Miért hazudik a kisgyerek?

Hazudni nem szép dolog – ezt felnőttként tudjuk, és fontos célunk megtanítani a gyermekünknek, hogy ő se tegye. A kisgyerekek azonban néha meglepő történetekkel állhatnak elő. Képzeletbeli barátokról, valódi személyekről, akik különös dolgokat tettek, vagy éppen saját magukról, akik mesebeli dolgokat csináltak. És ott vannak azolyan kétségbeejtő esetek, amikor a kicsi tudja, hogy rosszat tett, de letagadja… Vagy amikor elrejti a rosszaság tárgyát. Ilyenkor hogyan kell reagálnunk?

Kisgyermekkorban még nem válik el egymástól teljesen a fantázia és a valóság. Maga a fantázia is érdekes dolog: nagyjából 2 éves korig a kicsi számára minden, amit hall, valóságos, nem kérdőjelezi meg a dolgokat. Ekkor azonban elkezd saját gondolatokat, magyarázatokat hozzátenni a tényekhez. Ez az irracionális félelmek kora, amikor olyan dolgoktől kezd el félni a kicsi, amiknek a jelenléte korábban természetes volt a számára. De nem azért, mert ezek a valóságban is veszélyesek lennének, hanem azért, mert ő maga kezd el „odaképzelni” dolgokat. Pl. a lefolyóról azt gondolja, ő maga is lefolyhat a vízzel együtt. Ezzel az időszakkal kezdődik el a nagy fantáziálások kora.

2-3 éves kor között már sok minden jár a fejében, mesebeli lényekről, képzeletbeli barátokról mesélhet, de sok kisgyerek csak 3-4 éves kor között kezdi ezt. Ez valójában nem hazugság, hanem mese, amelyben a fantázia és a valós események összemosódnak (ezt hívják konfabulációnak). Sok fontos üzenetet is hordoz magában a gyermeked lelkéről, élményeiről, a világhoz való hozzáállásáról. Nem kell mindenáron tudatosítani benne, hogy ez nem valóság és semmiképp sem szabad azt mondani neki ilyenkor, hogy hazudik. Ő most, ebben az életkorban így tapasztalja, éli meg a dolgokat, amit mond, az számára maga a valóság.

A kisgyermek erkölcsi érzéke fokozatosan fejlődik. 3-4 éves korban kezdik el érdekelni a szabályok, a szélesebb társadalmi értékek (pl. kik a betörők, miért nem szabad lopni stb.), de a hazugság fogalmát csak később érti meg. Egészen 6 éves korig nem tud tudatosan mást mondani, mint a valóság, azaz odáig az ő esetében nem beszélgetünk hazugságról. De még ezt követően sem mindig egyértelmű, mikor van szó tudatos füllentésről és mikor nem. 5 évesen a gyermek már tudja, hogy hazudni nem szép dolog, de 9 éves korig úgy gondolja, a felnőtteknek nem szabad hazudni, a gyerekeknek azonban nyugodtan lehet. Csak ezután kezdik felismerni, mi a különbség az ártatlan füllentés és a másoknak kárt okozó hazugság között.

És mi a helyzet akkor, amikor tudja, hogy rossz, és mégis csinálja, amikor a kisgyerek elhallgatja a rosszaságot? Ez is hazugság?
Igen, ez felnőtt szempontból hazugság, azonban ő még nem érzi a súlyát. Nem akar tudatosan becsapni, szimplán csak a következményeket akarja elkerülni.

A hazugság nem csak egy tünet, hanem egy jelzés is egyben. Miért hazudunk?

1) hogy jobb színben tüntessük fel magunkat,
2) hogy elkerüljük a következményeket,
3) hogy érdekesebbnek látsszunk,
4) hogy felkeltsük a másik figyelmét,
5) hogy ne kelljen találkoznunk a valósággal, valóságosnak tűnjenek olyan dolgok, amik csak az álmainkban léteznek.

Amikor a gyermek nem mond igazat, annak oka van. Például rájön, hogy ha mást mond, ha eltünteti a nyomokat, akkor nem kap büntetést. A te vágyad szülőként az, hogy el se kövesse a „rosszaságot”, vagy ha mégis, akkor őszintén bevallja. Azok a gyerekek, akik gyakran füllentenek ilyen dolgokban, túl sok tilalom között élnek. Lehet, hogy a tilalmak neked nem tűnnek túlzónak, ő viszont mégis így érzi, ezért „sumákol” néha, így védi a saját énjét.

Az is lehet, hogy a gyakori ferdítés hátterében a figyelemfelkeltés áll, azt szeretné, hogy foglalkozz vele többet, kapjon igazi figyelmet és időt, ami csak az övé. Például érdekes sztorikat talál ki, amikkel felhívja magára a figyelmedet.

Ilyenkor nem a hazugság erkölcsi oldaláról kell hegyibeszédet tartani neki, hanem azon kell elgondolkodni, miért érzi ő úgy, hogy ne kap elég figyelmet, nem elég érdekes, nem elég jó, miért akarja elkerülni a valóságot. És segíteni neki abban, hogy ne így érezze magát. Ha például arról mesél a gyerek, milyen jókat játszik a barátaival, miközben már hetek óta nem látta őket, hiszen óvodaszünet van, az a társaság iránti vágyát fejezheti ki.

A hazugság gyakran azért okoz fejtörést a szülőknek, mert úgy érzik, nem tiszteli őket eléggé a kisgyerek, ezért „veri át” őket, direkt, rosszindulatból akarja becsapni a szüleit. Ilyenkor a szülő is indulatos lesz, ugyanakkor megijed, mert nem akarja, hogy a gyereke hazudjon neki. Ilyen esetekben, amikor a gyerek valami elhallgat, nem mond el, ferdíti az okokat, figyelembe kell venni az életkori sajátosságait is. 2-3 évesen még biztosan nem tudatosan akar becsapni, szimplán csak a következményektől fél. 5-6 évesen talán már tisztában van vele, hogy hazudni nem szép dolog, de még nem tudja megítélni, milyen érzéseket kelt benned ezzel. 9-10 évesen már reálisabban ítéli meg, hogyan érzik magukat ilyenkor a szülei.

Minden szülő azt szeretné, hogy őszinte legyen vele a gyermeke, hogy ne hallgasson el semmit, hogy merjen őszintén beszélni arról, amit tett, vállalja a felelősséget a tetteiért. Ahhoz azonban, hogy ezt elérd, nem hegyibeszédre és magyarázásra van szükség, hanem példamutatásra is:

– Ti milyen mintát mutattok a gyereknek?
– Elhallgatjátok a nagyi elől a rossz híreket?
– Megkéred, hogy ne árulja el apának, hogy játék közben sérült meg a hifi?
– A családban egymás között elhallgattok dolgokat?
– Őszintén beszéltek egymás előtt az érzéseitekről?
– Őszintén, a gyermek nyelvén elmagyarázzátok neki a nehezebb helyzeteket vagy inkább hallgattok, „kegyesen hazudtok”?
– A gyerek elől elhallgattok dolgokat, vagy megjátszátok magatokat, ne tudjon a nem neki való dolgokról?

Ha a családban ott van a félrebeszélés, a suskus, az őszintétlenség légköre, akkor bizony a gyermek is hajlamosabb lesz rá.

Bűntudat, lelkiismeretfurdalás – ha gyakran érzed ezt a gyermekneveléssel kapcsolatban, itt tudok segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

5 Comments

  • Judit

    2013. szeptember 16. hétfő

    Kedves Ági!

    Én egy 3 éves kislány elkeseredett anyukája vagyok!Ez év szeptember 2.-n kezdte az óvodát kislányunk. A délelőtti beszokatás sikeres volt az óvonők szerint és szerintem is mert szépen játszott,sírás nélkül elváltunk, örömmel ment és jött!Sajnos a 2. héten a délutáni ottalvás bevezetésével a kislányom kifordult önmagából. Az a leányzó, aki állandóan talpraesett,önálló,ügyes és figyelmes volt egy neveletlen, szófogadatlan, boltokban-utcán folyamatos hisztirohammal küzdő,csapkodó,hazudgáló kislány lett. 🙁 Nálam is és az óvonőkkel is úgy kezdte, hogy állandóan kérdezősködött és mindig ugyanazt a kérdést tette fel, szünet nélkül. (Mikor nem kell ottaludni,mikor megyek érte?Nem baj ha nem eszik?Nem baj ha nem alszik csak pihen?)A kérdéseket éjjel is feltette, álmából felsírva és hányás után megnyugodva tudott csak visszaaludni.Egy teljes hétig így ment,és akkor jöttünk rá hogy ha nem válaszolunk a mindig ismétlődő kérdésekre, akkor abbahagyja a kérdésfeltevéseket.Ekkor pedig jött a hazudgálás.Őt az óvonő megverte,mert nem aludt. Kiabált vele mindenki,mert nem kóstólta meg a levest.Délutáni pihenésekor pedig külön szobába zárták a többiek elől,mert nem aludt el egyből…Stb. VÁratlanul bementem párszor az oviba és meglestem. Nagyon szépen játszott a társaival, nevetett, ugráltak és mindent jó kedvel tett a szemem szerint is!Az óvonők is mondták hogy szépen lefoglalja magát, a verseléseknél ő az első hogy tanulni akar, gyurmázik,fest,rajzol stb.Csak mikor a délutáni alvás után (mert rögtön elalszik ám,saját szememmel láttam hogy nem úgy van ahogy ő itthon elmeséli)megyek érte, rögtön sír és kezdi a kérdésfeltevéseket és a füllentéseket. Ezeket a tetteit nem tudjuk a férjemmel hová tenni,mert SOHA nem volt ilyen.Nem hazudgált,nem kombinált, nem alkudozott,főleg nem hisztizett és nem ütött rám a kezével ha nem úgy volt ahogy ő kitalálta és főleg nem mondott soha rám csúnya szavakat. A férjemre hallgat, rám nem. Mit tegyek? A türelmem már véges,mert 6 hónapos kismama vagyok és elfáradtam.:-( Pár szó most nagyon jól esne, hogy mit tegyek, kövessem-e a most kialakított szigorú szabályaimat és ne engedjek neki? De nehéz!!! Vagy engedjek kicsit,vegyem ki az ottalvásról és később kezdjük a beszokatást?Ekkor meg félek hogy később a kistesó megérkezésekor újra kezdődik minden,sőt a féltékenységét is kezelni kell akkor nem elég az óvodát…Köszönöm szépen tényleg a segítségét, és nekem már egy megkönnyebbülés hogy egy ilyen szakembernek,mint Ön „kiönthettem lelkem”

    • Vida Agi

      2013. szeptember 17. kedd

      Az óvodában megpróbál jó gyerek lenni, mert tudja, hogy ezt kell tennie, de otthon kienged a szelep és kiengedi, ami az óvodában bentmaradt: indulatok, sérelmek… ez természetes viselkedés kisóvodásoknál. Nem kell emiatt kivenni az óvodából, járjatok tovább és otthon kapjon sok figyelmet, nézzétek el neki a kis történeteit, nyugtassátok meg, ha hisztizik, ovi után ne rögtön haza menjetek, hanem sétáljatok egy nagyot, menjetek játszótérre, hogy kimozogja magát, kieressze a fáradt gőzt mozgással (ebben a korban még szavakkal nem tudja elmondani, mit érez, a mozgás viszont jó feszültséglevezető). Egy 3 éves még nem tudatosan hazudik, hanem összemossa a fantáziát és a valóságot, még nem tudja, hogy ez rossz dolog, viszont ennek jelentése van: azért fantáziál ilyesmiről, mert azért érzelmileg van rá hatása az óvodának, szorong (ami valahol természetes része az óvodai beszoktatásnak, az új környezetnek) és még nem tudja kifejezni, ezért a maga módján fejezi ki: olyan történetekkel, amikről tudja, hogy rád is hatással vannak.

      • Judit

        2013. szeptember 17. kedd

        Nagyon szépen köszönöm Ági a segítsédet, megpróbálom úgy csinálni, ahogy javasoltad!!! Köszönöm mégegyszer, szép napot!

  • Kiss Dorottya

    2013. augusztus 22. csütörtök

    Szia Ági!
    A kisfiam 3 éves és elkezdte rágni a körmét. Csak annyit mondtam neki, hogy csúnya lesz és fájni fog neki, meg próbáltam kérdezni miért rágja, de azt mondja nem tudja. Nagyon jó hangulatú gyermek, sokat van vele foglalkozva. Segíts kérlek mit tehetek, vagy hagyjam, majd leszokik róla? Van egy nagyobb fiuteso(előző házasságból apukanak) az ő körmét mutattam meg neki, mert ő is rágja, hogy milyen csúnya. Lehet tőle látta és azért rágja ő is?
    Segítséged köszönöm,
    Üdvözlettel:
    Kiss Dorottya

    • Vida Agi

      2013. szeptember 26. csütörtök

      A körömrágás hátterében mindig valamilyen belső feszültség, szorongás van, esetleg túlságosan jó gyerek akar lenni, meg akar felelni, és így engedi ki a belső feszültségét. Ez lehet bölcsi-ovi miatt, családi feszültségek miatt (ezek akkor is hatnak a gyermekre, ha nem mondjátok neki, pl. anyagi gondok stb.). Sokat segíthet, ha a feszültségét rengeteg szabad levegőn való mozgással vezetheti le, emellett pedig a sok szeretgetés, türelem, meghallgatás, és a szorongás hátterének kiderítése és megváltoztatása segíthet.