Együttalvás

Együttalvás a babával éjszaka: kiváló vitatéma, amiről mindenkinek más a véleménye. Akik féléves nemalvás után döntenek mellette, azok állítják, hogy nincs jobb ennél, akik még nem próbálták, azok számos érvet vonultatnak fel ellene és akadnak jócskán olyanok is, akiket idegesít a pici az ágyban. De vajon gond-e, ha a baba velünk alszik? Hány éves korig normális és elfogadható az együttalvás? Nem okoz-e pszichés problémákat, mint ahogyan azt a közös ágy ellenzői állítják?

EgyüttalvásAz elmúlt fél évszázadban az volt a divat, hogy a gyerekeket már korán önállóságra és önálló, külön szobában alvásra szoktatták: a gyerek lehetőleg mihamarabb aludja át az egész éjszakát, mégha mindezt csak sírás árán is sikerül elérni. Az idők folyamán az anyákat sikerült is meggyőzni arról, hogy a folyamatos 10-12 órás alvás a kicsinek elemi szükséglete, enélkül napközben fáradt lenne, neki is az a jó, ha alszik. Ez a gondolkodás azonban nem azért alakult ki, mert a babának valóban ez lenne az érdeke, hanem azért, mert az anyák hamar visszamentek dolgozni és az átvirrasztott éjszakák a munkába járással nem férnek meg egymás mellett.

A csecsemőnek valójában elemi érdeke, hogy minél többet legyen anyaközelben éjjel és nappal egyaránt. Az újszülött éjszaka is megéhezik, hiszen az anyatej hamar kiürül a pocakjából, ezért az életbenmaradáshoz szükséges számára a szopizás. Nagyjából 3 hónapos kor körül ez az igény alábbhagy, és 1-2 nyugodtabb hónap következik, azonban a fogzás időszakában ismét elkezd felébredni a baba, fájdalmas ínye, mozgolódó fogacskái zavarják álmát, az anyatej pedig kiváló fájdalomcsillapító és megnyugtatja, újból álomba ringatja a kicsit. Fél éves kor után a felgyorsult mozgásfejlődés és a világ iránti érdeklődés keltik fel a babát álmából: nem is hinnénk, mennyire megviseli ez a korszak a babát pszichikailag, hirtelen kitárul előtte a világ, mindent lát és hall, de sok mindent nem ért még, a zajok, a zenék, a fények ijesztőek a számára, mindeközben elkezd kúszni és mászni, feláll, mindennap újabb részleteket fedez fel a világból, és ezt a sok élményt álmában dolgozza fel.
9-10 hónapos kor körül rájön a baba, hogy ő és az édesanyja nem ugyanaz a személy, ekkor folyamatosan keresi belünk a kapcsolatot, bújósabb lesz és éjszaka is gyakrabban tart igényt a szolgálatainkra.
A járástanulás időszaka is megviseli a kicsit, hirtelen kitárul előtte a világ, ilyenkor is gyakrabban riad fel álmából.
Két éves kor körül elkezd félni a sötétben, ekkor is fokozattabban igényli, hogy velünk alhasson.

Bizonságos együttalvás
Nem fogok-e ráfeküdni? Nem nyomom-e össze éjszaka? Nem fog-e belegabalyodni az ágyneműbe? Ezek a kérdések sok anyukát foglalkoztatnak és aggasztanak. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nem fekszünk rá a picire, és nem nyomjuk össze. Vizsgálatok bebizonyították, hogy a kisgyermeke mellett alvó édesanya éberebben alszik és már az egészen apró légzéskimaradást is észreveszi!
Az ágyneműt érdemes jól megválogatni, ha egészen kicsi babával alszunk együtt, akkor ne tegyünk a feje alá párnát, és lehetőleg kellő hézagot hagyjunk a kicsinek a mi párnáink között is, hogy ne tudja aláfúrni magát.

A biztonságos együttalvás feltételei

Nem fog rászokni?
Amikor eljön az ideje, a kicsi magától elköltözik majd ágyunkból. Ez az önállósodás része. Néha megkérdezhetjük tőle, hogy szeretne-e saját ágyat kapni, vagy a saját szobájában aludni. Az is előfordulhat, hogy a saját ágy gondolata nem tetszik neki és inkább szivacson alszik szívesen, ettől sem lesz semmi baja, minket viszont megnyugtathat a gondolat, hogy nem eshet le éjjel az ágyról.
Ne lepődjünk meg, ha 2-6 éves kora között gyermekünk olykor vagy rövidebb-hosszabb időszakokon át hajnalban mellénkbújik, ez teljesen természetes igénye a gyermeknek.

Nem fog-e túlságosan kötődni? Nem okoz-e nála pszichikai problémát az együttalvás?
Gyakran hallom ezeket a kérdéseket, és őszintén szólva egyáltalán nem értem őket. A gyermekek természetüknél fogva kötődnek szüleikhez. Szükségük van a kötődésre, hiszen az első években mindent a szüleiktől tanulnak meg, a szüleiken keresztül ismerik meg a világot, a szülők viselkedését, szokásait utánozzák és a biztonságot is a szülők jelentik nekik. Ha elvesszük tőlük az éjszakai gondoskodást, ha hagyjuk magukban sírni őket, akkor megrendül a szülők iránti bizalom. A mindennapokban talán nem fog feltűnni a különbség a szüleivel együttalvó és a sírással alvásra szoktatt gyermek között, ám kamaszkorban, felnőttkorban már biztosan jelentkeznek a különbségek.
Sőt: létezik olyan felmérés, ami bebizonyította, hogy az együttalvó, a kötődésre alapuló nevelés elvei szerint nevelt gyermekek kevésbé lesznek hisztisek, nehezen kezelhetőek!

Mi lesz a házasélettel?
Sarkallatos pontja az együttalvás elleni törekvéseinknek, hogy vajon Apa mit szól majd a dologhoz. Sok szülő úgy szereti szervezni a napokat, hogy a gyerekek korán lefekszenek, az este pedig a szülőké és ilyenkor van idő a házaséletre is. Ezen az együttalvás sem szükségszerűen változtat. Megtehetjük, hogy a picit este a saját ágyába fektetjük és csak akkor kerül át közénk, amikor először felriad, vagy amikor mi is aludni térünk. Az is lehet, hogy a kicsit este a mi ágyunkba fektetjük le, a szexuális életet pedig a lakás más pontján éljük.

A hormonok is segítenek
Kutatások bebizonyították, hogy az együttalvás során az anyai szervezetben nő a prolaktin hormon mennyisége, ami segít mélyebben aludni, és nyugtatóként is hat, így nyugodtabban tudunk viselkedni a fárasztó időszakokban.

Variációk együttalvásra
Ha nem tudunk a kicsivel együttaludni, mert nem elég nagy az ágy, esetleg Apa vagy a mi számunkra kényelmetlen ez a helyzet, a folyamatos éjszakai mászkálás elkerülésére számos egyéb módszer is létezik.

  • A kiságyat tehetjük az ágyunk mellé is, így pillanatok alatt odavehetjük magunk mellé a kicsit, ha felébred. 4-5 hónapos korig akár mózeskosárban vagy bölcsőben is aludhat az ágy mellett, így akkor is elfér, ha szűkebb a hely.
  • Amikor már nagyobb a gyerek egy matracot tehetünk a földre és ezen bújhatunk össze, amikor igényli
  • Ha Apát nagyon zavarja a gyerek az ágyban, átmenetileg kiköltözhetünk a családi ágyból és együttaludhatunk a picivel egy másik kanapén vagy földre fektetett matracon.

Ne feledd: az együttalvás nem rossz szokás! Ez olyasmi, ami biztonságot nyújt a gyermeked számára és eljön majd a nap, amikor magától kiköltözik a közös ágyból. Hidd el, nagyon fog hiányozni akkor…

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

21 Comments

  • J.Mama

    2011. február 09. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 20 kislányom 2 hónapos.

    Kisfiam 11 hónapos kora óta -itthon- csak velem hajlandó elaludni( este és nappal is).

    Mindezt jellemzően- félhomályban, 2-3 dl tej és vízivás, mesemondás , – a szobájában lévő kanapén történő – összebújást alatt (15perc kb)

    Csak a fenti szeánszot követően – félálomban , háromnegyed álomban :)tudom betenni a kiságyába.

    Ha nem itthon alszik és más altatja akkor viszonylag simán megy a lefekvés.

    Éjjel – ritkán ugyan – de fel szokott ébredni. Ilyenkor jellemzően Apa megy be hozzá és van hogy 10-30 perces összebújást követően tudja csak visszatenni Őt a kiságyába.

    Kisfiam, teszi mindezt este 8 és hajnali 6 között. Nagy bánatunkra hanali 6 – nál később még életében nem kelt. Sőt…jellemzően 05,30kor kelünk hozzá.

    A kislány eddig( kopp kopp kopp) “szebben”- cicizést követően-,a mi szobánkban lévő saját kiságyában alszik éjjel és nappal is. Jelenleg 3-4 óóránként eszik éjjel nappal így éjjel 2x kel .
    Viszonylag csendesek vagyunk ( ami csak amiatt van mert karnyújtásnyira van a kiságy tőlem és ha hallom, hogy nyög egyet már kelek is hozzá) nincs pelusozás, hanem magam mellé veszem és fekve szopik.

    Éjjel is vannak hasfájós görcsöléses sikításai , de jellemzően evést követően visszateszem és elalszik. Teszi mindezt este 8 és reggel 7 között.

    Mondjuk hajnalban az etetést követő 1 óra múlva szokott emészteni. Ilyenkor -05, 06 óra körül csukott szemmel hangosan nyög, pukizik az ágyában kb 10-20 percig majd újra álomba merül.

    Ami miatt mindezt leírtam elsősorban azt:
    – hogy szeretnénk a picit is betenni a gyerekszobába- hisz azt olvastam valahol, hogy jobb ha minnél hamarabb megszokják egymást. Igy van-e? Mi a te meglátásod mikor tegyük mindezt?
    – másodsorban pedig ha kisfiamat itthon az Apja próbálja elaltatni az altatási idő megkétszerződik…hisz eleinte értem sír , engem keres. Viszont ha vendégségben alszik éjjel – pl nagymamánál – ott az altatási idő kb lefeleződik .Szereném megérteni miért?
    -harmadsorban kisfiamat szeretém az önálló elalvás felé terelni. .Hogyan segítsem, tanítsam meg őt erre?

    Válaszodat előre is köszönöm.

    Judit

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      1. Akkor lehet őket összeköltöztetni, ha a kicsi nem ébreszti fel a nagyot és viszont. Ha már csak 1x ébred a kicsi éjszaka és megbízható időpontokban, a nagy pedig mélyen alszik, akkor összeköltözhetnek. Én egyébként a saját gyermekeimet hasonló korkülönbségnél csak akkor költöztettem össze, amikor a kicsi már 1 éves volt.

      2. Mert tudja, hogy veled szemben többet megengedhet magának, téged már ismer, a mamának könnyebben elfogadja, hogy aludni kell, vele nem mer ellenkezni.

      3. Ebben a korban ez nagyon nehéz, szerintem a legnagyobb változást ezen a téren akkor tudjátok elérni, ha már nem kiságyban alszik, hanem heverőt kap, ahol nektek is könnyebb altatni és nem kell áttenni elalvás után.

  • Ági

    2011. január 14. péntek

    Kedves Ági!

    Az én problémám igen összetett. Kisfiam most lesz 9 hónapos. Az első pár hónapban nagyon hasfájós volt és még refluxos is. Mivel nagyon sokat sírt ezért leginkább szopizással, vagy kézben ringatással próbáltuk megvígasztalni. Ehhez eléggé hozzászokott. Volt egy időszaka kb. 4-5 hónapos koráig, miután elmúlt a hasfájása, hogy magától elaludt este, az éjszakát pedig végigaludta. Közbejött egy hasmenéses betegség és elkezdett éjszaka gyakrabban ébredni,és az étvágytalansága miatt kezdett csökkenni a tejem. Annak érdekében, hogy több tejem legyen és hogy napközben ne csak fél órát aludjon, szopizással altattam el és végig feküdtem mellette. Így ha megébredt, akkor szopizott egy kicsit és már vissza is aludt. A tejem több lett és így kétszer egy, másfél órát aludt napközben. Éjszaka viszont egyre többször kelt. Kivettem megszopiztattam, elaludt, majd visszatette az ágyába. De néha nem tudtam visszatenni az ágyába, mert mindig felébredt. Így alakult ki, hogy mára, már egyáltalán nem tudom visszatenni. Este 8-kor szopizással elaltatom, lerakom az ágyába, 10-kor megébred, újra megszopiztatom és attól kezdve reggelig mellettem alszik és a cicimet cuminak használva, szinte egész éjjel szopizik. Eljutottunk oda, hogy napközben már nem lehet elaltatni szopizással, csak kézben ringatva (10 kg) és megpróbálta leszoktatni arról, hogy melléfekszek napközben, de így csak fél órát alszik és így estére már borzasztóan nyűgös. Arra is gondoltam, hogy jön a foga, mert még nincs neki egy sem, de mivel ez a gyakor ébredés a hasmenéses betegség óta tart, lassan 4 hónapja, ezért nem gondolnám. A szeparációs szorongásra is ezért nem gondolok. A mozgásfejlődése nagyon gyors, 6 hónapos korában már mászott, most pedig már áll és a bútorok mellett lépked. Egyébként ha a hátára fektetem rögtön hasra fordul menni akar. Ezért nehéz cici, vagy ringatás nélkül elaltatni, mert pár másodpercnél tovább nem marad a hátán. A fürdetés és a pelenkázás is 2 emberes. Ha megébred, akkor rögtön hasra fordul, legyen az éjszaka vagy nappal és úgy nem alszik el, hanem el kezd kicsit, majd nagyon sírni. Gondoltam arra is, hogy keveset eszik nap közben. Gyümölcsöt és főzeléket kb. 300-350 g-ot eszik összesen (4 alkalommal) és mellette az éjszakai (reggeli) szopizások mellett, még háromszor próbálom szoptatni, de ezek alkalmával szerintem összesen kb. 350 ml-t ehet. (sajnos nincs is több tejem) este megpróbáltam cumisüvegből tápszert adni neki, de nem issza meg. (egyébként a nap más szakában sem) Javasolták, hogy hagyjam el az éjszakai szopizást, de sajnos nem tudom, hogy hogy tegyem, mert sírni hagyni nem tudom. valamint azt is javasolták, hogy csak reggel és este szopiztassam, de az a baj, hogy inni egyáltalán nem iszik, sem vizet, sem gyümölcslevet sem cumisüvegből sem pohárból. Tudom, hogy akkor inna, ha szomja lenne, viszont a nedves pelenkák száma nagyon lecsökkent. Még egy információ, a cumit teljesen kiköpi (helyesebben csak rágja), így ezt sem tudom használni az esti- éjszakai elaltatásnál. Kérem segítsen, mert teljesen el vagyok keseredve, hogy tudnám elaltatni, hogy tudnám itatni és hogy tudnám elérni, hogy éjszaka ne szopizzon folyamatosan.
    Nagyon köszönöm válaszát!

    • Vida Agi

      2011. január 15. szombat

      Először is az itatásról: mivel szinte egész éjjel szopizik, ezért biztosan nem iszik keveset.

      Az a gond, hogy ha el akarod hagyni az éjszakai szopit, az mindenképpen azzal fog járni, hogy sírni fog, mert már megszokta és nem fogja érteni, miért nem kaphatja meg. Talán még mindig a legjobb megoldás ilyen esetben, ha néhány napig este Apa fekteti le a saját ágyába és ő megy be hozzá éjszaka. Ha elég kitartó és egyszer sem adjátok fel közben és veszed magad mellé a kicsit, akkor rendeződni fog a helyzet.

  • Melinda

    2010. december 10. péntek

    Kedves Ági!
    Kisfiam most múlt 1 hónapos és eddig velünk aludt egy ágyban. Most, hogy az apukája is itthon lesz szeretnénk átszoktatni a saját szobájába a kiságyba. szeretném megtudni, mit ajánlasz, hogy érdemes ezt csinálni. Előre is köszönöm a választ.

    • Vida Agi

      2010. december 18. szombat

      Nagyon egyszerűen: este szopi után a saját ágyába tedd le. Ha esetleg így nyugtalanabbul alszik, akkor segíthet, ha egy takaróba csavarod pólya-szerűen, mert ez a közös alvásra hasonlít.

  • Márk Klaudia

    2010. december 07. kedd

    Kedves Ági!
    Kislányom 10 hónapos,külön szobában alszik már 6 hetes kora óta.Volt egy nehezebb időszakunk a fogzás miatt(éjelente legalább hétszer kelt fel) de mostanra már 7-8 órát alszik egyben.
    A probléma a következő: amikor este elalszik a kezemben (van amikor szopizás közben,de van amikor csak úgy az esti nyugodt játék közben) mikor lerakom a kiságyba, sirni kezd(és ez enyhe kifejezés!) Nem veszem ki,csak megsimizem a hátát,igyekszem megnyugtatni,majd kijövök a szobából,így egy 10 perc után elalszik.Azt a tanácsot kaptam hogy egy pár nap alatt leszokik erről, ha hagyom, de nem szokott le.Ez most már 2 hónapja így megy.
    Kérdésem az lenne hogy mit tudnék tenni hogy ne sirjon miután leteszem az ágyába? Válaszodat nagyon köszönöm!
    Munkádhoz további sok sikert kívánok.
    Üdv: Kaludia

    • Vida Agi

      2010. december 08. szerda

      Az a gond, hogy ez most már szokássá vált nála (mivel 2 hónap eltelt), ezért bármit is csinálsz, csak rontasz a helyzeten, mert ha meg akarod nyugtatni, akkor azzal biztosan csak tovább húzódik a nehéz elalvás és a sírás. Esetleg azt megpróbálhatod, hogy miután elaludt a kezedben vagy szopizás közben vársz még egy kicsit, amíg mélyebb álomba kerül és csak akkor teszed le. A babának akár 20 perc is kellhet a teljes mélyalváshoz, de legalább 10 percet érdemes várni és utána letenni.

  • ifjúanyu

    2010. november 22. hétfő

    Kedves Ági!

    Eddig sok mindenben segítettél nekem, ezért fordulok most is hozzád..

    Van egy 16 hónapos kisfiam, akinek kb. 1 hónap múlva érkezik a kistestvére. Eddig az apja altatta esténként, én mindig elbúcsúzom tőlük előtte(több hónapja így zajlott ez), tápit kapott, aztán az apja az alvósnyuszijával letette aludni és kijött a szobából, a kisfiam pedig elaludt.
    Nappal sokat van velem, mesélek is neki, eddig mindig jól aludt egész éjszaka. Apukájával jó kapcsolatuk van, szeretik egymást, minden nap foglalkozik vele. A kisfiamnak már szinte minden foga kint van.

    Mostanában kb. 1 hónapja éjjel fel-felsírt, aztán visszaaludt úgy, hogy nem mentünk be hozzá. Eddig ebből és az esti elaltatásból nem volt probléma.
    Most viszont a szokásos esti rituálé után nem tudja letenni este, az alvósnyusziját kidobja az ágyából és csak akkor hagyja abba a sírást, ha a férjem kiveszi az ágyból.

    Lehet ennek az oka a kistestvér közeli születése, vagy félhet már a sötétben, esetleg megijedhetett attól, hogy ma esőben esővédővel sétáltattuk este, és ilyen csak nagyon ritkán volt eddig.

    Köszönöm a válaszod
    Iza

    • Vida Agi

      2010. november 28. vasárnap

      Az esővédő és az alvás között nem hinném, hogy kapcsolat lenne, azonban a testvér érkezését érzi ő is. A sötétben félés ebben a korban még nem jelentkezik, viszont az szeparációs szorongás erősebb ebben a korban. Ha továbbra is következetesen Apa fekteti, akkor javulni fog a helyzet majd.

  • b.nora

    2010. november 07. vasárnap

    Sziasztok! Kellemes tapasztalataimat osztanam meg veletek.Kislanyom most lesz 1 eves.Az elso 4 honapban mozeskosarban aludt nappal is es ejjel is.Hordoztam mindenhova, ahol voltam, ejszakara kosarastol betettem a franciaagyba, siman elfertunk apastol, babastol:) Igy barmikor megsimogathattam, ha felebredt es hianyolt.Csak eveshez vettem ki ejszaka, ha csak nyugos volt, legtobbszor az is eleg volt, hogy megfogjam a kezet es ugy aludtunk tovabb.Egyre kevesebbszer ebredt meg ejjel.Aztan kinotte a kosarat, kozben mar szoktattuk a kisagyhoz.Beleraktam nagy parnakat, szuk helye volt, mint a kosarban.Mikor nappal mar nem volt baj, ejszakara is elkezdtuk ott altatni.Az agya a mi haloszobankban van a mai napig.Aztan szep sorban kerultek ki a parnak, ahogy o is nott:) De sosem volt gondunk az alvassal.Szerencsere hasfajos sem volt, a fogai sem zavarjak.Egyedul alszik el, de ez az o igenye, mert ha bent vagyunk, akkor jatszani akar, mondikal, gugyog.
    Amit meg fontosnak tartok, hogy az agyat csak alvasra hasznaljuk.Ahogy felebredt, hagyom kicsit magahoz terni, aztan veszem is ki es jatszani mar mashol jatszunk.Nincsenek is jatekok az agyaban, csak az a nehany puha maci, amivel alszik.Es ezekkel sem jatszunk napkozben.Ok csak az alvasban segitenek:)
    Nekunk megfelel igy, hogy kulon alszik tolunk, de egy szobaban.O lehet, ha tudna aludni egyedul is masik szobaban, de en nem 🙂
    Remelem talal mindenki idealis megoldast az alvashoz.Szerintem nincsenek torvenyek, az a lenyeg, hogy mindenki jol aludjon, a szulok is es a baba is:))

  • eniko

    2010. október 17. vasárnap

    kedves Agi!az en babam 5 honapos es,eddig minden rendben volt az alvasal csak egy ideje,hogy melletem alszik es sajnos egy kicsit mar farasztova valt.vissza szeretnem szoktatni a kisagyaban de sajnos sehogy sem sikerul!nagyon megkoszonem ha kozolne velem a modjat h mit tegyek! koszonetel!ENIKO!

    Válasz: Nagyon egyszerű: próbáld meg, hogy ringatás után leteszed a kiságyba félálomban és ha sír, akkor a hátát simogatod, susoghatsz neki, vagy dúdolhatsz, ezek is szoktak segíteni, mert a monoton zajra kezd figyelni a kicsi és ez eltereli a figyelmét a külső ingerekről. Segíthet, ha egy takaróba csomagolod pólya-szerűen elalvás előtt, ez megnyugtatja, valamint ha bölcsőben vagy mózesben altatod (a szűk hely a kicsiknek nagyon fontos, a testközelséget idézi), ha ez nincs, akkor a kiságyába betehetsz egy nagy párnát, amitől szűkebb lesz a hely. Nappal is félig sötétítsd be a szobáját az alváshoz, mert a fény is zavarhatja.

  • Edit

    2010. július 20. kedd

    Kedves Ági!

    Szeretném a tanácsodat kérni. A kislányom 11 hetes és kb. 3 hetes kora óta mellettem alszik. (Nálunk úgy alakult, hogy a férjem adta át a helyét a kislányunknak, mert nem tudott aludni a szoptatások miatt.)
    Én úgy terveztem, hogy addig altatom a mellettem a kislányom, amíg éjjel is szopizik, mert: nem tudom nem ébredne-e föl, ha elalvás után mozgatom, meg nekem is kényelmesebb szoptatás után csak kidőlni, mint gyereket költözteni (bár a bölcső mellettem van, kb. 25 cm-re). ÉS élvezem is a kis szuszimuszi ottlétét.
    De egyre többen riogatnak a “kiköltöztethetelen gyerekkel”, a férjem is.
    Kezdjem el most átszoktatni, vagy felesleges, mert tőlem 25 cm-re lévő bölcső pont olyan mintha egy ágyban aludnánk? A szobája elég messze van, és nem sír ha megéhezik csak mozgolódik, tehát idejében meg sem hallom ha éhes, csak ha már sír.
    Igazság szerint nem zavarna, ha mellettem aludna, de ez meg a férjem zavarja. Tehát, tenni kell valamit.
    Te mit javasolsz?
    Köszönöm szépen.

    Válasz:Szerintem szoktasd át a bölcsőbe, most még könnyebben meg tudod ezt tenni, mint később, amikor már esetleg zavarni fog, hogy ottvan.

  • Győngyi

    2010. május 30. vasárnap

    Sziasztok 9 hónapos a lányom és leszeretném szoktatni hogy ne velem aludjon mert nem igazán jó nekem se meg a páromnak se ha tudtok mondani valami tanácsot meg kőszőném

    Válasz:A megoldás annyi, hogy este megdédelgeted, leteszed az ágyába. Ha sír, simogatod a hátát, amíg el nem alszik, de nem veszed ki. Ez az első nap akár 1 óráig is eltarthat, de egyre jobb lesz. Az is megoldás, ha pár napig este Apa fekteti így le, mert tőle könnyebben elválik a kicsi.

  • Edit

    2010. február 12. péntek

    Sziasztok.
    Nekem a harmadik gyerkőcöm okoz fejtörést.
    9 hónapos, s 4 hónapos kora óta nem akar(t) kiságyban aludni.Azért írtam (t),mert a héten már betehettem,úgyis hogy ébren volt,ott elbeszélgetett magának,volt hogy veszekedett egy kicsit, de el volt, s 15 percen belül, el is aludt.Nekem ez óriási élmény,mert Mi nem ismertük ezt az elalvási formát.A másik kettőt addig fogtuk amíg elaludtak.
    Nem tudom Misó meddig részesít ebben az érzésben,de őszintén megvallva néha hiányzik hogy nincs mellettünk.
    Azt hittem határtalan boldogság fog elönteni, ha saját ágyában alszik.Bár lényegesen kényelmesebb így.De megérte?

  • Gábor

    2009. november 14. szombat

    Sziasztok!

    Két “apaszomorítom” ma már szintén “apányi” korban. De számomra és tán számukra sem volt lelki trauma, hogy szinte első héttől velük aludtam. Nekem hiányzott a közelségük és “éberen” őrizhettem álmuk. Az ő naplójukból értelemszerűen hiányzik ez a fejezet. Nem írták le a csibészek! 🙂 Hallgattam légvételük, szívdobbanásuk, minden mocorgásuk. Azután reggel mentem dolgozni. Hogy kialvatlan szemeimet látva ki mit gondolt, az egy más történet! 🙂
    De úgy érzem megérte! A velük töltött éjszakák a legszebb emlékeim közzé tartoznak a mai napig!
    Határozottan tudom, hogy hasznos volt főleg náthájuk és orrfolyásos idejük alkalmával. Mindig “kéznél” voltak és a segítség is. Különösen a kisebbik nehézlégzéseinek idején!
    Sikerült azt is “leküzdeni” és “kigyógyult”!
    Én saját tapasztalatom írom, és egyet értek Ágival!
    Persze a körülményektől és “teherbírástól” függ, hogy ki (tudja) vállalni.
    Nekem bejött!!! 🙂

  • rózsika

    2009. április 01. szerda

    Kedves Ági!
    Nagy fiam 6 éves koráig külön ágyban, de mellettünk aludt. Alighogy átköltözött a saját szobájába megszületett a húga. Pici lányom most 9 hónapos, ő is kis ágyban mellettem alszik. Az éjszakák nem igazán telnek nyugodtan. Első hónapokban a hasfájás, most a fogzás…..De ez így normális. Viszont azt veszem észre, hogy az én ébredéseimre, forgolódásomra, mocorgásomra is mindig megriad. Nem lehet,hogy ő más típusú, mint a kisfiam? Nem lehet, hogy neki nyugodtabb, jobb lenne külön szobában aludni? Ezt még nem próbálta ki, nincs szívem átrakni a szobájába, pedig lehet, hogy vele tennék jót. Mi a véleményed?
    Köszönöm válaszodat: R.

    Válasz: Ha megriad a zajaitokra, akkor aludjon külön szobában, ez tényleg babafüggő, nekem mindkét gyerkőcöt 5 hónapos kora körül zavarni kezdte, hogy mi is ottvagyunk vele egy szobában.

  • Dóra

    2009. március 15. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nagyon el vagyok keseredve 4 hónapja tartó nyugtalan éjszakáink miatt. Kisfiam 4 hónapos, és születése óta éjjel 20-30 percenként, jobb esetben óránként felébred. Már írtam neked, ekkor tanácsoltad a fogzásra való homeop.szereket, amit ki is próbáltunk, volt, hogy Nurofen fájdalomcsillapítót is kapott-oltás után- de ettől sem aludt. Lehetséges a fogzás, de akkor miért nem aludt pár hetes korában? Igény szerint szopott, mindig mellre tettem de nem szopizott. Kapott tápszert ettől is ugyanúgy ébredt. Tehát nem volt éhes. Azt gondoltam, hogy nélkülem nem tud aludni, ezért magam mellé fektettem, de így sem alszik. Csak nyöszörög, csapkod a kezével, de a szeme csukva van. Ha beszélek hozzá sem reagál. Valamit lépnem kell, mert hónapok óta nem alszom, de nem tudom hova fordulhatnék, mert ahogy olvastam alváscentrumba nem érdemes elvinni. Rendszer van az életében, mindig ugyanabban az időpontban van vacsi, fekvés. Hónapokig próbáltam, hogy bementem megsimogattam, beszéltem hozzá, de ki sem nyitotta a szemét. A délutáni alvásnál is ugyanez történik. Kezdetben mélyen alszik kb. 1órát, és utána5-10-20 percenként nyöszörög. ha felveszem egy rövid időre megnyugszik, de csak ha függőlegesen tartom. Ha a karomra fektetem megint nyöszörög, és dobálja magát. Ilyenkor is alszik, ha eltartom magamtól nem reagál, mert félig alszik. Akkor mi nyugtalaníthatja. Ha most a fogzás, akkor korábban mi volt a problémája még teli hassal is?
    Előre is köszönöm válaszod.

    Válasz: Gyakori, hogy úgy tűnik, semmi se jó a babának, mert az elején sem aludt (akkor pl. a hasfájás miatt) és most sem (most meg a fogzás miatt), de attól az okok változhatnak, hogy a tünet ugyanaz marad. Mindeközben az is ront a helyzeten, hogy kezdettől fogva megszokta, hogy amikor megébred, akkor segítséget kap a visszaalváshoz.
    Ilyen esetekben, amikor ennyire nyugtalanul alszik a baba és mindig 20-30 percenként ébred éjjel, az alváslabort szoktam javasolni, mert lehet olyan szervi probléma is a háttérben, amire ők rá tudnak jönni (pl. reflux, fülfájás stb.). Ha ilyet nem találnak, akkor az önálló alvásra szoktatást fogják ők is javasolni, mint ahogyan én is.

  • Charlotte75

    2009. február 10. kedd

    Sziasztok!
    Eddig nem gondolkoztam el rajta, de ma 3 kritikát is kaptam rokonoktól és barátoktól az együttalvás kapcsán. Az én fiam 2,5 éves, és soha nem aludt önállóan. Mindig együtt voltunk vele, amíg álombva szenderült. Mellettünk alszik el, és ha otthagyjuk, 10-ből 8-szor átjön hozzánk hajnalban és ott is ébred velünk. Nem zavar, inkább örülünk a kis meleg gombócnak ott mellettünk és a kedves kis ébresztéseinek reggel. (puszilgat…)
    Jó ez így? Nekünk ugyan jó, de neki vajon hosszútávon nem lesz-e nehéz elszakadni tőlünk? mi lesz, ha kamaszkorában cikinek érzi majd ottaludni, de közben tátongó űr marad a lelkében a megszokott melegség hiánya miatt?
    Előre is köszönöm a választ. S.

    Válasz: Emiatt ne aggódj. Idővel magától kinövi a gyerek ezt a kort (6 éves korig van a testközelségre igénye), illetve amikor már oviba megy, egyre önállóbb lesz, és magától fogja igényelni, hogy már ne aludjon veletek. Sokkal rosszabb szerintem, ha valaki mindenáron erőlteti a különalvást és az önálló elalvást, ez később felnőttkori alvászavarokhoz vezethet. (én is átjártam anno a szüleimhez, és a fiaim is átjönnek hozzánk, sőt a nagy néha ott is alszik el, szerintem nincs ebben semmi rossz, természetes igénye a gyereknek)

  • timi

    2008. május 31. szombat

    Sziasztok!

    Kislányom Viki most 2 éves. Idén húsvétkor a védőnő tanácsára külön szobát kapott, és a kiságy helyett gyermekheverőt. Kb. 2 hete azonban minden éjjel felkel és sír, egészen addig, míg át nem visszük a mi ágyunkba. Eddig jól elvolt a saját szobájában, semmi baj nem volt. Eddig is felkelt éjjel tejezni 1-2-szer.

    Nem probléma, ha köztünk alszik? Mikor múlik el a sötéttől való félelem? Ő egyébként nappal is alig fél órát alszik ez nem kevés neki?

    Bocsi a sok kérdésért 🙂 Timi

  • Nagypál Nóra

    2008. május 15. csütörtök

    Sziasztok!az én pici fiam Zalán holnap /május 16-án/ lesz 9 hónapos és köztünk alszik.Kb. 3 órát alszik a saját ágyában aztán közénk vesszük,mert igényli a közelségünket és így végig alussza az éjszakát:)))egyáltalán nem zavar.Sokan ajánlották,mondták hogy szoktassam le róla,mert ez nem jó,de én nem akarom őt sirattatni,hogy erről leszoktassam,hisz ő neki csak mi vagyunk,bennünk bízhat:))) mit érezhet egy ilyen pici teremtés amikor még nem érti hogy miért nem öleli át anyukája??Nem tudnám őt sirattatni.

    Válasz: Jól teszed 🙂 Mindig az a legjobb megoldás, ami az anyukának meg a babának is a legjobb 😉