Nem tud játszani?

A szülőknek többnyire él egy kép a fejében arról, hogyan kéne játszania a gyermeküknek, ezért meglepődnek, ha nem azt és nem úgy csinálja, mint amit ők gondolnának. Például, amikor nem rendeltetésszerűen használ játékokat, bármi mással játszik csak a játékaival nem, egyik játékból a másikba kap, semmi sem köti le hosszabb időre… Ezek a megfigyelések általában elindítják a paragépezetet: “Vajon mit csinálok rosszul? Normális, hogy ezt csinálja?”

Nézzük, melyik jelenségnek mi az oka?

1. Semmi sem köti le igazán

A csecsemőt, majd aztán a totyogót a világon minden érdekli. Nem elsősorban a játékaival szeretne játszani, hanem mindennel. A játék számára nem szórakozás, hanem tanulás, ismerkedés a világgal, minél ügyesebben mozog és változtat helyet, annál nagyobb hévvel veti bele magát az újabb és újabb kalandokba.

Az, hogy tud-e, szeret-e hosszabb ideig tanulmányozni egy tárgyat, egy játékot, 3 dologtól függ:

1. Veleszületett temperamentum: vannak eleve nyugodtabb, hosszabban nézelődő babák, akik már egészen kis korukban is hosszasan nézegetik a kezüket, vagy egy-egy játékot, és ingerkereső, állandóan valami újra éhes természetű csecsemők, akik számára a világ a felfedezésre váró kalandok kiapadhatatlan forrása.

2. Fejlődési szakasz: vannak olyan fejlődési periódusok, amikor a kicsi nagymozgásai fejlődnek, amikor a kúszás-mászás-járás a legfontosabb a számára, és olyanok, amikor a manipulatív készségei fejlődnek inkább, ilyenkor többet és hosszabban játszik az őt körülvevő tárgyakkal is.

3. Tanulás: ha a gyermekünk azt látja, hogy néha mi is hosszasan leülünk vele és közösen játszunk együtt, teljes figyelmünkkel a játékra figyelve (nem csak úgy, fél szemel a tévé előtt ülve és közben egy csörgőt rázva a baba előtt, hogy ki legyen pipálva a napi együttjátszás), ő maga is megtanulja ugyanezt. Ha azt látja, a szülei is elmélyülnek a tevékenységeikben, és az apró részleteket is észreveszik, megmutatják a dolgokban, akkor a gyermek is hajlik majd rá, hogy ne csak futtában szemlélje a világot, hanem örömét tudja lelni a részletek megismerésében is. Ha a szüleitől konstruktív tevékenységeket lát pl. az otthoni tevékenységekben, akkor ő maga is “építő” játékot folytat majd, nem csak rohangálni, hanem egyre inkább “alkotni” is fog.

2. “Ott ül a sok között, de csak unatkozik”

Azért teszi ezt, mert sok játék között van. Jó dolog, hogy a mai gyerekeket sok játék és sok érdekes tárgy veszi körül, de ne higgyük azt, hogy “minél több van körülötte, annál hosszabban játszik majd”. Amíg még kicsi, tegyél köré 2-3 játékot, és ha már mindegyikkel játszott, akkor kapjon újabbat. 2-4 hónapos korban, amikor még csak ismerkedik a kezével a kicsi, gyakran 1-2 féle “kedvenc” játék is le tudja kötni a figyelmét, ezek általában a fölé lógatható játékok, amiket hanyattfekve jól láthat, értük tud nyúlni. Később, hasonfekve, a kúszással-gurulással ismerkedve is elég 2-3 érdekes játékot odaadni neki, és cserélgetni őket.
Ahogy egyre ügyesedik a baba és elkezdi felfedezni a lakás rejtelmeit, érdemes egyre inkább belevonni a játékok körébe a hétköznapi használati tárgyakat is. A sokféle funkció, anyag, forma az, amiből nagyon sokat tanul a baba, hagyjuk, hadd kísérletezzen velük.

3. Nem rendesen játszik vele

“Jaj, nem úgy kell használni, gyere megmutatom, mire való” – a gyerekek szeretik maguk felfedezni, mire jó a játék, hol kell húzni, nyomni, hogyan illeszkedik egymásba a két darab. Először mindig hagyd, hogy maga fedezze fel a játékokat, ő próbálja meg használni, ne akard neki megmutatni, mi mire való, csak akkor avatkozz be, ha nagyon erőlködik és dühös a baba, amiért nem sikerül.

4. Csak velem játszik, magában nem

Naná! Mert a legjobb játék anya maga 🙂 Az első néhány hónapban a baba úgy gondolja, ő és anya egy, ilyenkor a babák többsége vígan eljátszik magában is, abban a tudatban, hogy anya úgyis ott van vele. Ám abban a pillanatban, hogy megneszeli, anya néha elmegy, azonnal őrizni kezdi. Ilyenkor átmenetileg anyásabb, mindent együtt akar csinálni, aztán egyre önállóbb lesz.

Fontos tudni, hogy bár a gyermeknek szüksége van önálló játékra, hogy a saját képességeit fel tudja fedezni, meg tudja élni egyedül is, ugyanakkor a szociális készségeinek is fejlődnie kell, és ehhez társaságra van szüksége.

Az elmúlt évszázadokban a játéknak sokkal kisebb jelentősége volt egy csecsemő életében, viszont sokkal több szociális tapasztalatot szerzett, azaz kevés játéka volt, de sok ember vette körül. Manapság a nap nagy részét anyával kettesben tölti, rengeteg tárggyal körülvéve – miközben arra szeretnénk tanítani, hogy nem a tárgyak a fontosak, hanem az emberek – ugye mekkora ellentmondás? Hogyan várhatjuk el a 2 évestől, hogy ne lökje fel a másikat egy homokozólapátért, amikor az életében fontosabbak a tárgyak, mint az emberek?

Tehát igenis fontos a közös játék, ami nem csak a játékokkal való játékot jelenti, hanem a közös házimunkát, ház körüli munkát is jelenti. Ha a kicsi nem csak műanyaghalmokat tologat naphosszat, hanem aktív részese a család mindennapjainak, kevesebbet fog unatkozva nyűgösködni.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Andi77

    2013. május 30. csütörtök

    Tisztelt Vida Ágnes!

    Lányunk Bernadett 19 hónapos kicsi korától kezdve akaratos! Olyan 6-7 hónapos lehetett amikor egyik napról a másikra nem volt hajlandó etetésnél a karounkba feküdni. addig ficánkolt amíg le nem tettük azóta nincs el a karunkba nem hagyja, hogy dédelgessük. mostanában kézben akar lenni de csak addig amíg valami érdekeset nem mutatok neki utána már megy is “dolgára” ha van kedve játszik velünk ha nincs akkor akármit tehetünk ránk se hederít!!! jön-megy pakol és állandóan nyöszörög vinnyog azt sem tudjuk néha mi baja van!! vagy is sejtjü még mindíg nagyon sokat fáj a pocakja!! ha sok zöldséget gyümölcsöt adok neki. az esti lefekvéssel is sok gondunk van állandóan levetkőzik leveszi a hálózsákot és a bodyt és félmesztelenűl találjuk! volt olyan hogy egy pelenkában volt hajnali 4-kor és persz sírt, hogy fázik!egész éjjel pörög forog nem tudom takaróval sem altatni!! és csak úgy hajlandó elaludni ha bent vagyok vele egy szobában!délben 10 perc alatt elalszik de este 40-50 perc amíg megnyugszik és elalszik!! Kérem ha tanácsa van segítsen! Köszönettel Berényiné Ungvári Andrea

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      A kislányod nagyon mozgékony, valószínűleg ezért lazul el elalvás előtt nehezebben és ezért nyűgösködik napközben is. Az is lehet, hogy este még nem elég fáradt, amikor le akarod fektetni, ebben a korban a délutáni alvás után már legalább 5-6 óra kell, mire teljesen elálmosodik a kicsi és el tud aludni. Segíthet este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea a nyugodtabb alvásban.