A „kedvenc” kérdésem: „Mit tegyek, hogy fejlődjön a babám?” Semmit. Hihetetlen, de a babák maguktól is fejlődnek. Alapesetben nincs szükség fejlesztésre, tanítgatásra, okításra – a csecsemők kiválóan felnőnek maguktól is. De akkor mivel üssék el addig az időt a szegény unatkozó szülők? 🙂
Mikor van szükség fejlesztésre?
Ha a baba a korának megfelelő módon fejlődik (és a babák javarésze ezt teszi), nincs szükséges mozgásfejlesztésre, beszédfejlesztésre és hasonlókra. De mit jelent az, hogy a korának megfelelően fejlődik?
Nem jelenti azt, hogy úgy fejlődik, mint a szomszéd és az ismerősök gyerekei (akik előrébb vagy éppen hátrébb tartanak)
Nem jelenti azt, hogy úgy fejlődik, mint te vagy a férjed hajdanán (már amennyire erre a nagymamák emlékezni szoktak, az ő emlékeikben a 8 hónaposok már mind szaladtak, szobatiszták voltak, 20 foguk volt és paprikás csirkét ettek :))
A mozgásfejlődés ütemére konkrét táblázatok vannak, mikor mit kell már tudnia, mi az, amit már tudhat, ha kicsit előrébb jár és mikor kell valóban segítséget kérni, orvoshoz fordulni, mert nem fejlődik megfelelően a kicsi. Ha valamiben vélhetően el van maradva a baba, akkor először mindig a gyermekorvoshoz kell fordulni, és ő meg tudja mondani, milyen kivizsgálásra lehet még szükség (pl. neurológia) és hol vannak olyan fejlesztési lehetőségek a környéken, ahova el lehet vinni a kicsit. Ha mégis magánúton szeretnél utánajárni a dolognak, vagy a gyermekorvos nem bizonyul segítőkésznek, akkor a Gekkó játszóházak szakemberei segíthetnek, itt van olyan teljeskörű vizsgálat, ahol meg tudják mondani, jó helyen tart-e a kicsi, illetve szüksége van-e fejlesztésre.
Ha szakszerű fejlesztésre van szükség, akkor ezek soha nem mások által tanácsolt „házibarkács” módszerek, hanem pl. speciális masszázs vagy torna, amit hozzáértő gyógytornászok végeznek el, ezért ha úgy gondolod, le vagytok maradva, akkor ilyen helyre (pl. korai fejlesztő, Gekkó játszóházak) kell fordulnod.
Mikor nincs szükség fejlesztésre?
Gyakran tapasztalom, hogy az anyukák akkor is fejleszteni akarnak, ha a babának arra nincs szüksége. Általában az áll a háttérben, hogy az ismerősök szerint már előrébb kéne lennie a babának, vagy hallanak egy másik 6 hónaposról, aki már mászik és megijednek, hogy valami gond lehet. Az is előfordul, hogy az anyuka nagyon ambíciózus és siettetni szeretné a dolgokat, mondván, hátha ha tanítgatja a kicsit, akkor gyorsabban fognak haladni a dolgok.
Csakhogy a dolgokat nem lehet sietettni. A mozgásfejlődés egyes lépései ugyanis egymásból következnek: ahhoz, hogy a baba át tudjon fordulni, meg kell erősödnie a nyakának, a törzsének, a hátizmainak, ahhoz, hogy kúszni tudjon, ki kell fejlődnie a karizmainak, ahhoz, hogy mászni tudjon, lábizmok és koordináció kell, a járáshoz pedig szükség van a mászás és a felállás során megszerzett hátizmokra, koordinációra és így tovább.
Nem kell tehát direkt „tanítani” a babát, például kézen vezetgetni, hogy járjon, vagy megmutatni neki, hogyan kell átfordulni, ezektől a házi módszerektől nem fog hamarabb átfordulni vagy járni, viszont pl. a vezetgetés túlterheli a gerincét és nem a járáshoz szükséges, helyes egyensúlyra tanítja, ezért inkább késlelteti, mint sietteti a járás-tanulást.
Jótékony hatású a babaúszás, aminek az egyik nagy előnye az, hogy abban az életkorban, amikor a kicsi magától még nem igazán tud helyet változtatni, szabadon mozogni, a vízben sokkal többet mozoghat, olyan izomcsoportok is dolgoznak, amik otthon a szobában nem mozognának még ebben a korban – ez pedig előnyt jelent a mozgásfejlődésben. Nem feltétlenül azt, hogy hamarabb tanul meg mászni vagy járni, viszont jobb lesz a mozgáskoordinációja, az egyensúlyérzéke, bátrabban kísérletezik majd.
A baba értelmi fejlődése – fejlesszünk?
A másik terület, ahol gyakran úgy érzik az anyukák, fejlesztésre van szükség, a szellemi képességek területe. Se szeri se száma különféle lehetőségeknek a nyelvoktatáson keresztül az olvasástanításon át a számoláson át a különféle beszédgyakorló módszerekig. Kétségtelen, hogy ebben a korban a gyerekek mindent magukba szívnak, ezért számukra még csak játék a kártyanézegetés, a koreai nyelvoktató videó (ilyen is van).
Nyelvoktatás Tudományos tény az is, hogy a hallás 6 éves korig fejlődik, ezért amilyen nyelvek hangzásvilágát ezidáig elsajátítjuk, azokat később is gond nélkül meg tudjuk tanulni majd, ezért az is elég, ha néha a kicsi kínai szöveget hallgat így, ha 30 éves korában meg akarja tanulni a nyelvet, nem okoz majd gondot neki. De persze akár meg is tanulhat néhány nyelvet alapfokon már kis korban, akár kétnyelvű módszerrel, akár nyelviskolában játékos foglalkozásokon, akár DVD-ről (pl. Baby Einstein). A kicsik számára teljesen természetes a több nyelv használata, ez nem gátolja meg őket az anyanyelv elsajátításában, ahogyan azt a közvélekedés tartja. Tökéletesen képesek megtanulni akár több nyelvet is, csak rajtunk múlik, hogy fejlesztjük-e őket ebbe az irányba.
Beszédfejlesztés Ahhoz, hogy egy gyerek elkezdjen beszélni 2 fontos dologra van szükség:
1. Inspiráló környezetre, amiben sokféle változatos beszédet hall
2. Motivációra, hogy a beszéd révén akarja kifejezni magát
Az első egy változatos, hétköznapi környezet, családtagokkal, társasággal, akik beszélgetnek a kicsivel és a kicsi körül. Ez a közeg teszi lehetővé, hogy a kicsi minél többféle ingert szívjon magába és megtanulja, hogy a társasági élet fontos része a beszéd. Hiába hordod tehát beszédfejlesztő foglalkozásra a kicsit, ha egész nap kettesben vagytok a hét legnagyobb részében.
A másik a motiváció. Sok gyerek azért nem kezd beszélni, mert csak anyával kell megértetnie magát ahhoz, hogy elérje, amit akar, anya pedig félszavakból és mutogatásból is megérti. Általában az első gyerekeknél és a fiúknál gyakori jelenség, hogy még 2 évesen is kiválóan elmagyaráznak mindent 1-2 szóval, mert anya ebből is ért. Bezzeg, ha 1-2 testvér is vetélkedik anya figyelméért, akkor már muszáj hamar megtanulni minél pontosabban kifejezni magát, ha azt szeretné, hogy az ő akarata is érvényesüljön.
A beszédfejlődésben is vannak olyan pontok, amikor érdemes szakember segítségét kérni, mivel itt az okok változatosak lehetnek, ezért az esetleges fejlesztés irányai is különfélék lehetnek, hiszen hallásprobléma, autizmus, családi problémák, szorongás, szervi problémák is állhatnak a háttérben.
Általános probléma, hogy a családok a beszédfejlődésre úgy tekintenek, mint egyfajta fejlettségi mutatóra, amivel lehet dicsekedni („jaj, de okosakat mond ez a gyerek”), siettetnék, hogy kezdjen már beszélni, tanuljon meg dalokat és verseket, amikkel mint egy mutatvánnyal lehet dicsekedni mások előtt. De vajon ez jó a gyereknek?
Óvodás korban a versek, dalok, mondókák gyarapítják a kicsi szókincsét, tudatossá teszik a nyelvhasználatot. Sokan azt gondolják, ha a közös verselés, mesélés éneklés meggyorsítja a beszédfejlődést, de ez nem így van. A kicsi akkor kezd el beszélni, ha szüksége van rá, hogy beszéljen. Persze azért mesélhetünk, verselhetünk neki, hiszen vannak ennek más előnyei is: jó közös élmény, erősíti a családi kötelékeket, gazdagítja a kicsi képzeletvilágát már akkor is, amikor nem tud beszélni.
Kreatív készségek fejlesztése
A kicsik alaptulajdonsága, hogy kreatívak. Hiszen mi is a kreativitás? Az, hogy a hétköznapi dolgok mögött meglátjuk a végtelen lehetőségeket. Mi felnőttek már csak azt látjuk a dolgok mögött, amit tanultunk, az iskola és a tapasztalatok megnyirbálták a kreativitásunkat. Azonban a gyerekek világában minden lehetséges. Éppen ezért a kreativitást nem kell fejleszteni a gyerekeknél.
Amit meg kell tennünk, hogy nem gátoljuk őket a kifejezőkészségükben. 4 éves kor körül például sok kicsi órákig tud mesélni a fantáziájában élő, valós elemeket is tartalmazó történetekről. Ha ilyenkor kijavítjuk, elmondjuk neki, hogy ez nem valóság, akkor elvesszük a kedvét a mesemondástól, az álmodozástól, holott ezt a kort magától kinövi, csak éppen nem mindegy, milyen élményekkel távozik belőle. Azt tanulja meg, hogy a fantázia világa csúnya és bűnös, amiben nem szabad kalandozni? Vagy azt, hogy nyugodtan lehet álmodozni, csak tudni kell a határt az álom és a valóság között?
Ugyanez a helyzet a rajzolással, festéssel, gyurmával is. Nem szabad a kicsiket kijavítani, megmutatni, hogyan kell felismerhető embereket rajzolni, hanem hagyni kell, hogy olyan embereket, lovakat, házakat rajzoljanak, amiket gondolnak és tudnak. Ha ugyanis szabadon alkothatnak, akkor a valós érzelmeiket, fantáziáikat viszik papírra. Ezáltal pedig nem csak rajzolást és festést, hanem őszinteséget is tanulnak. Azt, hogy őszintén megoszthatják veled a gondolataikat, érzelmeiket. És ezek a kisgyermekkori élmények nagyon fontosak lesznek majd kamaszkorban…
[részlet a Félreértett csecsemők c. hamarosan megjelenő könyvemből]
15 Comments
Gabi
2010. november 30. keddKedves Agi!
En szoktam szandat adni a labukra itthon is!!1 evesek a fiaim mivel az egesz hazban fajanc van…eloszoba konyha es persze ok ott vannak ahol en vagyok!!!zoknison allnak fl es csusznak es es felek,h megfazik a labuk!!!!azt bar nm huzzak le a labukrol!!!!
dilipok19
2010. november 19. péntekSzia Ági!
Sajnos kérdésemmel kapcsolatban nem találtam témakört, ezért írok ide. abban kérném a segítséged, hogy szerinted a babúszást érdemes-e és mikortól érdemes elkezdeni? A lányom most 3 hónapos, és hallottam arról hogy nagyon jó mástól meg azt hogy nem jó, mert pont a búvár rexlexet erősíti amit el kéne felejtenie, Neked mi a véleményed?
Válaszod előre is köszönöm!
Vida Agi
2010. november 21. vasárnapSokat foglalkoztam a babaúszás témakörével és mindkét fiammal 3 hónapos korától jártunk. Nem igaz, hogy megmarad a búvárreflex, szépen elmúlt a csoportban is minden gyereknél és az enyémeknél is, ami viszont megmaradt, az a víz szeretete, a vízbiztonság. Nem csak nem félnek a víztől, de 1 éves korukban már biztosan úsztak karúszóval, a kicsi másfél évesen minden segédlet nélkül úszott egyedül. Olyan alapvető dolgokat is megtanultak már 8-9 hónapos kortól, hogy pl. ha beleesnek a vízbe, akkor reflexszerűen forduljanak meg és ússzanak a part felé, ez biztonsági szempontból is nagyon fontos. Soha nem voltak betegek az úszástól, soha nem kaptak el fertőzést, viszont egy életre megszerették a vizet és megtanultak „rendesen” is úszni (a kicsi 3,5 éves és 2 úszásnemben szabályosan úszik)
Szóval csak ajánlani tudom, hogy kezdjétek el! 🙂
Zita
2010. november 02. keddKedves Ági!
Kislányom 14. hónapos múlt. Kézen fogva, vagy ha valamibe megtud kapaszkodni szépen megy, de általában még a négykézláb közlekedik. Nem szoktam erőltetni a mászkálást vele, csak akkor megyek vele ha ő is élvezi, és szeretné.
Anyósom mondta hogy kéne neki a lakásba is cipő hogy jobban megszokja. Én úgy gondolom hogy ez majd kialakul, elég neki akkor cipőt adnom a lábára ha lent vagyunk az utcán. Neked mi erről a véleményed? Szükséges a lakásban is cipőt adnom rá? Igaza lehet anyósomnak?
Köszönöm előre is a válaszodat.
Szép Napot!
Zita,
Válasz: Otthonra nem kell cipő, mert a mezítláb járástól fejlődik a talpboltozat, biztosabb lesz az egyensúlya.
Gabi
2010. augusztus 07. szombatKedves Agi.
Nagyon tettszett a cikked.en nem a beszedtehnikarol szeretnem kikerni a tanacsodat,hanem a mozgasrol.Nekem ikreim vannak es most toltik a kilenc honapot.Most 3-4hete kezdtek ulni de nm masznak.Sot az egyik kicsit egyaltalan nem lehet a hasara forditani es o sem fordul at.A masik az fordul.Ebben a korban mar kellene masszon?7 honapos korukban jarokaba tettem oket es nagyon elveztek a dolgot mert mindent megvizsgalhatnak es tudnak jarkalni a lakasban.Vajon helyesen tettem,h jarokaba tettem.Sok anyuka az mondta,h nm egezseges a jaroka.Ez igaz?Es Cipovel vagy cipo nelkul jo bele tenni?
Válasz: Mászni 10 hónaposan kell tudni. A járóka valóban nem egészséges, hátráltatja a mozgásfejlődést, később fognak mászni, járni, ne használjátok, legfeljebb 20-30 percet egyhuzamban és napi 1-2 alkalommal maximum. Mezítláb legyenek benne.
Zsuzsi
2010. június 03. csütörtökKedves Ági!
A cikket olvasva kicsit megrémültem,mert azt írod,hogy a beszédfejlődés szempontjából nem jó,ha szinte a hét minden napján csak az anyával van a baba!Kisfiam júni közepén lesz 7hónapos,mi Ausztriában élünk,az apukája sokat dolgozik,rokonokkal,barátokkal elég ritkán van lehetőségünk találkozni,tehát sokat vagyunk kettesben!Én rengeteget beszélek hozzá,mindig elmondom neki,hogy épp mit csinálok,de társaságban keveset vagyunk!Sajnos ezen változtatni nem tudok!Nagyban befolyásolja ez a beszédfejlődését?Valószínűleg később fog emiatt beszélni?
És lenne itt még valami,ami érdekelne!A férjem is magyar,itthon mi csak magyarul beszélünk a kicsihez,csak az orvosnál,vagy a boltban hall német szavakat!Azt olvastam,hogy tökéletesen képesek megtanulni akár több nyelvet is,de ha mi itthon magyarul beszélünk hozzá (a németet nem akarjuk itthon erőltetni,nem szeretnénk,ha nem helyesen tanulná meg a nyelvtant),akkor hogy fogja megérteni majd első alkalommal az óvónéniket és a kis társait?Előtte majd itthon kell fejlesztenem valamilyen módon (pl Baby Einstein dvd-vel)?És ha igen,akkor mikor kell elkezdeni?
Köszönettel:Zsuzsi!
Válasz: Nem arról van szó, hogy ez nem jó így, hanem , hogy a legideálisabb a változatos közeg. 7 hónaposan ez még kevésbé számít, de 10-12 hónapos kortól már fontos lehet, ekkor azonban már el tudtok menni játszótérre, játszóházba, ahol emberek között lehet.
Akár 5-6 nyelvet is meg tud tanulni egyszerre a baba, ez egyáltalán nem gond. Nyugodtan beszélhettek otthon is néha németül, de ha nem teszitek és csak az óvodában találkozik majd először német közeggel az sem gond (egyik ismerősöm kisfia 3 hét svéd óvoda után megtanult svédül!) Javaslom, hogy nézd meg a http://www.ketnyelvugyerek.hu oldalt, ott erről a témáról van szó és sok segítséget kaphatsz.
K. Edina
2010. április 24. szombatKöszönöm válaszod, már nagyon kíváncsian várom! Biztosan megveszem! 🙂
K. Edina
2010. április 21. szerdaSzia Ági!
Szeretném megkérdezni, hogy a Félreértett csecsemők című könyved mikor fog megjelenni?
Edina
Válasz:Még várunk a nyomdára, de ha minden igaz, június elejére biztosan meglesz.
Bursac Dragan
2010. március 27. szombatA mi kisfiunk aprilis 4 en lesz 13 honapos .Most tanut meg ulni, most kezd magatol megfordulni de csak a bal felire tud átfordulni nekunk mar ezis, haladas mivel mi Serbiaban elunk Ujvideken, van ojan hej ahova a kisfiunkat horthatjuk tornazni ez nekunk 125 kilometer ot tornazik ,vojta terapiat es jatek terapiat csinal .Voltunk vele januarba 2 hetet szinte akor tanult meg mindent amit most tud most is megyunk 2 hetre most ot tartunk ha leteszem apro neha gyors topogo labuj hegyen jaro lepteket csinal az orvos monta minden rendben van es a neurologusis nezte mindent rendben talalt. az orvos monta kesik 3 honapot Agi mit jelent hogy kesik, talan azert mert okszigen hianyal szuletet ere szeretnek toled valaszt kapni. es meg menyi ido hogy maga jarhason remelem o is ojan gyermek lesz mint az o korabelijei menyi idokel hogy utol erje magat vagy ez mindig erezheto lesz es lathato lesz rajta varom valaszod egy agodos anyuka
Válasz: Valóban késik, de ezt teljesen be fogja hozni legkésőbb 2-3 éves korára. Az ok valóban az oxigénhiányos születés, de a felmérések szerint még a későn érő vagy nehéz születési körülmények között született gyerekek is behozzák a lemaradást és 3 éves korra ugyanazt tudják mozgásban, mint a többiek.
Csilla
2010. március 12. péntekSzia Ági!
Nagyon megrémültem a cikket olvasva. Nem ettől a cikktől, hanem a beszédfejlődésestől, ahová innen mutat egy link.
ott ezt írod
„Autizmus esetén a gyerek 1 éves kor után nem igazán beszél, ha valamit szeretne, akkor inkább kézenfog és odavezet, a te kezeddel rámutat a kívánt tárgyra. ”
Kisfiam 20 hós (első gyerek), és pontosan így érteti meg magát. Nem beszél, csak egy szót mond, azt, hogy hamma, ezt használja amikor éhes, illetve amikor meglátja a cicát akkor mondja, hogy CICC. Ha kérem, hogy mondja, hogy anya, akkor mondja, de egyébként nem használja.
Babahablaty se olyan mint másoknál, Ő 3 betűs szavakat mondogat tejtejtej dajdajdaj, de ezt aztán egész nap. Illetve szokott kiadni furcsa hangokat.
Állathangot kérésre utánoz vagy 10 fajtát, mindent megért szinte, kérésre teljesít dolgokat (pl hozd ide légyszives a gyurmát, kapcsold be a robotot stb)
Szemkontaktus van, viszont mutogatni nem nagyon mutogat, nagyon ritkán csak.
Nem egyértelmű számomra az autizmus az a jele, hogy „nem beszél a gyerek” az arra vonatkozik, hogy nem mond értelmes szavakat, vagy, hogy egyáltalán nem hallatt hangokat.
Szted kell aggódnom??
Köszönöm előre is
Csilla
Válasz: A „nem beszél” csak a másikkal együtt érvényes és szó szerint értendő. Tehát itt nem arról van szó, hogy gagyarászik a baba, megérteti magát, közvetlen, kapcsolatot teremt másokkal, hanem arról, hogy egyetlen szót sem mond, nem próbálja megértetetni magát, vagy ha igen, akkor mutogat.
Sallai Aranka_Saci
2010. március 12. péntekSziasztok
a marcius 07-i bejegyzésemben utaltam egy szerzőre aki a gyermekek rajzfejlődését, rajzfejlesztését jól követhető, használható módon összefoglalta: dr Balázsné Szűcs Juditról van szó.
Kb. 10-15 éve találkoztam első könyvével ebben a témáben: „Miből lesz a cserebogár” címmel talán még könyvtárakban meg lehet találni. Ennek bővebb, sokkal szakmaibb átdolgozása ma „GYERMEKKÖZPONTÚ VIZUÁLIS NEVELÉS” címmel kapható. Szerintem remek nyelvezete egyaránt szól szakembereknek és nekünk szülőknek is.
Az ajánlása:
„A rövid átfogó elméleti részt a gyakorlatban kézikönyvként felhasználható rész követi, melyben az alkalmazást megkönnyítő ötletekkel fűszerezett a rajzfejlődés fejlesztés, a motiváció, a kreativitás, a tehetséggondozás, a gyermekrajzok pedagógiai elemzése, a gyermeki sematizmus sajátosságai mellett a konkrét teendőkre is útmutatást kapunk: a szervezés, irányítás, témaadás, a felhasználható vizuális eszközök és játékok, a prevenció és a kompenzáció lehetőségeire, stb… ”
Jó lenne ha minél többen megértenénk és alkalmaznánk a benne foglaltakat igy talán a rajz több gyermek számára válhat fontos önkifjezési eszközévé.
Saci
Vida Agi
2010. március 09. keddkiscsiga, 7 hónaposan még Anya a fő kedvenc, más emberektől tarthat egy kicsit, de ez nem gond, kinövi majd.
Vida Agi
2010. március 09. keddSaci, nyugodtan írd meg a szerző nevét.
kiscsiga
2010. március 07. vasárnapKedves Ági! Nagyon tetszik ez a cikked (is)! Talán mindig is ilyenek voltak a szülők, kérkednek gyerekeik vélt vagy valós tehetségével, de nekünk a párommal, most, hogy gyakorló szülők lettünk, felerősödtek ezek az élmények. Természetesen nem próbálunk belemenni semmiféle „licitbe” és pláne nem megbántani a beszélgetőtársakat, de néha valóban kilóg a lóláb a „bezzeg az én gyerekem” történeteknél.
A véleményed szeretném kérni a kislányunk viselkedésével kapcsolatban, aki most 7 hónapos. Már korábban is feltűnt, hogy nem igazán szeret idegen kezekben lenni, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki. Mivel hasfájósan teltek az első hónapok, igyekeztünk csak a legszükségesebb esetekben (nem kevésszer:)) kézben tartani, és talán emiatt, mindig jól elvolt a játékaival, szerette hallgatni, ahogy beszélgetünk, énekelek, mesélek neki, most pedig már próbálkozik a mászással és ez köti le az ideje nagy részét. Szerintem a korához képest elegendő emberrel találkozik, de főként a gyerekek társaságát kedveli, ha más anyukák csak ránéznek, már képes sírni. Kb. hetente 1x vagy mi megyünk valakihez, vagy hozzánk jönnek barátok, főként gyerekekkel, ezenkívül havonta 1x megyünk a védőnői tanácsadásokra. Ennél több nem igazán fér a napirendjébe, nehezen viseli még, ha esetleg nem tud elaludni, amikor álmos (ami persze természetes). Sokat vagyok vele a szüleimnél, mert napközben dolgozom (szamítógépen), de így azért őt is látom és majdnem mindig én etetem. A napokban elmentünk a nagyival vásárolni, de amikor ő fogta akkor sírt az üzletben, amikor nálam volt akkor nem. Ha séta közben ismerőssel találkozunk és ő babakocsiban van, persze meg akarják nézni, szintén sírni kezd, ki kell vennem. Szerinted vigyem még többet társaságba, vagy elnövi ezt is egy idő után. Ez már lehet szeparációs szorongás? Az is lehet, hogy ő ilyen érzékeny? Ebben az esetben, lehet valahogy enyhíteni a dolgot? Válaszodat előre is köszönöm!
Saci
2010. március 07. vasárnapSzia Ági, Kedves Szülők,
Nagyon hasznos ez az összefoglaló IS, köszönjük. Ebben a teljesítményközpontú rohanó világban – félelmünkben hoyg nem tudnak majd lépést tartani a korral – már jóval idő előtt elkezdjük képezni a kicsiket elvéve tőlük a gyermekkor varázsát az önfeledt szabad játékot. Írásaid mindég lelassítanak és észhez térítenek e témakörben, remélem egyre többünket.
Az utolsó fejezet kapcsán szeretnék pár gondolatot megosztani Veletek mégpedig a rajzfejlődéssel kapcsolatban. Alig hallani, olvasni ezen terület jelentőségéről, holott amilyen nagy a szerepjáték jelentősége a környezet eseményeinek, cselekményeinek lemodellezésében – s ezáltal feldolgozásában – a gyermek számára, ugyanez a rajzbeli kifejező képesség jelentősége a tárgyi környezet megismerésében.
S bizony ezt a fejlődést törjük meg jószándékú „beavatkozásainkkal: idő előtti Mit rajzoltál? kérdéseinkkel, előrajzolásainkkal, sablonjainkkal”
A témával kapcsolatban ajánlani tudok egy remek szerzőt, nem tuodm Ági itt megírhatom-e a nevét?
Remélem gondolatébresztőnek jók fenti soraim.
Saci