edinus
    2012. december 10. hétfő – 17:29

    Szia Ági! Az elkeseredettség az úr nálunk 🙁 Kislányom ovis szeptember óta ahol jól érzi magát vannak barátai és társasági ember 🙂 De…nem iszik és nem eszik semmiből még egy falatot ,kortyot sem! Idáig mindenki nagyon türelmes volt de már elfogyott az ovónők részéről! Szeliden a tudomásomra hozták ,hogy csináljak valamit a gyerekkel mert ez így nem mehet tovább. Az egészsége forog kockán mondják mert 8-16-ig semmit nem vesz magához! A csodás dr nénink is mindent megtesz..homeopátia,schüssler, bach virág!! Elfogott az alternatíva… itthon csodás harmónikus családban él. Öklendezik az asztalnál ha a kajára néz 🙁 Kérlek segíts Ági!!! Nagyon köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. január 13. vasárnap

      A gyerekekben a beszoktatás mindig szorongást vált ki, ami valamilyen formában minden kisgyermeknél jelentkezik. Nála ez az evéssel kapcsolatos problémákban ölt testet, aminek az lehet az oka, hogy bár bemegy az oviba, tehát látszólag elfogadja a helyzetet, de nem akarja „befogadni”. A legtöbbet az óvónénik tudják segíteni ebben, hiszen ebben a korban a kicsinek még arra van szüksége, hogy valakihez kötődhessen, egy felnőtthöz az oviban is. Kell, hogy ők is vegyék fel, ha kell, foglalkozzanak vele stb. Vigyetek be neki egy kedvenc plüssállatot, aki az oviban „vigyáz rá”, akit magához ölelhet, ez is segíthet oldani a szorongását.

  • Szilágyi mama

    2012. szeptember 11. kedd

    Kedves Agi!
    Az én kisunokám is nagyon érzékeny kicsi lány, 20 hónapos.
    Ha a környezetében köhög, tüsszent valaki, vagy megköszörüli a torkát, sírva fakad, menekül az anyukájához. Hosszú ideig magában tartja, megjegyzi,elkomorodik, időbe telik míg megvigasztalódik.Már többfélét próbáltunk, anya természetesen megölelgeti,elterelni a figyelmét nem lehet, bekötjük a baba nyakát, hogy ne köhögjön, mesélünk arról, hogy a maci is köhög néha…
    De ha igaziból köhög valaki, akár egy idegen az utcán, máris baj van. Nem egyszerű sírás ez, valami, amit nehéz leírni. Mire gondolhat ilyenkor, ami így megrémíti?
    Nagyon szépen köszönöm, ha válaszolsz!
    Szilágyi mama

    • Vida Agi

      2012. szeptember 23. vasárnap

      A hirtelen hanghatás valószínűleg zavarhatja, nem kell megijedni ettől. Az emberek 20%-a hiperérzékeny, azaz rosszul viseli a hirtelen zajokat, a túl sok ingert. Idővel megszokja majd ezeket és nem fog megijedni tőlük.

  • Edinus

    2012. augusztus 02. csütörtök

    Szia Ági 🙂 Muszáj,hogy beszéljek veled mert teljesen kivagyok. 🙁 Kislányom aug. végén kezdi az ovit és 3 éves. Barátságosnak nem mondanám de oldódás után nagyon jó fejt tud lenni. Nem volt bölcsis és nagyon össze vagyunk nőve.Sokat beszéltünk ,beszélünk az oviról. Mi vár ott rá ,milyen jó buli lesz stb. Azt is tudja,hogy én is és Apuci is dolgozni fog és,hogy 4 órakor megyünk érte. Na a probléma az itt kezdődik….eleinte még csak csak elfogatta de az idő közeledtével teljes a káosz. Retteg és könyörög,hogy ne hagyjuk ott. Ha már a konyhába kimegyek kiabál és zokog,hogy ne menjek el ,ne hagyjam el. A hányástól kezdve minden van. Még a láza is felment annyira kiakadt 🙁 Nos a kétségbeesésem a felső határon van amit persze nem mutatok és mindig nevetve beszélünk róla,hogy még véletlen se lássa rajtunk a pánikot. Hogyan fog az én Kincsem ott maradni?? Hogy tudom ott hagyni??? A szívem kiszakad a helyéből….Azóta bújik ha kell ha nem az ölemből ki se akar mászni, és azt mondja : Édes Anyucikám annyira szeretlek könyörgöm ne hagyj el.Nyilván elmondom,hogy erről szó nincs. De Ági???? Hogyan tovább???

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      Még messze az oviidő, azt javaslom, addig ne is beszéljetek róla, mert most a sok beszélgetéstől az maradt meg benne, hogy „anya engem ott fog hagyni” Egy pár hétig ne beszéljetek erről, élvezzétek a nyári szünetet, aztán majd ha jön az ovi, akkor hagyjatok neki bőven időt a beszokásra és megtapasztalja majd, hogy az ovi nem csak arról szól, hogy ott kell maradni, hanem sok érdekes dolgot lehet ott csinálni. Fontos az is, hogy te ne szorongj emiatt, ne aggódj azért, hogy mi lesz majd ott vele, mert ezt a feszültséget veszi át a kislányod is.

      • Edinus

        2012. december 10. hétfő

        Szia Ági! Az elkeseredettség az úr nálunk 🙁 Kislányom ovis szeptember óta ahol jól érzi magát vannak barátai és társasági ember 🙂 De…nem iszik és nem eszik semmiből még egy falatot ,kortyot sem! Idáig mindenki nagyon türelmes volt de már elfogyott az ovónők részéről! Szeliden a tudomásomra hozták ,hogy csináljak valamit a gyerekkel mert ez így nem mehet tovább. Az egészsége forog kockán mondják mert 8-16-ig semmit nem vesz magához! A csodás dr nénink is mindent megtesz..homeopátia,schüssler, bach virág!! Elfogott az alternatíva… itthon csodás harmónikus családban él. Öklendezik az asztalnál ha a kajára néz 🙁 Kérlek segíts Ági!!! Nagyon köszönöm!

  • Nagy Nikolett

    2012. július 12. csütörtök

    Kedves Ági. Az én babám 7hónapos, csak úgy alszik el ha melléfekszem, összebújunk és két kézzel megfogja az arcom, ha pedig kiesik a cumija felébred és sír, gondolom megíjed hogy egyedül van és akkor megint mellé kell bújnom és úgy vissza alszik ezét mindíg a miágyunkban van a kiságyban fél, éjszakára beteszem de páróra mulva megébred ki kell vennem és csak úgy alszik vissza ha megfogja az arcom, 🙂 én ezt nagyon szeretem, de nemtudom hol rontottam el, miért fél a kiságyban, és nemtudom mitévő legyek ezügyben, ez már mindíg így marad?

    • Beatrix

      2012. július 12. csütörtök

      Szia!
      Engedd meg,hogy pár észrevételemet leírjam a kérdéseddel kapcsolatban.
      Szerintem az zavarhatja a picurt,hogy túl nagy a tér a kiságyban és nem érzi biztonságban magát.Mi a mózeskosárban altattuk,azt tettük be az ágyába.Most pedig a szoptatóspárnával „szükítem” le neki az ágyát.így érzi,hogy a hátát és a talpát neki tudja támasztani,biztonságot ad neki.A kezébe pedig mindig odaadom a kendőjét vagy egy textilpelust,amit szorongathat,magához ölelheti. Nekünk ez is segített. Valószínű,hogy eleinte a kiságy mellé kell telepedned és fokozatosan,lassan,napról-napra távolodni el tőle. Persze csak akkor,ha tényleg ezt akarod.Mert ha kényelmes nektek egy ágyban és szereted,hogy melletted van,akkor nincs értelme olyanra tanítani őt,amit te sem szeretnél igazán.
      Ez csak az én privát véleményem 🙂 Lehet,hogy másnak más megoldás vált be.
      Kitartást és nyugodt éjszakákat! 🙂

      Beatrix

    • mara

      2012. július 12. csütörtök

      Szerintem semmit nem rontottál el..
      Nálunk ugyanígy volt, jobban aludt, ha mellettem volt, a kiságy még idegen neki(pláne, ha kezdetektől veled volt), majd idővel az is alakul.
      Nekem elképzelhetetlen volt, hogy majd egyszer nem kell felugranom és a cumit a szájába raknom, mert kiesett és felébredt.
      De ez is könnyebb lesz, ha ő megkeresi és visszadugja a szájába.:)

      Minden egy hullámzó folyamat, néha így alakul, néha meg amúgy. Ami bevált tegnap, az nem biztos, hogy ma is jó.
      A lényeg, hogy tudj rugalmasan állni hozzá. Hagyni a maga ütemében a dolgokat.

      Én úgy hiszem minden fejben dől el és amíg téged nem zavar, hogy így alszik el, addig ne is akard másképp. Majd, ha már valami motoszkál a fejedben, akkor ő is szépen alakulni, változni fog ezzel együtt.
      Nálunk így volt, nekem ez a tapasztalatom!

      • Nagy Nikolett

        2012. július 13. péntek

        Köszönöm Mara, ő az első babám tapasztalatom nulla, kérdezni sem tudok annyira senkitől, úgy hogy marad a „majd magamtól rájövök” szitu, na meg ez a blog 🙂

    • Vida Ági

      2012. július 16. hétfő

      Nem rontottál el semmit. A babák ösztönösen keresik a testközelséget, jobban érzik így magukat. Ha ő is jól alszik így és te is szereted, akkor hadd aludjon veled, ha már nem lesz rá igénye, magától fog kiköltözni az ágyadból.

  • Beatrix

    2012. július 12. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kérdéseim a kislányom érzékenységével kapcsolatosak, ugyanis a zajok miatt nehezen alszik el.

    Kislányom 3 hónapos, eleven, okos, gyönyörű baba,viszont nagyon érzékeny. 1hónapos koráig társasházban laktunk,ahol nem zavarták a zajok, „csak” a mi ágyunk nyikorgása,úgyhogy 2hetes korától külön szobában aludtunk. Sajnos váratlanul meghalt az apósom,és anyósomhoz,családi házba költöztünk. Itt minden zavarja,az udvari és az utcai zajok, a wc lehúzása, a szekrény kinyitása, az ajtó becsukása, sokszor a tüsszentésre is megijed. Nagyon nehezen alszik el, pedig tényleg fáradtan és álmosan teszem, de bármilyen apró zajra össszerezzen és nem tud elaludni. Most egy szobában alszunk vele, így a franciágy rugójának hangjára is mindig felriad.
    Ezért elkezdtem zenére altatni. Az a dal szól,amire még pocakosan jógáztam,és ami a szüléskor is szólt. A kérdésem erre vonatkozik:nem gond ha zenével alszik el, és amíg alszik szól a zene? Akár egész éjjel is? Mikor lesz annyira fejlett az idegrendszere,hogy zene nélkül is el tud majd aludni? Kinövi egyáltalán ezt az érzékenységet? Mit tanácsolnál mikor kezdjem zene nélküli alvásra szoktatni?
    Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
    Beatrix

    • Vida Agi

      2012. július 23. hétfő

      Egyáltalán nem gond, ha zenével alszik el, sok baba szereti, nem szükséges leszoktatni róla, idővel, amikor már nagyobb lesz, meg lehet próbálni nélküle elaltatni. Akár most is 3-4 hónaposan is megpróbálhatod, de ha nem sikerül, akkor 1-2 havonta próbáld meg újra.