Már szobatiszta a gyerek, de csak pelusba kakil: Miért?

Amikor már szinte teljesen szobatiszta egy kisgyerek, sok esetben megakad a fejlődés folyamata egy ponton: a kicsi szépen pisil a vécébe, tud szólni, önállóan el is megy, de a kakiláshoz a pelenkát kéri és nem is hajlandó ráülni a bilire/vécére vagy, ha rá is ül, ott minden igyekezete ellenére nem sikerül kakilnia, csak a pelusba. Mi okozza ezt, mit lehet tenni?

Sokan kapásból rávágják, hogy nem szabad neki pelust adni és akkor majd előbb-utóbb ráül a vécére. Ez a tanács azonban káros, ugyanis a legtöbbször valamilyen szorongás áll a háttérben és, ha a kicsi nem kapja meg a pelust a dolog odáig fajulhat, hogy akár napokig tartogatja a székletét, ami további problémákhoz vezet és akár évekkel is elhúzhatja a probléma megoldását. Így ugyanis már nem csak az eredeti alapproblémát kell megoldani, ami a pelushoz való ragaszkodást okozta, hanem a székletvisszatartás miatti kellemetlen (és gyakran nagyon fájdalmas) élményt és az emiatt kialakult szorongást is oldani kell.

Mi lehet az oka?

A „kaki csak pelusba”-probléma hátterében számos ok állhat, éppen ezért minden alkalommal más lehet a megoldás.

Gyakran mondják azt is, hogy az ilyen gyerek szimplán csak lusta. Ez azonban nem valódi lustaság, inkább a figyelemhiánnyal összefüggő dolog és a szobatisztaságra való mentális éretlenség jele. A kicsi ilyenkor egyszerűen nem tudja fejben tartani, hogy figyelnie kéne a székletürítés jeleit, csak későn jut eszébe, hogy mennie kéne, ezért általában csak a pelusba sikerül a dolog. 3 éves kor alatt teljesen általános dolog ez, de 4 éves korig is normálisnak mondható, különösen ha a baba korababa volt, lassabban fejlődött vagy segítségre szorult más területeken is (mozgás, beszéd). A „lustaságot” tehát egyszerűen az érési folyamat megoldja, de segíthetnek a különféle mozgás- és idegrendszerfejlesztő tornák is (pl. a TSMT-torna), mert ezek segítik a gyermekben tudatosítani a saját teste jelzéseit.

1. Nincs türelme kivárni, amíg kijön a kaki

A mozgékonyabb gyerekeket legjobban az frusztrálja a bilizésben, hogy ott kell ülni és nyugton kell maradni. Ők a legtöbbször azért ragaszkodnak a pelushoz, mert abban kedvükre jöhetnek-mehetnek és menet közben intézhetik a „dolgaikat”. A nagyon mozgékony gyerekeknél a túl korai bilire ültetés, a hosszasan bilin való várakozás okozza azt, hogy később jobban ragaszkodnak a pelenkához. A megoldást náluk általában az szokta jelenteni, hogy egy idő után már pontosan tudják, mikor jön a kaki és időben odaérnek a vécére, így nem kell hosszasan ott ülniük. Ők az a csoport, akinél a probléma magától is megoldódik, ahogy a szobatisztaságra való mentális érettségük fejlődik és így egyre inkább képesek időben jelezni a székelési ingert.
2. Korábbi rossz kakilással kapcsolatos élmény

Hasmenős betegségek, fogzás okozta fájós popsi vagy egy székrekedés a kicsi számára annyira fájdalmas lehet, hogy a későbbiekben félhet a kakilástól. Ilyenkor sírással reagálhat már a pelenkacserére vagy a fürdetésre is, elbújhat kakilás közben és úgy általában látható rajta, hogy fél a kakilástól, szorong miatta. Ilyenkor a legjobb, ha semmit sem erőltetünk, kis lépésekben haladunk. Egy-egy hasmenéssel vagy székrekedéssel járó eset eleve megakadást okozhat a szobatisztaság kialakulásának folyamatában, ilyenkor egyszerűen csak türelemmel ki kell várni, amíg a rossz emlék élményét elfelejti a kicsi és újra nyitott lesz.
A szorongás oldásában segíthet a sok pancsolás, vizezés, úszás, szabad mozgás és a gyurmázás is.

3. Korai szobatisztaságra szoktatás során kialakult szorongás

Nehéz pontosan megmondani, mikor érdemes elkezdeni szobatisztaságra szoktatni egy kisgyereket, mert mindegyikük másként reagál rá. A legjobb, ha a saját tempójukat követjük, azaz akkor kezdünk el egyáltalán foglalkozni a témával, amikor már őt is érdekli és csak lehetőséget biztosítunk a bili kipróbálására, nem ültetjük rá, ha őt nem érdekli és nincsenek elvárásaink az eredményt illetően. Előfordul azonban, hogy a bölcsiben korábban kezdik el a bilizést, mint ahogyan arra a kisgyerek nyitott lenne, esetleg a nagymama ülteti rá a kicsit, esetleg túl gyakran emelgetjük a témát és ez őt megijeszti.

A kicsi érzi az elvárásokat („olyan nagy vagy már”), de kellő érettség híján nem tud még nekik megfelelni, ezért szorongani kezd. Ennek a tünete lehet az, hogy a kakiláshoz a pelust kéri. Ennek az is az oka, hogy a kicsi úgy érezheti, mindent mások döntenek el a feje felett és így legalább ő is hatást gyakorolhat a dolgok történésére.

A megoldást itt az jelenti, ha nem emlegetjük neki egyáltalán a bilibe való kakilást egy darabig, szimplán csak megbeszéljük vele, hogy amikor mennie kell kakilni, akkor szóljon, megkapja a pelust, csak egyetlen kérésünk van: ilyenkor a vécébe menjen be, mert ott szoktunk kakilni. Ha akar vihet magával játékot vagy mesekönyvet, a lényeg, hogy a kakilás folyamata idővel a vécéhez kötődjön, így idővel spontán rá fog ülni a bilire is (ez legyen számára elérhető helyen a helyiségben).

4. Pelenka = csecsemőkor

A totyogókor átmenet a csecsemő és a kisgyermekkor között. A kisgyerek néha még kicsi szeretne lenni, néha már nagy. Ezen az átmeneti állapoton hamar túllép a gyerek, lehetnek azonban olyan tényezők, amik visszavetik a folyamatban. Például, ha kistestvére születik, úgy érezheti, több figyelmet kap, ha ő is újra baba lesz, ezért a korábban szobatiszta gyermek újra bepisilhet vagy kakiláshoz kérheti a pelust. Az életében bekövetkezett nagyobb változások, mint a költözés vagy a bölcsőde-óvodakezdés is kiválthat hasonló reakciót. Ha a család élete a megszokottnál mozgalmasabbá válik és ezért a kicsi kevesebb figyelmet kap, tudat alatt úgy érezheti, jobb lenne megint „kicsinek lenni”, ez is kiválthatja, hogy a pelust kéri kakiláshoz. Gyakran egyéb viselkedésformák is utalnak arra, hogy ez áll a háttérben:
– a kicsi ragaszkodik a cumisüveghez,
– többet cumizik, mint korábban vagy elkezd cumizni vagy az ujját szopni, pedig előtte nem élt ezzel,
– nem akar önállóan enni, pedig már képes lenne rá, etetni kell,
– a szokottnál anyásabb, bújósabb,
– gyakran felkel éjszaka, csak a szülőkkel együtt tud aludni, pedig korábban jó alvó volt.

Ilyenkor a megoldást nem a pelenka környékén kell keresni. Többet segíthet az, ha sokat dédelgetjük, mesélünk neki, elővesszük a csecsemőkori képeit és mesélünk arról, milyen volt ő kicsinek, így nem csak megkapja a vágyott figyelmet, hanem újra átéli a csecsemőkorát és könnyebben tovább tud lépni.

5. Sok a tilalom és az elvárás

Ha a kisgyerek életében túl sok a tilalom (folyton rászólnak) és az elvárás, nincs módja kimozogni magát, szabadon játszani, szaladgálni, vagy nagyon sűrű a család élete, ezért rengeteg a kötött program, a gyermek úgy érezheti nincs ráhatása az életére, csak úgy történnek vele a dolgok és bár jól alkalmazkodik, kiegyensúlyozottnak tűnik, passzív módon próbálhat érvényt szerezni az akaratának, például ragaszkodik a pelushoz.

6. Nem akarja látni a kakit

Az ember akaratlanul is fújjol néha, amikor kakiról van szó. Néha csak játékosan-viccesen emlegetjük a babának, máskor tényleg látszik is rajtunk az undor. Vannak olyan gyerekek, akik fogékonyabbak erre a témára és „tisztaságmániásak”. Általában a háttérben az áll, hogy mi magunk is az átlagnál jobban szeretjük a tisztaságot és ezért bennük is kialakul egyfajta tartózkodás mindentől, ami koszos. Az ilyen gyerek nem szívesen eszik kézzel, mert nem szereti, hogy maszatos lesz, ha elesik nem a sérülés zavarja, sokkal inkább a kosz a bőrén. És az ilyen gyerekek azok, akik úgy érzik, jobb, ha nem látják a kakit, csak a pelusban találkoznak vele.

Ami ebben az esetben segíthet az a „kosszal” járó játékok megkedveltetése: tésztagyúrás, ujjfestékkel festés, gyurmázás, homokozás, sarazás, kertészkedés stb.

7. Az intimitás kell neki

A kakilás intim dolog, ezért sok kisgyerek szívesen bújik el addig, amíg kakil. Ha erre nincs módja, mert ott várjuk mellette, mikor lesz már eredmény, az megijesztheti és úgy érezheti, „ha a pelusba megy, akkor senki se látja”.

Itt is segíthet, ha megbeszéled vele, hogy nyugodtan használja a pelust, de a vécébe menjen be, mert „ott szoktunk kakilni”. Engedd meg neki, hogy elbújjon oda és beszéld meg vele, hogy szóljon, amikor készen van. Vihet magával kedvenc játékot vagy bármit, a lényeg, hogy megkedvelje a helyiséget és ő szabályozza a folyamatot, ne zavarja meg addig senki.

Módszerek, amik segíthetnek

Mint a fentiekből is látható, többféle ok állhat a probléma hátterében és mindig az okot kell oldani, vannak azonban olyan módszerek, amik a legtöbb esetben segítenek:

1. Nem erőltetjük a bilizést, de ráülhet a kicsi akár ruhában is, játszhat, könyvet nézegethet rajta.

2. Mesét olvasunk neki vagy mesekönyvet nézegetünk, amíg a bilin ül, így lesz türelme kivárni az eredményt.

3. A szorongásokat oldja, ha a kicsi megérti a folyamatot. Mivel nála a logikus érvek még nem igazán nyomnak sokat a latban, mesékkel lehet próbálkozni. Számos mesekönyv kapható erre a célra, de mi is kitalálhatunk saját meséket.
Gyakran például az a gond, hogy a kicsi nem szeretne megválni a kakitól és csak úgy kidobni a vécébe, ilyenkor mesélhetünk neki Kaki Kapitány izgalmas útjáról a biliből a csatornán át a folyón keresztül a tengerbe. Útközben találkozhat a csatornában élő Patkány Palkóval, a folyóban együtt lubickolhat Ponty Petivel és láthatja a hajókat, majd pedig a tengerbe érve összebarátkozhat Cápa Cecillel és a 3 kis cápalurkóval 🙂

4. Lehet kitalálni kakicsalogató mondókákat és dalocskákat is, amiket ilyenkor közösen el lehet mondani.

Mehet így óvodába?

Gyakori aggodalom, hogy a csak pelusba kakiló gyereket nem veszik majd fel az óvodába, mivel még nem szobatiszta. A valóságban azonban ő már szobatiszta és mivel 3 éves kor körül már csak egyszer van székletürítés, általában gyorsan kialakul, hogy az oviban nem kakil a kicsi, hanem csak hazaérve kéri a pelust.

Sokan abban reménykednek, hogy az óvodában majd talán megtanulja a gyerek és önállóbbá válik. Ez néha igaz, néha nem. A szociálisan nyitottabb, könnyen alkalmazkodó gyerekeknél az óvoda „nyájszellem” hatása valóban érvényesül és szociális szükségletté válik számukra, hogy ők is „nagyok legyenek” és elhagyják a pelust, míg a zárkózottabb, a társak iránt kevésbé érdeklődő gyerekek, köszönik jól elvannak pelusban is és nem izgatja őket az elvárás.

A szobatisztaság kialakítása játékosan – Tanuld meg itt! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

38 Comments

  • Gottlieb Izabella

    2019. július 08. hétfő

    Kedves Ági!
    Szobatisztasággal kapcsolatban kérdeznék. 3 éves bölcsis kisfiam egyik-napról a másikra rászokott a wc-be pisilésre, de azóta nem akar kakilni se wc-be, se bilibe, se pelusba inkább visszatartja és mondja, hogy nem akar kakilni. 3 nap után viszont sikogatva kakil, mondja, hogy fáj-fáj. A kisfiam ételallergia miatt minden nap puhát kakilt. Ha sikerül mégis pelusba produkálni azt megnézheti és együtt bedobjuk a wc-be ő húzhatja le még jó utat is kíván neki, szóval ez tetszik neki. A gyerekorvostól kaptunk egy port, amire azt mondta minden nap fog tudni produkálni és puha lesz, eddig az sem segített, minden maradt a régiben.
    Nem kényszerítem, felajánlom a lehetőségeit de kijelenti, hogy nem akarja mit tehetnék, hogy segítsek neki?
    Köszönettel
    Gottlieb Izabella

    • Vida Ágnes

      2019. július 14. vasárnap

      Mivel most volt egy fájdalmas élménye ezzel kapcsolatban, ezért jobban fél a kakilástól, ezért természetes, ha visszatartja. Ez nem gond. Azzal tudsz neki segíteni, ha pár hétig nem emlegeted neki a dolgot, rábízod, hogy szóljon, mikor kell mennie és megkapja a pelust. Közben kapjon sok gyümölcsöt, hogy puhább legyen a kaki. Felajánlhatod neki azt is, hogy nyugodtan bújjon el a kakilás idejére és szóljon, ha készen van, ez lelkileg szokott segíteni az elengedésben.

  • Évi

    2019. június 01. szombat

    Kedves Ági!A kisfiam 4 éves elmúlt februárban.Bölcsibe járt,ott nagyon szépen leszokott a pelusról de csak a pisi kapcsán.Vagyis félig,mert nem hajlandó kakilni csak a gatyóba vagy pelusba.Óvodába jár,de van,hogy naponta 2x is bekakil.És nem is igazán zavarja,játszik tovább úgy kakisan.Hiába szaladunk vele WCre mikor látjuk,hogy be fog kakilni,oviban is így csinálják.De nem kakil akkor sem,leszáll a WCről és már 3 percen belül be is kakilt.Vettünk már mindent amit lehetett bilit,szűkítőt,mesefigurás gatyót.Már zsaroltuk is 🙂 ,de nem hatja meg semmi.2 nővére van velük nem volt gond.Nagyon kellemetlen,mert szeptembertől új oviba megyünk költözés miatt.És nem tudom hogyan fogják tolerálni. :(:(

    • Vida Ágnes

      2019. június 16. vasárnap

      Neki az átlagnál nehezebb az elengedés, szorongást okoz és most már rossz élményei is vannak ezzel kapcsolatban, ezért még inkább nehézkes a dolog. Segíthet, ha most nyáron átmenetileg néhány hétig nem piszkáljátok emiatt, kakiláshoz megkapja a pelust és mondd el neki, hogy ha kakilni kell, kérje a pelust nyugodtan. Ez segít oldani a szorongását. Ha már jól működik a dolog, akkor kakilás után dobjátok együtt a kakit a vécébe, búcsúzzatok el tőle! Ez segít neki megbarátkozni az elengedéssel. Mellette gyurmázzatok sokat, sarazzon, homokozzon, ezek is segítenek oldani a félelmeit.

    • Erki Éva

      2019. július 13. szombat

      Jó napot kívánok! Kislányom 3 éves. Pisi megy szépen bilibe, WC be. De nagy dolog csak a bugyiba. Nagyon aggódom hogy így nem veszik be oviba.

      • Vida Ágnes

        2019. július 14. vasárnap

        Simán beveszik így is az oviba. A törvény szerint nem előírás a teljes szobatisztaság, de a legtöbb 3 éves még nem is 100%-g szobatiszta, kisebb balesetek vannak. A pelusba kakilós gyerekek gyakran kivárnak, amíg haza nem érnek és csak otthon kakilnak, így az oviban nincs gond, később pedig az oviban megtanulják a többiektől, hogy vécébe kakiljanak.

  • Melánia

    2019. január 18. péntek

    Kedves Ági!
    Tanácsot szeretnék kérni. Kislányom áprilisban lesz 4 éves. Körülbelül egy éve, hogy elkezdtük elhagyni a pelust. A pisiléssel nincs gond, egyedül megy a wcre, elintézi a dolgot. 🙂 Estére kap csak pelust (nagyon sokat pisil éjszaka). A baj a kakilással van. Érzi, hogy kell neki, szól, hogy kell neki, de kéri a pelust, nem hajlandó WCbe kakilni. Ha végzett, szól, hogy vegyem ki alóla… Valamelyik nap elment pisilni, a wcn ülve szólt hogy kell pelus. Megkértem, hogy próbálja meg a wcbe intézni a dolgot, közölte hogy nem, pelus. Így hát ráadtam, nem erőltetem. Bili nálunk nem játszik. Nagyon ritkán pisil bele, ha épp foglalt a WC…. Egyébként kíváncsi sokszor, hogy milyet kakilt a pelusba. Próbáltam ” rávenni”, hogy ha nem a wcbe a bilibe próbálja meg, ha sikerül, akkor még nézegetheti is, ha szeretné. 😄 De ez sem vált be.
    Szóval érdekelne, hogy mit tehetnék, hogy végre a wcbe/bilibe kakiljon?
    Válaszodat előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2019. január 19. szombat

      Első körben csak annyit tehetsz, hogy odaadod neki a pelust, viszont megkéred, hogy a vécében kakiljon, hogy megbarátkozzon a helyiséggel és kialakuljon a szokás, hogy a vécébe kell menni, ha kakilni kell. Ha ez már működik, abból általában magától kialakul, hogy ő egyedül ráül a vécére, hiszen ott van a helyiségben. Esetleg lehet ott bili is, érdemes elmenni és esetleg közösen választani egy érdekesebbet, ami neki tetszik, hátha akkor használná néha (de erre is kell egy kis kis idő).

  • Katalin

    2019. január 12. szombat

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam februárban lesz 4 éves és csak pelusba hajlandó kakilni. Egyértelműen fél a wcre üléstől, pisinél sem ül rá,állva pisil. Bili szintén kizárva.Már mindennel próbálkoztam,hogy rávegyek,hogy ráüljön a wcre,de semmi nem használ. Beszélgetés,kedvenc pluss is ráült a wcre,oda kakilt,de nem történt előrelépés. Amikor egyszer nem volt nálam pelus és úgy kellett kakilnia, a következőnél inkább visszatartotta napokig. Erre tudsz valamilyen megoldást? Mivel és hogyan oszlathatom el a félelmét. Köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2019. január 13. vasárnap

      Egyelőre add neki mindig oda a pelust mindenféle megjegyzés vagy bármi nélkül, ha kéri, hogy a korábbi próbálkozások okozta szorongás elmúljon. Utána várj legalább 1 hetet, majd beszéld meg vele, hogy megkapja a pelust, de a vécébe menjen be kakiláskor, hogy a fejében a hely összekapcsolódjon a kakilással. Ha ez már rutinszerűen megy (megint csak várj legalább 2 hetet, hogy hozzászokjon), jöhet az, hogy elmentek és közösen kiválasztotok egy bilit vagy ülőkét, ami neki tetszik. Ha a vécétől fél, lehet, hogy egy mókás formájú bili lesz a megoldás, de az is lehet, hogy egy ülőke tetszik meg neki. Ezt csak tegyétek be a vécébe és várd meg, míg magától elkezdi használni. A kakilással kapcsolatos szorongásokat jól oldja a gyurmázás és a sarazás, ujjfestés, homokozás, ezeket csináljátok minden nap (különösen a gyurmázás a fontos).

  • Márta

    2019. január 03. csütörtök

    Az elözöböl kimaradt, hogy a kaki nagyon szépen megy a wcbe, ügyesen kimegy és nem megy be a bugyiba, még amikor betegen az ügyeleten beöntést kapott azt is olyan ügyesen visszatartotta a wc-ig. Csak a pisi a gond..

  • Márta

    2019. január 03. csütörtök

    Kedves Ági. Kisfiam 2 hónap múlva 4 éves lesz és még egy napunk se volt olyan, hogy ne pisilt volna be. Az éjszakai bepisilés – tudom még normàlis. Nappalra már 1 éve nem akar pelust felvenni- sajàt maga mondja, hogy inkább majd szól, de neki nem kell pelus ö nem kisbaba (éjjelre se engedi azt elalvás után kell mindig rácsempésznem különben reggelig a pisiben feküdne annyira mélyen alszik). De egy nap legalább 6-7x bepisil. Itthon is, màsnàl is teljesen mindegy hol vagyunk. Sokszor inkább ül a pisiben és nem szól amíg észre nem veszem, gondolom szégyelli magát mert lehajtott fejjel mondja hogy igen megint bepisiltem. Annyira sajnàlom ilyenkor. Ausztriában van a gyerekorvosunk, mert közel lakunk a határhoz, ö azt mondta szerinte nem szervi probléma és betegségként amúgyis majd csak 5 éves kor felett kezelik, addig el se tudja küldeni vizsgàlatokra, szerinte inkább a kistesòval van összefüggésben ( de ö is már majdnem 1,5 éves szóval még az se, hogy most született.) Sokszor nem mond semmit a bepisilésre, néha annyit hogy próbáltam tartani anyu de nem ment… mit tudsz ajánlani? Már annyira tanácstalan vagyok 😕 köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2019. január 13. vasárnap

      Lehetséges, hogy mégis a testvérrel van összefüggésben a dolog lelki szinten: a kisfiad már nagy szeretne lenni, ezért nem kér pelust, a lélekben még inkább kicsi szeretne lenni, mint a tesó. Kifelé a nagyfiú képét mutatja, befelé még inkább „baba” és ez okozza ezt a kettősséget. Néha ezen segít, ha sokat beszélgetsz vele arról, ő milyen baba volt, előveszed és megmutatod neki a babakori képeit, elmeséled, mikor mit csinált stb., hogy újra átélhesse, milyen is volt babának lenni. Ha ez nem oldja meg néhány héten belül, érdemes gyermekpszichológushoz fordulnotok.

  • Erikad

    2018. november 02. péntek

    Kedves Ágnes! 22honapos korara a fiam szoba tiszta lett. Ejjelre azert adtam ra pelust De csak Nagyon ritkan volt 1pici pisi benne tobbnyire kibirta reggelig holott rengeteget iszik este. 2eves lett Es elvittuk kirandulni anyosomekhoz 1hetre ahol nem volt bili es wcre meg nincs keszen a fiam. Ez az1het felboritott mindent,azota azt mondja nekem hogy nem kell szolni anyanak hogy pisilni kell.amikor kakilnia kell akkor szepen szol,De pisilni nem szol.probaltam mar minden 20percben bilire ultetni pisilni De hisztizik akkor,ugyhogy kihagytunk 1hetet Es ujra probalkoztunk De nem akar szolni.nem fel a bilitol csak nem akar szolni amikor pisilnie kell.azt mondja hogy bugyiba fog pisilni. Nagyon tanacstalan vagyok.ez igy megy 1honapja mar.Nagyon orulnek neki Ha tudnal tanacsot adni.Valaszodat elore is Koszonom!!!!

    • Vida Ágnes

      2018. november 10. szombat

      Még nem teljesen szobatiszta. A megszokott környezetben már az volt, de az új helyzet felborította és most visszaesett, ami teljesen normális jelenség. Dicsérd meg, amikor sikerül a kaki, a pisihez meg kapja vissza egyelőre a pelust, de jobb, ha letolósat kap, így ha újra nyitott lesz rá, magától is el tud majd menni bilire.

  • Vieland Ágnes

    2018. október 19. péntek

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam 2,5 éves, augusztus óta szobatiszta. Semmit nem erőltettünk nála, csak nyár volt és szépen magától leszokott a pelenkáról. Mára önállóan elmegy pisilni (csak nem tudja még a nadrágját felhúzni). Estére kéri még a pelust, de van olyan, hogy nem kéri, de 98% -ban száraz reggel a pelus.
    De a kakilással nagy gondjaink vannak. Pelusba már nem akar kakilni. A Wc- be meg 3 naponta, ha már nagyon kell akkor sikerül.
    Már mindennel próbálkoztunk: jutalmazás, mese, mesemondás a WC ülve, de semmi eredményt nem hozott. Van, hogy naponta 3 -4 alkalommal is mondja, hogy kakilni kell, ráül a WC-re, de semmi nem jön (van, hogy mesét mond hozzá, miért nem jön; van hogy pár másodperc után felpattan, hogy nem kell még sem.) Látszik rajta, hogy kell csak visszatartja.
    Előfordul az is, hogy csapkodja a combját és elkezd sírni, hogy nem kell kakilni és nem jön… és aznap még 4 – 5 alkalommal elmegyünk WC-re és a legvégén még is „kipottyan” egy hatalmas adag (ami lágy).

    Ami még nagyon meglepő, hogy fáj a hasa és már magától mondja, hogy ha kakilna nem fájna, de mégsem kakil. (A pukit is meg tudja különböztetni a kakilási ingertől és szól, hogy puki fog jönni.)

    Kérdésem az lenne mit tudna tanácsol, mit lehet ezzel tenni? Hova forduljunk?

    Köszönettel Vieland Ágnes

  • Dóri

    2018. június 21. csütörtök

    Kedves Ági,

    3 és fél évesen még bekakil a fiam. Nagy elvétve, kb. 1 hónapban egyszer ha szól. A pisiügy is eléggé elhúzódott, kb. kb. 3 éves kora óta szól, óvodakezdés óta, miután ott is pár alkalommal bepisilt az első hetekben. Azelőtt is már jól tudta szabályozni a vizeletét, de ha nem vettem rá nagy nehezen kb 2-3 óránként, hogy bilire üljön, akkor bepisilt. A pisis nadrág zavarta, a kakis viszont csak pár hónapig. Jelenleg teljesen nyugodtan, jókedvűen játszik benne tovább. Annyira tudja irányítani a nagydolgát, hogy ovikezdés óta a korábbi délelőtti időpontot délutánra időzítette, miután kijön az oviból. Székrekedési problémája viszont emiatt szerencsére nem volt.

    Kezdettől próbáltam nem ráerőltetni a szobatisztaságot. Kb. 2 éves korában otthon levettem róla a pelust, utánunk jöhetett a wc-re, nem szidtam meg ha bepisilt/kakilt. Most már viszont nekem kezd sok lenni. Már annyira nem édes egy ekkora fiúról lemosogatni…

    Saját fejem és az olvasottak alapján okok közt lehet a kistesó születése 2 és fél évesen. Látja, hogy a kistesó bekakil, s talán ezzel is vonja fel magára a figyelmünket. Ezenkívül ok lehet még, hogy kényelemből teszi. Sokszor annyira belemerül a játékába, hogy valószínű nem akarja wc-zéssel félbeszakítani. Meg persze lehet még az óvodakezdés, vagy mindez együtt, ami épp elég, hogy megzavarja egy gyereket.

    Az okokat már annyit kutattam, már inkább a megoldás hiánya aggaszt. A véleményedet kérném, mit tehetnénk? Kivárni a végét? Ezzel kapcsolatban csak az aggaszt, hogy ősztől délutánig hagynám az oviban, s akkor mit csinál? Délutánig visszatartja míg hazaér, vagy beleengedi, aztán megszégyeli magát s ettől megtanulja? Őszintén nem tetszik ez a megoldás. Reménykedek, hogy itthon meg tudjuk oldani.

    Vele szemben nem mutatjuk és mondjuk az aggódásunkat. De már mindenkinek teher, mert azt sem akarja engedni, hogy lemossuk. Inkább ez utóbbi miatt van vita. A jutalmat próbáltam jobb híján (mintás pecséteket nyomhat, ha sikeresen wc-zik. Nem vált be. Őszintén nem is igazán tetszik etéren a jutalmazás)

    Lenne ötleted erre a helyzetre?

    Előre is köszönöm a válaszodat a terjedelmes levelemre:)

    Dóri

    • Vida Ágnes

      2018. június 25. hétfő

      A legbiztosabb az, ha kivárjátok a végét. Most valami miatt tartogatja. Az oviban ezzel nem lesz gond. Általában 2 dolog szokott lenni:
      1. Visszatartja délutánig (ahogy eddig is csinálta)
      2. Előbb-utóbb hat a csordaszellem és ő is kakil a többiekkel az oviban.

      Viszont az október még messze van, addig sokat fejlődhet még. A legjobb az lenne, ha a nyáron jópár hétig nem menne oviba és otthon szabadon lehetne kicsit, ilyenkor ugrásszerűen szokott fejlődni a dolog. Kicsit lehetne motiválni is, pl. csinálni egy kakitáblázatot, amibe mindig beragaszthat egy matricát, ha időben szólt és, ha összejön legalább 5 matrica utána kaphat valami apróságot (pl. a kedvencét vacsorára vagy egy fagyit). Nála igazából a mentális érettségnek az a része hiányzik még, hogy odafigyeljen erre is, nyilvántartsa az időt és ezt egy kis motiválással lehet fejleszteni.

  • Dina

    2018. június 05. kedd

    Kedves Ági!
    Gyermekem 2,5 éves.Úgy gondoltam talán megérett a szobatisztaságra.
    Szól mielőtt kakil a pelusba aztán amikor végzett akkor is és rögtön kéri,hogy cseréljem ki.Ha Mi wczünk nagyon érdeklődő,tesójához mindig beül a wcbe és nézi.Sokszor rángatja le a pelust magáról,mert zavarja már,ráadásul most kidörzsölte Őt több helyen is.
    Nagyon szépen beszél és Ő is érti Én mit szeretnék a bilivel.
    Jelenleg ott tartunk,hogy délelőtt itthon bugyiban van egészen az ebéd utáni alvásig.Többször ráül,szoktam kérdezgetni is,hogy kell e pisilni.Van amikor a wcre szeretne,akkor oda ültetem.Már sikerült is pisilni párszor a bilibe.De nem engedi ki az egész adagot,pelusba többet szokott.Bilizés közben sokszor fel áll és azt mondja végeztem közben meg semmi nem jött.Látom néha,hogy mikor már csorogna vissza tartja,elkezd sírni és szintén azt mondja végeztem.
    Délután sajnos egyenlőre muszáj pelust adnom,mert megyünk a tesóért..boltba..játszótérre.. Bezavarja ez,hogy délelőtt van pelenka-délután nincs?Most adjak rá vagy ne?
    Tesónál ugyan ennyi idősen egyik nap levettem a pelenkát és onnantól kezdve csak alváshoz volt,nagyon szépen,gyorsan átálltunk erre.De Ő együttmüködőbb volt.
    Szeretnék tanácsot kérni,szeretném ha gördülékenyen menne a dolog,mert Neki is jobb lenne már.De szeretném mindezt úgy,hogy Neki a lehető legjobb legyen.
    Várom válaszod.
    Köszönettel:D

    • Vida Ágnes

      2018. június 17. vasárnap

      Még nem teljesen érett a szobatisztaságra. Már sok mindent tud és megvan az ún. szociális érettsége is (szeretne együttműködni és tudja, mit kell tenni), de még nincs meg a mentális érettsége (nem jut időben eszébe szólni). Ez egy átmeneti állapot a szobatisztaság kialakulásának folyamatában. Most egyelőre kapja vissza a pelust délutánra és ne erőltess semmit, mert láthatóan szorong egy kicsit a dologtól.

  • Gido

    2018. május 03. csütörtök

    Kedves Agi,aprilis 23an kerdeztem,miutan on valaszolt,hogy ide irhatok.Azota is varom a valaszat Koszonom szepen.Szep napot.

  • Gido

    2018. április 23. hétfő

    Kedves Agi,kislanyom 3eves 5honapos.A szobatisztasag nagyon konnyen ment 1ik naprol a masikra kerte a bilit soha nem volt eroltetve,2evesen bilibe pisilt vagy wc szukitovel a wc be.Ezzel egyidoben a szeklete kezdett kemenyedni es sokszor nagyon megszenvedett.Hasznaltam kupot,lazitokat,etrend valtas de nem sokat segitett.A legrosszabb,hogy 1alkalommal a surgossegire kerultunk ahol beontest vegeztek.Azota is csak pellusba kakal,elotte 2x sikerult wc be.Az ovodaban sem valtozott,mindig haza hozza.Nem eroltetem,szoktam kakas meseket mondogatni vagy motivalni,hogy kap 1biciglit de semmi nem hasznal.O is mondja,hogy kakal a wc be de megis mindig pellust ker.Milyen tanaccsal tudnal nekunk segiteni?Nagyon szeretnem ha valtozna a helyzet.Koszonom szepen a segitseget.Szep napot.

    • Vida Ágnes

      2018. május 05. szombat

      A szobatisztaság kialakulása során van olyan kisgyerek, aki annyira jól akarja csinálni, hogy nem meri elengedni a kakit, szorongóvá válik. Később ehhez még jönnek a járulékos problémák (kicsípte és fáj, esetleg a visszatartásból adódó székrekedés), de általában nem szervi ok a baj, inkább a lelki, a megfelelni akarás.
      A szorongás oldásában meglepő módon segíthet a sok gyurmázás, valamint azok a játékok, amiknél el kell engedni valamit (pl. labdát dobálni vagy gurítani egymásnak).
      Mivel neki volt több rossz és fájdalmas élménye, ezért erősebb a szorongása is. A legjobb ha egy darabig nem is említed neki a dolgot, nem erőlteted, nem akarod őt „motiválni” semmivel, mert ez további szorongást okozhat. Helyette menjenek a fent említett játékok gyakran és magától elkezd majd oldódni a szorongás.

      Néha segíteni szokott, ha bilibe kakilhat a vécé helyett, mert ott „megmarad” a kaki, meg lehet nézni, mi lett vele. Gyakran a kicsi ugyanis szégyelli a kakit (sokszor ehhez mi felnőttek is hozzájárulunk azzal, hogy fújjolunk, amikor kakit látunk és ő ezt megjegyzi). Segíthet az ezzel kapcsolatos szorongás oldásában az is, ha elmesélsz egy mesét a kaki izgalmas útjáról a vécéből, a csatornán át a tengerbe és miután kakilt, együtt engeditek, hogy a kaki „elhajózzon”.

  • Gido

    2018. április 22. vasárnap

    Kedves Agi,irhatok ide szobatisztasaggal kapcsolatban?Koszonom a valaszt

  • Horváthné Mária

    2018. március 14. szerda

    Kedves Ágnes!
    Kislányom, Maja, most Januárban volt 3 éves. Tavaly márciusban született kistestvére. A szobatisztasággal nagyon nem állunk sehogy. Nagyon elvagyok keseredve, ezért is írok! Tudom h 3 pont az amiben érettnek kell lennie a gyermeknek, és hogy vissza esést eredményez a kistesó születése. Annyi szakmai anyagodat elolvastam, videóidat megnéztem!
    A probléma h nem is akar hallani a biliről, néha egyedül elmegy és ráül a wc-re, fellépőt odateszi, wc-szűkítőt, tép wc-papírt megtörli, de a pisit nem engedi ki… Képes vissza tartani fél napokat 🙁 🙁 Ha nagyon kel neki akkor pelust kér! Ő az a fajta gyerek, aki túlságosan visszatartja, bepisilni max 1x 2x. Fizikailag érett úgy gondolom, ha így vissza tartja. Volt idő mikor szólt, de az is egyre ritkább.
    Néha hajlandó pelus nélkül lenni,de sokszor a bugyiról hallani sem akar.
    Azt mondja hogy ő is baba, mint az öcsi, ő nem kislány. Sokszor nézegetjük a fotóalbumot, és beszélgetünk arról, amikor ő baba volt, és nem tudott még beszélni ezért pelusba pisilt, de h most már ügyesen tudja mondani , szólni ha kell.. próbálok sokszor a kistesóval is példát mutatni, h látod ő még nem tud beszélni, úgy mint Te, és még nem olyan ügyes, hogy rá tudjon ülni a bilire, wc-re!
    Ősszel kezdtük az óvodát, gondoltam, ha a kortársai között lesz, akkor kicsit jobban kedve kap a szobatisztasághoz… Sajnos most egy jó ideje nincs óviba, mert sokat volt a mandulájával beteg, és most mandula műtétre várunk! Az óviba sokszor ő kérte a bugyit reggel, rá is ült az óviban Wc-re, de ott sem pisilt bele.
    Gyakorlatilag még egyszer sem pisilt bilibe, Wc-be, csak mielőtt a kistesó megszületett előtte 1x2x.
    Mindenféle bilis mesekönyveken is túl vagyunk már, „pá-pá pelus2, „Bucsú a pelustól”, stb….

    Nagyon elvagyok keseredve, nem tudom h hogy mit kéne tegyek, hagyjam rá, adjak mindig pelust rá, és csak szóban emlékeztessem a bilire, Wc-re? 🙁 Vagy még többet foglalkozzunk a szobatisztasággal?

    Válaszát nagyon köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2018. március 15. csütörtök

      Most sok változás volt az életében, betegség, ovikezdés, testvér születése, mindegyik kelthet benne szorongást, ami miatt visszatartja a pisit. Próbáld meg, hogy most átmenetileg kapjon csak pelust és ne is emlegesd a bilit! Egyáltalán ne tegyél semmit! Ki kell várni, amíg elmúlik a szorongás és a megfelelési kényszer. Előbb-utóbb magától is szobatiszta lesz, ha eljön az ideje.

      • Horváthné Mária

        2018. március 16. péntek

        Nagyon szépen köszönöm a válaszát! 🙂 Így teszek 🙂

  • Rita

    2018. február 24. szombat

    Kedves Ágnes!

    A tanácsodat szeretném kérni! Kislányom 2 és fél éves. Tavaly tavasszal került saját szobába, de még rácsos kiságyban és ekkor magától lett teljesen szobatiszta. Ezt követően ismét terhes lettem és sajnos nem viseltem túl jól az elején, a nőgyógyász óvatosságra is intett. Szinte mindentől fájt a hasam, így elmaradt nagyon sok bírkózás, közös játékok, amik a testkontaktust biztosították. A kiságyat is lecseréltük leesésgátlósra, mert nem bírtam berakni. Ennek az lett az eredménye, hogy ősszel elkezdett újra bepisilni. Sajnos veszekedtem vele emiatt, ezzel rontottam a helyzeten, majd visszaadtam neki a pelenkát. Később visszatartotta a pisit. Ráhagytam, hogy ne érezzen elvárást ezzel kapcsolatban. Ez bevált. Szólt, csak az utolsó pillanatban. Próbáltam kedvesen elmagyarázni, hogy hamarabb jelezzen. Erre mostmár becsorgatja a pelenkába. Alvásokból szárazon ébred, és a kakinál is szól. Közben elkezdett kijárkálni a szobájából lefekvés után. Éjjel 1 óra körül felébred és mindenféle indokokkal magához hív. Mindent sikerült kiküszöbölnöm, erre inkább átjön hozzánk és bebújik mellém az ágyba. Már lefekvéskor is szeretne mellém bújni, de a nagy pocakomtól nem igazán férünk el.
    Aggódom, mert a testvére március végén érkezik, ami nagy változás, és nem tudom, hová tegyem a kiságyát. Mind költözzünk ismét egy szobába? Csak a kicsi legyen velünk a nagyot hagyjuk a helyén? A két gyerek legyen egy szobában? Nem szeretném tovább rontani a helyzetet.

    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2018. március 15. csütörtök

      A legjobb az lenne, ha egy szobába költöznétek. A nagy is megnyugodna így és a kicsi is közel lenne. Nekik is jobb, ha így szokják meg egymást szülői közelséggel és neked is, hogy nem kell messzire menni, ha valamelyik felébred. A nagy pedig így megnyugodna. Már most átköltöztetheted hozzátok, segíteni fog elkerülni a mászkálást éjszaka.

  • Éva

    2018. február 18. vasárnap

    A legfontosabb klrdés lemaradt: elmúlhat ez az érzés??? Vagy örökké úgy kell élnem, hogy mélyen belül nem akarom a gyerekemet??? 😢

  • Éva

    2018. február 18. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nem idevágó lesz az, amit írok, de nagy szükségem van az ezzel kapcsolatos véleményedre. (Akár egy későbbi írás témája is lehet…) A kérdésem az anyasággal kapcsolatos. A kisfiam 6 éves. Nagyon boldog kismama voltam, de a szülés után a padlóra kerültem. Szülés utáni gyermekágyi szorongás, depresszió… Egyszerűen elviselhetetlennek éreztem a helyzetet, hogy gyerekem van. Éreztem, hogy nagyon-nagyon szeretem, de ott volt az a NEM AKAROM érzés. Nem segített, hogy először a kórházban hagytak magamra, aztán otthon a férjem… esténként sokat sírt a kisfiam, és én vittem, vittem, ringattam. A férjem bezárkózott a szobába, és közölte, hogy oldjam meg egyedül. Én megoldottam, elláttam, szoptattam, vigyáztam rá, és sohasem hagytam egyedül sírni. Pedig a szülés annyira nehéz volt, hogy utána alig tudtam talpra állni. Vért is kaptam és infúziót. És sajnos később kiderült, hogy eltört a szeméremcsontok közötti porc, és rosszul forrt össze. A fájdalomra, amit éreztem, mindenki (köztük az orvosok, a szülésznő, a nővérek és a családtagok is) azt mondták, majd elmúlik, nehéz szülésem volt. Nem múlt el… jártam gyógytornára, így most már csak akkor fáj, ha sokat talpalok. A szülés után kb. 8 hónappal már jobb volt a lelkiállapotom, és a kisfiammal is nagyon szoros kötődés alakult ki köztünk. És egyre mélyebb, mert minden tanács ellenére rendületlenül neveltem kötődően. Ovis koráig szopizott, és most is sokszor együtt alszunk. Igyekszem igazi szeretettel nevelni, amire ő tanított meg… De… még mindig érzem – igaz, csak enyhén, de érzem – a nem akarom érzést. MIÉRT? Másfél éve rátaláltam az ÉFT módszerre, de elsősorban a férjemmel, és az önállósodásommal, megerősítésemmel foglalkoztunk. Most odáig jutottam, hogy végre nem lakom a férjemmel, elkezdődött a válás, és hamarosan indítom új vállalkozásomat. A kisfiam megnyugodott, eddig állandó feszültségben éltünk. De még mindig itt a nemakarom érzés. Most értünk el ehhez a terápiában… Honnan jön ez? Mitől van? Egyszer olvastam, hogy majmoktól elvették a kicsinyüket, akik felnőve rossz anyák lettek. Volt, amelyik meg is ölte a kicsinyét. Velünk – a 60-as, 70-es években született generációval – is ez történik??? Sírni hagyott, 3 óránként etetett generáció vagyunk, ami sokkal súlyosabb károkat okoz az emberben, mint azt bárki hinné! Annyira elfogadottá vált ez a módszer, hogy szakkönyvekben is ajánlják, és még ma is sokan követik… Mi is azt érezzük emiatt, mint a majmok, csak a társadalmi elvárások miatt ezt jó mélyre elnyomjuk magunkban? Megdöbbentően sok cikket, írást, hozzászólást találtam a „nem akarom a gyerekemet” témában a neten. Sokan érzik ezt, csak nem beszélnek róla? Te, mint pszichológus, tanultál erről? Meg akarom érteni, mi történik velem. A legutóbbi terápián elviselhetetlen érzések jöttek… A baba, akit magára hagytak, de már nem sír. Föladta, és várja… hogy meghaljon. Olvastam, ha egy állatkölyök magára marad, először sír, sokat, sokáig, hogy hívja az anyját. Aztán ha az nem megy érte, a kis állat elhallgat, megnyugszik. Beletörődik. A szervezete olyan anyagot kezd termelni, ami felkészíti a halálra… És mi van, ha mégsem hal meg? Mint a csecsemő, akit „csak sírni hagytak, nehogy elkényeztetett legyen”. Elneveztem ezt utolsó óra szindrómának… A depresszió ez? A nemakarom a gyerekemet innen jön? Vagy máshonnan? Van erre valami tudományos magyarázat, kutatás? Meg akarom érteni… Ha sikerülne, talán a bűntudat is enyhülne bennem…

    • Vida Ágnes

      2018. február 23. péntek

      Ennek a dolognak a hátterében általában tudat alá került rossz gyermekkori élmények állnak. Sírni hagyás, érzelmi elhanyagolás általában. Az ÉFT segíthet, de ha nem, akkor érdemes pszichológushoz fordulni és terápiában feltárni az okokat.

  • I.

    2018. február 08. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam 2 hónap múlva 3 éves lesz. Közel egy évig kaki visszatartással voltak gondjai (nem akart kakilni egyáltalán). A szobatisztaságot soha nem erőltettem és más egyéb kézzel fogható oka sem volt (trauma, kistestver vagy válás stb)…
    Most sok játék (labdazas, trambulin) mesekönyv (mi az a kaki?), beszélgetés (mindenki kakil, kakavonat) és jutalmazás (kakimanó meglepetést hoz) eredményeképpen végre eljutottunk oda, hogy naponta kakil, sőt egy nap többször. Láthatóan valami megváltozott mert nem látom rajta a félelmet vagy szorongást a kakilas miatt, sőt sokszor azt játssza a jatekaival, hogy kakilniuk kell és nem tudnak stb. Szóval valami úgy érzem feloldódott végre benne, beszél róla, eljátssza.
    Ennek nagyon örülök viszont a következő lépés a bili lenne, mivel szeptembertől ovis lesz. Erőltetni semmit nem akarok, van is bennem egy adag félelem, nehogy megint visszatartsa.
    Kérdésem az, mennyi ideig várjak, hogy “rögzüljön” ez az új szokás, hogy mindennap kakilunk? Mikor kezdhetem el (játékosan) a bilit szóba hozni? Arra gondoltam, hogy a kakivonat gondolatát viszem tovább (mert az nagyon tetszik neki) és rajzolok egy mesekönyvet a “kaka vonat új végállomása” címmel, amiben a kaka vonat a szűkös pelus helyett egy tágas bili végállomást kap. Ez jó ötlet?
    Elolvastam számos tanácsot a szobatisztasaggal kapcsolatban, de a visszatartasos probléma miatt eléggé tanácstalan vagyok!
    Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2018. február 11. vasárnap

      A szeptember még nagyon messze van és a kisfiad még nincs 3 éves, tehát nem kell siettetned a dolgot, magától is ki fog alakulni, ha eljön az ideje. Mindenképpen várj még 1-2 hónapot és csak utána vágjatok bele a bilire ülésbe, a játékos módszer, amit kitaláltál, egyébként jó lehet.

  • Orsolya

    2018. február 05. hétfő

    Kedves Ági! Én pisi gond miatt írok Neked! Tanácstalan vagyok. Januárban volt 2,5 éves a kislányom. 2 éves korára (júl) szépen elhagyta a pelust, minden téren. Mindig szólt ha pisilnie kellett, nem is pisilt be. Ez szépen ment pár hónapig, de utána elkezdett bepisilni. Szolt ha pisi volt, csak már későn. Volt hogy megint nem volt gond, de már egyre gyakrabban fordul elő hogy igen. Tartani birja órákig, de mikor érzi hogy jön akkor már késő. Éjjeli és nappali alvásnál nem pisil be. Hiába mondom hogy menjünk pisilni amig ő nem érzi hog kell nem hajlandó. Nem büntetem érte, nem kiabálok, csak szokom mondani hogy hamarabb szoljon, meg nézze meg hogy pisis lett a bugyi. Igazából nem is vagyok mérges rá. Csak attól félek hogy ezt így szokta meg, és nem foglalkozik vele. Meddig normális ez? Júliusban lesz 3 éves, még nem ovis. Nem szok beteg sem lenni, a nátha is 1-2 napig tart.
    Hogy tudnék neki segíteni? Pelus nem kell neki és nem is raknám vissza.
    Köszönöm
    Orsi

    • Vida Ágnes

      2018. február 11. vasárnap

      Gyakori helyzet, hogy nyáron elhagyják a pelust a kicsik, télen pedig újra kell nekik. Ennek az az oka, hogy még nem teljesen érett a kicsi a szobatisztaságra és a sok ruhában csak később érzi, mikor kell mennie, mint nyáron. A szobatisztaságra 3 téren is meg kell érni. Nála a fizikai érettség megvan, de az ún. mentális érettség még nincs, ezért nem tud időben szólni. Mivel még nincs 3 éves, nem is kell teljesen érettnek lennie, hamarosan magától is megérik majd.

  • Elek Edina

    2018. január 31. szerda

    Kedves Ágnes!
    Kisfiam februar vègén lesz 3 éves. A pisinél mindig szól, viszont a kaki általában a gatyába megy. De rajöttem, hogy már annál is érzi, de direkt nem szól, sőt el is fut, hogy véletlenül se ültessem rá. De a wctől nem fél, ritkán van, hogy oda kakil. Ha ő akarja. Akkor siman megy. Semmi ellenkezés.
    Egyértelműen dacból csinálja. Vagy testvérféltékenység ami elő jön nála. Mit lehet tenni? Mehet majd oviba? Hogy kezeljem?? Köszönöm