Miért nem megy a szoptatás (és mit tehetünk, hogy sikerüljön)?

Sok újságcikk és könyv szól arról milyen jó az anyatej, miért fontos, miért érdemes megküzdeni a szoptatásért, ugyanakkor sok anyuka panaszolja, hogy neki bizony nem sikerült, nem ment, kudarcélmény volt, „mindent megtettem, de mégsem” és talán emiatt nem mindenkinek sikerülhet.
De vajon miért van az, hogy nem mindenkinek sikerül a szoptatás és hogyan lehet kivédeni ezeket az akadályokat?

1. Teljesítménykényszer és stressz

Várandósan sok-sok cikket olvashatsz anyatejről, szoptatásról és az emberben ilyenkor kialakul egy belső elvárás magával szemben, hogy a tökéletes szoptatás mennyire fontos és ez a „jó anyaság” mércéje. El is várja magától, hogy tökéletesen sikerüljön neki. A szándék jó, az anyatej a legjobb a babának és annyira jó érzés anyaként is – tényleg. De sokan úgy érzik, át kell ugraniuk valamiféle lécet, teljesítményt kell nyújtaniuk, stresszelnek, aggódnak. Aggódnak azon, menni fog-e, eleget eszik-e a baba, hízik-e rendesen… És amikor nem megy a dolog, úgy érzik, valamit végleg és teljesen elrontottak.

A szoptatás nem matek. A mérleg legfeljebb iránymutató, de igazán a babán látszik az, ha eleget szopizhat, ha jól van. A sok idegeskedés, a türelmetlenség, az agyalás azon, hogy eleget eszik-e, elég-e a tej és végső soron a „nem vagyok elég jó anya”-érzés felőröl. És gyakran látom, hogy a túlaggódó anyuka megváltásnak érzi a kiegészítést, a tápszert megnyugszik, mert ez legalább mérhető, megfogható, a baba is nyugodtabb, tele a pocak.

A szoptatás nem verseny, nem a „jó anyaság” mércéje. Szoptass, amíg tudsz, szoptass akkor is, ha már csak kicsi van benne, ha már csak néhány cseppet tudsz adni, mert akkor is értékes! Ne kösd korhoz a szoptatást („1 éves korban már nem kéne ennyit szopiznia”)! Figyeld a babát, ő pontosan tudja, mikor van rá szüksége!

2. A rossz kezdet

Gyakran már a kórházban jóllakatják a babákat az anyuka meg vagy nem tud róla, csak azt nem érti, miért nem szopizik rendesen a baba, vagy tud róla és beleegyezik, mert meggyőzik, hogy így jóllakik a kicsi, nem kell „éheznie”, amíg megjön az anyatej.

Ez a rossz kezdet aztán rányomja a bélyegét a többire: ott lesz a kétely, hogy az anyatejtől nem lakik jól a baba, az első benyomás, hogy a baba „rossz evő”, bealszik az etetésen (pedig csak jóllakott tápszerrel, vagy egyes kórházakban: cukros vízzel).
Van, aki hazamegy és sok-sok szoptatással, türelemmel kiküzdi magát ebből, másoknak ez nem sikerül.

A legjobb az lenne, ha sehol nem lenne a kórházi gyakorlat része a tápszer, a cumi, ha megmutatnák, hogyan tudsz szoptatni nagy mellel, lapos és befelé forduló mellbimbóval. Ha igény szerint szopizhatna a baba és nem vinnék el éjszakára.

Amíg azonban ez nem történik meg, marad az, hogy neked kell utánanézned ezeknek a dolgoknak, szoptatási tanácsadó segítségét kérni, megkérdezni szoptatós csoportokban más anyukáktól, ők hogyan oldották meg, képeket, videókat keresni a neten szoptatási technikákról, testhelyzetekről. És neked kell „dolgoznod” is rajta, küzdened érte, elhinned, hogy menni fog.

3. A „tápszerlobbi”

A fejet csóváló gyerekorvos, aki szerint nem hízott eleget a baba, talán nem elég a tej. Próbaszoptatás és méricskélés (persze ilyenkor nem szokott elég lenni sosem).
Tanács, hogy fejd le és nézd meg mennyi (ez nem a valóságot mutatja, mert a baba sokkal többet tud kiszopizni, mint amennyit te ki tudsz fejni).

A „biztonság kedvéért” már az elején felírt tápszerrecept, amit akkor kell kiváltani, ha úgy érzed nem megy a dolog. Mivel van mentőöv az aggódó anyuka él is vele. Jót akar ő is, jót akar az orvos is és a baba tényleg jóllakik a tápszertől. De néha ott marad a rossz érzés, talán várhattunk volna még vele.

Nem hízik a baba – mondja az orvos és tápszert javasol. Biztos a tej a kevés. Nem mondja, hogyan lehetne több tejed és ha körülnézel a neten, tejszaporító szerekkel és trükkökkel sokat találkozhatsz és csak kevés helyen van ott, hogy a tejet normális táplálkozás mellett valójában a szoptatás maga az, ami szaporítja.
(ugyanakkor a mérleg szerint nem jól hízó baba néha bőségesen eszik, csak ilyen alkat és kész, a tápszertől sem fog jobban hízni)

A bébiételtől, tejpéptől, tápszertől roskadozó polcok a boltokban. Külföldön az egyes tápszer is kapható bárhol, nem kell patikába menni érte, csak le kell venni a polcról, praktikus. Sokan öntudattalanul shoppingolnak a babaételek között, nyilván azért van ott, mert egyben jó is. „Rá van írva, hogy 4 hónapos kortól adható, akkor miért ne adhatnám 4 hónaposan?” – kérdezi az anyuka. Cukros instant babatea újszülött kortól. A szülő elhiszi, mert „rá van írva”. A tájékoztatás hiányossága ez is, utánajárás, utánaolvasás, nem pedig a szép színes dobozokróla nagybetűs felirat alapján való tájékozódás.

Mindez azt sugallja, hogy kényelmesebb az élet, ha nem kell szoptatni, főzni, csak kevergetni, kinyitni az üveget, megetetni a babát… És vannak helyzetek, amikor tényleg kell és praktikus is, de a szoptatás is nagyon praktikus ám, nem kell melegíteni, keverni, csomagolni, mosogatni, ingyen van és egészséges 🙂

4. A családi „hagyomány”

Anyukák, akik elmesélik, hogy ők csak 3 hónapig szoptattak és a családban senkinek nem sikerült tovább. Valójában azért, mert időre etettek és teáztattak, senki nem támogatta őket. A nyolcvanas években a szakkönyvek még arról szóltak, hogy adjál 3 hónapos kortól gyümölcsöt és krumplit, az a jó a babának. Sokszor ebből el is hisszük, a mi családunk tényleg nem tud szoptatni.

(Néha van valódi biológiai alkalmatlanság is. Nincs tejmirigy vagy kevés a tejmirigy. Ennek 2-3% az előfordulása és néha valóban örökletes.)

5. A szoptatás rabság?

Egyre gyakrabban hallom azt is, hogy a szoptatás rabságban tart, nem mehetsz sehova, mert vissza kell érni, más nem tudja etetni a babát. Vagy szoptatok – vagy élek – gondolják magukban néhányan.
De miért ne lehetne a kettőt egyszerre? 🙂

Amerikai szoptatós blogokban olvasom azoknak az anyukáknak a tapasztalatait, akik 2-3 hónap után visszamentek dolgozni és mégis szoptatnak. Van, aki délben hazaszalad. Van, aki magával viszi a babát a munkahelyi bölcsibe és szünetekben kijár hozzá szoptatni, van, aki lefeji nappalra a tejet. Fontos nekik a szoptatás, az anyatej, tehát megoldják. néhány hónapról van szó, utána jönnek a pépek napközben. Van, akinek nem megy könnyen, de a reggeli és esti szopi még sokáig megmaradhat. Bölcsi mellett is, suli mellett is, munka mellett is.

Ennek az érzésnek (amikor a szoptatást rabságnak, túlságos kötöttségnek érzed) a korai gyerekkorból származó tudatalatti okai is lehetnek. Leggyakrabban az intimitástól való félelem áll a háttérben, aminek az oka, hogy gyermekkorodban sem kaptad meg azt az érzelmi biztonságot, biztonságos kötődést, amire szükséged lett volna. De előfordulhat olyan is, hogy depresszió, érzelmi problémák (például, ha családi problémáid vannak) vagy túlzott aggódás miatt nem mersz közel kerülni a babádhoz és ez jön ki olyan formában, hogy úgy érzed, túlzott teher, kötöttség a szoptatás).

6. Senki nem mondja, hogy az ösztön nem elég

A babában megvan az ösztön a szopizásra, de attól még nem tud hatékonyan szopizni. Benned is megvan az ösztön, hogy tápláld, dédelgesd, tartsd testközelben a kisbabádat, de ettől még nem tudsz elég ügyesen szoptatni.

Olyan ez, mint a veleszületett rajztehetség: lehet, hogy jó a kézügyességed, de gyakorlás nélkül nem lesz belőled festőművész.

Az első hetek a nonstop szoptatásról szólnak.
Ismerkedtek egymással és „gyakoroltok”.
Fáj is. Kisebesedik, begyullad, mert a baba még ügyetlen és te sem tudod, hogyan tartsd. Ezalatt az idő alatt összeszoktok. te is ügyesedsz, a baba is és a mellbimbó is megedződik.
Az ember azt hiszi az első hetekben 1000-féle dologra kell figyelnie, pedig valójában elég erre az egyre. Minden más körérendeződik majd, kialakul, a baba meg csak hadd szopizzon, amikor csak akar!

Azt sem mondják, hogy a tej nem fogy el csak úgy teljesen, sokszor még a szoptatás abbahagyása után hónapokkal is folyik.
Ha esetleg abbahagyta a baba, átállt a cumisüvegre, még hetek múltán is visszahozható.
Ha a baba már nem kéri, az nem azt jelenti, hogy az anyatej nem kell neki, hanem azt, hogy
– cumizavaros,
– jön a foga, érzékeny az ínye,
– fáj a torka, megfázott,
– szájpenésze van,
– megváltozott az anyatej íze (ez általában átmeneti).

Bármelyikből ki lehet mászni, kérj nyugodtan segítséget! Keresd a válaszokat, mert vannak!

Nem kell rosszul érezned magad,
ha nem úgy ment, ha nem úgy sikerült.
Amíg van egy csepp is, add a babának!

Ne teljesítményként fogd ezt fel, inkább kihívásként:
az árral szemben kell úsznod néha, de érdemes ❤

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.