Balul elsült fegyelmezési módszerek

Minden szülő jót szeretne a gyermekének, ám amikor a kicsi akarata fejlődni kezd, önállósodik, újabb és újabb akcióival rendre megijeszti a szüleit, egyre több lesz az ellentét a gyermek és a szülők között, egyre indulatosabbak lesznek a szülők és egyre feszültebbek a sikertelen próbálkozásaik miatt, amikkel rendre próbálják szoktatni a csemetét. És bizony ilyenkor néha olyan módszereket vesznek elő, amik elméletben jónak tűnnek, ám nem biztos, hogy azt a hatást érik el, amire szánták őket.

1. Verés

baba nevelés, hiszti, baba fegyelmezés, baba büntetésÁltalában úgy kezdődik, hogy az anyuka odacsap a kicsi kezére vagy popsijára és ezzel próbálja elérni, hogy ne tegyen meg bizonyos dolgokat, így próbálja nyomatékosítani a “nem szabad” parancsot. Csakhogy a verés valójában felesleges fájdalmat okoz a kicsinek, ugyanis neki világos határokra és szabályokra van szüksége, amit következetes, határozott neveléssel, kiegyensúlyozott napirenddel is meg lehet tanítani neki. Ha azt mondjuk, “nem szabad” és jó példát mutatunk az ugyanúgy elég neki arra, hogy megértse, mikor meddig mehet el.

Maga Makarenkó, a gyakran emlegetett “makarenkói pofon” atyja is csak 13 éves kor körültől ajánlja ezt a módszert, akkor, amikor a gyerek már pontosan tisztában van vele, mit lehet és mit nem, és ennek ellenére másként cselekszik.

A fő gond az, hogy gyakran akkor csattan a pofon, amikor a szülő már nagyon feszült és idegességében csap oda. Ezzel viszont rossz példát mutat a gyereknek, hiszen pont az lenne a lényeg kisgyermekkorban, hogy megtanítsuk kezelni az indulatait, megtanítsuk várni, türelmesnek lenni stb. Az indulatból odacsapás éppen az ellenkezőjét tanítja neki.

2. Büntetés

Egészen kis korban a gyermek nem látja a párhuzamot a tettei és a következmények között. 3 éves kor körül kezdi el megérteni a ha-akkor összefüggéseket és ilyenkor már érti azt is, hogy valamilyen tettének következménye is van, ez azonban nem büntetés kell legyen. Inkább jobb arra megtanítani, hogy a maga által okozott kárt hogyan tegye rendbe. Pl. ha szétdobálta a játékokat, akkor rakjon rendet (persze még nem várható el, hogy teljesen egyedül rendet rakjon, de próbálkozzon meg vele), vagy ha kiöntött valamit, akkor azt törölje fel.

Jó példa erre az egyik másfél éves kisfiú, aki mindig tépkedte a szobanövény leveleit, ezért ilyenkor az apukája finoman mindig meghúzta a fülcimpáját, mire ő abbahagyta a tépkedést. Csakhogy pár nap múlva már azt csinálta, hogy odament a növényhez, meghúzta a fülcimpáját, majd elkezdte tépkedni a leveleket. Hát ennyit számít a büntetés.

4 éves kor körül már értik a rossz és a jó közötti különbséget is, ilyenkor érdemes neki elmondani, hogy amit tesz az rossz és miért rossz, tehát innentől érdemes részletesebben is elmagyarázni az egyes tettei okát.

3. “Nem szeretlek”

Sok anya van, aki nem szeretne büntetni, nem csap oda a gyermek kezére, viszont elfordul tőle és szavakkal vagy a viselkedésével azt fejezi ki, hogy “nem szeretlek”. A szeretetmegvonás majdhogynem súlyosabb büntetés, mint a kézrecsapás. Ilyenkor azt érzi a kicsi, hogy ő rossz, ezzel aláásod az önbecsülését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy amikor rosszat tesz, akkor soha ne őt értékeld, hanem a viselkedését. Ne azt mondd: “Rossz vagy”, hanem azt, hogy “Rosszul viselkedtél”. Azt kell éreznie, hogy a viselkedésével van a probléma, azzal amit tesz és nem önmagával. Tudnia kell, hogy akkor is szereted, ha néha rosszul viselkedik.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

54 Comments

  • Klaudia

    2011. szeptember 07. szerda

    Kedves Ági !

    Kisfiam 4 éves lesz , 2 kisebb testvére is van . Nagyon eszes ,de rendkívül érzékeny gyerek . A testvéreivel szembeni féltékenység miatt ,sokszor láthatóan feszült ,nehezen kezelhető , leginkább úgy jellemezhetném ,mint akiben 2 személyiség lakik . Néha egy angyal , míg a másik pillanatban pedig se lát , se hall .
    Rettentően izgága , még evés közben is nyughatatlan , sokszor megfigyeltem már ,hogy a nemi szervét piszkálja , elő veszi a bugyiból ,mint ha csak muszáj lenne valamit fogdosnia. Korábban a kezét rágta illetve a ruháját is rángatja . Most kezdte az óvodát , nagyon félek a negatív észrevételektől illetve attól,hogy ott nincs idő vele kellő odafigyeléssel foglalkozni , a feszültségét oldani és a helyzet csak rosszabbodni fog . Ha szakemberhez fordulnánk az mennyire lehet eredményes ,miközben az óvodában csak egy gyerek a sok közül? Kellene -e beszélnem a problémákról az óvónénikkel , vagy evvel csak felhívom a figyelmet a rossz dolgokra és előítéleteket keltek bennük ???
    Még egy kérdésem lenne, mert van egy szerintem nagyon kellemetlen és idegesítő szokása, hogy szeret rá mászni az emberre , a kisebb testvérén hempereg , oda dörgölődzik ,számomra ok nélkül szorongatja a testrészeit , oda-oda kap a kisebbhez is ha pl. szoptatom . Ezt is amolyan kényszeres dolognak látom , mintha nem is fogná fel mit csinál, csak muszáj neki valakit birizgálnia . Van ,hogy csak simogatni szeretné a kicsiket ,de látom rajta ,hogy egyből “bekattan ” ,közben grimaszol is és előjön az agresszió . Ilyenkor rászólok , szólok szépen ,vagy erélyesebben ,de semmi eredménye és egy idő után már lehet ,hogy direkt csinálja ? Nem kell rá figyelni és abba hagyja , vagy épp ,hogy figyelemfelkeltés?
    Igyekszem határozottan nevelni , világos szabályok közé szorítani , de lehet ,hogy ez már sok Neki és azért ilyen ????? Nagyon aggódom , nem tudom mennyire vagyok egyedül ilyen problémával ?

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      Ezt valószínűleg szorongás miatt csinálja, rossz szokás, amit kinő majd. Minél nagyobb figyelmet fordítasz rá, annál inkább megmarad. Nem kell az óvónéniknek említeni, más gyerekeknek is vannak fura szokásai, és nem kell rászólni sem, ezzel csak bűntudatot keltesz benne.

  • Mariann

    2011. augusztus 07. vasárnap

    Az lenne a kérdésem , hogy 18 hetes uh-ra mentem és ezek lettek írva a leletemre: obes has, 1 élő magzat kpf. bpd:41.hc:156,ac:123,fl:27, persze mm minden) 18hét 2nap lepény amellső falon. a szív üregrendszere jelenleg nem ítélhető meg biztonsággal,falx cerebri középen,jó szív müködés, gyomor ábrázolódik, PLACENTA ÉRÉSI JELEKET NEM MUTAT az art. uterina áramlása norm. 4hét mulva vissza kell mennem ujra csinálják. nem értem a placentával gond van? akorának megfelelöen nem elég fejlett a baba? utána néztem az ac 123 az kicsi mit jelent? szeretnék mindent tudni elöre is köszönöm.

  • Cságola Klára

    2011. július 23. szombat

    Kedves Ági!

    Segítségét és véleményét szeretném kérni a következők miatt.

    Kislányom 3 éves múlt májusban. Múlt év szeptemberében született kistestvére aki szintén kislány.

    Korábban (kistestvér érkezése előtt) is voltak olyan alkalmak amikor kissé agresszívan viselkedett amikor nem az történt amit Ő szeretett volna,

    így megütötte (odacsapott) Nekem, Apukájának, de még a Nagyit sem kímélte.

    Amikor megszületett a testvér akkor persze ebből a kistestvérnek is jutott, de azt mondtuk, hogy ez betudható a testvérféltékenységnek.

    Sajnos ez egyáltalán nem csillapodik, sőt fokozódik. (Rálép a kezére, lábára, szándékosen felborítja, megmarkolta az arcát, megharapja erővel a lábán vagy a kezén az újjait).

    Az arcán az látszik, hogy tényleg komoly belső indítatása van, s nem véletlenek ezek.

    Sokféle módon próbáltuk ezt kezelni (szépen, csúnyán), de egyenlőre eredménytelen. Sajnos az én türelmem és energiám is fogytán főleg úgy, hogy nem látom,hogy jó irányba haladnánk.

    Még a mai napig ott ül mellettem amíg ciciztetem a kicsit, vagy vele is eljátszuk, hogy kicsi baba és ő is játékból cicizik, de nem jutunk előre.

    Szeptembertől elkezdjük az óvodát is.

    Kérem segítsen azzal kapcsolatban, hogy a kicsi és az ellenünk irányuló csapkodásban, bántásban megnyilvánuló feszültséget hogyan tudnánk kislányunk esetében

    enyhíteni illetve mi az igazi mozgatója, s nekünk mit kellene másként csinálnunk.

    Köszönettel: Klári

    Cságola Klára

    • Vida Agi

      2011. augusztus 06. szombat

      Érdemes lenne elvinned a kislányodat pszichológushoz, vagy nevelési tanácsadóba, mert sokféle ok és indok lehet a kislányod agresszív viselkedése mögött. Nála ez már nem a dackorszakból fakadó indulatkezelési probléma, ennek már csillapodnia kellett volna. Az azonban lehetséges, hogy a dackorszakban megerősítést kapott ez a viselkedése, ezért alkalmazza még mindig ezt arra, hogy levezesse az indulatát, vagy felhívja magára a figyelmet. Segíthet, ha több figyelmet kap, bevonjátok feladatokba, a testvér körüli teendőkbe, kap minden nap “saját” időt, amikor csak vele foglalkozol (pl. amikor a kicsi alszik), sokat beszélgettek, valamint az agresszív megnyilvánulásai nem kapnak figyelmet, tehát ilyenkor nem emelitek fel a hangotokat, nem próbáljátok megvigasztalni, sem megbüntetni, hanem csak higgadtan rászóltok, hogy “Nem szabad” és leültetitek, vagy bekülditek a szobájába, így idővel kikopik az eszköztárából ez a fajta agresszió, mert nem kap túlzott figyelmet.

      • Cságola Klára

        2011. augusztus 06. szombat

        Kedves Ági!

        Köszönöm a választ. Azt szeretném még kérdezni, hogy tudnál-e pszichológust ajánlani.

        Köszönöm.
        Klári

  • Adnilem

    2011. július 07. csütörtök

    Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni…A kislányom májusban volt 2 éves, nagyon fejlett gyerkőc testileg-szellemileg egyaránt. Az orvos és a védőnő szerint is min. 3 évesnek megfelelőeket tud.
    Mostanában elkezdett félni. Nemrégiben – mivel imádja a Dóra baba mesét, abban látta a boszorkányt- elkezdett félni a boszorkánytól. A múlt héten oltást kapott, akkor azt mondta, “félek a doktorbácsitól”. Mostanra oda jutottunk el, hogy már csak azt mondja: “félek valamitől”. Nem igazán tudom, hogyan kezeljem, valójában ezek által félénkebbé is vált, mindig azt szeretné ha mellette lennénk. Már a játszótéren is félénkebben mozog.
    Elaludni sem mer egyedül, mindig meg kell várnunk, hogy elaludjon. Régebben jó éjt puszi volt, aztán kijöttünk a szobájából.
    Mit tegyek? Maradjak mindig mellette?
    Válaszodat nagyon köszönöm!!!

    • Vida Agi

      2011. július 08. péntek

      Ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek is, tehát ez normális, hogy emlegeti ezt az érzelmet. Nem kell hosszan magyarázni, mitől miért nem kell félni, elég csak annyit mondani, hogy “nem kell félni a doktor bácsitól, meggyógyítja a gyerekeket” (pozitív közléseket mondj ilyenkor, tehát ne azt mondd, hogy “nem bánt”, mert az megragadja a kicsi fantáziáját, ha negatívat hall, azon kezd gondolkodni, “hogyan tud vajon bántani a doktor bácsi”)

      Este segíthet, ha kap egy babát, aki vigyáz az álmára az ágya mellé ülve, vagy ha meséltek neki a manócskáról, aki a gyerekekre vigyáz, amíg alszanak stb.

  • kittianyu

    2011. június 10. péntek

    És még azt fejtettem el leírni hogy pelenka nélkül nem is nagyon tudom a kislányomat hagyni, mert folyton a nuniját markolássza.Ez baj?Mert ugye ha néha oda nyúl még az ember nem figyel rá, de ő ha nincs pelus gyakran markolászik!A mamák már kiakasztanak mert folyton tőlem várják hogy leszoktassam erről!Dehát hogyan????Kialakulhat nála valamiféle szexuális betegség, vagy minek is nevezzem!Olyan kellemetlen hogy ilyeneket kell írnom, de tényleg tanácstalan vagyok!!!!!!!!!!!

  • kittianyu

    2011. június 10. péntek

    Szia Ági!Köszönöm válaszod.általában akkor vágja hasra magát a kislányom ha unatkozik!Legalább is úgy tűnik.Itthon este felé mikor már fáradt.De pl ma déli alvás előtt is mikor már ágyban volt dörzsölődött picit hason, aztán elaludt.Ha hason játszik a szőnyegen akkor is ha eszébe jut, csinálja!Lehet ebből gond?Rászokhat erre?Vagy ha értelmesebb lesz elmagyarázom hogy ezt nem szabad és abba fogja hagyni?Állítólag mikor otthagyom a mamánál már szépen megtanulta hogy majd jövök érte és nem hisztizik.Tehát a szeparációs szorongás akkor nem lehet oka.Vagy igen?Pszichiátriai beavatkozásra szükség van ilyen hasravágásos dörzsölés miatt?Nagyon aggódom emiatt!Szép estét Neked!

    • Vida Agi

      2011. június 17. péntek

      Nem kell erről mindenáron leszoktatni, minél nagyobb figyelmet kap ez a szokása (mert mindig rászóltok miatta) annál inkább csinálja, mert rájön, hogy ezzel ki tudja vívni a figyelmeteket. Ha nem foglalkoztok vele, le fog szokni róla.
      Ebben a korban minden gyerek piszkálja a nemi szervét, ki fogja nőni majd.

  • kittianyu

    2011. május 31. kedd

    Kedves Ági!Nagyon sok hasznos tanácsot adtál már, ezért fordulok ismét hozzád!Kislányom most 20 hónapos és kb fél éve kezdődött az a “rossz” szokása hogy hasra vágja magát és dörzsölő mozdulatokkal mozog a földön, a törzs részét leszorítva!Na most ez pont úgy néz ki mintha -bocsánat hogy itt ilyet írok- élvezkedne!Először nem foglalkoztam a dologgal de mára már gyakorivá vált az eset.Az érdekelne, válhat e ez szokásává a későbbiekben?Ha itthon csinálja még én el tudom terelni a figyelmét, de a mamájánál már van hogy 1 órán keresztül tart a dolog!Mi lehet ez?Meddig normális ez?Volt pár hét amikor nem csinált ilyeneket, de azóta ismét szokásává vált!Mi a véleményed erről?Köszönöm válaszod!Szép napot!Kitty

    • Vida Agi

      2011. június 10. péntek

      Ilyen jelenség tényleg létezik, más gyereknél is találkoztam már ilyen esettel. Meg kéne figyelni, mikor csinálja ezt, mi váltja ki belőle. Dühös? Vagy csak unatkozik? Esetleg szorong valami miatt? És azt a helyzetet kéne megelőzni. Mivel a mamánál is csinálja, ezért lehetséges, hogy a szeparációs szorongás váltja ki belőle ezt, az, hogy a mamánál nem vagy ott.

  • Betty

    2011. április 27. szerda

    Kedves Ági !

    Nagyon sokszor írtam már Neked, s köszönöm a válaszokat. Jelenleg olyan problémával zavarnálak ami régóta fenáll.
    A nagylányom, aki 3 éves a kistesó születése után külön szobában alszik( lassan fél éve) előtte velem aludt. Fő gondom az h az apukája is itt szundít mielőtt éjjel vagy hajnalban munkába megy. Kislányomnak volt egy időszaka, amikor szinte hang nélkül egész reggelig itt aludt, de most h az elmúlt időszakban sűrűbben itthon volt az apja, éjszakánként felsír, vagy pedig kísérgethetem vissza vagy 3 szor is egy éjszaka alatt. Nem tudom mi tévő legyek,mert hamarosan költözünk, saját szobát kapnak a lányok,nem szeretném magam mellé VISSZA szoktatni… 🙁 Férjemmel már 3 éve nem tudunk együtt aludni, rettenetesen vágyom arra h végre együtt alhassunk, s kicsit felnőttként élhessünk. Azért sem szeretném h velem aludjon,mert örökké forgolódik, és a picit ez zavarná az alvásban, aki a kiságyában pihen, velem egy szobában… Kislányom nagyon apás, és nagyon hisztis… Eddig élvezte a testápolóval krémezést, újabban magán kívül örjöng ha kenegetem, maszírozom… Olykor olyan érzésem van, h nem szeret… Szokta is mondani. A kistesót imádja, születése után az első 3 hónapban volt visszafogottabb. Anyósomékkal egy házban lakunk, őket is zavarja a nagylány viselkedése. Válaszodat előre is köszönöm : Betty

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ezt az okozza, hogy szeretné felhívni magára a figyelmet, amit a tesó születése miatt kicsit elvesztett. Foglalkozz vele esténként kicsit többet, pl. fektessétek le a tesót és utána még fél-1 óra legyen csak a nagyé, olvassatok mesét, beszélgessetek stb., éjjelre pedig beszéljétek meg vele, hogy maradjon az ágyában, esetleg kapjon egy plüssfigurát, amivel alhat, ami “vigyáz rá éjszaka”, de segíthet egy éjszakai fény is, ha fél a sötétben.

    • Krissz31

      2011. június 23. csütörtök

      Szia Betti!
      Olvastam a problémádat, és hasonló szituációt éltem át én is. Kíváncsivá tettek a gyermekem viselkedésének folyamatai, és annak okai. Ezért még iskolába is beiratkoztam, kisgyermekgondozást-nevelést tanulni, és egyben bölcsődében is dolgozni….! Ha még nem rendeződött a viszonyotok, javasolnék néhány dolgot!
      Pl. Ha a picit valakivel otthon tudod egy kis időre hagyni, vidd el a nagyobb gyermekedet bevásárolni, játszótérre stb…! Legyetek csak ketten, semmi másra ne kelljen figyelned, csak rá. Ha már óvodás a hazamenetelkor ne siessetek, tegyetek egy kört időnként ketten másfelé is! Hidd el, hogy ez mindent “meg fog gyógyítani”!:-)Ha valamit jól csinál dicsérd meg, ha “rosszalkodik_” ne mond neki, hogy rossz vagy, csak azt hogy ezt rosszul csináltad! Sokat szeretgesd, beszélgess vele, legyenek közös programok, erősítsd meg a pozitív tulajdonságait!:-)
      Üdv.: Krissz

  • Adnilem

    2011. április 21. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    Olvastam, hogy elfogyott a Gyógyító Játékok csomag :-(.

    Bízhatok még abban, hogy meg tudom majd venni?

    Kérhetem a segítségét ill. a tanácsát addig is?

    A kislányom most van a dackorszakban- 2 éves – , de nem is igazán ezzel van a problémám, hanem azzal, hogy a kis barátnőjét, aki most 1,5 éves ha éri, bántja. Ma is a játszótéren fogta és fejbevágta a lapáttal ok nélkül :-(. Tegnap is rám bízta a barátnőm, hogy vigyázzak a kislányára. Amíg az anyuka távol volt szépen eljátszottak, amikor megérkezett, onnantól a kislányom a kis barátnőjét dobálta, húzta az orrát, fejbe vágta :-(.
    Nem igazán értem a reakcióját, mert ha meg nincs velünk a kis barátnő, akkor meg egyfolytában követeli.
    Arra gyanakszom, hogy féltékeny lehet…a kislányom a játszótéren összebarátkozott egy kislánnyal, aki 4 éves, kézen fogva sétáltak. De miután megjelent a kis barátnő, onnantól ő kellett a 4 éves kislánynak, mert az én kislányom sokkal akaratosabb, ő pedig odaáll ahová állítják…
    Ma azt mondta a kislányom, hogy nem szereti a kis barátnőjét, a 4 éves kislányt szereti csak :-(. Ebből gondolom, hogy féltékeny lehet…

    Mit tanácsol, hogyan kezeljem ezt a problémát,engem lelkileg nagyon megvisel, nem szeretném ha a barátnőmmel e miatt szakadna meg a kapcsolatom, pedig egy óvodába szeretnénk majd íratni a gyerekeket is.
    Segítségét nagyon köszönöm előre is!
    Adnilem

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Ebben a korban a gyerekek még nem igazán barátként tekintenek egymásra, inkább csak “játékszerként”, ráadásul a hasonló korú gyerekek a felnőttekhez képest kevésbé kiszámíthatóan viselkednek, ezért feszültséget válthatnak ki a másik gyerekből. Féltékenységről még igazán nem lehet szó, inkább csak arról, hogy a lányod ismerkedik a többi gyerekkel és mindig aki éppen az új, az a kedvenc, valamint érzi az erőfölényét és kicsit visszaél vele – ez természetes 2 évesen.

      Próbáld meg kifigyelni, milyen helyzetekben bántja a játszópajtását, és előzd meg ezeket a helyzeteket (amikor emelné a kezét, akkor fogd le, higgadt hangon mondd, hogy nem szabad és simizzétek meg együtt a másik gyereket), ha pedig már megtörtént a baj, akkor mutasd meg neki, hogy simogassa meg a másikat, kérjen bocsánatot.

  • Kriszta

    2011. április 21. csütörtök

    Kedves Ági!

    A problémánk a játszótéri játéknál van. A 16 hónapos fiam ugyanis mindig azzal szeretne játszani, ami a másik gyerek kezében van. Szólok neki, hogy nem szabad elvenni a másik babától a játékot, visszaadom, de ettől nagyon dühös lesz. Mostanában ilyenkor elkezd harapni. Vagy engem (ritkább) vagy éppen ami a kezében van, vagy éppen a saját kezét és ordít!!! Nem tudom, hogyan kezeljem a problémát. Segíts kérelek!

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ez ebben a korban normális jelenség: a kicsi számára most ő maga a legfontosabb, “önző”, ha úgy tetszik és nem tud még odafigyelni igazán másokra. Ha rászólsz, akkor hisztizni kezd, mert nem tudja kezelni még az indulatait, ezért harap.
      Ha elveszi a játékot a másik gyerektől, akkor együtt menjetek oda, adjátok vissza, dicsérd meg, milyen ügyesen visszaadta (persze a te segítségeddel), és simizzétek meg a másik babát (ezzel megtanítod neki, hogy mit kell ilyenkor tennie, nem lesz tehetetlen az adott helyzetben, mint ha te adod vissza a játékot és ő nem tudja, mit csináljon) Először persze talán még így is hisztizni fog, ez normális, néhány alkalom után majd megtanulja, hogy ilyenkor mi a teendő.

  • Kati

    2011. április 20. szerda

    Kedves Ági!

    Nem tudom, hogy hová írjak, talán itt kapok választ.
    Van egy kislányom, aki 2,5éves, bölcsibe jár. Az utóbbi pár hétben “rákapott” egy kis társa és harapja, de csak a kislányomat. Többször arcon harapta már.
    Azon kívül, hogy a bölcsi vezetősége, a gondozónő és a szülők felé is jeleztük mit tudunk még tenni? A kislányom nem védi meg magát, csak hagyja, hogy megharapják.
    Köszönöm a választ!
    Kati

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Sajnos ilyen attrocitások mindig előfordulnak közösségben. A kislányoddal megbeszélhetitek a dolgot, pl. azt, hogy kerülje el azt a gyereket.

  • Anikó

    2011. április 15. péntek

    Kedves Ági!
    Még április 01-én feltettem egy kérdést
    de sajnos választ nem kaptam.A kérdés megjelent ennek ellenére lehet hogy valamit elrontottam?Írjak még egyszer?
    Válaszod előre is köszönöm Anikó

    • Vida Agi

      2011. április 19. kedd

      Nem rontottál el semmit, csak annyira sok kérdés érkezett, hogy mostanra tudtam csak válaszolni, elnézést a késlekedésért 🙂

  • Csika1978

    2011. április 14. csütörtök

    Kedves Ági!
    15 hónapos lányom pár hónapja elkezdett fejelni! Ha rászólok valamiért -fejel, ha ölbe van engem, ha lent van a földön a bútort, vagy elesik mérgében ráfejel a szőnyegre, vagy ha véget ér egy játék! Mintha büntetné magát, mert “rossz” volt. Sose ütöttük meg, inkább hangosabban rászólunk, ha valamit “rosszalkodik”. Amúgy nagyon kevés gond van vele, egyáltalán nem rossz, csak nagyon eleven. Arra is szoktam gondolni, hogy lehet, hogy fájna a feje azért csinálja, de általában összefügg a fegyelmezéssel ez a viselkedése!
    Hogyan tudnám erről leszoktatni, nagyon félek, hogy valami baja lesz?

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Ez az ijesztő jelenség a hiszti megnyilvánulása. A hiszti minden esetben az indulatkezelésről szól:

      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja, és hogy mit tehet, ha dühös.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.

      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • Livi

    2011. április 11. hétfő

    Két gyerekem van(4 és 1 évesek). Nemrég maradtam egyedül velük, és nagyon nehéz fegyelmeznem őket. Mivel a kicsi mindent leutánoz a nagyobbtól, remekül tudja prüszkölni a nyálát, meg evés közben kalimpálni a lábával, meg dobálni a játékokat, meg kiabálni ha nem tetszik neki valami, meg hisztiből földre vetni magát, meg egy csomó ilyen dolgot. Őt nem tudom még fegyelmezni, mert nem érti. A nagyot büntessem azért mert a kicsit ilyenekre tanítja? Ha játszanak az nem baj, de pl.: a köpködésért haragszom. Amúgy (a nagyobbik) állítása szerint apánál nem kell szótfogadnia, mert ott az van amit ő akar. Ha én fegyelmezem, akkor én leszek a rossz, és az apja a jó? Nem fog ezáltal kevésbé szeretni? Nem fog utálni, amiért itt szabályok vannak? Tudom, hogy ez később könnyebb lesz. De egy 4 évesnek hogy magyarázzam el, hogy neki is jobb lesz, ha betartja a szabályokat?

    • Vida Agi

      2011. április 16. szombat

      Nem kell aggódnod: nyugodtan fegyelmezd a nagyot, de csak azért, amit ő csinál, azért ne, hogy a kicsit mire tanítja. Amiatt, hogy fegyelmezed, nem fog téged kevésbé szeretni. Most talán így érzed (de minden anya ezt érzi, még én is :))

      Egy 1 éves mindent leutánoz, bárkitől is látja, őt hiába fegyelmezed, amit a nagytól lát, amit tőled lát, az neki tanulnivaló, ezért leutánozza. Később majd, ahogy a nagy elhagyja ezeket a szokásokat, a kicsi is el fogja (aztán majd az oviban tanul még különbeket is :))

  • Judit

    2011. április 11. hétfő

    Kedves Ági,
    kétpetéjű iker fiaim 23 hónaposak. Teljesen különböző egyéniségek, mind testileg, mind lelkileg. Az idősebbnél fordul elő mostanában, hogy néha szól, ha kaka van, de még inkább nem szól, viszont nagyjából a kaki után pár perccel elkezd hisztizni, veri magát a földhöz és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Most már tudom, hogy ha ez van, akkor először a pelenkát kell megnézni, de a gyereket hiába kérdezem, hogy van-e kaka?, egyáltalán nem reagál semmire, csak sír és a pelenkázás is nagyon macerás ilyenkor, rúgkapál, ordít, nem tudom a pelenkázás végéig sem megnyugtatni. Mit tudok tenni? Hogyan vehetem rá, hogy hiszti helyett inkább szóljon és nyugodjon meg, ha tisztába szeretném tenni? (a testvére is pelenkás még, egyik sem bilizik)
    Válaszodat előre is köszönöm.
    Üdv.
    JUDIT

    • Vida Agi

      2011. április 19. kedd

      Ez a hiszti abból adódik, hogy ebben a korban már tudják a gyerekek, hogy a kaka “csúnya dolog”, van bennük egyfajta fenntartás ezzel kapcsolatban, illetve azt is tudja, hogy ilyenkor a pelenkázás jön, amit esetleg nem szeret már, mert olyankor nyugton kell maradni, és az is lehet, hogy egy korábbi alkalommal kicsípte a kaki a popsiját, ezért megmaradt benne a kellemetlen emléke ennek.
      Segíthet, ha nem fekve pelenkázod, hanem állva, mert így kevésbé érzi magát kiszolgáltatott helyzetben, nem kell lefeküdni. Illetve ha a feszültségét ilyenkor megpróbálod figyelemeltereléssel, vagy humorral oldani (régebben a kisebbik fiam borult ki mindig, amikor pelenkázás jött, nála bevált, ha ilyenkor kicsit megdögönyöztem, megcsiklandoztam, így idővel elmaradt a hiszti)

  • Noémi

    2011. április 10. vasárnap

    Kedves Ági!
    Az én kisfiam két éves és egy hónapos de még nem beszél és szavakat is alig mond, valamint nehezen megy a bilizés, naponta többször is ráültetem és ha csinál valamit a bilibe megdicsérem, de ezek ellenére sem mondja vagy mutatja, hogy neki bilizni kell. Ha tudnál tanácsot adni, hogy hogyan segíthetnénk neki mindkét problémában az jó lenne.

    • Vida Agi

      2011. április 16. szombat

      Ha a kicsi beszél, de főként csak babanyelven, és emellé mond néhány szót, akkor az teljesen normális 2 évesen. Ha viszont egyáltalán nem beszél, csak 1-2 szót mond és más módon sem próbálja megértetni magát, akkor forduljatok vele orvoshoz. A szobatisztaság még korai lenne, erre csak 3 éves korra érnek meg a gyerekek. Lehet már próbálgatni a bilizést és megdicsérni, ha sikerül, de nem lehet elvárni, hogy nappalra teljesen szobatiszta legyen és magától szóljon, ez a nyári időszakban sokat fog fejlődni majd.

  • Beus

    2011. április 08. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom másfél éves.Már most nagyon okos,értelmes,eleven.Általában ha azt mondom neki,hogy nem szabad azt nem is csinálja tovább,de van egy dolog amit sajnos nem tudok megértetni vele.Kb.2 hónapja úgy adódott hogy nővérem 4 és 9 éves fiaival kellett együtt élnünk 1 hétig.Azóta verekszik.Ahogy rá szólok puszit ad,és simogat,de két perc múlva újra üt.Valószínű,hogy a két fiútól leste el.Elég sokat rendezek összejöveteleket a barátnőimmel akiknek velünk egykorú babáik vannak,de úgy szégyellem magam mert szinte mindig meg ríkatja őket.Fellök,pofoz,hajba kap.Utána puszilgatja,ölelgeti,és simogatja őket.Hogy lehet egy ilyen pici emberkével megértetni,hogy rossz az amit csinál?Kérlek adj tanácsot!
    Előre is köszi!
    Üdv.:Beus

    • Vida Agi

      2011. április 16. szombat

      A verekedésnek mindig oka van. Olyan nincsen egy kisgyereknél, hogy “minden ok nélkül”. Pl. lehet, hogy dühös volt, haragudott, amiért várni kell és ő még nem tudja levezetni ilyenkor a dühét, ezért előfordulhat, hogy “ártatlanok” ellen fordul a dühe (ez végülis felnőttkorban is megesik…) A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.

      Figyeld ki, mi váltja ki belőle a dühöt (általában valami ártalmatlan dolog) és próbáld megelőzni. Illetve, amikor csinálja, akkor próbáld megállítani és megmutatni, mit kellene tennie. Ha pedig már megtette, akkor fontos, hogy ne indulattal szólj rá, hanem menj oda, mond határozottan, hogy “nem szabad” és mutasd meg, hogy mit kellett volna tennie (mondjuk megsimizni a babát). Ha ezt látja újra meg újra, akkor a sokadik alkalommal már megérti, mi az a helyzet, amikor simizni kell ahelyett, hogy odacsapna.

  • Szilvus

    2011. április 06. szerda

    Kedves Ági!

    Lányom 19 hónapos, az utóbbi időben nagyon ragaszkodik hozzám. A nap 24 órájából szinte minden percet együtt töltünk, apa és a mamák dolgoznak. Minden rendben vele, jókedvű, kiegyensúlyozott gyereknek látom.
    A délutáni alváskor mindig egyedül alszik el, leteszem az ágyába, körbebarikádozza magát a kedvenceivel, és alszik. Most napok óta, amikor leteszem felpattan, folyamatosan sír, görcsösen kapaszkodik a nyakamba, nem enged el, és mondja, hogy vegyem ki! Így két nap óta a nagyágyon alszik, és már hajnalban is eljátssza velem ugyanezt, felkel és ki kell venni!
    Tudnál tanácsot adni, hogyan szoktathatnám vissza a saját ágyába? Mit tehetnék a helyzet megoldása érdekében?
    Köszönettel

    • Vida Agi

      2011. április 15. péntek

      Ennek a szeparációs szorongás az oka. Hagyd, hogy nappal a nagyágyban aludjon és hajnalban odabújjon hozzád, magától le fog szokni róla. Ha ezt nem szeretnéd, ezenkívül csak az a módszer van, hogy megbeszéled vele, hogy ezt nem lehet és következetesen az ágyában tartod, de ebből valószínűleg hiszti és sírás lesz.

  • Ruppel Szilvia

    2011. április 06. szerda

    Szia Ági!
    Van egy 3 éves kisfiam akinél a hiszti úgy nyílvánul meg,hogy elrohan a szobába és zokogva mondja hogy rossz vagyok és egyedül maradok.Kiküld mindenkit és egyedül zokog.A szívem megszakad érte,sosem bántottuk,v bűntettük egyedülléttel.
    A mási az “önizgatás”v nem tudom hogy hívjam.Ránk ül és “lovagol” v maga alá gyűr vmit és úgy csinálja.
    Remélem tudsz segíteni mind2 dologban!
    Váro a válaszod,köszönöm

    • Vida Agi

      2011. április 15. péntek

      Az önizgatás kis mértékben normális dolog, előfordul kisgyermekkorban, nem kell különösebben foglalkozni vele. Ha nagyon gyakran csinálja, az szorongásra utalhat.
      Az elvonulós hiszti oka valami olyan helyzet lehet, ahol ilyet látott tőletek vagy más családtagtól, ezért ezt tanulta meg, hogy így kell csinálni.

  • Anikó

    2011. április 01. péntek

    Kedves Ági!
    A tanácsodat szeretném kérni, mert már nem tudjuk hogy oldjuk meg a problémánkat.
    Iker unokáim két és fél évesek,kislányok.
    Az utóbbi fél évben olyan hisztiket produkálnak hogy a kis menyemmel teljesen tanácstalanok vagyunk hogy kezeljük ezeket a kiborulásokat.
    Képesek a földhöz vágni magukat ha valami nem úgy történik ahogy ők szeretnék.Volt már rá példa hogy a napi séta az utca “takarításából” állt mert a földhöz vágta magát valamelyik mert nem az volt amit ő szeretet volna.
    Rendszeres napirendjük van, természetesen néha eltérünk ettől de nem jellemző , próbálunk nekik minden megmagyarázni hogy mit, miért teszünk, de valamit nem jól csinálunk.
    Olyan düh van bennük ha valami nem úgy történik ahogy ők szeretnék hogy a fejüket verik a falba.Már attól tartunk kárt tesznek magukban.Nincsenek ellentétesen nevelve-ha valamit nem enged valamelyik szülő, akkor a nagymamánál vagy a nagypapánál sem lehet.Valamit mégsem csinálunk jól és már teljesen tanácstalanok vagyunk.
    Válaszodat előre is köszönöm
    Üdv Anikó

    • Vida Agi

      2011. április 19. kedd

      A gyerekek minden ok nélkül nem kezdenek hisztizni, ennek mindig van valamilyen belső feszültség a hátterében, pl. nem kapja meg, amit szeretne, vagy nem mozoghat szabadon (pl. utcán), nem csinálhatja, amit ő akar stb. és ő még nem tudja kezelni ezeket az indulatokat, ezért csapkod, kiabál, földhöz veri magát stb.

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • Pizsi

    2011. március 30. szerda

    Kedves Ági!

    A kislányom két hónap múlva lesz 2 éves. Az altatás a problémánk. Fél éves kora óta külön szobában alszik, velünk soha nem aludt és ha szeretnénk sem alszik az ágyunkban.Hasadékkal született ezért már többször volt műtve és a fogak is megkínozták. Kb. 8-10 hónapos koráig úgy aludt el, hogy be az ágyba altatózene, anya ki és alszik. Aztán egyszercsak átszoktunk a babakocsiban való elalvásra. 5-10 perc tologatás , majd átrakom az ágyába (már nem rácsos)és reggelig alszik. Már mindent kipróbáltunk, de az elalvás a mai napig így történik. Már csak felhúzott lábakkal fér el a kocsiban,de akkor is csak ott hajlandó elaludni. Mit lehet tenni? Éjszaka nagyon ritkán kel felkelni hozzá, visszaalszik az ágyában.

    • Vida Agi

      2011. április 08. péntek

      Az a gond, hogy ebben a korban már nagyon nehéz változtatni a kicsi elalvási szokásain. Próbáld meg, hogy beteszed a kocsiba, de nem várod meg, amíg mélyen alszik, hanem hamarabb kiveszed és átteszed az ágyába, majd megnyugtatod, ha sírna. Ha minden nap ezt csináljátok és sikerül elfogadtatni vele, akkor néhány nap után újra változtathatsz és még rövidebb idő után veheted ki a kocsiból, míg a végén eljuthattok oda, hogy már csak elég megnézni a kocsit és utána lefekszik.

      Azt is lehet, hogy megbeszéled vele, hogy ő már nagylány és nem fér el a kocsiba, viszont a babák nem tudnak hol aludni és ezentúl ők alszanak a kocsiban, este pedig lefektethetitek közösen a babákat a kocsiba, betakargathatja, elaltathatja őket.

      És végül azt is lehet, hogy elmesélitek neki, hogy a kocsi elköltözött (feltéve, ha már tényleg nem akarjátok többet használni), elment a kisbabákhoz, mert ő már nagylány és nincs rá szüksége (nálunk a bilinél nagyon szerették ezt a történetet, és még napokig figyelgették az ablakban, hogy nem jön-e vissza a bili, és újra meg újra el kellett mesélni, de szépen elfogadták, hogy elköltözött a bili:))

  • Niki

    2011. március 21. hétfő

    Kedves Ági!

    Kisfiam 1 éves múlt… Teljesen tanácstalan vagyok, hogy ilyen korban hogyan értessünk meg valamit a babával…Okos kisfiúnak tartom.. Akarata már igggencsak fejlett… és persze csupa olyan dolgot akar ami neki árthat vagy nem szabad. Ha például valamit tesz, amit nem szabad ( lépcsőre mászás, hiába barikádozom el,vagy virágföldevés…) akkor akár tízszer is elhozhatom onnan, szemébe nézek és próbálom elmagyarázni, elterelni a figyelmét… de tizenegyedszer is visszamegy ugyanoda… és természetesen így van mindennel…
    Ilyenkor ha felemelem visít,sikít, hisztizik, egyenesbevágja magát és próbál szabadulni.
    Úgy érzem nem csinálok valamit jól, mert nem válnak be a módszerek… úgy érzem ha ezzel most nem teszek semmit az én gyerekem lesz az, aki a boltban majd mindig földhöz vágja magát és visít ha nem kapja meg amit akar… úgy érzem…. hogy valami elkezdődött, de fogalmam sincs hogy kezeljem, hogy jó legyen.

    Nagyon várom a véleményed, és a tanácsaidat, mert én jelenleg nagyon tanácstalan vagyok.

    Köszönöm

    Niki

    • Vida Agi

      2011. március 30. szerda

      Megértelek, ez egy nagyon kiborító időszak tud lenni, de jó hír, hogy bármit csinálsz, kinövi majd 🙂 Persze lehet neki tanítgatni dolgokat, de tudni kell, hogy mire ebben a korban 1-1 dolgot megért, ahhoz rengetegszer kell ugyanúgy elismételni, valamint a szabályok felállítása és a tanítás most azért is fontos, mert ez határozza meg, hogy később mennyire lesz hisztis, ezzel kerülhető el a “boltban visítós” szindróma 🙂

      Ami olyan, hogy csinálhatja, de csak felügyelettel, azokat hagyd neki, hadd próbálja ki felügyelettel (pl. lépcső) Pár alkalom után megunja majd, amikor kikísérletezte magát (a nagyobbik fiam a konyhapultra mászott fel folyton: néhányszor kipróbálhatta felügyelettel, megnézte mi van ott, utána soha többet nem csinálta)

      Ami nagyon veszélyes, zárd el, tedd magasra, ne érje el.

      Ami pedig olyan, hogy meg kell tanulnia, annál a következő a teendő: szólj rá, hogy “nem szabad”, ha olyan a helyzet, hozd el onnan. A hisztire ne reagálj, ne akard elterelni a figyelmét, hagyd, hogy kitombolja magát.
      Ahol lehet, mutasd meg neki, mi az elvárt viselkedés (pl. a távirányítót nem csapkodjuk, hanem letesszük a helyére – ezt együtt csináljátok, add a kezébe, együtt vigyétek oda)

      • Niki

        2011. április 02. szombat

        Köszönöm a jótanácsokat. Megpróbálkozom a javasolt “trükkökel” 🙂

  • Zsu

    2011. március 17. csütörtök

    Kedves Ági!
    Néhány hónapja babatornát tartok 1-3 éves korú kisgyermekeknek. Jár most hozzám egy kisfiú, akire azt mondaná a köznyelv, hogy hiperaktív. Én nem hiszek abban, hogy létezik ilyen gyerek, sokkal inkább mást okolok az efajta viselkedésért. Úgy vélem, hogy ebben a korban a szülő a 100%-ig meghatározó (illetve a születésélmény). Azt látom az anyukán, hogy egyszerűen nem tudja kordában tartani a kisfiát, akiről annyit érdemes tudni, hogy egy kis pufók, barátságos arcú, közvetlen gyerkőc, de egyszerűen nem tűri a testi kontaktust. Nem engedi meg az anyukájának, meg állítólag senkinek sem, hogy ölbe vegye. Nekem egy kicsit tovább engedte magát cipelni, ami persze lehet, hogy az újdonság varázsa volt nála. Ahogy megfogtam nagyon hipotónnak éreztem, bár 2 éves és 15 kiló. Sokat nem mászott. Van egy gyakorlat,a talicskázás, amire egyszerűen nem tudtam rávenni, hiába minden rávezető gyakorlat. Akármilyen kitámasztós gyakorlatot csináltunk, mindegyiknél passzív volt, hagyta, hogy a könyöke összerogyjon és nekikoccantotta a fejét a tükörnek. A bújócskacsőbe nem volt hajlandó belemászni, még a labda után sem. Az anyuka elmondása szerint, nem volt trauma szülés alatt, kórházban szült, oxytocint kapott. Kérdésem, hogy hogyan közelítsek ehhez a kisfiúhoz? Mivel tudnám rávenni, hogy csinálja a gyakorlatokat? Az anyukának milyen tanácsot tudnál adni? Min kellene változtatnia? Válaszod előre is köszönöm!
    Zsu, gyógytornász

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      A nagyon túlmozgásos gyerekekkel általában az a baj, hogy nem igazán vevők a “kötelező” feladatokra, nehezen fogadják el, hogy azt kell csinálniuk, amit a többieknek. Ennek a megoldása összetett feladat. Egyrészt a mindennapjaiban kellene több szabály és egyértelmű határok, hogy tudja, mit lehet és mit nem, hogy együttműködőbb legyen, valamint sok hely kell neki a mozgásra és nem csak tornán, hanem szabad levegőn, szabadon való mozgásra is.
      Másrészt a “nemszeretem” gyakorlatokra otthon anyával közösen lehet rávezetni, pl. székeket összetolnak és alatta bújócskáznak (nem csak ő, anya is elbújik, hogy legyen minta), négykézláb fogócskáznak egymással a lakásban stb.

  • Vica

    2011. március 17. csütörtök

    Kedves Ági!!

    Kisfiam hamarosan két éves lesz, és mostanában elég sokszor van probléma vele.Nagyon sokat vagyok egyedül vele, mivel az édesapja van, hogy hétfőn elmegy és pénteken jön haza.Persze ez a munkája miatt van így.Szeretnénk ezen változtatni, de nem olyan egyszerű.Szóval nagyon sokat van velem és úton van a kis tesó is,íyg elég nehéz.Sajnos többször hisztizik és ha rászólóok sem fogad szót.Néha úgy érzem, hogy nem bírom és “elborul”az agyam!Tanácstalan vagyok, mert nem tudom, hogy is kezeljem ezeket a hisztiket.Próbáltam higgadt és türelmes maradni, de sajnos ez nem mindig sikerül!!!Mit tegyek??
    A másik problémám az, hogy éjszaka átjön a mi ágyunkba(már rendes ágya van), vagy kiabál,hív valamelyikünket, hogy menjünk érte.Ilyenkor áthozzuk., vagy átjön,közöttünk elalszik és reggel velünk bred.Nem szeretném erre rászoktatni,ezért ezzel kapcsolatban is a tanácsodat szeretném kérni!!
    ELőre is köszönöm!!!
    Üdv:Vica

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

      Éjszakai odabújás: ez teljesen normális lelki igény a kisgyermeknél, nyugodtan hagyhatjátok neki, ahogy rászokik, úgy fog leszokni róla később magától. De ha nagyon nem akarjátok, akkor csak következetesen lehet visszaszoktatni, azaz csak átmentek, megnyugtatjátok, de a saját ágyába kell visszafeküdnie, ha átmegy hozzátok, visszacipelitek stb.

  • Szilvia

    2011. március 11. péntek

    Kedves Ági!
    Az én kisfiam lassan 2és fél éves,és az olyasmi érdekli,mint a mosópor,mosogatószer,kés,gyógyszerek stb,amit szinte nap mint nap használunk és nem tudom őket 100%an elrakni,mert rájött,hogyan kell kinyitni a biztonsági zárakat,ami eddig zárva tartotta elöle.Másik is mindenfelé,főleg magasba.Jó példát akkor mutatok neki,ha megmutatom,hogy hogyan kell használni ezeket a dolgokat és elmondom,hogy veszélyes számára,és ezért neki nem szabad.De a múltkor már megkérdezte,hogy anyának mért szabad?És látom,hogy nem érti,mert nem talál bennük semmi veszélyt.5 percenként csinálhatom végig ugyan azt…A késre már a versikét is fújja,hogy:Kés,villa,olló,gyerek kezébe nem való!:)
    Hogy értessem meg vele?És ilyen esetekben hogy lehet példát mutatni,mikor használnom kell ezeket a dolgokat?

    Üdv szilvia

    • Vida Agi

      2011. március 19. szombat

      Mivel ezek veszélyes dolgok, ezért olyan helyre kell tenni, ahol nem éri el (dobozban a szekrény tetejére). Ha mégis érdekli, akkor meg lehet mutatni, akár a kezébe is adni, ami olyan és megmutatni, elmondani az ő nyelvén miért veszélyes: pl. fájni fog a pocakod, elvágja a kezed és vérezni fog stb. Ha kielégítheti a kíváncsiságát, azaz megnézheti, megfoghatja őket (amit lehet), akkor kevésbé lesznek érdekesek a számára. A késnél az is beválhat, hogy amikor te használod, akkor ő addig kap egy tompa, nem éles kést, amivel meg ő dolgozhat (pl. krumplipucolás :))