Most mondok egy közhelyet: “Minden gyerek más”

A fenti igen találó mondat azért jutott eszembe, mert annyi sok kérdést kapok a csecsemőkori alvászavarokkal kapcsolatos blogomon, aminek az a lényege, hogy már mindent kipróbáltam, de az “én gyerkőcöm más”. A Tiéd is más?

 Most mondok egy közhelyet: “Minden gyerek más”Az a helyzet, hogy vannak olyan babák, akiknél 1-2 apró trükkel el lehet érni, hogy abbahagyják a nonstop felkelést, sőt olyanok is vannak, akiknél jöhet nátha, fogzás, utazás, alszanak mint a bunda.
És van a legreménytelenebbnek tűnő eset, akit hiába hagysz sírni, egy óra múltán is ugyanolyan elkeseredetten sír, akinek nem lehet vizet adni cici vagy tea helyett és dühösen elhajítja a cumit, ha ilyesmivel próbálkozol.

Egyszóval: nincs olyan univerzális alvásra szoktatási módszer, ami minden babának egyformán megfelelő lenne. Sőt: olyan gyermeknevelési módszer sem létezik, ami minden gyereknél ugyanazt a tuti hatást produkálná. De ezzel nyilván nem mondok semmi újat. Mégis muszáj erről írnom, mert hallom, olvasom, hogy sokan olvastátok a különféle tuti alvásraszoktatási, önfegyelemre szoktatási módszereket és bizony sok anyuka belefut abba a hibába, hogy besokall az átalvatlan éjszakáktól vagy a sok hisztitől és azonnali megoldást akar: izomból próbálja megoldani a kérdést, a gyerkőc meg erre egyáltalán nem vevő.

Nagyon fontos, hogy mielőtt bármibe belevágsz, gondold végig milyen is a Te gyermeked. Bújós? Nagy szeretetigényű? Szeret anya közelében lenni? Vagy inkább kis vadóc, aki már most küzd az önállóságáért?

Támpontok A lelke mélyén minden anya tudja, hogy mi az ami nem jó az ő gyermekénél, és mi az, ami beválhat csak a külső hatások, mások véleménye, “beszólásai” erősen befolyásolják, hogy végül milyen módszerekkel próbálkozik majd. Van azért néhány ötlet, aminek alapján felmérheted gyermeked személyiségét:

  • Kommunikáció – Hogyan kér? Hangosan üvölt vagy csak csendben mormog, tudva, hogy úgyis meghallod?
  • Közös játék – Ha együtt játszotok, akkor is inkább magában játszik, vagy megvárja, hogy Te kezdeményezz? Szereti, ha szórakoztatod, ha te játszol ő meg nézi, vagy inkább ő akar játszani?
  • Első gyerek, második gyerek? – Az első gyerek általában makacsabb, a második alkalmazkodóbb – mert kezdettől így tanulta meg, minél kisebb a korkülönbség a testvérek között, ez annál jobban érvényesül.
  • Közösségi vagy nem? – Egyik baba kezdettől fogva barátságos az idegenekkel, mások bizalmatlanok, egyik gyerek szereti, ha kézről kézre adják, mások nem
  • Örökmozgó? -Folyton jön-megy vagy inkább keres valami érdekeset és azzal elmélyülten babrál?
  • Akaratos? – Ha nem tudja betenni a kisautót a dobozba (a formát a formabedobóba, az építőkockákat egymásra stb.) elkezd nyafogni (sírni, hisztizni)? Vagy segítséget kér? Esetleg otthagyja az egészet?
  • Bújós? – Vannak igazi ölbebabák, akik még nagyobb korban is bújósak, pusziznak, odabújnak és igazi kis vadócok, akik nem akarnak kézben lenni, mert annál sokkal fontosabb dolguk van :o)

Nyilván egy bújósabb gyerkőc számára katasztrófa, ha sírni hagyod, viszont jólérzi magát az ágyatokban, de egy belevalóbb baba, aki esetleg második a sorban, ezért megszokta az alkalmazkodást, gyorsabban megtanulja, elfogadja hogy éjszaka nincs anyu (és nyilván 2. gyereknél az embernek mérlegelni is kell, hogyha nem alszik éjszaka, akkor hogy lesz ereje a két gyerekhez). Egy akaratosabb, belevaló kisfiút sokkal nehezebb rászoktatni az éjszakai alvásra, mint egy nyugodt természetű kislányt. Vannak olyan örökmozgó csöppségek, akik annyira lefárasztják magukat, hogy nem kell nekik altatódal, ugyanakkor az állandó nyüzsgés mellé egy igazi diktátor lelke is társulhat, aki megköveteli, hogy Anya altassa el.

Nemcsak a gyereken múlik Bármilyen problémát is szeretnél megoldani, legyen szó altatási gondokról, hisztiről, evési problémákról, önállótlanságról, mindig számítanak az előzmények is. Gyakran a szülők, anyukák szoktatják rá mindenfélére a kicsit, aztán nem tudják leszoktatni róla, viszont azt várják kinövi majd (már hogy nőné ki, ha egyszer ezt tanulta meg?). Ha pl. újszülött korától ringatva altattad el, izzadtságos munka lesz megtanítani neki, hogy magától aludjon el a kiságyban. Ha mindig feladod rá a cipőjét, mert úgy gyorsabb, magától sosem fogja megtanulni. Ha lefekteted este 7-kor, hogy nyugodt estétek legyen, ne csodálkozz, ha hajnali 5-6-kor már fentvan (ez nem vicc, egy ismerősömék ezt a hibát mindkét gyereknél elkövették és még iskoláskorban is csodaszámba ment, ha reggel 6 után keltek a gyerekek, ők meg persze holtfáradtak voltak).
És nemcsak az előzmények, hanem a lelkiállapotod is fontos. Ha érzi rajtad a gyerkőc, hogy bizonytalan vagy a dolgodban, hétökörrel sem tudod rávenni az új szokások bevezetésére, ha viszont látja, hogy eltökélt vagy, akkor könnyebben beadja a derekát.

Kísérleti nyúl Sokszor az a baj, hogy “jó lenne már valamit tenni”, de nem tudod, melyik megoldás a jó, ezért kísérletezel, egyik este az egyik módszer, másszor a másik. Ha hisztizik, néha nem figyelsz rá, néha megmagyarázod, néha kikelsz magadból, így aztán a kicsit teljesen összezavarod. Ha kiválasztottál egy módszert, akkor azt meg kell tervezni és következetesen végig kell vinni, ezért nagyon fontos, hogy ne hasraütésszerűen válassz ki valamit, hanem alaposan fontold meg, melyik megoldás illik a gyerekedhez, a körülményekhez stb. Felesleges a kiságyban alvással kísérletezni, ha a nap nagyrészében úton vagytok, és felesleges egy érzékeny gyereket órákig bőgni hagyni, ha melletted fél perc alatt elaludna – és Te is érzed, tudod, hogy az a jó neki.

Kit érdekelnek mások? “Nem alszom vele együtt, mert sosem fog kiszokni az ágyunkból. Az egyik ismerősöm fia még 6 évesen is ott aludt” – hányszor hallottam már ezt a mondatot! A Te problémáidra leginkább Te tudod a választ és a megoldást. Nem szabad csak azért változtatni, mert mások azt mondták és azért kizárni egyes megoldáskat, mert jajj, mit szólnak mások. Ha kényelmesebb együttaludni, akkor aludjatok együtt (egyébként idővel maguk kiszoknak az ágyból), ha jó neked, hogy csak este 11-kor fekszik le, mert ez illeszkedik a család életébe, akkor miért ne? Rengeteg idegeskedést és fáradtságot megspórolhatsz, ha csak magadra hallgatsz és arra, mi nektek a jó.

És Te hogy csinálod? Mi alapján nevelgeted a csemetédet?

6 Comments

  • Gácsi Mária

    2010. szeptember 15. szerda

    Sziasztok,

    Az én kisfiam 3éves volt augusztusban 9-én.Egyik napról a másikra, ez év április 6-a óta alszik egyedül a szobájában, annak előtte a “hitvesi” ágyban köztünk aludt. Közben április 24-én megszületett a kisöcsi…,
    Amióta a szobájában alszik kb. minden másodok nap felébred, néha 5x is üvöltve szól anyaaaaaaaaaa, vagy apaaaaaaaaaaa, ha apa nincs itthon mama van velünk és üvölt mamaaaaaa, aztán odamegyünk hozzá, megsimogatjuk, puszit adunk neki stb. és 2 percen belül elalszik….,
    Ez normális egy ekkora, 3 éves gyermeknél???
    Válaszotokat izgatottan várva,
    üdv.
    Gácsi Mária

    Válasz: Igen, ez normális, most sok új élmény éri, testvér is született, ki fogja nőni.

  • Kis Katalin

    2010. augusztus 17. kedd

    Sziasztok! Az én kislányom 7 hónapos. 3 hónapja van egy rossz szokása, ami eléggé idegesítő. Hanyatt fektetve összeszorítja lábacskáit oldalra fordul, majd nyög. Emellett olykor a ruciját, badyját húzogatja magáról, mintha le akarná tépni! Mit tegyek ellene? Nektek is volt már hasonló problémátok? Azt mondták az orvosok, nem kóros. Ez azért nyugtat! Minden rendben amúgy vele, mozgásfejlődése szépen halad, és nincs szorulása sem, pedig először azt hittem. Remélem valaki tud segíteni, vagy hasonlót írni. Köszönöm!!!

    Válasz: A másik helyen már válaszoltam, ahol kérdezted.

  • Annamari

    2008. május 15. csütörtök

    Jelenleg 11 hónapos kisfiam még mindíg nem alussza át az éjszakákat és gyakorlatilag csak 6 hónapos kora körül volt 1 hónap amikor este fél 8tól reggel fél7ig aludt amire a mai napig nem tudjuk a magyarázatot.
    Még most is szoptatok és korábban az éjszakai felkelés nem volt számunkra meglepő – inkább az, amikor szoptatós anyukáktól azt hallottam hogy a kizárólag anyatejjel táplált csecsemőjük egész éjjel durmol – de később mikor már bevezettük a szilárd ételeket is tehát éhségről nem igazán lehett szó, még akkor is felkelt éjjel többször is.
    Mindíg más okkal: hasfájás, mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs félelem, betegség, esetleg ok nélkül stb… . Amikre az ember bevethet különböző praktikákat de igazából semmi sem segít csak az idő múlása. Mert ugye semmi sem tart örökké. Ami pedig a következetességet illeti “sosem fog az ágyunkban aludni!” hát mit mondjak ha nyűgös éjjel inkább magunk közé veszem mert kinek van ereje ugye hosszú hónapokon netán éveken keresztül minden áldott éjjel kikelni a jó meleg puha ágyból, hogy aztán a kiságy mellett állva vagy ülve fél órákig újra álomba ringassa szeme fényét? Ami ugye a gyereknek jó az mindenkinek jó, és ha kipihentek vagyunk mindannyian, sokkal pozitívabban telik majd a napunk és talán a következő éjszakánk is.
    Tapasztalatom szerint hát nem tehetünk mást mint elfogadjuk életünk értelmét olyannak amilyen és várunk mert egyszer biztosan megváltozik és elhagyja ezt a rossz szokását a nemalvást.
    Hasonló helyzetű anyukáknak pedig üzenem, hogy kitartás, mert mikor majd 18 évesen buliba megy egyetlen csemeténk és egész éjjel halálra aggódjuk majd magunkat vajon drogozik-e vagy részegen vezet, visszsírjuk majd a csecsemőkori nemalvós éjszakákat. 😉

  • Szeles Annamaria

    2008. május 14. szerda

    Hat az en kisfiam mar 9 honapos, de meg 3-szor 4-szer felebred. A kisagyban egyaltalan nem akar aludni, csak velem, pedig 5 honapos koraig szepen kulon aludt es max 1-szer ebredt fel. Utana jott egy rettenetesen nehez idoszak amikor is masfel orankent ebredt es szopott. sajnos 3 honapba tellett mire kiderult hogy nem fogzas, mozgasfejlodes stb okozza az ebrdeseket hanem az ehseg, mivel nem volt eleg tejem. Pedig annyi helyen kerdezoskodtem, mitol ebredhet a gyerek (meg itt a blogon is) de az ehseget senki nem emlitette. aztan kiderult hogy nem eszem eleg husit, es azota van eleg tej es lassankent egyre kevesebbet ebredt. Ezt azert irom le, hogy ha valaki olvassa, esetleg idoben megoldast talaljon a kicsi gondjaira. Azt hiszem ha hamarebb rajovunk mitol ebred annyit, nem romlott volna idaig a helyzet.

  • Wirág

    2008. május 14. szerda

    Nekem most 10 hónapos a kisfiam és hála ég, nem volt probléma az éjjeli alvással. igaz, este 10 kor aludt el, de aludt reggel 7-8-ig. mostanában, hogy jönnek sorba a fogacskái, kicsit nehezebb a helyzet, mert éjjel fél óránként felébredt. aztán egyszer, amikor iszonyú fáradt voltam, mellém raktam az ágyba és onnantól kezdve szó nélkül végigalussza az éjszakát. igaz, néha lerúgja a vesémet:-))) de legalább kialussza magát. most már szinte fel sem kel akkor sem, ha a saját ágyába rakom be. hozzám ilyen szempontból kegyes volt a sors. :-)))

  • Orsi

    2008. május 14. szerda

    Az én 5 és fél hónapos gyönyörű Benedek fiamnak hál’ isten nem okoz különösebb problémát az elalvás. Pár hetesen még a karomban ringatva aludt el (nagyon hasfájós volt szegénykém), majd az ölemben, de ringatás nélkül, végül 8 hetes korától a saját kiságyába önállóan elaludt. Persze voltak és vannak olyan napok amikor nehezebben megy valamiért az elalvás, akkor segítünk neki egy kis szeretgetéssel, ölelgetéssel, ringatással, de ilyen egy hónapban egyszer-kétszer fordul elő.

    Az alváshoz mindig adok neki egy pelust, azt imádja gyürkélni, rágni, ráhúzza a fejére és elalszik. (Ha elaludt akkor kicsempészem tőle.) Más “segédeszközt” viszont nem használunk. Este 8, fél 9-től reggel 7-ig szokott durmolni, felkelés nélkül. Napközben ugyanígy altatom, ha látom hogy álmos, beteszem a kiságyba, elköszönök Tőle (jó éjt, jó pihenést) és hagyom hogy elaludjon. Néha kicsit nyöszörög még, van hogy pár percet sír is, de max. 15 perc múlva már alszik mint a bunda.

    Cumit nem használunk, a kiságyat pedig csak leginkább alvásra használjuk, játszásra egyáltalán nem. Ha elutazunk, a saját utazóágyába altatjuk, visszük a számára ismerős, otthoni dolgokat (takarója, rongyik, egy bohóc amit imád rágcsálni, sőt mi a kiságyban lévő kókuszmatracot is mindig visszük), így nem okoz gondot máshol sem az elalvás.