Kevesebbet eszik, csak egyfélét eszik, étvágytalan, válogat, átmenetileg visszatér az anyatejre, nem hízik egyáltalán: 10-12 hónapos kor után a még addig jól evő babák szülei is találkozhatnak táplálkozási problémákkal. Mi okozza ezeket? És mit lehet tenni ellene?

A különbség A kis csecsemő és a nagy babák, totyogók étkezése között van egy nagy különbség. Az újszülött, a néhány hónapos baba még teljesen a jelenben él: minden egyes etetésnél úgy eszik, mintha nem lenne több etetés, mintha utoljára enne. Ezzel szemben 9-10 hónaposan már tudja, hogy lesz következő alkalom is. Ezt fokozatosan tanulja meg: már 5-6 hónapos korban is tapasztalhatod, hogy a baba nem üvölt minden etetés előtt, mert tudja, hogy itt az evés ideje, felismeri az etetés előtti rutint és képes várni egy kicsit, amíg hozzájut az ételhez. Az is jellemző már ebben a korban, hogy az egyik etetésnél kevesebbet, a másiknál többet eszik a baba, mert már kezdi kapiskálni, hogy később is lesz még etetés és hogy ha kér enni, akkor úgyis kapni fog.

Az akarat 10-12 hónapos korban aztán felfedezi azt is, hogy van saját akarata és minden megszokott helyzetben megpróbálja azt használni is. Teszteli mi van akkor, ha nem fogadja el az ennivalót, kipróbálja kap-e cumisüveget vagy anyatejet, ha nem eszi meg a kanalasat. És, ha anya néha enged neki csak azért, hogy végre egyen a baba, akkor annál gyakrabban fogja használni ezt a képességét, hiszen látja, hogy van eredménye.

Fogzás? Az átmeneti étvágytalanság oka ebben a korban jó eséllyel lehet a fogzás is. Ilyenkor többnyire csak anyatejet vagy folyékony ételeket fogad el a baba, esetleg csak a tejpépet vagy a darabos ételt eszi, de a gyümölcspépeket, zöldségeket, amik csípik a fájdalmas ínyét, kevésbé szívesen fogadja el. Ez azonban csak átmeneti, általában legfeljebb 7-10 nap alatt rendeződik a dolog és amikor már áttört a foga, ismét szívesen eszi a többi ételt is. Ilyenkor meg lehet próbálkozni azzal, hogy etetés előtt pár perccel bekened valamilyen fogzáskönnyítő zselével az ínyét, hátha akkor szívesebben fogadja az ételt, valamint lehet új ételekkel kísérletezni is, hiszen 1 éves kor körül már egyáltalán nincs szüksége a babának pépekre, a darabos ételekre lenne érdemes áttérni, és azok nem csípik az ínyét, maga a rágás is jót tesz a fájós ínynek.

U-naaaal-mas Az evési problémák oka 1-2 éves kor körül nagyon gyakran az, hogy a baba nem tud megülni a székben, nem akar egy helyben ücsörögni, egyszerűen untatja az evés. Mit lehet tenni? Egyrészt hagyni egyedül enni. 10-12 hónaposan a baba még nem képes egyedül kanalazni, de a puhább darabos ételeket nem pépes formában ügyesen meg tudja enni önállóan kézzel (de akár a villa használatára is megtaníthatod).

Sehol sincs kötelezően előírva az, hogy főzeléket kell ennie a babának. A zöldségeket kaphatja megpárolva vagy felfújt formájában (ez utóbbi nagyon praktikus, mert a felfújtat kis kockákra vágva kézzel is megfoghatja és bármilyen zöldségből elkészíthető), de akár zöldséges szószt is készíthetsz tésztára, amit meg tud enni a baba a tésztával együtt (a pennetészta ebben a korban praktikus, mert kézzel is meg tudja enni a baba), de főtt burgonyakarikákra is teheted a zöldséges szószt. Reggelire, vacsorára kaphat már kenyérkockákat sajttal, túróval, saját készítésű májkrémmel vagy húskrémmel, ezt is meg tudja enni önállóan is.

Ez számára sikerélmény, megkapja azt az önállóságot, amit ebben a korban nagyon szeretne, és nem kell etetni többé, önállóan falatozhat, így türelmesebben megül a székben az etetések idejére.

Átmenetileg előfordulhat az is, hogy ez sem elég, a baba egyszerűen nem akar ülni evés közben. Most a mozgás a lételeme, nem tudja elviselni, hogy kötelezően ülnie kell. Segíthet, ha a stabilan ülni és felállni tudó babát nem etetőszékben eteted, hanem kis székben, kis asztalnál, ahol nincs kötelezően lekötve, és az is lehet, hogy átmenetileg el kell fogadnod, hogy szívesebben áll evések közben egy rövid ideig – ettől sem lesz semmi baja. Persze nem szabad megengedni neki, hogy szaladgáljon közben, de ha állni akar, hát legyen.

Nem hízik! 1 éves kor után a baba hízása nagyon hektikussá válik. Egyik hónapban semmit nem hízik, aztán hirtelen felszed pár dekát. Nem kell megijedni ettől. Egyrészt nagyon sokat mozog a kicsi és az evés kevésbé érdekli, ennek természetes következménye, hogy nem hízik annyira, másrészt a gyermekek hízása és növekedése nem állandó, hanem hosszú, stagnáló időszakok után egyik napról a másikra híznak és nőnek a gyerekek (volt olyan felmérés, amiben minden este és reggel megmérték a gyerekeket hónapokon át és itt volt olyan gyerek, aki egy éjszaka alatt 3 centimétert nőtt!)

Elérkezett az idő, hogy a baba, aki korábban azt ette, amit adtunk neki, fokozatosan kivegye a részét a saját etetéséből. Kialakul az ízlése, egyre önállóbb lesz. Sok anyuka megijed ettől és mindenáron ő akarja kézben tartani a dolgokat, ő akarja etetni a kicsit, nem érti, miért nem eszik meg bizonyos ételeket, aggódik az egészsége miatt. Ez a feszültség átragad a kisgyermekre is, aki minél nagyobb az anyuka aggodalma, annál rosszabb evő lesz.

Az ördögi kört úgy szüntetheted meg, ha nem csinálsz nagy ügyet a dologból. Semmi nem történik, ha nem a „nagykönyv” szerinti mennyiségeket eszi a baba, ha 1-1 étkezés kimarad, ha ő csak napi 4 étkezést igényel, amikor papíron ötször kéne ennie, vagy ha nem eszik akkora adagokat, mint amennyit a könyvek szerint kellene. Ami viszont fontos, hogy te alakítod a szabályokat. Legyen az étkezéseknek rendje, legyen helye a napirendben, egyetek minél többet együtt, hogy lássa, hogyan kell enni, hogy nem csak tápanyagbevitelről van szó, hanem egy közös élményről is. Ha jó példát mutatsz, idővel a kicsi is át fogja venni – ha rohanva, lopva, rendszertelenül eszel, akkor azt fogja megtanulni.