Bátor vagy bátortalan a baba?

Helló Ági!

Azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg mivel tudnám bátorítani a kisfiamat? Ő most 18 hónapos. A felnőttekkel barátságos, a kisgyerekektől viszont fél. Nem szereti, ha kiabálnak, futkosnak, ölelgetik, vagy éppen kiveszik a játékot a kezéből. Azonban nem tesz ellene semmit, legfeljebb hozzám bújik. Nyaralni voltunk egy hétig egy másik családdal, ahol van egy 22 hónapos kisfiú. A hét végére az én fiam már valósággal rettegett a másik gyerektől, nem akart lejönni a hálószobából, mert hallotta lentről a hangját, nem mert játszani a másik játékával, akkor sem , ha nem volt a közelben. Én pedig hiába bíztattam, hogy menjen oda, és játszon vele nyugodtan. Szóval mit lehetne tenni?

Válasz: Annyit lehet tenni, hogy járjatok minden nap emberek és gyerekek közé, szerezzen tapasztalatokat a többi emberrel, ne csak ketten és családtagokkal legyen egész nap. A többi majd magától kialakul, kell időt hagyni neki.

Zalán fiamnak (19 hónapos) van egy 16 hónapos kis barátja, Dávid, aki nem sokat volt társaságban, a vele egykorú babákat nem tolerálja. Körülbelül három-négy havonta találkozunk, a kisfiam jelenlététől is mindig sir, ordit, az anyja ölébe furja magát, ha egy két napig egyutt vagyunk az idő nagyrésze sirás, néha megfeledkezik, de a közvetlen kontaktustól újra sirni kezd. Eddig a fiamat nem zavarta, nagyon ügyesen játszott mellette, maximum nézte és megjegyezte, hogy sir a baba. Most ujra meglátogatni készülünk őket, hallottam, a probléma még nem szűnt, annak ellenére, hogy anyja játszótérre viszi,igyekszik orvosolni a problémát. Mit tudnál javasolni, hogyan kezeljük, mivel tudnánk javitani a kicsi hozzáállását?

Válasz: Ezen csak úgy lehet segíteni, ha naponta gyerektársaságba viszik.

Sziasztok!
Az a gondom,h kisfiam most 6 honapos es nagyon keservesen sir ha egy vele egy idos babat lat(foleg akkor ha faradt).A felnotek,vagy a 2,3 even feluli gyerekeknek mindig mosolyog(barmilyen faradt is).Agi szerinted valamitol megjedhetet?Elore is koszonom a valaszod.

Válasz: Igen, lehet, hogy valamitől megijed, a többi baba másként viselkedik, mint a nagyobbak és a felnőttek, mosolyognak a kicsire stb.

Kedves Ági!
Tudom,hogy mi már nem a babák csoportjába tartozunk,de a problémánk hasonló.Kislányom most lesz 2 éves.
A helyzet az,hogy van egy kis játszóházunk itt a községünkben oda minden héten ellátogatunk.Több egykorú gyermek,anyukájával.Kislányom úgy egy fél évvel ezelőtt tett-vett,jött ment és játszott.De az utóbbi hónapokban csak ül az ölemben,ha én mondom vagy kérdezem felvesz egy játékot és ennyi.Másfél órát így ülünk.Itthon nagyon csacsogós,mindent beszél,igazán kis aktív.Igaz picit félénk először idegenekkel és egy kis nyugodt típus ő.Ezzel nincs is baj,így szeretjük.De a közösségben vagy ha idegen jön hozzánk nagyon sokára,vagy talán fel sem enged.Csak lesütött szemmel,bújik hozzám.Sőt nagyon is bújós,szinte állandóan engem keres itthon is,utóbbi időben csak az anya jó minden feladat megoldására,és nehezen mozdul ki nélkülem.Korábban nagyival is elég jól el voltak,de mostanában szinte csak én kellek.Azért is aggódom mert 3 hónapos terhes vagyok,és a szülés és a kistesó biztos több időt elvesz.Most szeretném kicsit ha nem lenne állandóan a szoknyám alatt.Lehet én is hibás vagyok,mert nagyon dédelgetem,de igazából nem tudom hol keressem a hibát-.Sajnos az esti alvás is problémás,együtt kell aludnom vele.Szeretnénk erről is leszoktatni.Volt már pár probálkozásunk,de csak éjjelig tartó sírás lett a vége.drasztikusak nem akarunk lenni.Kérem pár sorban írja le véleményét.Nagyon várom,köszönöm:Edina

Válasz:Ez egy átmeneti időszak, ami a babavárással is összefügghet, hiába van még messze a testvér érkezése, azért már most is kicsivel kevesebb figyelem jut a nagyra és ezt ő is érzi. Ezt az időszakot hamar ki fogja nőni.

Kedves Erika!

Az én kislányom most 20 hónapos és kezdettől fogva félős természetű volt. Még egész pici korában ugyan nem foglakozott azzal, hogy idegenek piszkálják, simogatják de megváltozott rohamosan a helyzet. Mikor már 6-7 hónapos lett elkezdett félni az idegenektől. Mondjuk nálunk ezt nagyban befolyásolja az, hogy másfél-2 havonta orvosi kezelésre járunk vele, emiatt pedig elvesztette bizalmát az idegenekkel szemben. 3 hónapos kora óta járunk vele kezelésekre, igy ez érthető. Ő is érdekes módon a boltokban, nagy áruházakban mindig is elvolt, de ha idegenekhez mentünk akkor kellett anya ölében 15-20 perc, mire kissé felszabadult. A kocka most fordult olyan 2 hónapja. Én is próbálta a lehető legtöbbször vinni társaságba és előtte mindig elmondtam neki, hogy megyünk babákhoz, lesz ott sok játék és ne féljen anya is ott lesz. Nagyon nagyon sokmindent megért és kb. 2 hónapja volt egy buli, amit a férjem kollégái tartottak. Nagyon vonakodtam a dologtól, hisz tudtam, hogy leszünk vagy harmincan és gyerkőcök is lesznek minden féla korosztály. Már a kocsiban elmondtam neki, hogy hová megyünk, lesz sok néni és bácsi és sok sok baba akik majd oda adják a játékaikat és milyen jó lesz. Beléptünk…amugy sem rajong a nagy hangoskodásért, volt is egy kis NEM NEM…nem akart bemenni az ajtón. Aztán láss csodát…5 perc múlva eltünt és nem is nagyon érdekeltem. Hát nevetséges vagy sem könny futott a szemembe, mert én még ilyen jól szórakozni a kislányomat nem láttam, pedig nagy erőfeszitéseket tettem már ez ügyben:). Azt is be kellett látnom, hogy sem én sem a párom nem voltunk kis korunkban soha azok a személyiségek, akik szeretnek a középpontban lenni. Én voltam bölcsis, elég nehezen szoktam meg, de akkor muszály volt. És én is előjegyeztettem a kislányomat bölcsibe, augusztusba kezdene, de annyira anyás, hogy azt elmondani nem tudom neked. És a mai napig…ugyan imádja a gyerekeket, de hozzá senki nem érhet, nem adhat puszit sem egyébkény is…hagyják Őt békén:) Hidd el, változnak napról napra, de a bölcsi téma nagyon rázós lesz, azt már most tudom.
Szép Napot!

Kedves Ági! A minap gondolkodtam pont ebben a témában. Az lányom most lesz hat hónapos, és sok babával ellentétben nehezen adja a barátságot, legalább fél óráig méreget mindenkit, mielőtt hajéandó lenne „szóbaállni” vele, idegen helyen, orvosi rendelőben például sokszor ijedtséget látok az arcán, mintha attól félne, hogy ott hagyom, néz rám rémülten szegénykém és nyújtja a kezét. Amin gondolkodtam, lehet, hogy a babakocsival kapcsolatos problémánk ebből származik? Egyszerűen nem viseli el a babakocsit. El nem alszik benne, ezt elfogadtam. De nem is ül meg benne most már, legfeljebb negyed óra után kikérezőtik belőle, próbáltam apránként nyújtani a sétát, de égzengető sírás a vége, ha nem veszem ki. Viszont ha kézben van, kitágulnak nagyra a szemei, a feje majd letekeredik, rácsodálkozik a világra, minden apró zajra, mozgásra figyel. Lehet, hogy zavarja a sok inger, és ezért érzi kényelmetlenül magát a babakocsiban, és egyszerűen csak arról van szó, hogy az ölünkben biztosnágban érzi magát? Vagy valami más lehet a probléma? (Már a sprotülést használjuk megdöntve, kilát belőle, szóval bizots hogy nem ez a baj, a mózesben még lakáson belül elkezdődik a balhé…)

Válasz: A kislányod rendeltetésszerűen működik 🙂 A babák sokáig úgy gondolják, hogy ő és anya egy és ugyanaz a személy, aztán kezdenek tudatára ébredni, hogy vannak ők és vannak mások. Ezt ő egyértelműen tudtodra is adja, és ez így van rendjén. A babakocsival kapcsolatban: vannak izgágább babák, akiket nem köt le a nézelődés a babakocsiból, inkább maga menne már, és amikor felveszed, az azt az élményt adja meg neki. Másrészt valóban összefügghet az első jelenséggel is, hogy biztonságban érzi magát veled. A nagyobbik fiam csinálta ugyanezt egy időben, ezért sétához mindig vittük a hordozókendőt is és ha megunta a kocsit, akkor áttettem a kendőbe.