Minden anyuka legalább egyszer felteszi magának a kérdést: minden rendben van-e a babám mozgásfejlődésével? Hogyan tudnám fejleszteni? De emellett az is legalább ilyen gyakran felmerül: Csak nem rontottam el valamit? Itt az ideje őszintén megmondani, mi az, amivel sok szülő akaratlanul is lassítja a kicsi mozgásfejlődését.

1. Nem tesszük hasra

Minden nagymozgás fejlődése a hasonfekvésből indul ki, ezért születésétől fogva fontos hasra tenni néha a babát. Nem kötelező úgy aludnia és nem kell egész nap hason lenni, de legalább minden nap 4-5 alkalommal 3-4 percet legyen hason. Vannak olyan babák, akik nem szeretnek hason lenni, és manapság a bölcsőhalál miatt sokan egyáltalán nem is teszik hasra a babát alváshoz, ébren pedig sokkal jobban lehet vele játszani és sokkal jobban elnézelődik az 1-2 hónapos baba, ha hanyattfektetik. A gond csak az, hogy a nyak, a gerinc, a karizmok erősödéséhez kell a hasonfekvés, ebből alakul ki az összes többi mozgásforma.

Mit tegyél, ha a babád utál hason feküdni?

Itt találsz további gyakorlatokat, amik segítenek megkedveltetni a babával a hasonfekvést.

2. Nincs helye mozogni

Manapság számtalan hely van, ahol a babát tartani lehet: hordozókendő, kiságy, bölcső, hordozó, pihenőszék, dönthető etetőszék, hinta, babakocsi stb. Ezek nagyon praktikus eszközök, a baba tud benne nézelődni, a lakásban is bárhova magaddal viheted – csak éppen mozogni nem tud benne a kicsi.

Az alvással kapcsolatban is okozhat problémákat mindez: ébrenlétben a kiságyba, bölcsőbe, ahol egyébként aludni szokott soha ne tedd be, tanulja meg, hogy az ágy az alvás helye és nem a játéké. Egészen kis korban ez nem okoz problémát, azonban 5-6 hónapos kortól nagyon számítanak az elalvás körüli szokások és ez nem csak a rutintevékenységeket jelenti, amiket az altatáskor végzünk, hanem az alvás helyét is. Ha a baba felismeri, hogy játszani is lehet ott, ahol egyébként aludni is szoktunk, akkor alvásidőben is játszani akar majd. Sok huzavonának veheted elejét, ha nem játszik a kiságyban.

De térjünk vissza a mozgásfejlődéshez! Ahhoz, hogy a baba rájöjjön hogyan kell átfordulni, elegendő tér kell, ahol ezt meg tudja tenni és motiváció amiért érdemes küzdeni. Elegendő térnek megfelel egy 1×1 méteres járóka vagy a földre lefektetett játszószőnyeg, motivációnak meg olyan játékok, amiket egyetlen átfordulással el lehet érni. Emellett pedig még elegendő időre van szükség, amit a baba szabadon mozgással tölthet, eközben ismeri meg ugyanis a testét, a mozgását, fedezi fel testrészeit.
Ha mindenhova cipeled, mindig be van zárva a hordozóba, a babakocsiba, akkor lehet, hogy jól elnézelődik, csak éppen mozogni nem tud (és ráadásul az állandóan valamivel elfoglalt, mindenhova magaddal cipelt babákból lesznek az állandóan elégedetlenkedő, unatkozó csecsemők, mert nem tanulják meg, hogyan foglalják el magukat)

3. Mindenben segítünk neki

Vanna olyan anyukák, akik állandóan a baba nyomában vannak és mindenben segíteni akarnak neki. „Nem tudod megfogni a játékot, majd én odaadom neked”, „Nem tudsz felállni, majd én segítek” és a többi. A gond ezzel az, hogy a mozgásfejlődés a küzdelemről szól. Ha nem kell erőlködnie a babának, hogy megszerezze a környezetében levő tárgyakat, akkor nem akar majd átfordulni, nem kezd el kúszni, nem akar majd felállni – csak jóval később.

És ez a folyamat nem áll meg a járástanulás befejeztével: a totyogókat a játszótéren, a kertben hagyni kell próbálkozni. Ő jöjjön rá, hogyan kell felmászni a mászókára. Ő jöjjön rá, hogyan csúszhat le a csúszdán. Ő jöjjön rá, hogyan mászhat ki az alagútból. Ettől lesz erős, találékony, belevaló, bátor kisgyermek és még egy nagyon fontos tulajdonságra szert tesz, ha hagyjuk küzdeni: önbizalomra. Megtanulja, hogy képes egyedül, önállóan véghezvinni dolgokat, elérni célokat és megtanul örülni a saját sikereinek. És ez a cél, nem?

4. Ültetés: csak óvatosan!

Erről már rengeteg szó volt itt a blogon: a még magától felülni nem tudó babát nem szabad megtámasztás nélkül ültetni, mert ez túlterheli a gerincét, és például a későbbiekben gerincferdülést okozhat. 4-5 hónapos kortól lehet megtámasztva ültetni a babát, de nem derékszögben, hanem kb. 120 fokban megdöntve. Naponta néhány alkalommal ülhet megtámasztva, pl. az etetés idejére, vagy ha már unja magát a járókában és te még házimunkát végzel, de ne az legyen az általános program, hogy a baba naphosszat az öledben vagy az etetőszékben ücsörög.

5. Jártatás

Erről is számtalanszor írtam már: a már állni tudó vagy kapaszkodva lépegető babát nem szabad járni tanítani! Ettől ugyanis nem tanul meg hamarabb járni, viszont mivel nagyon tetszik neki, hogy „szabadon” mozoghat, felveszi azt a rossz szokást, hogy állandóan lépegetni kell vele és kézenfogva sétálgatni. A gond ezzel az, hogy a kézenfogva sétálgatással nemcsak a küzdés örömét veszed el tőle, hanem a helyes járásra sem ösztönzöd, ugyanis ilyenkor nem megfelelő a baba egyensúlya, túlságosan is rád támaszkodik, ezért lassabban alakul ki az önálló járáshoz szükséges egyensúlyérzék.

6. Holdkomp, bébikomp, „járóka”

Még ma is sok helyen szokás bébikompba vagy más néven „járókába” ültetni az 5-6 hónapos babákat. Ezzel a szerkezettel a lábukkal lökve magukat tudnak mindenhova elgurulni, ami nagyon szórakoztató számukra, az anyuka pedig örül, hogy milyen jól elvan a baba. Csak éppen ebben a szerkezetben ücsörögve:

– nem fejlődik a kicsi mozgása
– nem tud szabadon mozogni
– nem tanul meg kúszni és mászni, mert nincs ami ösztönözze (és ez hosszú távon diszlexiát, tanulási nehézségeket okozhat)
– késik az önálló járástanulás, mert a lábbal lökdösés technikája egészen más, mint a járásé

Ez nem azt jelenti, hogy 1-1 alkalommal ne tehetnéd bele a babát 20-30 percre ebbe a játékba, de órákat ne töltsön el benne, mert ez már bizony maradandó károkat okozhat.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jó helyen tart-e a mozgásfejlődésben, ha nem tudod, hol kellene tartani és mivel segítheted a fejlődését, tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>