Bátor vagy bátortalan a baba?

Már néhány hetes korban alapvetően kétféle személyiségtípust lehet elkülöníteni: a bátor és bátortalan csecsemőket. Ez a fajta tulajdonság öröklődik: a visszahúzódó szülők gyermekei is kevésbé lesznek bátrak, az alapból társaságkedvelő bátor szülők babái pedig maguk is belevaló, barátkozó személyiségek lesznek. Honnan lehet tudni, hogy a te babád melyik típus?

A visszahúzódó babák szeretik a csendet, a nyugalmat, könnyen megijednek. Új helyzetekben bátortalanok, anyásak. Nem szeretik az idegeneket, a nagy társaságot, az új környezetet és a szokatlan dolgokat, ilyenkor inkább anya szoknyájába bújnak.

Bátor vagy bátortalan a baba? Számukra fontos az állandóság, ezért megviseli őket, ha túl sok a program, ha nincs állandó napirendjük, ha a mindennapoknak nincs megfelelő ritmusa, a tevékenységeknek megszokott rutinja (pl. ha a fürdés nem mindig ugyanúgy történik). Ha felborul a megszokott napirendje egy program vagy egy betegség miatt, az nála hamar alvászavarhoz vezet, ezért nagyon fontos, hogy ha visszahúzódó babád van, akkor alakíts ki állandó szokásokat és tartsd hozzá magad.

A bátor babák számára az élet a felfedezésről szól – és minél inkább előrehaladnak a korban, ez annál inkább jellemző rájuk. Ők szeretik a jövés-menést, a programokat, az új embereket, a változatosságot és már néhány hetesen a tudtodra adják, ha unatkoznak. Számukra is fontos a rendszeresség, de egyidejűleg a változatosság is: mivel a babának nincs időérzéke, ezért fontos, hogy legyen napirendje, és az egyes tevékenységek (evés, alvás) körül legyenek megszokott cselekvések (rutinok), de emellett az ébrenléti időben nem lehet mindig ugyanaz a program, mert a bátor csecsemő bizony hamar unatkozni kezd.

A bátor babáknál nagyon oda kell figyelni a kicsi alvására is. Ő nehezebben lazul el, kapcsol ki elalvás előtt, élénkebb, ezért úgy tűnhet még nem álmos, azonban pihenésre neki is szüksége van, ezért nála fokozottabban oda kell figyelni a megfelelő elalvási szokások kialakítására.

A gyermeknevelés során sok feszültséget okozhat az, ha a személyiséged ütközik a babáéval. Mivel a bátorság vagy bátortalanság öröklődik, ezért ha az egyik szülő bátor a másik pedig bátortalan, akkor előfordulhat, hogy te bátor típus vagy, a kicsi viszont bátortalan és fordítva.

Egy állandó nyüzsgést, társaságot, változatos programokat kedvelő anya számára nehéz elfogadni azt a fajta monotonitást, amit egy bátortalan csecsemő nevelgetése jelent, egy inkább otthonülő anyának pedig komoly kihívás lekötni az állandó ingereket kereső, barátkozó, társaságkedvelő babát. Ha azonban felismered, hogy te illetve a baba melyik típusba tartozik, akkor könnyebb lesz összeegyeztetni az érdekeket.

Miért sír a baba? Megtanulhatsz-e az ő “nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni? Katt ide a válaszért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

16 Comments

  • Szabina

    2011. március 26. szombat

    Kedves Ági!

    Az én kislányom, ha már választani kellene akkor a bátortalanabb kategóriába tartozik, de sem teljesen egyértelmű. Már kicsi korában nagyon félt a hangos, fülsértő zajoktól, megijedt ha hirtelen beléptem a szobába, igényelte a megszokott napirendet. Ugyanakkor egy életvidám baba, jön-megy, kacag. Sosem búslakodik, ha elesik, felpattan, megy tovább, magasra kell lökni hintában, mindenre felmászik, nem fél a sötétben, barátkozik felnőttel, gyerekkel (köszön, mond pár szót, esetleg megmutatja a kedvenc állatkáját). Előfordul, hogy idegen helyen kell neki egy kis idő míg feloldódik, de szerintem ez természetes. Ami engem egy kicsit aggaszt, az a gyerekekkel való játék. Ebben nagyon félős. Bárki, kicsi nagy elvehet tőle bármit, de ő nem mer elvenni semmit. Ezekben az esetekben mindig hozzám bújik és várja a segítségemet. Most két éves, és tavaly nyáron, tehát amikor 15-16 hónapos volt együtt nyaraltunk az unokatesójával, aki egy évvel idősebb nála. Sajnos elég rossz tapasztalatot szerzett a kislányom a gyerekek terén. Bármihez nyúlt a kisfiú elvette, kiabált vele, ütött felé. Ettől még rossz álmai is voltak, éjjel felkelt sírt, alig tudtuk megnyugtatni, folyamatosan csak az unokatesó nevét mondogatta.Sajnos erre jobban oda kellett volna figyelnem, és kevesebbet kellett volna találkoznunk, mert így állandóan negatív élményt okozott a találkozás, a gyerekkel való kapcsolat. Aranyom csak tördeli a kezét, de nem mer elvenni semmit. Más gyerkőc simán kivesz a másik kezéből játékot, megvédi a saját játékát, az én kislányomnak ez nem megy. Aggódok hogy így majd mi lesz vele az oviban vagy később, majd csak azzal játszik ami éppen jut vagy majd kihasználják a többiek? Most próbálom hasonló korú és természetű gyerek közé vinni, járunk játszóházba, foglalkozásokra, látok egy kevés javulást, de meg se közelíti a többi kisgyerek hozzáállását. Hangoktól már kevésbé fél, már felismeri őket, tudja mi a porszívó, a fúró stb, tehát ilyen tekintetben a félőssége jelentősen csökkent, elmúlt. Mozgással kapcsolatos dolgoktól sosem félt. Egyedül a játék más gyerekkel okoz neki gondot.Szívesen barátkozik velük, de ha már “küzdeni” kell, vagy kiabál mellette valaki, akkor bezárkózik és megijed. Hogyan tudnék neki segíteni, el fog nála múlni ez a szorongás, bátortalanság?
    Ezt a bátortalanságot kamasz illetve felnőtt korban is magukkal viszik? Úgy értem aki gyerek korban ezzel a problémával küzd, nem mer elvenni, kérni, annak később nehezebb lesz boldogulni ebben az igencsak törtető világban?
    Előre is köszönöm a válaszodat!

    Üdvözlettel:

    Szabina

    • Vida Agi

      2011. április 03. vasárnap

      Nem kell aggódnod, a gyerekek kb. 20%-a hiperérzékeny, azaz megijed a hirtelen hangoktól, mások agresszivitásától. Ez nem szorongás, hanem egyfajta adottság, aminek vannak pozitív oldalai is: az empátia, a mélyebb emberi kapcsolatok kialakítására való képesség. A közösségben sokat fog még tanulni az emberi kapcsolatokról, és megtalálja majd a helyét, ha a család erős és stabil érzelmi hátteret biztosít a számára.

  • Picur

    2010. december 17. péntek

    3 honapos kislanyommal hordozoval mentunk vasarolni, gondoltam en, jobban lasson. Ektelen sírásba kezdett, majd elhallgatott, megint sirt, mintha felne valamitol, megijedhetett az emberektol, uj dolgoktol! Kezemben sem nyugodott meg. A dokinal a noverkevel is ez a helyzet, eleg a hang, arc, sir. Mi lehet a baj, es mi a megoldas?Eddig csak otthon voltunk vele, max. Orvosnal.

    • Vida Agi

      2010. december 19. vasárnap

      Mivel eddig nem szokta ezt a helyzetet, ezért ijedt meg. Ha ezentúl rendszeresen mentek így el, meg fogja szokni. Ha nagyon sír, akkor célszerű vásárláskor inkább hordozókendővel vagy kenguruval menni, később ezt ki fogja nőni.

  • Polgár Zita

    2010. szeptember 22. szerda

    Kedves Ági!
    Az én 3 hónapos kisfiam is a bátor babák közé tartozik. Nem fél az idegenektől,minden érdekli, jókedvű baba. Viszont kb. 2 hete üvölt ha az anyósoméknál vagyunk. Hétvégén már nem lehetett megvígasztalni el kellett jönnünk. Azt gondoltuk, hogy a házzal van gondja (hideg van, másak az illatok stb.)tegnap eljött hozzánk az anyós a kolleganőjével akit a kisfiam még sosem látott. A hölgy ölében elkacarászott viszont amikor az anyósom vette fel megint rázendített ugyanarra a keserves sírásra. Mi lehet a baj? Előre is köszönöm válaszod!Zita

    Válasz: Valószínűleg valamikor megijedt az anyósodtól és ez a rossz élmény még a fejében van. Ilyen előfordul a babáknál (pl. a szakállas embertől megijed, de bármi más, egy arckifejezés is lehet az, ami hirtelen megijeszti) Néhány hét és fogja felejteni.

  • Ildi

    2010. augusztus 23. hétfő

    Helló Ági!

    Azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg mivel tudnám bátorítani a kisfiamat? Ő most 18 hónapos. A felnőttekkel barátságos, a kisgyerekektől viszont fél. Nem szereti, ha kiabálnak, futkosnak, ölelgetik, vagy éppen kiveszik a játékot a kezéből. Azonban nem tesz ellene semmit, legfeljebb hozzám bújik. Nyaralni voltunk egy hétig egy másik családdal, ahol van egy 22 hónapos kisfiú. A hét végére az én fiam már valósággal rettegett a másik gyerektől, nem akart lejönni a hálószobából, mert hallotta lentről a hangját, nem mert játszani a másik játékával, akkor sem , ha nem volt a közelben. Én pedig hiába bíztattam, hogy menjen oda, és játszon vele nyugodtan. Szóval mit lehetne tenni?

    Válasz: Annyit lehet tenni, hogy járjatok minden nap emberek és gyerekek közé, szerezzen tapasztalatokat a többi emberrel, ne csak ketten és családtagokkal legyen egész nap. A többi majd magától kialakul, kell időt hagyni neki.

  • Ivett

    2010. május 04. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam 7 hónapos múlt. Nagyon kedves, barátságos, kiegyensúlyoztt mosolygós baba. Csakhogy: anyósom párjától rettentően fél.Egyedül tőle.(Egyébként bajuszos, markáns arcú, söétbőrű férfi). Az illető még meg sem szólal, kisfiam meglátja, és kétségbeesett sírásban tör ki. Csak én tudom megnyugtatni ilyenkor. Ahogy megszokja az illető jelenlétét, már nem sír, de azért mindig szemmel tartja. Nagyon sajnálom ilyenkor a kisfiamat, de az mégsem megoldás, hogy ne találozzunk anyósomékkal. Mit tegyek?

    köszönettel:

    Ivett

    Válasz: Sajnos ilyen előfordul. Általában a bajusz vagy a szakáll az, ami miatt megijednek a babák. A megoldás: ültesse az ölébe és mutassa meg, hogy a bajusszal lehet játszani, nevetesse, bohóckodjon kicsit a babának és el fogja fogadni.

  • hajni

    2010. május 03. hétfő

    Zalán fiamnak (19 hónapos) van egy 16 hónapos kis barátja, Dávid, aki nem sokat volt társaságban, a vele egykorú babákat nem tolerálja. Körülbelül három-négy havonta találkozunk, a kisfiam jelenlététől is mindig sir, ordit, az anyja ölébe furja magát, ha egy két napig egyutt vagyunk az idő nagyrésze sirás, néha megfeledkezik, de a közvetlen kontaktustól újra sirni kezd. Eddig a fiamat nem zavarta, nagyon ügyesen játszott mellette, maximum nézte és megjegyezte, hogy sir a baba. Most ujra meglátogatni készülünk őket, hallottam, a probléma még nem szűnt, annak ellenére, hogy anyja játszótérre viszi,igyekszik orvosolni a problémát. Mit tudnál javasolni, hogyan kezeljük, mivel tudnánk javitani a kicsi hozzáállását?

    Válasz: Ezen csak úgy lehet segíteni, ha naponta gyerektársaságba viszik.

  • Emi

    2010. április 30. péntek

    Kedves Ági!
    Nem szorosan a témához kapcsolódik, de a napirend miatt rá lehet fogni… Az én kislányom (4 hónapos) a bátortalan kategóriába tartozik, fontos neki a napirend, fél az idegenektől stb. pont ahogy leírtad.
    Nagyjából sikerült is egy frankó napirendet “csinálni”, ami úgy tűnik minden szempontból megfelelő, DE este 7 körül (fürdés után) eszik, ami után nem hajlandó aludni, viszont baromi fáradt, ami miatt viszont nagyon nyűgös, szinte végigsírná az esti kajáig az időt, ha hagynánk, kézben van és megpróbáljuk szórakoztatni. Pont emiatt már 9 körül megkapja a következő kajót, amibe beleájul, és utána viszont alszik reggelig. 🙂
    Minden áldott este így zajlik… Sajnos tápszeres, a cumit pedig nem fogadja el. Ezt leszámítva tündéri gyerek, elfoglalja magát, és általában jókedvű.
    Mit lehetne tenni? Megpróbáltuk kiiktatni az egyik kaját, de akkor meg persze éhes volt…

    Válasz: A babák az esti lefekvés előtt sokkal többet vannak ébren, mint két alvás között napközben. Szerintem ne akard még akkor lefektetni, inkább egyen, legyen még ébren, szórakoztassátok, aztán 9-kor egyen megint és feküdjön le. Van olyan baba, aki szeret “feltankolni” az esti elalvás előtt, anyatejes babánál kifejezetten javasolni szoktam ezt a megoldást. Szerintem, mivel minden más rendben van és utána jól alszik, fogadjátok el ezt a megoldást, hiszen hamarosan úgyis kinövi.

  • Kicsimari

    2010. április 26. hétfő

    Sziasztok!
    Az a gondom,h kisfiam most 6 honapos es nagyon keservesen sir ha egy vele egy idos babat lat(foleg akkor ha faradt).A felnotek,vagy a 2,3 even feluli gyerekeknek mindig mosolyog(barmilyen faradt is).Agi szerinted valamitol megjedhetet?Elore is koszonom a valaszod.

    Válasz: Igen, lehet, hogy valamitől megijed, a többi baba másként viselkedik, mint a nagyobbak és a felnőttek, mosolyognak a kicsire stb.

  • Marsi Erika

    2010. április 24. szombat

    Kedves Ági,és Tímea!
    Köszönöm válaszotokat. Elnézést a késői köszönetért.
    szép napot mindenkinek!

  • Kovács Edina

    2010. április 22. csütörtök

    Kedves Ági!
    Tudom,hogy mi már nem a babák csoportjába tartozunk,de a problémánk hasonló.Kislányom most lesz 2 éves.
    A helyzet az,hogy van egy kis játszóházunk itt a községünkben oda minden héten ellátogatunk.Több egykorú gyermek,anyukájával.Kislányom úgy egy fél évvel ezelőtt tett-vett,jött ment és játszott.De az utóbbi hónapokban csak ül az ölemben,ha én mondom vagy kérdezem felvesz egy játékot és ennyi.Másfél órát így ülünk.Itthon nagyon csacsogós,mindent beszél,igazán kis aktív.Igaz picit félénk először idegenekkel és egy kis nyugodt típus ő.Ezzel nincs is baj,így szeretjük.De a közösségben vagy ha idegen jön hozzánk nagyon sokára,vagy talán fel sem enged.Csak lesütött szemmel,bújik hozzám.Sőt nagyon is bújós,szinte állandóan engem keres itthon is,utóbbi időben csak az anya jó minden feladat megoldására,és nehezen mozdul ki nélkülem.Korábban nagyival is elég jól el voltak,de mostanában szinte csak én kellek.Azért is aggódom mert 3 hónapos terhes vagyok,és a szülés és a kistesó biztos több időt elvesz.Most szeretném kicsit ha nem lenne állandóan a szoknyám alatt.Lehet én is hibás vagyok,mert nagyon dédelgetem,de igazából nem tudom hol keressem a hibát-.Sajnos az esti alvás is problémás,együtt kell aludnom vele.Szeretnénk erről is leszoktatni.Volt már pár probálkozásunk,de csak éjjelig tartó sírás lett a vége.drasztikusak nem akarunk lenni.Kérem pár sorban írja le véleményét.Nagyon várom,köszönöm:Edina

    Válasz:Ez egy átmeneti időszak, ami a babavárással is összefügghet, hiába van még messze a testvér érkezése, azért már most is kicsivel kevesebb figyelem jut a nagyra és ezt ő is érzi. Ezt az időszakot hamar ki fogja nőni.

  • Nagy Krisztina

    2010. április 21. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 23 hónapos, és nálunk is kicsit gondot okoz a “félősség”. Szeptembertől bölcsibe fog járni, de tartok tőle, hogyan fogadja majd. Mint az előttem hozzászólók is írták, a nagyáruházak, boltok nem okoznak gondot, de pl. a játszótéren ha valamelyik gyerek ugyanarra a játékra akar felmenni, akkor az én fiam azonnal eljön onnan, nagy ívben kerüli a többi gyereket. Sokat “beszélgettünk” már vele erről, próbálom sokféleképpen rávenni, hogy játsszon más gyerekek mellett, de nem hajlandó. Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha mi kimegyünk a játszóra, akkor mindenki más menjen haza 🙂 Fog ez majd valamikor változni?
    Válaszod előre is köszönöm.

    Válasz:A bölcsiben ezek a dolgok szépen megváltoznak, mert ott hozzászokik a gyerek a társasághoz. De ha továbbra is jártok közösségbe, akkor szépen megszokja majd. A gyerekek egymással többnyire 36 hónapos kor környékén kezdenek el játszani, addig főként a gyerek személyiségétől függ, mennyire érdeklik a többiek.

  • Kőrösi Timea

    2010. április 11. vasárnap

    Kedves Erika!

    Az én kislányom most 20 hónapos és kezdettől fogva félős természetű volt. Még egész pici korában ugyan nem foglakozott azzal, hogy idegenek piszkálják, simogatják de megváltozott rohamosan a helyzet. Mikor már 6-7 hónapos lett elkezdett félni az idegenektől. Mondjuk nálunk ezt nagyban befolyásolja az, hogy másfél-2 havonta orvosi kezelésre járunk vele, emiatt pedig elvesztette bizalmát az idegenekkel szemben. 3 hónapos kora óta járunk vele kezelésekre, igy ez érthető. Ő is érdekes módon a boltokban, nagy áruházakban mindig is elvolt, de ha idegenekhez mentünk akkor kellett anya ölében 15-20 perc, mire kissé felszabadult. A kocka most fordult olyan 2 hónapja. Én is próbálta a lehető legtöbbször vinni társaságba és előtte mindig elmondtam neki, hogy megyünk babákhoz, lesz ott sok játék és ne féljen anya is ott lesz. Nagyon nagyon sokmindent megért és kb. 2 hónapja volt egy buli, amit a férjem kollégái tartottak. Nagyon vonakodtam a dologtól, hisz tudtam, hogy leszünk vagy harmincan és gyerkőcök is lesznek minden féla korosztály. Már a kocsiban elmondtam neki, hogy hová megyünk, lesz sok néni és bácsi és sok sok baba akik majd oda adják a játékaikat és milyen jó lesz. Beléptünk…amugy sem rajong a nagy hangoskodásért, volt is egy kis NEM NEM…nem akart bemenni az ajtón. Aztán láss csodát…5 perc múlva eltünt és nem is nagyon érdekeltem. Hát nevetséges vagy sem könny futott a szemembe, mert én még ilyen jól szórakozni a kislányomat nem láttam, pedig nagy erőfeszitéseket tettem már ez ügyben:). Azt is be kellett látnom, hogy sem én sem a párom nem voltunk kis korunkban soha azok a személyiségek, akik szeretnek a középpontban lenni. Én voltam bölcsis, elég nehezen szoktam meg, de akkor muszály volt. És én is előjegyeztettem a kislányomat bölcsibe, augusztusba kezdene, de annyira anyás, hogy azt elmondani nem tudom neked. És a mai napig…ugyan imádja a gyerekeket, de hozzá senki nem érhet, nem adhat puszit sem egyébkény is…hagyják Őt békén:) Hidd el, változnak napról napra, de a bölcsi téma nagyon rázós lesz, azt már most tudom.
    Szép Napot!

  • Marsi Erika

    2010. április 11. vasárnap

    Kedves Ági!
    Ez a téma nálunk aktuális. Kislányom 18 hónapos. Ha vendégségbe megyünk vagy bármilyen új helyre, zárt térbe ahogy belépünk nagyon elkezd nagyon sírni Kb:10-15 percig sír. Ha megnyugszik feloldódik, jön, megy.De nála ha felborul a napirend egyátalán nem zavarja. És könnyen elalszik 5 perc alatt.
    Amióta megszületett ez így van az új helyekkel és idegen, ritkán látott emberekkel.Ez meddig tart? Ez is egy fejlődési szakasz? Öszintén én vittem és visszük magunkkal mindenhova.Ha megyünk vhova egy kis félsz van bennem hogy mármegint hogy fogja viselni és érdekes ez a boltokra nem vonatkozik.Napi rendje rendszeres, kiszámítható. Szeretném bölcsibe vinni szept-től pont azért hogy megváltozzon benne ez a “félelem”. Mit gondolsz erről? Császárral született sajnos “tervezett” időben(39.HÉT) köze lehet hozzá?(nem akart még megszületni).
    Köszönöm. Erika.

    Válasz: Igen, ez egy fejlődési szakasz, amit kinőnek a gyerekek. Vidd sokat emberek közé és megszokja. A bölcsőde más, ott megszokják a nevelőket és ragaszkodnak hozzájuk.

  • VKata

    2010. április 09. péntek

    Kedves Ági! A minap gondolkodtam pont ebben a témában. Az lányom most lesz hat hónapos, és sok babával ellentétben nehezen adja a barátságot, legalább fél óráig méreget mindenkit, mielőtt hajéandó lenne “szóbaállni” vele, idegen helyen, orvosi rendelőben például sokszor ijedtséget látok az arcán, mintha attól félne, hogy ott hagyom, néz rám rémülten szegénykém és nyújtja a kezét. Amin gondolkodtam, lehet, hogy a babakocsival kapcsolatos problémánk ebből származik? Egyszerűen nem viseli el a babakocsit. El nem alszik benne, ezt elfogadtam. De nem is ül meg benne most már, legfeljebb negyed óra után kikérezőtik belőle, próbáltam apránként nyújtani a sétát, de égzengető sírás a vége, ha nem veszem ki. Viszont ha kézben van, kitágulnak nagyra a szemei, a feje majd letekeredik, rácsodálkozik a világra, minden apró zajra, mozgásra figyel. Lehet, hogy zavarja a sok inger, és ezért érzi kényelmetlenül magát a babakocsiban, és egyszerűen csak arról van szó, hogy az ölünkben biztosnágban érzi magát? Vagy valami más lehet a probléma? (Már a sprotülést használjuk megdöntve, kilát belőle, szóval bizots hogy nem ez a baj, a mózesben még lakáson belül elkezdődik a balhé…)

    Válasz: A kislányod rendeltetésszerűen működik 🙂 A babák sokáig úgy gondolják, hogy ő és anya egy és ugyanaz a személy, aztán kezdenek tudatára ébredni, hogy vannak ők és vannak mások. Ezt ő egyértelműen tudtodra is adja, és ez így van rendjén. A babakocsival kapcsolatban: vannak izgágább babák, akiket nem köt le a nézelődés a babakocsiból, inkább maga menne már, és amikor felveszed, az azt az élményt adja meg neki. Másrészt valóban összefügghet az első jelenséggel is, hogy biztonságban érzi magát veled. A nagyobbik fiam csinálta ugyanezt egy időben, ezért sétához mindig vittük a hordozókendőt is és ha megunta a kocsit, akkor áttettem a kendőbe.