Együttalvás: Meddig oké együtt aludni? Hogyan szoktassuk át a kicsit a saját ágyába?

A családok 85%-ában a 6 év alatti kisgyerek átmenetileg vagy rendszeresen együtt alszik a szülőkkel. Van, aki már a baba születését követően az együttalvás mellett dönt, van olyan baba, aki az első időszakban gond nélkül elalszik a saját ágyában, de később, amikor megkezdődik a zűrös fogzási időszak sok felébredéssel, mégiscsak átkerül a szülők ágyába, és olyan is van, hogy a kisgyerek sokáig jól alszik a saját ágyikóban és csak a kiságyból kikerülve kezd el éjszakánként átlátogatni a szülőkhöz. De meddig hagyhatjuk magunk mellett a kicsit? És mi a teendő, ha szeretnénk visszaszoktatni őt a saját ágyába?

A baba, a kisgyerek számára a családi ágy a biztonság forrását jelenti.
Anya és apa ott van éjszaka, a baba számára zavartalan a hozzáférés az anyatejhez, a nagyobbak számára ez jó védelem az irraconális félelmek ellen (nagyjából másfél-2 éves kor között a kicsi elkezd fantáziálni és emiatt olyan dolgoktól is fél, amitől addig sosem, pl. a tárgyak sziluettjétől a sötétben, az álmaitól – ő még nem tudja, hogy mindez nem valóság, a fejében még kicsit összefolynak a valódi és a nem valódi dolgok). Fontos, hogy tartsátok be a biztonságos alvás szabályait.

A kicsi tehát biztonságban érzi így magát, a szülő számára pedig sok esetben kényelmesebb ez a megoldás, mert:

– nem kell este hosszasan altatni,
– nem kell éjszaka a számtalanszor ébredő babához rohangálni,
– sok baba nyugodtabban alszik így, ritkábban ébred, különösen 1 éves kor után,
– az együttalvó baba látja a szülői példát arra, hogyan kell aludni, ezért az alváshoz kellemes élményei kötődnek, ezért később is jobb alvó lesz,
– emellett számos egyéb előnye is van: csökkenti a bölcsőhalál kockázatát (az UNICEF 2016. novemberi több kutatás eredményeit összefogó ajánlása szerint), a baba ritkábban ébred fel teljesen (mert a mélyalvásból a felszínes alvási szakaszba kerülve csak meg kell keresnie az anyukáját és már alszik is vissza, míg a saját ágyban mélyalvásból teljesen felébred, hívja a szüleit, majd visszaalszik, ami összességében hosszasabb folyamat) és az együttalvó kisgyermekeknél ritkább a sötéttől, szörnyektől való félelem, ami a különalvó gyerekeknél még óvodás-kisiskolás korban is gyakran jelentkezik.

Meddig aludjon veletek a gyerek?

Ez igazából kulturális kérdés: Japánban például akár kiskamasz korig is együtt alszanak a gyerekekkel, a természeti népeknél sem csinálnak ebből különösebb problémát (nincs másik szoba, ezért fel sem merül). Maga az együttalvás nem okoz semmilyen hátrányt a gyerek számára. Kétségtelen azonban, hogy amikor már nagyobb a gyerek, kevésbé jól lehet elférni mellette az ágyban. Gondot szokott okozni az is, ha valakinek nem jó a dereka, lumbágós és emiatt nem tud kényelmesen aludni a kicsi mellett, reggelre bemerevedik a dereka.

Nagyon gyakran kellemetlennek érzik az együttalvást azok is, akiket tartózkodóan neveltek, nem engedték meg, hogy bemenjenek a szülők ágyába, az ilyen szülők általában furcsának és illetlennek érzik, hogy a gyermekük mellett aludjanak. Általában náluk szoktak előjönni olyan problémák és kifogások is az együttalvás kapcsán, mint hogy emiatt megy tönkre a házasélet, nem tudnak aludni, nehogy ráfeküdjenek a gyerekre, feszültek lesznek, ha ott alszik a gyerek, nyugtalanul alszanak, nem tudnak aludni, úgy érzik, elrontottak valamit, amiért nem tud a saját ágyában aludni a gyerek.
Semmi gond, ha így érzel! Bár az együttalvás jó mód az altatásra, de nem kötelező.
Ne érezz lelkiismeretfurdalást, ha az éjszakai nyugalmatok érdekében te inkább szeretnéd a saját ágyába szoktatni a kicsit.

Mikor költözzön ki a kicsi az ágyból?

1. Ha már kényelmetlen együtt aludnotok, nem fértek el és más módon (matracon alvással pl.) nem tudjátok megoldani az együttalvást.

2. Ha egészségügyi okokból (derékfájás stb.) nem jó már együtt aludnotok.

3. Ha így sem alszotok jól, nem tudod kipihenni magad, láthatóan a gyereket sem nyugtatja meg (azt azért tudni kell, hogy ha korábban nem aludtatok együtt és a kicsit elsőként átteszed közétek, különösen, ha már elmúlt fél éves, lehet, hogy az első 1-2 alkalommal éberebb leszt, azt hiszi buli van 🙂 és játszani kezd alvás helyett, de ez néhány alkalom után elmúlik).

Mikor ne költözzön ki a kicsi az ágyból?

1. Ha éppen költöztök és úgy gondolod, ez jó időpont arra, hogy a saját szobával együtt saját ágyat is kapjon. Ilyenkor inkább várj egy kicsit a költözés után, amíg megszokja az új környezetet és, amikor már túlvan a változás okozta nehézségeken, akkor kezdd el fokozatosan a saját ágyba szoktatni

2. Amikor testvére születik: nem jó apropó a különköltözésre a testvér érkezése. Ez egyébként is nagy változás a kicsi számára, nem kell emiatt még a biztonságot nyújtó együttalvást is elvenni tőle. Ha még van legalább 3-4 hónap a testvér érkezésééig, akkor természetesen belekezdhettek, de az utolsó hetekben vagy a baba érkezése után közvetlenül semmiképpen sem. Egyébként van előnye is annak, ha a kicsi együtt aludhat veletek a tesó érkezését követően is: az ilyen gyerekek ugyanis jobban viselik a testvér születését és a testvérféltékenységgel kapcsolatos probléma is kevesebb náluk.
Technikailag pedig megoldhatod úgy, hogy a nagy alszik veletek az újszülött meg mellettetek bölcsőben vagy kiságyban.

3. Ha éppen egyébként is rosszul alszik. Ha gyakran ébred, nyűgösen alszik, sokszor felsír éjjel, az az időszak biztosan nem alkalmas az új ágyba szoktatásra (és nem, a különköltöztetés biztosan nem fogja megoldani a gyakori ébredés problémát).

4. Amikor bölcsibe/oviba megy: ez egyébként is nagy változás a számára. Sokan azt hiszik, ha otthon együtt alszik a gyerek, az oviban majd nem fog tudni külön aludni, de ez nem így van, a kicsik kiválóan el tudnak aludni az oviban anya-apa nélkül is, nem kell csak emiatt kiszoktatni őket a közös ágyból. Ha mégis bele akarsz vágni, vagy az ovikezdés előtt legalább 3 hónappal tedd meg, vagy várj az ovikezdés után 3 hónapot!

Hogyan vágj bele?

0. lépés: Szánj rá bőven időt és legyél türelmes! Ez nem megy egy szempillantás alatt, nem biztos, hogy könnyű lesz és a gyerek nem kísérleti nyúl: rosszul viseli, ha egyik nap megpróbáljátok, aztán feladod és újra veled aludhat, aztán másnap mással kísérletezel.
Ha elhatároztad, legyél következetes!

A saját lelkeddel is foglalkoznod kell: ne legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt, ne rágódj rajta! Ha elhatároztad, ha szerinted ez a jó döntés, legyél kitartó benne! A kicsi számára is megnyugtató, ha érzi rajtad, hogy tényleg ezt szeretnéd, így ő is együttműködőbb lesz majd.

1. Beszéld meg a kicsivel jóelőre már napközben, hogy mostantól a saját ágyában fog aludni!
Előkészítheted a változást olyan mesékkel is, amikben a szereplők este a saját szobájukban fekszenek le aludni.

2. Segíthet, ha közösen kiválasztjátok az ágyneműjét, berendezitek az “alvókuckóját” (pl. kiválaszthatja a párnát, az alvósállatokat, akikkel aludni fog).

3. Ne változtass a lefekvés előtti rutinon! Most amúgy is sok változás éri a kicsit, elég, ha csak az ágy változik meg, a megszokott mesélés, fürdés stb. ugyanúgy megmarad, mint addig.
Ha ezeken is változtatni szeretnél, akkor várj néhány hetet, amíg a kicsi teljesen megszokja, hogy mostantól a saját ágyában alszik.

4. Kapjon-e heverőt? Sok kisgyerek nem szívesen szokik át heverőre, viszont könnyen elfogadja, ha egy matracon aludhat. Átmeneti megoldás lehet egy matrac, amin a korábbiakhoz hasonlóan melléfeküdve tudod elaltatni és miután elaludt, te átmenehetsz a saját ágyadba.

5. Az elválás néha nehéz lehet. 1-2 éves korban gyakran tapasztalhatod azt, hogy a kicsi elalszik, de amikor ki akarsz menni a szobából azonnal felriad és sír, később pedig sok kisgyerek mintha tudatosan ébren tartaná magát csak azért, hogy ne kelljen anyától elválni.

Ami ezen segíthet:

– Ha esténként apa fekteti le, tőle ugyanis könnyebb elválni,
– Átmeneti tárgyak (alvósállat, rongyi, cumi), amit ölelgethet,
– “Őrzőállatka”, akit minden este rituálisan “megkérsz”, hogy éjszaka vigyázzon a kicsire és számoljon be neked arról, mi történt,
– Mondd el mi történik majd vele: pl. “Most lecsukod a szemed, alszol egy nagyot Brumi macival, szépeket álmodsz és reggel, amikor besüt a napocska az ablakon anya itt lesz megint veled.” Megnyugtatja a kicsit, ha tudja, mi lesz most.
– Segíts neki, hogy ne érezze véglegesnek: sok kicsit megnyugtat, ha nem elbúcsúzol tőle, hanem elmondod, mit fogsz most csinálni, pl. “Anya most kimegy zuhanyozni, felveszi a pizsamáját és lefekszik aludni.”
– Ne azt mondd, “aludj el szépen”, hanem “Hunyd be a szemed és egyszercsak eljön az álommanó.”

6. Ha éjszaka felébred, menj be hozzá, nyugtasd meg és feküdj vissza! Jól szokott működni az is, ha ilyenkor apa megy be hozzá és ő nyugtatja meg, tőle könnyebben el tud válni a kicsi.

7. Nappal is éjszaka is? Egyszerre csak egy lépést tegyél! Ha a gyermeked nappal és éjjel is a közös ágyban alszik, elsőként csak éjjel változtass ezen, nappal maradhat a családi ágyban a kicsi (az a tapasztalat, hogy ott jobban alszanak a gyerekek nappal és ezt nem jó megbolygatni)

8. És, ha átjön hozzátok hajnalban? Ha már nem kiságyon alszik, ilyen bizony előfordulhat, de ezt ne érezd kudarcnak! Ez átmeneti állapot: jelzés arra, hogy ő még igényli a közelségeteket, ha felébred. A legtöbb kisgyerek a kisiskolás kor végéig, néha átmegy a szülőkhöz hajnalban, ez a biztonságra való igényt jelzi, nem kell leszoktatni róla. Ha este a saját ágyában alszik el, később, ha már nem riad fel hajnalban, megszűnnek a hajnali látogatások.

Hidd el, akkor nagyon fog hiányozni majd 🙂

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field