Hallgass a gyermekedre!

Az elmúlt években sok olyan könyv látott napvilágot, amely konkrét módszerekkel igyekezett a szülőknek segíteni a felmerülő nevelési helyzetek megoldásában, viszont csak kevés olyan könyv született, amely egy szemléletmód átadása révén igyekszik segíteni a szülőknek, hogy másként lássák a gyermeküket, a neveléshez fűződő viszonyukat és magát a családot.

hallgass a gyermekedre!A lépésről lépésre módszerek, a “trükkök” csak többé-kevésbé működnek a gyermeknevelés terén. Ennek a fő oka az, hogy minden gyermek más, ami az egyik gyermeknél működik, a másiknál egyáltalán nem. Nehéz helyzetben van a szülő, akinek a mindennapok során, sokféle egyéb teendő mellett kell megoldást találnia a gyermekével kapcsolatos számtalan problémára is. Sokat segíthet ebben egy olyan általános szemléletmód, amit mint egy szemüveget, magunkra veszünk és megtanuljuk azon keresztül szemlélni a gyermekünk viselkedését. Diana Loomans és lánya, Julia Godoy Hallgass a gyermekedre! című könyve ilyen szemüveget ad a szülők kezébe.

Gyakran hallhatjuk például, hogy tanítsunk példamutatással. A legtöbb szülő úgy érzi, ő ezt meg is teszi. Ám, amikor a gyermek olyasmit tesz, amit mi sosem szoktunk, amikor a feldühödött 2 éves verekszik a játszótéren, vagy a hisztis másfél éves a földre veti magát, akkor felmerül, vajon honnan tanulták ezt? Tőlünk biztosan nem! A Hallgass a gyermekedre! rátapint a lényegre: ahhoz, hogy példakép tudj lenni, magaddal is törődnöd kell. Egy stresszes, fáradt szülő, akaratlanul is továbbadja a feszültséget a gyermekének, aki ettől szintén feszült lesz és sírással, hisztivel, verekedéssel vezeti le a feszültségét. A megoldhatatlannak tűnő hisztihelyzettől a szülő még feszültebb lesz, és kialakul az ördögi kör.
Szánj tehát néhány percet magadra minden nap! Találd ki, mi az, ami a napi pozitív energia adagodat fedezi! – javasolja a szerző.

Sokan gondolják úgy, hogy a szigorú, tekintélyelvű nevelésen túl csak a majomszeretet létezik, holott az odafigyelés egymásra, a kölcsönös bizalom kialakítása nem jelenti azt, hogy szabadon kellene engedni a gyerekeket, hogy mindig az történik, amit ők akarnak, és hogy ezáltal szükségszerűen káosz lenne a család élete. Épp ellenkezőleg: a könyv kimondottan azt javasolja, hogy teremtsünk kiszámítható, megbízható környezetet, tisztességes szabályokat a gyermekünk számára, hiszen a fejlődéséhez és a család békéjéhez erre is szükség van. Mindezt büntetés helyett pozitív viselkedésre ösztönző cselekedetekkel éri el (pl. bocsánatkérés, a következmények vállalása)

A Hallgass a gyermekedre! által átadott szemléletmód központi eleme (ami sok hasonló témájú könyvből hiányzik): a család. A gyermeknevelés nem csak anya feladata, és nem csak a gyermekről szól. A gyermek születésével a család is megszületik, az, ahogyan viselkedünk egymással, ahogyan szólunk egymáshoz, ahogyan alakítjuk a mindennapjainkat, a család életének egészére is kihatással van. A feladatunk nem csak az, hogy megoldjuk az alvásprpblémákat és megszabaduljunk a hisztitől, hanem az is, hogy a család egésze kiegyensúlyozott és boldog legyen, hiszen a gyermek életének legfontosabb közege a család, azáltal, hogy a családi életre nagy figyelmet fordítunk, a gyermeket is neveljük.

A könyv hátoldalán található ajánlómat itt olvashatjátok el (klikk a képre!):

hallgass a gyermekedre ajánló

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • Bogi

    2012. október 08. hétfő

    Kedves Ági!
    A cikkedet olvasva szerencsére sikerült magamra találnom. Most a kislányom 13 hónapos, és a kezdeti nehézségek nagy részét azok adták, hogy könyvekből olvasott tanácsokat, “okosságokat” megfogadva gondoztam a babámat. Mióta inkább már őt figyelem (és nem mondjuk az órát) azóta sokkal gördülékenyebb minden.
    Viszont most megtorpantam, mert úgy látom, hogy a napirendjében zűr keletkezett. Kérlek ne haragudj, hogy egy nem teljesen a témába vágó cikknél teszem fel kérdésemet, de más cikknél nem találtam rá lehetőséget.
    Szóval a probléma, illetve a kérdés:
    Ő még napi kétszer alszik. Eddig úgy zajlott, hogy reggel 9 körül keltünk, majd két órára rá elfáradt, így letettem aludni 1-1,5 órára. Majd következett a további tenni való (hami, játék, vásárlás, séta, stb) és kb. 3-4 között megint bedobta a törölközőt, és következett egy 1 órás tenti. Ezután megint a dolgok (uzsi, séta, játszótér, stb) jöttek, és este 9kor kb 10-15 perc alatt elaludt (azután valószínűleg az Én Kicsi Pónim-mal rohangál a rózsaszínű domboldalon). Most: Reggel (különféle időpontokban) felkel, majd az eddig tapasztaltakkal ellentétben, kibír akár 3-3,5 órát is álmosság nélkül. Mikor látom a fáradás jeleit leteszem aludni. Ezután alszik 20-30 percet. Majd jön egy újabb fent lét (a szokásos teendőkkel, csak hosszabb ideig), és délután, kb 5-6 fele elalszik, ami akár tarthat két órán át is. Persze itt az esti dolgok is tolódnak. Jó későn kerül ágyba.
    Én azt gondolom, hogy át akar állni egy alvásra, de valahogy nem értem. Próbáltam már, hogy a délelőtti alvását kihúztam, hátha jobban elfárad és a hosszabb egyszeri alvás fog következni, de nem. A délelőtti alvás ugyanúgy csak fél órát tart, majd minden úgy zajlik ahogy leírtam, csak persze mindez annyival tolódik el, amennyivel én tettem későbbre a délelőtti alvást.
    Igazából egyelőre még nem zavar a dolog, csak attól tartok, hogy átcsap majd egy kezelhetetlen napirendbe. Mit tegyek? Várjak, aztán megoldódik?
    Még annyit tapasztaltam (mégpedig egy nehéz éjszaka utáni alváshiányom miatt), a délelőtti alváskor én is odafeküdtem mellé, és amikor felkelt fél óra múlva, rá tudtam venni, hogy aludjunk még egy kicsit. Sikerült még kettő órát ráhúzni. De! A késő délutáni 2 órás alvásra még így is igényt tartott. Lehet, hogy ez csak egy véletlen, így csak mellékesen jegyzem meg.
    Az a gondom ezzel az egésszel, hogy nem értem: én szúrtam el valamit (bár gondolom ennek megítéléséhez több információra van szükséged) vagy teljesen jó ez így, aztán majd csak lesz valami?
    Annyi még változott az elmúlt időszakban, hogy az esti lefekvések utáni fél-egy órával való felébredéseknek, és “anyakeresések”-nek úgy tűnik vége. Sőt, tápszerezni is csak hajnalban kel fel (eddig szopizott, azt gyakrabban kérte). CSak azért írom le, mert hátha információt hordoz magában)

    Plusz, egy bónusz kérdés (ha nem gond): Ha álmos, mint az állat, akkor miért tart az altatás akár egy órán át? Azt hallottam, és Tőled is olvastam, hogy a járás tanulás időszakába (ő kb 2 hónapja lépeget), illetve mikor már jár (ő kb három hete jár), akkor ezek a kis Mütyűrök hamar elalszanak, mert fáradtak. Ő miért nem? Eddig simán elaludt max. 20 p alatt, most ott “pörög” az ágyban.
    Ne haragudj, hogy hosszú voltam, és zűrös, de nem merek mindent magamra bízni. Nem akarok az esetleges rossz megérzésekkel valamit elrontani.
    Köszönöm!

    • Bogi

      2012. október 08. hétfő

      A bónusz kérdéshez kimarad:
      Én csak akkor teszem le aludni, ha valóban álmos (ásít, dörzsöli a szemét, laposakat pislog).

    • Vida Agi

      2012. október 26. péntek

      Úgy tűnik ez most nála egy átmeneti időszak a két alvásból az egy alvásba. Vagy azt teheted, hogy vársz, amíg magától rendeződik a helyzet, vagy próbáld meg, hogy kihúzod azt a délelőtti alvást későbbre és visszaaltatod, ahogyan a múltkor csináltad, és nem hagyod az esti lefekvés előtt már elaludni. És ezt 3-4 napig folyamatosan csinálod. Ezzel a ritmusa át fog állni az új rendszerre.

      Ebben a korban nehezen tudnak kikapcsolni a kicsik, ezért alszik el nehezen. ezért kell az elalvás előtti ellazító rutin, hogy mire altatásra kerül a sor, már ne legyen energiája nyüzsögni 🙂

  • Beatrix

    2012. július 11. szerda

    Kedves Agi
    elfelejtettem megkerdezni h az en kisbabamnak mit ajanlasz a fogzasra, azon kivul h allandoan teszik a kezet a szajaba es este reszketve eszi az oklet semmi mas tunetet nem vettem eszre, mar 6 honaposan kibujt egyszerre az also ketto. Koszonom szepen

    • Vida Agi

      2012. július 21. szombat

      Többféle homeopátiás alkati szer létezik és sokféle tünet, ez a dokumentum segít eligazodni köztük és megtalálni azt, ami a leginkább illik a babádhoz: http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf

  • Beatrix

    2012. július 11. szerda

    Kedves Agi
    7 es fel honapos kislanyom van, tele van allandoan energiaval, es nalunk a problema az esti alvas meg a napkozbeni hisztizes, nem tudom 10 percet egyedul hagyni, jatszik egy kicsit aztan meg kezd orditani, ha probalok ijenkor mas jatekot adni neki nem is erdekli de viszont ha olbe veszem mar kacag, probaltam hagyni h orditson de 5 perc mulva muszaly volt felvegyem mert mar en lettem ideges ahogyan o ordit, mintha valaki megnyuzna ugy csinal. Este pedig sehogy nem lehet elaltani. probaltuk olbe volt mikor osszejott, vettunk neki lampat meg zenelo dobozt rajuk sem figyel, viszont ha elinditom a hajszaritot akkor megnyugszik es elalszik, azt is tudom h megkinozza a fogzas meg a meleg de sokszor mar nem tudom mit tegyek, ki vagyok en is merulve hiszen meg mindig ejel felkel enni tapszert szerencsere meg utanna visszaalszik.Probaltam leszoktatni a hajszaritorol de 2 het utan ujra elo kellett venni. A hajszaritot ugy szokta meg h pici koraban nagyon gorcsos hasfajos volt es semmi csepp nem hasznalt igy hat a hajszaritot javasoltakk es ez bevalt. Hogyan kezeljem a hisztijet meg hogyan tanitsam meg este elaludni egyedul? Elore is koszonom a valaszt

    • Vida Agi

      2012. július 23. hétfő

      A hajszárító úgynevezett fehér zaj, sok baba szeret valamilyen zúgásra elaludni, ez nem probléma, nyugodtan hagyhatod.

      Az önálló játék kb. 10 percre köti le őket ebben a korban, addig te menj a dolgodra. Ha megunta kapjon más játékokat, aztán megint játsszon egyedül. Ha megint megunta, játssz te vele egy kicsit. Ha ezt is megunta, akkor játssz vele te egy kicsit, de ne vedd fel, csak legyél ott vele és úgy játsszatok. Átviheted más szobába is, legyen a lakás több pontján játszósarka, ahol ellehet, így jobban leköti magát. Amikor már ezt is unja, akkor tedd oda magad mellé a hordozóban és végezd a dolgodat. Az a lényeg, hogy ne kapd fel mindig azonnal, amikor unatkozni kezd. Ez nem azt jelenti, hogy hagyd órákig sírni, de ha éppen a rántást kavargatod, akkor ne kapd fel a babát csak azért, mert már unja magát. Ha nincs mindig irányítottan lekötve a figyelme, az jobban ösztönzi arra, hogy maga fedezze fel a világot.

  • Ildikó

    2012. június 27. szerda

    Kedves Ági,
    Örömmel látom, hogy mégis válaszolsz az itt feltett kérdésekre is, ezért én is tanácsot kérnék Tőled.
    21 hónapos ikreim vannak, egy kisfiú és egy kislány. Az egyik fő problémám az, hogy a kisfiam egész nap veri, csipkedi a kislányomat, minden játékot elvesz tőle, pedig utána nem is játszik vele. A kislányom inkább odaadja neki, nem akar veszekedni. A kislányom jobban elvan egyedül, talál magának játékot, olvasgat, játszik egyedül is, de a kisfiam nem. Teljesen különböző gyerekek, kinézetre és természetre is. A kisfiam alapvetően félősebb, a kislányom könnyebben barátkozik, az az igazi ugribugri kislány, állandóan szaladgál, mindenre felmászik. A kisfiam gyengébb, kicsit ügyetlenebb, ő inkább szellemileg fejlettebb, többet beszél például.
    Mi lehet ennek a verekedésnek az oka? Féltékenység?
    Ők még ölben alszanak el, ez a másik gondom… A kislányomat születésüktől fogva én altatom, mert ő mindig félrenyelte a tápszert, fulladozott, ezért a férjem nem merte etetni, ő a kisfiunkat etette és altatta esténként. Ez még a mai napig így van. Lehet, hogy az a baj, hogy a kisfiam már unja, hogy este anya kezében mindig a testvére van nem pedig ő?

    Abban is szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan szokassam rá őket arra, hogy egyedül aludjanak a kiságyukban. A kisfiammal ezen a téren nem lenne semmi gond, ő szépen ügyesen elalszik egyedül, viszont a kislányom ordít este a kiságyban. Már próbáltam odafeküdni melléjük a földre, simogatni, mesét olvasni.. kb egy hétig működött, aztán megint sírás. A kiságyukban állandóan van egy-két plüssbaba, illetve maci, hogy tudjanak mivel játszani, mégsem megy az esti altatás. És ami a legfurcsább, napközben a déli alváshoz, csak beteszem őket a kiságyba, mondom nekik, hogy aludjatok, anya jön nemsoká, otthagyom őket és 15 perc múlva visszamegyek betakarni őket. Hang nélkül csendben elalszanak. Este miért nem sikerül?

    köszönettel
    Ildikó

    • Vida Agi

      2012. július 21. szombat

      A testvérek között gyakori a verekedés, főként ebben a korban, és elsősorban a fiúk szokták kezdeményezni. Ráadásul ebben a korban alakul ki az “enyém”-fogalma, ezért állandóak a gyerekek között a harcok a tulajdonért. Nem az a lényeg, ki játszik vele, hanem az, hogy nála legyen az adott játék. Segíthet, ha ebben szabályokat alakítasz ki, megtanítod őket arra, hogy meg kell osztozni a játékokon. Pl. nem elvenni kell a játékot egymástól, hanem elkérni Ha a másik játszik vele, akkor el kell mondani türelmes hangon, hogy “most ő játszik vele, de vissza fogja adni.”

      Alvás: ebben a korban sok gyerek lázad az esti lefekvés ellen, mert kíváncsi rá, mi történik, ha ellenáll. Éppen ezért alakíts ki egy rutin cselekvéssort, és következetesen tartsd hozzá magad, ne engedj a hisztinek. Tudom, ez nehéz, mert a testvér így felébredhet, ezért olyasmit érdemes kitalálni, ami mindkét gyereket elaltatja, pl. meseolvasás fénynél, aztán mesemondás fejből a sötétben – ettől általában el szoktak pilledni a gyerekek.

  • Angela

    2012. június 07. csütörtök

    Kedves Agi!

    Segitseget szeretnek kerni. 15 honapos ikrek anyukaja vagyok. 1 evesek voltak amikor visszamentem dolgozni. Azota a sajat hazunkban vigyaz ra egy dada. A problema az hogy amikor hazaerek munkabol akkor siras es hiszti fogad abban a pillanatban, hogy meglatnak. Leulok kozejuk a foldre, probalok jatszani veluk es semmi mast nem csinalni csak veluk foglakozni, de csak masznak ram es sirnak. Ha etetni akarom oket neha azt sem fogadjak el tolem csak a dadatol. Igy szinte az egesz hatralevo delutan igy megy el. Igy nem tudjuk egyutt elvezni a delutanjainkat, mert csak a nyavajgas megy, es ez mar nagyon idegesito hogy minden nap ugyan igy telik el. Hetvegente altalaban jobb egy kicsit a helyzet amikor egesz nap otthon vagyok, de az sem a regi. Mit rontottam el?? Mi a problema?? Azt gondolom hogy hianyzom nekik de feltetlenul igy kell minden napnak eltelni??? Napkozben az dada azt mondja semmi problema sincs veluk.
    Tudnal ebben tanacsot adni?????
    Koszonom a valaszodat.
    Angela

    • Vida Agi

      2012. június 12. kedd

      A fiaim ugyanezt csinálták ebben a korban, ha pár óránál hosszabb időre elmentem 🙂 Így dolgozzák fel azt, hogy anya megjött és megint ittvan. Ilyenkor ne akarj velük semmit csinálni, először ölelgesd meg őket, várj, amíg megnyugszanak. Idővel javulni fog majd a helyzet, ahogy megszokják, megtanulják, hogyan kell a különböző emberekkel szemben viselkedni.

  • Kriszta

    2012. június 04. hétfő

    Kedves Ági! Végső elkeseredésemben írok Neked… Kérlek segíts! 2,5 éves a fiam és tudom, hogy ez az időszak a dackorszakról szól és fontos fejlődési folyamat,de mára a mindennapjaink megkeserítője. Olyannyira regulázhatatlan a mi gyerekünk, hogy nem lehet sem a drnéninél, sem a pénztárnál arra rábírni, hogy pár percig nyugton maradjon. Vagy nem hajlandó beülni a gyerekülésbe hosszas könyörgés után sem, hiába fontos lenne sietni. Olyan erőteljesen hisztizik, hogy kb. 1-1,5 órán keresztül képes ordítani, ha nem az történik, amit szeretne. Sokszor az a baj, hogy gyorsan kellene csinálni valamit és nem működik. Nagyon szégyellem, hogy pl. szétszedi a rendelőt, kapcsolgatja a telefont, nyomogatja a ventillátort, stb. és tehetetlen vagyok. Nem tudom, mit lehetne tenni! Nagyon el vagyok keseredve! Kérlek segíts! Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. június 12. kedd

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

      A nyilvános helyen való fegyelmezés kulcsáról itt írtam bővebben: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/miert-a-bolt-kozepen-borul-ki-a-gyerek

  • eve

    2012. május 31. csütörtök

    Kedves Ági!

    Egy kis segítséget szeretnék kérni tőled,kisfiam 3 éves és az utóbbi fél évben egyre kezelhetetlenebb a viselkedése.Reggeltől estig szinte mindenért hisztizik.Most 1 hónapja enni sem eszik rendesen.Folyton csak bólogat hogy nem kér.Semmiben nem fogad szót és dacol minden ellen.Tipikus könyvekben leírt dackorszakos viselkedéssel bír.
    Kisfiam születése előtt is már vállalkozóként dolgoztam és volt egy bejáratott vendégköröm,akikkel születése után egy alkalmazott foglalkozott.1 éves volt amikor az alkalmazottam felmondott,mert kimama lett. Onnantól én jártam be heti 3 délutánt dolgozni addig anyukám vigyázott rá.Előtte is többször volt vele heti néhány órát,nem volt idegen a dolog.
    Most egy bő fél éve többet dolgozom/heti 4 napot,reggeltől este 8ig/ és mellette építkezem.Kisfiam továbbra is a mamával van addig.
    Folytonos lelkiismeret furdalás gyötör hogy nem tudok vele lenni,pedig nagyon szerttem volna mindig is ha születik egy gyermekem akkor otthon lehessek vele.Úgy érzem hogy esetleg ez zavarja össze hogy az anyukája nincsen mellette.A mama foglalkozása óvónő de már nem dolgozik így gondoltam jobb helyen van vele mint bölcsödében,viszont ezzel a helyzettel egyikőnk sem tud mit kezdeni hogy abszolút kezelhetetlen lett a kisfiam.Sokszor olyan mintha nem tudná melyikőnk az anyukája,mert múltkor is azt kérdezte hogy melyik anyukája jön?Ha a mamától hazajön este akkor teljesen megkergül ugrál mindenen dobálózik,futkos,másnap pedig mindenért sír amikor itthon van velem.Nem értem mi lehet.Tudnál sgíteni?
    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. június 02. szombat

      Előfordulhat, hogy a mamától hazaérve feszültebben viselkedik, ilyenkor érdemes úgy szervezni, hogy nem mentek rögtön haza, hanem elviszed még játszótérre, sétáltok, motoroztok közösen, hogy levezesse a feszültségét és a fölös energiáit, most világos van este sokáig, egy fél órás közös séta, mozgás a levegőn sokat segíthet. A hiszti fő oka nála, hogy neked lelkiismeret-furdalásod van, és ezt ő is érzi, tudja, hogy hisztivel el tud nálad érni dolgokat, mert úgyis engedsz. Ezen úgy tudsz változtatni, ha nagyon határozottan meghatározod a szabályokat, mit lehet és mit nem és bármi áron ehhez tartod magad. Ne próbálj neki magyarázkodni és ne gyere ki a sodrodból. Hagyd, hogy kitombolja magát, ne engedj a hisztijének.
      Azokon a napokon, amikor előző nap a mamánál volt, igyekezz minél több közös és mozgásos programot szervezni, hogy ne legyen ideje és energiája a “rosszalkodásra”