Egyik ismerősödnél azt látod, hogy már 3 hónaposan az etetőszékbe teszik a babát, mások simán ültetik a babakocsiban már 6 hónaposan is és talán a babád néha fel is húzza magát ülésbe pedig még csak 3-4 hónapos. Most akkor mikor szabad felültetni a babát? Mikor ülhet etetőszékbe, babafotelbe, ölbe és mikor ülhet támaszték nélkül pontosan? Mire figyelj oda?
Mit nevezünk egyáltalán ültetésnek és mi nem az?
Az egyik legnagyobb félreértés az, hogy sokan mindent ültetésnek hívnak, amikor a baba nincs teljesen hanyattfekvő helyzetben. Pedig óriási különbség van aközött, hogy a baba ölben félig hátradőlve van, vagy mereven, támasztékkal ülésbe van kényszerítve.
Ültetésnek azt nevezzük, amikor a baba gerince függőleges helyzetbe kerül, a testsúlya a gerincoszlopon és a medencén keresztül terhelődik, miközben a törzs izmai még nem elég érettek ahhoz, hogy ezt a helyzetet megtartsák. Ilyen például a párnák közé ültetés, a merev szinte merőleges hátú babaszék, a etetőszék egyenes háttal való használata, vagy amikor ölben ültetve tartod úgy, hogy a baba háta nem tud támaszkodni, hanem függőleges helyzetben van.
Nem számít klasszikus értelemben vett ültetésnek az, amikor a baba ölben, enyhén hátradöntve van, a hátát és fejét teljes hosszában megtámasztod, a testsúly nem a gerincére nehezedik, hanem rajtad oszlik el. Ilyen az is, amikor a baba hordozókendőben van megfelelő pozícióban, ahol a gerince természetes ívet tart, nem egyenes, nem terhelt függőlegesen.
Az sem ültetés, ha a babakocsit 150 fokban megemeled, tehát nem teljesen síkban van benne a baba, mint ahogyan a hátradönthető, a baba hátát teljes hosszában tartó etetőszékbe való „ültetés” sem igazi ültetés, mert a nem a gerincoszlop tartja a baba súlyát.
Az sem ültetés, amikor a baba a földön fekve, hason vagy háton játszik, oldalra fordul, vagy rövid ideig félig megtámaszkodik, de nem kerül hosszan függőleges helyzetbe.
Fel szokott merülni szabad-e hintát használni, ültetésnek számít-e? A fekvő helyzetben is használható (pl. Adamo) hinta természetesen használható, a rugós és a beleülős hinták azonban csak akkor, amikor a baba már mászik és képes megtámasztás nélkül is percekig egyenesen tartani a hátát. Itt írtam róla miért fontos a kúszás és a mászás
Milyen támasztékkal szabad a babát ölbe venni vagy ültetni?
A legfontosabb szabály az, hogy a baba feje és gerince mindig legyen megtámasztva és ne neki kelljen tartania a saját testsúlyát. Ölben tarthatod a babát úgy, hogy a hátát, nyakát, fejét végig megtámasztod és a helyzet inkább hátradőlő, mint ülő. Ilyenkor a baba biztonságban van, kapcsolódik, figyel, de nem kap túl nagy terhelést.
Amit érdemes kerülni, az a párnák közé ültetés, a kanapéra kitámasztás, a túl korai babaszék vagy etetőszék használata, még akkor is, ha a baba látszólag élvezi. Az, hogy élvezi nem egyenlő azzal, hogy a teste készen áll rá.
Mi számít önálló ülésnek és mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?
Önálló ülésről akkor beszélünk, amikor a baba segítség nélkül, külső támasz nélkül képes ülő helyzetben maradni percekig, a törzsét stabilan tartja, nem dől el oldalra vagy hátra, nem támaszkodik a kezére közben és a kezeit szabadon tudja használni játékra, anélkül hogy az egyensúlyát folyamatosan korrigálnia kellene.
Ahhoz, hogy idáig eljusson, hosszú fejlődési folyamaton kell átmennie. Először is meg kell erősödnie a törzs izmainak, a mélyizmoknak, a hátizmoknak, a hasizmoknak és a medencét stabilizáló izmoknak, ehhez kúszásra és mászásra van szükség. Emellett az idegrendszernek is érettnek kell lennie arra, hogy az egyensúlyi reakciókat gyorsan és pontosan összehangolja.
Az önálló ülés nem egy elszigetelt mérföldkő, hanem egy hosszú mozgásos folyamat eredménye. Hasalás, forgás, kúszás, mászás, ezek mind előkészítik azt a pillanatot, amikor a baba képes lesz magától ülni. A legtöbb esetben az ülés a mászásból sikeredik elsőként önállóan: a kicsi négykézláb hátratolja a popóját és így ül le. Ekkorra már biztosan erősek a gerinc körüli izmai, mert a kúszás és mászás során már megerősödtek. Itt írtam róla hogyan támogathatod a kúszás és a mászás fejlődését játékosan
Mikor ülnek fel a babák maguktól és hol tartanak ekkor a mozgásfejlődésben?
A legtöbb baba hat és tíz hónapos kor között jut el oda, hogy magától felül. Ez azt jelenti, hogy nem leültetik, hanem például négykézláb helyzetből, oldalra fordulva, saját mozdulatsorral kerül ülésbe.
Ekkor a baba már jellemzően stabilan forog, kúszik vagy mászik, képes a testsúlyát áthelyezni, az egyensúlyi reakciói aktívak, és a gerince képes megtartani a függőleges terhelést. Ez az a pont, amikor az ülés már nem megterhelő, hanem a mozgásfejlődés természetes része.
Fontos, hogy nem minden baba ugyanabban az ütemben jut el ide. Van, aki hamarabb mászik és később ül fel, van, aki sokáig kúszik és csak utána ül. Ez teljesen rendben van, amíg a mozgásfejlődés folyamatos és változatos. Mozgásfejlődés: mit ronthatok el?
Miért káros a korai ültetés?
A korai ültetéssel a legnagyobb gond az, hogy a baba gerince és izomzata még nem áll készen a terhelésre. A gerincoszlop természetes görbületei még alakulóban vannak, az izmok nem tudják megfelelően megtartani a törzset, ezért a terhelés nem optimális módon oszlik el.
Ennek következménye lehet a rossz testtartás, az izomegyensúly felborulása, a gerinc túlterhelése miatt gerincferdülés és hosszabb távon akár mozgáskoordinációs nehézségek is. Emellett a korai ültetés gyakran elveszi az időt és energiát azoktól a mozgásformáktól, amelyekre a babának valójában szüksége lenne, például a kúszástól, mászástól.
Hogyan fejlődik a gerincoszlop és az izomzat az ülésig?
A baba gerince születéskor még egyetlen nagy ív, amely fokozatosan alakul át. Először a nyaki szakasz erősödik meg, amikor a baba hason emeli a fejét, majd a háti és ágyéki szakasz, amikor forog, kúszik, mászik.
Az izomzat fejlődése mindig mozgáson keresztül történik. Nem attól lesz erős a törzs, hogy ültetjük a babát, hanem attól, hogy sokat mozoghat a földön, szabadon, változatos helyzetekben. A hasalás, az oldalra fordulás, a mászás mind olyan ingereket adnak az idegrendszernek, amelyek felkészítik a testet az ülésre.
Az ülés tehát nem cél, hanem következmény. Akkor jelenik meg, amikor a kicsi már készen áll rá. Ezeket ne tedd, ha nem szeretnéd lassítani a babád mozgásfejlődését
Mi a helyzet azzal, amikor a baba 3-4 hónaposan fel akarja húzni magát ülésbe? (és néha sikerül is neki)
Néhány baba már 3-4 hónaposan felhúzza magát ülésbe pl. hordozóban vagy ölben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a baba készen áll az ülésre.
Ebben a korban ez inkább egy globális izomtónus reakció, kíváncsiság, feszítés, nem pedig tudatos, stabil mozgás. A baba még nem képes a törzsét differenciáltan, finoman szabályozni, ezért ez a felhúzás inkább merev és nem képes megtartani.
Ilyenkor különösen fontos, hogy ne erősítsd ezt a mintát azzal, hogy rendszeresen ülésbe húzod vagy megtartod ebben a helyzetben. Inkább segítsd vissza a babát a földre, adj neki teret a mozgásra, hasalásra, forgásra.
0
Leave A Response