Egyéniség születik

Milyen a baba személyisége? Mi az, amit örökölt és mi az, amit magára szedett? Lehet ezen változtatni?

A személyiség 3 rétegből épül fel. A csecsemők számos veleszületett személyiségvonással rendelkeznek, amik születésüktől fogva kihatással vannak a reakcióikra, a viselkedésükre. Ez a réteg megváltoztathatatlan, azonban a környezet negatív vagy pozitív hatásai növelhetik vagy csökkenthetik az egyes személyiségvonások jelentőségét. Ha például egy baba alapvetően visszahúzódó, félénk, akkor ez a későbbiekben is így marad, azonban ha kellemes élményei vannak az emberekkel, akkor nyitottabbá, barátkozóvá válhat, míg ha kellemetlen tapasztalatokat szerez, akkor még inkább magának valóvá válik.

Erre az alapra épül rá 5 éves korig egy következő személyiség-réteg, ez az, amit később, a gyermekkor folyamán vagy felnőttkorban már nehezebb megváltoztatni. Az első 5 évet követően egy sokkal rugalmasabb külső „burok” alakul ki, amely az egyes életszakaszokban más és más lehet, ez a felszín gyakorlatilag ellensúlyozza és elfedheti az alaptermészetet. Például ha valaki születésétől fogva visszahúzódó és gyermekkorában is kellemetlen élmények érték, felnőttkorára megtanulj különféle technikákkal palástolni, áthidalni ezt (pl. azzal, hogy viccelődik, amikor másokkal együtt van)

Milyen alapvető élmények határozzák meg a baba személyiségének alakulását az első 5 évben?

  • Önbizalom: Megbízhatok-e másokban és megbízhatok-e magamban? Mi a reakció a viselkedésemre? Határozott vagy bizonytalan? Pozitív vagy negatív?
  • Énhatárok: Meddig tart az én befolyásom és hol kezdődik másoké? Mi az, amire hatással tudok lenni és mi az, amire nem? Vannak-e biztos határok, fogódzók az életemben és olyan emberek, akikre számíthatok?
  • Kötődés: Tudok-e másokhoz biztosan kötődni? Számíthatok-e azokra, akikre rá vagyok utalva?
  • Jó, rossz, bűntudat: Mik az alapvető normák, amikhez alkalmazkodnom kell a világban? Én magam jó vagy rossz vagyok-e?

Az Élet legfontosabb kérdéseire éppen ebben a nehéz első 5 évben keresi a választ a gyermek. Az alaptermészetüknél fogva ingerkereső (azaz mozgékony, minden iránt érdeklődő) gyerekek például megtapasztalhatják azt, hogy folyton fegyelmezik őket, állandóan rájuk szólnak, ezért kialakul bennük egy állandó bűntudat és önbizalomhiány. De megtapasztalhatják azt is, hogy elfogadja, sőt támogatja őket a környezetük, például azzal, hogy minden nap a szabad levegőn szaladgálhatnak, sportolni járhatnak, bevonják őket a házimunkába, ezzel a képességeiket mások javára fordíthatják, amiért dicséretet kapnak stb.

Nagy kihívás és felelősség ez a szülők számára (és bizony a bölcsődei, óvodai élmények is sokat hozzátehetnek ehhez), ugyanakkor az anyának ismernie kell saját magát is, hiszen gyakran éppen az ő személyiségvonásai nem férnek össze a baba alaptermészetével. Például egy alapvetően nyugodt, nem ingerkereső anya számára gondot okozhat az aktív, ingerkereső baba, aki számára hiperaktívnak, problémásnak tűnhet. Vagy fordítva: egy aktív, ingerkereső anya nehezebben tudhat ráhangolódni egy csendet, nyugodt környezetet, rendszerességet igénylő érzékeny babára.

Az igazán nagy ellentétek azonban totyogókorban jelentkezhetnek, amikor a babák önállóbbak lesznek. Ilyenkor a baba alaptermészete és az anya eltérő természete nap, mint nap ütközhet egymással akár a leghétköznapibb helyzetekben is. Például, amikor az ingerkereső típusú gyermek hisztiben tör ki, mert nem akar hazamenni a játszótérről, a nyugodtabb természetű anya próbálja megbeszélni vele a dolgot, de alapvetően tanácstalan, míg a gyermekéhez hasonlóan aktív, ingerkereső anyuka felkapja a gyereket és csakazértis hazaviszi. Ugyanakkor az aktívabb típusú szülőnek problémát okozhat, ha félénkebb természetű gyermeke nem mer elmozdulni a szoknyája mellől a játszótéren, nem érti, miért nem megy barátkozni, játszani a kicsi, míg a nyugodtabb természetű anya gond nélkül kezeli ezt a helyzetet.

A legnehezebb dolog a baba, a kisgyermek természetének megismerésében, hogy megtanuljuk megkülönböztetni egymástól a viselkedést és az alaptermészetet, valamint a fejlődésből eredő, átmeneti jelenségeket a kicsi viselkedésében és a valódi személyiségvonásokat. A totyogók többsége például átmenetileg hiperaktívnak tűnhet, de ettől még nem minden baba ingerkereső, 6-8 és 14-18 hónapos kor között minden baba átmenetileg tart az idegenektől és anyásabb, mint korábban, de ettől még nem visszahúzódó alaptermészetű.

Erről a témáról kapsz egy teljes előadást is, amit szeptember 14.-én 11 órától lehet letölteni itt az oldalon. Az előadásból megtudhatod,

  • mi az a 3 alap tényező, ami befolyásolja a személyiség alakulását,
  • milyen veleszületett személyiségjegyei vannak az újszülötteknek,
  • hogyan ismerheted fel, mi a veleszületett és mi a „magára szedett” adottság,
  • hol vannak súrlódási pontok a baba és a szülők személyiségében, amik a legtöbb félreértést, összeütközést okozzák,
  • és hogyan lehet ezeket kezelni.

Ha szeretnéd majd letölteni az előadás anyagát, add meg a nevedet és az e-mail címedet:




Név: *
Email: *

Mi érdekelne igazán a személyiség témával kapcsolatban? Írd le a kérdéseidet, a gondolataidat a hozzászólások közé és az előadásban választ adok rá!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

22 Comments

  • Adrienn

    2011. október 13. csütörtök

    Kedves Ági

    lemaradtam a jelentkezésrpl. de úgy gondolom, hogy hasznos lehet számomra a tréning. érdeklődni szeretnék, hogy mikor és hogyan lehetne feliratkozni a tréningre? lesz második forduló?
    előre is köszönöm a visszajelzést.

    Adrienn

    • Vida Agi

      2011. október 23. vasárnap

      Ha írsz a megrendeles@kismamablog.hu címre, tudnak segíteni, ha felszabadult egy szabad hely a mostani tréningre. Ha nem, akkor legközelebb jövő áprilisban lesz legközelebb ilyen tréning.

  • B.Anna

    2011. október 10. hétfő

    Kedves Agi,

    en szeretnek regisztralni, az egyetlen, amin gondolkodtam – csak nem tudtam, hol erhetlek el leghamarabb – az az, hogy meghallgattam az elöadasodat (egyeniseg születik) es latom, hogy erösen az elsö 3-4 honap „hozott anyagara” kell sokmindenben hagyatkozni. Az a baj, hogy kislanyom (12 honapos) az elsö 3-4 honapban kizarolag sirt, ha ebren volt, mert hasfajos volt. Az elsö kb.3 hetet vegigaludta (37+2-re született 1500 grammal…), azutan meg sokat aludt nappal, es estetöl hajnal kb.4-ig visitott. kb.3 honaposan jobb lett a hasfajas, a helyzet annal rosszabb: nem volt napirend, nem tudta, mikor es hogyan kell elaludni, stb, tehat kb.betöltött 4 honapos koráig csak sirt 20 perc ebrenlet utan.
    Ezek a sirasok teljesen elfedtek (föleg a hasfajas) mindent. Fogalmam sincs, milyen volt ö igazabol. Nem hiszem, hogy abbol levonhatok sok következtetest, hogy nem lehetett a hasfajasa alatt megnyugtatni. Szerintem ez nem azt jelenti, hogy nem lehetett volna (ha mas baja van) megnyugtatni. De ez m ind csak feltetelezes.

    A kerdes: szerinted hogyan hidalhato at ez a problema, hogy az elsö 4 honapbol nem tudok „anyagot gyüjteni” a treninghez? Mire alapozhatnek? Vagy azt tanacsolod, hogy akkor inkabb ne csinaljam?
    Az idö sürget, tudom. Ezert örülök, ha tudsz valaszolni, es utana meg tudok jelentkezni.

    Köszönöm szepen, szep napot neked,
    Baranyi Anna

    • Vida Agi

      2011. október 11. kedd

      Ha most már túlvan ezen a nehéz időszakon, akkor a mostani viselkedését alapul véve is meg tudod állapítani, milyenek a személyiségvonásai. Most például inkább visszahúzódónak látod vagy pedig barátkozónak? Ő kezdeményez, ha emberek közé kerül vagy inkább idegesíti, ha sokan vannak körülötte? stb.

  • Melinda

    2011. október 05. szerda

    Szia Ági!
    Romániából lehet-e jelentkezni a tréningre? Milyen formában lehetséges befizetni? Köszi

    • Vida Ági

      2011. október 05. szerda

      Igen, lehet jelentkezni Romániából is. Fizetni átutalással vagy Paypalen keresztül tudsz külföldről (Romániából a Paypal szokott lenni a legolcsóbb megoldás)

  • goschler imola

    2011. október 02. vasárnap

    szia!a lanyom masfel eves es nem akkar beszelni.tokeletesen megert mindent es meg is csinaja a rabizott feladatokat.csak allathangokat hajlando kimondani.baje ez ebbe a korba

    • Vida Ági

      2011. október 05. szerda

      Nem, ez nem baj. Másfél évesen még az is megfelel, ha csak 1-2 szót használ a baba és „babanyelven” hablatyol, nem kell még beszélnie.

  • Eva

    2011. szeptember 29. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 2 éves és minden nap sokat játszóterezünk, mert nagyon nagy mozgás igénye van.Okos kislány, már tízig számol, ismeri a színeket, elmeséli a vele történteket,dalokat énekel, jó memóriája van.
    Segít a háztartásban, ha megkérem, vagy a bevásárlásnál.
    Kb. egy hónapja egy nála pár hónappal idősebb kislányra ráütött 4-szer, mert ugyanazt a hintát szerették volna. Azóta több gyerekkel is előfordult, hogy semmi indok nélkül, nem agresszíven, de rájuk ütött. Sok gyerekkel találkozik, a legtöbbel jól eljátszanak egymás mellett, de van egy-két állandó áldozat. Általában félénkebb, nyugodtabb gyerekekkel, kisebbekkel(1,5-2 éves) nincs kibélkülve.
    Természetesen mindig elmondom, hogy nem szabad és rendszerint bocsánatot is kér és megsimogatja őket.
    Este megszoktuk beszélni az aznap történteket, és magától beszél róla, hogy aznap esetleg kit bántott és megbeszéljük, hogy nem szabad.
    Ha valakit bánt, vagy például kiönt valamit, akkor azt felvállalja, szól nekem.
    Nem tudom, hogy ez mitől van? Nem reagálom-e túl, hogy túlságosan foglalkozok vele?Attól félek, már játéknak veheti, hogy mindig bocsánatot kell kérni és megsimogatni az „áldozatot”?
    Vagy mert sokat foglalkoztam kicsi kora óta vele, nehezen viseli, ha nem figyelek rá?Ha például más gyereknek segítek, akkor mondja is, hogy ne segíts!
    köszönöm

    • Vida Agi

      2011. október 01. szombat

      Ebben a korban előfordul, hogy a gyerek más gyerekekkel szemben durvábban lép fel. Jól teszed, hogy simogatásra és bocsánatkérésre szoktatod, idővel azt is megtanulja majd, hogyan kezelje ilyenkor az indulatait.

  • Niki

    2011. szeptember 28. szerda

    Szia!

    Van egy 1,5éves kis fiam aki ha valami nem úgy történik ahogy azt ő elképzelte szó szerint a földhöz vágja magát és ott dobálja magát akár 20-25 percig is.Én ilyenkor teljesen tehetetlen vagyok már próbálkoztam a hideg vízzel is ,hát nem mondanám,hogy bevált.Mit tehetnék,hogy fel hagyón ezzel a földhöz verős hisztijével?

    • Vida Agi

      2011. október 07. péntek

      Ilyenkor a hideg víz a legrosszabb, amit tehetsz. A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • Niki

    2011. szeptember 17. szombat

    Kedves Ági!

    Nem teljesen vág ide a kérdésem, de nem igazán találtam olyan blogot ahova írhatnék!

    Szóval a probléma nálunk… Rudi 1,5 éves.. már korábban is észrevettük, de csak velem csinálta, hogy HARAP! Eddig csak engem harapott meg, általában akkor ha valami nem úgy volt ahogy Ő akarta. ( karomon szép nagy lila foltokat okozva) Most viszont bölcsibe jár, és mint vártam, megint előjött ez a rossz szokás, már egy kisfiút megharapott!
    A bölcsiben csak néznek rám, elmondják mi történt, de azt hiszem Ők sem tudják a megoldást.
    Én viszont nagyon aggódom, mert szerintem a harapás súlyos fegyver, nagyon nagy károkat tud okozni vele a gyermek, márpedig nem szeretném megvárni, hogy nagyobb baj legyen!

    Kérlek adj tanácsot hogyan szoktassuk le erről, mit mondjak a dadáknak mi a teendő ( elvégre velük van a hét 5 napján) .
    Tudni kell, hogy egy nagyon eleven akaratos, és okos gyerekről van szó.

    Válaszod előre is nagyon köszönöm!

    Üdv.: Niki

    • Vida Ági

      2011. szeptember 20. kedd

      A harapás ősi ösztön az emberben: akkor harapunk, ha sarokba szorítva érezzük magunkat, akár testileg, akár lelkileg. Ezért harap a kisfiad. Leszokni akkor fog, ha megtanulja másként kezelni a benne levő indulatot. Ilyenkor meg kell neki mondani, hogy „nem szabad”, le kell tenni, hogy ne tudjon harapni és fel lehet kínálni neki valamilyen más megoldást düh esetére, pl. azt mondani, „tudom, hogy most dühös vagy, ha legközelebb ezt érzed, csapd össze a kezed, nézd így:” és tapsoljatok egyet, ez jó feszültség levezető.
      Sokszor kell majd elmondani ezt neki, mire megtanulja használni, addig légy türelemmel.

  • nora

    2011. szeptember 15. csütörtök

    Kedves Ági!
    Nagyon érdekes az előadás, köszönöm!
    Számomra az nem egyértelmű (lehet, hogy csak első hallásra), hogy az, hogy mi által vezérelt egy gyerek (félelem/indulat/szeretet), veleszületett tulajdonság, vagy ez is a szülők befolyásán (is) múlik?
    Köszönöm, szép napot!
    Nóra

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Ez veleszületett tulajdonság.

  • dorci

    2011. szeptember 14. szerda

    Sziasztok
    Én hasonló dologra keresem a választ, csak épp fordítva: mért lehet az, hogy a 3,5 éves kislányom az oviban (majdnem) minden szabályt betartva feloldódva játszik, tevékenykedik, kedves, aranyos, előzékeny… Míg hazaérve anyát és apát tiszteli meg a flegma válaszaival, a csak-azért-sem viselkedésével, szófogadatlanságával. – Nyilván valahol ki kell bontakoznia az egész napos tündéri viselkedés után, de nem lehetne ezt valahogy 50-50 %? :o)
    Köszi a tippeket
    Dorci

    • Vida Ági

      2011. szeptember 15. csütörtök

      Az a gond, hogy a gyerekek tudják, hogy otthon mit engedhetnek meg maguknak és az oviban mit. A szülők általában engedékenyebbek, az óvónénik szigorúbbak, az oviban szabályok vannak, otthon már tudja a kicsi, hogyan szegje meg a szabályokat, mert már kitapasztalta a ti gyengéiteket 🙂 De eljön ám az óvodában is az a pillanat, ha mindig ugyanaz az óvónéni van, hogy a kicsi megpróbál neki is visszabeszélni stb. A megoldás az, hogy otthon is nektek kell átvenni az irányítást. A csakazértsem viselkedés annak a jele, hogy egy kicsit kicsúszott a kezetekből, ezért mer ellentmondani a kislányod újra meg újra. Ha megtapasztalja, hogy bizonyos dolgokban hajthatatlan vagy, ha nem magyarázkodsz ilyenkor, hanem határozott vagy, akkor otthon is elkezd a mutató az 50% felé kúszni.

  • Fred'sMom

    2011. szeptember 12. hétfő

    A cikkben ott van a valasz.
    Ki tudja hogyan kezeltek az oviban? Ki tudja a gyerekek hogyan viszonyultak hozza? Volt lehetoseged bemenni es megnezni mi tortenik amikor nem lat se gyermek sem ovoneni ugy igazan?
    Otthon nyilvan valoan sajat maga lehet es biztonsagban erzi magat azonban a kulvilaggal nagyon valoszinu mas a tapasztalata.

  • Lazar Marta

    2011. szeptember 12. hétfő

    Szia! Van egy 7eves I osztajos lanyom is .Othon nagyon aktiv sokat beszel okos es bo a szokincse, az iskolaban viszont vissza huzodot iletve az ovodaban ilyen volt(az ovoda vegi elemzesben a szemeisegere vonatkozoan az all hogy: lassu es nyugot),othon egeszen mas.Miert ez a nagy kulombseg? Koszonom. Szep napot!

    • Vida Ági

      2011. szeptember 13. kedd

      Otthon, biztonságos környezetben, ahol mindenkit ismer, mindenkiben megbízik, fel tud oldódni, de az oviban, sok gyerek, kevésbé kiszámíthatatlan viszonyok között, ahol nem elsősorban csak felnőttek veszik körül, nehezen.