Már szobatiszta a gyerek, de csak pelusba kakil: Miért?

Amikor már szinte teljesen szobatiszta egy kisgyerek, sok esetben megakad a fejlődés folyamata egy ponton: a kicsi szépen pisil a vécébe, tud szólni, önállóan el is megy, de a kakiláshoz a pelenkát kéri és nem is hajlandó ráülni a bilire/vécére vagy, ha rá is ül, ott minden igyekezete ellenére nem sikerül kakilnia, csak a pelusba. Mi okozza ezt, mit lehet tenni?

Sokan kapásból rávágják, hogy nem szabad neki pelust adni és akkor majd előbb-utóbb ráül a vécére. Ez a tanács azonban káros, ugyanis a legtöbbször valamilyen szorongás áll a háttérben és, ha a kicsi nem kapja meg a pelust a dolog odáig fajulhat, hogy akár napokig tartogatja a székletét, ami további problémákhoz vezet és akár évekkel is elhúzhatja a probléma megoldását. Így ugyanis már nem csak az eredeti alapproblémát kell megoldani, ami a pelushoz való ragaszkodást okozta, hanem a székletvisszatartás miatti kellemetlen (és gyakran nagyon fájdalmas) élményt és az emiatt kialakult szorongást is oldani kell.

Mi lehet az oka?

A „kaki csak pelusba”-probléma hátterében számos ok állhat, éppen ezért minden alkalommal más lehet a megoldás.

Gyakran mondják azt is, hogy az ilyen gyerek szimplán csak lusta. Ez azonban nem valódi lustaság, inkább a figyelemhiánnyal összefüggő dolog és a szobatisztaságra való mentális éretlenség jele. A kicsi ilyenkor egyszerűen nem tudja fejben tartani, hogy figyelnie kéne a székletürítés jeleit, csak későn jut eszébe, hogy mennie kéne, ezért általában csak a pelusba sikerül a dolog. 3 éves kor alatt teljesen általános dolog ez, de 4 éves korig is normálisnak mondható, különösen ha a baba korababa volt, lassabban fejlődött vagy segítségre szorult más területeken is (mozgás, beszéd). A „lustaságot” tehát egyszerűen az érési folyamat megoldja, de segíthetnek a különféle mozgás- és idegrendszerfejlesztő tornák is (pl. a TSMT-torna), mert ezek segítik a gyermekben tudatosítani a saját teste jelzéseit.

1. Nincs türelme kivárni, amíg kijön a kaki

A mozgékonyabb gyerekeket legjobban az frusztrálja a bilizésben, hogy ott kell ülni és nyugton kell maradni. Ők a legtöbbször azért ragaszkodnak a pelushoz, mert abban kedvükre jöhetnek-mehetnek és menet közben intézhetik a „dolgaikat”. A nagyon mozgékony gyerekeknél a túl korai bilire ültetés, a hosszasan bilin való várakozás okozza azt, hogy később jobban ragaszkodnak a pelenkához. A megoldást náluk általában az szokta jelenteni, hogy egy idő után már pontosan tudják, mikor jön a kaki és időben odaérnek a vécére, így nem kell hosszasan ott ülniük. Ők az a csoport, akinél a probléma magától is megoldódik, ahogy a szobatisztaságra való mentális érettségük fejlődik és így egyre inkább képesek időben jelezni a székelési ingert.
2. Korábbi rossz kakilással kapcsolatos élmény

Hasmenős betegségek, fogzás okozta fájós popsi vagy egy székrekedés a kicsi számára annyira fájdalmas lehet, hogy a későbbiekben félhet a kakilástól. Ilyenkor sírással reagálhat már a pelenkacserére vagy a fürdetésre is, elbújhat kakilás közben és úgy általában látható rajta, hogy fél a kakilástól, szorong miatta. Ilyenkor a legjobb, ha semmit sem erőltetünk, kis lépésekben haladunk. Egy-egy hasmenéssel vagy székrekedéssel járó eset eleve megakadást okozhat a szobatisztaság kialakulásának folyamatában, ilyenkor egyszerűen csak türelemmel ki kell várni, amíg a rossz emlék élményét elfelejti a kicsi és újra nyitott lesz.
A szorongás oldásában segíthet a sok pancsolás, vizezés, úszás, szabad mozgás és a gyurmázás is.

3. Korai szobatisztaságra szoktatás során kialakult szorongás

Nehéz pontosan megmondani, mikor érdemes elkezdeni szobatisztaságra szoktatni egy kisgyereket, mert mindegyikük másként reagál rá. A legjobb, ha a saját tempójukat követjük, azaz akkor kezdünk el egyáltalán foglalkozni a témával, amikor már őt is érdekli és csak lehetőséget biztosítunk a bili kipróbálására, nem ültetjük rá, ha őt nem érdekli és nincsenek elvárásaink az eredményt illetően. Előfordul azonban, hogy a bölcsiben korábban kezdik el a bilizést, mint ahogyan arra a kisgyerek nyitott lenne, esetleg a nagymama ülteti rá a kicsit, esetleg túl gyakran emelgetjük a témát és ez őt megijeszti.

A kicsi érzi az elvárásokat („olyan nagy vagy már”), de kellő érettség híján nem tud még nekik megfelelni, ezért szorongani kezd. Ennek a tünete lehet az, hogy a kakiláshoz a pelust kéri. Ennek az is az oka, hogy a kicsi úgy érezheti, mindent mások döntenek el a feje felett és így legalább ő is hatást gyakorolhat a dolgok történésére.

A megoldást itt az jelenti, ha nem emlegetjük neki egyáltalán a bilibe való kakilást egy darabig, szimplán csak megbeszéljük vele, hogy amikor mennie kell kakilni, akkor szóljon, megkapja a pelust, csak egyetlen kérésünk van: ilyenkor a vécébe menjen be, mert ott szoktunk kakilni. Ha akar vihet magával játékot vagy mesekönyvet, a lényeg, hogy a kakilás folyamata idővel a vécéhez kötődjön, így idővel spontán rá fog ülni a bilire is (ez legyen számára elérhető helyen a helyiségben).

4. Pelenka = csecsemőkor

A totyogókor átmenet a csecsemő és a kisgyermekkor között. A kisgyerek néha még kicsi szeretne lenni, néha már nagy. Ezen az átmeneti állapoton hamar túllép a gyerek, lehetnek azonban olyan tényezők, amik visszavetik a folyamatban. Például, ha kistestvére születik, úgy érezheti, több figyelmet kap, ha ő is újra baba lesz, ezért a korábban szobatiszta gyermek újra bepisilhet vagy kakiláshoz kérheti a pelust. Az életében bekövetkezett nagyobb változások, mint a költözés vagy a bölcsőde-óvodakezdés is kiválthat hasonló reakciót. Ha a család élete a megszokottnál mozgalmasabbá válik és ezért a kicsi kevesebb figyelmet kap, tudat alatt úgy érezheti, jobb lenne megint „kicsinek lenni”, ez is kiválthatja, hogy a pelust kéri kakiláshoz. Gyakran egyéb viselkedésformák is utalnak arra, hogy ez áll a háttérben:
– a kicsi ragaszkodik a cumisüveghez,
– többet cumizik, mint korábban vagy elkezd cumizni vagy az ujját szopni, pedig előtte nem élt ezzel,
– nem akar önállóan enni, pedig már képes lenne rá, etetni kell,
– a szokottnál anyásabb, bújósabb,
– gyakran felkel éjszaka, csak a szülőkkel együtt tud aludni, pedig korábban jó alvó volt.

Ilyenkor a megoldást nem a pelenka környékén kell keresni. Többet segíthet az, ha sokat dédelgetjük, mesélünk neki, elővesszük a csecsemőkori képeit és mesélünk arról, milyen volt ő kicsinek, így nem csak megkapja a vágyott figyelmet, hanem újra átéli a csecsemőkorát és könnyebben tovább tud lépni.

5. Sok a tilalom és az elvárás

Ha a kisgyerek életében túl sok a tilalom (folyton rászólnak) és az elvárás, nincs módja kimozogni magát, szabadon játszani, szaladgálni, vagy nagyon sűrű a család élete, ezért rengeteg a kötött program, a gyermek úgy érezheti nincs ráhatása az életére, csak úgy történnek vele a dolgok és bár jól alkalmazkodik, kiegyensúlyozottnak tűnik, passzív módon próbálhat érvényt szerezni az akaratának, például ragaszkodik a pelushoz.

6. Nem akarja látni a kakit

Az ember akaratlanul is fújjol néha, amikor kakiról van szó. Néha csak játékosan-viccesen emlegetjük a babának, máskor tényleg látszik is rajtunk az undor. Vannak olyan gyerekek, akik fogékonyabbak erre a témára és „tisztaságmániásak”. Általában a háttérben az áll, hogy mi magunk is az átlagnál jobban szeretjük a tisztaságot és ezért bennük is kialakul egyfajta tartózkodás mindentől, ami koszos. Az ilyen gyerek nem szívesen eszik kézzel, mert nem szereti, hogy maszatos lesz, ha elesik nem a sérülés zavarja, sokkal inkább a kosz a bőrén. És az ilyen gyerekek azok, akik úgy érzik, jobb, ha nem látják a kakit, csak a pelusban találkoznak vele.

Ami ebben az esetben segíthet az a „kosszal” járó játékok megkedveltetése: tésztagyúrás, ujjfestékkel festés, gyurmázás, homokozás, sarazás, kertészkedés stb.

7. Az intimitás kell neki

A kakilás intim dolog, ezért sok kisgyerek szívesen bújik el addig, amíg kakil. Ha erre nincs módja, mert ott várjuk mellette, mikor lesz már eredmény, az megijesztheti és úgy érezheti, „ha a pelusba megy, akkor senki se látja”.

Itt is segíthet, ha megbeszéled vele, hogy nyugodtan használja a pelust, de a vécébe menjen be, mert „ott szoktunk kakilni”. Engedd meg neki, hogy elbújjon oda és beszéld meg vele, hogy szóljon, amikor készen van. Vihet magával kedvenc játékot vagy bármit, a lényeg, hogy megkedvelje a helyiséget és ő szabályozza a folyamatot, ne zavarja meg addig senki.

Módszerek, amik segíthetnek

Mint a fentiekből is látható, többféle ok állhat a probléma hátterében és mindig az okot kell oldani, vannak azonban olyan módszerek, amik a legtöbb esetben segítenek:

1. Nem erőltetjük a bilizést, de ráülhet a kicsi akár ruhában is, játszhat, könyvet nézegethet rajta.

2. Mesét olvasunk neki vagy mesekönyvet nézegetünk, amíg a bilin ül, így lesz türelme kivárni az eredményt.

3. A szorongásokat oldja, ha a kicsi megérti a folyamatot. Mivel nála a logikus érvek még nem igazán nyomnak sokat a latban, mesékkel lehet próbálkozni. Számos mesekönyv kapható erre a célra, de mi is kitalálhatunk saját meséket.
Gyakran például az a gond, hogy a kicsi nem szeretne megválni a kakitól és csak úgy kidobni a vécébe, ilyenkor mesélhetünk neki Kaki Kapitány izgalmas útjáról a biliből a csatornán át a folyón keresztül a tengerbe. Útközben találkozhat a csatornában élő Patkány Palkóval, a folyóban együtt lubickolhat Ponty Petivel és láthatja a hajókat, majd pedig a tengerbe érve összebarátkozhat Cápa Cecillel és a 3 kis cápalurkóval 🙂

4. Lehet kitalálni kakicsalogató mondókákat és dalocskákat is, amiket ilyenkor közösen el lehet mondani.

Mehet így óvodába?

Gyakori aggodalom, hogy a csak pelusba kakiló gyereket nem veszik majd fel az óvodába, mivel még nem szobatiszta. A valóságban azonban ő már szobatiszta és mivel 3 éves kor körül már csak egyszer van székletürítés, általában gyorsan kialakul, hogy az oviban nem kakil a kicsi, hanem csak hazaérve kéri a pelust.

Sokan abban reménykednek, hogy az óvodában majd talán megtanulja a gyerek és önállóbbá válik. Ez néha igaz, néha nem. A szociálisan nyitottabb, könnyen alkalmazkodó gyerekeknél az óvoda „nyájszellem” hatása valóban érvényesül és szociális szükségletté válik számukra, hogy ők is „nagyok legyenek” és elhagyják a pelust, míg a zárkózottabb, a társak iránt kevésbé érdeklődő gyerekek, köszönik jól elvannak pelusban is és nem izgatja őket az elvárás.

A szobatisztaság kialakítása játékosan – Tanuld meg itt! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.