Beválik majd az életben?

„Át kéne már aludnia az éjszakát”, „Miért nem eszik még önállóan?”, „Mikor fog már beszélni?”, „Mikor szokik le a csúnya beszédről? Az együttalvásról? A pelenkáról?” – amíg felcseperedik a gyermekünk sokszor, sokféle elvárásunk van a fejlődésével kapcsolatban. Néha a fejlődés tempója miatt aggódunk, szakemberhez fordulunk. Néha a viselkedését nem értjük vagy nem helyeseljük. Folyamatosan ott forog bennünk a kérdés, a kétely: vajon beválik-e majd a gyerekem az életben?

életrevaló gyerek, gyermeknevelés, példamutatás, gyermeknevelési célokLesznek-e barátai az oviban?
Mondja-e majd rá az óvónéni, hogy milyen ügyes kisgyerek?
Dicséri-e majd a tanítónéni?
Lesz-e kitűnő bizonyítványa? Nyer-e a matekversenyen? Bekerül-e a jó gimnáziumba?
Tanul-e rendes szakmát? Leteszi-e a nyelvvizsgát? Jó lesz-e az érettségi bizonyítványa?
Bejut-e majd a neves egyetemre, a legjobb gyakornoki helyre, a külföldi öszöndíjra, a jó állásba?
Lesz-e jó munkája, amit szeret? És magas fizetése?
Tud-e majd magának lakást meg kocsit, fut-e majd nyaralásra?
Talál-e majd párt magának, akiben annyira bízhat, mint bennünk?
Olyat, aki miatt merjük majd elengedni a kezét?

Ezért aggódunk annyira azért, vajon időben nyúl-e a játékokért, hogy akkor kezd-e el mászni, felállni, járni, mint a szomszéd babája, hogy barátságos-e a többi gyerekkel, megtanul-e rendesen köszönni, leszokik-e a verekedésről, a félénkségről, a cumiról. Már kicsiként azt figyeljük a szemünk sarkából, vajon be fog-e válni a „Nagybetűs Életben”.

Van, aki annyira szeretné ezt, hogy elébemegy a problémának, utánaolvas, utánatanul, beszél a védőnővel, a fejlesztőpedagógussal, a nyelvtanárral. Gyakoroltat, odafigyel, fejlesztet mindenáron, akkor is, ha a gyermeke egészséges. Úgy érzi, az ő felelőssége és feladata, hogy fejlődjön a gyerek, hogy jöjjenek az eredmények. Hogy az ő felelőssége ha a gyerek nem beszél még 2 évesen és egyesre írja meg a matekdolgozatot. Ott bújkál benne a félelem, hogy a gyereke enélkül nem fog beválni. Azért tesz-vesz, azért áldozza minden idejét, figyelmét a gyerekre, mert fél. A gyermeke pedig érzi ezt a félelmetés ő maga is tétovázik majd, nem mer egyedül nekiindulni, nem mer kockáztatni, vár a segítségre.

(Természetesen vannak olyan esetek, amikor tényleg fejlesztésre van szükség, amikor valóban segítségre van szüksége a gyermeknek a fejlődésben. Ilyen esetben szakemberhez fordulni kötelesség.)

Van olyan szülő is, aki nem a gyerek helyett oldja meg a dolgokat, hanem felteszi a lécet és azt várja, hogy a gyerek átugorja. Megteremti a feltételeket, támogatja és bíztatja a gyereket, szakembereket szerez, akik segítenek, mert a lécet át KELL ugrani. Mindig újabb és újabb léceket. Az éjszaka átalvásáét, a hisztiről való leszokásét, a „rendes” viselkedését, Az ilyen családban nem félelmek vannak, csak elvárások. Időpontok, amikorra tudni kell. Szintek, amiket el kell érni. A gyerek vagy alkalmazkodik és átugorja, vagy megtanulja kikerülni. Ügyesen leplezi, magyarázza, burkolja, hogy miért nem. Nem átrepül a léc felett, hanem az egyik léctől a másikig bukdácsol.

És persze lehet harmadik, negyedik és századik út is. Félelem nélküliek. Kevesebb mércével működőek. Attól függően, hogy mit gondolunk az életben való beválásnak.

A jó kapcsolatokat másokkal? („Jaj, de hülyén viselkedsz már megint, nem érdekel mit gondolnak mások?”)
A tömegbe olvadást? („Miért nem tudsz rendesen viselkedni, mint a többi gyerek?”)
A versengést, a győzelmet? („A te fiad csak 10 hónaposan állt fel. Épp ideje volt. Öcsike már 7 hónaposan tudta,”)
A megfelelést másoknak? („Nem igaz, hogy mindig csak magadra tudsz gondolni?!”)

A nevelés alfája és omegája az, mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy a gyermeked beváljon az életben. Milyen képességekre lesz szüksége? Mit kell elérnie? Mit kell tudnia? És vajon a saját példáddal mit tudsz ebből hitelesen átadni, megmutatni neki?

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

18 Comments

  • Nikolett

    2014. január 03. péntek

    Kedves Ági!

    8 hónapos kisfiamat nem hagytam még „megőrzésre” senkinél…mindenki óva int hogy a későbbiekben nem fogom tudni ott hagyni sehol, mi a véleményed?
    Nemsok lehetőségem van, a nagymamám és anyósom már 70 évesek ( ők a régebbi rendszer szerint nevelnek gyereket – pl etetés, nevelés terén, ezért sok vitánk van egymással, én 25 éves vagyok)
    Édesapáméknál tudnám még ott hagyni..ott egy ötéves és egy másfél éves gyermek van, a kisebbik végett nem merem ott hagyni, ugyanis eléggé harcias, ha ott vagyok náluk , akkoris sokszor nem kiszámítható, és oda oda csap a kisfiamnak vagy a szemébe nyúl, aki sírással konstatálja a helyzetet. Ezért nem lennék nyugodt egyenlőre ha ott hagynám őt.
    Én dramatizálom túl..vagy van némi igazság a kételyeimben??

    Válaszod előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2014. január 03. péntek

      Ha nincs olyan, akinél nyugodt szívvel otthagynád, akkor nem kell otthagyni senkinél. Hidd el, később is meg tudja tanulni ezt, nem muszáj most megszoknia.

  • Virág

    2013. november 04. hétfő

    Kedves Ági! Jó olvasni a blgodat, kijózanító. Sok sikert hozzá a továbbiakban is! Egy tanácsra lenne szükségem. A kislányom 1 hét múlva lesz 9 hónapos. Erős baba, néhány hetesen már tartotta a fejét, aztán kb. 3 hónaposan átfordult a hasára, azóta kb. folyamatosan hason van és kitolja magát. Hátán nem szeret lenni, de úgy ill.oldalt alszik. 5 hónapos kora körül visszafordult a hasáról a hátára, aztán körbe, majd kicsit kúszott hátrafele, és kb. 7 hónaposan négykézlábra állt, és 1-2 hétig előre-hátra hintázott. Már vártuk, hogy elkezd mászni, erre kúszni kezdett, úgy hogy a kezeit teszi előre, és húzza maga után az alsótestét. Ezt nagyon szereti csinálni, de a keresztező mozgás valahogy nem indul be nála, a kúszásnál sem. Védőnő javasolta, hogy fogjam alulról, és amikor emeli a kezét tegyem alá az ellentétes lábát … ez nem igazán jön be, mert elhasal, és sír. Kb. két hete elkezdte felhúzni magát, azóta állandóan állni szeretne. Normális, hogy nem megy neki ez a keresztező mozgás? Vagy csak törelmetlen vagyok? :)(Összeolvastam mindenfélét hogy az agyféltekékkel van összefüggésben, és megijedtem, hogy valamii baj van ott, mert nem indul be a keresztezés) Segítsek neki valamivel, vagy bízzam rá? Lehet hogy kimarad?

    • Vida Agi

      2013. december 31. kedd

      A kúszásnak többféle vállfaja van, nem kell erőltetni a kommandós stílust, idővel magától is rájön, hogy a legkényelmesebb neki.

  • Eniko

    2013. szeptember 12. csütörtök

    Kedves Agi!
    Harmadik kislanyom 9 honapos. Szuletesetol kezdve gond volt a sulygyarapodasaval. 3.350gr-al szuletett. Ma meg csak 6.600 gr. Sokat betegeskedett, a ket nagyobbik testvertol rendszeresen elkapta a fertozeseket. Legutobbi beteseg ota kb egy honap alatt 800 gr.-ot hizott, most meg megindult visszafele a sulya. Az elmult 10 nap alatt visszaesett 240 gr-ot. Semmilyen betegseg nyomat most nem mutatja. Mozgasa jol fejlett, mar hat honaposan labra allt a kisagyban. Maszik mar tobb 3 honapja. Ami aggaszt meg, hogy mellei meg vannak duzzadva. Voltunk ketszer hasi echon 5 honaosan es mostanaban. Nem latnak gondot. Ejszaka meg mindig szopik, napkozben eszik, es tapot kap. Kerdesem az lenne, normalis az ilyen sulyvisszaeses? Nem allhat-e kapcsolatban a duzzadt mellek a sulygyarapodassal? Koszonom, Eniko

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      A duzzadt mellek okát én nem tudom megállapítani, ez az orvos dolga. A súlya kicsit visszaeshet, amikor többet mozog, ez természetes.

  • Anna

    2013. július 24. szerda

    Kedves Ági!
    A kislányom 7 hónapos múlt. Már ügyesen kúszik, a mászással próbálkozik. 6 hónaposan belém kapaszkodva felhúzta magát. A babakocsiban támasz nélkül ül, hiába 120 fokba van állítva, felhúzza magát. A napokban magától felült hason fekvésből. Azóta nem nagyon gyakorolja a mászást. A négykézlábra állás is csak immel ámmal megy. Elveszti a türelmét hamar. A forgás is kissé nehezen megy, bár már csinálta párszor. Pavlik kengyelbe volt 3 hónapon át 3 és fél hónapos koráig, ennek tudom be a nehéz forgást, mert mindig terpeszben tartja a lábát. Kérdésem, hogy így már maradhat-e az ültetés támasz nélkül? Illetve javasolt-e gyógytorna a forgás miatt?

    • Vida Agi

      2013. július 26. péntek

      Mivel kengyelben volt, mindenképpen javaslom, hogy mutasd meg szakembernek is a mozgását. Általában az a tapasztalat, hogy ha a baba felhúzza magát ülésbe és szeret egyedül ücsörögni, akkor nem motiválja nagyon semmi a többi mozgásra, ezért nem nagyon akar kúszni-mászni és csak később kezdi el ezeket, de ő még csak 7 hónapos, tehát nincs semmivel lemaradva.

  • HOrváth Viktória

    2013. július 12. péntek

    Kedves Ágnes!

    Remélem jó a cím, amire írok, egy kis segítséget szeretnék kérni kisfiammal kapcsolatban:

    Bence 13hónapos kisfiú, aki 3hónapos kora óta sajnos tápszerrel táplálkozik, 4hónaposan már hozzátápláltam, azóta már szinte mindent eszik amit szabad, a nagy kedvence a hús:)
    A problémám viszont az, hogy még mindig nem alussza át az éjszakát, sőt mostanában már sűrűbben kel.

    napi étkezése:
    Reggel 5, 200ml táp
    8körül joghurt, vagy pogi….
    10 körül gyümi
    11:30 ebéd (husi, vagy főzelék, rendes főétel)
    15 körül túrókrém, vagy valamilyen kenyér mikor mit kér
    Este 6, fél 7 körül vacsi, pl. sonkás kenyér sajttal, paprikával, vagy főétel pl.rakott cukkini
    8-fél 9körül kb.200ml Junior itallal próbálkoztunk, és már
    éjjel fél 1-kor újabb 230ml és reggel
    fél 4-kor megint 200ml…….:(
    visszatértem a tápszerre, így annyi a változás, hogy reggel 5-negyed 6-ig kibírja, de ugyanúgy éjjel fél 1kor még kér enni:(
    Próbáltam neki vizet is adni, nem beleszív és rájön, hogy nem kaja, és addig sír, amíg nem adok neki:(

    Nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, de már szívesen aludnék egy jót:)de ami a legfontosabb, hogy jó lenne már leszoktatni, vagy ha valóban éhes, akkor etessem meg továbbra is és valószínű majd egyszer elhagyja????

    Válaszát és segítségét előre is köszönöm

    HOrváth Viki
    06703208264

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Egyáltalán nem gond, ha 13 hónaposan még eszik éjszaka 2x. Még gyors az emésztése, megéhezik. Ha majd nem lesz már rá szüksége, kinövi.

  • Kissné Kitti

    2013. június 18. kedd

    Kedves Ági! Ezúton szeretném tanácsodat kérni a következőkben. Most voltunk a kisfiammal a 15 hónapos vizsgálaton és a Doktornő azt mondta nem gyarapodik a súlya rendesen , mert 3 hónap alatt csak 300 grammot hízott. Ebben a szörnyű melegben nem is igazán eszik valami hű de sokat de ez érthető nem? Rengeteget szalad sétál stb. mostani súlya: 9890gr 3 hónappal ezelőtt pedig 9560gr. Előre is köszönöm

    • Vida Agi

      2013. július 11. csütörtök

      Ebben a korban már nem olyan egyenletes a hízás, mint korábban, néha hónapokig nem hízik igazán a kicsi, aztán hirtelen egy nagyobbat nő, ez természetes. Ha rendesen eszik-iszik, igény szerint, akkor nincs miért aggódni.

  • Évi

    2013. június 10. hétfő

    Az én babám 9 hónapos, lassan 10. Nem tud ülni se magától, sem sehogy és nem is mászik, csak kúszik. A védőnőnk tanácsára elvittük egy gyógytornászhoz, aki Dévény-módszer szerint kezeli, mert szerinte gyenge a csípő- és lábizomzata és a baloldala is. Azt mondta, hogy ennyi idős korra meg kell emelnie magát, mert ha nem teszi, nem tud fejlődni, lemarad. Rossz anya vagyok, mert elvittem? Nekem nem számít, mikor ül vagy áll.Jót szeretnék tenni. A védőnőnk mondta, hogy később az iskolában lehet emiatt gondja.

    • Vida Agi

      2013. június 11. kedd

      És ezzel jót is teszel! Nem az a jó szülő, akinek a gyereke mindent jól csinál, hanem aki észrevezi, ha tényleg segíteni kell és szakemberhez fordul. Az, hogy segítség kell, nem az anya kudarca, hanem az ő sikere, mert a legjobbat adta a gyermekének, akkor, amikor szüksége volt rá.

  • Kati

    2013. június 10. hétfő

    Beválik-e majd a gyerek az életben?Miféle szó az egy kis emberi lényre,hogy beválik-e?Ilyet egyszerűen nem gondolhat egy szülő!!!Aki ilyeneken gondolkodik egy kisgyermek,a saját gyermeke esetében annak kéne gyorsan orvoshoz fordulnia.A legalapvetőbb,hogy maximálisan bízunk a saját vérünkben,akkor is ha „kevesebbet” ér a társadalom mércéjén mint az átlag.Gusztustalan egy megfogalmazás…

    • Vida Agi

      2013. június 11. kedd

      Igazad van. Sajnos a munkám során gyakran találkozom szülőkkel, akik nem bíznak maximálisan a gyermekükben, de leginkább saját magukban és ezt adják tovább a gyereknek is. A tünet csak annyi, hogy halomba aggódják magukat a gyerek képességei, viselkedése, tudása, teljesítménye miatt. De a háttérben ez a félelem van.

  • Terimami

    2013. június 10. hétfő

    Ha egy gyerek GYEREK lehet,kedvére játszhat,saját tempóban fejlődhet és nem versenylóként van kezelve/képezve, akkor „beválik”! Miért nem tudják az emberek elfogadni és önzetlenül szeretni a saját gyermeküket???

    • Vida Agi

      2013. június 10. hétfő

      Mert ők is tele vannak félelemmel, megfelelési kényszerrel, „muszájokkal”, hogy minek kéne megfelelni az életben, hogyan lehet érvényesülni, mit kéne ahhoz tudni.