Örökmozgó egyévesek

A járás megjelenés nagyon intenzív és érdekes korszak a baba életében. A baba, aki korábban a „földhöz kötötten” közlekedett, és csak kapaszkodva tudott járni, egyszercsak független lesz a térben, járni kezd, és ezzel számára kinyílik a világ. Nem véletlen, hogy a járástanulás időszakában rohamos szellemi fejlődésnek is tanúi lehetünk.

A baba életében a legizgalmasabb korszak az egy-másfél éves kor közötti időszak, amikor járni kezd. Hirtelen mindent elér, ami addig tiltott volt és az új tapasztalatok nyomán mind szellemileg, mind ügyességben, mozgásfejlődésben hatalmas fejlődés indul meg.

Maga a járás óriási élmény a baba számára, összetett agyi, idegrendszeri folyamatok összessége. A térben való tájékozódáshoz, mozgáshoz, az egyensúly megtartásához kezdetben komoly erőfeszítésre van szükség és mindez nagyon leterheli a babát. A korábban keveset alvó babák is hirtelen elkezdenek hatalmasakat aludni napközben, de ugyanakkor a járástanulás időszaka ijesztő is a baba számára, ezért néhány hétig nyugtalan lehet, nehezebben alszik el, többször akar kézben lenni, állandóan cumizni vagy szopizni akar, felsír alvás közben. Ez az állapot nagyjából 3-4 hétig tart, amíg a baba túl nem jut az első önálló lépegetés időszakán és nem tanul meg teljesen önállóan járni.

Amikor már jópár lépést megtesz magától újabb mozgásformák megtanulása következik. Először is meg kell küzdenie a lépcsőkkel, ebben segítenünk kell neki. Nagyjából 1 év, mire igazán stabilan, kapaszkodás nélkül képes megküzdeni a lépcsőfokokkal, ezért legyünk türelmesek.

A másik, a felmászás és lemászás, amit a járástanulás körüli korszakban sajátít el a baba. Felmászik már a kanapéra, felhúzza magát, de lejönni még fejjel akar. Könnyen magtaníthatod neki, hogyan jöjjön le, ha amikor felmászik nem sikítozva rohansz oda és leszeded a kanapéról, nehogy leessen, hanem, amikor fejjel elindul lefelé, odanyúlsz, megfogod, nyugodt hangon szólsz hozzá és megmutatod, hogyan forduljon meg és jöjjön le háttal a kanapéról. Sokat segíthet egy vezényszó, amit ilyenkor mondasz, ezt a baba megtanulja és később már csak mondanod kell, eszébe fog jutni, hogy most meg kell fordulnia.

A járás tudása arra ösztönzi a babát, hogy egész nap csak jöjjön-menjen, pakolásszon. Érdemes elejét venni az otthoni rámolásnak és unatkozásnak, és úgy szervezni a napirendet, hogy reggel némi otthoni játék után jókora mászkálás, séta, játszóterezés következzen és amikor a baba már jól lefáradt, akkor kell hazatérni és a házimunkával foglalkozni. A délutáni alvás után is érdemes hosszabb sétát tenni, így biztosan kimozogja magát a kis örökmozgó.

Apropó séta: ebben az életkorban a sétálás komoly kihívást jelent az anyukának, mivel a kicsi minden bokornál megáll fél órára nézelődni. Ha nincs semmi fontos elintéznivalótok, akkor hagyni kell neki, hadd szerezzen tapasztalatokat az utcán, ha azonban haladni szeretnél, akkor érdemes babakocsival útnak indulni.
Ebben a korban néhány baba elkezdheti utálni a babakocsit. Ilyenkor érdemes valami mással pótolni a kocsit, pl. egy szülőkormányos triciklivel, amin akkor is szívesen elücsörög, amikor sietnél, de el lehet már kezdeni a lábbal hajtós kismotor használatát is, nagyjából másfél éves korra már magabiztosan közlekedik majd vele.

A napirend is megváltozhat 1 éves kor után Sok baba ekkor tér át a napi egyszeri alvásra és egyre nehezebb lesz erre rávenni. Gyakran annyira felpörög napközben, hogy nagyon nehéz ellazulnia a délutáni alváshoz. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a napi programnak szerves része legyen a délelőtti mozgás a szabad levegőn még hidegben is, valamint a délutáni alvás előtti ellazulás, ami lehet egy kis közös csendesebb játék, pl. építés, rajzolás, aztán mesélés, éneklés, majd lefekvés és elalvás. Egyre fontosabb szerepet kap, hogy a délutáni elalvásnak is meglegyen a maga koreográfiája.

Az evés is megváltozik. A kicsi egyre ügyesebb és egyre önállóbb akar lenni, ami némi maszatolással jár. Ha hagyod neki, hogy néha malackodhasson, hamar megtanul majd kanalazni, pohárból inni, villával enni.
Megváltozhat az étvágya is. Egyes babák mindenevők lesznek és egész nap enni akarnak majd, másokat annyira lekötnek a világ dolgai, hogy nincs kedvük enni. Nem szabad erőltetni az evést, mint ahogyan a nagyobb étkű babákat sem szabad eltiltani az evéstől, mert ebben a korban még ösztönösen tudják a kicsik, mennyi táplálékra van szükségük.