Anya varázsló (avagy: miért türelmetlenek gyakran a babák?)

A baba számára anya a nagy varázsló, a mindenható, aki mindent tud. Az első hónapokban még úgy tudja ő és anya egyek, aztán fokozatosan felismeri, hogy valójában ők két külön személy, de még sokáig, nagyon sokáig azt gondolja, anya tényleg mindenre képes, minden tud. És ebből számtalan furcsa szokás és érdekes szituáció adódik a későbbiekben.

“Anya golyót, anya golyót!” – kiabálja a mellettünk ülő asztalnál egy másfél-2 éves forma kislány az étteremben. Az anyuka szabadkozik “Nem tudok már golyót hozni, elfogyott.” Odanézek, tényleg nincs már gabonagolyó a pultra kitéve, de a kislány csak tovább hajtogatja: “Anya golyót, anya golyót!”

Ő még nem értette meg, hogy anya bizony nem képes mindenre, nem tud mindent elintézni, és bizony vannak olyan helyzetek, amikor nem tudja azonnal kielégíteni az igényeit. Erre fokozatosan ébred rá, és ameddig felismeri, addig bizony szerezhet néhány kemény percet a szüleinek.

Az aggódó szülők ilyenkor azt kérdik tőlem “Miért ilyen akaratos és türelmetlen a gyermekem, hogyan taníthatok neki türelmet?” A válaszom: lépésről lépésre. Nincs olyan varázszer, nincs olyan csodamódszer, amivel egycsapásra türelemre és megértésre lehetne bírni a kisgyereket, de nem is szabad ilyeneket alkalmazni, mert ha jó példát lát maga előtt, akkor automatikusan le fogja utánozni ezeket.

Mit kell megértenie ahhoz, hogy türelmes legyen?

1. Azt, hogy anya és apa sem képes mindent azonnal elővarázsolni, amit csak ő megkíván.
2. Azt, hogy néha kicsit várni kell, mire kielégülnek az igényei.
3. Azt, hogy ő maga sem képes mindenre, vannak saját korlátai, de ezek fejlődnek, tágulnak, ha sokat gyakorol.
4. Azt, hogy bizonyos dolgokat tilos, nem szabad, vagy veszélyes.
5. Azt, hogy bizonyos dolgokat anya nem akar teljesíteni, mert az adott helyzetben ez nem lehetséges.

Az első 4 pontnak idővel eljön az ideje magától is. Azt, hogy kicsit néha várni kell a korának megfelelő módon már 3-6 hónapos kortól be lehet vezetni. Például, ha ő éhes és sírni kezd, de te meg éppen a másik gyerekkel foglalkozol vagy a mellékhelyiségben vagy, akkor nem tudsz azonnal ugrani, ilyenkor 1-2 percig lehet szóval nyugtatni, csendesen, türelmesen mondani neki, hogy “már készíti is anya a hamit” vagy hogy “most megpisiltetem a tesót, és aztán megyünk szopizni” Nyilván nem érti még a szavaidat, de ha türelmesen mondod, akkor 1-2 percet megtanul majd várni minden alkalommal.

Az, hogy anya és apa nem varázslók, a második életév során “esik le” neki. 1 évesen még úgy gondolja, ha “valami nem megy, majd anya megoldja”, ha “valami kell, majd anya hozza”, de ebben az évben ő maga is függetlenedni kezd és találkozik az első visszautasításokkal is anya részéről (“ezt nem szabad, azt nem szabad”). Ekkor jön rá arra, hogy “jaa, hát anya nem is tud mindent megcsinálni” és – mintha egy kis pelenkás kamasz lenne – lázadni kezd, azaz: hisztizik.

Sokkal nehezebb számára megérteni a szituációfüggő helyzeteket. Pl. “otthon lehet szaladgálni, de most étteremben vagyunk és itt nem szabad”, “az udvaron lehet kiabálni játék közben, de a postán sorbanálláskor nem sikítozhatsz” stb. Ezt a sok-sok “illemszabályt” bizony nagyon nehéz elfogadtatni az állandóan nyüzsgő, a határait kereső kicsivel a dackorszak közepén, 3-6 éves kor között azonban fokozatosan érteni kezdik őket, ha türelmesen tanítgatod nekik.

És mit tehetsz korábban? A legegyszerűbb, ha nem magyarázod őket hosszan, mert túl sok szabályt nem tud észben tartani a kicsi és csak frusztrálja, még hisztisebbé teszi, ha mindent tilos. Ehelyett inkább 1-1,5 éves kor között vezesd be a “veszélyes” fogalmát, és csak ezeket tiltsd meg neki (minden mástól meg inkább tartsd távol), 1,5-2 éves kor között pedig a “ezt így nem szabad, de megmutatom, hogyan szabad” legyen a mottód, mert ebben a korban utánzással rengeteg szabályt, szokást el tudnak sajátítani.

2-3 éves kor között már be lehet vezetni a “nem szabad, mert…”-szabályokat is, de ezekből mindig egyszerre csak 2-3 legyen, amit mondogatsz neki, mert ennyit tud fejben tartani egyszerre, amíg rutinná nem válik.

És, ha még így is feszültté tesz a dackorszak, ha képtelen vagy mit tenni a hisztikkel: van megoldás! Nézd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • cs.dorka

    2012. március 01. csütörtök

    Kedves Ági!
    Két éves kislányommal 4 napot töltöttünk kórházban (eddig még nem volt ilyen) krupp miatt, egy hete jöhettünk haza. A kórházban töltött idő alatt nagyon anyás lett, ami gondolom természetes. Azóta fél a pelenkázástól, mert azt hiszi mindig lázat is mérünk, óriási hisztit csap, amikor öltöztetni próbálom. Ordít, földhöz veri magát, kiküzdi magát a kezemből. Talán fél, hogy megint kórházba megyünk, hiába mondom neki, hogy csak sétálni megyünk, játszani, csúszdázni. Olyan dolgok miatt is nagyon nagy hiszti van, ami miatt eddig maximum méltatlankodott kicsit. Játék közben is, ha valami nem pont úgy történik, ahogy ő elképzelte, rögtön nagyon felhúzza magát.Próbálom elterelni a figyelmét, de nem megy, hiába beszélek neki ilyenkor. Mit lehet tenni ilyen helyzetekben?

    • Vida Agi

      2012. március 11. vasárnap

      Ez teljesen normális, a kórház ngyon megviseli a gyerekeket, hetek kellenek, mire visszarázódik a régi kerékvágásba. Addig légy vele türelmes.

  • Vica

    2012. március 01. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 14 hónapos, nagyon okos, szinte mindenben megérti hol a határ. Egyetlen dolgot kivéve, erre viszont egyszerűen nem találok megoldást. A gond pedig, hogy napjában többször a kezébe vesz valamit (fakanál, seprűnyél) és azzal el kezd ütögetni engem vagy ami még rosszabb a tesóját. Nagyon erős kis fickó és irtó nagyot tud ütni. Minden más dolognál ha azt mondom nem szabad abbahagyja, ezt az egyet kivéve. A legrosszabb, hogy úgy tűnik nem érti, hogy rossz amit csinál, mert közbe hatalmasakat kacarászik, és látom hogy azt várja, én is nevessek. Próbáltam már mindent, csúnyán nézni rá, megdorgálni, sírást tettetni, megütögetni a kezét, semmi nem segített. Nem akkor csinálja amikor a tesójával foglalkozok, tehát nem féltékenység. Volna valami ötleted?
    Előre is köszönöm a segítséget.

    • Vida Agi

      2012. március 11. vasárnap

      Számára még minden játék, nem tudja, mi az, amivel fájdalmat okoz és mi az, amivel nem. Minden egyes alkalommal fogd meg ilyenkor a kezét, vedd el tőle, ami benne van és határozottan mondd neki, hogy nem szabad. Mindig ugyanúgy. Idő kell, mire rájön, mit csinál rosszul, de gyorsabban érti meg, ha mindig ugyanúgy mondod el neki, mintha mindig másként próbálkozol.

  • Reka

    2012. február 29. szerda

    Hello! kedves Agi a 15 honapos kisfiam nagyon akaratos de eddig ugy igazan hisztis nem volt. de a multkor a boltban nem tudtam kifizetni a virslit annyira hisztizett….nem tudtam sehogy megnyugtatni kimentunk elmagyaraztam neki hogy ki kell fozetnia virslit mert azt vacsorazzuk visszamentunk hisztizett olbevettem dobta magat…ketsegbe voltam esve ilyet meg nem csinalt es nem tudtam kezelni! Nagyon kellemetlen volt a helyzet mert meg nem talalkoztam vele. kerem tanacsod!

    • Vida Agi

      2012. március 11. vasárnap

      15 hónaposan még felesleges elmagyarázni, mit kell csinálni a virslivel. Ha hisztizik, a legjobb, ha semmilyen figyelmet nem kap, ha nem akarod “kezelni” a hisztit vagy megszüntetni, ilyenkor magán kívül van a gyerek, a magyarázatból nem ért semmit. Egy erős ölelés, amíg le nem nyugszik, sokat segíthet.

  • Freya

    2012. február 27. hétfő

    A kislányom 21 hónapos, elég akaratos természet. Őt is frusztrálta a sok “nem”. Mikor meghallotta, azonnal ellenkezni kezdett. Agyaltam, mit tehetnék. Végül úgy oldottam meg, hogy a lehető legkevesebbszer ejtem ki ezt a szót.

    Például múltkor ebédeltünk, és meglátta az elől hagyott egy kocka csokit, majd az uzsonnához előkészített joghurtot. Rögtön rákezdett, hogy “coki, coki, hamm-hamm” , én meg kicsit frászt kaptam, majd teljes nyugalommal elmagyaráztam neki, hogy előbb megesszük az ebédet, utána kap csokit is, joghurtot is. A számon nem ejtettem ki azt a szót, hogy nem.

    Mióta ezt alkalmazom (persze idő volt megtanítani, 1-2 hónap), szinte alig van hiszti.

    Ugyanez van a várakozással is, pl. ha a kakaóra kell várni, amíg elkészítem. Felveszem, mutatom neki, hogy kiöntjük a tejet, felmelegítjük stb. Ő is nagyon türelmetlen volt, de ha sikerül az adott dologgal kapcsolatosan elterelni a figyelmét (pl. körömvágásnál “ez elment vadászni…”), akkor simán megy szinte minden.

    Remélem, valakinek tudtam segíteni a tapasztalatainkkal!

    • Freya

      2012. február 27. hétfő

      Még elfelejtettem, hogy én nem hagyom hisztizni se a lányom. Ahogy elkezdené, rögtön reagálok, rögtön fölveszem és mutatok neki mindent, amit lehet, főzésnél segíthet, mosogatásnál segíthet a műanyag edényekkel stb.

      Ugye mindig akkor van nyafogás, ha valami ilyesmit kell csinálni anyának.
      Pl. ha hajat szárítok, akkor neki is egy kicsit, ha főzök, akkor a karomból ő is keverheti a levest, mosogatásnál pakolhatja a műanyag tányért, poharat.
      Ahogy rákezd a nyafogásra, rögtön elirányítom. Nem tudom, jól csinálom-e, de én nem szeretném, hogy megszokja, hogy lehet hisztizni, illetőleg azzal bármit is el lehet érni.

  • xenabo

    2012. február 14. kedd

    Szia Ági!
    Csak reménykedek,hogy időben eljut hozzád segítségkérő levelem.Ne haragudj,hogy ide írok,de a facebook-on nem akarom mindenki előtt nyíltan kiteregetni a problémám,máshol meg számomra bonyolulttá vált az elérhetőséged…
    Szóval történt valami az én 19 hónapos kislányommal,amitől most se nappal se éjjel nem akar aludni.Eddig nem volt semmi gond az alvással,kb. 8 hónapos volt,amikor megtanítottuk egyedül elaludni,minden a legtökéletesebben működött,szépen elaludt egyedül és végig aludta az éjszakákat,de most pár napja történt valami.Egyenlőre csak találgatunk,de a viselkedése alapján arra lehet következtetni,hogy megijedt valamitől.Valamitől,ami álmában érte vagy valamitől,ami a kiságyában,a kiságya közelében van.Ugyanis akkor kezdődik a szívszaggató sírás,amikor lefekvéshez készülünk.Ha csak kimondom,hogy akkor most aludni kell egy kicsit,már rákezdi.Amikor pedig berakom az ágyba,azonnal feláll és ordít,nyújtja a kezét,hogy vegyem ki.Megszakad a szívem,olyan fájdalmas látni,hallgatni!
    Ma pl. nappal egy percet sem aludt és ilyen előfordult már a napokban máskor is.Pedig délelőtt voltunk kint a friss levegőn,motorozott elég sokat az udvaron,megebédelt és azt gondoltam kellően elfáradt.De nem.2 órán keresztül sírt,mondhatni megállás nélkül,néha-néha pár perc szünetet tartva.Apa időnként bement hozzá beszélni vele,én nem bírtam.A tegnap este is kegyetlen volt.Kiabálta,hogy:-Anya,Anya! én meg itt ültem összeroskadva.Amikor tanítottuk egyedül aludni,tán az sem volt ennyire nehéz.
    Ma este 1 órába telt,mire elcsendesedett.
    Égve hagytam a szobájában egy lámpát,leszereltünk a kiságyáról mindent,körforgót,baldachint,rácsvédőt,arra gondolva,hogy talán azoktól,azok árnyékától(?) ijedhetett meg.
    Többször megkérdeztem tőle,fél e valamitől,mutassa meg,mit nem szeret az ágyában.Fogzás folyamatban,épp a szemfogakkal küszködik,de már áttörték az ínyét.Olvasgattam korábbi hozzászólásaidat és ott írtad,hogy ebben a korban már félnek a sötéttől.Erre nem megoldás,ha égve hagyok nála egy kis lámpát?És ha ez a baj,nappal miért nem alszik,amikor nincs sötét?Most hagyjuk sírni,de valahol mélyen úgy érzem nem ez a megoldás!Én kiborulok,mert szenvedni látom Őt,Ő meg teljesen kész van a fáradtságtól.Sürgősen tennem kell valamit,de tanácstalan vagyok!Légyszi segíts!!!

    • Vida Agi

      2012. február 20. hétfő

      19 hónaposan nem lehet sírni hagyni a kicsit, ez nem megoldás, és nem is ez a baja. Nappal próbáld meg, hogy lefekszetek együtt a nagyágyra, ott olvasol neki mesét és ott is alszik el, akár végig ott aludhat, ez általában be szokott válni.
      Este pedig szintén legyen egy kis esti rutin, olvassatok mesét, oltsátok le közösen a lámpát, utána a sötétben is mesélj neki és csak akkor menj ki a szobából, amikor már elcsendesedett. Ha sír, miután kimentél, menj vissza nyugtasd meg, búcsúzz el tőle és menj ki megint. Segíthet egy alvósállatka is, akiről elmeséled, hogy ezentúl ő fog vigyázni az álmára éjszaka.

    • Christeen16

      2012. március 01. csütörtök

      Szia xenabo!

      Az én lányomnál 2,5-3 éves kora között vetődött fel ez az alvásprobléma. A megoldásunk az lett, hogy vettünk egy konnektorba dugható “éjszakai fényt”, amit ő kapcsol fel (este) és le (reggel), meg az ágya mellé tettünk egy fotelt és megegyeztünk vele, hogy amíg el nem alszik, addig anya vagy apa ott fog ülni/aludni mellette. Néha kérte, hogy olvassunk neki mesét lefekvés előtt, de mára “leszokott” róla… Ez utóbbit nem értem miért, de nem szereti, ha mesélünk neki…:-(((
      Kitartás! Én is kikészültem lelkileg, mire túljutottunk ezen a “krízisen”.

  • eva1982

    2012. február 09. csütörtök

    Kedves Ági!

    Először is azzal kezdeném, hogy nagyon szeretem a blogodat, sokat olvasom.
    De van egy kis problémám, remélem tudsz nekem segíteni. Megrendeltem a Babastart cd-t, és a Gyógyító játékok című cd-t is. Mindkettőt nagyon hasznosan használtam, használom ma is.
    A gond ott kezdődik, hogy valamiért a Babastarthoz tartozó oldal, ahova regisztrálhattam a vásárlást követően, valamiért nem enged belépni a rendszerbe. Így az egyes leckéket sem tudom újra olvasni. Azt írja, hogy ilyen felhasználónévvel (eva1982) nincsen regisztráció. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kb. 2-3 hónapja nem jelentkeztem be, nem írtam semmit, mert nem volt gondom. De most újra szeretném a segítségedet kérni, de nem ezen a blogon, hanem a Babastarthoz tartozón. Ha tudsz nekem ebben segíteni, kérlek tedd meg, nagyon hálás lennék érte.

    Fáradozásodat előre is köszönöm.

    Üdv, Éva

  • Mariann

    2012. január 30. hétfő

    Kedves Ági!

    Máshova nem tudtam írni, így ide írok, és bízom benne hogy e levélen keresztül tanácsot kérhetek tőled, mert nagyon elbizonytalanodtam a hozzátáplálást illetően. Kislányomat 6 hónapos koráig kizárólag szoptattam, most 9 hónapos, de még nem váltottunk ki egy étkezést sem viszont sok mindent eszik már, az üveges bébiételekből már-már háromnegyed üveggel is van, hogy megeszik. Mindent próbáltam fokozatosan bevezetni, csak ez nem mindig egyszerű mert kislányom imád enni és szereti az új ízeket, ami nagyon jó, de nekem kell megálljt parancsolnom egy egy új ételnél. És elkövettem azt a hibát hogy pont a tejtermékek bevezetésénél nem voltam elég óvatos, hagytam hogy első bekanalazzon háromnegyed pohár (6 hónapos kortól adható milupa túrós joghurt) joghurtot, és mivel semmi gond nem volt és nagyon ízlett is neki így másnap megint adtam neki de akkor már el is fogyott egy teljes pohár egyszerre. Ezután volt neki egy bővebb széklet, majd 4 óra elteltével egy kevesebb széklet amiben vércsíkot láttam. Egyébb baj nem volt, láz nem volt és nyűgösség sem, beszéltem is a doktornőnkkel aki mondta hogy székletmintát fogunk levenni a biztonság kedvéért, ez el is lett küldve és a napokban várható az eredmény. Még egy ilyen széklet volt másnap, akkor több apró vércsíkot fedeztem fel a székletben de ezután nem volt gond a széklettel, illetve az utánalevő még folyósabb volt (ebből lett a minta levéve). Azóta csak szoptattam (ez 6 napja volt), és nincs is gond. Viszont nekem gyanus hogy a joghurt okozhatta ezt a fajta székletet, illetve lehet hogy a nem betartott fokozatosság, tehát hogy egyszerre sokat adhattam neki. Most újból szeretném elkezdeni a hozzátáplálást, és úgy döntöttem hogy teljesen előről minden félét fog kapni, ma például almát tervezek és szép fokozatosan mindenfélét úgy hogy két három napig csak egyfélét kap, mert ezek után kicsit megijedtem hogy nehogy gond legyen, de elsősorban a tejtermékektől „félek”, illetve abban vagyok tanácstalan hogy mit tegyek szerinted? Mikor adjak neki legközelebb tejterméket, mennyit (gondolom egy-két kanál) hogyan növeljem az adagot, mikor kaphat teljes pohár joghurtot illetve mivel kezdjem? Elnézésedet kérem a sok kérdésért, azért gondoltam hozzád fordulok mert benned megbízom. Szerinted ez tejallergia?

    Válaszodat nagyon várom és előre is köszönöm!!!

    • Vida Agi

      2012. február 05. vasárnap

      Nem kell teljesen elölről kezdened a hozzátáplálást, hiszen egyértelműen a joghurt volt a ludas, nem a többi étel. Kezdd el neki adni megint azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amiket korábban már kapott, a tejtermékkel pedig várd meg a vizsgálat eredményét.